A Ford morajló bőgése hallatszik a háttérben. Elnyom minden más hangot, és én éppen emiatt szeretem annyira. Mielőtt elindulnék, meggyújtom az ajkaim közé vett vicces cigit, és beszívom a füstöt. Bekapcsolom a rádiót, amelyben éppen egy 80-as évek-beli zene hallatszik. -Szóval akkor mit akarsz csinálni? -buja hang suttog a fülembe, majd miután ismét beleszívtam a cigibe, a mellettem ülő cserfes lány kiveszi a kezemből, és az ajkához emeli, majd felém fújja a füstöt. -Majd meglátod... -felelem neki, majd elhajtok az egyetem parkolójából. Egyenesen hazafelé veszem az irányt. Azonban a mellettem ülő Jessica (azt hiszem, így hívják) nem bír magával. Balját a combomra helyezi, amikor éppen váltok, és ágyékom felé tart. Megmarkol, és én eközben próbálok a vezetésre koncentrálni. Éppenséggel nem könnyíti meg a dolgom, ugyanis egy piros lámpához érkezünk út közben, ő pedig ki is használja az alkalmat, hogy kikapcsolhassa a nadrágom, és az alsónadrágon keresztül kényeztessen. Megfeszülök. Legszivesebben nem várnék hazáig, de ennyire azért én sem vagyok seggfej. A parkolóba vezetem az autót, és sietősen kiveszem a slusszkulcsot. Szinte már majdnem széttörik, olyan lendülettel vágom ki az ajtót, miközben az évfolyamtársam, akinek...elfelejtettem a nevét, szinte csak meg nem harapja alsó ajkam. Nem tud különösen jól csókolni, talán majd valaki megtanítja neki, ha nem akar úgy járni, mint én, de mivel nekem csak egyszer kell, eltekintek ettől a kis malőrtől, és ajkairól áttérek nyakára. Beszívom illatát, és hümmögök ennek hatására. Nem rossz, de én nem is hoznék fel olyan nőt, aki nem ad magára, szóval feledhető. Kigombolom az ingem, miközben ő a hajamba túr, és hátra hajtja a fejét. Halkan felnevet. Élvezi, ahogy csiklandozom a bőrét. -Oh...Tyler, ezt el sem hiszem. -vigyorodik el teli fogsorral, mire én is elvigyorodom. -Mármint? -kérdezem tőle, majd kicsit eltávolodva tőle a szemeibe nézek. -Felhoztál magatokhoz. Ez jelent valamit... -mosolyog csábosan. Azt gondolja, belészerettem, de erről szó sincs. Ismét elvigyorodom, de ez inkább amolyan ravasz mosoly. -Igen... -helyeslem, amit mond. Valóban jelent valamit, csak éppen nem azt, amire ő gondol. Sosem értettem, hogy hogy szerethetnek bele a női testbe bújtatott kislányok olyan férfiba, akit alig ismernek... Igazi naívák... Hátrasimítom előre lógó, hosszú haját, ő pedig a tenyerembe simítja piruló arcát. Jobbat érdemelne, mint én... Ilyenkor mindig szemétnek tartom magam, mégis folytatom, mert megbánnám, ha nem tenném. Ilyen Tyler Jayde Handerson teljes valójában. Pólója aljához simítom ujjam, és megcirógatom, amitől ismét elneveti magát, ám én felhúzom felsője végét, és leveszem róla. Mellbimbója kibuggyan melltartójából, így nem is húzom tovább az időt, és ezt is leveszem róla. Felemelem őt a földről, majd a fürdő felé veszem az irányt, és a falnak nyomom, hogy aztán egyik kezemmel mellét kezdjem gyúrni. Szorosan öleli lábaival a derekam... Nos igen, ő az egyetem pompom csapatának egyik tagja. Előre nyomom ágyékom, mire ő nyakamat kezdi csókolgatni. Kitapogatom a fürdőszoba kilincsét, hogy beljebb léphessünk, és ott letehessem őt. -Csak nem közös fürdést terveztél? Okos kislány... ~Gondolom, miközben mosolygok, és mutatóujjam ajkára teszem. Nem kell mindig beszélni. A legtöbbször az a jobb, ha meg sem szólal. Ismét megcsókolom, és eközben nadrágom övét csatolom ki, hogy aztán halk puffanással a földre kerüljön. Átöleli a derekam, és a csókok közepette fenekemre csúsztatja a kezét, majd letolja rólam az alsónadrágot. A tusoló alá állunk, de épphogy kinyitom a csapot, és a víz utat tör magának, valaki belép a nyitva hagyott ajtón...
