Te vagy a legcsöndesebb, leginkább melankolikusabb személy a családban, lehet azért, mert megszoktad, hogy a többiek úgyis túlkiabálják egymást és neked van egyedül eszed, hogy megvárd, amíg valaki befejez egy mondatot. Már itt leszögezném, hogy hiába vagy ~24 éves, nekünk mindig te maradsz a legkisebb, a mi "kishúgunk".
Téged és a nővéredet szinte ikrekként kezelünk (és kicsit magatokra is úgy néztek) mivel nagyon kicsi köztetek a korkülönbség és lényegében egyszerre nőttetek fel. Gimnáziumig valóban össze is voltatok nőve, csak aztán nővéred elkezdte fejébe venni, hogy énekes szeretne lenni és ezt te nem tudtad hova tenni. Kiderült, hogy teljesen más dolgok érdekelnek titeket, amivel az égvilágon semmi baj nincs, csupán kezdetben nehezen viselted, hogy a nővéred képletesen levált mellőled és pikk-pakk egyedül találtad magad a világban, s bár tagadod, tudom, hogy azóta is neheztelsz rá emiatt.
Meglehetősen introvertált vagy, a legjobban közülünk, úgyhogy a könyvek és az online felületek váltak nagy barátaiddá. Könnyebben szerzel barátokat interneten keresztül, mintsem a való életben. Egy sráccal beszélgetsz már hetek óta, akit nem tudsz kiverni a fejedből, ám a mézes madzag nem is annyira mézes, mint tűnik. Találkozót beszéltek meg, s te elmész rá, várod de nem jön el, aztán... mégis megjelenik, mikor már megy le a nap. Életed első igazi pasija és te úgy érzed, fülig szerelmes vagy belé. Ki tudja, talán pont olyan mint te, vagy épp az ellentéted?

Még anyával és velem együtt élsz egy háztartásban, mindketten sokat segítünk főzni, sütni, takarítani a már igencsak lábát fájlaló édesanyánknak.

Diáknak képzelem el, aki a bátyjaihoz hasonlóan valamilyen mesterképzésen gyarapítja tudását. Nagyon adnám, ha valami furcsa dolog érdekelné, mondjuk a robotika, vagy valamilyen fizikai irány, esetleg asztrofizika, ha már az eget nagyon szereti bámulni. Ha így lenne, akkor ő és a legidősebb testvér között meglehetősen szoros lenne a kapcsolat, akár lehetnének egy egyetemen is, ahol bátyja oktat és kutat, míg ő tanul. Sőt, azt is szuper lenne, ha ugyanaz a téma érdekelné mindkettőjüket, így a húgi részt venne az idősebb fiú kutatásaiban (asztrofizika) és otthon ebédeknél mást se lehetne hallani, csak kettejük szakmai meséit. Vicces lenne. Mindezek csak ötletek, bármi lehet ám belőle, ami személyiségéhez köthető.

Egy kisebb szünet volt anyámnak a kettőnk közti időszak, ami a gyereknevelést illeti, de esküszöm nem azért, mert annyira rossz gyerek lettem volna, hogy megfogadja, nem akar egy ideig több gyereket. Én nem is voltam rosszcsont, na de Te, te igen. A családban te képviseled a merész, vadóc, bevállalós szerepet. Szerintem mi majdhogynem ellentétek is vagyunk. Mindig próbálsz noszogatni, hogy szedjek már össze egy lányt és számtalanszor a fejemhez vágod, hogy ha te lennél a feleségem, akkor hatalmas papucs lennék. Nos, egyszer sem tudtam vitatkozni ezzel.
Hiába vagyunk más jellem, mindig is rengeteg idő töltöttünk együtt azokon az időköd túl, amikor együtt volt/van a teljes család, ami pedig összeköt minket, az a zene. Jennifer Lopez, Shakira és más híres latin-amerikai énekesnők soraiba szeretnél lépni és én elhiszem neked, hogy nem csak a hírnév vonzz. Kiskorunk óta együtt zenélünk, vagyis az esetek többségében én gitározok neked, te pedig énekelsz. Éveken át a legnagyobb kritikusod én voltam, sokszor össze is vesztél velem, amiért ki mertem mondani, hogy "még nem elég jó", de mindig adtál a véleményemre és néhány duzzogó perc után beláttad, hogy lehet nem ártana még egyszer elénekelni a sorokat.
Aztán összejött minden, egy csettintésre váltál híressé, mivel az egyik osztálytársad ismerte az egyik híres énekest és vele jóban lettél, duetteztetek és máris bekerültél abba a listába, akikről az emberek tudják, hogy létezik.
Volt egy időszak, amikor kicsit eltávolodtál tőlünk, hirtelen rengeteg ajánlatot kaptál és a vasárnapi családi ebédek valamiért pótlásra szorultak, de aztán beláttad, hogy nem teljes az életed nélkülünk.
Még mai napig írunk együtt dalokat és hiába mondom, hogy írd be nyugodtan magadat a dalszerző rubrikába, te ragaszkodsz hozzá, hogy én szerepeljek rajta és ez a szerénységem mellett nagyon jól esik. Ugyanúgy te kezdted elültetni a fülemben, hogy a beszélőkém miatt jó műsorvezető lennék, be is ajánlottál és egy évvel később ott tartok, hogy Amerika egyik leghíresebb műsorát vezényelhettem le, de ami még jobb, tényleg élvezem! Sokat köszönhetünk egymásnak és remélem, hogy az együttműködésünk továbbra is megmarad majd, de azért tudd, hogy lehetsz bármennyire is híres, én akkor is megeszem előled a rizspudingot!

