Diane & Tiger

Nem sok ügyvédhez fordulhatok, de talán hozzád...

Közel három hete annak, hogy Ian halott, melléksztoriban pedig elég annyi, hogy Calvin is, bár az ő halála már sokkal inkább elfedett történet, Ianéval ellentétben, amely egyáltalán nem szép, nem estimesének való, s bizony olykor még nekem is álmatlan éjszakákat okoz. Kétségtelen, hogy ez az egyik oka annak, hogy nehezen alszok, pedig így sincs rá sok időm. De pont leszarom, hogy mennyit alszok, a probléma ott kezdődik, hogy nyomozás folyik a gyilkosság ügyében és már egyszer megkerestek, bevittek a sittre és ki is hallgattak, szerencsére - és kisebb háttértámogatással - azonban hagytak engem szabadlábon elsétálni. Nem lesz ez mindig így, nem vagyok hülye...
Túl régóta dolgozom ebben a mocskos szakmában ahhoz, hogy ismerjem a zsaruk elszántságát, ebből pedig cella lesz, ha nem agyalok ki valamit. Miért pont én? Nem azért, mert én lőttem le Iant, Tod és Sainz legalább annyira sáros ebben, mint én, azonban az ő vérül nincs - elvileg - a helyen, Sainzé biztosan nem, Todot mondjuk meglőtték és én nem kerestem az általa hullajtott szöveteket. Eddig kidumáltam magam annyira, hogy ne legyek egyértelmű gyanúsított, de ez hamar változhat. Főleg ha rájönnek, hogy drog cserélt volna gazdát.
Mikor sok-sok éve csatlakoztam a bandához, elég rideg és zárkózott voltak, többek között az kezdeti sokk miatt, ami ért engem. Szemem elé tárult a rengeteg bűn, aminek nyomását bírni kell, ha nem akarunk elpatkolni. Nehezen barátkoztam és valami efféle magatartást szagoltam ki egy velem egykorú fiatal srácnál is és talán pont emiatt lettünk nagyon közeli haverok. Nem is gondoltam volna, hogy mennyire testvérekként fogjuk kezelni egymást.
A helyzet az, hogy jelenleg ő halott. Sokáig eltűntként kezelték, de mindenki tudta, hogy ez mit jelent, én is, persze élt benne egy kis remény, azonban úgy fél éve előkerült a holtteste és minden kétséget elhessegetett. Nem hangoztatom, de máig űr maradt bennem utána.
Jonathan halálával együtt a queensi fonttal is megszűnt a személyes kontaktom, időnként járunk oda fegyverekért, rendszeresen adunk át az ottani dílereknek árut, de nem igazán látok be az igen zárkózott életükbe. Nem is érdekelt eddig, viszont még Jonathan említette, hogy van egy ügyvéd nővére, aki fél lábbal szívén viseli a banda sorsát, mivel többszörös családi szálak fűzik oda. Lényegében ő is az egyik nagykutya lánya, mint az én régi barátom és a régmúlt ismeretségeim miatt a szívem és az agyam is arra ösztönzött, hogy ha ügyvédet keresek, kopogjak be nála. Én pedig tudtam, hogy nem húzhatom az időt.
A vártál nehezebb volt hívást kezdeményeznem a manhattani lakásom üvegfala előtt ülve egy puffon. Nem tudtam, hogy mennyire akarom feltépni a Jonathan elvesztése által keletkezett sebet, mely az évek során beforrt és csak erősebbé tett. Amitől mégis rányomtam a hívás gombra az pont az emlékek. Annyit megér a tökfej, hogy elsimítsam kettőnk múltját, hiszen ha temetésre nem is mentem el, esélyt akarok adni arra, hogy valamilyen formában érintkezek újra vele. Nekem megteszi, ha nem a keresztfája előtt állok meg, hanem a vér szerinti húga előtt.
Mielőtt beleszólalt volna a nő a telefonba, még egyszer tudatosítottam magamban, hogy ezt azért kell tennem, hogy ne kerüljek börtönre és nem Jonathan miatt. Ha a múltba nézek, nem tudok kellően koncentrálni a jelenemre, ami nagy veszélyeket tartogat.
A nővel - nevezzük nevén, Diane Natalie Price - egy Brooklyni lakásban találkozunk. Nem volt nehéz megfelelő helyet szereznem, ahol őszintén tudok beszélni vele és nem kell attól tartanom, hogy egy kamera, vagy valami lehallgató a szobában el lenne dugva. Ismerem a helyet, sokat éltett itt pár évvel ezelőtt és azóta is másoknak adom ki albérletbe, noha az utóbbi fél évben üresen áll és részben raktárként funkcionál. Nem egy gazdagságot tükröző hely, de legalább felszerelt.
Diane-vel személyesen még nem találkoztam, mindössze telefonon egyeztettünk egy időpontot. Semmi konkrétat nem árultam el magamról, se az üggyel kapcsolatban, azt azonban tudja, hogy valamennyire részese vagyok annak a körforgásnak, amiben a családja is. Mikor meghallom a kopogást, kilesek a kis ablakon, hogy meggyőződjek arról, hogy ő az, nos hát nő, szóval gondolom igen. Ajtót nyitok.
- Tetszik a pontosságod - dicsérem meg míg belép és nem lepődök meg azon, hogy olyan érzésem van, mintha már láttam volna a vonásait.
- Szólíts csak Tignek. - Nem tudom, hogy tudja-e a nevemet, ahhoz egy kicsit kutakodnia kellett, de mivel valamennyire egy vízben úszunk, így nem tartom kizártnak, hogy megvannak a kapcsolatai. Azt nem gondolnám, hogy az öccse beszélt volna neki rólam. Nem számít, tud amit tud, én a magam részéről úgy vagyok, hogy majd ha elvállalja a megbízást, akkor többet is elárulok magamról.
- Tudod, elég szar vendéglátó vagyok, de van kávé ha kérnél - mutatok a nappaliban lévő kis dohányzóasztalra, ahol két kávécsésze meg a lefőzött kávé van. Én meg már egyet elfogyasztottam.
- Térhetnénk egyből a lényegre? - kérdezem miután helyet foglalunk a kényelmes fotelekben. - Nem vagyok jó a féktelen dumálásból és a kérődzős egymás seggét nyalásból. - Lehet nem így kellene beszélnem egy úri hölgynek kinéző gyönyörrel, de ezzel le akarom szögezni, hogy amit mondok az a nyers valóság lesz, átbaszások és ferdítések nélkül. Amit mondok tehát nem azért teszem, hogy mindenképpen rávegyem arra, hogy igent mondjon. Mármint nem a gyűrűre... az már úgyis van neki, ahogy látom.
- Ismered a közeget, amiben vagyok, igaz? - teszek fel egyből sok kérdést. Akarom tudni, hogy mennyit tud rólam és a világról, amiben benne vagyok és tudtommal ő is benne van.

Action | ⚶

Tiger & Diane

...
A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél.

Még mindig hatalmas nyomást érzek magamon, az Astonnal való beszélgetés óta valamennyire enyhült bennem a görcs ugyan, de teljesen nem oldódott fel és tudom, hogy egészen addig nem is fog, amíg meg nem oldom a problémát amit Daenerys akasztott a nyakamba. Nekem arra lesz szükségem, hogy ismét azt érezzem én irányítok és addig nem lehetek teljesen nyugodt, amíg meg nem szerzem azt a bizonyos felvételt, hogy tudjam Aston biztonságban van és nem kell attól tartanom, hogy egy idióta picsa bármelyik pillanatban alá írhatja a halálos ítéletét. Még mindig kétségbeesetten, szinte már megszállottan próbálok megoldást találni a problémára és csak remélni tudom, hogy talán hamarosan újra a régi leszek, az a nő, aki nem ismer akadályt és akit nem lehet megállítani. Szeretek az a magabiztos, erős és kitartó nő lenni, és utálom azt a személyt, aki jelenleg vagyok.
Váratlanul ért néhány nappal ezelőtt a telefonhívás. Sokat vacilláltam azon, hogy szükségem van-e most még erre a nyomásra is de végül megjelöltem egy időpontot, amikor találkozhatunk Tigerrel. Három dolog motiválta arra, hogy eljöjjek Brooklynba. Az első az, hogy Tiger is valamilyen szinten annak a bandának a részese akit védenem kell, a második az, hogy szükségem van a pénzre, a harmadik és egyben legnagyobb motiváció: kell egy sikerélmény. Éreznem kell, hogy fontos vagyok és ismét a kezemben tarthatom a gyeplőt. Kell egy energia és siker ahhoz, hogy a saját dolgaimat is irányítani tudjam. Olyan napot választottam a találkozásra, amikor a férjem késő estig dolgozik. Könnyebb úgy eljönnöm otthonról, hogy nem kell magyarázkodjak vagy esetleg hazudjak neki, minden bizonnyal nem díjazná, hogy egy üres lakásban találkozom egy ismeretlen férfivel.
Ha a munkáról van szó valahogy nincs bennem félelem érzet, csak arra tudok gondolni, hogy valakinek segítségre van szüksége és én vagyok a legjobb, aki ezt meg is teheti. Benjamint anyánál hagytam, megígérve mindkettejüknek, hogy gyors leszek és vissza érek vacsorára. Most, hogy az öcsém is haza jött szeretnék minél több időt tölteni velük, amennyire ez lehetséges.
Leparkolok a megadott címhez legközelebb eső parkolóban. Nem ismerem e városrész ezen szakaszát, bár a munkám miatt eléggé sokat utazom, itt még soha nem jártam. Csizmám sarka hangosan koppan a betonon miközben átszaladok az úttesten az épület irányába. Egy keveset próbáltam utána érdeklődni Tigernek, de sem időm sem pedig energiám nem volt arra, hogy pontosan lekövessem őt. Annyit tudok, hogy köze van a mi kis bandánkhoz és nekem egyelőre ennyi elég. Vele sem fogok kivételt tenni, ugyanolyan őszinteséget várok majd el, mint az összes többi ügyfelemtől és mint olyan, így bőven lesz időm megismerni. Ha sikerül meggyőznie.
Megigazítom a fehér kabátom gallérját mielőtt megteszem az utolsó néhány lépcsőfokot a lakás ajtajáig. Fogalmam sincs, hogy mire számíthatok és ez bizonyos szinten izgalommal tölt el. Talán emiatt szeretek ügyvédnek lenni, imádom azt az adrenalin löketet ami ilyenkor átjár és azt a felelősséget amit a kezembe helyeznek azzal, hogy megbíznak bennem. Imádom  a munkám, a szenvedélyem és a hobbim egyaránt, el sem tudom képzelni, hogy milyen lenne az életem nélküle. Sokszor érzem azt is, hogy folytonos nyomás alá helyez egy-egy nehezebb ügy, de mindig megéri amikor tudom, hogy végigcsináltam és sikerre vittem a dolgot. Néhány másodpercnyi tanakodás után bekopogok az ajtón. Ha már idáig eljöttem nem fogok visszafordulni.
- A pontosság meglehetősen fontos az életemben. Az idő pénz. eléggé szar ügyvéd lennék, ha már az első megbeszélt találkozóról lekésnék. Ennél én sokkal összeszedettebb és precízebb vagyok. Majd meglátja. Belépek a lakásba. Tekintetem végigjáratom a helyiségen. Nem pontosan olyan, mint amihez hozzá vagyok szokva, de ezen nem fogok problémázni, nem lakást akarok venni.
- Egy kávénak sosem tudnék nemet mondani. mosolyodom el halványan, most először amióta beléptem a lakásba. Nehogy azt higgye rólam, hogy fapicsa vagyok, de ha munkáról van szó akkor teljes mértékben szeretek csak arra fókuszálni. Elindulok az említett kisasztal a fotelek irányába, ahol azonnal el is foglalom az egyik kényelmes ülőalkalmatosságot. Jobb lábam keresztezem a balon, ujjaimat összekulcsolom a combomon és figyelek.
- Seggnyalásra semmi szükség, nem azért vagyok itt. Szeretem a lényegre törő embereket, nincs is szükséges bevezető mesére. Arról mesélj, hogy miért van rám szükséged? Munkám során eddig négy erőteljes ember csoporttal volt dolgom: az első és legjellemzőbb az, aki mindent szeret körülírni, de a lényeget elfelejti megemlíteni, a második azok, akik nem hajlandóak nyíltan és őszintén beszélni, ezzel megnehezítve a dolgom, a harmadik talán a legidegesítőbb, akik mindent tagadnak és van a nagyon ritka negyedik csoport, akik pontosan tudják, hogy a sok beszéd nem minden esetben kifizetődő és az őszinteség fontos.
Kérdésére bólintok miután kortyolok egyet a kávéból. Néha azt kívánom bárcsak ne tudnám, hogy milyen közeget képvisel.
- Nos, van tudomásom arról, hogy milyen rétegben mozogsz és tevékenykedsz, de tudom, hogy nagyon sok mindenről fogalmam sincs. Szeretném ha tudnád, hogy az őszinteség a legfontosabb nekem. Nincs szükség arra, hogy minden az ügy szempontjából jellegtelen információról beszámolj, de amit tudnom kell, azt nem hallgathatod el előlem. még nem tudom, hogy miről van szó pontosan, de ez mindenféleképpen elvárás részemről.
- A bizalom kiépítésére kölcsönösen szükség van, úgyhogy az őszinteség az én oldalamról is garantált. Nem tudom, hogy valaha volt-e már ügye ügyvéddel és ha igen milyenekkel találkozott, de nekem sajátos szabályaim vannak és ha valaki alkalmazkodik akkor a siker garantált.
- Nos Tig. Felvázolnád nekem, hogy pontosan miben is kellene a segítségem?