A mai nap kissé hosszúra nyúlt. Bár tárgyak legtöbbjét szeretem és érdekesnek találom van, ami viszont nagyon nem köt le. Tudom, tudom semmi sem lehet tökéletes, de nem hiszem el, hogy nem lehetne picit feldobni az órákat. Mr. Turner szinte a Földdel egy idős és te jó ég, de milyen unalmas. Komolyan mondom Ő képes megállítani az időt. Reménykedve nézel az órádra, hogy már túl vagy az óra felén és szomorúan kell látnod, hogy nem.... Még csak tíz perc telt el... És te küzdesz, küzdesz azért, hogy ne aludj el, hogy nyitva tud tartani a szemeidet. Viszont egy dolog nagyon is erőt adott nekem. Mégpedig az, hogy az estét ismét Nicole-al tudom tölteni. Nem tervezünk semmi extrát, talán beteszünk egy filmet, trécselünk picit, kivesézzük a fiúkat...Meg a szokásos. De nekem ez maga a wellness. Nem kell a tanulásra vagy éppen anyukámra gondolni, hanem csak békében élvezem a barátnőm társaságát.
A busszal igen hamar odaérek hozzájuk, így fel is hívom őt. -Szia! Mindjárt ott vagyok nálatok. Te merre?-Szomorúan hallom, ahogy elmeséli, hogy bent kell maradniuk még egy kicsit. Próbálniuk kell. Szerencse, hogy már kaptam tőle kulcsot a házhoz. Tudja jól, hogy bennem megbízhat, ahogyan a szülei is. Már nem egyszer fordult elő, hogy én előbb értem ide és vártam meg a szobájában. Miközben sétálok a zenét visszakapcsolom és úgy élvezem a téli napot... Vagy talán a tavasz első jelei ezek? Szeretem ezt a környéket. Annyira békés és csendes, nah meg nem büdös. Ez a sok fa annyira megváltoztatja a környezetet. Nem is értem azokat az embereket, akik csak a betondzsungelben érzik jól magukat. Kissé meglepődöm, mikor nyitva találom a bejárati ajtót, de nem sokáig foglalkozom vele. Biztos csak a takarító nőjük volt az. Már nem először történik meg. Így nyugodtan, de kissé kapkodva sétálok be az ajtón, amit magam után be is csukok. A hátizsákomat hanyagul dobom le a lépcső aljában, hogy lépteimet megszaporázza elinduljak a legközelebbi fürdő felé. Nah igen... sokszor járok a mosdóra. Még egy órás utat sem tudok megtenni anélkül, hogy ne kellene kimennem közbe. A lépteim egyre gyorsabbak, de ahogy belépek a fürdőbe megtorpanok. A szemeim kikerekednek, a lábaim legyökereznek, a szívem hevesen kezd el dobogni. Mind ez csak pár másodpercig tart, majd az eszem észhez térit és mozgásra készteti lábaimat. -Bo....Bocsána! Nem akartam! Ne haragudjatok!-Azzal ki is rohanok. Utamat a lépcső felé veszem, hogy aztán hátizsákomat felkapva felrohanjak rajta és meg se álljak Nicole szobájáig, aminek ajtaját magamra zárom. Csak ekkor veszek egy mély levegőt. Hátam az ajtónak támasztom, arcomat tenyereimbe temetem. -Hogy lehetsz ennyire hülye Vicki? Te idióta!-Ahogy leemelem kezeimet érzem, hogy pár könny csúszik le arcomon, amiket azonnal letörlök. -Ne merészeld... Most nem!-Mormogom magamnak, majd amint sikerült lenyugodnom Nicole szobájához legközelebbi mosdóhoz megyek, hogy kicsit rendezzem magam. Nem akarom, hogy ilyennek lásson. Úgy kell tennem mintha mi sem történt volna. Egy lánnyal volt. És? Csak jól érzik magukat. Ezzel nincs semmi baj.
