she is beauty, she is grace, she will punch you in the face
- Ugye tudod, hogy szívesen látjuk a barátnődet? Sőt, még az ágyamat is hajlandó lennék megosztani vele - Rocco az ajtófélfában támaszkodva figyelte, ahogy a ruháimat hajtogattam bele sporttáskámba. - Te vagy a vendégszeretet és önzetlenség mintaképe - forgattam meg a szemeimet, közben bedobáltam pár egyéb cuccomat, mint például a telefontöltő, pénztárca, kulcsok és persze a telefonom, a táskámba. - Hozzánk csak akkor fogom hívni, ha te városon kívül leszel - Biztos vagyok benne, hogy Rocco bepróbálkozna Wendynél. Az pedig, hogy a lány nagy valószínűséggel elutasítaná. még jobban felkeltené a figyelmét, hiszen nem sokan szoktak neki nemet mondani. Wendynek pedig szerintem nem hiányzik a testvérem kitüntetett figyelme. - Azért add át neki az üdvözletem - vigyorodott el, miközben félreállt az ajtóból, hogy kitudjak menni. - Mindenképpen - Természetesen eszemben sem volt még csak említést sem tenni róla. Wendyt túlságosan bírom ahhoz, hogy olyan pasival akarjam összehozni, mint a bátyám. Egyáltalán nem rossz ember, csak eléggé a legyet is röptében típus. Én pedig most magamból indulok ki (bár szerintem Wendy sok mindenben hasonlít rám), de sosem akarnék semmit egy ilyen pasitól. Bízni biztosan nem tudnék benne, ha pedig nincs meg az alapvető bizalom, akkor onnan már halott az egész. Az pedig megint csak nem én vagyok, hogy az egész ismeretséget be lehessen tömöríteni egy estébe vagy napba. Apa éppen a garázsban bütykölte az egyik kocsit. - Elmentem, majd holnap jövök - mondtam, miközben felcsuktam a motor támasztóját és kitoltam a garázs elé. - Mielőtt mész add már ide kérlek a hatos, hetes és tízes kulcsokat - szólt ki a kocsi alól. Visszamentem a garázsba, s kivettem az említett szerszámokat a ládából. Apa kicsúszott a kocsi alól és elvette őket. - Kinél alszol? - kérdezte, miközben folytatta a bütykölést. -Wendynél, tudod... - kezdtem volna, hogy honnan is ismerem a lányt, de apa a szavamba vágott. - a Dignitasból. Igen, emlékszem - mosolygott rám. - Jó szórakozást, kölyök - fordította vissza minden figyelmét a szerelésre. Felvettem a bukómat, felültem a motorra, beindítottam a motort és meghúzva a gázt már repültem is Wendyék felé. Már rutinosan szlalomoztam a kocsik között a viszonylag nagy forgalomban. Leparkoltam a házuk előtt, aztán ráfeküdtem a csengőre, miközben írtam a lánynak, hogy itt vagyok. - Azt hittem már sosem érsz le - mondtam köszönés helyett, de a mosoly az arcomon elárulta, hogy egyáltalán nem neheztelek. Igazából 5 percet ha vártam. - Remek ötletem van, hogy mit csináljunk ma - feltúrtam a hátizsákomat, majd kivettem egy köteg szépségápolási kupont, amiben volt masszázs, manikűr, pedikűr, fodrász, szolárium és kozmetikus. - Fogd meg ezeket kérlek - nyújtottam oda neki, tehát nem ez voltak a jó ötleteim. Mert az egy dolog, hogy csajos napot tartunk, viszont azt fontos kiemelni, hogy a magunk módján csajosat. Mivel se Wendy, se én nem vagyok az a típus, aki ilyen szépségápolási szolgáltatásokat venne igénybe, ezért ez még csak eszembe sem jutott. Nagyon ritkán szoktam ilyen beauty napot tartani, azt is csak akkor, ha valaki (általában anyukám) eleget rágja a fülemet ahhoz, hogy