Az iskola előtt történtek tagadhatatlanul felkavarnak, megdöbbentenek, felháborítanak, és aggodalommal töltenek el. A szülők letámadása érthetetlen a számomra, aggódom a lányom viselkedése miatt, bár legalább ilyen aggodalommal pillantok a sietve távozó Amy és az önmagát bántó kislánya felé is. Becks pedig... szuper, amilyen gyorsan lereagálja a helyzetet, annak ellenére is, hogy nem értek egyet vele abban, hogy a tettével további hazugságok kiötlésére bátorítsa a lányunkat, de nyilvánvaló, ezt nem tudjuk itt és most megbeszélni. Még kissé zavart állapotban sétálok a kis családommal a gyönyörű járműhöz, és hasonló hangulatban foglalom el a helyemet is az anyósülésen, de tisztában vagyok vele, hogy hamar össze kell szednem a gondolataimat, és azzal foglalkozni, ami ránk vár, mert ez az este mindannyiunknak nagyon fontos.
- Igen, tényleg szépek, édesem – engedek meg egy mosolyt a virágcsokrokat dicsérő lányom felé, amint magamban sikerül legyűrnöm a korábbi jelenethez fűződő gondolataimat. Látszólag ő is, és az apja is hamar túltették magukat a történteken, és ez segít nekem is abban, hogy az előttünk álló eseményekre koncentráljak. Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy ők ketten jól érezzék magukat, hogy megtalálják a közös hangot, de én úgy látom, hogy ez egyelőre egész jól megy, ez pedig engem is megnyugtat, és örömmel tölt el. A helyemben nem biztos, hogy mindenki ugyanígy cselekedett volna, hogy vállalja mindazt a kockázatot, amely a gyereke bemutatásával jár egy idegen férfinak. Hisz sosem ismertem igazán Christ... és még most sem mondhatnám, hogy jól ismerem. Nem az exem egy volt kapcsolatból vagy házasságból, akivel elsodródtunk egymástól. Mindössze egyetlen közös esténk volt, ami kellemes volt ugyan, de legalább annyira alkoholmámoros, és ennek is már nyolc-kilenc éve. Lehetne sorozatgyilkos vagy pszichopata, nem tudhatnám, és talán naiv vagyok, de én mégis bízom benne. Bár olykor vannak olyan kijelentései, apró dolgok, mint a katonai múltja, vagy a családja esete, és az ehhez fűzött megjegyzései, kezdve azzal, hogy a saját bevallása szerint sincs sok társas kapcsolata a világgal, de én mégis úgy érzem, hogy akármi is történt vele eddig, ő jó ember, akiben minden lehetőség megvan ahhoz, hogy jó apja legyen a lányunknak. Megérdemlik ezt az esélyt, és azt hiszem, ez még a legjobb módja annak, hogy egymásra találjanak. Hallani néha olyan eseteket, amikor tinik vagy felnőttek maguk indulnak a sosem ismert szüleik felkutatására, nem tudva, mivel kell majd szembenézniük. Én nem kívánom a lányomnak, hogy még idősebb korábban is a fel nem tett kérdéseire próbáljon választ keresni.
- Köszönjük a szép virágokat, Chris – fordulok a férfi felé is felfelé görbülő ajkakkal, hisz a korábbi hálás, zavart motyogásommal nem mutattam épp jó példát Charlienak az udvariasságról. Szinte ahogy szóvá teszem, hogy szomjas vagyok, kiderül, hogy ő pedig éhes. Igazából nem vagyok meglepve, már reggel sem volt sok étvágya az izgatottságtól, és gondolom, ez később sem javult a nap folyamán. Közben Chris már az ülés alatt kutat valami után, ha jól sejtem, vizet keres, majd valahogy sikerül lefejelnie a dudát. Meglepett, de elnéző mosollyal, enyhén megemelt szemöldökkel nézek rá, mert most annyira aranyosnak, már-már esetlennek tűnik, ahogy Charlienak válaszolni igyekszik, és közben úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Határozottan nem tűnik sorozatgyilkosnak!
- Igen, ez jól hangzik – bólintok a vacsoraötletre, bár kimondottan éhes nem vagyok, de amellett így nem korgó gyomorral visszük a gyereket szórakozni, egy kicsit legalább beszélgetni is tudunk, mielőtt elvesznénk a koncert zsivajában.
Charlotte rákérdez, hogy tudja-e Chris, mi a kedvenc ételem, és ő ebből a helyzetből is hamar és ügyesen kivágja magát. Tetszik, hogy emlékszik, és hogy figyelt a részletekre a lakásunkon megejtett beszélgetéseink során. Bár az már korábban is egyértelművé vált, hogy nem sok minden kerüli el a figyelmét, hisze néhány perc alatt levette, hogy egyedül élek egy gyerekkel, férfi nélkül. Nem kérdéses, hogy jó szeme van a részletekhez, az viszont plusz pont, hogy tényleg meg is hallja, amiket mondok.
- Ez így nagyjából korrekt, kivéve az isteni rántottát... én inkább mondanám átlagosnak – nevetek fel röviden. - Mellesleg az olasz konyha a kedvencem, azon belül sem vagyok túl válogatós... és amennyire tudom, Charlie is szereti – pillantok hátrafelé az említettre is. De hát melyik gyerek ne szeretné a pizzát, meg úgy általában a sajtos dolgokat?
- Nem vagy sok, szerintem nagyon jól csinálod – felelem biztatóan Becks odasúgott kérdésére halkan, apró mosollyal. És ismét aranyosnak találom, ahogy továbbra is izgul a helyzet miatt, pedig szerintem nincs oka aggódni. Nagyon természetesnek tűnik, ahogy Charlieval bánik, már első perctől. Oké, az iskolánál történteket illetően nevelési kérdésben talán még tudnánk miről beszélni, de egyelőre nem az ő dolga, hogy nevelje a lányunkat, hanem az enyém. Az a lényeg, hogy jól kijönnek, és van egy olyan érzésem, hogy máris kölcsönösen megkedvelték egymást.
- Egyébként, ha már olasz konyha, most jut eszembe, van egy kis pizzázó elég közel a fesztivál helyszínéhez. Szerintem mehetnénk oda. - Ajánlom fel, Charlotte felé pillantva megerősítésért, mert azt még nem sikerült kitalálnunk, hol is vacsizzunk. Reméljük, nem lesz dugig a hely, és tudunk még helyet kapni, de megeshet, a jelenlegi forgalmat látva, hogy most minden közeli étterem és kávézó tömve van a koncertre igyekvőkkel, vagy az fesztiválról távozókkal. Egy-egy ilyen esemény eléggé fel tudja kavarni a város máskor megszokott életritmusát a sok idelátogató külföldi miatt is.