Valami megmagyarázhatatlan dolgot érzek, amikor Victoria jelenik meg az ajtóban. Nem számít arra, hogy itt vagyok valakivel, ahogy ez a lány sem, akit felhoztam. Biztosan közrejátszik, hogy Victoria nem hallotta a víz halk csobogását, és belépett az ajtón, de elmegy a kedvem a szextől. Nem sokszor szokott ilyen történni, hiszen mindenki tudja, hogy nekem sosem elég a testi aktus okozta örömből, most mégis így történik, mikor Vic becsapja az ajtót, és elmegy. -Most menj el... -szólok a lánynak nyugodt hangon. -Majd máskor felhívlak... -teszem csípőre a kezem, mire kissé buta szemekkel mered rám. Ezzel kissé felidegesít, főleg azzal, hogy tudom, kérdezősködni fog. -De most miért? -kérdezi, és közelebb sétál hozzám, bújna hozzám, de én már nem ölelem át. -Vendégem van. -homlokom ráncba szökik, miközben ezt kimondom, és hátrébb lépek. Nem kell az ölelése. -Oké, akkor elmagyarázom világosan, hogy te is értsd... Annyira nem érdekelsz, hogy még a nevedet sem tudtam megjegyezni. Csak egy dugásra kellettél volna, de mivel szórakoztatnom kell a vendégem, Nicole barátnőjét, ezért most ez sem fog megtörténni. -nézek a szemeibe úgy, mint egy nagyvad az áldozatára. A lány megalázottan néz a szemeimbe, és arcán tisztán kivehető, hogy mindjárt elkezd sírni. -Hogy lehetsz ennyire szemét... Az előbb még nem beszéltél így... -fakad ki ordibálva, amivel biztosan Victoria figyelmét is magunkra vontuk. Biztosan bement Nic szobájába vagy a nappaliba... -Az vagyok... Szemét... És akkor mi van? -tárom szét a karjaimat, miközben felemelem én is a hangom. -Hidd el, akármit mondasz, én jövök ki jól belőle... -teszem hozzá azzal az igazi fölényes vigyorommal... -...Hisz te még a farkam sem tudtad felállítani... Nos, ennek a mondatnak a végét már meg sem várta, egyszerűen csak rám csapta az ajtót, és elment. -Nem tudom, mi a f*szt képzel magáról... -morgom az orrom alatt, miközben idegesen felkapom a földről az alsómat, és fel is veszem, majd ugyanígy teszek a nadrágommal és a szárítóról lekapott trikómmal is. Az sem érdekel, hogy nem törölközöm meg, emiatt azonban átázik a magamra vett ruha, és a hajam is hátrasimulva, vizesen tapad fejtetőmre. A konyhába megyek, és mintha nem történt volna semmi, kinyitom a mélyhűtőt, hogy elővegyek néhány szem fagyasztott epret, és egy kevés tejet, majd összeturmixolom. Amikor készen van a turmix, kiöntöm két pohárba, és Nic szobája felé tartok, mivel azonban zárva van, bekopogok. -Vic, itt vagy? -kérdezem, de nem érkezik válasz, így csak összeráncolom a homlokom. Lehet, hogy elment? Nem, biztosan csak a mosdóban van... Benyitok, és beljebb lépek. -Hát...ez kellemetlen volt... -jegyzem meg a turmixokat nézve, de aztán Victoria-ra emelem a tekintetem. Nem tudok mit mondani, de aztán kicsúszik a számon valami. -Bocs... -ilyet még soha nem mondtam ilyen dolog miatt, és most elég bénánakérzem magam. -Mármint, hogy végig kellett hallgatnod ennek az idiótának az ordibálását... -teszem hozzá. Mégis mi másért kérhetnék bocsánatot?