elmenjek vele. Nem nevezem őket rossznak, csak kurva unalmasnak. Legalábbis számomra. Egyedül azért nem dobtak ki a szépségápolási szórólapokat, mert anyukámat megszerettem volna lepni vele. Természetesen a táskám alján találtam meg azt a szórólapot, amit az egyik nap téptem le az egyik oszlopról. - Mit szólsz ehhez? - nyújtottam át a papírt, amin egy horror labirintus és szabadulószoba hirdetése volt. - Másfél-egy órásnak saccolják, ez ugye attól függ, hogy mennyi idő alatt jutunk ki. Több horrorszereplőt is magába foglal, de a fő téma az Fűrész - Nekem semmi problémám sincs az olyan horrorfilmekkel, amiben össze-vissza gyilkolják meg darabolják az embereket, ugyanis ezt simám beveszi a gyomrom. A kiszámítható démonos filmek sem hatnak meg, egyedül azokon szoktam félni, amik folyamatosan építik a feszültséget és nincsenek teletömve jumpscare-rel meg gagyi CGI animációval. Azonban egy jó sztorival rendelkező, jól felépített horrort, amiben vannak csavarok, nagyon tudok élvezni. Az persze már más, hogy utána bennem van a para. Az adrenalin miatt viszont ez is megéri. - Mehetünk motorral, akkor gyorsabban ott vagyunk. Hoztam neked is egy bukót - adtam oda az enyémhez hasonló koromfekete sisakot. Én mindenhova motorral szoktam járni és nem csak a sebesség miatt, hanem mert mivel kisebb könnyebb vele navigálni New York utcáin, illetve leparkolni is egyszerűbb. De főleg a sebesség miatt. Az én motorom rendesen fel van tunningolva, így egy kis gázlöketnek is hatalmas ereje van.
Nem vagyunk apával olyan vendég fogadósos család, ha bárkit el is kellett szállásolni, akkor az rokon volt és aludhatott a kinti kanapén. Én még soha senkinél nem aludtam, mert javában hát, fiú barátaim vannak inkább, a csajokkal nehezen jövök ki és valljuk be, nem sok kocka csaj van, aki fontosnak tartaná a csajos estéket. Ruby azonban más, ő egy igazi belevaló vadóc csaj, legalábbis az én szememben biztosan. Merész és olyan dolgokat is megcsinál, amiket én nem mernék, nem véletlen én vagyok a támogató karakter, ahhoz mindig is jobban értettem. A szobámat takarítottam egész délelőtt és még új ágyneműt is húztam, ami még nyomokban illatozik is az öblítőtől. Szinte fel sem ismerem a helyet, mert az őskáoszból rend lett, az asztalom az egyetlen, ahol ezt nem erőltettem, mert az úgy jó, ahogy van. Csavarhúzók, csavarok, meg bütykölni való kacatok az egyik szélén, középen a monitorom ami mellett van egy kisebb is, ahol általában valami mást szoktam csinálni, már nem akkor, amikor LoL meccsben vagyok, hanem más játékoknál mondjuk, ahol van pause gomb és akkor tudok ott beszélgetni a többiekkel vagy csak olvasni őket. Nem szeretnék semmiről sem lemaradni, ami a közös chatben zajlik. Éppen csak kidőlök az ágyamon, amikor a csengő megszólal. Óriási sóhajjal kelek fel és vetem át a vállamon az övtáskámat, amibe minden fontos iratom és kevéske zsebpénzem tettem. Apa nem örül és siettet, hogy menjek már, szóval így is teszek. - Haha! Szia Ruby! - veszem a célzást, hogy nem gondolja komolyan, így én is mosolyogva szólok vissza neki és persze köszönök is neki, miközben odasétálok hozzá. Szeretem a motorját, már párszor volt szerencsém látni, ahogy távozik rajta vagy éppen érkezik a székházba, ahol