Diane & Tiger

Nem sok ügyvédhez fordulhatok, de talán hozzád...

Elégedetten húzódnak ajkaim felfelé, amiért pontosan érkezik, na meg beindulnak bennem a hormonok rendesen a nőt látva, de nem akarom magamat tökön rúgni, nyilvánvalóan nem fogom meghúzni, pláne nem első találkozáskor. Jonathan bizonyára nem örülne annak, hogy a nővérét fogdosom. Nem tudom miért veszek észre hamar a gyűrűjét, talán csak úgy csillan a fény, talán az évek arra késztettek, hogy jobb lenne, ha előbb lecsekkolnám, házas-e a kiszemeltem, mert az egy dolog, hogy benne lenne egy éjszakába, de nem akarnék saját nyakamba varrni még több embert, akik a halálomat kívánják. Mindenesetre az első találkozásunk pozitívan indul, a külsőjén túl a precízsége miatt is.
- Volt egy sejtésem, hogy ezt mondod, úgyhogy már kikészítettem. - Na meg én sem bírtam megállni, hogy ne igyak egyet és ha már magamnak főztem ebben a szegényes lakásban, akkor már csináltam direkt több adagot, de ezt nyilván nem így közlöm vele.
Leszögezem már az elején, hogy nem akarok felesleges szócséplésbe kezdeni, nekem is van elég dolgom, feltételezem neki sem semmittevésből áll az élete. Helyet foglalok vele szemben lévő kanapén, kettőnk között csak a dohányzóasztal és a megtöltött kávécsészék vannak. Összekulcsolom ujjaimat előre görnyedve, nem vagyok én üzletember, hogy úgy üljek egy trónon, mintha karót nyelnék.
- Azért, mert nincs ügyvédem. - Nem kertelek, nincs és ez baj a mi világunkban. De még mielőtt a lényegre térnék, tudnom kell, hogy mennyire ismeri az alvilágként is becézett szakmát, mennyire kell részleteznem a bajomat és milyen nyugodtan fedhetem fel előtte az apró részleteket, mivel sajnos nem tudok kiindulni abból, hogy Jonathan testvére. Amit mond, az még mindig tetszik nekem.
- Mindkettőnk érdeke az lenne, hogy te győztesként kerülj ki, ha arra kerülne a sor, nem foglak hátráltatni, de minden megadok, ami kell neked. - Oké, ez csöpögősen hangzott, de érti, hogy az információkra gondolok elsősorban. Elsősorban… Igen, ha életét veszélyeztetnék, akkor olyan értelemben is segítem őt, nekem kell az ügyvédem, ha egyszer megtud rólam belső információkat, akkor nem fogom hagyni, hogy bárki jött-ment megölje, vagy kihalássza belőle az adatokat.
- Jó, akkor térjünk a konkrét esetre. - Aztán ha érdekli, ki vagyok, majd kérdez, de nem leszek szomorú, ha nem tenné. - Akadt egy kis nézeteltérésünk egy személlyel, aki egy ideje már átbaszott minket és fokozatosan nyelte be a szert. A dolgok rossz irányba mentek el, ropogtak a fegyverek egy ehhez hasonló kis lakásban. Többen megsérültünk, de csak a faszkalap döglött meg. Mivel feltételeztük, hogy már hívták a rendőröket, ezért mihamarább elhagytuk a helyszínt, sikeresen, azonban a bizonyítékok nem lettek elfedve. Gondolok most a holttestre, meg… talán néhányunk vérére. - Egy kicsit megállok, hátra dőlök a fotelben, ám szemeimet nem veszem le a nőről. Egyenesen szemeibe nézek. - Sokszor kell gyilkolnom, de általában nyom nélkül teszem, vagy eltüntetem a bizonyítékokat. Ennél az esetnél nem sikerült, szóval most gázban vagyok, én és két társam. Nem barmok a nyomozók sem, szerintem, ha nem lennének beépített embereink, már rég sittre vágtak volna. Azt is feltételezem, hogy pontosan tudják, hogy ki vagyok, mit csinálok, de nem tudnak fogást tartani rajtam, éppen ezért, ha ez az ügy kapcsán sikerül bűnösnek nyilvánítaniuk, akkor onnantól én életfogytiglant kapok. Kivéve persze, ha van egy jó ügyvédem. – Ez így dióhéjban minden, amivel el kell tudni indulnia. Persze, ha kérdése van, remélem nem kell mondanom neki, hogy tegye fel.
- Mit gondolsz, menne neked? Természetesen nem ingyen. Jó pénz és amennyi lehetőségem lesz, úgy biztonságot is tudok neked garantálni cserébe. Persze, amennyiben nem mást szeretnél... – mondhat nemet. Még mondhat, ahogy kívánságokkal is elhalmozhat.

Action | ⚶

Tiger & Diane

...
A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél.

Ügyvédként megtanultam, hogy minden esetben elvárások nélkül beszélek az ügyféllel, egyrészt azért, hogy rá ne kerüljön nyomás, másrészt pedig azért, mert csak így tudom tisztességgel elvégezni a rám szabott munkát. Minden eset más, minden ügyfélnek különböző a története, a háttere – igen, még a bűnözők körében is- és nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy egyformán kezelem őket. Az ügyvédkedés néha olyan, mint a pszichológia, különböző módszerek kellenek ahhoz, hogy elmondják az igazat, ugyanakkor olyan, mint a logisztika, mert tökéletesen fel kell építeni a védelmet, lépésről lépésre, hogy azon senki ne találjon fogást. Igen, még a velejéig romlott és bűnös embereket is meg lehet menteni a súlyos büntetésektől, viszont ehhez ismerni ki a törvényt és annak minden kiskapuját és hatalmas nyomást lehet gyakorolni a bíróra és az esküdtekre egyaránt egy-egy megható sztorival. A lényeg az, hogy mindig van megoldás arra, hogy elbizonytalanítsd a legszigorúbb büntetés-végrehajtót is. Egyik eset sem csupán fekete vagy fehér, a törvényekről meg ezt végképp nem lehet elmondani, csupán ismerni kell őket és elég merésznek lenni ahhoz, hogy néha, ha szükséges a magunk oldalára fordítsuk. Minden sikeres ügyvéd legalább annyira ravasz, mint kitartó, ha egy másodpercre is elbizonytalanodsz, vége, esélyed sincs a győzelemre. Apámtól többek között ezt is megtanultam és hálás vagyok amiért példát mutatott és egyengette az utam, a sok rossz ellenére is amit a családunk ellen tett.
Attól függetlenül, hogy egyik ügyfél között sem teszek különbséget, természetesen nekem is megvan a véleményem mindegyikről és őszintén, az első benyomás alapján Tiger szimpatikus nekem. Nem kertel, nem próbál meg magyarázkodni, nem húzza az időt fölösleges locsogással és nem próbálja beállítani magát ártatlannak. Az, hogy frissen főzött kávéval várta az érkezésem már csak hab a tortán, nem tagadom, hogy egy finom kávéval könnyen le lehet venni a lábamról.
- Győzelemre csak kölcsönös együttműködéssel juthatunk. Ha bízol bennem, akkor győzni fogunk.
Kezemben a kávéval helyezem magam kényelemben, hogy végighallgassam a mondanivalóját. Tisztán emlékszem a legelső ügyemre, amikor gyilkosság volt a bűntény. Annyira megrázott, hogy napokig nem találtam a helyen sehol, nem tudtam enni vagy inni, féltem egyedül maradni és hosszú idő volt amíg össze tudtam szedni magam. Ehhez képest, most mindenféle gyomorgörcs és undor nélkül tudom végighallgatni Tig szavait. Nem azt mondom, hogy egyet értek azzal, hogy valaki elvegye egy másik emberi lény életét, de most már megértem, hogy van olyan élethelyzet, amikor nem tehet mást az illető. Azt hiszem, hogyha valaki hatalmas fenyegetést jelentene rám vagy a családomra én is képes lennék megtenni. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy ez az eset több sebből is vérzik, de nem vágok közbe, figyelmesen hallgatom, miközben minden számomra fontos információt próbálok elraktározni. Mikor befejezi a monológot előre hajolok, hogy az immár üres csészét az asztalra csúsztassam. Tekintetét keresem, azt szeretném, ha látná rajtam, hogy nem riadtam vissza mindattól amit mondott nekem, viszont az érdeklődésem és a kíváncsiságom annál jobban felkeltette.
- Őszinte leszek veled, ez a történet több sebből vérzik és nem lesz könnyű dolgunk, de nem lehetetlen. Ha jól értem, akkor hárman voltatok a helyszínen? A többieknek nem lenne itt a helyük? Mit tudsz a bizonyítékokról? A véreden kívül maradt még valami utánad? Illetve...voltál már letartóztatásban életed során? Kapcsolatba tudnak hozni esetlegesen mondjuk a drogokkal? mert ha jól értettem akkor az is bőven benne van a játszmában.
Néhány másodpercig elgondolkodom. Nem azon, hogy elvállaljam az ügyet vagy sem, hanem azon, hogy mennyire bízhatok meg benne és mint olyan, mennyire engedjem befolyni a saját dolgaimba. Viszont lehet, hogy nincs más lehetőségem és nekem ezt most meg kell ragadni, végre lehet esélyem arra, hogy megszabaduljak attól az idióta picsától, aki miatt földi pokol az életem.
- Szereted a sakkjátszmákat Tig? hajolok hozzá közelebb miközben beszélek. - Én most egy olyan lehetőséget ajánlok neked, amiben kölcsönösen segíthetünk egymásnak. Hozzá hasonlóan én sem kertelek, megpróbálom a lehető legjobban felvázolni a helyzetet.
- Elvállalom az ügyed és cserébe egyetlen dolgot kérek tőled. Segíts kiütni a tábláról azt a parasztot aki velem és a családommal szórakozik, mindeközben én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a legkisebb sérüléssel megúszd ezt az ügyet és vissza kerüljön a fejedre a korona. nyilván, el fogom majd mondani, hogy miről is van szó pontosan, hogyha tudom, hogy érdekli a dolog és lesz a bástyám ebben a nehéz menetben.
- Mennyire ismered azt a bandát ahova én is tartozom? Ha már, a sakkal példázódtam, ismered a fekete királyt? A vezért? szegény nem tehet róla, hogy a lánya csak egy paraszt, aki olcsó trükkökkel próbál előre jutni, mert amúgy sík hülye és semmire nem vinné.

