Nem hittem volna, hogy egyszer eljön az az este is, mikor részt vehetek egy házibulin. Főleg nem olyanon ahol leginkább egyetemisták lesznek. Izgulok, nem is kicsit. Igaz még kiskorú vagyok az alkohol szempontjából, nem is tervezek nagyon inni. Vagyis max egy kis pohárral, hogy mégse legyen olyan ciki. Meg nah… igen engem is érdekel, bár nem akarok bajt sem belőle. Talán lehet, hogy inkább maradok az egyszerű üdítőnél... Ha egyáltalán lesz olyan.
És, hogy miért veszek részt egy ilyen buliban? Nos az egyik kórházi barátnőm hívott meg mikor felhívtam őt, hogy közöljem vele a jó hírt. Ő is kigyógyult a betegségéből, korábban mint én, de ugyanúgy megszenvedett. Azóta már egyetemre jár és boldog. Nagyon is.
Sokszor szomorkodtam neki, hogy sosem voltam bulizni Jace mindig is túlságosan féltett engem és nem engedett el. Viszont most már nincs akadálya. Oké, ha még itt lenne biztosan még mindig féltene, de 1) nincs itt, 2) már felnőtt vagyok és meggyógyultam. Mégis mi bajom lehetne? Nem fogok hányásig inni. Rendes lány vagyok, talán túlságosan is. Most már ideje lesz élnem is és nem csak harcolnom.
Izgatottan készülődtem erre az estére. Mivel nem volt túl sok nőies ruhám ilyen alkalmakra, így előző nap kénytelen voltam elmenni venni egyet. Sokat hezitáltam rajta, kicsit rövidnek vélem, de közben mégis beleszerettem. Sosem volt még ilyen ruha rajtam, de talán már itt az ideje. Mondjuk nem tervezek senkit sem felszedni. No nem azt mondom, hogy nem örülnék neki, ha megjelenne a nagy Ő, de nem ezért megyek oda. Egyszerűen csak meg akarom tapasztalni milyen egy ilyen buli.

Az elején még minden szuper volt. Jane-nel egy jót beszélgettem, táncoltam, de aztán eltűnt... Vagyis azt még láttam, hogy egy pasival smárol, de utána mintha köddé váltak volna. Persze sejtem, hogy mit csinálnak. Nincs is ezzel baj, de mégis kicsit mérges vagyok rá. Mivel nem ismerek senkit, így teljesen egyedül maradok. Ahogy körbe nézek nem is találom a helyem, így inkább elindulok felfedezni a házat. Azt megtudtam, hogy a srác aki tartja ezt a bulit gazdag családból származik, ami látszódik is. Mondjuk fogalmam sincs ki ő, hogy láttam e már az este folyamán, de azt mondják ez így normális.
A zene egyre halkabbá válik, ahogy távolodom tőle. Kissé félve, óvatosan nyitom ki az egyik ajtót, ami egy csodát rejt maga mögött.
A szám is szinte tátva marad. Egy benti medence, üveg fal.... Aztaaa. Tényleg gazdagok a szüleit.
Nem hezitálok tovább. A cipőmet leveszem és már le is ülök a medence szélére, hogy a lábamat a vízbe lógassam. Milyen kellemes meleg.

Ruha

 
 
Mindig is szerettem a házi bulikat, éppen ezért sokszor szervezek ilyen összejöveteleket. Ilyenkor mindenki, aki egy kicsit is számít, tiszteletét teszi nálunk... És milyen jól teszi...
Az üvöltő zene nem zavarja a szomszédokat sem, ugyanis ők is általában itt vannak. Odaintek George-nak, aki megemeli a sörét.
Meghúzok egy üveg bort, amit a pincéből hoztam fel. Valami nagyon jó bor lehet. Nem vagyok nagy szakértő, de még én is elismerően kortyolgatom a félédes minőségi vörösbort. Mintha csak arra várt volna a pincében, hogy egyszer rátaláljak, és kibontsam, hogy aztán a buli legjobb itókájává váljon.
-Hm. -hümmögök, miközben ráncba szökik a homlokom. Már érzem, hogy nem vagyok teljesen józan, de ez még egy tökéletesen elfogadható szint. A konyhában látom, amint az egyik srácot leülteti másik kettő, és egy tölcsért tesz a szájába, amibe valami tömény italt tölt... talán vodkát, de mivel már kicsit szédelgek, nem is jut eszembe, hogy elolvassam... Nem fontos... Mint ahogy jelenleg semmi.
Andrew felé nézek, miközben előveszek egy szál cigarettát, amit gondosan sodortam. Furcsa, mert a buli kezdete óta még nem is gyújtottam rá, és csak most érzem szükségét. A hátsó kert felé veszem az irányt, de a bort semmi pénzért nem tenném le, és a cigarettát sem elnehezülő kezembe viszem, hanem inkább ajkaim közé fogom. Ahogy kilépek a kertbe, megcsap a friss levegő, amitől kicsit jobban is érzem magam. Miközben kicsit kiélvezem, hogy kapok levegőt, észreveszem, hogy valaki a medencénél van, ezért az üvegajtóhoz lépek, és a benti medencéhez lépek. Valószinüleg a medence szélénél ülő lány észrevehette, hogy közeledek felé, pedig nagyon magába feledkezett.
- Helló. -köszönök, miközben közelebb sétálok a medence mellett.
- Csak nincs baj? -kérdezem tőle, habár nem tudom, mióta érdekel mások probémája.
 
