Emma&Sierra

“Sisters function as safety nets in a chaotic world simply by being there for each other.”

-Még sosem jártam itt korábban. –pillantottam a velem szemben ülő húgomra, majd ismét körbejárattam a tekintetemet a helyiségen.
Tetszett a retro, tipikus amerikai hangulat. Pontosan úgy nézett ki ez a hely, mintha egy filmből lépett volna ki ide. Mint azokban a tipikus, nyolcvanas éveket idéző filmekben és sorozatokban, amikben a rendőr beül a törzshelyére egy jó kávéra, amit egy rózsaszín ruhás pincérnő minden kérdés nélkül újra is tölt neki. Különleges volt az atmoszféra, de valamiért mindig kimaradt a szórásból, pedig ahogy én, úgy ez az étterem és szálloda is Queens-ben volt megtalálható.
-Hol találtál rá a helyre? –emeltem a kérdő pillantásomat ismét Emma-ra, a számhoz emelve a kezemben lévő kávésbögrét. Nem gondoltam volna, hogy ismer ilyen és ehhez hasonló helyeket. És nem azért, mert ne illene hozzá, vagy azt gondolnám róla, hogy nem járhat ehhez hasonló éttermekbe, csak a távolság és minden miatt elég érdekesnek találtam. Főleg, hogy ahogy megtudtam a felszolgálótól, ez a reggelis dolog elég új keletű náluk, amit az ügyvezető hozatott be nem is olyan rég. Jó ötlet volt tőle, tökéletesen passzol a helyhez és a helyében én is ezt tettem volna. Remek közös program olyanoknak, akik egyébként nap közben nem feltétlen tudnának találkozni és beszélgetni egyet, de egyedüli személyként is simán beülhetsz a gépeddel, vagy egy jó könyvvel. Vagy akár randira, de mint az esetünkben, testvéri, igazi csajos programnak is simán elmegy a dolog. Enni és kávézni az emberek zöme nagyon szeret, plusz abban van valami különleges, ha nem otthon készíted el magadnak a palacsintádat vagy a szendvicsedet, hanem egy másik ember szolgál ki téged.
-És hogy vagy egyébként? Mi újság? –szeretem tudni, hogy épp mi van vele… hogy aztán magamban halálra aggódhassam magam azon, hogy éppen mi az új munka, amit rá bíztak és mennyire veszélyes ez az egész.

   Sierra & Emma

“My sister, my friend”

- Hát szerintem én is egy kezemen meg tudnám számolni. Párszor ugrottam be elvinni valamit, amikor nálad jártam. Pedig amúgy hangulatos a hely, isteni a kávé, és a kaja is finom. - böktem a villámmal a palacsintám felé.
- A neten. Szívesen elmesélem a sztoriját, de csak később. Előbb akadnak érdekesebb témáink is. - remélem, ő is így gondolja, és nem rázzuk le egymást annyival, hogy á, nincs semmi különös, csendben eszünk, aztán megy mindenki a dolgára.
- Jól köszönöm. Csak a szokásos. Munka-munka-munka. De nem panaszkodom! Élvezem a pörgést, hogy végre valami komolyabbat is rám bíztak. - élvezem a nyomozásokat is, de ennél többre vágyom. Szeretnék egy magasabb, nemzetközibb szintre lépni.
- Tudod... - vettem lejjebb a hangomat.
- ... ez lehet a beugrós melóm a CIA-hoz, szóval bele kell adnom apait, anyait. A részletekről sajnos nem beszélhetek. - húztam el a képzeletbeli cipzárt a számon sejtelmes mosollyal.
- Ha megakadnék, elbizonytalanodnék, tanácsra lenne szükségem, ígérem, mindenképp téged kérdezlek meg először, de szeretném önállóan végigcsinálni, hogy ténylegesen az én sikerem és érdemem legyen. Ez fontos nekem... - nem szeretek más hátán felkapaszkodni és olyasmivel ékeskedni, amihez alig tettem hozzá valamit. És ez nem önzőzés. Értem én a csapatmunkát, de ez nagyon nem ugyanaz.
- Na és veled mizu? Pasik? Munka? Bármi? Akármi? - vonogattam a szemöldököm kíváncsian. Ideje lenne találnia valamit, amivel lefoglalhatja magát és kiteljesedhet benne. Vagy ha nem, lássa be, hogy vissza kellene térnie a terepre, mert ez a számára kirendelt út. Szeretett az FBI-nál lenni. Én megértem, hogy fájnak a veszteségek és nem szeretne újabbakat, de kár megfutamodni és inkább a strucc politikát választani. De ha ő vállalkozni akar, akkor vállalkozzon. Bárhogy is, támogatni fogom benne.

