A Mérleg nő disztingvált megjelenése hamar magára vonja a figyelmet. De ízlésesen öltözik is. Nagy súlyt helyez arra, hogy elegáns legyen. Szereti az ékszereket, a finom parfümöt és általában a luxust. Naphosszat elnézegetné magát a tükörben, hogy milyen szép, s elvárja, hogy mások is folyton csodálják. Mindig a figyelem középpontjában akar állni, ragyogón, mint egy ritka gyémánt. Elragadó jelenség.
A teljességre törekszik, de nem veszti el a kritikai érzékét. Ha észreveszi, hogy nem képes uralni a társaságát, mégis megsértődik. Tanácsokra nincs szüksége, még kevésbé utasításokra. Mindent a saját feje szerint tesz. Viszont mindig megőrzi a hidegvérét. A pénzt nem kedveli, de tudja, hogy csak azzal veheti meg amit akar. A szép minden megnyilvánulásra érdekli. Szereti a művészeteket, különösen a jó zenét, de az építészet sem áll távol tőle. A Méreg nő sokoldalú, s gyakran elbűvölő és hódító is.
Temperamentumot tekintve a nő nem tűri, hogy bármiben is sürgessék. A legszélsőségesebb helyzetekben sem esik pánikba. Ezzel együtt, a mérleghez hasonlón, folyton ingadozik a depresszió és a jó hangulat között. A Mérleg nő eléggé felületes érzelmeiben, de ért a szerelem mesterségéhez. Az igazi férfiakat kedveli, akiket könnyen képes meghódítani. Szereti a befolyásos férfiakat, de mindent színjátékként vesz, szereti a hatáskeltést. Tisztában van a saját vonzeröjével. Nagyon nőies, szereti a szerelmi játékokat. A családi életét tekintve a Mérleg nő számára a férj elsősorban a kísérőt jelenti, aki mellett megjelenhet társaságban, így hát alaposan megnézi, ki legyen az. Rendkívül igényes a párválasztásban. Jövendőbelijének olyan tulajdonságokkal kell bírnia, melyeket csak ő képes felfedezni, ezért is nehéz alkalmazkodni az elvárásaihoz.
Ahogyan az ebben a jegyben születettekre jellemző, úgy Alysonra is, hogy igazságérzete nagyon erős. Ezért, amikor összetörik a szívét vagy igazságtalanság éri, szinte bizonyosan kiegyenlíti a számlát. Nem húz bokszkesztyűt, ellenben addig viszonozza a neki tett „szívességet”, amíg úgy nem érzi, hogy helyreállt a megbillent egyensúly.
A Mérleg előszeretettel tesz úgy, mintha nem értene a dolgokhoz. Eljátsszák, mintha nem tudnák, hogy kell megjavítani valamit, vagy nem értenének valamihez, és így érik el, hogy elvégezze valaki más helyettük a feladatot. A csillagjegy szülöttei gyakran vetik be elbűvölő személyiségüket és kedvességüket, hogy még jobb eredménnyel érjék el céljukat, miközben úgy tesznek, mintha halvány fogalmuk sem lenne róla, miről beszél a másik ember.



1999 nyara

– Alyson Davis! Nem teheted meg ezt velem! – miközben a lépcsőn siettem fel a szobámba, anyám hangja hisztérikusan csattant fel. Egy pillanatra sem fordultam hátra, mi több, csak még gyorsabban kapkodtam a lábaim. Ahogy belöktem a szobám ajtaját, azonnal az ágyamhoz léptem, és letérdelve mellé, húztam ki egy nagyobb méretű bőröndöt alóla. és azzal a lendülettel dobtam fel az ágyra. Régóta készültem már erre, hogy végre elhagyjam ezt a poklot, amit anyám épített maga köré, és körém is. Sietve húztam ki az éjjeli szekrényem fiókját, hogy az ott lévő dolgokat átpakoljam. – Még is mit képzelsz, mit művelsz? –
Jelent meg anyám az ajtóban. Már a délután nagy része is elmúlt, ő mégis köntösben volt még. Festett szőke haja, melyen már tizenöt centis lenövés éktelenkedett, zsírosan tapadt fejére. Kék szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, és áradt belőle az átható alkoholszag.
– Elmegyek anya. Elköltözöm végleg! – sosem voltam még ilyen határozott, mint most. Még az sem tántorított el, hogy szavaimra élesen elnevette magát.
– És ugyan hová mész Alyson? A híd alá? – válaszolt vissza gúnyosan, én pedig csak hevesen megráztam a fejem, mintha ezzel akarnám kizárni őt, és minden rosszindulatú szavát.
– Még ott is jobb, mint itt veled. Nem vagyok kíváncsi arra, ahogy mindennap leiszod magad. – vágtam vissza, de még csak rá sem néztem. A fésülködő asztalomhoz léptem, melynek az aljára az összegyűjtött pénzt ragasztottam fel, ezzel is elrejtve az anyám elől. Képes volt az összes eddigi vagyonát elinni. Így az én kis spórolt pénzem sem lett volna neki szent. Évek óta tervezem, hogy lelépek innen, amint betöltöm a tizennyolcadik életévem, és most végre eljött a pillanat! Tervem végrehajtásához az is hozzájárult, hogy Clay az új pasim aki mindössze tíz évvel volt idősebb nálam, kint áll a kocsijával a házunk előtt, és arra vár, hogy összepakoljak, és New Yorkba menjünk.
- Hálátlan büdös kölyök! Mindent értetted tettem! – csattan fel újra, és hangszíne megüti a legmagasabb hangokat is. Ez a lemez már ismerős volt. Rengetegszer meghallgattam már.

