Karakter típusa: saját Teljes név: Violet Kensington Becenevek: Vio Születési hely, idő: Washington D.C., 1991. december 5. Kor: 25 Lakhely: Manhattan, NY Szexuális beállítottság: heteroszexuális Családi állapot: szingli Csoport: Média Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: nem jártam egyetemre Ha dolgozik//Munkabeosztás: modell Ha dolgozik// Munkahely: Flawless Model Management Hobbi: úszás, jógázás, táncolás, filmnézés és főzés
Vidám - hisz abban, hogy a mosoly és a nevetés gyógyító erővel bír, éppen ezért sosem búslakodik túl sokáig valami miatt. Igyekszik apró dolgoknak is örülni és mindenben meglátni a szépet.
Illedelmes - attól, hogy most már úszik a pénzben, még nem felejtette el az alapvető viselkedési normákat, tehát nem vált belőle egy nagyképű, önző nőszemély. Tiszteli az idősebbeket, nem űz tréfát belőlük. Tudja, hogy kell viselkedni adott szituációkban, pláne akkor, ha az elit krémje is jelen van, akikkel meg aztán főleg nem árt jó kapcsolatot ápolni.
Odaadó - semmit sem vesz félvállról, s ez a kapcsolataira is igaz. Odaadó, hűséges barát, akire mindig lehet számítani, még akkor is, ha épp száz és száz mérföld választja el őt a szeretteitől. Fontos számára a munkája, de első mindig a család marad.
Lelkes - ha elkapja a gépszíj és az alkotási vágy, akkor bizony senki sem tud megálljt parancsolni neki. Amibe pedig belekezd, azt szívvel-lélekkel végig is viszi, s ha netalántán visszaesik kicsit a lelkesedése, könnyedén újra visszanyeri azt.
Erős - nem gondolja ezt magáról, a körülmények mégis ezt bizonyítják. Ott volt anyukája mellett, mikor az apja elhagyta őt egy fiatalabb nőért. Később ott volt, mikor a mostohaapja meghalt és támaszt nyújtott az édesanyjának. Azt hiszi, rosszul kezeli a vészhelyzeteket, ám ha úgy adódik, higgadt fejjel tud gondolkozni és képes mindenki gondját a vállára venni, hogy másnak ezzel némi segítséget nyújtson.
Türelmetlen - nem szeret várakozni, főleg nem egy helyben ücsörögve. Ilyenkor a haját babrálja, dobol a lábaival, de van, hogy nagyokat sóhajtva őrületbe kergeti a mellette várakozókat. Oly annyira türelmetlen típus, hogy képes mindenféle fizikai szükségletet elnyomni magában, s míg meg nem kapja az áhított hírt vagy információt, addig akár étlen-szomjan, de még alvás nélkül is kibírja.
Kíváncsi - aligha van olyan dolog a világon, ami ne érdekelné. Ezért rengeteget kérdez, érdeklődik, néha már annyit, hogy ezzel az agyára megy a beszélgetőpartnerének. De hát mit lehet tenni? Ha kíváncsi, akkor kíváncsi...
Egyenes - ami a szívén, az a száján. Nem szereti a köntörfalazásokat, mindig őszinte, bár előfordult már, hogy egy-egy alkalommal füllentett, mikor a munkája úgy kívánta. De a magánéletében nem szereti és nem is tolerálja a titkokat.
Nagydumás - nem áll be a szája. Soha. Egyfolytában beszél, néha össze-vissza csapong a témák között, s ember legyen a talpán, aki tudja tartani vele az iramot. A szót ugyan nem fojtja a beszélgetőpartnerébe, de ha kínos csend adódik, akkor biztos, hogy elsőként oszlatja el azt.
Szenvedélyes - alapvetően egy nyugodt természetnek mondaná mindenki, de ha valami vagy épp valaki igazán érdekli őt, akkor a szenvedélyes megnyilatkozásaitól nem kell meglepődni.
Idegeskedő - néha túlgondol dolgokat, ebből az következik, hogy olyanokon is képes naphosszat idegeskedni, ami talán még nem is valós dolog. Néha azzal viccel, hogy ennek köszönhetően tudja tartani az alakját (de ne hidd el neki, minden nap edz valamit).