sister powa 4ever^^

zene

helyszín

Emma&Sierra

“Sisters function as safety nets in a chaotic world simply by being there for each other.”

-Reméltem, hogy ezt mondod majd. –címeztem neki egy mosolyt. Örülök, hogy végre van nyugiban időnk egymásra és egy jó csajos beszélgetést megejteni. Érdekel, hogy mi van vele, hogy van, milyen a munka és minden ehhez hasonló. Nem akarom, hogy csak „formális” meg kötelező körös legyen a találkozásunk.
-Komolyabbat? –néztem rá őszinte meglepettséggel és azért némi aggodalommal. Nem szeretném, ha túl veszélyes dolgokba keverné magát. Értem, hogy ez a hivatása, szereti ezt csinálni, de nem akarom, hogy baja essen. Márpedig ismerve a céljait, nincs kizárva, hogy ez történik. Már körülbelül mindenkit elveszítettem magam körül, Emma nem lehet a soron következő ilyen egyén, azt nem élném túl, minden költői és drámai túlzás nélkül. A testvérem a legfontosabb nekem, így fogalmam sincs, hogy reagálnék, ha neki valami baja esne.
Egy sóhaj volt a reakcióm arra, hogy ez lehet a CIA-hoz a beugrója és szeretné egyedül csinálni, mert ez nagyon fontos neki.
-Tudod, hogy támogatlak az elképzeléseidben, és büszke vagyok rád, de ha megakadnál, vagy nagyon veszélyes lenne a terep, akkor tényleg kérj segítséget, vagy szállj ki. Tudom, hogy mennyire szeretnél bekerülni a szervezetbe, de az életed fontosabb, mint egy ügy. Komolyan mondom. –néztem rá ellentmondást nem tűrően, de azért a végére megengedtem magamnak egy lágy mosolyt.
-Viszont ez így nagyon nem ér. Most nagyon tudni akarom, miről van szó. Nem szabad így felcsigázni valakit. –ciccegtem rosszallóan erre az egészre. Hiába, a régi reflexek azért még mindig megvannak, és tudom, mennyire izgalmas tud lenni a nyomozás korai szakasza is, amikor még csak próbálod összerakni az apró darabkákat, amik kiadnak egy nagy egészet a végén.
-Háááát tudod… -néztem rá egy sejtelmes mosollyal.
-Semmi. –sóhajtottam lemondón.
-Nem igazán volt időm, kedvem és kapacitásom randevúzni senkivel sem. A legutóbbiak nem sültek el túl jól. Unalmasnak gondoltak, vagy már előre temették azt az elképzelésemet, hogy azonnal vezetői pozícióra jelentkezzek valahol, ami szerintem világi bunkóság. Pedig tényleg szeretnék váltani, és szerintem menne is. Megvan a tapasztalatom hozzá, csak nagyon nehéz megbízható kollégákat és olyan elődöt találni, aki hajlandó betanítani, nem pedig egyből bedob a mély vízbe, hogy ő már ott sincs. Úgyhogy nem igazán sikerült még megtalálnom azt, aki egy kicsit is szimpatikusnak tűnt volna, és hasonlóan láttuk volna a világot. Ha nem tudunk beszélgetni egymással, nálam ott már halott az ügy. –húztam el a szám a gondolatra.
-Szóval egyelőre még abban a Queens-i kávézóban dolgozom részmunkaidős beugrósként a jelenlegi üzletvezetőjük mellett, amíg nem találom meg a tökéletes főállást. De jobb is így, ha azt vesszük, hogy valaki mindig szeretne tőlem valamit. –nehéz megszabadulni a régi kötelékektől, ha egyszer folyton kitalálnak valami ürügyet arra, hogy kikérjék a véleményem.
-És veled mi a helyzet magánéleti szinten? Találtál már valakit, aki elég érdekes, lojális és megnyerő az ízlésednek? –egyikünk sem egyszerű eset, de nem is szabad leadni az elképzeléseinkből.

