Hogy mi vagy Te nekem? A levegő, mely nélkül fuldokolnék, a víz, mely nélkül kiszáradnék, a napfény, ami nélkül eltévednék. Minden vagy nekem, ami az életben maradáshoz szükséges. Öt hosszú éve alkotunk egy párt, két éve húztál gyűrűt az ujjamra, és azóta is vagyunk boldogtalanok egymás mellett. Nem kellett volna rád erőltetnem az eljegyzést, de azt gondoltam, hogy az a csillogó gyűrű elég lesz ahhoz, hogy örökké boldogok legyünk együtt. Abba bele sem mertem gondolni, hogy Te mennyire nem állsz készen egy házasságra, a gyerek téma hallatán is mindig dühös leszel. Saját magam hibáztatom a kapcsolatunk megromlásáért, hiszen a saját akaratomat erőltettem rád, ami miatt eltávolodtál tőlem. Nagyon sajnálom, de szeretnék végre családanya és feleség lenni. Melletted. Te azonban egyenlőre még hallani sem akarsz az esküvőről. Mindig kibújsz a téma alól, ha szóba hozom, hogy ideje lenne megtartanunk, és lezárod annyival a dolgot, hogy még ráérünk, hisz fiatalok vagyunk. Legbelül azonban mindketten tudjuk, hogy sosem fogunk eljutni odáig. Túlságosan rideg lett a kapcsolatunk, alig beszélünk, sokat veszekszünk és egyre kevesebbet jársz haza. Mintha kerülnél, sőt minden jel arra utal, hogy mások mellett keresed a vigaszt, ebből a kilátástalannak tűnő kapcsolatból. A végszót azonban még egyikünk sem mondta ki. Én azért nem, mert nem állok kész arra, hogy elengedjelek, de te? Te miért vagy még velem, ha máson járnak a gondolataid? Kire gondolsz akkor, amikor éjjel mellém bújsz és, ha ahhoz tartja kedved még hozzám is érsz? Mindent el tudok viselni, de azt nem, hogy megtudjam, hogy a húgom volt az első, akivel megcsaltál. Remélem, hogy nem róla álmodozol titokban.

A húgommal együtt nagyon várunk, sok izgalmas játékot ígérhetünk, garantáltan nem fogsz unatkozni. A név és pb is szabadon változtatható, kérlek gyere és dobd fel a napjainkat.  

Öt éve kerültél be a családba, és azóta ha összesen tízszer találkoztunk karácsonykor és egy-egy családi összejövetelen, amire New Yorkba utaztatok. Talán ha összesen húsz mondatot váltottunk egymással ezeken, egyetlen egy esküvő kivételével három éve, amiről igencsak ittasan kiszöktünk egy üveg borral, hogy aztán még részegebben elcsattanjon köztünk egy két csók és kevésbé baráti érintés, de sosem fejeztük be, amit ott elkezdtünk. Soha nem is beszéltünk róla. Akkor éppen mind a kettőnket a nővérem üldözött ki, aki már az első évetek óta a házassággal nyúz és ezen az esküvőn is kiverte a hisztit, amiért még nem jegyezted el őt, majd velem veszett össze, amiért valami gúnyos megjegyzést odaszúrtam neki emiatt.
Azóta már hatott a töménytelen hiszti és eljegyezted, ennek már kettő-kettő és fél éve, onnan viszont már csak lefelé ívelt a kapcsolatotok és úgy kerülöd az esküvő témát, mintha valami halálos kór lenne. Egyikőtök sem igazán boldog, de míg a nővérem a házasságban és a mielőbbi családalapításban reméli a kapcsolatotok gyógyulását, te szeretnél véget vetni a dolgoknak, mégsem teszed. Hogy az indokod a kényelem, vagy csak szeretnél egy szeletet a cégből, vagy csak tényleg nincs kedved szingliként élni az életed, fogalmam sincs, de úgy döntöttetek, jobb lesz nektek New Yorkba költözni.
Nem tudom, mi történt és mi az oka, hogy most fellobbant köztünk a kémia, de szemet vetettem rád és látom rajtad, hogy kisebb győzködéssel kapható vagy, nekem pedig szánt szándékom lecsapni a nővérem kezéről.


A karakter személyisége, múltja és indíttatásai teljes mértékben az alkotóra vannak bízva, szeretnék egy hosszadalmasabb huza-vonát a karaktereink között és együtt kitalálhatjuk, mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Rengeteg ötletem van és nyitott vagyok igazából bármire, amit tudok ígérni, hogy sok-sok pörgős, eseménydús kör igen gyors válaszokkal részemről.

Az idősebb Brixton lány, a te jegyesed is már nagyon vár, tartozol neki pár magyarázattal, nem gondolod?

Gyere gyorsan, mert nagyon kellesz