Diane & Tiger

Nem sok ügyvédhez fordulhatok, de talán hozzád...

Alapvetően nem vagyok az a személy, aki csodálatosnak látná a jövőt, nekem nem kell kertelni, tudom, hogy a napjaim meg vannak számlálva, csak a barmok néha elfelejtik hol tartottak és mindig elölről kell kezdeniük. Van, hogy meglógok, van, hogy a rendőr igazol, ami azt illeti, nem is kevésszer, szóval már pacsizó viszonyban is lehetnék velük. Néhányukkal vagyok is, ismerek olyan járőröket, akiknek én szállítom a drogot, ők néha szoktak súgni, hogy holnap lehetőleg más útvonalat válasszak, én meg nem vagyok hülye, hogy ne adjak a szavukra. Annyira nem is tudok hinni a nő szavának, aki olyan határozottan mondja, hogy győzni fogunk, mintha másig véglet nem is lehetne. Ennyire nem élek álomvilágban, de hallgatás beleegyezéssel nem ellenzem a dolgot, miért tenném?
Elmondom neki, amit biztosan tudok. Részletesebben is menne nekem, de amíg nem bólint rá biztosan, nem akarom megosztani vele. Ismerem az ilyen nőket, mint ő, még ha ügyvéd is és elvileg értem fog dolgozni, amíg nem esküszik meg a védelmemre, addig én óvatos vagyok. Persze nem fog nemet mondani, van egy ütőkártyám, amit a végén akarok lecsapni elé, akár azért, mert elutasítana, akár azért, mert már rég benne van. Jelenleg inkább utóbbit érzem rajta, de nem iszok előre a medve bőrére, mikor az én bőrömet is könnyedén le lehet nyúzni rólam.
- De, itt lenne nekik is a helyük, de nem szeretjük idegeneknek mutatni magunkat. Fogsz velük is találkozni, ha elmélyülsz az ügyben, meg a részletes helyzetelemzéssel is, ezt garantálhatom. - Mégis csak idegenek vagyunk egymásnak, bandán belül is átbasztak már, szóval mindent csak szép sorjában. A bizalmat nem osztogatják zsákostul, én meg aztán főleg nem, hiába jó a segge.
- Túl gyorsan történt minden ahhoz, hogy több biztos dolgot tudjak mondani a történtekről, a vérem az biztos, lehetséges, hogy az orosz társam vére is ottmaradt, de többről nem tudok. – A rendőrségen több adatot lehetne szerezni a nyomozásról, talán el tudnám intézni, hogy megkapja az információkat, de az is elég veszélyes játék lenne. Egyelőre nem dobom fel neki ezt a lehetőséget, ügyvédként nagyobb rálátása van a legális felületekre, mint nekem. - És jah, vittek már be kihallgatni, de nem sokkal később el is engedtek. Akkor még nem rendelkeztek elég információval ahhoz sem, hogy őrizetben tartsanak, de nem lennék meglepve, ha hamarosan újra elővennének. Pontosan ezért vagyunk mindketten most itt - bökök felé. Ahogy a drogokat említi, elmosolyodom. Úgy tapad a kezemhez a kábítószer, mint a kőművesnek a por. - Szerintem az egész DEA tudja, hogy kinek dolgozom. Pont ezért van nehéz dolguk - utalok arra, hogy ez egy olyan egység, amitől leginkább jobb lenne távol maradni, különben sok nyomozó vére sínyli meg. Nehéz dolog ez. Anno Kikiék is mindent tudtak Félixről, a mexikói kartellről, mégsem tudta a faszi elkapni, ellenben ő kínkeserves és hosszú lefolyású kínzást kapott, amibe még belehalni sem hagyták, mert orvosok próbálták életben tartani a testét, hogy szenvedjen még többet. De ez csak egy példa a sok közül és... még ők is kétszer meggondolják, hogy tényleg le tudnak-e szerelni egy alvilágit, mert ha nem sikerül, borzalmak történhetnek.
Látom, hogy elgondolkodik, én meg azon agyalok, hogy igyak-e még egy kávét. Most leginkább valami töményre lenne szükségem, de muszáj mellőznöm az alkoholt és a kábítószert is jelenleg, de baszdmeg, fú de betépnék most. Kérdésére lemondom a kávé apró gondolatáról is, a válasszal nem is habozok.
- Nem - vágom rá határozottan. Én utálom a sakkjátszmákat, utálom, ha valami nem egyértelmű és azon kell agyalni, hogy hogyan basszuk át a másikat. A sakkjátszmát szmokingban játsszák a nagykutyák, ez tökre távol áll tőlem. - De hallgatlak - teszem hozzá, mert gondolom nem véletlenül hozta fel. És hát nem is. Nem mondom, sokkal jobban örültem volna, ha pénzt kér és ennyi, le van tudva a fizetség, de valamiért nem lep meg, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet és hát, neki is vannak rosszakarói. Nem ez lenne az első olyan eset, amikor szívességért hasonló szívességet kellene teljesítenem. Nem akarom eloszlatni a hitét, de az én fejemen sosem volt korona. Ha sakktáblán pozicionálni kellene magam, akkor a futó szerepét céloznám meg.
- Kit kell megölni? - Merthogy gondolom ártalmatlanítani kellene valakit, azaz megölni. Szokott menni nekem, voltam már bérgyilkos, nem egyszer, bár nem azt tartom hivatott szakmámnak.
- Nem sok kontaktom van azzal a közeggel, de hallottam már egy-két dolgot az ottani kutyákról. Ha a fekete király szerepébe Timothyt szánod, akkor jah, tőlük vesszük a fegyvereket. - Nagyon remélem, hogy nem őt kell megölnöm, mert akkor visszautasítom az egészet és vége ennek a beszélgetésnek. Timonthyt kikötni ebből a hatalmas láncból nem csak öngyilkosság, de a teljes szervezetre nézve is gyilkosság és mérhetetlen árulás. Timonthy szerződésben van Amaráékkal, ha én megbontom azt a szövetséget, a vékonybelemet húzzák ki a torkomon és azzal fojtanak meg.
- Azért remélem nem azt akarod mondani, hogy őt vegyem ki a körforgásból. Túl fontos személy ahhoz, hogy személyes sérelmek miatt elveszítsük. - Fogalmam sincs, hogy mibe ütötte bele ez a nő az orrát, de nagyon szarul tette. Nem csodálom, hogy a családja is veszélyben van, ha ilyen szintű a fenyegetés mértéke. Én a helyében elköltöztetném más országba a családomat, de persze az ő dolga, na meg... nekem nincs is családom.

Action | ⚶

Tiger & Diane

...
A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél.