   Sierra & Emma

“My sister, my friend”

- Komolyabbat. - bólintottam.
- Ez egy többszörös gyilkossági ügyben nyomozós, döglött aktákat is újra nyitós, beépülős meló egyszerre, ahol végre hasznosíthatom az okkult ismereteimet. Nem korlátozódik az USA-ra, sőt, más kontinenseken is jelen lehet, vagy jelen lehetett korábban. - foglaltam össze röviden, rébuszokban elmondva a lényeget.
- Ennél többet és konkrétabbat tényleg nem mondhatok. Ahogy haladok előre az üggyel, akkor téged is szívesen beavatlak, ha érdekel majd. Addig viszont nagyon, de nagyon nem akarom elszúrni. - ezt Si-nek is meg kell értenie.
- Jól van, anyu. Ne izgulj, nem fogok hülyeséget csinálni. Nekem is fontos az életem, nyugi. - forgattam meg a szemeimet az aggodalmaskodására.
- Ugye!? Szerintem is izgalmasnak hangzik! De sajnos civileket nem vonhatok be. - pillantottam rá pimasz mosollyal. Amennyire veszélyes, időnként elengedhetetlen, hogy külsősöket is beszervezzünk. Mi könnyen lenyomozhatóak, azonosíthatóak vagyunk, és ha lebukunk, hogy zsaruk vagy ügynökök vagyunk, rosszabbul járunk, mint bárki. Ezért kell óvatosnak lennem, mert ha oda az álcám, akkor valószínűleg én magam is. De ebben az esetben a civiles megoldás nem lenne jó, mert nem tudná, milyen jeleket keressen, hogyan védje meg magát, ha elfajul a helyzet.. Jobb, amit magam csinálok, és nem mások memóriájára kell hagyatkoznom. Ráadásul ehhez a szektás esethez még erős gyomor is kell. Rituális sorozatgyilkosokról beszélünk.
- Te aztán nem vagy egyszerű eset. De megértelek. Nálam is irtó magasan van az a bizonyos léc, és akkor sem fogok alább adni, ha macskás vénasszonyként egyedül halok meg. - vontam vállat hanyag eleganciával.
- Talán el kellene döntened végre, mit is akarsz valójában. Elszakadni és új dolgokba belevágni, vagy inkább maradnál a régi hivatásodnál? Vagy!! Elfogadod, hogy esélyed sincs a végleges lezárásra és újratervezed magadat és a jövődet is. Lehet egy új munkaköröd, ami mellett tanácsadó is vagy, ha szükséges. És akkor nem érzed azt, hogy teljesen szétszakadsz, és mégsem tartozol sehová sem. - de ez csak az én kéretlen jó tanácsom, amik általában nem szoktak jól elsülni, szóval talán jobb is, ha nem hallgat rám.
- Nem. - ráztam meg a fejemet habozás nélkül.
- Aki elég érdekes, az nem lojális. Aki lojális lehetne, ő nem elég megnyerő, hogy érdekeljen. Ez az örök 22-es csapdája. - kortyoltam bele a kávémba.
- Ráadásul a munkám miatt amúgy sem találnék olyat, aki ezt tolerálja. Ha kapok egy ügyet, akkor beszippant, és csak az létezik a számomra. Nincs szünet, szabadnap, ünnep, semmi. Nem vagyok egy klasszikus háziasszony típus, aki otthon főzöget és takarítgat, hogy csipkés kombinéban, finom vacsorával, behűtött sörrel várja haza az urát. Lőporosan és mocskosan esek haza valamikor az éjszaka közepén, hogy hajnalban újra induljak, mert riasztás van. Van egy kiállásom, így az sem egyszerű, hogy olyat találjak, aki nálam is jobban hordja azt a híres nadrágot. - úgyis tudja, miről beszélek, ő is élt ebben.

sister powa 4ever^^

zene

helyszín

Emma&Sierra

“Sisters function as safety nets in a chaotic world simply by being there for each other.”