Röviden elmagyarázom Becksnek, hogy merre is kell menni, és viszonylag hamar meg is érkezünk. Ahogy sejtettem, a környék máris zsúfolva van lézengőkkel, turistákkal, de még ehhez képest is valahogy túl sok figyelmet kapunk, amikor kiszállunk a kocsiból, amikor Becks kinyitja nekünk az ajtókat. Nem igazán értem, minek köszönhetjük a sok bámészkodó szempárt, de nem is sokáig foglalkozom velük. Amint Charlieval egy-két percre magunkra maradunk, leguggolok elé, hogy valamelyest egy vonalba kerüljünk, és az arcát megérintve a szemeibe nézek.
- Minden rendben, kicsim? Jól vagy? - Értheti ezt az apjával való találkozásra, az iskola előtt történtekre, a koncert miatti izgatottságra, vagy amire akarja, csak szívesen hallanám, mi jár most a fejében. - Chris... apukád szerintem máris oda van érted – jegyzem aztán meg egy biztató mosollyal, mert ahogy az említettnek korábban az autóban, ugyanúgy szerintem neki is szüksége van erre. Nem beszélve arról, hogy felismerem rajta már az apró jeleket, hogy még mindig kicsit néha zavarba van, vagy szégyenlős. Pedig neki sincs oka aggodalomra. Talán elfogult vagyok, de ki ne tudna szeretni egy ilyen kis tündért?
Felegyenesedek, amikor Chris visszaér, és megfogom a lányom kezét. Óvatos vagyok, nem akarom, hogy elkeveredjen mellőlem, túl sok itt az ember. - Mehetünk. Remélem, tudunk helyet kapni – fordulok a pizzéria bejárata felé.

Életemben ilyen félelmet nem éreztem még, de ahogy Lotti hozzám rohan ás kis karjaival átölel, ahogy a szemembe néz először...szerelembe esek. Soha azelőtt ilyet nem éreztem még, és őszintén szólva az érzés egyszerre földöntúli és letaglózó. Egy csöppnyi gyerek, akit eddig sosem láttam még. Aki mellett elsétáltam volna bármikor anélkül, hogy tudomást vettem volna arról, hogy létezik, most hirtelen a világom közepévé vált. Nem értem miért kéri azt, hogy játsszam meg, hogy szeretem. Őszintén, megrémít a gondolat, hogy egy ekkora gyereknek ilyen bonyolult lehet az érzelmi világa, vagy bármi, ami vele kapcsolatos. De nem tudok neki ellenállni, és tényleg úgy érzem, hogy talán az egyetlen lény a Földön, akinek a szemében nem látok szemernyi félelmet vagy rettegést sem, ha rám néz. Csodálkozást igen. De azt a fajta félelmet, amit mindenkiből kiváltok, azt egyáltalán nem. Pedig nem vagyok visszataszító, sem akkora kigyúrt állat, hogy már a látványomtól megrémüljenek az emberek, hanem a kisugárzásom miatt. Én is tudom, hogy olyan rideg és fagyos vagyok, hogy azt bárki megérzi, aki csak a közelembe jön. Nincs szívem, legalábbis ezeddig meg voltam róla győződve, hogy bennem kimaradtak ezek a gének. De itt, ebben a pillanatban mintha újraindult volna. Egyetlen ölelésben megfordul velem a világ. A fülébe suttogom őszintén azt, amit érzek, és nem is várok választ, csak szorítom, ahogy a mellkasomba fúrja a fejét. Az én kislányom. Mennyi mindent kell bepótolnom vele!
A két osztálytárs kellemetlenkedő szüleit rövid úton rendezem le. Nem tetszik a hangnem, amit megütnek velünk szemben, és az sem, hogy úgy látom, mindkét hölgyet a társaságomban kezdi egy nagyon negatív irányba terelni a beszélgetés. Gondolhat rólam akárki akármit, őszintén szólva magasról szarok rá, ki mit gondol rólam. Megszoktam már, hogy megszólnak, sőt, éltem már át ennél sokkal de sokkal rosszabb és kínosabb helyzeteket is. De megfogadtam magamban abban a percben, mikor tudatára ébredtem férfilétemnek, hogy ha valaha gyerekem lesz, én nem leszek olyan, mint az apám. Nem fordítok hátat neki, nem hagyom magára, és soha nem tűröm el, hogy bárki bántani merje. Így anélkül, hogy Norával egyeztetnék, a sarkamra állok, és gondolkodás nélkül vetem rá magam minden apró kiskapura, amely Charlotte-ot kihúzhatja a kellemetlen helyzetből. Csak mikor már túl vagyunk az egészen és a virágokkal együtt beülnek a kocsimba, akkor állok értetlenül néhány másodpercig azon gondolkozva, vajon mi oka lehetett arra, hogy ezt a kitalált sztorit mondja el rólam. Hisz Nora említette, hogy jegyben járt egy fickóval, biztos kedvelte Charlotte őt is, és manapság nem meglepő már, ha egy gyereknek nevelőapja van. Azzal a gondolattal vigasztalom magam, hogy valójában nem tudta, de mindvégig engem várt, ezért nem elégedett meg a pótlékkal. Most úgy érzem, nem is szívesen viselném el, ha felbukkanna az a bizonyos ex, nem akarnék a lányom figyelméért versengeni, és ha őszinte akarok lenni, szerintem szüksége van Norának is arra, hogy most csak egyfelé koncentráljon. Nem mint pasira gondolok itt most a saját helyzetemben, hanem mint közös érdekként Charlotte jólétére. A kocsiba szállva kérdezem meg őket, mehetünk-e, de Nora vizet kér, én pedig lehajolva az ülés alá nyúlok, hogy megnézzem ott van-e.
- Várj, azt hiszem...- kezdek bele, de ahogy Charlotte csacsogni kezd, a kérdésétől úgy meglepődök, hogy hirtelen lecsúszik a kezem a kormányról, és kicsit le is fejelem a dudát, egy jó hangosan kürtölve még utoljára az utcában.
- Au - nyögök, de igyekszem úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, így fordulok hátra Charlotte-hoz - Khm...szóval éhes vagy? - kérdezem, és meghallva a kislányom pocakjának a korgását, azonnal előre fordulok, és vezető pozícióba ülök.
- Sajnos víz nincs a kocsiban, de ha te éhes, anyukád pedig szomjas, akkor szerintem a koncert előtt egy könnyű vacsi még simán belefér. - mondom, majd még utoljára az engem bámuló Tim apjának mélyen a szemei közé nézve felbőgetem a motort magas fordulatszámon, majd sebességbe rakom, és csikorgó kerekekkel indulok el. Szabálytalannak nem szabálytalankodok, de az már egyszer biztos, hogy az egész iskola Charlotte papájáról fog beszélni pár napig. Remélem a csöppem fel van készülve egy ilyen jellegű szituációra. Ha nincs, majd én felkészítem. Mert már nem szándékozom eltűnni sehová.
