Üdvözlök mindenkit az „Egy idióta srác élete” című film előadásán. Remélem tetszeni fog önöknek. És ne feledjék, Isten nem telefonon fog hívni, szóval kérem önöket halkítsák le telefonjaikat és helyezzék magukat kényelembe. Jó szórakozást!

Hat évesként:

Kedves naplóm!
Apuék ma is későn értek haza. Tudom, hogy már aludnom kéne, de nem tudtam. Meg akartam várni őket. Miért ilyen rossz a munkahelyük, hogy szinte sosincsenek itthon?  Ez annyira nem ér. Remélem, anyu ma is bejön puszit adni úgy, mint minden este. Szeretném megkérdezni tőle, hogy nem válthatnak-e munkát. Én nagyon szeretnék már együtt lenni velük egy este. Ugye te is szeretnéd? Te biztos tudod mit csinálnak, hiszen tőlük kaptalak ajándékba. Mondd… Szeretnek anyuék egyáltalán?

Nyolc évesként:

Kedves naplóm!
Anyáékkal elmentünk az állatkertbe és fantasztikus volt! Olyan sok féle állatot láttam, nem is tudtam, hogy ennyi van a Földön. Persze tudtam, hogy van tigris, meg oroszlán, meg farkas… De tudtad, hogy olyan is van, hogy vörös panda? De nem is úgy néz ki, mint a fekete és fehér változata. Én ezt nem értem. Sokkal kisebb és hosszabb a farka. Akkor miért panda? Miért nem vörös mosómedve? Nekem inkább az jut róla eszembe. De nagyon aranyos volt! Kértem is anyáékat, hogy vegyenek nekem egyet, de azt mondták nem lehet. Milyen kár! Pedig azt hittem, hogyha már cicát nem kapok, akkor ezt legalább megengedik. Viszont nem maradtam ajándék nélkül! Az állatkert előtt még bementünk az optikushoz és az a kedves bácsi adott nekem egy szemüveget. Most már sokkal élesebb minden. Apáék szerint nem kéne annyit játszanom a gépen, de olyan jó játékok vannak. Meg ha ők szinte sose érnek rá, akkor én mit csináljak? A dadám is csak takarít, meg főz. Ma is egyébként, amíg anyu mutogatta nekem az állatokat apa telefonált. Ez a mai az én napom velük, nem a munkáé!

Tizenkét évesen:

Kedves naplóm!
Ma ajándékba egy új gépet kaptam, ami csak az enyém! Az iskolában megtanultuk, hogy milyen részei vannak egy gépnek, így gyorsan szétszedtem és leellenőriztem, hogy minden része megvan-e és jó-e. Anyáék nagyon dühösek voltak rám, de gyorsan összeszereltem és megmutattam nekik, hogy tökéletesen működik, csak megnéztem nem hibás-e. Tátva maradt a szájuk miután újra összeraktam. Én ezt nem értem. Mi olyan különleges ebbe? De a jó hír, hogy ezt megmutattam nekik elkezdtek mindenféle programot kezdtek mutogatni nekem, meg rakhattam új játékokat a gépemre. Bár nem az eddig megszokott módon. Anyuék valami kódokat írogattak a gépen és csak utána indult el. Dackellés? Azt hiszem ezt a szót használta apa, amikor magyarázta mit csinál. Utána én is megpróbáltam párszor, harmadszorra egyedül is ment már. Olyan büszkének tűntek a szüleim, csak nem értem miért. A lényeg az, hogy hatalmas mosoly jelent meg az arcukon, amikor sikerült nekem is ez a kódolásos valami. Olyan boldog voltam! Azt hiszem egyre jobban kezdenek megszeretni.