Amikor elkezdett mesélni egy kicsit részletesebben arról, hogy pontosan mi is ez az új melója, azt hittem, lefordulok a székről. Már eleve a gyilkossági ügyek sem hangzottak bíztatóan, de akkor ezekre még rátett egy lapáttal az, hogy okkult dolgok is belekeverednek ebbe az egészbe. Nem is tudtam hirtelen, mit mondhatnék neki erre az egészre, így inkább csak a palacsintámat kezdtem el a fejembe tömni, mintha az megadhatná a válaszokat erre az őrületre.
-Nagyon ajánlom, hogy tényleg így legyen!! Az ilyen gyilkosos-okkult bolondokkal összefüggő esetek mindig elmebeteg eredménnyel zárulnak. Nem akarom, hogy valaki más miatt bajod essen! De... mindenképp tájékoztass majd, ha többet megtudsz és el is árulhatsz erről az egészről. -halkultam el a végére egy aranyosnak szánt, zavart mosollyal. Mivel amennyire elvetemült dolgok ezek, legalább annyira érdekesek tudnak lenni. Kit mi visz rá arra, hogy csatlakozzon, meddig terjed ez az egész, etc.
-De amikor sikerrel teljesíted ezt az egészet, és mégsem vesznek be a CIA berkein belülre, kénytelen leszek megverni valakit... -kortyoltam bele finom nőiességgel a kávémba.
Csak a szemeimet forgattam a pimasz mosolya láttán. Nem is baj, ha ezekbe nem folyik bele senki más. Így is baromi kockázatos ez az egész, de ha egy hozzá nem értő züldfülű elcseszi, annak végzetes következményei lehetnek. Tapasztalatból tudom, hogy a habozás, a hozzá nem értő magatartás, a figyelmetlenség mások életébe kerülhet.
-Helyes! Egyrészt nem kell férfi az ember boldogságához, másrészt pedig... talán nekünk is létezik a másik felünk... valahol... -vagy a lelki társaink meghaltak, vagy mi vagyunk azok egymásnak, szóval lényegében mindenem megvan, amit szeretnék.
-Hjajj... az a baj, hogy ez kivételesen túlságosan logikus tanácsnak hangzik. -fújtam ki a levegőt egy sóhajjal.
-Mindenképp szeretnék valami... nyugodtabb, egyszerűbb munkakört magamnak, ami illik a nyugodt kis életemhez. Másfajta stresszt szeretnék az életembe, nem pedig beépülést és gyilkosságokat... de közben meg ez a tanácsadósdi... nem is tudom. -néztem rá kissé bizonytalanul, a villámmal a reggelim maradékát bögdösve.
-Valahogy nem tudok elképzelni olyan pasit, aki ledominálna téged, de sohase mond, hogy soha. -néztem végig rajta egy szórakozott mosollyal.
-Mondanám, hogy ha nem keresed, majd jön, de igazából... egyikünk sem keresi kifejezetten, mégsem jött még senki, aki akár csak egy kicsit is jónak, vagy érdekesnek tűnt volna a nekünk kellő szempontok szerint. -gondolkoztam el a dolgon.

   Sierra & Emma

“My sister, my friend”

