Az örökös kétely táplálja a középső gyermek fogalmát, ami Sawyer-re aztán egyáltalán nem volt jellemző. Nem lett kevesebb, sem több attól, hogy van egy bátyja, és egy kisebb öccse. Három fiúval amúgy sem könnyű. Édesapjukat megedzette az élet egy drogos édesanyával, aki a harmadik sarj születése után halálozott el. Kemény évek kellettek ahhoz, hogy normálisan megférjenek egymás mellett a Hyde-fiúk, de hála a szeretetteljes környezetnek egyik sem tévelyedett el nagyon, vagy mégis?

Nézzük azokat a bizonyos életszakaszokat, amik a mostani férfivá formálták a szindrómás utódot:
A korántsem mámoros gyermekkor egészen furán hatott a kis Sawyer-re. Amíg Jude fegyelmezett, elfojtott agresszióval egyensúlyozott azon a bizonyos időzített bombán, az öccse kellemes modorú, társaságkedvelő srác lett. Elsők között tanult meg olvasni, úgy falta a regényeket, mint más a matchboxokat. Előszeretettel jelentkezett a dráma körbe, komponált színdarabokat, és járt szavalóversenyekre. Az édesapjuk féltette őt is, de a pszichológus nem talált aggodalomra való okot a kezelések folyamán. Sawyer már akkor tudta, hogyan is kell manipulálnia a környezetét. Állandóan kísérletezgetett, megfigyelte a szomszédjait, a tanárait. Felvéste a szokásaikat, megjegyezte a rutinjaikat, így simulékony természetével alkalmazkodott a társadalmi elvárásokhoz.

A gimis évek alatt sosem kellett kényszerítenie senkit arra, amit ő akart, mert szó nélkül tették meg neki, teljesítették a kéréseit. Bizalomgerjesztő megjelenése, és nyájas viselkedése mindenkit meggyőzött arról, hogy a légynek sem tudna ártani. A lányokkal udvariasan bánt, emelkedett hangvételű társalgásokat folytatott velük, nem erőszakoskodott senkivel sem. Megkapta ugyan az igényeinek megfelelő egyedeket, de igazán senkihez sem kötődött. Megtanulta a helyén kezelni az érzéseit, és elrejteni a világ elől a benne dúló harcokat. Ellentétes jellem forrott ki, ami odavezetett, hogy ösztöndíjjal kerüljön be az egyetemre.

Nem különösebben érdekelte a tanulás, már akkor többet tudott a történelemről, és a filozófiáról, mint a legtöbb társa, amikor beült az iskolapadba. Az édesapja sokszor nézett vele háborús filmeket, szerzett be klasszikusnak számító dokumentumokat. A múltban látta a jelen forrásainak bajait, túlságosan spirituálisan gondolkodott, elrugaszkodott az erkölcsi mércéje a valóságtól.

Higgadt, megfontolt úriember lett belőle, aki nem félt semmitől. A bátyja pontosan emiatt tartja őt a legnagyobb bizalmasának, és irányadójának. A munka mellett szeret a szabadban lenni, utazni.

Plusz infók:
Egy fekete labrador gazdája, aki Smookey névre hallgat
Másodállásban jó ideje már dílerként dolgozik az alvilágban
Legnagyobb szenvedélye a Coelho féle eszmefuttatások
Hűtőjén nem mágneseket gyűjt, hanem az általa meglátogatott múzeumok belépőjét
Nem az erőszak híve, a fenyítés más eszközeit alkalmazva ér el sikereket --> érzelmi diktátor  
A bátyjához hasonlóan beszél franciául, olaszul, latinul, és most az ógörög felé kacsintgat  
Rosszalvó, a legtöbb, amit ki tud magából hozni az a négy óra maximum
Szabálykövető, de volt már viszonya diákkal