 
 

Tudom egy bulin nem éppen ez a módi. Élveznem kellene a zenét, táncolnom rá és természetesen innom. De mentségemre szóljon ez az első igazi buli, amin részt veszek. Ahhoz képes szerintem elég jól indítottam. Majd idővel talán több mindent bemerek vállalni, de egyelőre ez teljesen megfelel nekem. Igaz kicsit ciki, hogy itt ücsörgök egyedül, de igazából én teljesen elvagyok egyedül. Hozzászoktam már. Otthon is egyedül vagyok, szinte állandóan.
Összeráncolom homlokom mikor megpillantok egy nem túl magabiztosan sétáló srácot kint a hidegben. Érdeklődve figyelem őt, ahogy szintén magányosan sétálgat, majd észre is vesz. Egy mosoly kúszik az arcomra és integetek is neki egyet, de lehet nem fogta fel a dolgot. Bejön és mellém sétál.
-Szia! Nincs. Minden rendben van. Csak körbe néztem a házban és leragadtam itt... Kicsit irigylem a házigazdát. Ilyen helyen élni...-Mondom neki teljesen őszintén miközben félve nézem ahogy a medence mellett sétál.
-Jobb lenne, ha kicsit távolabb mennél a medencétől, mert a végén beleesel.-Mondjuk nem mintha baj lenne, max segítek neki kijönni. Szerencsére nincs egyedül, így nem hiszem hogy komolyabb baja esne.
-És te hogyhogy egyedül? Unalmas lett odafent a buli?-Érdeklődöm kicsit. Remélem nem fognak engem itt hagyni. Fogalmam sincs, hogy innen hogy jutok haza ilyen későn. Még  címet sem tudom, hogy taxit tudjak hívni.

-Sokan vannak így ezzel... -vigyorodom el, miközben a medence mellett egyensúlyozok. Profi vagyok ebben. Mármint a házibulik alkalmával ritkán jövök a medencéhez, hiszen olyankor a vendégekkel foglalkozom. Semmi nem tereli el a figyelmem a bulizókról egészen addig, amíg meg nem jelenik valami csinos pofi. De ittasan már nem először sétálgatok itt.
-Mármint sokan irígykednek. -teszem hozzá felhorkantva, és megrántom a vállam. Tény, hogy jobban élünk, mint a nagy átlag, de ezen kívül nem minden esetben érzem előnyét a fényűzésnek. Több havert tudhatok magaménak azáltal, hogy mindenki hozzám jön party-zni. Ezáltal a női nemmel való kapcsolatfelvétel, és tartás is sokkal egyszerűbb, ám ha a szüleimet vesszük, azt biztosan nem irigylésre méltó. Ők szinte soha nincsenekitt. Nicole-lal ketten neveltük egymást.
-Ne aggódj, rutinos vagyok, de kösz.
Miközben ezek a szavak elhagyják a számat, a lábaimra koncentrálok, és amikor a lány mellé érkezem, lerúgom magamról a cipőt, és nagy lendülettel lepattanok mellé a medence széléhez, majd csupasz lábaimat a medence vizébe lógatom.
-Nem... -mormogom halkan nevetve. -A bulik itt sohasem unalmasak. Csak elvonultam egy kicsit, és akkor láttam meg, hogy az egyik bulizó elfelejtett bulizni. -vigyorodom el, miközben a víz felszínét néztem, majd a mondat végére ráemelem a tekintetem.
-Vagy talán számodra az? -kérdezek azért rá, miközben arcát fürkészem.
-Egyébként Tyler Jayden Handerson vagyok. -mutatkozom be barátságos mosollyal. Igen, néha ilyen is tudok lenni, nem csak az a bunkó, szexmániás hülyegyerek, aki általában.
-...És én vagyok a házigazda. -teszem hozzá, miközben magam mellett megtámaszkodom a medence szélében.

-Pedig nem szép dolog. Van, aki már annak örül, ha fedél alatt hajthatja le a fejét az este.-Én meg irigykedem azon, hogy nem egy ilyen „palotában” élek. Nem tudom levenni róla a tekintetem, ahogyan felém sétál. No nem azért mert annyira elragadó, hanem csak egyszerűen rossz nézni ahogy részegen a medence szélén sétál. Bár próbál megnyugtatni, de cseppet sem sikerül neki. Mind addig míg le nem teszi a popóját.
-Elfelejtettem bulizni? Nah igen… Vagyis jobban mondva nem tudom hogyan kell. Ez az első igazi bulim. Igazából senkit sem ismerek… Vagyis csak egy valakit, de ő éppen azt hiszem az egyik szobában élvezi egy srác társaságát. Szóval így kicsit elveszettnek éreztem magam. De te megtaláltál.-Ezt  hülye dumát. Tényleg ideje lesz többször eljárom ilyen közösségekbe.
-Oh szóval te vagy! Ezt a meglepetést!-Nem számítottam arra, hogy sikerül megtudom ki is a házigazda. Nem mintha ez olyan nagyon fontoslenne, de így azért mégis csak elmondhatom, hogy Tyler, pesze, hogy ismerem. Egy tök jó bulit szervezett a múltkor.
-Én Pola Elisabeth Whitebreak! Örülök a találkozásnak!-Még a kezemet is felé nyújtom. Általában nem szoktam elárulni a középső nevem, de ha már ő is megtette miért ne?
-De mégis hogy lehet az, hogy a házigazda egyedül maradt? Csak nem valami szerelmi bánat?-Tőlem nem meglepő az ilyen személyes kérdés. Én szeretek beszélgetni, ismerkedni. Persze nem mindenkinek tetszik az ilyen, de úgy érzem ő nem éppen az a fajta, aki ilyesmi kérdésektől megijedne.