esportolunk. - Tényleg? Hallgatlak - átveszem, amit a kezembe nyom és el is fintorodom, ha nem kutatna tovább a táskában, még azt hinném, hogy ezekből kellene valamit választanom, de nem szeretnék, drágának tűnnek és számomra haszontalannak is. - Remélem ezekből egyik sincs az ötleteid között - nevetem el magam, ahogy nézem a kuponokat, annyira rózsaszín-fehér a legtöbb, látszik, hogy olyan nőcis dolog mind. Manikűr, fodrász meg szolárium, hűha. Egyik helyre se tenném be a lábam, hacsak nem valami horror téma miatt, el tudnám képzelni a fodrászt ollós ujjakkal, mint az a film, nem jut eszembe a neve hirtelen vagy pedig óriási karmok támadását, amik tűhegyes végeikkel vetnek véget mindenki életének. A gondolataim úgy tűnik szinte bevonzzák a következő szórólap képét, alig hiszem el, így mielőtt válaszolnék, azért még pislogok párat, miközben visszaadom a beauty kuponokat és átveszem a horror labirintusos papírt. - Mikor indulunk? - nézek rá vigyorogva, ezzel a költői kérdéssel mindent elmondtam szerintem arról, hogy mennyire tetszik ez a program, amit ő talált nekünk. Ettől jobban igazából nem is találhatott volna, csak remélem, hogy ő is annyira bírja a horrort, mint én, mert szinte adja magát, hogy este akár Fűrészt nézzünk egy ilyen után. - Ó, még sose utaztam motoron! De mivel nem egy fiú rabol el, kétlem, hogy apát érdekelné - nyúlok is a bukósisakért és magamhoz veszem, kicsit még nézegetem, mert ez egy elég komoly dolog nekem, hogy motorozni fogok, még ha nem is én vezetek. - Ja a táskád nem akarod betenni az üzletbe? Csak, hogy ne cipeljük magunkkal feleslegesen. - Javaslom neki és ha kéri beviszem, majd jövök is vissza, hogy a sisakot magamra húzva felüljek mögé és persze semmi habozás nélkül a derekát is megfogom, mert kapaszkodni csak kell. Persze legszívesebben lehet megölelném és rátapadnék, de úgy vagyok vele, hogy nem lesz ez olyan félelmetes, ha kibírom a legbrutálisabb belezős és egyéb részeket a filmekben, amitől még a fiúk gyomra is néha felfordul, akkor ne ez fogjon már ki rajtam. Azért induláskor kicsit jobban kapaszkodok Ruby ruhájába és még a szemem is összeszorítom, de attól csak rosszabb az érzés, szóval kinyitom és olyan tíz perc után már egész kellemesen érzem magam, nem kapaszkodok görcsösen, csak amikor előzgetünk, akkor érzem magam kicsit furán, de nem vészes. Mikor odaérünk és leszállok a motorról, kicsit bizsereg a lábam, biztos az izgalom miatt, de azért nem remegek, mint valami kocsonya, annyira nem volt ijesztő. Leveszem a bukót és megrázom a hajam, hogy rendezettebben álljon. - Hű, ez nagyon jó volt, már értem miért szeretsz motorozni, bár én nem mernék egyedül motorozni. - Talán jobb is, mert a játékokban is szeretem sorra elütni a gyalogosokat és mi lenne, ha egyszer ezt élőben is megtenném? Nem érzem magam gyilkos hajlamúnak, tudom mi a különbség a valóság és a játék között, de néha azért elkalandozok. Az ilyen szabadulószobák meg csak halványítják a vékony határvonalat a kettő között. - Foglaltál időpontot? - Talán hamarabb is megkérdezhettem volna, de már mindegy, talán ebben az időszakban nem sokan jönnek ide remélem. A kasszánál is már elég hangulatos a hely, remélem a továbbiakban sem fogunk majd csalódni.
