Kedves Nővérem!
Ha én a tűz vagyok, te a víz, én a fent, te a lent, én tornádó, ami végigsöpör és pusztít, te pedig az újraéledő természet, nem is sorolom tovább, a lényeg, hogy egymás szöges ellentétei vagyunk. Te anya kedvence vagy, én apuci hercegnője és mióta megszülettem a külön utunkat járjuk. Eleinte megpróbáltál jó nővér lenni, de idővel rá kellett jönnöd, hogy hiába a próbálkozások, mi sosem leszünk barátnők, sosem lesznek közös csajos programjaink és soha nem osztjuk majd meg egymással a titkainkat, szimplán azért, mert nem működne.
Egyetemet végeztél, a megalkotóra bízom, milyen szakon, de nagyon szenvedélyed, a mesterképzésed után kezdtél el a pályádon dolgozni. Mégsem akkora szenvedélyed, mint a család képe, amit már tizenéves korod óta dédelgetsz: a szerető férj és a gyerekek, minimum kettő, de inkább három, hátha a második annyira elfuseráltra sikerül, mint én. Ezért cserébe bármilyen karriert feladnál, szívesen lennél főállású anya és feleség, nem azért, mert munkaundorod van, csupán úgy érzed, az adná meg az igazi, teljes boldogságot. Egy kis bébi, akit nevelgethetsz, a férjed, akiről gondoskodhatsz.
A vőlegényed előtt csak egy kapcsolatod volt, de az is hosszú-hosszú évekig tartott és nagyon összetört, mikor nem házasságban végződött. Jelenlegi párodat 5 éve ismerted meg, miközben még egyetemet végeztél, minél távolabb New Yorktól és az első időszakotok igazán boldogan telt el, míg el nem kezdtél neki hisztizni a házasságról, követelni a jegygyűrűt meg a gyerekeket; ennek a követelőzésnek a csúcspontján a párod megcsalt, méghozzá a kishúgoddal. Velem. Azóta sem tudod, esélyed sem volt rájönni és mindketten hallgatunk róla, hiszen egyszeri dolog volt, amiből még szex sem lett.
Végül megkaptad a hőn áhított gyűrűt, de a szerelmedet elveszítetted és érzed, ahogyan napról napra távolabb sodródtok már két hosszú éve, mégsem vet egyikőtök sem véget ennek a szenvedésnek. Úgy döntöttetek közösen, hogy visszatértek New Yorkba, te reménykedsz a levegőváltozásban és úgy gondolod, egy esküvő és egy kisbaba megmenthetné a kapcsolatotokat, a vőlegényednek viszont eszében sincs összeházasodni veled, sőt; szeretne szakítani, mégsem teszi (ennek az okát az uraság megalkotójától tudjuk majd meg).
Mégis gikszer került a szerkezetbe, mert mióta újból találkoztunk, szánt szándékom megszerezni magamnak a férjjelöltedet és úgy tűnik, ő is szeretne kapni az alkalmon, csak egyelőre nem kapott rá elég noszogatást. Együtt éltek az új lakhelyeteken Manhattanben és te továbbra is ignorálod az egyértelműt, nem akarod elfogadni, hogy már a végét rúgjátok, pedig te is nagyon jól tudod, hogy ezt nem lehet tovább húzni.
A kérdés már csak az, hogy kit fogsz a végén hibáztatni?


A kedves férfiú is meg van hirdetve, remélem mind a ketten jó gyorsan megjöttök és belecsaphatunk a lecsóba. Rengeteg drámázós kört tudok ígérni, gyors válaszokkal, gyere gyorsan