Bevallom őszintén, hogy szeretem, amikor egy ügy kihívás elé állít, a túlságosan egyszerű esetekben nincs semmi élvezetes, úgyhogy érdeklődve hallgatom végig Tiger szavait. Teljesen egyértelmű, hogy el fogom vállalni az ügyet, egyrészt azért mert tetszik a komplexitása másrészt meg azért, mert Tiger felkeltette a figyelmem. Olyan férfinak tűnik, aki pontosan tudja, hogy mit akar elérni az élettől, nem kertel, őszinte és tetszik nekem. Kicsit olyan, mintha magamat látnám férfi képében, bár nekem néha igazán meggyűlik a bajom az őszinteséggel.
- Abban a pillanatban, hogy hivatalossá teszem, hogy az ügyvéded vagyok bepillantást nyerek a nyomozásba. Megkapom az aktádat, a bizonyítékokat, részletes leírást a történtetekről, a tanúk vallomását esetlegesen, ha vannak. Amint a kezemben vannak a papírok elkezdhetjük felépíteni a védelmet, lépésről lépesre. Viszont annak függvényében, hogy milyen bizonyítékok vannak ellenetek a többiekkel is találkoznom kell majd. több embert, egy csoportot védeni mindig nehezebb. Elég nehéz bebizonyítani az ártatlanságukat, nehéz önvédelemre hivatkozni például, ha más ellen is van bizonyítékuk a zsaruknak, akkor az mindenképp megnehezítheti a dolgunkat. Viszont ha nincs, akkor semmivel nem tudják bizonyítani, hogy Tiger nem egyedül volt a helyszínen, ami az ügyünkre való tekintettel mindenképp pozitív kimenetel lenne.
- Ha szerencsénk van, akkor semmi nyoma nem maradt utánatok a drogoknak és a rendőrség hiába tudja, hogy mivel foglalkozol bizonyíték nélkül ebben az esetben nem ér semmit. Viszont, ha találtak valamit, ami hozzád vagy a szervezethez köthető nem lesz ilyen könnyű dolgunk. előfordulhat, hogy ha a gyilkosság miatt fel is mentik önvédelemre hivatkozva a tiltott szerek árusításáért és birtoklásáért büntetést kaphat. Ezen viszont ráérünk aggódni, ha arra került a sor.
Megrázom a fejem.
- Nem kell megölni senkit. Egyelőre. Legalábbis, ha sikerül elintézned másképp az ügyet. bár nem lenne ellenemre, ha valaki végleg kiiktatná azt a libát a sorból, elsődlegesen nem erre szeretném megkérni őt. Nekem bőven elég, ha megszerzi a felvételeket és véget ér a rémálom, amiben hónapok óta élek.
- Nem, nem. Timothy lánya a célpontunk. Daenerys. veszek egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam, mindig ideges leszek, ha eszembe jut az elégedetten vigyorgó feje.
- Daenys túlságosan nyeregben érzi magát. A helyzet az, hogy megkaparintott egy felvételt, amiről, ha bárki tudomást szerez mondjuk a bandán belül nekem és a családomnak annyi. Ezt kihasználva hónapok óta zsarol és utálom ezt kimondani: de nem tudom hogyan vessek ennek véget. A feladat, amivel meg szeretnélek bízni az a következő: szerezd meg tőle a felvételt és az esetleges másolatokat. Mindegy milyen áron. Megteszed?

Diane & Tiger

Nem sok ügyvédhez fordulhatok, de talán hozzád...

Nem vagyok ügyvéd, de... jah, valami ilyesmit éreztem én is, részben ezért is akartam magamnak egyet, így általa belelátok a rendőrség dolgaiba, majdhogynem legálisan és nem kell korrupt rendőröket fizetnem, ami sosem garancia arra, hogy a pénzemért cserébe meg is kapom, amit akarok. Sőt, le is csukhat, ha olyanja van, bár rendszerint ezek a fickók eléggé félik a családjukat ahhoz, hogy csak úgy átbasszanak. Sosem lehet tudni. Ami pedig Todot és Sainzot illeti... 
- Fogsz velük találkozni. - Határozott kijelentés, ez számomra sem volt kérdéses, mindössze csak az, hogy Diane elvállalja-e és ha igen, mikor ejtsék meg a találkozást. De ez majd a jövő zenéje és amennyire kiismerhetetlen a beosztásunk, teljesen felesleges lenne előre lebeszélt időpontokhoz kötni magunkat. - Viszont készülj fel arra, hogy a személyes találkozásokat főként spontán fogjuk megejteni, ritka, amikor napokkal előre tudunk adni egy fix órát. - Persze, lehet róla szó, de ne essen neki rosszul, ha mindig lemondjuk, mert közbejött valami, vagy netán még szólni sem fogunk tudni, hogy ne várjon ránk feleslegesen. Nálunk ez egy ilyen dolog, bár feltételezem, egy alvilágot jócskán ismerő nem akad fenn ilyeneken.
Mint mondtam is neki, nem tudom, pontosan mit tudnak a zsaruk, mi volt abban a kibaszott lakásban, ami nem a miénk volt, úgyhogy nincs belátásunk oda, visszamenni a tettek helyszínére pedig öngyilkosság. Én nem is akarok azokkal a szarságokkal foglalkozni, ő az ügyvéd és szeretném, ha ezeket ő derítené ki. Ha én is meg tudnám olyan könnyen tenni, amennyire ő, nem kértem volna meg.
- Nyilvánvalóan mindenre igaz, hogy ha nem találtak semmit, az nekünk marha jó, ha meg igen, akkor marha rossz... - Ezzel nem sok mindent mondott ki, ami szenzáció lenne, de tény, hogy erről lenne szó. Utálok olyan dolgokon rágódni, amik felett már nincs se rálátásom, se lehetőségem, hogy befolyásoljam.
Egy kicsit meglep, hogy nem pénzzel intézzük el a fizetséget, hanem speciális kéréssel áll elém. Azt hittem ő egy elég... szende ártatlan nő, már a magunk fajták között, nem néztem volna ki belőle, hogy rosszakarókat gyűjt, főleg nem olyan féléket, mint Timonthy.
- Oké - veszem tudomásul, hogy nem valakinek a megölése a fő cél. Halvány mosollyal emészthetem a legfőbb baját, valamiért tetszik az a gondolat, hogy két erős vérű csajszi egymásnak esik körmökkel.
- Daenerys, cch. - Mit csinált már megint az a csaj? Nem lep meg, hogy megint minden szarba beletenyerel, ha nem éppen ő indítja a feszkót. Ugyanakkor ismerem már annyira, hogy tudjam, ő aztán tényleg tudja hogyan kell felbolygatni valaki életét, szóval tény, hogy jobb vigyázni vele. Még nekem is, szóval csupa fül vagyok, hallgatom az újabb zűrzavart, amit keltett.
- Nem lep meg. Túl jó ribanc ahhoz, hogy könnyen el lehessen bánni vele - szólok közbe, majd hallva a feladatomat hátradőlve a fotelben elrágódok egy kicsit. Nem lesz könnyű meló, az is lehet, hogy egyszerűbb megölni őt, mintsem elvenni tőle a kazettát, de majd még meglátom. Ezt nem most itt helyben kell eldönteni, őrültség is lenne.
- Meg. Csempész vagyok. Nem csak drogot lehet csenni. - Azért ez sem utolsó párhuzam, jelezve neki, hogy értek az ilyenekhez. - Viszont én is kérek részleteket. Elsősorban azt, hogy mi van azon a felvételen. Te tudod, nem? - nézek erőteljesen kérdőn rá, miközben egyik kezem ujjaival végigsimítok borostámon.

Action | ⚶

Tiger & Diane

...
A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél.

Bár hivatalosan csak fél lábbal vagyok az alvilág tagja, a másik lábammal még mindig próbálok a felszínen maradni és nem elsüllyedni a pocsolyában, azért mégiscsak tudom, hogy hogyan működnek a találkozások. A spontaneitással nincs semmi gond, igazából még mielőtt megszületett a kisfiam az éjszaka közepén is képes voltam menni, ha hívnak, viszont ez az  elmúlt egy évben nem pontosan így működik. Aston és én is dolgozunk, a fiamnak pedig szüksége van rám, jobban, mint bárki másnak a világon.
- Sejtettem. Nem árulok zsákbamacskát, tudnod kell, hogy a spontán találkozások nem mindig fognak megvalósulni. Van egy 1 éves fiam, mellette nem mindig kivitelezhető a dolog. De természetesen mindig megpróbálom úgy alakítani, hogy el tudjak jönni a találkozóra. Csak szeretném, hogy tudd, ha valamiért mégsem sikerül az ezért van. Soha nem gondoltam, hogy könnyű lesz összehangolni az anyaságot a munkámmal. Pontosan tudtam, hogy az ügyvédi karrier áldozatokkal jár, váratlan telefonhívásokkal, késő esti munkákkal, kevesebb szabad idővel és nos, az anyaságra pontosan ugyanezek a jelzők érvényesek. Mégis bíztam magamban, abban, hogy meg tudom csinálni és bármennyire is nehéz talpon maradok. Fárasztó, néha azt érzem, hogy belerokkanok a teherbe, de semmi pénzért nem cserélném le az életem valaki máséval.
- Holnap bemegyek a rendőrségre és hivatalossá teszem a dolgot. Amint sikerül bepillantást nyernem az aktákba felhívlak és elkezdjük felépíteni a védelmet. Rendben? egyelőre meg van kötve a kezem, amíg nem tudom pontosan, hogy mik a vádak ellene és ezt mire alapozzák nem tudok tenni semmit. Viszont, abban a pillanatban, hogy megkaparintom a papírt és beszélek a nyomozókkal sima úgy az egész, elkezdhetek dolgozni a védelem felépítésén.
Akaratlanul is grimasz húzódik arcomra. Elfog a hányinger minden alkalommal amikor eszembe jut a szöszi. Elhallgatok néhány másodpercre. Tudom, hogy veszélyes vizeken evezek, olyan dolog van azon a felvételen, ami az egész családomra veszélyt jelenthet, de nincs más választásom, meg kell bíznom Tigerben. Jelenleg ő az egyetlen esélyem.
- Azon a felvételen a testvérem Jonathan gyilkossága látható. Azért fontos, hogy senki ne kaparintsa meg, mert...nos...a férjem is rajta van a videón. veszek egy mély levegőt, hátradőlök a fotelben és tekintetét keresem az enyémmel. - Nem ő gyilkolta meg, de segített eltüntetni a testet. Igazából az egész baleset volt és neki fogalma sem volt arról, hogy a testvérem az. idegesen dobolok ujjaimmal a combomon.
- Kérlek ezt a dolgot tartsd titokban! Senki nem tudhatja meg, különben...tudod jól, hogy mik lehetnek a következmények. Bízhatok benned? nem mintha lenne más választásom.

Diane & Tiger

Nem sok ügyvédhez fordulhatok, de talán hozzád...