Édesanyám egykoron szépségkirálynő volt, Texasban ő nyerte el a koronát 1979-ben, és kijutott a Miss Universe versenyre is. Az utóbbi versenyt ugyan nem nyerte meg, de második udvarhölgyként biztos helye volt az első háromban, és ezzel a címmel nem kevés hírnevet is szerzett. Több nagymárka is leszerette volna szerződni, és a modell karierrje is igazán beindulhatott volna, ha.. mert bizony van egy aprócska kis ha is a történetben, ha nem tette volna szét a lábát annak a fotósnak, és nem csinálták volna fel. Ebből az egyéjszakás kalandból születtem meg én, a nem kívánt gyermek. Természetesen ezt is előszeretettel vágta a fejemhez. Elmondása szerint túlkésőn tudta meg, hogy várandós, és nem tudott engem elkapartatni. Ezért is esett el azoktól az állítólagos szerződésektől. Milyen kár.

– Azt hiszed jobb életed lesz, mint amit én tudok biztosítani? Mert ÉN.. ÉN mindent megtettem azért, hogy TE sikeres legyél. – csak félszemmel látom, hogy a mellkasát veri, ezzel is bizonygatva, hogy pályázhatna az év anya címére is, mert hát ő annyira jó szülő volt, és persze most is az.
A születésem után nem sokkal tudatosult benne, milyen nagy áldás az neki, hogy lánya született, és nem fia. Akkoriban indult be igazán a gyermekszépségversenyek igazán jól fizető iparága. Háromévesen már versenyekre járatott. Minden pénzét ezekre a rongyrázós versenyekre költötte. A csillogó ruhákra, a fodrászra és a sminkesre, na meg a trénerre, aki felkészített a versenyekre. Ugyan a nagyszüleim mindenben támogatták anyámat, de ebben nem egészen értettek egyet. Az egész gyermekkorom a tökéletes járás betanulásából állt, és hogy hétvégenként zokogva tűrtem, hogy tépjék a hajam, majd hatalmas, súlyos parókákat tegyenek rám, és úgy sminkeljenek ki, mint egy felnőttet. A ruháim sem voltak különbek. Az a verseny a pedofilok Mekkája is lehetett volna. Büntetlenül nézhette bárki végig azt, ahogy három, négy, öt és hatéves kislányok, aprónyi ruhában, felnőtt mozdulatokat utánozva riszálják magukat a színpadon. Rengeteget sírtam, hisztiztem, toporzékoltam, hogy én játszani akarok, nem pedig idióta lépéseket gyakorolni, de ezt anyámat sosem hatotta meg. Ha nem hallgattam a szép szóra, akkor egy hatalmas pofont kevert le nekem.
Mindezek miatt nem voltak barátaim, és amikor elkezdtem az iskolát, akkor sem jöhetett át senki iskola után hozzánk, és én sem mehettem át senkihez, mert gyakorolnom kellett.
Anyám fanatizmusának megvolt az eredménye. Rengeteg versenyen hoztam el az első helyezést. Valójában semmitől sem riadt vissza. A versenyeken colát és energiaitalt itatott velem, hogy a cukor felpörgessen. Az sem érdekelte, hogy utána esténként mindig fájt a hasam. Én pedig mivel gyerek voltam, sosem gondoltam a következményekre, és szinte örömmel kortyolgattam a cukros leveket.

