Nézem, ahogy Lindsey uralja a színpadot s teljesen magával ragad nem csak a mozgása, de a zenéje is. Hiába maradtam egyedül, mégis a tömeggel együtt én is táncolok és tök jól érzem magam addig, amíg egy részeg idióta el nem kezd taperolni, mint aki velem táncol. Vagyis ez igazából cseppet sem tánc, mert én rögtön megpróbálom lerázni, de tehetek én arról, hogy nem talál magának megfelelőbb partnert? Annyi seggrészeg csaj van itt, akit felszedhetne, de neki meg pont én kellek... Nagy szerencsém, hogy én nem ittam még valami sokat, igazából csak a második sörömnél tartok, de ebből is alig hiányzik még valami. Arra akartam kilukadni, hogy mennyivel józanabb vagyok mint a srác, aki oly nagyon táncolni szeretne velem, és ezt igyekszem hasznomra fordítani. Gyorsabb és fürgébb vagyok nála és ez jó, így hátra is sandítok, hogy meglessem mennyire sikerült leráznom, mikor egyszer csak akadályba ütközöm és ezen akadály felsőjén landol a poharam tartalmának nagy része. És azt hittem fél pillanatig, hogy ez már önmagában elég gáz, de ahogy meglátom a felső tulajdonosának az arcát, úgy leszek tiszta libabőr és fagyok le egy helyben, mintha beköszöntött volna hirtelen a jégkorszak. Biztos azért jött, hogy megint hülyére vegyen egy lányt és ahogy rám  mosolyog, elkezd motoszkálni egy hang a fejemben, hogy mielőbb lépjek le, mert a végén még megismétlődik a múlt.  
Oldalra sandítok, mikor látókörömben a tömeg hirtelen mozgolódni kezd és sajnálatos módon észre kell vennem, hogy a cseppet sem táncos lábú hódító errefelé tart. Tökéletes csapdába estem két ilyen ember között, azt hiszem már kezdhetem is kitalálni a sztorit, hogy mit mondok majd anyámnak, ha esetleg valami bajba keverednék. Oké, laza anyuka ő meg minden, de attól még ő is kiosztja a gyerekét, ha úgy jön ki a lépés.
A táncoslábú nyúlna értem, hogy elvigyen egy körre, de a "szőke herceg" odébb tol, mintha arra szorulnék, hogy pont ő védjen meg. Na igen, tuti majd berángat a sátrába vagy mit tudom én... Az események azonban elég gyorsan történnek, nekem meg nincs igazán időm kiötleni egy menekülési tervet, aminél útba ejtem az egyik pultot egy új sörért, mert míg az egyik igyekszik elrángatni táncolni, a másik meg mintha ezt próbálná megakadályozni, addig én szépen megiszom a poharamban maradt italt. Sajnos gyenge, nekem ehhez erősebb kéne, de ezt is tuti csak azért adták ki, mert annyival érettebbnek nézek ki a koromnál. Én magam is összerezzenek, mikor a "csodás rég nem látott ismerős" még egyszer rászól a fickóra, hogy húzzon már el. Talán nekem se ártott volna ezt tenni, de hát az enyhe sokk kissé beütött nálam, mikor megláttam az arcát. És tessék csak, ismét ezzel az arccal találom magam szembe, amint épp próbál levenni engem a lábamról a dumájával. Nem tudom, hogy most meg kéne könnyebbülnöm attól, hogy valószínűleg nem emlékszik rám, vagy inkább félnem kéne, hogy ez milyen következményekkel járhat.
- Valahogy nem lep meg, hogy nem emlékszel rám - mondom egyik lábamról a másikra helyezve a testsúlyomat kerülve a tekintetét. Igen, egyébként tényleg ennyire ideges vagyok, mert félek tőle ugyanis egyedül vagyok és nincs, aki leszedje rólam, ha esetleg megint rám mászna, mint ahogy akkor tette. - És asszem inkább szerzek egy teli poharat, ennek nagy része az ingeden landolt - közben persze a poharat is két kézzel szorongatom magam előtt, de ezt az ideges hangulatot talán betudja az előző pasasnak és maga mellé meg keres egy másik lányt, én meg nyugodtan ellehetek tőle távol... Légyszi, nagyon légyszi legyen így!

You can't be here...

Susan && Flinn

©

Már régóta megvolt a bérletem a CP Fesztiválra. Tavaly voltam először és mikor vége lett, azt akartam, hogy tovább tartson. A rengeteg új ismerős, a közös koncertezések és a standoknál a játékok mind mind gyorsan a szívemhez nőttek. Akkor nem sátraztunk, mert anyám e téren elég szigorúnak akart tűnni, de idén sátrazunk a legjobb barátnőmmel közösen. Szerintem anya rájött, hogy mégiscsak jobb, ha végig itt maradok, mert az milyen szar, ha hajnalban megyek haza, sokkal veszélyesebb olyankor az utcákon járkálni, mint itt maradni a fesztivál területén.
Persze, mondanom sem kell, hogy a barátnőm már sikeresen fel is szedett valami srácot a fesztivál idejére, így elég sokszor csapódok random társaságokhoz bulizni, de ezzel semmi bajom, mert mindenki tök jó arc. Nem rég lett vége George Ezra koncertjének, aki eszméletlen jó koncertet adott. Régóta hallgatom a zenéit, olyan kellemes hangja van. Most egyébként Lindsey Stirling játszik, aki megint csak hihetetlen. A rendezők idén nagyon kitettek magukért, bár engem az jobban lenyűgöz, ahogy zenélés közben táncol Lindsey, mint maga a hangzás. Komolyan, brutál a csaj, én is így akarok mozogni!
A jelenlegi társaságom indulni készül, azt mondják, átnéznek egy másik színpadra is, de én még maradok nézni az istennőt. Azt hiszem ez volt a lehető legrosszabb döntés, amit tehettem a fesztiválon, hiszen ha nem maradok, akkor nem jön nekem valami idióta részeg, hogy táncolni akar velem, miközben eszméletlenül ronda. Ha nem maradok, akkor ezután, a kicsit túlságosan is feltűnő menekülésem közben nem öntöm rá a majdnem teli pohár sörömet egy idegen srácra. Ha nem maradok, akkor nem nézek rá és akadok ki még jobban annyira, hogy egy szót sem bírok kinyögni és csak ott állok előtte, mint egy fa, pedig le kéne lépnem, mert nem akarom látni ezt az arcot. Annyira ciki ez az egész, mégis miért pont most? Közben meg fél szemmel észre veszem, hogy a korábbi részeg csávó nem akar mással táncolni és közelít felém, de valahogy ez mégsem jut el a tudatomig, mert itt van előttem a srác, aki elbaszta az első csókomat. Nem olyan nagy cucc ez, én is tudom, de a körülmények miatt valahogy mégis egy borzalmas emlékként maradt meg számomra. Mi keres itt?

You can't be here...

Susan && Flinn

©