Kicsit amolyan latina dívának képzeltem el, akire a pasik csorgatják a nyálukat, viszont nem egy kurva, vigyáz a testére, ez kicsit megközelíthetetlennek állítja be, ami persze lehet még vonzóbbá is teszi. Azonban nála is bármi változtatható, nem kell énekesnek lennie feltétlenül, csak a zene iránti közös szeretetünk maradjon meg. Valamiért úgy képzeltem el, hogy már külön költözött a családtól.

Anyám mindig azt mondja, hogyha összegyúrná a legidősebb és legfiatalabb gyerekét, akkor megkapna engem, én pedig nem tudok ez ellen vitatkozni. Te vagy a család esze. Igen, hiába van PhD-m, hozzád képest még én is elmaradok, de sosem versenyeztünk, nem voltam rád féltékeny, inkább hálás, amiért rengeteget segítettél nekem és a lányoknak is a legtöbb - főként reálos - tantárgyban.
Nagyon jól felismerted a helyzetet anno, azt állítottad, hogy: "Ahhoz, hogy a mi adottságainkkal jobb és más életet éljünk, mint amibe beleszülettünk, tanulnunk kell." Nem kis stréber voltál és vagy is (én is az voltam), de te nem csak okos vagy, hanem önzetlen is. Nagyon belejöttél abba, hogy a testvéreidet tanítsd, nekem egyik este bevallottad, hogy igazán jó érzés tölt el, amikor látod a húgaink arcán az örömöt, mikor jó jegyet szereztek általad. Egyszerűen csak örülsz, ha segíthetsz és én ezért is felnézek rád. Jó ember vagy!
Ezek után nem is lepődtem meg, hogy az egyetemen ragadtál. A hallgatók imádják azokat az órákat, amiket te tartasz. Meg még a hangulat is jó, biztosan kitűnő lehet a hallgató-oktató viszony.
Én téged szeretlek és tisztellek. Lehet fiúból lett férfi testvérekként talán már ciki ilyet mondani, de én nem sajnálom a szavakat tőled. Noha munkád (a tanítás mellett elszánt kutató is vagy) miatt négyünk közül neked van a legkevesebb időd, azért nem egyszer összefutunk a héten.
Már nem élsz köztünk, megnősültél, amiért irigykedem, én is nagyon vágynék már egy tartós kapcsolatra, de veled ellentétben én nem vagyok annyira macsó, mint te. Persze erre sosem tudtál megtanítani...
Te vagy az a családban, aki ha elromlik valami anyánál, elsőként otthon teremsz és nyugodtan, biztatóan azt mondod: "Ne aggódj anya, mindjárt megjavítjuk". Apa halála óta te lettél a családban a rangidős férfi és nagyon jól sikerült átvenned a feladatait.

Szinte minden változtatható a karakterben. Ha nem oktató-kutatónak képzelnéd el, meg tudsz győzni, egyedül annyit kérnék, hogy ne legyen törvényszegő, mivel ez a család nem illik azokba a történetekbe.