A tanár

DeWitt Clinton High School falain belül megszólal a csengő, ezzel órára szólítva a csintalan nebulókat. A tizenegyedik évfolyam tolakodva verődik össze a kilences sorszámú terem előtt, hogy időben érkezzenek, és a legjobb helyeket foglalják le. Az első sorok szinte azonnal megtelnek, némi hajtépéssel, és káromkodással koronázva, de mindenki talál egy számára megfelelő széket. A folyosón olasz cipő kopogása adja az alapütemet, amint a fiatal tanár végigvonul a termek előtti szakaszon. Többen felsóhajtanak, és ábrándképekkel szórakoztatják magukat a lányok körében. Mr. Hyde az egyik legjobban teljesítő tanár hírében áll, de nem az egyetemen megszerzett tudása miatt. A hormonokkal harcoló mintadiákok különböző pletykákkal izgatják egymást.  
-Hallottátok, hogy nemrég szakított? - szól közbe Amber, a gimnázium méhkirálynője. Nem sokan ellenkeznének vele, de mégis pisszegésre sarkallják, és egy másik diák, Lauren szakítja félbe a mondandóját.  
-Ne mondjál butaságokat, hiszen nem is volt senkije. Lecsekkoltam a facebookon. Facér, és bármire kapható. - egy kisebb őrjöngés veszi kezdetét, de beléjük is forr a szó, amint kinyílik az ajtó, és személyesen a tanár úr teszi tiszteletét a teremben.
-Jó reggelt mindenkinek. Úgy látom ismételten teljes a létszám. - szemüvegét feltolja az orráig, és a naplót az asztalra ejtve lazán fordul a táblának, hogy felírja a mai nap témáját.
-Tudom, hogy mindenki érettségizni akar, nem is értem, hogy mi ez a megemelkedett létszám, de akkor kezdjünk is bele, mert nem sok időnk marad a tételek kidolgozására. - köszörüli meg a torkát, és a kezébe véve a krétát egy ismerős filozófus nevét firkantja fel a téglatest alakú táblára.  
-Friedrich Nietzsche sokak számára ismerősen csenghet, ha kinyitottátok a tankönyvet a nyolcvanötödik oldalon, azonban ma különleges órával készültem. Szeretném a ti véleményeteket hallani arról, hogy mit jelent a filozófia? - a fenekére csúsztatott kézzel fordul meg, és gyűri be lapát ujjait a farmerébe, mintegy végigpásztázva a lelkes hallgatóságot. Amber azonnal a magasba lendíti a kezét, nem is várt az osztály kevesebbet tőle.
-Mr. Hyde én tudom... - erősködik, és amint rávetül a kék szempár egy vöröslő mosollyal kezd bele a betanult szövegrészletbe. - A bölcselet más néven az élet adta kérdésekkel foglalkozó tudományág. - nem hagyja, hogy a kisasszony végigmondja, ezért feltartja az egyik kezét, és megrázza tagadólag a fejét. - Nem arra vagyok kíváncsi Amber, hogy mit hoztál magaddal a kis kobakodban, hanem, hogy mit jelent nektek ez a tudományág. Bármi jöhet. - a kezével intelmez, sürgeti, hogy akadjanak jelentkezők, de nem is kell hiába várnia.  
-Minden olyasmi, amivel foglalkoznunk kell, mint a művészetek, a politika, és az érettségi is mondjuk. - nem nevet ki senkit, csak elmosolyodik, és Sarah-ra pillant. - Úgy van, ez már egy vélemény. Nekem a filozófia a huszonegyedik században azt jelenti, hogy a dolgok mélyére nézünk. Megannyi problémával foglalkozhatunk, akár a média jelenléte, a digitális világ kára, generációs különbségek...ezek mind megérnének egy napot. Tudom, hogy nektek ez nem sokat takar, és a legtöbben csak...hogy is mondjam, de kedvtelésből ültök itt, ezért is jeleztem, hogy ez egy különleges óra lesz. Szeretném leszögezni, hogy senkit nem kívánok megsérteni a döntésemmel, de jobb az elején tisztázni. Amber, Lauren, Katy fáradjon át a tanszékre, és egyeztessenek egy másik fakultációról. Nekem az a feladatom, hogy felkészítsem a diákjaimat a végső megmérettetésre, így azt hiszem jobb, ha csak olyanok vannak jelen, akik komolyan is gondolják a tanulást. Fáradjatok ki. - megvárja Mr. Hyde, hogy mindenki összeszedje a könyveit, és az értetlen tekintetek kereszttüzében zárja be az ajtót a három dacos lány előtt.  