Nem számítottam arra, hogy Tyler itthon lesz. Mondjuk ez az ő otthona is, így miért is ne lehetne itthon? Én vagyok a vendég, a "betolakodó", de szerintem még Nicole se gondolta volna, hogy itthon találom. A fürdőben meghallom a kiabálást, de nem hallom tisztán mit is mondanak. A jelek szerint nem alakult jól a vége. A szobába sétálva lehuppanok a matracra, hátamat a falnak vetem és úgy veszem elő a könyvemet. Nem akarok az esettel foglalkozni. Ki akarom törölni a képet a fejemből, de egyszerűen nem tudom. Látom magam előtt őket a zuhany alatt...Vicki.... Fejezd be. Most tényleg kínozni akarod magad?... Az újabb ajtó becsapódásra kissé összezörrenek. Ez aztán a kivonulás. Néha komolyan elgondolkozom azon, hogy össze kéne barátkoznom az ilyen csajokkal. Megtanulni így viselkedni, hogy a színpadon is hihetőbb lehessek... De közben meg annyira kiborulok a közelükben. Nem tudom elviselni azt az ostobaságot, ami belőlük árad. És ezért sosem fogom megérteni a pasikat, hogy ők, hogy képesek elviselni az ilyen nőket... Értem én, hogy könnyű ezeket a csajokat ágyba csalogatni, de tényleg ez lenne a lényeg? A nagy kiabálás után beáll a csend. Egy pillanatra az ajtó felé pillantok. Vajon most mit csinálhat? Igazából mindegy is nem? Megrázva a fejem veszem le a tekintetem az ajtóról, hogy ismét a könyvemre koncentráljak. Próbálok olvasni, de a gondolataim nagyon elkalandoznak és ezért semmit nem fogok fel abból, amit olvasok, de még nem adom fel. Nem hagyom, hogy azok a gondolatok eluralkodjanak. Nem szabad... Túl kell tennem magam rajta, el kell felejtenem... Mert semmi nem lesz ebből. Végül sikerül annyira elmerülnöm a gondolataimba, hogy meg sem hallom a kopogást, csak azt veszem észre, hogy már bent van, valami itallal a kezében. A bocsánatkérésre összeráncolom a homlokom és éppen megkérdezném, hogy miért is, mikor megkapom a magyarázatot. -Nincs miért bocsánatot kérned.... Én voltam a figyelmetlen. Ne haragudj. Nem akartalak megzavarni titeket... Azt hittem a takarítónő hagyta nyitva az ajtót...-Mondom kissé zavarodottan, majd csak becsukom a könyvet. Úgy sem fogom most már tovább olvasni ezt. -Én meg... ze...zenét hallgattam, nem hallottam, hogy ti... tudod.-Pirulok el kissé. Nem nem fogom tudni kitörölni ezt a képet.
-Jobb is, hogy benyitottál... Abban a nőben nem volt semmi érdekes... A szavaim keményen hangozhattak, főleg egy olyan személyiségnek, amilyen Vic: valamivel visszafogottabb, mint Nic vagy én, de persze azért őt sem kell félteni. Mindig kimondtam, amit gondoltam, és ezt már ő is tapasztalhatta nem is egyszer, számtalanszor. Elgondolkodom, miközben az enyhén átvizesedett trikóban, és melegítőben leülök Nicole ágyának szélére. Magam alágyűröm egyik lábam, míg a másik a padlón pihen, így félig törökülésben találom magam. -Ezt neked hoztam. -nyújtom felé az eper turmixot. Nem is tudom, mit gondoltam. Talán hogy így nem fogja ennyire kínosan érezni magát. Erre a gondolatra grimaszra húzódna az arcom, hogy hogy lehetek ilyen barom, de ez külső szemmel nem látható. Minden esetre vártam valamit attól a turmixtól. Nem tudok most magammal mit kezdeni, de tekintetem leveszem róla, és enyhén hátradőlve támaszkodom. -Mit mondott Nic, mikor érkezik haza? -kérdezem tőle végül, majd hozzáteszem: -Arra gondoltam, hogy ameddig Nic-re vársz, esetleg úszhatnánk a benti medencébe. Ismét ráemeltem a tekintetem. Végül is nem árthat, hiszen egyébként is vizes vagyok kicsit, és így legalább nekem is jobb kedvem lesz. -Persze, csak ha van kedved. Nem muszáj, ha nem akarod... -teszem hozzá, mert így utólag nem is tudom, hogy jutott eszembe. -Nic biztosan kölcsön adja valamelyik fürdőruháját... Ezen nem múlik. -elmosolyodom, mert erre az apró problémára is gyorsan találhatunk megoldást. Persze az még jobb lenne, ha nem lenne szükség ilyesmire, de ő túl jó ahhoz.
