Világéletemben utáltam a házibulikat, ellentétben az ingyen sörrel. Valamit valamiért! Már pedig a folyékony, sziszegős malátáért képes vagyok ekkora áldozatokat meghozni, mert ugyebár az igazi hősök köztünk élnek. Én nem hordok testre simuló latex ruhát ami felnyomja a heréimet a gigámba, nincs semmiféle eszement szuper erőm. Egyszerűen csak a homlokomra van írva, hogy: Ügyeletes fogyatékos, ingyen piáért gerincre vágja a szomszéd kecskéjét is.
Hiába, az alkohol és a könnyű drogok -leginkább fű és kokain-, már-már családi tradícióvá lett az évek alatt. Más pénzt, hírnevet, házat, kocsit kap örökségül, nekem meg nem jutott más, mint alkoholizmus, egyéb káros szenvedélyek és némi aranyér, ami ilyen olyan kenőcsökkel orvosolható, na de mi a helyzet a génekkel? A DNS-edet nem tudod aranyér kenőccsel megváltoztatni, és a múltba se tudsz visszamenni, hogy a szexorgiába torkollott illegális póker partyn C4-es bombát telepíts az anyád méhébe, így csökkentve a nevesincs faterod gólszerzési lehetőségét. Késő bánat. Akárcsak azon keseregni, hogy mégis mi a tökömet csinálok én még mindig itt. A hangszórókból az az idegesítő drogos szar szól, amire szinte előírásszerűen úgy kell ráznod az egész testedet mintha vadul közösülnél a kettő-hússzal. Misty az a típusú lány, aki szívesen mutatkozik az éppen aktuális pasija oldalán, mint fényesre kef...akarom mondani, csiszolt győzedelmi trófea, mégsem veti meg teljes egészében a poligámiát, mint olyat. Persze Russelnek is meg van a magához való vajmi kevés esze, rohadtul tisztában van azzal, hogy Misty óra-bérbe félre kefél. Nemes egyszerűséggel Russel úgy gondolja, mindenki hülye csak ő villamos. Misty szintén zenész. Legyen elég annyi, hogy zsák a foltját, egyikükre sem mondanám, hogy a legélesebb szerszám lenne a fiókban. De mégis mindez kit érdekel, amikor a pajkos kis kanca úgy dörgölőzik hozzám, hogy közel sem foglalkoztatja a tény, mi van, ha Russel rajtakapja.
-Menjünk az emeletre. Szerintem akad még szabad szoba. - Hangja bizsergetően karcolja a fülcimpámat amitől libabőrössé válok, és nagyjából úgy lágyéktájon igen csak kezd szűkössé válni a helyzet.
-Ahogy gondolod. - Önelégülten belemosolygok arcomba omló szőke, szálanként befonott tincseibe melyek valahol a feje tetején vannak egy lófarokba rendezve. Azt azért mégsem mondhattam, hogy itt a sarokban is megdugom, ha az emeleti szobák teltházasak lennének. Nem akarom elrontani ezeket a roppantul romantikus pillanatokat. Ujjai kezembe kulcsolódnak és teljesen felajzva húzni kezd a bárszékről a részeg tömegen keresztül az emelet irányába. Mintha az életem múlna rajta, kapok a sörös üvegem nyaka után. Ne szórakozzunk már! Még félig teli van! A szú rágta falépcső megnyikordul a súlyunk alatt ahogy minden fokkal közelebb kerülünk az emelethez. Jobbomba az üveget szorongatom, pont úgy mintha a Jackpot lenne a kezemben, balommal pedig beférkőzöm az előttem haladó Misty combjai közé. Sikolya huncutságról árulkodik, én pedig képtelen vagyok letörölni pofámról azt az önelégült vigyort ami miatt egyszer valaki még nagyon meg fog verni. Nem vártam semmit ettől az éjszakától. Igazából csak a szokásos forgatókönyvvel indultam el otthonról. Lerészegedés, gyors, egy éjszakás töcskölés valami ismeretlen numerával, majd józanodás az egyik út menti árokban. Ehhez képest egészen kezdem élvezni a kialakult helyzetet és a tény, hogy Russel bármikor rajta kaphat minket, csak még inkább felcsigázza a kedélyeimet. Az emelet szűk folyosóján már én vagyok az aki húzza magával a folyosó végén található utolsó szobáig ahol félhomály van, pia és drog szag. Már megszoktam. Olyan mintha otthon lennék.
