Munkát vállalni egy sztriptíz bárban egyszerre könnyű és nehéz feladat is egyben. Már maga a bekerülés is azon múlik, hogy meglegyenek a megfelelő ismerősök, akik a megfelelő körökben mozognak és szólhatnak egy két szót az ember érdekében. Valami hasonló történt velem is, nem az utcán, valamelyik villanyoszlopra ragasztva találtam rá a hirdetésre, amelyben pultost kerestek egy névtelen helyre. Ismerősre volt szükség és kifejezetten nagy diszkrécióra - na meg megfelelő tapasztalatra és hozzáértésre csak hogy ne felesleges köröket fussunk egymással. Így szereztem végül is megfelelő ajánlást egy olyan állásra, amellyel nagyszerűen ki tudtam egészíteni az egyébként soványka fizetésemet. Így jó esetben egy nap alatt megkerestem azt a bárban, amit a részmunkaidős állásommal egész hónapban. Azóta persze megeskettek, hogy mivel itt exkluzív helyről van szó és néha akadnak olyan vendégek is, akiknek sem a nevét, sem az arcát nem szabad különösebben megjegyezni azon kívül, hogy tudni kell róluk, hogy márpedig ők valakik... Szóval jobb hallgatni arról, hogy pontosan milyen munkát végzek itt és milyen alakok járnak ide. Ezért járt annyi pénz nekünk szimpla pultosoknak is, a hallgatásért.
Ez legalábbis a nagyon hivatalos állásfoglalás, amivel a hasonló helyekre nem jellemző jó hírnevet próbáljuk fenntartani. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy olyan emberek is átlépjék a küszöböt, akik nem csak diszkréten igyekeznek élni az életüknek ezen részét, hanem kifejezetten szeretnek botrányosan viselkedni és felkavarni az egyébként is eléggé túlfűtött kedélyeket itt nálunk. Ezzel addig nincs is semmi baj, amíg a személyzet megfelelő emberei ezt kezelni tudják és fenntartják a hely normális működését. Másrészt pedig személy szerint úgy gondolom, hogy egy ilyen klub legfőképpen azért működik, hogy a betérő vendégek élvezhessék az itt nyújtott szolgáltatásokat, legyen szó italról, vagy a női test bájairól.
- Szerinted lejön onnan magától is? - Taylor állával az egyik vendég felé bök, aki az ital és a műsor hatására épp elég inspirációt szedett össze, hogy maga is előadást tartson nekünk.
- Nem tudom, de mindjárt vége a számnak és még le sem vette a felsőjét. - Elgondolkodva billentem oldalra a fejemet, miközben a srácot figyelem, a kezeimbe támasztott állal.
- Látszik, hogy nincs senkid - neveti el magát mellettem a nő, s inkább a poharak törölgetésével foglalja el magát, én pedig nem szólok neki vissza, mert tulajdonképpen igaza van. De azt vettem észre hogy elég nehéz úgy pasizni, hogy lakik nálam egy. Amikor vége a számnak nagyot sóhajtok, s kiegyenesedve pillantok körbe, hogy van-e bármi amiben segédkeznem kellene. Taylor mellettem kurjongatva tapsolja meg a produkciót, én pedig nevetve nyúlok egy üvegért, hogy italt töltsek belőle.
Végül a poharat egy tálcára helyezve lépek ki a pult mögül és közelítem meg a srácot, aki az egész tapsvihart és kurjongatást kiérdemelte. - Ez a ház ajándéka, ha mára befejezed. - Pillantásom egyszerre érdeklődő és jókedvű is, ahogyan felmérem mennyire lehet még vele beszélgetni, nem ivott-e ahhoz túl sokat, hogy viszonylag értelmes kommunikációt folytassunk. - Túl jó vagy erre a színpadra és a mi lányaink kezdtek lámpalázasak lenni, hogy elviszed minden jattjukat. - A fele sem igaz, mégis jókedvűen mosolyogva adom a magyarázatot. Nem tudom mit gondoltak erről a kis akcióról a mi táncoslányaink, de mivel ha távolabbról nézzük a dolgot, én is ennek a bárnak a "mi lányaink" kategóriájába tartozom és nekem tetszett is a kis előadása, akkor összességében nem hazudtam akkorát.