Nyitott - ő nem egy megközelíthetetlen díva, aminek már néhányszor a pletykalapok beállították. Szeret ismerkedni, beszélgetni, s az biztos, hogyha valaki kedvesen közeledik felé, akkor nem fogja elküldeni az illetőt melegebb éghajlatra.
Gondoskodó - az anyai ösztönök igen mozgolódnak benne, noha saját gyereket egyelőre még nem szeretne. Bárkiről képes gondoskodni, legyen az egy ismerőse, aki épp egy csúnya szakításon esett át vagy egy elhagyott kiskutya, aki véletlenül pont az ő háza előtt ücsörgött.
Tétovázó - néha eléggé lassan tud meghozni bizonyos döntéseket. Nem feltétlen azért, mert nem tudja, mihez szeretne kezdeni, sokkal inkább azért, mert olyanok érzéseivel és véleményével is törődik, akikkel nem kellene.
Optimista - habár a realizmus se áll távol tőle, ő mégis a "félig még tele van a pohár" szemléletet osztja. Hiszi, hogy a világban meg van még a jóság, éppen ezért mindennek, ami vele történik próbálja a jó oldalát nézni. Tudod... ő esőben a szivárványt keresi, nem pedig amiatt aggódik, hogy bőrig ázik.
Nagylelkű - minden évben kiválaszt egy szervezetet és felajánl egy bizonyos összeget nekik, hogy ezzel is segítse a rászorulókat. Erről nem olvashatsz az újságokban, mert többnyire névtelen adományokat küld, ugyanis nem ezzel akar a címoldalakra kerülni, na meg nem azért csinálja, hogy ezzel bárkinek is az elismerését kivívja. Egyszerűen úgy van vele, hogy ha van felesleges pénze, akkor abból visszaadjon valamit a társadalomnak ahelyett, hogy értelmetlen dolgokra szórná el az összeget.
'Cause I love the adrenaline in my veins
Az ember életét egyetlen telefonhívás is képes teljesen megváltoztatni. Pedig remekül indult az a nap. Életemben először tényleg azt éreztem, hogy sínen vagyok és minden rendben. Lehetőséget kaptam, hogy a Victoria's Secret Angyalaihoz csatlakozzak, végre nem ébredtem rossz szájízzel, amiért pár hónappal előbb felbontottam az eljegyzésemet. Minden jó volt, s békés, ahogy kitekintettem az ablakomon. Aztán megszólalt a telefonom. Sikerült megfognom az első Washingtonba tartó járatot, így már kora reggel a repülőgépen ültem és hazafelé tartottam. Végig azon gondolkodtam, mit mondjak majd anyának, hogyan vigasztaljam, ha már elveszítette a férjét, a mostohaapámat. Erre nem voltak megfelelő szavak, s emlékszem, amint átléptem a küszöböt, anya szinte a karjaimba esett és zokogott, hosszú percekig mozdulni sem bírtunk. Öleltem őt, a hátát simogattam, holott ez csak a legcsekélyebb próbálkozás volt a vigasztalásra. Anya Philip-et ezerszer jobban szerette, mint apámat. Bár ezért nem tudom hibáztatni, hisz apa egy részeges szoknyapecér volt, aki fűvel-fával csalta anyát. Philip azonban... ő úriemberként bánt vele, a tenyerén hordozta és mindennél jobban szerette anyámat. Az, hogy anya miként lesz képes feldolgozni a halálát, arra ötletem sem volt és ez a végletekig idegesített. A temetésre pár nappal később került sor egy egyszerű, rövid szertartás keretében. Elég sokan eljöttek, valójában még többen is, mint reméltem. Egy valakit azonban mégis hiányoltam, egészen addig, míg a beszédem alatt meg nem pillantottam Őt a hátsó sorban, elbújva. Azt hittem észrevétlen volt a megtorpanásom, ám valójában hosszú percekig elhallgattam. Szerencsére a jelenlévők betudták ezt a gyásznak, s a valódi jelentéséről mit sem sejtettek. Az, hogy a mostohabátyám jelenléte ilyen szinten kizökkentett, nem éppen megfelelő reakció volt, de úgy tűnt, abban a pillanatban az eszemnek semmi sem parancsolhatott. Egy pohár borral ültem a kert végében lévő hintaágyon a gondolataimba meredve. Felötlöttek bennem a régi emlékek, érzések, s események, amelyek ehhez a házhoz kapcsolódtak. Bármennyire is vágytam vissza New York-ba, nem hazudhattam azt, hogy nem esett jól hazajönni. Bárcsak ne ilyen alkalomból jöttem volna...