Fél szemmel láttam a fintort az arcán a szépségápolási kuponok láttán. Nem hibáztatom, én sem szívesen töltöm ilyen programokkal a szabadidőmet. Egy nap azért talán ráveszem magam és csak a vicc kedvéért, elrángatom magammal Wendyt is. Együtt biztosan elviselhetőbb lenne, s talán nem unnánk teljesen szét magunkat. - Nem, ezeket a születésnapodra tartogatom - mosolyodtam el. Az tény, hogy borzalmas ajándékozó vagyok, ugyanis szokásom kacatokat vásárolni, amiket csak porfogónak használnak vagy olyan tárgyat választani, aminek nem örül az illető és ezért kénytelen tettetni az örömöt. Annyira azért nem vagyok béna, hogy Wendyt valóban egy ilyen ajándékkal lepjem meg. Igazából neki nem olyan nehéz vásárolnom, mivel olyan dolgot alapból nem vennék, amit magamnak sem. Ez azért elég nagy segítség. Ha pedig találok valamit, ami tetszik nekem, akkor az nagy valószínűséggel neki is fog. A kezdetektől fogva nagyon örültem annak, hogy a csapat másik lány tagja is hozzám hasonló beállítottságú, ugyanis a szöges ellentétemmel nem biztos, hogy jól tudnék működni. Hiába vagyok alapból jóindulatú, azért elég erős személyiségem van, ami könnyedén áttud lépni a barátságtalan tartományba, ha azt kiprovokálják. - Már indulhatunk is - Nekem igazából majdhogynem mindegy volt, hogy mikor megyünk, bár annak jobban örültem volna, ha még világosban tesszük meg ezt a kiruccanást. Nem azért, mert sötétben ne tudnék vezetni, hanem mert egy horrorlabirintus után elég valószínű, hogy tövig húznám a gázt, ugyanis beképzelném magamnak, hogy követnek. Kisebb koromban is mindig ezzel basztam ki magammal, hogy mikor sétáltam haza a sötétben, azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen szörnyek leselkednek rám és annyira beleéltem magam a helyzetbe, hogy teljes erőmmel sprinteltem a legközelebbi olyan hely felé, ahol több ember van. Attól nem tartok, hogy egy pszichopata megtámad az utcán, mert megtudom védeni magam, viszont a harctudásom mit sem ér a szörnyek ellen, még ha azok képzeletbeliek is. - Ha ez megnyugtatja, akkor ígérem, hogy nem fogok annyira gyorsan vezetni - Azt nem mondom, hogy lassan fogok menni, mert ezt nem tudnám betartani, még akkor sem, ha ül valaki mögöttem. Az igaz, hogy szeretem csapatni a gázt és előzgetni a kocsikat, viszont nem vagyok felelőtlen, tehát nem megyek bele veszélyes helyzetekbe (kinek mi a veszélyes helyet). Azzal pedig ki lehet kergetni a világból, hogyha valaki a megengedett sebességhatár alatt halad vagy pont annyival. Nem azt mondom, hogy száguldozni kell, de ne akadályozzuk már azzal a forgalmat, hogy olyan lassan megyünk, hogy kilopják alólunk az autót, mire célba érünk. - De - kivettem a táskámból a pénztárcámat és a telefonomat, betettem őket a dzsekim zsebébe, a zsákot pedig átnyújtottam a lánynak. - Köszi - Persze én is bevihettem volna, viszont nem tudtam, hogy hova akarja tenni, ezért inkább rábíztam. Meg őszintén szólva kicsit tartottam attól, hogy valahogy sikerül felborítania a motoromat. Persze nem hibáztattam volna, mivel nem ért hozzá, de azért ennek a lehetőségét igyekeztem minimalizálni. Miután visszaért, először felültem én, aztán megvártam még felszáll mögém, közben a lábaimmal tartottam a motort. - Az a lényeg, hogy mindig arra dőlj amerre én. Ez főleg kanyarokban fontos, hogyha balra fordulunk, akkor lehetőleg ne dőlj jobbra - Ez azért