- Föld hívja, Sierrát! Megint túlreagálod! Ez a munkám, és nyugi, tudom, mit csinálok. Nem lesz bajom senki miatt sem. - vizsgálgattam az arcát hitetlen mosollyal. Imádom és hálás vagyok, hogy törődik velem, hogy félt, hogy aggódik, de időnként azért túltolja.
- Hát ha tényleg kellően odateszem magam, lezárom az ügyet, és még ezek után nem vesznek be, együtt verjük meg őket. - az a rohadtul dühítő kategória lenne, amit már én sem tudnék szó nélkül hagyni. Nem lenne fair, hogy elvégzem helyettük a piszkos munkát, learatják a babérokat, én pedig nem kapok semmit cserébe. Csak egy lelkes, naiv liba lennék, akinek kihasználták a lelkesedését.
- Őszintén? Engem rohadtul nem érdekel a másik felem. Felőlem az Északi-sarkon is bújkálhat. Jelenleg a munkám boldoggá tesz, és ez bőven elég. - az csak plusz nyűg lenne, ha lenne valaki az életemben, akivel foglalkoznom kellene. Időnként még magamról is megfeledkezek. Borzasztó barátnő lennék, amitől bűntudatom lenne, és utálnám az egészet. Úgyis szakítás lenne a vége valamelyikünk részéről. Jobb nem túlbonyolítani az életet.
- Aludj rá párat, aztán úgyis kigondolod, hogy mi lenne a neked tökéletes megoldás. Ráadásul addig nehéz belőni a hogyan továbbot, amíg nem találtad meg azt a más fajta stresszt, amit keresel. Ha meglesz az új álommunkád, könnyebben mérlegeled majd, hogy mi fér bele mellette és mi nem. - basszus! Valami lehet ebben a palacsintában, mert ritka bölcsnek és hasznos húgnak érzem magam.
- Mert nem létezik. - bárkit helyre teszek, hogy mi merre hány méter. Nekem csak a főnökeim parancsolgathatnak. Néha még ők sem. Egyesek szerint ez lesz a vesztem, az a fene nagy igazságérzetem és a nagy szám, amit nem tudom, mikor kell befogni.
- Jaj ne! Így most olyanok vagyunk, mint két kesergő, de önmagát nyugtató ezer éves szingli, akik attól paráznak, hogy vénlányok maradnak. - nevettem el magam Sierra megjegyzésén. Tömjük a cukros palacsintát, és közben azon kesergünk, hogy másoknak milyen könnyű, hogy ők vékonyak. Na minket pont nem fenyeget ez a veszély, és nem is ez volt a téma, de valami ilyesmi jutott eszembe.
- Szóval Aunt Marie's. - vezettem körbe a tekintetem az étteremben.
- Már korábban is megfordultam itt, szóval nem teljesen igaz, hogy a neten találtam. Inkább valahogy úgy helyes, hogy nemrég találkoztam egy hirdetésükkel, és emiatt rángattalak el ide. Ez egy álláshirdetés volt. Ügyvezetőt keresnek a régi helyére. Arra gondoltam, hogy talán megpróbálhatnád. És talán könnyebb mérlegelned, hogy jelentkezz-e, ha van egy falatnyi személyes tapasztalatod a hellyel. - és így találtam ki, hogy ma itt reggelizzünk együtt.
- Látod a helyet, a személyzetet, a kínálatot, és lesz egy alap benyomásod, hogy szívesen dolgoznál itt, vagy nem érzed kellemesnek az atmoszférát.

sister powa 4ever^^

zene

helyszín

Emma&Sierra

“Sisters function as safety nets in a chaotic world simply by being there for each other.”