- Ó, és tényleg, majdnem elfelejtettem válaszolni neked. Eléggé szeretem a hasam, nagy ínyenc vagyok, és képzeld, az egyik kedvenc hobbim a főzés. Kifejezett kedvencem nincs, de imádom a csirkét és a salátákat, meg nagyjából minden húst, amit csak el tudok készíteni. Anyukádról pediiiiig... - pillantok oldalra Nora felé, és próbálom felidézni az emlékeimből azt, amit ételekkel kapcsolatban mondott - Nos, róla tudom, hogy isteni tojásrántottát csinál, és szereti a palacsintát meg a gofrit. Jól mondom? - kérdezem, majd a belső visszapillantót úgy igazítom, hogy a lányomat láthassam benne, ő pedig láthassa a szemem. Nem tehetek róla, egy pillantásától el tudnék olvadni, mint a fagyi a forró aszfalton.
- És neked, Ma petite princesse, van kedvenc ételed? Mit szeretnél? Hová menjünk enni? - kérdezem, és míg Charlotte gondolkozik, addig ahogy megállok egy piros lámpánál, pár másodperc tépelődés után áthajolok egy kicsit Nora felé, és a tekintetét kutatva odasutyorgom:
- Eddig jól csinálom? Bocs, ha túl...izé...sok vagyok. Állíts le nyugodtan, ha valami nem jó, rendben? - kérdezem majd kissé feszengős mosollyal pillantok vissza rá. Ez egy szörnyen nehéz helyzet, mindenki számára az. De eddig szerintem egészen jól haladunk. A gyerek beszélget, és bár talán nem így kellett volna megvitatnunk az iskola előtt a dolgokat, úgy érzem, ezt kellett tennem. Talán nem volt helyénvaló, de így éreztem helyesnek, és ezért bármikor kiállok. Meg fogom védeni a lányomat azoktól, akik ártani akarnak neki. Ha egy nap pedig kiderül, hogy én vagyok az, aki ártani képes neki, ugyanígy képes leszek arra, hogy megvédjem őt magamtól.
Amint megkapom a választ arra, Charlotte vagy épp Nora hová akar menni enni, arrafelé veszem az irányt. Lehet, hogy egy kis segítségre szorulok, de azért legyen az egy menő étterem, vagy egy egyszerű palacsintázó, vagy akár egy hot-dogos stand a koncert helyszínén, odaviszem őket. Furcsa érzés, hogy másokkal együtt vagyok a kocsimban. Az utasaim ugyanis általában...nos, fogalmazzunk úgy, hogy Charlotte táskája közelebb van ahhoz, hogy hol is szoktak ők tartózkodni a közös kocsikázásaink során. Ennek ellenére a vezetés mellett lopva hol a visszapillantóba nézek, hol pedig Norára. Ideges vagyok, és eléggé félek attól, hogy valamit elszúrok, és keresem rajtuk a jeleit annak, hogy elhibáztam valamit. Nem tehetek róla, megszoktam, hogy én úgy is mindet elrontok, ami csak emberekhez köthető. Életemben először tudom biztosan azt, hogy ha ez véget érne, azt nagyon megviselne. Dylannel a kapcsolatom egyik pillanatról a másikra szakadt meg. Még csak egy nagyobb sóhajtásnyi fájdalom nem ment végig rajtam, pedig nagyon jól elvoltunk. Ő ébresztett rá arra, hogy milyen klassz az, ha esténként van kihez szólnod, ha van valaki, aki megért és elfogad, legalább részben. Hallgatólagos szerződésünk ugyan kimerült abban, hogy oltáriakat szexeltünk, aztán meg tv-ztünk, vagy valami bolondságot csináltunk együtt. De szerettem hallgatni, ahogy énekel, szerettem nézni, ahogy a színpadon mozgott. Jó volt a tudat, hogy nem vagyok örök magányra ítéltetve. Persze ahogy érkezett, Dylan ugyanúgy távozott is az életemből. Egyik pillanatról a másikra. Nem sirattam, nem éreztem fájdalmat, inkább csak az elmúlás érzése állandósult bennem akkor és ott. Megszoktam már, hogy mindig egyedül vagyok. Magamról csak én gondoskodom. Senki nem áll mellettem, senki nem segít, ha baj van. De most először érzem úgy, hogy jelentősége van annak, hogy egyik lépésem után a másik milyen következményekkel jár. Mintha hirtelen szárnyaim nőttek volna. Attól félek, bár gyönyörűek és új erőt adnak, ha meglendítem őket, vihart kavarhatok velük.
A megadott helyszínre érkezve megállok, és elsőként szállok ki a kocsiból, hogy kisegítsem Norát és Charlotte-ot is. Az R8 nem kifejezetten egy családi autó, ezt elismerem, mert máris látom, ahogy az emberek minket bámulnak. Eléggé megnézik Amerikában azt, akinek európai autója van, ezt nem először tapasztalom. Remélem nem hozom ezzel őket kellemetlen helyzetbe. Azt tudom, hogy Nora a modellkedés alatt hozzászokott ahhoz, hogy bámulják az emberek, hiszen ő egy átlagos napon is átlagon felüli szépség, de talán nem feltétlenül értékeli ezt most is. Fejben el is döntöm, hogy amint hozzáférek a bankszámlámon lévő pénzhez, szerzek a kocsim mellé valami családi autót is. Talán szükség lesz még rá a jövőben. Kinyitom az ajtót, és ha engedik és igénylik, kisegítem őket.
- Szerintem a biztonság kedvéért én átállok egy másik parkolóba. Itt eléggé nagy a nyüzsgés, talán útban leszek. Egy perc és itt vagyok, és aztán mehetünk enni. Rendben? - kérdezem, majd Charlotte-ra pillantok - Tényleg csak egy perc az egész. Kibírod addig még? - kérdezem tőle, és ha elengednek, visszapattanok a kocsiba, hogy újra nagy hangon, padlógázzal süvítsek el, és úgy egy utcányira leparkoljak egy őrzött parkolóban. Jobban örülök ennek így, mert nem szeretem felügyelet nélkül hagyni az autómat. Az, hogy megnézik kevésbé zavarna, mint az, hogy összekarcolhatják, kilyuggathatják a gumikat, vagy akár el is lophatják. Nem, ezt nem kockáztatnám, főleg nem egy ilyen napom, amikor ennyire fontos az, milyen benyomást keltek. Ahogy leparkolok, fizetek, majd futásnak eredek. Tényleg nem lehetek tovább egy percnél, amikor visszaérek, apró mosollyal nézek szét.