eléggé megnehezítené az egyensúlyozást, ami kulcselem, főleg nagyobb sebességnél. - Először nagyon nagynak érezheted a huzatod, nyugodtan bújj el mögöttem és, akkor nem érzed majd annyira úgy, hogy leviszi a szél a fejed - Adtam pár tanácsot, de úgyis menet közben jön majd rá arra, hogy neki milyen helyzetben a kényelmesebb. Van, aki szeret nézelődni, viszont sokan inkább összehúzódnak, hogy minél kevésbé érje őket a menetszél. Beindítottam a motort, aztán besoroltam a forgalomba. A megengedett sebességhatárnál 10 km/h-val többel hajtottam átlagosan. Volt amikor lassabban és volt amikor gyorsabban haladtam. Már nagyon éreztem a motor méreteit, így könnyedén szlalomoztam a kocsik között, kihasználva minden rést, ahol elfér egy motor. Miután megérkeztünk leparkoltam és leállítottam a motort. Megvártam, még leszáll Wendy, aztán én is így tettem, s kitámasztottam a járművet. - Örülök, hogy tetszett - mosolyodtam el, miközben beletúrtam a hajamba, hogy normálisabban álljon. - Így azért jobb lesz a hazaút - Mintha nem jött volna be neki annyira a dolog. Persze ebben az esetben választhatta volna a tömegközlekedést vagy ubert is. - Olyan ez mint a biciklizés... csak sokkal több a lóerő a feneked alatt - mosolyodtam el. Autót vezetni is nagyon szeretek, főleg az olyan verdákat, amiknek ha odalépsz, akkor pillanatok alatt százon vannak. De ha választani kellene a kettő között, akkor még mindig a motorozás mellett tenném le a voksom. A bátyám szerint ebbe fogok beledögleni, de hát legalább abba, amit szeretek, nem? - Nem, totál elfelejtettem - mondtam, miközben beléptünk az épületbe. Szerencsére nem voltak valami sokan, ezért mindössze tizenöt percet kellett várnunk a sorra kerülésig. A váróteremben halvány fény volt, mesterséges köd és a falra szerelt plazmatévén éppen a Fűrész valahanyadik része ment, a házimozirendszernek köszönhetően pedig egyáltalán nem tudtál elvonatkoztatni a filmtől. Mikor sorra kerültünk egy alacsony öltönyös, maszkban lévő srác biciklizett elénk egy piros háromkerekű triciklin, majd intett, hogy kövessük. Wendyre pillantottam, aztán elindultam az emberke után. Ahogy beléptünk az ajtón az bezárult mögöttünk, a biciklis figura eltűnt és egy régi dobozos tévé kapcsolódott be, amin ugyancsak a maszkos emberke sorolta a játékszabályokat. Ezt követően kikapcsolódott a tv, majd pár pillanatig koromsötétben voltunk, amit egy nagy csattanás követett és neonfények kapcsolódtak fel. Egy Hannibal Lecternek öltözött szereplő lépett ki az egyik függöny mögül, a nyakában egy lánc volt, ami minden percben egyre hosszabbá vált, így közelebb engedte hozzánk a fickót. Azt kifelejtettem, hogy a mi lábunkon is volt egy bilincs, ami egy lánchoz volt rögzítve. Az volt a feladat, hogy keressük meg a bilincset nyitó kulcsokat, mielőtt Lecter elérne minket. Egymást nem értük el, így külön térfelet kellett átvizsgálnunk és a kulcsokat is dobálnunk kellett egymásnak, mert nem lehetett tudni, hogy melyik melyikőnk bilincsét nyitja. Természetesen egyből beleéltem magam a helyzetbe és lázasan keresni kezdtem a kulcsot, mindent felforgattam utána. Mikor megtaláltam az egyik koponyában, belepróbáltam a lábamon lévő bilincsbe, viszont nem nyitotta. - Wendy, ez a te kulcsod lesz - szóltam a lánynak. - Dobom - miután rám figyelt át is dobtam neki, miközben Lecter egyre közelebb ért hozzánk.
Kezdőlap