Nem szoktam kimutatni, ha valami meglep, éppen azért, hogy ne rendíthessenek meg, de most nem érzem szükségét annyira blokkolni az idegrendszerem alapvető és egészséges működését, úgyhogy Diane is láthatja, hogy magasba szaladnak szemöldökeim, ahogy megtudom, hogy már szült is. Na nem mintha annyira meg akartam volna dugni úgy, hogy férjezett, elég nekem az a rosszakaró akiket az évek során magamra gyűjtöttem amiért lefeküdtem a barátnőjükkel, feleségükkel; és még csak azt sem állítom, hogy az, hogy gyereke van, önmagában még jobban hátráltatna a szándékaimban, de szó mi szó, azért meglepett, hogy ilyen fiatalon már van gyereke. Hány éves ő egyáltalán? Nem lehet idősebb nálam és már van férje, gyereke, jó állása... azért ez dicséretes még az én szememben is pedig én sosem akarnék ilyeneket. Totál mások vagyunk, de akkor gondolom erre gondolt Jonathan, mikor azt mondta, hogy a húga "normális".
- Oké, megoldjuk. - Tudom, hogyha gyereke van egy nőnek, akkor a kölyök érdekéveivel szemben semmiképpen sem szabad menni, mert kurvára megjárjuk, nem is nagyon tudnék mást tenni, mint azt, hogy bízok abban, hogy a találkozásokkal nem lesz nagy gond.
Jobban örülnék, ha nem csak úgy megjelenne Diane a rendőrségen, mert akkor tisztában lesznek a zsaruk is, hogy felfegyverkezek ellenük, ha meg ezt teszem, feltételezhető, hogy okom is van rá. Végül is jah, van, már egyszer bevittek kihallgatni, nyilvánvalóan nem akarom, hogy végül tettesnek hozzanak ki, szóval elismerem, hogy ez a legjobb megoldás.
- Viszont a többieket még ne említsd ott. - Nem hiszem, hogy tuják már Sainz és Tod kilétét, ha az ő nevüket is benyögni, azzal lényegében kitálalna nekik. Veszélyes játék ez és csak mi veszthetünk, ez így elég szar, de a győzelemért hajlandó vagyok a vártnál nagyobb fizetségre is.
Daenerys nem könnyű nő. Sosem húztam meg, többek között azért sem, mert a haverom csaja volt és ez ilyen aranyszabály a köreinkben, ellenben hallottam minden panaszt és előnyt is, amit Jonathan áradozott róla nekem. Eleinte szép és jó volt minden, csakhogy aztán nagyon hamar elkezdett romlani a kapcsolatuk és kissé kényszerszagúvá vált. Pont a kapcsolatuk miatt - merthogy lényegében úgy tűnt el a srác, hogy még jártak - nem akarom megölni Daeneryt, ha önmagában a családi szála nem enne erre elég indok, nincs kedvem magamra haragítani Timonthyt, szóval majd ki kell találnom valami jót. Ahhoz viszont előbb szükségem van a részletes tényekre. Kezdetnek megteszi, hogy mi van azon a felvételen, bár ahogy hallom a választ, az első mondattól megfagy az arcom pár pillanatra. Azt is felfogom, amit utána mond, de kissé eltompulnak a hangok, újra kell élesztenem a testemet és az elmémet. Tudtam, hogy Jonathan meghalt, mégis erős volt ez ennyire keményen hallva, pont a húga szájából. Mélyet sóhajtok. Nyugodjon békében, csóri!
- Gondolod, hogy majd én basználak át? - mondom, hisz kérdése visszaránt a jelenbe. - De nyugi, nem érdekem elkürtölni semmit Jonathan haláláról. - pillantok hosszan a távolba, tartok valamennyi hatásszünetet, mire folytatom és megtöröm a gyászos hangulatot. - Talán nem tudsz róla, de jól ismertük egymást Jonathannal. Egyike azoknak, akiket közel engedtem magamhoz. Többek között emlékeztem arra is, hogy említette, van egy húga, aki apátokhoz hasonlóan ügyvéd, ezért kerestelek meg téged - mutatok rá az ujjammal. Nem bánom, hogy szóba került a bátyja, szeretek mentálisan hatással lenni másokra, hogy még jobban megbízzanak bennem, vagy kötődjenek hozzám.
- Daenerys maga készítette a videót, vagy mástól kapta? Fontos tudni, kiknél lehetnek még másolatok. - Úgy érzem, érdekes azért ez a dolog, a volt csaja őriz egy videót az exének haláláról... meg tudom érteni, de én nem dobálóznék olyan fenyegetésekkel, hogy világ elé dobom a felvételt. Azt éreztem, hogy Jonathannal nem jöttek ki túl jól a vége felé, de nem gondoltam volna, hogy ennyire.

Action | ⚶

Tiger & Diane

...
A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél.

Nem kerüli el a figyelmem a Tiger arcára kiült döbbenet, nem igazán tudom, hogy mi váltotta ki nála ezt a hatást. Ennyire meglepő, hogy anyuka vagyok? Bár igaz, hogy Benji érkezésére nem számítottunk, de kijelenthetem, hogy mindkettőnk életében ő a legjobb dolog és bár néha még most felkészületlennek érzem magam, mégis minden pillanata megéri? Nehéz-e?? Kibaszottul. Nem könnyű a munka és a család között lavírozni, de minden pillanata megéri és nem cserélném le egy másodpercre sem. Szavait hallva csak bólintok. Ha azt akarja, hogy én képviseljem őt, akkor az az egyetlen megoldás, hogy kölcsönösen igyekszünk rugalmasak lenni egymással, amennyire a munka, illetve család mellett ez lehetséges. Abban biztos lehet, hogy nem fogom elhanyagolni az ügyét, teljes erőbedobással, maximális lángon égve vetem bele a munkába és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy sikerre vigyük az ügyet.
- Nem fogom említeni őket. Úgy gondolom, hogy a bizonyítékok fejében majd említést teszünk róluk ha muszáj. Ha semmi nyoma nincs annak, hogy nem egyedül voltál kihagyjuk őket a dolgokból. Őszintén, egy embert képviselni mindig könnyebb, mint egy csoportot. Nehezebb kimagyarázni a helyzetet. Egyelőre úgy gondolom, hogy lassan haladjunk lépésről lépésre, amihez az első lépés mindenképp az, hogy elmegyek a rendőrségre, az akták nélkül csak vakon tapogatózunk, és jobb minél előbb lépni amíg még előnyben vagyunk.
- Ahogyan te nekem, ugyanúgy én is a kezedbe helyezem a sorosomat és nem tehetek mást, minthogy megbízok benned. a gyomrom görcsbe rándul, ha csak arra gondolok, hogy egy teljesen idegen ember életében van a családom biztonsága. Megszoktam, hogy általában én vagyok az, aki a markában tartja az emberi sorsokat, pontosan tudom, hogy egy szorítással porrá lehet zúzni az életeket, még csak fegyver sem kell hozzá.
Hosszú másodpercek kellenek amíg sikerül felfognom, hogy mit is mondott. Összeszorul a szívem. Nem szoktam Jonathanról beszélni senkivel, Paul mindig dacos, mással pedig nem igazán tudnék beszélni róla. Lehajtom a fejem, hogy elkerüljem tekintetét, nem akarom, hogy lássa benne a szomorúságot.
- Nem volt sok időm megismerni őt. Apánk túl sokáig titkolta előlem őket, alighogy kezdett a bizalmába engedni és hagyni, hogy megismerjem....meghalt. Szerencsés vagy, hogy ismerhetted. a maga kissé elcseszett módján ugyan, de a bátyám nagyon jó ember volt, nem engedte, hogy az alvilág teljesen magával ragadja, gondoskodó volt és figyelmes, biztos vagyok abban, hogy barátnak is tökéletes volt.
- Ő készítette a videót. Képes volt egy fal mögé húzódva végignézni ahogy a szerelmét megölik és elássák a semmi közepén. Képes volt éveken keresztül megjátszani, hogy nem tud semmit, vigasztalni az öcsémet Pault, hogy aztán a neki megfelelő pillanatban elővegye a felvételt és megzsaroljon vele. A velejéig romlott az a nő. Képes volt arra, hogy saját testvérem halálának videójával zsaroljon. Még időm sem volt arra, hogy meggyászoljam a testvérem. nem akarok elérzékenyülni, nem szeretném, hogy egy majdnem teljesen idegen férfi azt lássa ahogy a könnyeimmel küzdök, úgyhogy felállok és az ablakhoz sétálok, csendben figyelve a járókelőket odalent.
- Tekintettel arra, hogy ismerted a testvérem, nem muszáj megtenned amire kértelek. Biztosan neked is nagyon nehéz.

Diane & Tiger

Nem sok ügyvédhez fordulhatok, de talán hozzád...

Bólogatok, mert érdemleges választ nem tudok neki adni, meg ellenezni sem tudom azt, amit mond. Ő az ügyvéd. Ha annyira szeretnék ilyen gusztustalanságokkal foglalkozni, akkor nem kértem volna fel őt, hogy tegye meg helyettem. Egyszerűen képtelen vagyok kertelni olyan dolgokról, amik számomra egyértelműek, az sem volt könnyű, hogy eltereljem a kérdéseket, miközben vallattak engem, mivel úgy vagyok beállítva, hogy ha kérdeznem, nehezemre esik nem őszintén és esetek többségében egy-két szóval válaszolnom. Ha nem égettek volna belém némi fejmosást, akkor valahogy így nézne ki a beszélgetés, amit a rendőrségen ejtettünk meg:

- Te ölted meg Iant?
- Igen.
- Miért tetted?
- Mert támadt.
- És mi oka volt támadni?
- Lebukott, hogy lopta a drogot.
- Mit keresett nálatok kábítószer?
- Drogcsempész vagyok.