Tizenöt évesen:

Kedves naplóm!
Ma átmentem a szomszédba, mert véletlenül átrúgtam a labdát hozzájuk. Egyébként mostanában sokkal kevesebb szabadidőm van. Anyáék többet vannak otthon, ami jó, de mindig azt akarják, hogy a gép előtt legyek. Ez nem baj, hiszen szeretek gépezni, főleg most, hogy pár új trükköt is tanultam a szüleim egyik barátjától. Ő hacker, amiről én azt hittem, hogy rossz, de kiderült, hogy nem. Sőt, apáék azt mondták, hogy nagyon örülnének, ha én is az lennék, mert az sokat segítene nekik. Ezért még keményebben dolgozok persze. Azonban kell néha a pihenés és ezért jöttem ma ki játszani.
Miután elindultam a szomszédba a labdáért jöttem rá, hogy még sose jártam ott. De egy kedves néni nyitott ajtót és megengedte, hogy kimenjek a kertjükbe és visszahozzam a labdám. Miközben mentem át a házon egy fiú bukkant fel előttem. Nem is tudtam, hogy lakik itt velem nagyjából egykorú fiú. Udvariasan bemutatkoztam neki, aztán visszakaptam tőle a labdám. Rendes fiúnak nézett ki, szerintem párszor még át fogok menni hozzá. Remélem, anyuék nem haragszanak meg rám nagyon…

Tizenhét évesen:

Kedves naplóm!
Ma van az első munkám. Eddig azt hittem, hogy az, amit teszek jó, de… kiderült, hogy tolvaj családból származom. Na nem mintha érdekelne, amíg a szüleim elismerik a munkám nekem mindegy igazából, hogy mit csinálok. Meg tetszik ez a meló, nem arról van szó. Szimplán nem erre számítottam. De hát lényegtelen, nekem most csak annyi a dolgom, hogy a kamerákat kiiktassam, meg a rendszert feltörjem, hogy apáéknak könnyebb legyen bejutni a bankba. Most csak azért van időm írni, mert a kamerákkal már végeztem, a gépem pedig folyamatosan töri a rendszert. Maximum akkor nézek rá, ha végzett egy művelettel. Hihetetlen, hogy 17 év kellett ahhoz, hogy megtudjam mivel is foglalkozunk. Úgy értem… ember nem voltam sose hülye gyerek el lehetett volna mondani. Na mindegy ez már nem számít.
Ó… közbe anyáék bejutottak. Ne haragudj, most mennem kell. Ígérem, hamarosan jövök és elmesélem mi volt.

Húsz évesen:

Kedves naplóm!
Már 3 éve vagyok benne a családi bizniszben. Gondolkodás nélkül török fel gépeket, rendszereket.
Mindent meghackelek, amit kell és sose vétek hibát. És most… pont most, mikor a toppon voltunk, mikor már annyi pénzünk volt, hogy bármit megtehettünk volna… abbahagytuk! Értem én persze a csúcson kell abbahagyni, de… emiatt elköltözni?! Ugyanis most a Manhattani taxik egyikében utazva írok neked. Persze. Költözzünk el, mert az mindenre megoldás. Az lényegtelen, hogy nekem mondjuk ott voltak barátaim, vagy mondjuk az életem. Na mindegy. Majd megpróbálok valamit itt is csinálni. A jó hír az, hogy a szüleim egy informatikus egyetemre írattak be legalább. Ennyi előnye legalább van.

Huszonkét évesen:

Kedves naplóm!
Végre elköltözhettem a szüleimtől és így nem fognak rajtakapni, ha továbbra is folytatom a munkámat. Remélem te is tudod, hogy mire gondolok. Olyan gyerekesnek tűnik, hogy még mindig naplót írok, de sajnos te vagy az egyedüli, akiben 100%-ig megbízok. Sok dolog van, mit nem merek elmondani másnak, mert attól tartok, hogy kitudódik. Egyszóval hiába dedós nem fogom abbahagyni.

És képszakadás! Ennyi lenne, ami fontos a többi információért már meg kell dolgozni, ahhoz szóba kell velem állni. Esténként bulikban, reggelente kávézókban szokás megtalálni, vagy éppen kocsikázok. Szóval remélem élveztétek, további szép napot!