- Huh, gyűlik a tömeg rendesen. Pedig még csak öt óra lesz. Na, ki éhes? - kérdezem, és ismét idegesen hajlítgatom az ujjaimat. Én egy borsót sem tudnék lenyelni, az biztos. Tehetetlennek és idiótának érzem magam, mert fogalmam sincs, hogy az, amit terveztem, eléggé jó-e nekik, egyáltalán, nem bánták-e meg máris, hogy eljöttek velem. De bízom benne, hogy talán még nem csesztem el mindent. Fortuna igazán rám mosolyoghatna.

Ha kívülről nézhetném magunkat, valószínűleg megmosolyognám ezt a jelenetet, ahogy mindketten a jó öreg kavicsrugdosó módszerhez folyamodunk, és időről időre a cipőnk orrát nézzük egymás arca helyett zavarunkban. Először úgy tűnik, ez csak rosszabb lesz, amikor rákérdezek Becksnél, hogy izgul-e. Számomra magától értetődőnek tűnik, de legalábbis megérteném, hisz ez nem egy egyszerű helyzet, de nem fokozni akarom az idegességében, épp ellenkezőleg. A közvetlen kérdésem arra szolgált volna, hogy oldja a feszültséget, és valamiképpen a tudtára adjam, hogy érthető lenne, ha így van, de a gyors és kissé elutasító válaszával, úgy tűnik, inkább elzárkózna a szoborszerű vonásai mögé. Aztán mégis színt vall, amivel széles mosolyt csal az arcomra. Persze ezen a ponton már nincs értelme semmi biztatót mondani, Charlotte máris érkezik, és mindjárt itt az alkalom, hogy végre megismerkedjenek egymással.
Meglep, ahogy a kis hölgy szorosan hozzám bújik, az aggódásomat is kissé felerősíti, hogy talán mégsem áll készen erre a találkozásra, én pedig ráerőltetem, de közben az anyai szívemnek nagyon is jól esik, hogy az ölelésemben talál menedéket. Közel tartva magamhoz megsimogatom a hátát, lehajolva adok egy puszit a hajára a feje búbján, aztán hagyom, hogy kicsit elhúzódva tőlem a hátam mögé kukucskáljon. Mindez eszembe juttatja, milyen volt, amikor még egészen kicsi volt, egy-két éves, és a „szoknyám mellől” mindig picivel távolabb merészkedett, napról napra, hogy megismerje a nagyvilágot, de tudta, hogy ha bármi baja van, hozzám mindig vissza szaladhat, rám mindig számíthat. Remélem, még ma is ugyanígy érez, és így is fog örökké, mert én mindig itt leszek neki.
Ahogy apát és lányát bemutatom egymásnak, egyelőre továbbra is Charlie kezét szorongatva, egy ismerős arc, a kis Timothy sétál el mellettünk.
- Szervusz, Tim! – Az általa használt megszólítást először csak megmosolygom, de mire kijavíthatnám őt, a figyelmemet a lányom hirtelen érzelmi kitörése ragadja magával. Elkerekedett szemmel nézem, ahogy odalép Beckshez, vagyis Chrishez – azt hiszem, ebbe még bele fogok zavarodni – és hozzám hasonlóan őt is szorosan megöleli. Nem hallom jól, mit súg neki, de látva a férfi tekintetét, nem tehetek róla, egyszerűen elérzékenyülök. Tudom, nem az én hibám, hogy ez a pillanat csak most érkezhetett el, de egy kissé bánt, hogy Charlie eddig nem ismerhette az apját, tekintve, hogy mindez mennyire fontos neki. Az érzelmes másodperceket ismét Timothy és az ő apukája, Andrew szakítja meg. Zavartan, értetlenül hallgatom a mellénk érkező férfi szavait, először nehezemre esik felfognom az értelmüket. Charlotte azt hazudta volna az osztálytársainak, hogy házas vagyok, és a férjem titkos ügynök? Miért mondana ilyeneket ez a gyerek? A zavaromat pedig tovább fokozza, amikor Amy is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Azt hiszem, először egyszerűen csak lefagyok, mert nekem ez az egész teljesen új, nem gondoltam volna, hogy a lányom ilyen meséket talál ki, és bár nagyon szeretnék a védelmére kelni, a túlerővel szemben hirtelen semmi olyan nem jut eszembe, amivel menthetném a helyzetet. Ráadásul itt van Chris is... megzavartak egy számunkra fontos pillanatot, hogy betámadjanak valamivel, amihez semmi közük. Aztán bosszús leszek és ideges, mert mind tudjuk, hogy a gyerekek néha történeteket találnak ki, és versenyeznek, hogy kinek az apja erősebb, kinek az anyukája szebb, és néha erőszakosak meg gonoszkodnak, de hogy egyik szülő a másikkal milyen jogon beszél ilyen hangsúllyal, és milyen jogon támadnak le?! Ez érthetetlen és megdöbbentő. Végül mégsem jutok szóhoz, mert Becks megelőz, amivel sikerül ismét meglepetést okoznia. Megvédi a lányunkat oly módon, hogy beszáll a színjátékba, amit Charlie kitalált, ezt pedig megint csak nem tudom, mire vélni, vagy hogy miképpen kellene lereagálnom. Már csak sodródok az árral, némán hagyom, hogy a kocsihoz tereljen bennünket, mint egy jó feleség, belül azonban össze vagyok zavarodva, és feldúlt vagyok, már csak ezért is jobb, ha csendben maradok.
Amíg Becks visszasétál Charlotte hátramaradt hátizsákjáért, addig én besegítem őt az autó hátsó ülésére, és gondoskodom róla, hogy rendesen be legyen kötve az öve. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy mellette foglalok helyet én is, és így lenne esélyem beszélni vele még pár szót, de egyrészt az nem úgy festene, mintha egy család lennénk, hanem mintha Becks a sofőrünk lenne, másrészt ehhez a beszélgetéshez talán több idő kell, nyugalom, és az, hogy valóban kettesben lehessünk. Hogy nem vettem észre, hogy a lányomnak annyira hiányzik egy apafigura, hogy már ki is talált egyet? Feltűnt ugyan, hogy nincs teljesen minden rendben, mióta iskolát váltott, de ezt a felzárkózás számlájára írtam, és arra, hogy be kell illeszkednie, szoknia az új helyet. Többet kellett volna kérdeznem, vagy jobban figyelnem, meghallgatnom, és többször elmondanom, hogy semmivel sem kevesebb ő attól, hogy az apukája nincs velünk, és ezt nem kell szégyellnie. Most azonban bánt a dolog, hogy ilyen szituációba keveredtünk, és úgy érzem, tudatnom kell vele, hogy megértem őt, mégis... hazudni nem helyes. Amit pedig a barátai, és annak szülei tettek, őket minősíti.