Nyilvánvalóan nem ez lenne az a beszélgetés, amivel nem öt perc alatt csukatnám le magamat egy életre, de annyira rühellem, ha gondolkodnom kell a válaszaimon. Persze... az élet meg a rutin belém égetett némi tapasztalatot, na meg bizalmatlanságot, most mégis muszáj hinnem ebben a sosem látott nőben, mert nincs más választásom.
Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy miként érintheti majd, hogy beszélek a testvéréről, de reménykedtem, hogy megérinti majd valamennyire. Ez végül is nekem jó, sosem árt, ha tudok érzelmileg hatni a másikra, aminek van egy sötét oldala, ám jelenleg nem rossz szándékkal teszem. Inkább amolyan biztonsági kapocs, hogy miért ne akarjon kihátrálni a munka alól, mikor majd nagyon nehézzé válik. Márpedig ez nem lesz könnyű.
- Tudom - ismerem kettejük történetét, csak nem Diane szemszögéből, persze lehet, hogy valamiről nem tudok, valószínűleg így is van, de amiket most mond, azok tények. - És igen, az vagyok... - szerencsés, hogy ismerhettem őt. Elég fasza csávó volt amúgy.
- Romlott, jah. - sóhajtok. - Ugyanakkor nagyobb esélye van a túlélésre, mint mondjuk nekem, vagy neked. Tudtommal ő ilyen közegbe született bele, lehetősége sem volt a csajnak más személlyé válnia, mint amilyen lett belőle. - Nem védem őt, csak megértem a helyzetét és ami azt illeti, tudja mit akar az élettől és azt is, hogy azt miként szerezheti meg, még ha át is gázol másokon. Mint ahogy azt is tudja, hogy minek kerüljön közel valakihez, aki nem fogta meg igazán, úgyis elveszi tőle az élet előbb vagy utóbb. És... így is lett.
- Úgy látom mérhetetlen haragot érzel iránta azért, amiket tett az öcséd halála után. Azt ajánlom, hogy ne köss hozzá érzéseket, főleg ne a múlt miatt. Sebezhetővé tesz és helyzeti előnyt adsz neki. Ebben a világban csak egyféleképpen lehet harcolni az olyanokkal, akiknek nincs lelkük: ha neked se lesz feléje. El kell ismernem, remekül játszik a lapjaival. Látszik, hogy nem ilyen közegben nőttél fel, mert akkor az ilyen viselkedéshez nem így állnál hozzá, hanem teljesen normálisnak vennéd. - Lehet nem ez az, amit hallani akart volna tőlem, de hiába van szó egykori haveromról, nem hagyhatom, hogy ilyenek kibillentsenek. Objektíven kell kezelni a dolgokat, márpedig a csaj tökéletesen csinálja az, amit tesz, ahogy azt is tudta, hogy Diane egy erősen érzelmes nő, aki gyűlöletet tárol magában. Hogy ezt honnan tudom? Az ez előző két félszólalása elég volt arra, hogy leszűrjem róla, ahogyan azt is, hogy lélekben még nem közénk való.  
- Még mindig az erdő közepén van elásva? - Azért erre rákérdezek. - Legalább, ha gyilkosság is volt, megadták a módját az eltemetésének és nem mondjuk tíz részre aprították a testét, hogy aztán abszolút elégessék azt... - Mint ahogy mi bánunk el a másik banda halottaival sokszor, de ezt inkább már hozzá se teszem, mondjuk szerintem egyértelmű, hogy nem egy fiktív hasonlattal álltam elő neki. Mindenesetre örülök, hogy nem gyalázták meg.  
Arra, hogy újra választás elé állít, csak megrázom a fejemet.
- Nem, vállalom. Nem lesz gond az ismeretség miatt. - Legyintek kezemmel, elvégre itt nem a bátyáról van szó és nem is Jonathan felől akarom megközelíteni Daeneryst. Nem ölthetem meg, ez nyilvánvaló, mert azzal olyat cselekednék, ami a banda szempontjából bűn. Ellenben mondjuk azt kikényszeríthetem tőle, hogy ő öljön olyan személyt rivális bandákból, akiknél biztos, hogy megtorlás lesz. Noha ez esetben is elkezdődik majd a vérengzés, de az már Timonthy baja, nem a mi csoportunké. És igen, tudom, hogy ráuszítani Diane és Timonthy bandájára egy rivális gárdát engem is pont olyan lelketlennek tesz, mint Daeneryst, de... ilyen ez a világ. Diane-nak meg lesz az esélye, hogy elkerülje a bajt, Daenys halott lesz, az apja pedig nem teheti Amarat vagy engem felelőssé, így hát, sakk matt, én elvégeztem a feladatomat, a vérfoltokat majd eltakarítja más valamikor a jövőben.
- Tud arról még valaki, ami köztem és Daenys között van? Bárki, bandán belül és kívül... - Leginkább az érdekel, hogy bandán belül, mert rájuk is vigyáznom kell majd. És akkor lenne itt még valami, amiről muszáj beszélni, nem szeretem a nyitva hagyott kérdéseket.
- És akkor pénzt nem is kérsz?

Action | ⚶

Tiger & Diane

...
A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem keltette fel az érdeklődésem Tiger és az az ügy, amit nagy vonalakban vázolt is nekem. Szeretem a kihívásokat, szeretem, ha gondolkodni kell, belemélyedni a munkába, szeretem, ha nem túlságosan egyszerű. Kell az a plusz adrenalin amit az ilyen komplikált ügyek adnak, minél nehezebb és minél több munkát igényel az eset annál jobban vetem magam bele a dolgokba. Nem szeretem feladni, az én szótáramban nem szerepel ez a szó, azt hiszem éppen emiatt is kerültem az idegösszeomlás szélére a zsarolás miatt. Nem titok, hogy nekem szükségem van arra, hogy irányítsak, és amikor úgy érzem, hogy semmi nem úgy sikerül ahogyan kellene akkor kétségbeesetten vergődök, mint egy partra vetett hal és folyamatosan a megoldásokat keresem.
Nos, nagyon úgy tűnt, hogy Daenerysnek sikerült legyőznie, és csak a szerencsének köszönhetem, hogy pont Tigernek van szüksége a segítségemre. Máris érzem, hogy új erőre kapok, az a lendület amit Tig adott nekem az elmúlt percekben pedig legyőzhetetlenné fog tenni. Nem számítottam arra, hogy ismeri a bátyámat, eszembe sem jutott, hogy valamikor kapcsolatban állhattak egymással. Kicsit irigylem, amiért neki volt lehetősége ismerni azt a Jonahtant, akit nekem soha. Talán a személyes kötődés az ő részéről is segíteni fog abban, hogy valóban megszerezze azt a felvételt.
- Lehetősége és választása mindig van mindenkinek. egész életemben így gondoltam és ezen az elmúlt időszak sem változtatott. Az életben, minden nap választás elé kényszerülünk és rajtunk múlik egyedül a döntés. Vannak esetek amikor kicsit nehezebb a választás, ezt beismerem, de ha valaki nagyon változtatni akar a sorsán, az megteheti. - Én inkább úgy gondolom, hogy számára tökéletes szerep ez az apuci kicsi hercegnője tevékenység. Pontosan tudja, hogy az apja miatt védve van bármit is csinál és a rafkós kis csaj ezt ki is használja. El kell ismernem azért, hogy bátor és nagyon jól játszotta ki a lapjait, az ő helyében azt hiszem én is ugyanígy cselekedtem volna. Keresztbe font karokkal a mellkasom előtt fordulok vissza a férfi irányába. El kell ismernem, hogy jól bánik a szavakkal és azt hiszem, hogy nekem pontosan erre van szükségem. Egy olyan emberre, aki a rendszer része, aki ismeri a működését és tudja, hogy milyen gusztustalan férgek kezében van az irányítás. Szükségem van rá, mert ő sokkal jobban átlátja a helyzetet és hideg fejjel képes tanácsot adni nekem.
- Igazad van! De egyszerűen képtelenség nem haraggal és undorral gondolni rá, amikor tudom, hogy megakadályozhatta volna a testvérem halálát, de ő nyugodt szívvel, szemrebbenés nélkül levideózta az egészet, hogy aztán a képembe dörgölje. Időm sem volt felfogni, hogy az alig ismert testvérem nincs többé. mély levegőt veszek, hogy lenyugtassam magam. Az senkinek nem segít, ha itt kétségbeesetten idegösszeomlást kapok.
- Nem. Megtaláltam őt, kiástam és méltó temetést kapott, ahogy annak mindig is lenni kellett volna. direkt hagyom ki a történet ezen részéből Astont, már így is jobban bele van keveredve a dolgokba, mint kellene, nem akarom, hogy még ezzel is bajba sodorjam őt. Bőven elég, ha én tudom az igazságot, amennyire képes vagyok rá, még mindig védeni szeretném őt.
Megkönnyebbülten bólintok. Hatalmas, mázsás súlytól tudok megszabadulni Tiger segítségével, ha végre megsemmisül az a felvétel végre nyugodtan alhatok majd.
- Daenys részéről nem tudom. Nekem azt mondta, hogy mindaddig amíg fizetek neki senki nem tudja meg. A bandán belül elvileg senki másnak nincs tudomása róla. Azon kívül pedig...a férjem az egyetlen akinek elmondtam, de ő nem fog gondot okozni ebben a képletben. Ezt megígérem. Ahogyan én kitartok mellette ugyanúgy ő is ott van mellettem és tudom, hogy sem engem sem Ezrát, sem pedig önmagát nem keverné bajba.
- Soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom valaha valakinek, de nem, nem kérek pénzt. Ha segítesz megszerezni a videót, megsemmisíteni nekem az bőven elég. Én elvállalom az ügyed és azt hiszem így kvittek is vagyunk. a családom biztonsága jelenleg sokkal többet ér néhány száz dollárnál, még akkor is, ha eléggé megcsappant a saját kasszám. A pénz pótolható, de a nyugalmat és azt az érzést, hogy biztonságban van a családom csak így érhetem el. Jelenleg ennél fontosabb semmi nem lehet számomra.
- Rendben vagyunk így?

Diane & Tiger

Nem sok ügyvédhez fordulhatok, de talán hozzád...