Egy bujkáló, hitetlen mosollyal néztem vissza rá a másik feléről való vélekedése kapcsán.
-Ebben egyet tudok érteni veled, Emm. A munka az egyetlen olyan biztos pont, ami nem kér számon, ha nem vagy ott mellette állandóan. –és ez tény. A legtöbb ember nem tudja tolerálni azt, ha valaki sokat, és szinte mindent feláldozva dolgozik. Sok esetben az a legnagyobb baj, hogy elhanyagolva érzi magát a másik, és akár jogosan, akár nem, ebből rengeteg vita, aztán elválás lesz.
-Kezdek félni tőled. –pislogtam rá egy szórakozott mosollyal, ahogy újabb, elég jónak ígérkező tanáccsal rukkolt elő.
-Viszont igazad van. Úgy sem most, ebben a szent percben fogom tudni eldönteni, hogy menni fog-e mind a két dolog egyszerre, vagy sem. Ha mindent szépen kivárok és előre megtervezek, akkor majd adja magát a megoldás is. Végül is, se éhen halni, se tető nélkül maradni nem fogok, amíg meghozom ezt a döntést. –az a bizonyos spórolt pénz, ugye.
Jót mosolyogtam azon, hogy nem létezik az a férfi, aki őt le tudná dominálni. Lehet benne valami. Ráadásul a legtöbb pasi amúgy is menekül a határozott, erős nőktől, mint a tűztől. Pedig ennyire azért nem veszélyes a dolog, és amúgy én a helyükben inkább örülnék ennek. Erős, független nő, aki tudja, mit akar. A legtöbben ezt hiányolják a párkapcsolatukból, de amikor szembe jön egy ilyen, akkor fülüket, farkukat behúzva menekülnek. Ki érti ezt…
-Hát… a kesergő ugyan nem igaz, de néha úgy érzem magam, mint egy ezer éves szingli. Lehet, már azt sem tudom, hogy kell érdemben, értelmes módon ismerkedni. –sajnos nem csak a munka, de a magánélet területén is teli van minden komolytalan alakokkal, akik csak az egyéjszakás kalandokra hajtanak. Pedig érdekes megismerni valaki gondolkodását, beszélgetni, sétálgatni, és kialakítani azt az érzetet, hogy otthon érzed magad valaki mellett. Ezeket sem elkapkodni, sem siettetni nem érdemes, főleg, hogy nem csupán a párkapcsolatokban kell helyt állnunk. A rohanó világban nem mindig van idő arra, hogy elmenjünk vacsorázni, moziba, vagy ide-oda. Egy nyugodt környezetben való beszélgetés és egymásra figyelés épp annyira romantikus vagy érdekes lehet, mint egy extrém program.
Az térített magamhoz a gondolataimból, amikor Emma ismét megszólalt és a szót végül a választott étterem, vagy az Aunt Marie’s felé terelte. Hitetlenül, felvont szemöldökkel hallgattam azt, ahogy arról beszélt, hogy tulajdonképpen egy álláshirdetés kapcsán futott bele a neten, és amiatt hívott el most ide. Szerinte meg kellene pályáznom ezt a pozíciót, hisz ügyvezetőt keresnek a régi helyére.
-Hihetetlen vagy. –ráztam meg a fejemet egy finom, óvatos mozdulattal, megspékelve egy hasonló, orrfelhúzós mosollyal. A tekintetemet végigjárattam az étterem berendezésén, a személyzet pultban tartózkodó tagjain, az ételeinken, majd végül ismét a húgomra emeltem a tekintetemet.
-Az első benyomásom nagyon pozitív erről a helyről. Már amikor bejöttünk nagyon tetszett. Az atmoszféra, a hely kisugárzása, a személyzet, a kiszolgálás, és a reggelink minősége is. Szeretem a retro hatását, a berendezést. Szóval azt hiszem, nem veszíthetek semmit, ha jelentkezem. Ha mégsem szimpatikus az elődöm, a tulajdonos, vagy a kollégák, még mindig ott van az a lehetőség, hogy egy interjú után két ellenkező irányba haladjunk. –az Aunt Marie’s és én.
-Nem hiszem el, hogy nem láttam át ezen… gyakoroltad a színészkedést a tükör előtt? –vontam fel kérdőn a szemöldököm.

   Sierra & Emma

“My sister, my friend”