Amikor Becks visszatér hozzánk, a bennem dúló zűrzavar és kettősség tovább fokozódik. Csupán egy halk „köszi”-vel veszem át a magam csokrát, csak hogy ezután azt szorongathassam némán a kezemben, a gondolataimba merülve. Egyrészt bosszant amit tett, hogy a támogatásával csak arra biztatta a lányunkat, hogy további hazugságokat találjon ki, és esélyt sem hagyott nekem, hogy megoldjam a dolgot – bár tény, hogy nem reagáltam volna túl gyorsan, másrészt éppen ezért hálás vagyok neki, hogy kiállt Charliért, értünk. Úgy viselkedett, mint egy igazi, gyerekét féltő apa, és tudom, hogy ez sokat fog jelenteni a lányunknak. Szeretnék vele beszélni erről, mindezt elmondani neki, de ez megint csak nem a megfelelő pillanat. Sosem tapasztaltam még, milyen egy társsal együtt nevelni a közös gyereket, de mindig azt hallottam, hogy nem ajánlott a másik tekintélyét aláásni vagy bírálni semmilyen módon, az ilyesmit négy szem közt jobb megvitatni. Annyira furcsa, szokatlan most így ülni hárman csendben az autóban tudván, hogy a feszültségemet valószínűleg ők maguk is érzik, és nem kezdeni semmit a történtekkel, mert nem alkalmas a pillanat, mert arra készültünk, hogy eltöltsünk együtt egy kellemes estét, és inkább feljavítani kellene a hangulatot, mint tovább rontani rajta. Egyszerűen nem is tudok mit mondani, sem kommentálni a dolgokat, sem elterelni a szót, csak azt érzem, hogy kiszáradt a szám, és... igen, most jól esne egy nagy pohár víz.
- Egészen véletlenül nincs valahol egy palack víz az autóban... vagy... megállhatnánk útközben valahol, hogy vehessek valamit inni? - fordulok végül Chris felé a kérdéssel megköszörülve a torkomat, és a rekedtségem jól tükrözi azt is, hogy percek óta most sikerült először rendesen megtalálnom a hangomat.

Az, hogy ideges vagyok, a legkevésbé fejezi ki azt, amit érzek. Már eleve ez idegen számomra: érzek. Nem tudok vele mit kezdeni. Félelem, izgatottság, pánik, öröm...mind olyan dolgok, amik engem mindig elkerültek. Hideg, rideg, megfontolt, kiszámított életemben nem volt helye másnak, csak haragnak, dühnek, agresszivitásnak. Egy új világba kell botladozva elindulnom, és úgy érzem, mintha csukott szemmel kéne vezetnem az autópályán 150 km/h-val. Míg Nora megérkezik, csak magamban beszélek és a kavicsokat rugdosom, és csak az jár a fejemben, talán el sem jönnek, és az egész, hogy így beleéltem magam, hiábavalóság lesz. De amint feltűnik a nő, egyszerre száll meg a nyugalom, és realizálódik a tény: ez meg fog most történni. Vagyis, ha Norán múlik, megtörténik. A maradék harminchárom százalék marad csupán Charlottera.
- Szia. - köszöntöm én is, és tétován pillantok felé, mert nem tudom, most meg kéne ölelnem, vagy legalább puszit adnom neki? De inkább csak állok, mint egy barom, és a szám szélébe harapok. Ahogy rám mosolyog, és a lányunkat említi, a kapu felé pillantok. A mindjárt most millió évnek tűnik, mégis, attól félek még mindig nem volt elég időm felkészülni. Hisz ott lóg a levegőben, a mi van ha megannyi verziója. Mi van, ha élből utálni fog? Ha látványosan átnéz rajtam, mintha ott sem lennék? Ha azt mondja, ha eddig nem jöttem, most sem kellek? Ha azt mondja, az a legbénább póló, amit valaha kapott, amit én vettem neki alig egy órával azután, hogy megtudtam, hogy létezik. Nora kérdésére kerülve a tekintetét felelek, ösztönösen.
- Nem - mondom kihúzva magam, mert eddig minden esetben tagadnom kellett minden gyengeségnek látszó érzést, de aztán rájövök, hogy ez nem helyénvaló. Ő nem egy ellenség, aki árthat nekem, hanem csak egy nő, akinek tönkretettem és megszépítettem ennyi évet az életéből. Így aztán felé fordulok, és azt felelem - Inkább halálra vagyok rémülve.
Aztán kissé feszes, de barátságosnak szánt félmosollyal mosolygok rá. Jó érzés ránézni. Nora a maga egyszerűségében olyan nőt testesít meg, akivel még sosem volt dolgom. A kedves anyuka típust. Eddig fizetős numeráim voltak, részegen felszedett kiábrándult fiatal csajok, akiknek nem igazán volt gondja azzal, ha csak egy-két menet erejéig voltam kapható bármire is. Dylannel majdnem sikerült valami komolyabb, de aztán jönnöm kellett, és ő is menni akart már. Nem volt helyünk egymás mellett. Nora viszont azzal, hogy nem öltözik úgy, mint egy lotyó, mégis kellően szexis és szép, felhívja magára a figyelmem. El kell ismernem, kedvesebb és szebb anyát nem is választhattam volna a gyerekemnek, már, ha az én döntésem lett volna ez az egész.
Ahogy kicsengetnek, a szívem a torkomban kezd el dobogni. Összeszorul a gégém, szaporábban veszem a levegőt is. A tenyerem nyirkos lesz és hiába kezdenek el dudálva helyet keresni az érkező szülők, egy centit sem vagyok hajlandó elmozdulni. Látom, hogy többen is összesúgnak a hátunk mögött, a kocsim méregetik, Norát és engem is. Nem érdekel. Ha ez esik jól nekik, ám legyen. Vegyen szájára az egész város. A gyereksereg megindulásával összpontosítok arra, hátha meglátom Őt. De elrohan egy gyerek, és kettő, és száz...és az ismerősen idegen kék szempár és a vörös hajtincsek csak nem kerülnek elő. Idegesen nézek Norára. Elveszett? Talán ki sem akar jönni az iskolából míg én itt vagyok? Ám amint Nora elindul, én is meglátom a fáradt, nyúzott, és azt hiszem, épp annyira rémült arcot, mint az enyém.