Tizenhét évesen az ember rengeteg hibát elkövet. Például beleszeret a mostohabátyába, ami aztán abszolút tabu dolog... És mégis megtörténik. Hadakozol ellene, egy estét se hagysz szabadon, nehogy kettesben kelljen maradnod vele, mégis adódnak alkalmak, amik elől nem lehet menekülni. Mikor ideköltözött egy bunkó volt. Nemhogy barátkozni nem akartam vele, még a puszta jelenlétét is nehezemre esett elviselni. Aztán betörte a srácnak az orrát, aki megpróbált akaratom ellenére lefektetni, s ezzel kivívta magának a tiszteletet. Sőt, mi több, csak egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz. Mindketten tudtuk, hogy nem volna szabad, de akkor jött a remek magyarázat: "nem vagyunk vér szerinti rokonok, csak a szüleink házasok". Ezen indok ellen érvelni nem lehetett. Ő is érezte, én is éreztem a szikrákat. A szüleink elutaztak egy hétvégére, hogy megünnepeljék az évfordulójukat, mi pedig kettesben maradtunk. Megbeszéltük, hogy semmi sem fog történni azon az éjszakán, még akkor sem, ha mindketten erre vágytunk. Vacsora és filmnézés után, mikor búcsút intettünk egymásnak, s mindketten a saját szobánkba zárkóztunk be, fellélegeztem. Azt hittem, megcsináltuk. Hogy tudunk "testvérekként" élni egymás mellett. Az ágyamban fekve viszont nem jött álom a szemeimre. Nyugtalanul forgolódtam, szabályosan rosszul éreztem magam, míg nem érkezett egy sms-em, Tőle. A következő pillanatban már feltéptem az ajtómat és a küszöbön álló fiút magammal húztam a szobámba, miközben vadul csókolóztunk. Egy percig se éreztem megbánást vagy bármiféle rossz érzést, amiért ezt csináltuk. Sőt, kifejezetten élveztem minden egyes másodpercét. Olyan vágyakat ébresztett fel bennem, amelyekről addig azt sem tudtam, hogy egyáltalán léteztek. A testem automatikusan reagált minden apró érintésére, ami egyértelműen az Ő tetszését is elnyerte.
Ijedten rezzentem össze, s tértem vissza a valóságba az emlékképből, ami az együtt töltött éjszakánkról szólt. Sűrűn pislogva, értetlenkedve néztem fel Rá. Hihetetlennek tűnt, hogy ott állt előttem, s némiképp elvakította szemeimet a düh, amiért semmi jelét nem adta annak, hogy legalább egy kis mértékben érdekelném még őt. Ahogy az is hihetetlennek tűnt, hogy sikeres modellként, felnőtt nőként még mindig az Ő elismeréséért epekedtem. Most őszintén... hogy lehetek én ennyire szerencsétlen?
Kedves Violet! Kérlek ne haragudj, hogy megvárakoztattalak az elfogadással, ide jöttem, amit végre lett elég időm :pls: Nagyon tetszett a karakterlapod. Bevallom, kicsit bennem is voltak előítéletek, mikor megláttam az arcodat és az általad választott munkakört, de aztán elolvastam a jellemed és nagyon szimpatikus hölgyeményt ismerhettem meg. Tipikusan a ne ítéljük meg a könyvet a borítója alapján esettel lehetne téged jellemezni, szerintem lesznek még páran, akik ilyen hibába esnek majd és hisznek a pletykalapoknak, de te ne foglalkozz azokkal és az esetleges haterekkel se, mert csak az idődet pazarolnád az ilyen dolgokra Jó csavarnak tartom a mostohatestvéres szálat, én is sokszor gondolkoztam egy hasonlón, de végül sosem léptem meg a dolgot, így hát mondhatni még inkább vártam a következményeit a köztetek lévő történéseknek, nagyon remélem, hogy meghirdeted majd, szeretem a szokatlan kapcsolatokat és szeretném figyelemmel kísérni a tiéteket Menj a foglalókhoz, aztán hirdess és játssz!