Örülök, hogy néhány elvi kérdés kibukik belőle - és biztosan belőlem is - míg a helyzetemről és annak fizetségéről beszélünk, többek között ez a döntési jog kérdés is feltűnik, mely jobban megálljt parancsol nekem, mint elsőre azt gondoltam. Nem akarom, hogy tényleg úgy gondolja, hogy mindenkinek mindig van választási lehetősége, mert akkor eleve nem fog tudni megvédeni egy ilyen illegális közegben, egy gyilkosságot követően, ugyanis ha lett volna bármilyen választásom nem megölni Iant, akkor eleve lecsuknak. Mivel nem volt, ezért talán ez egy jó menekülőút lehetne a bíróságon.
Én már réges-régóta azt érzem, hogy semmi döntési jogom nincs. Ha hívnak, megyek, mert mennem kell, ha lőnek, nekem is lőnöm kell.
- Igazad van, a te közegedben. Az enyémben, és ezzel együtt talán Daenysében viszont nem. - Előre dőlök a fotelben, hogy újra közelebb legyek hozzá. - Tegyük fel, te dönthetsz a sorsod felett, melyiket választod? Azt a feltételt, ami adott neked jelenleg, vagy azt, ami a biztos kín számodra? - emelem magasra egyik szemöldökömet kérdőn, de nem várom meg, hogy válaszoljon is, elég, ha magában ízlelgeti a kérdést. - Jelenleg is van választásod, ha ezt akarod hinni, elvégre dönthetsz, hogy belemész-e Daenys játékába, vagy nem. Mondhatod neki, hogy magasról leszarod, de akkor következményei lesznek. Szóval kérdem én, tényleg úgy gondolod, hogy mindig mindenkinek van választási lehetősége? - Szerintem neki sem volt választási lehetősége abban a helyzetben, csak ezt nem meri beismerni magának. Van, hogy nem mi irányítunk és van, hogy nem tudunk tenni a dolgok ellen, ez pedig az alvilágban elég gyakran bekövetkezik.
- Persze dönthetek a sorsomról, dönthetek úgy, hogy kilépek ebből az egész szarságból, csak akkor feltehetőleg előre meg kell rendelnem három raklapnyi szivacsot, hogy legyen elég felitatni a szutyokban szétfröccsenő véremet. - Szóval akkor van lehetőségem választani? Nincs. Ami pedig a csajszit illeti...
- Miért, te talán a helyében nem apuci kicsi hercegnője lennél? - Csak egy apró és elég nyers gondolat. Ha lecsupaszítjuk az emlékeket és eltekintünk attól, hogy milyen mocskokat csinált Daenys, akkor szerintem hülye az, aki nem állt volna be apuka kardja mögé. De nem védem a csajt, oh, dehogy is, én csak rühellem, ha valaki olyannal dolgozom, aki tele van haraggal és érzésektől elvakítottan látja a helyzetet. Vagy aki hirtelen lobban lángra... Dolgoztam és dolgozom is régóta ilyen személlyel, nem egyszer kerültem miatta indokolatlanul is életveszélybe, csak mert eluralkodott rajta valami, ami nem a józan ész. Egy keserű sóhajjal dőlök ismételten hátra a fotelban, mikor mondja, hogy nem tud nem haraggal gondolni rá. Mindegy, remélem majd tudom kezemben tartani a helyzetet és nem hagyni Nataliet beavatkozni az amúgy saját ügyébe. Nyilvánvaló, hogy ha Daenyst akárcsak megérzi, el fog borulni az agya. Ha nem így lenne, azzal meglepne, elnézve, hogy szinte a saját szavaitól is összeesni készül.
Megnyalom ajkamat, s az ablak felé fordítom a tekintetemet. Jobb, ha most inkább nem mondok semmit, mivel nem tudnék számára kellemes válasszal előállni és nem hiányzik, hogy magam ellen fordítsam, ám meg kell hagyni, Daenys is, mint ahogy én is és még sokan közülünk Natalie felett könnyűszerrel úrrá tud lenni, ha ennyire nem tudnánk parancsolni az érzéseinek. Inkább Jonathan felől érdeklődöm.
- Ennek... szívből örülök. - Bár nehéz elhinni, hogy ilyen vékony teremtésként egyedül ki tudta volna ásni a saját testvére halott tetemét, de olvasva a sorok között, ebbe tudom, hogy nem szabadna belemennem és amúgy sem érdekel különösebben. Ellentétben Jonathannal, aki így már tényleg nyugodt helyen pihenhet. Megkönnyebbül a szívem, ezen hír hallatán úgy érzem, hogy már nyugodtabban tudok hozzáállni Daenys ügyéhez, amit természetesen elfogadok. Nem is árt, ha többet megtudok a részletekről.
Totál leszarom, hogy mit tud a férje, ez teljesen lényegtelen információ, inkább az a kérdéses, hogy vajon Daenys mennyi ideig őrizhette azt a videót úgy, hogy senki sem találta meg akár a tudta nélkül is. Mindig jó ha van egy ütőkártyánk, márpedig ez a lánynak egy erős kártya volt a zsebében, de meglepne, ha senkinek sem beszélt volna a történtekről. Mindazonáltal mellette szól, hogy ő is a helyszínen volt, feltételezem felelnie kellett volna, ha megtudják, hogy miért videózott és miért nem mondjuk segített a barátján. Őrültség lenne kinyilvánítanom most, hogy mit vélek valószínűbbnek, még nagyon sok az ismeretlen a képletben.
- Oké - döntöm egy kicsit oldalra a fejemet. Nem bánom én sem, hogy nem kell újabb dollárokat kiszórnom a zsebemből, én aztán nem fogok könyörögni azért, hogy fizethessek. Én is úgy gondolom, hogy ez így fer, ő is keményen megdolgozik azért, hogy tisztára mosson engem, míg én is jócskán az életemet és a banda összetartását veszélyeztetem azért, hogy megszerezzek egy videót.
- Részemről igen... - Azzal felállok és a mögöttem lévő könyves szekrényhez megyek, hogy elvegyek a szerződéshez szükséges papírokat. Az utolsó papírlap félig üres, mindössze egy cím van feltüntetve rajta, illetve alatta egy hosszabb szöveg, mely jelzi, hogy mik a két személy kötelezettségei egymás felé, tehát dióhéjban: nem lehet hátraszúrni a másikat.
Mindegyik lapot Diane elé teszem az asztalra, kettőt csak alá kell írnia, azokkal elvileg már találkozott. Rábökök a harmadik, félig üres papírra.
- Ide kerülnek a megállapodás feltételei. Ezt kézzel kell beírni és csak nekünk látható, vagy mondjuk úgy, hogy titkos a legális szervek előtt. Szerintem te szebben írsz... - Nem nagyon szeretek írni, szóval ez egyben egy udvarias kérés is, hogy írja már le ő a tollal, hogy miben állapodtunk meg az imént, s ha kész, én átolvasom, majd szintúgy aláírok mindent.

Action | ⚶

Tiger & Diane

...
A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél.

Ügyvédként azokat az eseteket szeretem, amikben van kihívás, munka, ami által fel kell kutatni a kiskapukat, ami nem teljesen egyértelmű. Nem azért dolgozom mert ez a kötelességem, hanem azért , mert ez a szenvedélyem és mint olyan, nem szeretem a monotonitást. Amikor elindultam az ügyvédi pálya mezsgyéjén, fiatalságom tavaszán, elképzelni sem tudtam még, hogy mennyire magába szippant majd ez a szakma és apának köszönhetően olyan mélységeit is megismertem, amivel másképp nem igazán lett volna alkalmam találkozni. Azt hiszem, hogy pontosan emiatt az érzés miatt nem léptem ki soha a banda bűvköréből, túlságosan izgalmas feladatokkal bíztak meg folyamatosan, és bár szerettem volna azért tartani egy határt a banda és az életem között, sajnos az el-múlt évek alatt teljesen összemosódott a kettő.
Magamban már felépítettem az első lépéseket, amik szükségesek ahhoz, hogy elindítsam az ügyet és őszintén, alig várom már, hogy beleássam magam a munkába, hogy megkaparintsam azt a bizonyos rendőrségi aktát. Biztos vagyok abban, hogy a következő napokat az ügy köré fogom felépíteni, tudom, hogy addig úgysem leszek képes mással foglalkozni amíg a kíváncsiságom nem csillapodik le egy kicsit.
Elgondolkodva hallgatom a szavait. Egészen más egy olyan emberrel beszélgetni aki alvilági körökben mozog, mint mondjuk a férjemmel, mert olyan szempontokra képes felhívni a figyelmem amikre eddig nem is gondoltam. Évek óta élek kettős életet, -az apámhoz hasonlóan aki konkrétan így élte le az egész életét, - mégis vannak még olyan dolgok, amiket nem teljesen érthetek meg. Abban viszont van igazság amit mond, nem véletlen, hogy én is azt választottam, hogy kitartok mellettük, mert teljesen tudatában vagyok annak, hogy milyen következményekkel jár, ha hátat fordítok nekik. Valamilyen szinten így én is és a családom is védve vagyunk, de ez azonnal a visszájára fordulna, ha megpróbálnám magukra hagyni őket. Ahhoz túlságosan sok mindent tudok róluk, nem hagynának csak úgy az információkkal elsétálni.
- Azt választanám, ami teljes mértékben adott számomra. ahogyan azt is választottam már évekkel ezelőtt. Értem, hogy mit szeretne mindezzel mondani, de Denys esetében mégsem értek teljesen egyet vele, ő nem más, mint egy álnok kis liba, aki hagyta meghalni a testvérem. Viszont, ha egészen őszinte akarok lenni magammal, nem tudok rá ezért teljesen haragudni, mert ha nem így cselekszik sem Aston sem Ezra nem élnének már, ezzel együtt pedig az én lelkem is halott lenne.
- Be kell látnom, hogy igazad van. Bizonyos szempontból. De Denys döntései számomra akkor is megmagyarázhatatlanok. Bármilyen élethelyzetben vagy, egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy eláruld a saját családod. Ő pedig ezt tette, amikor végignézte a vőlegénye halálát és ezt tette akkor is amikor zsarolni kezdett. Ha valaki, te pontosan tudod, hogy miről beszélek, és biztos vagyok abban, hogy ha te lennél szemtanúja a szeretted halálának nem ezt az opciót választanád. Ha valamit megtanultam az évek során az az, hogy a legkegyetlenebb bűnözőnek, a legostobább embernek is van valaki, vagy valakik az életében akiket minden áron megvédenének és soha nem ártanának nekik. Ebben nem különbözik a kettőnk világa.
- Én pontosan az voltam. Miatta lettem ügyvéd, miatta vált a banda a második családommá, miatta tartok ott ahol. A halálos ágyán megígértem neki, hogy a nyomdokaiba lépek és bár megvolt a választásom mégis vakon követtem a neki tett ígéretem. utálom annak a gondolatát, hogy összehasonlít engem azzal a szőke lotyóval. Semmi közös nincs bennünk és remélem, hogy ez így is marad. Hozzám képest ő csak egy kétségbeesett buta kis liba, aki az apja hátán akar felkapaszkodni a ranglétra legmagasabb fokára, mert önerőből kénytelen lenne rá. Ő csak egy olcsó kis szutyok, aki egyik testvérem ágyából a másikéba mászott és aki nem ér többet a szememben egy használt pelenkánál.
Megnyugvással veszem tudomásul, hogy elfogadja a feltételeimet, ez egy olyan kölcsönös bizalom kiépítésének az első téglája ami idővel talán gyümölcsöző kapcsolat is lehet. Nekem most az a fontos, hogy megszerezze azt a bizonyos videót.
Tekintettemmel figyelem mozdulatait, kíváncsian húzom magam elé a papírokat és tüzetesen átolvasom őket. Teljesen normális és megszokott dolog ez ebben a világban, mindkettőnknek kell biztosíték arra, hogy a másik fél tartja magát a megállapodáshoz. Csendben átolvasom az iratokat, majd, a félig üres papírokra a tőlem telhető legszebb betűkkel felvázolom a megállapodásunk pontjait, végül mindhárom papír jobb sarkát aláírom és visszacsúsztatom elé azokat.
- így rendben leszünk? Ma már nem hiszem, hogy lesz időm elszaladni a rendőrségre, mert minél hamarabb Benji után kell mennem, de holnap reggel az lesz az első dolgom, otthonról pedig majd elkezdem beleásni magam a dolgokba.
- Holnap délelőtt elindítom az ügyet, megszerzem az aktát. A napokban hívni foglak még egy megbeszélésre, rendben van? Idő kell ahhoz, hogy jobban megismerjem az ügyet, hogy átlássam a rendőrségi jelentéseket, biztosan ő is tudja, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de szándékosan nem is fogom húzni az időt. Felállok, hogy amennyiben végeztünk itt a kijárat felé vegyem az irányt. Mielőtt elindulnék azonban még muszáj feltennem egy kérdést.
- Milyen volt? Mármint...Jonhtan.... milyen barát volt?

Diane & Tiger

Nem sok ügyvédhez fordulhatok, de talán hozzád...