- Charlotte...- suttogom magam elé a nevét, ahogy látom, hogy az anyjához bújva menekül a világ elől. Emberek mérnek végig, mennek el mellettem, integetnek zavartan. De én nem látok mást, csak a kicsi hófehér karokat, amelyek védelmet keresve simulnak Nora karcsú derekára. Amint közelebb lépnek, nagyot sóhajtok, és elmosolyodok. Nora bemutat, és nekem gombóc nő a torkomban, így csak mosolygok, mint egy barom, de egy hang sem jön ki a torkomon. A tekintetünk először kapcsolódik össze, és próbálok természetesen viselkedni, de remegek, akár a nyárfalevél. Már majdnem ott vagyok, hogy megszólaljak, amikor egy kisfiú sétál el Charlotte mellett az édesapjával. A gyerek csak egy átlagos gyerek, de az apja...látszik rajta, hogy nagymenő üzletember. Arany rolex virít a csuklóján, az öltönye személyre szabott darab, valószínűleg olasz, a cipőjén elcsúszik a napfény is. Magas, szemei körül szarkalábak mutatják, hogy keveset alszik és sokat stresszel, valószínűsíthetően üzletember. Talán ügyvéd, vagy bankár, vagy ilyesmi. A kisfiú Mr. Westonnak szólít, és már épp kijavítanám, amikor hirtelen Charlotte kitépi magát az anyja karjaiból, és felém rohan. Döbbenten állok, amikor hozzám ér, és belém csimpaszkodik. Bátortalanul fogom meg a csöppnyi vállakat, és úgy érzem, a szívem mindjárt kiugrik a mellkasomból. Nora mellénk ér, és én elhomályosult tekintettel nézek rá. Charlotte szavai pedig úgy szíven találnak, hogy az azonnal ketté hasad. Norára pillantok, és értetlenül nézek rá. Miért mond ilyeneket ez a gyerek? Miért kérlel ilyesmire, mikor tudja nagyon jól, mi volt az anyja és köztem? Aztán összerakom a képet. Charlotte annak a fiúnak és az apjának adja ezt a színjátékot. Nem tudom, Nora mit szól majd ehhez, és biztos nem fog örülni neki, hogy ezt teszem, de...képtelen vagyok ellenállni neki. Azonnal megdönti minden érvemet, így leguggolok, és kissé eltávolodva tőle a szemeibe nézek.
- Drága kislányom - mondom, majd a füléhez hajolok - Nem ismerlek születésed óta, de visszamenőleg is szeretlek. Oké? - suttogom a fülébe, aztán szorosan magamhoz ölelem. Vörös tincsei az orrom csiklandozzák, és legszívesebben sosem engedném el, sosem ereszteném őt ki ebből az ölelésből. De lerakom, mert meglátom, hogy a kisfiú és az édesapja felénk közelítenek. A pasas láthatóan a fiával vitázik, aki állandóan felénk mutogat. Mikor odaérnek, eleresztem Charlotte-ot, és felállok, de ha szeretné fogni a kezem, nem húzódok el tőle.
- Mr Weston, Mrs. Weston, bocsássanak meg, de...a fiam...hát, tudom, hogy ez nevetséges, de...azt állítja, hogy amikor legutóbb Tim önöknél járt, jele sem volt annak, hogy ön is velük élne. És hát tudja milyenek a gyerekek...nos, csak arra akartam utalni, hogy a lánya azt állította, fegyvereket rejteget a házban, mert ön titkosügynök. De mivel ez nyilván nem igaz, csak szeretnék szólni, hogy jó lenne, ha odafigyelnének, hogy a gyerekük ne tömje hazugságokkal az osztálytársai fejét. - mondja, mire én csak meglepetten hallgatom őt.
- Azt hazudta, hogy maga titkosügynök! Pedig az egész osztály tudja, hogy ez kamu, hiába bömbölt tornaórán is! Weston egy hazug csaló! - lelkesül be a kisfiú, és kidüllesztve a mellét, ahogy Charlotte-ra mereszti a szemeit.
- Igen, igen. Rori is ezt mondta. Üdv, A nevem Amy. És én is arra kérem magukat, ne engedjék, hogy Charlie túlságosan elrugaszkodjon a valóságtól, mert...nem akarom önöket kioktatni, de...ha most ezt csinálja, mi lesz majd később? És mit tanít ezzel a többi gyereknek? A magam részéről...
Lepillantok Charlotte arcára, és látom rajta, hogy ez a beszélgetés egy nagyon szépen indított délutánt kezd erőteljesen tönkre tenni. Nora vagy a szavakat keresi, vagy csak nem látszik rajta, hogy vitába akarna szállni, de egyelőre nem szólal meg. Azoban úgy gondolom, ennyi év után ideje, hogy ne csak ő vigye a vállán a Charlotteot érintő gondokat. Így a nő szavába vágok.
- De megteszi. - mondom, mire elhallgat, és szőke, tupírozott haját a válla fölött átdobja. Többen gyűlnek körénk, vitát remélve, de nem zavartatom magam.
- Hogy mondja? - kérdezi, én csak határozott hangon folytatom.
- Azt mondja, nem akar kioktatni, de mégis megteszi. A legjobb lenne, ha inkább a saját lányával foglalkozna. Úgy látom vagdossa a csuklóját. - mondom, mire a nő elsápad, majd elkékül, és a teljesen zavarba jött kislány kezét megfogva ellenőrzi az észrevételem. És lám, igazam van. Valóban ott éktelenkednek az ilyen korra annyira nem jellemző szorongásos tünetek. Nem foglalkozom velük tovább, helyette a pasashoz fordulok - És ön, uram? Elnézést, mit is mondott, hogy hívják? Már megbocsásson, de netán a hátam mögött feljár a feleségemhez...khm....kávézni? - kérdezem, alaposan megválogatva a szavaimat. A gyerekek remélem így nem értik a burkolt célzást. - Nem mintha valaha feltételezném a feleségemről, hogy ilyesmit tenne, bár magát nem ismerem. De ha nem járkál fel hozzánk kávézni, akkor honnan tudja, hogy mi van a lakásunkban, és mi nincs? Uram, az én lányom nem szokott hazudni. Igen, olykor előfordul, hogy a mindenkor hatályos jogszabályoknak megfelelően lőfegyvert tartok a házban. A munkámhoz ez is hozzátartozik, és szerintem ebben nincs semmi meglepő, tekintve, hogy ma már két kávé között az ember könnyebben jut fegyverhez, mint normális orvosi ellátáshoz. A munkámról nem beszélek civileknek, és igazán sajnálom, ha ez esetleg megrémítette önöket, remélem ez többé nem fog előfordulni - mondom, majd szigorúan Charlotte-ra pillantok.
- Ami téged illet, kisasszony, azt hiszem el kell beszélgetnünk megint a biztonsági szabályainkról. Hányszor megmondtuk neked, hogy nem szabad a papa titkosügynöki munkájáról beszélned másoknak? Ejj, hát megjárom a háborút, az ország védelmén dolgozom hónapokon át, és erre kell hazajönnöm? - kérdezem, de biztosítva, hogy az egész szigorú apuci téma csak játék részemről, bátorítóan Charlottera kacsintok. Remélem ebből érti, hogy szó sincs arról, hogy leszúrnám. Sőt! Egészen furcsa, de jó érzés egy kicsit mást mutatni a világ felé, mint ami valójában vagyok. Nora reakcióját nem látom, és csak remélni merem, hogy nem haragszik meg azért, mert kiálltam a lányunk mellett.