A díler

A kapcsolatai kifogástalanok, sosem késnek az áruval, mindent a kezében tart, és emiatt szinte fel sem kell emelnie a hangját, kivéve, ha hiba csúszik a gépezetbe. Mr. Hyde, vagyis a Pók ama rejtélyes alak, aki nem mutatkozik a nagyvilág szeme előtt, csak akkor bukkan fel, ha üzletet kell nyélbe ütnie, vagy valaki a kis csapatból nem végezte jól a dolgát. Neki is vannak főnökei, akik a diszkréció nagymesterei, elvárják hát a ranglétrán alatta álló személyektől, hogy pontosan, precízen, és arc nélkül teljesítsék a kérésüket. A hideg nem tépázza meg különösebben az idegeit, a falnak vetett hanyag tartással várja az összekötőjét. Az egyik futárgyerek lelécelt tegnap este a cuccal, és azóta nem látta senki. Szerencsére nem volt ostoba, számolt előre azzal, hogy megbízhatatlan az új gyermek, így nyomkövetővel szerelte fel a próbacsomagot. Minden zöldfülűvel eljátszotta, nem bízhatta amatőrökre a szállítást, különben rajta verték le az árat, és abban egyáltalán nem lelte örömét, ha fizetnie kellett egy kotnyeles miatt. A vézna testalkatú srác kapucnival a fején farol le a sikátor előtt, és ugrik le a járműről. Többször is körülnéz, hogy nem követte-e senki, majd odasétál a főnökhöz.
- Megvan a cucc. Utánuk küldtem két kutyát, és a kikötőben kapták el, mielőtt felszállt volna a teherhajóra. A kínaiak közbeszóltak... - feltartja a kezét, hogy ne folytassa. A részletek sosem érdeklik, csak az eredmény. A tolvaj megvan, és ő maga fog gondoskodni róla, hogy többet ne hozzanak ajánlásra fiatalokat, mert megbízhatatlan a mostani generáció.
- Vigyétek a kettes raktárépületbe. Ne mondjatok neki semmit, mindjárt én is megyek. - a cigaretta utolsó élvezeti slukkját kisajtolja, és maga elé hajítva tapos rá az olasz cipője orrával. A kis piperkőc nem kérdez semmit, csak visszamászik a biciklijére, és előremegy a hírrel, hogy a Pók hamarosan érkezik, addigra legyen tiszta a terep. Sokszor elgondolkodik azon, hogy miképpen rontják el a fiatalok az életüket. Ezt is lehet jól csinálni, ésszel tervezni, de a legtöbbjük trehány, és csak a cucc élteti. Ő maga csak néha él vele, ha már tele a töke, de akkor is csak a lakása magányában, ahol nincs társaság. Lassú léptekkel szeli át a sötét sikátort, és tér vissza a Bronx-i élet vérkeringésébe. A zsebében rejlő keverék tökéletes egyvelege a legújabb hóbortnak. A két ajtónálló nem mer felnézni, mikor megjelenik, csak kitárják előtte a nyílászárót, és eltűnnek, mint a kámfor. A tetten ért ifjú minden porcikájában remeg, nem gondolta volna, hogy elkapják.  
- Szia Scott....úgy hallottam, hogy van valami, ami minket illett, és te elvitted ma magaddal. Nem szép teljesítmény már az első napon felsülni, de sebaj. Nagylelkű is tudok lenni. Hoztam neked egy kis ajándékot. Értem én, nem megy a suli, az édesanyád két állásban dolgozik, nincs otthon senki, hogy figyeljen rád, és még a barátnőd is kidobott a múlt héten. Megérdemled a lazulást. - a zsebéből előhalássza a csomagot, és a remegő végtagokkal rendelkezőnek a kezébe nyomja. - Kóstold meg. Ne szerénykedj. - biztatja, és megáll vele szemben. A fiú óvatosan bontja ki az áttetsző zacskót, és a benne lévő porkeveréket. - Ez kék. - lepődik meg, melytől egy elégedett mosoly költözik a Pók arcára. - Bizony az. Még nem dobtuk piacra. Te lehetsz az első, aki megízleli. Történelmet fogsz írni barátom. Ismerem a lelked béklyóját, nem bírsz létezni sem nélküle, ezért akartál csatlakozni, nem? A cucc. Sokan eltévelyednek, de te barátom ma kivételezett lettél. - nem kell sokat várnia, hogy a fiú megízlelje. Három perc áll még a rendelkezésére.
- A bálna...ezt a nevet kapta ez a kis planktonos szer. Az idegméreg nem vár sokáig, úgy fél percen belül szédülni kezdesz, aztán...íme a fulladás. Baromi szar érzés. - a fiatal Scott-ból hörgő hang tör fel, majd a torkához kap, de már késő. Az arca elkékül, és a tüdejével vívja utolsó csatáját. - A bálna a végtelen kékség hordozója. Igen, sajnos elég szomorú véget ér. - biggyeszti le az ajkait, és odabattyogva leguggol a haldoklóhoz. - Remek találmány, kevesen merték volna bevállalni, de te... - megveregeti a vállát, és felemelkedik a földről. - Ma megmutattad, hogy mire képes a generációd egy kis...afrodiziákumért. Anyukádnak természetesen elküldöm a téged illető csekket. - rázza le a port magáról, és kisétál, hátra sem nézve a mozdulatlan testre.