– Szóval most levegőnek nézel? Engem, a saját édesanyádat?! – az emlékekből az újabb rikácsoló hang rángatott ki. Monoton módon pakoltam át a maradék ruhám a bőröndbe, és hajtottam le végül a tetejét, majd nyúltam a cipzárhoz. Egészen eddig ignoráltam, így nem is számítok arra, hogy most odalép, és megragad a karom, és rángatni kezd. – Te tettek tönkre az életem! Ha nem születsz meg, most valami sokkal több lennél, sokkal jobb! –
Az érzelmei egészen elhatalmasodnak rajta. Hisztérikus hangjához eltorzult arc párosul, miközben erősen rángat engem.
– Unom már a siránkozásod! – kiabálok rá, és olyan hirtelen rántom ki a kezem a markából, hogy majdnem elveszíti az egyensúlyát. Szemei most furcsán csillognak, ahogy engem néz. A saját szemeimet látom az övében. Ez az egy, amit tőle örököltem, de az megszólalásig olyan, mint az övé. – Nem vagy más, csak egy büdös, reményveszett, szánalmas alkoholista! Igen anya, szánalmas vagy! Teljes szívemből megvetlek! – ahogy kimondom az utolsó szót, az arcomon csattan egy pofon. Éles, szúró érzés terül el jobb orcámon, mintha ezernyi tű szurkálná a bőröm. Olyan gyorsan, és hirtelen történt, hogy még azt sem vettem észre, amikor felemelte a kezét. Ereje meglep, és szinte tehetetlenül bicsaklik a fejem oldalra egy pillanatra. Kezem az ütés helyéhez kapom, és elkerekedett szemekkel nézek vissza anyámra.
– Nem beszélhetsz így velem, te mocskos kis kurva. –
Sosem volt egy tipikus anya-lánya kapcsolatunk. Egészen tizennégy éves koromig járatott szépségversenyekre, és ugráltam úgy, ahogy Ő fütyült, de aztán minden megváltozott. Addigi célja, mellyel azt akarta elérni, hogy mindazt beteljesítsem, ami neki nem sikerült, veszni látszott. A gyermek versenyekből kiöregedtem. A felnőtthöz még túl fiatal voltam. A pénz csak fogyott és fogyott, s mivel nem nyertem versenyt, nem is jött vissza belőle semmi. Akkoriban kezdett el anyám inni. Végül feladta, és nem vitt több versenyre. Helyette keresztülnézett rajtam, mintha nem is léteznék. Esténként kimaradozott, és minden este más férfit hozott haza, akivel részegen összefeküdtek, és reggel pedig elmentek. Így teltek a tinédzseréveim. A gyermekkorom ellentéte volt. Akkor túl sok figyelmet kaptam, most semmit. Úgy nőttem fel, mint egy mostohagyerek. A nagyszüleim sem éltek már akkor.

– Gyűlöllek. – sziszegtem halkan, majd hirtelen felindulásból nyújtottam ki a karjaim, és löktem rajta egy nagyot. Elvesztette az egyensúlyát, és a földre esett. Keservesen kezdett el jajveszékelni, mintha nyílttörése lenne, pedig nyilvánvaló volt, hogy semmi baja sincsen. Kihasználtam az alkalmat, és gyorsan becipzáraztam a bőröndöm. Az ajtó felé indultam, magam után húzva a csomagom, amikor a földön fekvő anyám elkapta a bokám.
– Nem hagyhatsz el Alyson, nem mehetsz el. Megszültelek.., hálával tartozol nekem! – köpte a szavakat, nekem pedig jól látható undor jelent meg az arcomon.
– Dögölj meg. – mondtam, miközben leráztam a lábamról a kezét, és trappoltam ki a szobámból. A bőröndömet egyszerűen ledobtam a lépcső aljára, ami hangosan puffant a parkettán. Végül kitudtam húzni egészen a tornácig, ahol Clay elém sietett.
– Mehetünk baby? – a feltett kérdésére csak bólintottam, és a kocsihoz mentünk. A csomag bekerült hátra, én pedig az anyós ülésre huppantam be. Ekkor jelent meg anyám a bejárati ajtóban, a nevemet kiabálva.
– Gyerünk, taposs már bele! – kiabáltam rá az éppen mellém beülő férfira, aki döbbenten nézett arra, amerre én.
– Jól van már. Nyugi cicus. –
– Cseszd meg, talán kérvényt nyújtsak be? – csaptam idegesen a műszerfalra, hiszen anyám éppen akkor szaladt le a lépcsőn. A motor végre beindult, ahogy a kulcsot elfordította, majd sebessége rakva a kocsit, a gázpedálra taposott. Éppen időben, mielőtt még anyám odaért volna. A visszapillantó tükörből néztük mindketten, ahogy a kocsi után próbál rohanni, karjaival nevetségesen kalimpálva.
– Kicsit kattant a vénlány, mi? – röhögött fel Clay, én pedig felkönyököltem az ablakra, és elfordítottam az arcom.
– Felesleges fecsegés helyett inkább a vezetésre koncentrálj. – morgom neki oda, mire elhallgat.
Várt rám New York, az álmok városa. Nem kellett különleges képességekkel rendelkeznem ahhoz, hogy előre tudjam, Clayel való kapcsolatom nem lesz tartós. Nem is terveztem annak, csupán egy lehetőségként tekintettem rá, mely segít kijutni szorult helyzetemből, egy sokkal reménytelibb jövő érdekében.