Értetlenkedve pislogok rá. Mondjuk nem hittem volna, hogy az ilyen ki kalandjaira érdekes lányokat keres. -De akkor miért volt itt?-Teszem fel a kérdést őszintén. Mondjuk lehet, hogy a választ inkább nem kellene meghallgatnom. Elég csinos volt onnan ahonnan láttam... -Bocsi, ehhez semmi közöm. Nem kell válaszolnod!-Lehet, hogy régóta ismerjük egymást, de ezt inkább a haverjával kellene kibeszélnie nem velem. Nincs jogom megkérdőjelezni, de tény nem értem. Ha örül, hogy nem khm... szóval nem volt közöttük semmi, akkor egyáltalán miért jutottak el idáig? Egy újabb meglepettség ül ki a tekintetemre, majd csak elmosolyodom és úgy veszem át tőle az egyik poharat. -Köszönöm! Ez igazán kedves tőled.-Bele is kortyolok és meg kell hagyni nagyon is finom, amit egy hmm hanggal már jelzek is felé. -Ez jó lett! Nem is tudtam, hogy ilyeneket tudsz csinálni.-Mosolyodom el ismét. Szerencsére azért nem az a helyzet áll fen, hogy meg sem tudok szólalni a közelében. Csak tény sokszor jövök zavarba mellette, de ettől még nem fogok csendben ülni. -Azt mondta, hogy szerinte egy-két óra.-Húzom el a szám sarkát. Sajnos ez már csak így megy. Volt amikor én késtem a találkozásunkról próba miatt. -Úszni?-Lepődöm meg ismét. Ez úgy tűnik most gyakori esemény nálam. De erre a kérdésére nem számítottam. -Öhm végül is miért ne? Nincs mit csinálnom.-Rántom meg a vállam. Úszni meg szeretek, de ezt szerintem ő is tudja. Már többször is elmentünk közösen a haverjával és Nicole-al a strandra. -Ez nem olyan dolog, amit kölcsön kérnék tőle, de igazából nincs is rá szükség... A fehérnemű is olyan mint a bikini nem?-Azért én sem vagyok olyan szégyenlős, mint amilyennek hiszik. Persze nem vagyok egy vadmacska, de nem is hordok több méter hosszú ruhákat. Amúgy meg sosem értettem, hogy miért érzik magukat kellemetlenül a nők fehérneműben, mikor bikiniben meg büszkén sétálnak. Sokszor az utóbbi még kevesebbet is takar. Mindenesetre engem nem zavar. Egy újabbat kortyolok a turmixból, majd felállok a matracról. -Egy törölközőt viszont kérnék, ha nem gond.-Leteszem Nicole asztalára a poharat, majd Tyra pillantok.
Kérdésére rásandítok. Ez egy nagyon jó kérdés. Miért volt itt? Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért mondtam neki, hogy jöjjön. Egy épkézláb magyarázattal nem tudtam szolgálni Vic-nek, ugyanis erre nem is volt semmi ésszerű válaszom. Kicsit talán meg is nyugodtam, hogy erre nem kell választ adnom, ugyanis nem akartam azt mondani, hogy csak azért, mert megringatta a csípőjét, és ennyi nekem már elég ahhoz, hogy felhívjam az otthonomba. Ezt még talán soha nem gondoltam végig így, mert nem is foglalkoztatott, hogy ezekre a dolgokra, amiket megteszek, miért csinálom. Halk sóhajt hallatok, és hálásan rápillantok, majd azért válaszolok neki. -Nem kell bocsánatot kérni. Tudod, én már csak ilyen vagyok. Nem mindig vannak logikus magyarázatok arra, amit teszek. -mormogom halkabban. Nehéz ezt kimondani, de így van, és ezzel talán mindig is tisztában voltam. Egy ideig lehajtott fejjel vizslatom a padlót, majd ismét rá tekintek. A shake nagyon jó döntés volt. Egy ideig elidőzöm, ahogy ízlelgeti az italt, és közben végig mosolygok. -Nincs mit... Néha tudok meglepetést okozni. -válaszolom, miközben kissé hátrébb dőlök, és két kezemre támaszkodom. Már éppen mondanám Vic-nek, hogy ha nem akar úszkálni, mondhat nemet, mert nem fogok megharagudni, ha neki ez kényelmetlen helyzet. Főleg, miután megemlíti, hogy azért fürdőruhát nem fogadna el Nic-től, akármennyire is jóban vannak. Végül is megértem, hisz én sem szívesen venném fel Andy fürdőnadrágját. Csodálkozva tapasztaltam, hogy még