- Ha most megbocsájt, Uram, a haza védelme után most már szeretném a feleségem és a kislányom társaságát élvezni. Átkarolom Nora derekát, ha engedi, és az autóm felé irányítom őt is és Charlotte-ot is. Aztán lehajolok a lányom táskájáért, majd mikor felegyenesedek, még odalépek a döbbent pasas mellé, és közelebb hajolok hozzá.
- És csak, hogy tisztázzuk. Ha a büdös kölyköd még egyszer szekálni meri a lányomat, vagy még egyszer a szádra mered venni, kitépem a beleidet a szádon keresztül, és azzal fogok ugrókötelezve kardióedzést csinálni, világos? Nem vicceltem azzal, hogy megjártam a háborút. Hidd el, nem akarsz az ellenségem lenni. Neveld meg a kölyköd, vagy én fogom, és az nagyon fog neki fájni.
A hangom halk, de éles, akár a borotvapenge. Belé rekeszti még a szuszt is. Én azonban nem törődve vele visszafordulok, én Norára és Charlotte-ra mosolygok.
- Akkor indulhatunk? Selena Gomez már vár minket - mondom, és a kocsimhoz lépek, magam mögött hagyva a döbbent tömeget, akik mind rólam és rólunk beszélnek. Kinyitom az ajtót, és mielőtt beülnénk, látványosan adom át a két csokrot nekik.
- Ezt pedig nektek hoztam -  nyújtom át, aztán kinyitom az ajtót, míg Nora és Charlotte beszáll, és a csomagtartóba teszem a lányom iskolatáskáját. Óriási levegőket veszek, mielőtt beszállok a vezető ülésbe, így van esélyük, hogy néhány pillanat erejéig kettesben maradjanak. Mikor beülök a vezetőülésbe, és becsukom az ajtót, elindítom a motort. A kis párducom úgy morran fel, akár egy nagyvad amely vadászatra készül, az egész utcában hallani lehet a legnagyobb teljesítményű motor hangját. Aztán hátra fordulok, és hol Norára, hol pedig a lányomra pillantok.
- Nos, most, hogy ezt lerendeztük, indulhatunk? - kérdezem, és remélem, Nora tényleg nem fog emiatt majd eltiltani Charlotte-tól. De akárki akármit mondjon, ennyi kijárt annak a két öntelt tuskónak, meg a kíváncsiskodó tömegnek.

Hát eljött ez a nap is, az óra, a pillanat, amikor a lányomat és az apját bemutathatom egymásnak. Igazából már nagyon régen nem hittem, hogy erre valaha is sor kerülhet. Annyi év eltelt. Abban sem lehettem biztos, hogy egyáltalán még felismerem Beckset, ha esetleg találkozom is vele még ebben az életben. Nyolc év alatt bizony sokat változhat az ember, kívül és belül is, de rajta mégsem hagyott sok nyomot az idő. Talán ez nem is igazán számított volna amúgy sem, hiszen a szemről azt tartják, az az, amiről a legfelismerhetőbb valaki, évek múltán is, és figyelembe véve a hasonlóságot apa és lánya között, egyszerűen eltéveszthetetlenek. De mindez most már nem is számít. Becks tud Charlotte-ról, és ez visszafelé is igaz. A minap elmondtam neki is, hogy a véletlen folytán ismét találkoztunk, és hogy meg szeretné ismerni őt az édesapja. Elmondtam, hogy Chris Devereaux a neve – hisz, mint kiderült, Becks nem használja a teljes nevét, elmondtam, hogy katona volt, amikor megismerkedtünk, és hogy másnapra már elszólította a feladata, ezért nem volt lehetősége tudomást szereznie arról, hogy várandós voltam. Ezzel persze eléggé leegyszerűsítettem a történteket, de nem hiszem, hogy egy nyolc évesnek tudnia kellene a részleteket. A lényeg az, hogy most végre kapnak egy esélyt, és őszintén remélem, hogy jól fog elsülni. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem izgulok. Bár Charlie egy ideje már érdeklődött az apja iránt, egyáltalán nem garantálhatom, hogy most nem fogja őt visszatartani az ismerkedésben a szégyenlősség, vagy bármi más. Nem tudhatom, hogy fogadják majd egymást, megtalálják-e a közös hangot. Becks, saját bevallása szerint, egyáltalán nem ért a gyerekekhez, de ahogy neki is mondtam, ez nem kell, hogy hátrány legyen. Minden eldől hamarosan.
A találkozót az iskola előtt beszéltük meg. Ha időben oda akarunk érni a koncertre, hogy Charlotte az első sorból nézhesse meg a kedvencét, úgy a legjobb, ha a tanítás után érte megyünk, és onnan egyenesen tovább, mert az új suliban a felzárkózás miatt a kis hölgynek ma is tovább bent kellett maradnia. Néha aggódok is érte, hogy túlterhelik szegény gyereket, de amíg ő nem panaszkodik, bízom benne, hogy hosszútávon megéri majd. Reggel segítettem neki kiválasztani azt az öltözetet, amiben szívesen mutatkozik első nap az apja előtt, és egyben a fesztiválra is alkalmas, számolva azzal, hogy estére esetleg hűvösebb lesz, és úgy egyeztünk meg, hogy órák után lecseréli az egyenruháját. Délutánra már csak azzal kellett foglalkoznom, hogy magamat is szalonképessé tegyem, ahogy mondani szokták. Igazából nem akartam túlvariálni a dolgot, vagy túl sok időt szánni az elkészülésre, attól csak még idegesebb lennék, ez az este pedig amúgy sem rólam szól. Modellként persze mindig figyelek a megjelenésemre, és most sem mondhatna senki elhanyagoltnak, amikor kilépek a lakásom ajtaján, hogy elfoglaljam az iderendelt taxi hátsó ülését.
Amikor lefékezünk az épület előtt, egyértelmű, hogy kicsit korábban érkeztem, ahogy a közelben járőröző Becks is, mert a lányunk még nem jött ki. A lányunk. Még mindig annyira szokatlan. Kiszállva a járműből egyenesen a férfihoz sétálok, hogy köszöntsem.
- Szia! – Az egyszerű üdvözlés után kicsit zavarba is jövök, de remélhetőleg ez nem nagyon látszik rajtam. - Charlie már bármelyik pillanatban itt lehet – jelentem ki, és bátorítónak szánt mosolyt csalok az arcomra. - Izgulsz? - kérdezek rá, mert bár az arca most is egy szoborhoz hasonlatos, a korábbi járkálása arra enged következtetni, hogy nem annyira nyugodt, mint amilyennek látszik. Egyébként nagyon jól áll neki ez a lazább szerelés... nem mintha korábban az öltönyében rossz lett volna rá nézni. Megköszörülöm a torkomat, és inkább az iskola bejárata felé fordulok, melyen épp ekkor lép ki Charlotte. Nem is habozok egy pillanatig sem, elé sétálok, arcomon ismét egy biztató mosoly.
