Sokak első pillantásra úgy hiszik, már kölyökkorunk óta legjobb barátnők vagyunk, de igazából csak gimi első osztályában ismertük meg egymást; a füvezés és vízipipázás által összetákolt brancsból te ismersz a legjobban, habár te sem tudsz sok mindent az engem körülvevő színjátékról, leginkább csak sejtesz bizonyos dolgokat. Sőt, azt vallom, talán te tudsz engem a legjobban kezelni; pontosan tudod, mikor jön el az a perc, amikor már nem szabad tovább feszegetni egy témát, és minden kérdés-magyarázatvárás nélkül hagyod, hogy néhányszor nálatok aludjak, a lehető legváratlanabb időpontokban. Persze, ez nem állít meg abban, hogy időnként ne hozd fel a lehető legdiplomatikusabb szavakkal körítve, hogy elég hülyén viselkedem – és néha meg is döbbensz, hogy szökő évente egyszer hallgatok rád.

Érdeklődsz a pszichológia iránt – nem egy ezzel kapcsolatos könyvet láttam már a polcodon –, sőt, néha kifejezetten élek a gyanúperrel, hogy amellett, hogy segítőkezet nyújtasz, kész esettanulmányként tartasz számon. Igaz, azt is beismered, hogy noha mások életével tökéletesen boldogulsz, a sajátoddal már kevésbé – csakúgy, mint másoknak, neked is vannak megoldatlan problémáid, amikben igyekszem segíteni több-kevesebb sikerrel.

De ami a legjobb, hogy mindennek ellenére olyan stabil pont vagy az életemben, akiért egy macskacápával is megküzdenék – és mindeközben nem tűnünk másnak, mint két lázadó tinédzsernek Manhattanben.
//Röviden és tömören ennyi, ami a leányzót illeti; háttér- és személyiségügyileg a fent leírtakon kívül szabadon lehet garázdálkodni, illetve a pb-hez sem ragaszkodom, talán csak annyira, hogy az instás közös képek miatt örülnék a sötét haj-kék szem kombónak. Néhányszor már említve lett (többek között Jo adatlapjában, illetve egy reagban is), de igyekeztem nem túlzottan meghatározó dolgokat írni, szóval tényleg bátran szabadon formálható.
Nagyon várlak!