mindig, ennyi év után sem ismerem eléggé őt. Még mindig tud meglepetést okozni. -Végül is... Majdnem ugyan az. Ez úgy hangozhatott, mintha nem csak neki adnék igazat, de még magamnak is bizonygatnám, hogy a két ruha ugyanazt a funkciót tölti be, és teljese mindegy, hogy melyiket veszi fel egy nő. Elbambulok egy időre, és szemeimmel követem, ahogy felkel az ágyról, majd valamit szól. -Persze, egyáltalán nem gond... -még mindig a szavai hatása alatt vagyok, ezért csak ezután veszem észre, hogy nem csak mondani kellene, hogy hozom a törölközőt, de meg is kéne tenni. -Akkor hozom a törölközőt, és mehetünk. -teszem hozzá, miközben felkelek az ágyról, és a fürdőszobába megyek. Észrevettem, hogy ide vannak téve a vendégek számára fenntartott köpenyek is, de elsiklottam felette. Sóhajtva húztam elő a két törölközőt, és elmosolyodtam, de csakis saját magamon. Ha tudná Vic, hogy van köpeny is, biztosan lenne egy-két szava... -Tessék, itt van a törölköző. -szólok hozzá, amikor belépek Nic szobájának ajtaján, majd végigszalad rajta a tekintetem. Még nem vette le a ruháit, pedig titkon reménykedtem ebben.
Bár jeleztem felé, hogy nem kell válaszolni a kérdésemre mégis megteszi. Mondjuk cseppet sem lep meg a válasza. Ennyire már ismerem őt, bár szerintem mindig van ok. Mármint sok őrültséget szokott csinálni, gondolom az adrenalin miatt. Így biztos van egy logikus válasz arra is, hogy miért pont az a lány… De nem akarom ezt tovább boncolgatni, mert cseppet sem érdekel, hogy mit lát ezekben a lányokban. Számomra ők csak üres Barbie babák, akik szépek kívülről, de csak ennyi. Látom rajta, hogy meglepi a válaszom, ami mosolyt csal az arcomra. Tudom néha csalóka vagyok a pirulásommal, a visszafogottságommal, de nem is tudnék jó színésznő lenni, ha bezárkóznék. És ez nem is színjáték a részemről. Igazából csak annyi a magyarázat, hogy nehezen nyílok meg mások felé. Bár régóta ismerem már Tylert is, de mégis vele nehezebben tudok olyan nyitott lenni, mint Nicole-al, aki mindent tud rólam, de tényleg… Kivéve egy dolgot. De azt sem azért nem mondom el, mert nem bízom benne. Jó enne vele is megbeszélni a dolgot, csak félek attól, hogy a barátságunk bánná. Mondjuk Viollal is még mindig barátkozik, bár néha látom rajta, hogy nem mindig örül neki. Én viszont próbálom azt a lányt elfogadni. Igazából elég kedves, csak amiket hallottam róla. Tudom, hogy oda van még Tylerért és próbálja visszaszerezni, bár a jelek szerint eddig sikertelenül. -Végül is igaz, az anyaga nem ugyanaz, de azon kívül mindenben egyezik.-Takarja amit kell, vagy ha valaki merészebb, akkor még annyit sem. De nem kezdem el részletezni azt, hogy miért is nem különbözik a bikini a fehérneműtől. De talán azért is izgalmasabb az utóbbi, mert azt nem feltétlen mutogatja mindig az ember lánya. Így megmarad a titokzatosság, ami a fürdőruháknál elvész. Úgy tűnik Tyt sikerült teljesen megzavarnom ezzel a nyitottságommal. Mondjuk nem ez volt vele a célom, csak a véleményemet akartam vele megosztani. Miközben ő a törölközőket hozza én kontyba fogom a hajam. -Köszönöm szépen.-Veszem el az egyiket, majd egy pillanatig őt figyelem. -Te így fogsz füredeni?-Pislogok rá értetlenkedve. Oké, hogy nekem nincs fürdőruhám, de gondolom neki kell itthon lennie, de nem úgy tűnik mint aki most elvonulna átöltözni. Igaz látni fog engem nemsokára, de valahogy mégsem érzek késztetést arra, hogy akkor most előtte kezdjem levenni a ruhákat. Hiába ő is pasi… Én meg zavarbajövök, ha végig nézi a dolgot. Amennyiben kimegy magamra csukom az ajtót, majd levetközöm fehérneműig és magam köré tekerem a törölközőt, hogy úgy induljak el a benti medencéhez.