- Sosem halnál éhen, és sosem maradnál tető nélkül. Én mindig itt vagyok neked, bármi van. Rémlik? - spórolt pénz ide vagy oda.
Az ezer éves szingli dolgon elnevettem magam.
- Bocsi. Most valamiért azt hittem, hogy más lesz ennek a mondatnak a befejezése. - és hogy nem az ismerkedős részre nem emlékszik.
- Most miért!? Csak jót akarok. Egy vezető pozi jobban illik hozzád, mint hogy valami no name lebujban pincérkedj. Tudsz irányítani, ezt ennél komolyabb terepen is bizonyítottad. Lehet, hogy nincs túl sok vendéglátós tapasztalatod, sosem voltál ügyvezető sem, de gondolom a legtöbb része tanulható. - semmi sem születik együtt az emberrel, legfeljebb van érzéke hozzá. Sierra jól megtalálja a hangot másokkal, szerintem se a kollégáknak, se a tulajdonosnak, se a vendégeknek nem lenne gondja vele. Nem egy konfliktuskereső típus.
- Na látod!!! Tetszik a hely, az már kezdetnek jó is. Nem veszítesz vele semmit, ha megpróbálod. És a negatív tapasztalat is tapasztalat. Valahol el kell kezdened a komolyabb keresgélést, különben a sült galamb nem fog ám a szádba repülni. - ideje belevetnie magát a változás tengerébe, ha tetszik, ha nem.
- Nem a tükör előtt gyakorlom. De... inkább ne akard tudni. - egy szekta tagja vagyok, és simán elhiszik.
- Egy leendő ügynökkel beszélsz. Ne már, hogy egy hátsószándékos reggelit ne tudjak úgy összehozni, hogy az ne legyen gyanús. - vigyorogtam rá elégedetten.
- És talán a szimatod megkopott az évek során. - szúrtam még oda, hogy érezze a törődést.
- Akkor...? Dobsz nekik egy önéletrajzot? - azt inkább nem merem megkérdezni, hogy elég spontán-e ahhoz, hogy itt és most kérjen magának egy random interjút. Jönne az, hogy: Jaj, de nem úgy készültem. Nem olyan a ruhám se. Nézd meg, hogy áll a hajam! Nincsenek itt a bizonyítványaim. Nem is vennének komolyan. Fogat is kellene mosnom. És hasonló hisztik.
- Új év, új munka, új Sierra. - ittam bele elégedetten a kávéba. Őszintén remélem, hogy össze jön neki végre valami, amiben megtalálja a számításait és önmagát is. Ez a céltalan, bizonytalan állapot nem áll jól neki, és engem is nyugtalanná tesz. Szeretném, ha rendben lenne.

sister powa 4ever^^

zene

helyszín

Emma&Sierra

“Sisters function as safety nets in a chaotic world simply by being there for each other.”

Csak a szemeimet forgattam egy "komolyan nem hiszlek el' mosollyal a szavai hallatán. Inkább nem akarom tudni, hogy mit gondolhatott, mi lesz a mondatom befejező része.
-Tudom, tényleg. Meg hálás is vagyok érte, és sosem mennék pincérkedni egy lebujba. -húztam fel az orromat. Persze a munka fontos, de ha az ember válogathat, akkor tegye is meg. Nem mentem volna el egy kocsmába pincérnek, ha lett volna más lehetőség is, amire esélyesen pályázhattam volna. A kényszer persze más, de... lehet, hogy ezt megint csak túlgondoltam.
-Igen, azt hiszem, igazad van. Kellemes hely, de ha a látszat csal, egy állásinterjú még nem kötelezettség. -meg aztán lehet, hogy a mostani ügyvezetőnek nem fogok tetszeni, és akkor amúgy is mindegy. Nyilván olyat szeretne az utódjának, aki ért az üzleti, és az emberi oldalához is. Nyilván nem bízná csak úgy valaki sarlatánra ezt az egészet. Legalábbis... szeretném ezt gondolni, hogy még vannak lelkiismeretes, becsületes, megfontolt vezetők.
-Azt hiszem, most nem is akarom. -mert alapvetően biztosan ki akarnám szedni belőle, hogy mibe keverte magát pontosan, de a jelenlegi megbízása miatt azt hiszem, van egy nagyon rossz sejtésem, hogy pontosan min is dolgozik éppen.-
-Touché, kedves húgom. -ráztam meg a fejemet egy hitetlen vigyorral. Kész ez a csaj, imádom.
-Igen, amint hazaértem, majd elküldöm az önéletrajzomat a megfelelő mail címre, aztán már csak várnom kell, hogy visszahívjanak egy lehetséges interjúra. -bólintottam rá a dologra egy bizonytalan, de azért viszonylag lelkes mosollyal.
-Hmmm... ez így egészen jól hangzik... -azt hiszem. Nem vagyok oda az új dolgokért, a változásért és a spontán, aljas csőbehúzásokért sem, de el kell ismernem, hogy szép volt tőle.
-Az újdonságokra és a ravasz kishúgomra. -emeltem fel a kávésbögrémet egy mosoly kíséretében.