-Valaki nagyon begerjedt... - Suttogom karcos, rekedt éllel a fülébe, és az ajtónak döntöm, úgy tapadva rá a szájára, hogy kis híján mind a ketten belefulladunk.
-Russel?!
-Mi? Milyen Russel? Hol? - Kérdezek vissza, jóízűen ízlelgetve hívogató dekoltázsát, és csak akkor kezd leesni a szitu, amikor eltol magától. Kicsit azért pipa vagyok, felhúz, én csőre töltve várom, hogy végre legyen egy kis action, most meg leállít, mert a Dexter laboratóriumában összekotyvasztott party drogtól ide haluzza a pasiját. Tőlem akár Holle anyó is csatlakozhat, ha én nem látom. Abban az esetben van baj, ha megjelenik csipkés kombinében.
-Te megcsalsz engem?! - Misty hangja légi szirénaként hasít bele a szoba amúgy is fagyossá vált levegőjébe. Sóhajtva nézek Russel és a számomra ismeretlen srác felé.
-Te is engem?! Ezzel a senkiházival? - Russel hangja mindennek mondható csak józannak nem, ahogy rámorran Mistyre, aki úgy hagyja el a szobát mintha kilőtték volna.
-Még számolunk! - Russel faltól falig támolyogva siet utána, vagyis igyekszik sietni. Fenyegetését a kialakult helyzetre való tekintettel annyira tudom komolyan venni mintha egy hullámos papagáj mondta volna.
-Héj, haver, lehet hogy neked elbaszták az estédet de attól még az enyém lehetne jó... - Váratlanul érkezik a hang a másik, Russelhez hasonlóan jó képességekkel megáldott úriembertől, és csak ekkor tűnik fel, hogy egy magatehetetlen, félmeztelenre vetkőztetett csaj fekszik alatta, aki gyakorlatilag azt se tudja milyen évet írunk. Segítek, kétezer tizenhét.
-Ketten kellettetek ahhoz, hogy egy bedrogozott csajt lefektess? Ez igen! - Tenyereimet elismerősen egymáshoz csapom, úgy teszek mintha a dicséretem valóban komoly lenne.
-Ember, te mekkora fasz vagy! - Köpi idegesen. A nyála az egész szobát beteríti. Valami zacskót még begyűr farmerja zsebébe, és emelt fővel távozik a szobából, mintha a Big Brotherbe lenne. Én meg csak állok -minden értelemben-, a csukott ajtónak dőlve, jobb ötlet híján lehúzom a maradék sörömet. Megtehetném. Megtehetném, hogy odamegyek és befejezem amit ezek ketten elkezdtek, a csaj valószínűleg holnapra úgyse fog emlékezni az egészre, de ekkora állat még én sem vagyok, pedig illettek már egy, s más cifra jelzővel. Egyszerű lenne, ha kifordulnék az ajtón, mint aki soha nem volt itt, nem is tud róla, hogy mi történt ebben a szobában. Valami mégis itt tart. Legszívesebben szilánkjaira törném a fejemen az üveget.
-Jól hazavágtad magad. Tudod, hogy mit adtak be? - A sör és a fű valahogy mindig túlzottan érzelgőssé tesz, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a mozdulat amivel közelebb lépek az ágyhoz és annak a végéből odahajítok egy kockás plédet az ismeretlennek.

Anno, réges régen...   | ⚶