Nem gondoltam, hogy Vic-nek sikerül meglepetést okoznia, de még mindig nem ismertem ki teljesen. Pedig már sok éve ismerem, hiszen Nic-kel elég régóta egymás jó barátnői. Én pedig, nos én mindig itt voltam, amikor éppen nem egymás körmeit pingálták ki, vagy nem azokról a félnótás pasasokról volt szó, akik közelebb akartak kerülni hozzájuk. A hugomat sosem hagytam volna, hogy egy olyan férfivel legyen, aki egy igazi seggfej. Na, de van ilyen egyáltalán... Magamból kiindulva nincs... Vic-et pedig mindig is megvédtem. Volt bennem egy furcsa, szorongató érzés, amikor éppen valaki közelíteni próbált hozzá. Furcsa, de senki sem tud szimpatikus lenni. Ha éppen Vic nem koptatta le őket azonnal, akkor én üldöztem el őket. Volt, amikor a tudta nélkül. Nem mondanám ezeket tudatos cselekvéseknek, mégis mindig így volt. Az egyik pillanatban még azt kérdeztem tőle, hogy kölcsön szeretné e venni Nicole egyik fürdőruháját, a másikban pedig már arról, hogy alsóneműben lesz a medencében. Miután sikerült magamhoz térni a meglepettségtől, halvány félmosolyra húzódott a szám. -Hm, gondoltam, ha már nincs fürdőruhád, én sem abban leszek... -válaszolom felvonva a szemöldököm. -...hanem alsónadrágban. De ez hülye ötlet. Inkább felveszek egy fürdőruhát... -válaszolok neki, és közben észreveszem, hogy össze-vissza kezdek beszélni, ezért inkább be is fogom a szám, és kimegyek Nicole szobájából, hogy aztán a sajátom felé vegyem az irányt. Egy citromsárga-zöld szörfnadrágot veszek elő. Csak ezeket hordtam, mert nevetségesnek találom a többi típusú férfi fürdőruhát. Furcsa, ha valakit esetleg meglátok fecskében a strandon. Azonnal kitör belőlem a nevetés. Miután felvettem a nadrágot, a kezemben a törölközővel lesétáltam az emeletre vezető lépcsőn a nappaliba, ahol Victoria is volt. A törölközőt maga köré tekerte, és egy rövid ideig elidőzött rajta a tekintetem. -Na jó, akkor indulhatunk? -kérdezem tőle, miközben a medencéhez vezető lépcső felé indulok, és magam elé engedem. A medence mellett ledobom a törölközőmet a földre, és várom, hogy ő is ugyanígy tegyen.