- Szia Kicsim – simítom meg az arcát, amint elé érek. - Jó volt a napod? - Az elterelő kérdéssel, úgy gondoltam, hagyok neki egy pici időt felkészülni, mielőtt kézen fognám, és Becks felé kísérném.
- Charlie, édesem, ő az apukád, Chris. - Továbbra is furcsa kicsit ezt a nevet mondanom, de megegyeztünk, hogy a valódi nevén mutatom be, nem pedig egy sörmárkát használva. - Ő pedig a lányod, Charlotte – nézek fel ezúttal a férfira.

Nehéz napokon vagyok túl. A megszokásaimtól nehezen szakadok el, de most új vizekre evezek az életem tengerén, és ez lassan felőrölte az idegrendszerem. Új életet akartam kezdeni, egy olyat, amiben van helye családnak, még ha nem a megszokott értelemben is vesszük azt. Családot akartam, megnyugvást, és valamiképp gyökeret verni. De ez nem volt egyszerű folyamat. Hol majd' kiugrottam a bőrömből, hol teljes letargiába estem a tudattól, hogy van egy lányom. A fesztivál programját milliószor olvastam el, a létező összes útvonalat, búvóhelyet, menekülési lehetőséget feltérképeztem, ha probléma adódna. Nem vagyok koncertre járó típus, sosem voltam az. Nekem teljesen megfelel egy bár és egy középszerű, feltörekvő énekes, vagy egy zenegép. Számomra a túl sok ember frusztráló, mindenhonnan kiabálás jön, mindenki tolong, egyáltalán nem higiénikus, ahogy a képembe köhögnek és lihegnek, ráadásul kényszeresen érintenek meg bárkit, aki az útjukban van. Márpedig nagyon rosszul tolerálom, ha bárki megérint az engedélyem, vagy legalább figyelmeztetés nélkül. A hadifogság után sajnos ez egy utóhatás, nem nagyon tudom levetkőzni. Így ma reggel egy tíz kilométeres futással kezdtem a napot, és egy kellemes, intenzív másfél órás edzéssel vezettem le az amúgy túltengő feszültségemet. Az ember azt hinné, hogy ennyi sport képes lenyugtatni az idegrendszerét. De ez messziről sincs így. Legalábbis az én esetemben úgy érzem, semmit nem segített.
Hosszasan válogatok a ruháim között. Ing, vagy póló? Farmer vagy valami elegánsabb? Esetleg öltöny? Hogyan szokás bemutatkozni, ha az ember először találkozik a lányával? A tudatom mélyén ott motoszkál a rémisztő gondolat: mi van, ha nem tetszem majd neki? Ha számon kéri, miért nem jöttem eddig? Miért nem gondoltam arra, hogy ő létrejöhetett? Vagy ha arról kérdez majd, szeretem-e az édesanyját és össze fogunk-e házasodni? Nem ismerem még Charlotte-ot, így fogalmam sincs, mi járhat majd  fejében. Nem tudom, mit felelhetnék ezekre a kérdésekre. Azt már kitaláltam, hogy a katonaság után azt mondom, hogy a kormánynak dolgozom, azért kell titokban tartanom sok dolgot, mert ez elég jó fedősztorinak bizonyul, de aztán...nem tudom hogyan tovább. Szerintem túl kicsi még ahhoz, hogy megtudjon olyan dolgokat, amiket nem szabadna tudnia. Jobb lesz neki így. A gyomrom gyűszűnyi méretűre zsugorodott, így evés helyett csak egy kis narancslevet öntöttem le a torkomon, hogy legalább ne köpjek vattát, mikor odaérek az iskola elé, ahol megbeszéltük a találkozót. Igaz, a koncert csak hét órakor kezdődik, de jó korán oda kell érni, hogy azt az akárkicsodát az első sorokból láthassa a lányom. Állítólag nagyon oda van érte, szóval igazán nincs ezen mit csodálkozni, bár én nem értem ezt, sosem rajongtam senkiért. Talán a kocsimhoz tudnám egyedül hasonlítani ezt a fajta érzést, mert ezért a négykerekű fenevadért, ha nem is a legdrágább, legjobb luxusautó, de kölyökkorom óta küzdöttem. Végül aztán egy bakancs, egy farmer, egy sötétszürke ing mellett döntök, ráveszem a bőrdzsekimet, és már útnak is indulok. Az autózás kicsit elvonja a figyelmem az idegességemről, és menet közben beugrok egy virágoshoz is, hogy Norának és Charlotte-nak is egy-egy szép, de nem túl hivalkodó csokrot vegyek, aztán tovább is száguldok. Ám ahogy leparkolok az iskola előtt, már szinte az ájulás kerülget. Közvetlenül a bejárattal szemben állok meg, majd kiszállok az autóból, és újra, meg újra, meg újra körbejárom, tökéletesen tiszta-e. Rettenetesen ideges vagyok, de az arcomon semmi nem látszik. Talán csak a tekintetem űzöttebb, mint valaha. Leszámoltam ellenségekkel, barátokkal, akik hátba támadtak, ketrecharcot vívok, fegyvert tartok a párnám alatt, és már többször álltam a halál torkában, mint talán bárki más. De azt hiszem, életemben nem féltem még ennyire, mint most. Vajon Charlotte is így érzi magát? Vagy épp azon töri a kis buksiját, mivel tud megsérteni és élből elutasítani? Béna dolog volt tőlem virágot venni, nem? De, biztos idiótának fognak nézni miatta. Ki hoz virágot a gyereke anyjának, és a gyerekének, mikor először találkoznak? Ők kapnak tőlem először ilyesmit, még sosem csináltam ilyet. Jesszus, talán ki kéne dobnom, mielőtt még ideérnek. És Nora? Eljön? Tényleg! Eljönnek egyáltalán? Mi van, ha már rég meggondolta magát, és Mexikóba tart a lányommal? A pánik, lassan eszem veszi, így azután, hogy néhány percre nekidőlök az autóm oldalának, inkább felállok, zsebre teszem a kezem, és járkálni kezdek.
- Jesszus, Becks...khm...vagyis Chris, térj már észhez. Hogy félhetsz valakitől, aki lepedőnek használhatná a pólódat? És Nora? Kinéznéd belőle, hogy szó nélkül lelép? Gondolkozz már! Új életet akartál, ez az első lépcsőfokok egyike. Szedd össze magad!
Magamban motyogva fordulok meg, majd egy kavicsot rugdosva indulok tovább. Esélyt kaptam az élettől, egy olyat, amit nem érdemeltem meg. Szeretnék élni vele. Remélem élhetek.