Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is nagy pacsi az oldalsó R.E.M. utalásért, az olyan öregcsontúakat (ha mást nem, hát lélekben), mint én, mindig elönti a visszavágyás, még akkor is,  ha nem is élt akkoriban... (Főleg akkor... )
Alapvetően az emberek két dolgot ismernek be mindennél nehezebben magukkal kapcsolatban: azt, ha nem viccesek, meg azt, ha átlagosak. Ez nyilván az oktatási rendszer hibája (mint a diplomád hiánya), amiért annyira belénk neveli, hogy bármire képesek vagyunk, ha akarjuk, hiszen belőlünk csak egy van és a legfőbb feladatunk hogy igazán önmagunk legyünk... Legalábbis a tévében egészen biztosan ilyesmit reklámoznak, én meg nehezen hiszem el, hogy ez bárhol működhet és funkcionáló felnőtteket tud kinevelni magából, akik képesek is szembenézni a világ kihívásaival, nem pedig csak nyüsszögnek, amiért nem azt kapták, amit szerintük megérdemelnek.
Pedig átlagosnak lenni egyáltalán nem rossz, sőt, ha nem lenne ez a terminus, akkor az átlagon felüliség sem létezne. Nem beszélve arról, mennyire nehéz lenne olyan embereket találnunk magunk köré, akik hasonlóan éreznek, gondolkodnak, akikkel hasonló az ízlésvilágunk. Az emberek nagyja átlagos, és megvannak a saját kis quirkjeik, amiktől aztán mégis azok lesznek, akik ők maguk. Te is tele vagy hasonlóval; bár már eleve ennyire vidám és szenvedélyes emberről olvasni egy ilyen lehangoló metropolisban is mennyire frissítő.  
Hadd ragadjak ki a jellemből egy részt: "Furcsán átlagos. Kedvesen sértő. Szerethetően idegesítő." Ezzel olyan tökéletesen összefoglaltad, kicsoda is Tillie Kaplan, hogy az tényleg megmosolyogtató.
Az élet mondjuk ritkán annyira egyszerű, mint a műsorok ábrázolják, ettől függetlenül a nagy háttérbéli csavarnak nem kell feltétlenül annak lennie, hogy az apám a maffia vezére, anyám meg pitebirodalmat üzemeltet az illegális óvodából az alagsorban. Nagyon jó érzés volt ennyire életszagú előtörténetet olvasni; teljesen érthető a dilemmád. Lehet, hogy volt egy egyeszség, de mégis mennyire fair, ha egy kilenc évest kiszakítva az addigi otthonából átdobnak egy ennyire más világba, más kontinensre, aztán pedig azt várják, hogy miután felnőtt ott, majd megint elhagyja az otthonát jelentő helyet? Nem mintha ne lenne érthető édesanyád kívánsága sem; a modern világ sok csodával rendelkezik, a legtöbb belefér a zsebedbe, de semmilyen videochat nem adhatja meg azt az érzést, hogy a gyerekeid ott vannak melletted.
Nagyon érdekes volt olvasni a betett kis jeleneteket; Dennis Hartley elüldözését (lássuk be, nem volt túl kitartó) és a másikat is; Edwin egészen olyan, mint a lelkiismereted megtestesült hangja. A dolog, amit mindenki imádna a nagytestvérében...
Ahhoz képest, Tillie mennyire átlagosnak gondolja magát, nagyon is átlagon felüli lappal gazdagított minket, aminek minden sorát élvezet volt olvasni, és remélem, hogy még sokáig követhetlek majd a játéktéren is.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!