-Tőlem aztán mindegy miben vagy, csak legyen rajtad valami.-Attól nagyon is zavarba jönnék, ha pucéran fürdene mellettem és igen, nagyon is kinézem ezt belőle. Ezen kívül viszont tőlem akár egy szoknya is lehet... Hm bár lehet az sem takarna túl sok mindent a vízben. Miközben átöltözik én is ledobom magamról a ruhákat és végül a nappaliban várom be őt. -Persze mehetünk!-Bólintok mellé egyet, majd elindulok előtte lefelé a medencéhez. Itt már valamivel melegebb van, ami nem meglepő, hisz senki sem akar megfagyni. Ahogy oda érünk kilépek a papucsomból,majd a törölközőt szépen összehajtva leteszem az egyik padra. Nem is foglalkozom Tylerrel. Szó nélkül a medence széléhez sétálok, majd először csak leülök a peremére, hogy a lábammal megnézzem mennyire hideg. -Tök kellemes a víz. Azt hittem hidegebb lesz ennél.-Mosolyodom el, majd még játszom kicsit a vízzel a lábaimmal, végül szépen beleereszkedem a vízbe és úszni kezdek. Ha addig Tyler nem jött volna be felnézek rá értetlenül. -Mi az te ott fogsz állni végig? Nem te akartál fürdeni egyet?--Bármit is tesz én úszom tovább, majd a végére érve kicsit megállok az ablak felöli oldalon, hogy a kilátást élvezzem. Kezeimet a peremre teszem, keresztbe. -Egyszer nekem is lesz egy ilyen házam.-Észre sem veszem, hogy hangosan mondom ki a gondolataimat. Bár tudom, hogy alig látják a szüleiket, ami szintén nem a legvidámabb dolog, de egy picit mégis irigykedem rájuk. Ez nagyon ciki?
Amikor azt mondta, csak legyen rajtam valami, komolyan elgondolkodtam, hogy már csak heccből is meztelenül fürdök vele, de aztán végül felvettem egy fürdőnadrágot, és együtt lementünk a medencéhez. Csibészes tekintettel nézem végig, ahogy kilép a papucsából, majd leveszi magáról a törölközőt, és a lábát a vízbe engedi. -Mégsem hagyhatom, hogy megfázz. -mosolygok rá, miközben ő a vízbe ereszkedik, és úszkálni kezd. Egy ideig csak nézem, mint akit megbabonáztak, végül kérdésére kijózanodtam, és a medence széléhez léptem. -Csak elgondolkodtam... -felelem röviden. Vagyis csak megbámultam, mielőtt fürdőznék, de ezt mégmagamnak sem akarom bevallani. -Akkor vigyázz, mert jövök. -vigyorodom el, majd a vízbe ugrom, és mikor feljövök a felszínre, egy rövid ideig egy helyben úsztam, majd szavai hallatán mellé kapaszkodom. -Vannak előnyei... -elviccelem a dolgot, pedig a nagy háznak az előnyök mellett hátránya is van. -De remélem tudod, hogy bármikor itt lehetsz. -teszem hozzá már komolyabban, és arcát fürkészem.
-Szóval külön nekem készítetted ilyen kellemesre?-Szélesedik ki a mosolyom. Persze nem gondolom komolyan, csak viccelődöm. Mindenesetre nagyon is jól esik a víz. Nem is nagyon szoktunk ide lejönni Nicole-al. Nem is értem, hogy miért. Oké nyáron inkább a partra megyünk, de ha már van egy benti medencéjük igazán kihasználhatnánk. -És mégis min gondolkoztál?-Érdeklődöm kicsit felőle, majd mikor beleugrik az arcomat elfordítom a víz elől. -Akkorát ugrottál, hogy majdnem kiment az összes víz!-Csipkelődöm ismét. Próbálok nem arra gondolni, amit korábban láttam. Kissé fura, hogy azok után most itt fürdőzünk. Nah persze nem kell félre érteni. Nem lesz ebből semmi. Én nem vagyok az a fajta lány és nem is hiszem, hogy ő pont az ilyenekre bukna. -Persze amilyen szép és nagy, olyan sok munka is van vele.-Bár ha elég pénzed van, még azokkal sem kell foglalkoznod. -Oh igen, tudom. De… azért nektek is megvan a saját életetek. Most is sikerült rosszkor jönnöm. Szóval nem olyan biztos, hogy jó, ha sok időt töltök itt. Nah meg nem akarlak kihasználni titeket. Néha nekem kellemetlen, hogy milyen sokszor alszom itt.-Vallom be neki őszintén. Csak az a baj, hogy alig bírok otthon maradni. Azt nézni, ahogy anyám totál részegen fetreng a kanapén. -De hálás vagyok nektek, amiért elviseltek.-No de azt hiszem túlságosan is komoly téma felé tereltem a beszélgetést. Nem akartam ilyen komor hangulatot teremteni, így kicsit mentve a helyzeten egyszerűen csak fogom magam és egy adag vizet fröcskölök az arcába, majd menekülőre fogom.
Kezdőlap