531 | privát műsort is kérnék   | ruhácska | ⚶

Valószínűleg épp az olyan esetek miatt nem mesélek a családomnak a munkámról, mint ez a ma esti is. Vagyis... Oké, ez nem teljesen igaz, ugyanis benne van a szerződésemben, hogy ne nagyon reklámozzam a tényt, hogy egy sztriptízbárban dolgozom. Apának meg amúgy is, az első barátom bejelentése is kis híján szívszélütést okozott, nem hogy most azzal jöjjek neki, hogy egy bronxi sztriptízbár lelkes alkalmazottja vagyok. Ami nem is kifejezetten nagy hazugság, ugyanis önmagában a heti négy éjszaka, amit pultozással töltök, jobban kifizetődő állást jelent, mint a részmunkaidős recepciós elfoglaltság. Ez pedig az is jelenti, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy az egyébként totál veszélyes környék totál alviláginak minősített vendéglátóipari egységében való munka ellenére vajon sikerül-e "önmegvalósítanom", ami miatt elköltöztem otthonról, vagy idővel vissza kell költöznöm a családi házba és közel a harminchoz teljesen átgondolni az életemet. Szó sincs azonban ilyesmiről. Lehet, hogy nem ez a legetikusabb munka, de valakinek ezt is el kell végeznie. Különben is sokkal kevesebb stresszel jár, mint az állatklinikán lenni, ugyanis itt nincsenek olyan állatok, akiknek a sorsát a szívemen kellene viselnem. Itt csak olyanok vannak, akik jól lerészegednek, aztán vagy látjuk még egymást egy újabb éjszaka során, vagy örökké homály fedi a további életüket.  
Ugyanakkor meg mi a fene lehetne veszélyes abban, hogy mi pultos lányok majd kiesünk a szemünkön, annyira tetszik mindenkinek, hogy az egyik vendég úgy döntött, ma ő is szerepelni akar. Sok esetben ezzel nincs is gond, viszont bizonyos szabályokat még nekünk is be kell tartanunk, és amiért jó a műsor, még nem jelenti, hogy valaki csak úgy elveheti a reflektorfényt a tényleges fellépőktől. Mivel azonban itt láthatóan nem a balhé keltés a cél, még a biztonsági őrök előtt igyekszem megakadályozni azt, hogy leszedjék valahogyan a férfit onnan.
- Na és privát számot nem lehet kérni tőled? Csak úgy mindenkinek jár a műsor? - Incselkedve teszem fel a kérdést, mert épp elég tapasztalatom van már azzal kapcsolatban, hogy milyen hangnemet érdemes megütni és milyet nem egy-egy emberrel, aki már ivott.
- Nos... Innen úgy tűnik, hogy az van odaírva, szomjas vagy egy ilyen produkció után... De ha közelebb jössz, lehet hogy megváltozik. Az én látásom sem lehet tökéletes - vigyorogva magyarázok neki és érdeklődő pillantással várom, hogyan reagál.
- Nos, ebben igazad van. De az sem volt kiírva, hogy műsorért cserébe ingyen is ihatsz, én most mégis ezt kínálom neked. - Ha már szép szóval nem lehet leszedni onnan, na meg a fizikai erő nem az én erősségem lenne ebben a helyzetben, remélhetőleg egy ilyesfajta alkuba belemegy. Nincs kedvem ráhívni a biztonságiakat, mert azon kívül, hogy riszálta nekünk a formás hátsóját, semmi rosszat nem csinált.
- Óó, lakat a számon, én aztán nem adom tovább - megrázom a fejemet. - Pedig egy ilyen bókot még meg is osztanék velük, a végén rögtön törzsvendég státuszt kapnál és italkedvezményt. - Ötletem sincs valójában létezik-e ilyesmi nálunk, de azt hiszem én jelenleg igenis hajlandó lennék neki kitalálni egy ilyet. Nem mondom, hogy feltéve, ha a következő alkalommal már ténylegesen is látom vetkőzni, mert akkor nagyon kétségbeesettnek tűnhetnék. Nem mintha odahaza ne lenne lehetőségem pasik látványában, csak azzal a pasival többet veszekszünk, mint amennyire megéri a látvány néha.
- Ugyan! Már miért sántikálnék én épp valamiben? - Megrántom ugyan a vállam, az arcomra kiülő mosoly viszont nagyon is árulkodó lehet. - Azt meg nem jelenthetem csak úgy ki, hogy okosabbak vagyunk, mert a végén valaki meghallja és megharagszik rám a táncosok közül. - Totál hazugság, de sosem volt akkora az arcom, hogy nyíltan hirdessem, mennyire okos vagyok. Különösen mert vannak az életemben olyanok, akik mindig az ellenkezőjére emlékeztetnek.
- Na, mi lesz? Lejössz onnan? - Az egyik kezemmel elengedem a tálcát, s a nyakamat kezdem dörzsölni. - Megfájdul a nyakam, ha így beszélgetünk tovább. Az italod pedig felmelegszik... - kérdőn vonom fel az egyik szemöldököm, mellé pedig egy határozottan szép és kedves félmosolyt is varázsolok az arcomra, hátha elég meggyőző a látvány, hogy lejöjjön.

643 | privát műsort is kérnék   | ruhácska | ⚶