Natalie gondolkodásmódja még nekem sem érthetetlen, pedig nem szokásom nagyon tartani a lépést a női agy rejtelmeivel. Megszoktam, hogy máshogy gondolkodok, mint ők és ez így van rendjét, ám szó mi szó, hogy nem igazán van olyan magyarázat, ami miatt pozitívan lehetne kihozni Daeneryst abból a szituációból, amikor hagyta megölni a vőlegényét. Ezek szerint vőlegények voltak, én erről lemaradtam. Talán így próbálták megmenteni a kapcsolatukat, csak nem jött össze és éppen a fejvesztés eredményezre. Nem az én ügyem, csak az áldozatot sajnálom. Ettől függetlenül, ja, Daenys mindenképpen bűnös, bandán belül is annak kellene őt tekinteni, de ahhoz túl okosan keverte a lapokat.
- Fogalmam sincs, mi tűrtethetett akkoriban, de két dolgot már nagyon megtanultam. Ha érzések vannak, akkor logikus gondolkodás nincs. Márpedig, ha Daenerys haragudott valamiért a testvéred iránt, akkor máris megkapod azt a valamit, ami miatt megmagyarázhatatlannak ítéled meg a viselkedését. - Én értem Dianet. Teljesen, hiszen a testvére volt az áldozat, sosem kérném meg arra, hogy ne gyűlölje szívből a csajt, csak ön- és közveszélyes dolog a gyűlölet.
– Értelek én, Diane. - helyezkedek kissé rekedtes hangom közben a széken. - Azt kérdezed, miért nem torolta meg őt a banda, amiért nem mentette meg Jonathant, mi? Nem tudom miért… - Ki vagyok én, hogy tudjam? - De ha tippelnem kellene… senki sem akarta Timonthy-val kihúzni a gyufát, amiért a lánya tétlen volt, úgy érzik, nem éri meg szítani a bandán belüli háborút, úgyhogy szerintem jobb, ha te is megbékélsz a helyzettel, megpróbálod végleg elengedni a testvéredet, mert nem hiszem, hogy ő azt akarná, hogy ártatlan emberek haljanak meg érte folyó bosszúk miatt.  -  Én legalábbis így gondolom, de csak javasolni tudok neki, befolyásolni eszemben sincs.
De száz szónak is egy a vége, jelen esetben pedig a szerződésen lévő aláírás jelenti a beszélgetés érdemi részének végét. Nem számítottam rá, hogy ennyire elmerülünk a bandát és a bátyját körülvevő bonyodalmakba, de ha így alakult, ám legyen így, talán mindkettőnk hasznára válhat ez a beszélgetés.
Nem mintha nem hinnék neki, de azért átolvasom a kézírásával megfogalmazott feltételeket, ami nem feltételül publikus a nagyvilág számára.  Noha alvilági téren papírokra sincs szükség, én ragaszkodtam hozzá, hogy ez történjen ezen szép keretek között, mert korrektséget és valamilyen biztonságérzetet ad, a szó elszáll, az írás megmarad, jelen esetben pedig mindkettőnknek biztonságra van a legnagyobb szüksége.
- Részemről rendben van – felelem kérdésére és egyben nyúlik is a kezében lévő tollért, hogy eléggé meggörnyedt testtartással én is aláírjam az asztalon a papír rám eső részét. Minkét változatot.
- Várom majd a hívást. Meg következő alkalommal kérni szeretnék egy listát azokról a helyekről, ahol sokszor megfordul Daenerys. Ez lehet a csoportotok pubja, de a lány otthona is, tényleg bármi, amiről tudsz – teszem hozzá, miközben átnyújtom az egyik aláírt példányt Dianenak. Nem ülök már le vissza a fotelbe, legalább az ajtóig tervezem kikísérni, tovább annyira nem szeretném, kivételesen nem lustaságom miatt.
Nem azt mondom, de egy kicsit úgy érzem magam semmiből jött utolsó kérdését hallva, mintha tökön szúrtak volna. Vagy szíven? Mindegy, ugyanaz. Ha ezt percekkel ezelőtt kérdezte volna meg, lehet nem kellett volna ennyire megkeményítenem egy pillanatra szilánkokra törő lelkemet, melyet Diane a szép és egyúttal fájó emlékek felidézésére készteti. Megnyalom ajkamat, végigsimítok borostámon is, hogy oszlassam a feszült érzésemet. Baszki, ezzel most tényleg nagyon betalált.
- Egy barom pöcsfej, akinél őszintébbet és megbízhatóbbat máig nem ismerek. Mindig ott voltunk egymásnak, amikor kellett. - Először el akartam volna intézni a frappáns első mondattal, de végül hagytam magamnak, hogy megszólaltassam régi fájdalmamat és kissé elveszve a múltban felidézzem a legnagyobb eszközt, ami minket szorosan összekötött. Ott voltunk, mikor kellettünk egymásnak és kivételesen nem csak akkor, ha menteni kellett egymás búráját, hanem amikor egyikünk taccson volt lelkileg. Ezért volt ő számomra különleges és máig nincs, ki ilyen szinten pótolná őt nekem. - Kivéve egyszer - sóhajtom magam elé meredt szemekkel, de a szomszédajtó csattanása visszaránt a jelenbe és ezzel együtt megment attól, hogy önhibáztatásba kezdjek. Tudom, hogy nem hibáztathatom ezért magam, csak attól még fáj, nekem is fáj.

Action | ⚶

Tiger & Diane

...
A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél.

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy  ilyen mélységeket fogunk bejárni a mai találkozásunk alkalmával. Gyakorlatilag most sem igazán tudok Tigerről sokat, mégis úgy érzem, hogy nagyon sok közös vonás van bennünk ez pedig még inkább arra sarkall, hogy elmélyüljek az ügyében. Tudom, hogy elég nehéz úgy végigvinni ez ügyet, ha személyes érintettség is van a dologban, de ezt a problémát már akkor megtanultam kezelni, mikor elvállaltam az első ügyet a bandának. Velük minden ügy személyessé válik és tudom, hogy talán egyetlen kedvezőtlen döntés elég lenne ahhoz, hogy megszabaduljanak tőlem. Pedig nem vagyok Isten, csupán egy ember, akiben kellő kitartás és tudás van ahhoz, hogy a legrosszabb helyzeteket is a saját oldalára állítsa. Az a tulajdonságom, ami magánemberként eléggé idegesítő lehet, ügyvédként éppen elégséges ahhoz, hogy megrendíthetetlennek tűnjek miatta. A hozzám hasonló ügyvédeket szokták cápának nevezni a körünkben, és igen, egy kíméletlen ragadozó vagyok, aki úgy csap le minden bizonyítékra és az esküdtszékre, hogy esélyük se legyen menekülni.
Beismerem, hogy ésszerű minden amit mond, mégsem tudja teljes mértékben csillapítani azt a mérhetetlen dühöt amit magamban érzek. Denys bűnei az én szememben megbocsáthatatlanok. Hagyta megölni a testvérem, évekig mindenki eltűntként kereste míg a teste egy sötét erdőben oszladozott két méter mélyen. Nyugodt lelkiismerettel feküdt be az öcsém ágyába, majd mindezeket képes volt megkoronázni azzal, hogy megzsarolt és megfenyegette a fiam. Ez nálam főbenjáró bűn és nincs olyan magyarázat, ami miatt valaha elfelejteném ezt neki. Viszont Tigernek igaza van abban, hogy le kell nyugodnom, meg kell szabadulnom a lelkem összepréselő gyűlölettől, mert különben ennek a játszmának hosszútávon én leszek a vesztese. Azt pedig nem engedhetem. Kissé idegesen harapok rá alsó ajkamra, utálom, hogy igaza van.
- Amint sikerül lezárnom ezt a zsarolás dolgot a szöszivel, megpróbálok túllendülni a kicsinyes haragomon. miután kellőképpen bosszút állok rajta, hogy megtanulja engem és a családomat senki nem fenyegetheti büntetlenül. De ezt az információt már megtartom magamnak, ha nem lesz semmi ellenem a kezében máris lépésfölényben leszek.
Kicsit meg kell erőltetnem magam, hogy ismét arra koncentráljak amiért valóban itt vagyok, de amint elém kerülnek a papírok és végig olvasom őket ismét visszazökkenek az ügyvédi szerepkörbe.
- A következő találkozóra hozom azt a bizonyos listát, minden tőlem telhető információt megadok, amire szükséged van. túlságosan igaz, hogy nem ismerem Denyst a nagyon egyszerű gondolkodásmódját viszont igen, néhány óra alatt sikerülni fog minden infót megszerezni,amire szüksége lehet Tigernek. Egy-két helyet már ismerek, mert mindig más helyszíneken találkoztunk, amikor át kellett adnom neki a dollárokat, nem lesz gond az információval.
Magam sem tudom, hogy miért torpanok meg és miért teszek fel neki ilyen kérdést, látom arcvonásain, hogy meglepődik a kérdésemet hallva. Nem is tudom, egyszerűen szükségem van arra, hogy valakivel beszélhessek róla. Tudnom kell, hogy van még valaki, akinek annyira hiányzik mint nekem. Éreznem kell, hogy a halála nem csak bennem keltett űrt, megbizonyosodnom arról, hogy nem mindenki kezeli fejrándítással a dolgot. Miközben beszél tekintetemmel az övét keresem. Látom, ahogy megváltozik benne valami, érzékelem a fájdalmat és a gyötrődést. Ugyanazt, amit én is érzek azóta, hogy Aston kiásta nekem a erdőben. Szűnni nem akaró fájdalom, amihez nem vagyok elég erős, hogy elbírjam. Nonszensz, hiszen alig ismertem őt, az élet túlságosan hamar elragadta tőlem és azt hiszem ez az, ami egy jól irányzott rúgással a földre küldött. Elmosolyodom szavait hallva. Megnyugtat a tudat, hogy életében volt valaki, akinek annyira fontos volt, mint a velem szemben álló férfinek.
- Ahogy nekem, úgy neked sem szabad hibáztatnod magad a történtek miatt. közelebb lépek hozzá. Valami megmagyarázhatatlan erő késztet erre a cselekedetre, de minden gondolkodás nélkül óvatosan átölelem. Ugyanabban a cipőben járunk most, idegenek vagyunk egymásnak, de a veszteség és fájdalom egy láthatatlan fonállal összeköt minket.
- Sajnálom a vesztéseged! a gyors ölelés után ismét eltávolodok tőle, visszavedlek a kimért ügyvédnő szerepébe. Letörölgetem szemem sarkában összegyűlt könnyeket és hatalmas tenni akarással és elhatározással hagyom őt magára.
- Viszlát Tiger. fordulok meg az ajtóban, hogy elköszönjek tőle, majd olyan gyorsan, mint ahogyan érkeztem robogok le a lépcsősoron, meg sem állva az autóm biztonságot nyújtó menedékéig ahol már nyugodtan engedhetem a könnyeknek, hogy végigfolyjanak az arcomon. Minden számítottam, de ilyen intenzív első találkozásra biztosan nem.