A kedvenc színem a kék. Olyan, mint én. Nyugodtságot fejez ki, kedves és barátságos, ugyanakkor erős is tud lenni, ha kell. A kéket gyakran tartják az intelligencia színének is. Azonban a túl sok kék gyakran negatív is lehet egy ember életében... Tehát összegezve, sokszor fogsz látni, mikor mosolygok, de sose felejtsd el, hogy hiába vagyok első ránézésre rendes, ha valamit akarok, akkor azt meg is szerzem. Az a kedves és udvarias, bűbájos lányka egy pillanat alatt eltűnhet, ha úgy érzem, hogy be kell keményítenem. Főleg mikor az öcsém megint valami bajt kever… Oh és persze nem akarok nagyképű lenni, de igenis okos vagyok. Nyilván ezért jöttem ügyvédnek és büszke is vagyok az eszemre.
A halak csillagjegyében születtem. Ennek megfelelően könnyen lehet velem barátkozni, nem fogok senkit sem elkergetni magam mellől. Gyakran helyezem mások problémáit a sajátjaim elé és képes vagyok akár feláldozni a saját boldogságom, ha úgy érzem, arra van szükség. A szerelemben pedig ugyan nehezen találok párt, de ha egyszer tényleg érzem azt a szikrát köztem és a választottam között, akkor nem fogom tudni elengedni. Ugyanakkor nehezen bízok meg másokban, és ha úgy ítélem meg, hogy a helyzet ezt kívánja, akkor még füllenteni és képes vagyok.
A kedvenc virágom az amarillisz. Ez a virág a büszkeséget jelenti. Én magam büszke vagyok arra, hogy honnan is jöttem, a családomra. Ezt a virágot könnyű gondozni, de ha kezdetekben nem figyelünk rá eléggé, akkor sose fog kihajtani. Ez a virág nem szereti a sötét helyeket, pont mint én. Utálok bizonytalanságban élni. Úgy, hogy nem tudom mi fog történni velem akár ma, akár holnap. Valamint a hölgyvirágot, ahogyan még szokták hívni, sokszor csak egy pici cserépbe ültetik. Nem szeretnék a kertészek, hogy elszabaduljon és túlnőjön, így kevés helyet hagynak neki. Pont, mint ahogy nekem sem hagyták, hogy túl sok önálló döntést hozzak, mert féltek talán nem jól választok majd.
Adios
Sose értettem, hogy miért kellett elmennünk. Úgy értem gyerekként. Alig éltem pár évet kint Koreában, mikor idejöttünk Amerikába. Most már tudom, hogy a cég miatt kellett. De akkor kicsiként csak néztem apura nagy szemekkel, hogy miért nem maradhatok itt az én saját szobámban, a saját ágyamban, amiket már olyan jól megszoktam és nem akarok elhagyni. De ő ragaszkodott, hogy menjek és mindig mondogatta, hogy mennyivel jobb lesz nekem ott kint. Hogy ott majd több lehetőségem lesz megcsillogtatni, hogy milyen is vagyok, bár akkor még nem tudtunk, hogy miben is vagyok jó pontosan, mivel itthon nem igazán volt sok lehetősége a nőknek előre jutni. Továbbra sem értettem teljesen, de ezt durván 5 évesen hogyan is foghattam volna fel? Egyszóval akarva, vagy nem akarva, de elmentem és megszoktam, hogy az új otthonom többé nem Szöul volt. Az angollal voltak kis problémáim az elején, de szerencsére a gyerekek mindig könnyebben tanulnak, így nem volt annyira bonyolult, ahogyan testvéreimnek sem esett nehezére megtanulni a nyelvet.
I feel so lucky
Mint már említettem volt van két testvérem. Ők egészen pontosan egy ikerpáros, akiket nagyon szeretek és rettenetesen örültem, mikor megtudtam, hogy lesznek kistesóim, hiszen végre nem egyedül leszek. Amikor még kicsik voltak, akkor mind a ketten rettenetesen édesek voltak és sose gondoltam volna róluk, hogy bármivel is bajt hozhatnának ránk. Ugyanúgy, mint én hallgatni fognak a szüleinkre és a családra sem hoznak szégyent majd. Jes tényleg ilyen is, egy szorgalmas és kedves lány, akire igazán felnézhetne a bátyja, ha már rám nem képes. Braylen pedig az idő előre haladtával egyre kezelhetetlenebbé vált. Éppen ezért, ha ott vagyok, akkor képes lennék minden tizedik percben leszidni, ha kell, csak azért, hogy észhez térjen. Bár mindennek ellenére, örülök, hogy vannak nekem.
Azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy később még egy taggal fog bővülni a család. Mikor apa bejelentette, hogy lett még egy öcsém ledöbbentem. Bár itt inkább az volt a rossz része, hogy a gyerek, nem anyától volt. Mikor rájöttem, hogy apa félrelépett megrendült a bizalmam a saját férjemben is. Nem is értem, hogy erre hogy volt képes, de megpróbáltam elfogadni a helyzetet, hogy igenis lett még egy öcsém. Nekem sem volt egyszerű ezt felfogni, pedig én már nem élek otthon, de nem a fiút hibáztatom, ő jóformán nem tehet arról, hogy ilyen helyzetbe került…
End of Spring
-Hol az bátyád? – kérdezem Jestől, mire ő csak meredten néz rám. – Megint elment? – Most már egy kicsit idegesebb vagyok, mert nem elég nekem az egyetem, és hogy készülnék az év végi vizsgáimra, de még az is, hogy Braylen megint eltűnt. Amúgy is majd szétszakad a fejem, de persze hozza rám még inkább. Tudom, hogy néha elmegy, előbb-utóbb majd hazaesik, de nem szeretem, mikor csak így szó nélkül lelép. Nem én vagyok az anyja, csak idézőjelbe téve a nővére, de igenis aggódok az öcsémért. Nagyon rossz ez a második anya szerep nekem.
De ha még ez nem lenne elég nekem, akkor apa ma még egy férfit is bemutatott nekem reggel. Azt hittem valami üzlettárs vagy hasonló, esetleg az új ügyvédünk, de kiderült, hogy nem ezért ismertem meg… „Ő a vőlegényed Mona!” Mikor ezek a szavak elhangzottak, még nem tudtam, hogy mennyire utálni fogom az egészet. Elbeszélgettem vele egy keveset, ugyan ebből nem jöttem rá, hogy csak egyszerű feleségként fogom végezni, mint anyánk. Akkor csak szimplán nehezen elviselhetőnek tartottam, de reméltem, hogy a sok együtt töltött idő után majd megkedvelem. Ez a férfi azonban még az én személyiségemnek is kihívás volt. Csak azért nem mondtam nemet neki, mert a szüleim akarták ezt. Nekik köszönhetem, hogy most ott vagyok, ahol, így nincs jogom visszautasítani a kérésüket.
Fake Love
Az esküvő után nem volt olyan fényűző az élet, mint gondoltam. A filmekben, ha kényszerházasság is, amibe belekeveredsz akkor is legalább elviselik egymást a párok. De én nem tudom. Mosogass, főzz, takaríts… egész nap ennyit hallok és kezd elegem lenni. Hallgatnom kellett volna a többiekre, hogy ne csináljam. De mit tehettem volna? Apáék kérték, én pedig nem mondhattam mást, minthogy rendben. Egy nőnek egy férfi mellett a helye és rendben is van így, de… nem egy ilyen mellett. Ez messze nem az a szerelem, amiről kicsi koromban álmodoztam. Sőt, ez nem is szerelem. Mások előtt jó képet vágunk, hogy azt higgyék, hogy egy tökéletes pár vagyunk, de közben pontosan tudom, hogy mennyire rosszban is vagyunk mi ketten. Ő, aki mindig megmondja, hogy mit tegyek és én, aki szeretné csillogtatni a tudását a munkájában. Van, amiben nem mondok ellent, de sokszor veszekszünk. Hát tényleg ennyi lenne annak a hercegnőbeli álomnak?
Heroine
Végre lediplomáztam. Ez azt jelenti, hogy elkezdhetek dolgozni. Ennyit legalább sikerült kiharcolnom magamnak, hogy a cégünknél legyek ügyvéd, persze nem a főügyvéd, mint ahogy szerettem volna, ehhez persze még tanulnom is kéne, de legalább valami munkát kaptam. Persze nem olyan, mint ahogy elképzeltem, ennél sokkal többet szeretnék segíteni, de a drága férjem miatt nem lehet. Ellenben ott vagyok és csinálom azt, amit megengednek. Közbe pedig apámnak burkoltan jelezni próbálom, hogy nem jó ez a házasság, de nem hiszem, hogy értené a szándékaim. Annyival tudok könnyíteni a helyzeten, hogy most is sokat látogatok haza, vagy a munkába temetkezem, vagy csak igyekszem nem otthon lenni. Na persze nem mintha nem lenne mindegy, hiszen a férjem csak későn jön, ha hazajön, mert olyan is volt már, hogy nem tette meg.
Közben pedig a család legújabb tagjával is szeretnék foglalkozni, amennyit időm engedi, mert mégiscsak családtag most már és nem szeretném, ha nagyon rosszul érezné magát nálunk. Nem volt a kezdetektől fogva az öcsém, de most már az, így jobb lesz hozzászokni. Nem éppen úgy alakult az életem, ahogyan az szerettem volna, de ahogy azt mondani szokták: The show must go on.