Borzalmasan indult a reggel, nagyon nehéz volt kimászni az ágyból, de egy gyors reggeli pirítós és mellé energiaital megtette a hatását, hogy magamhoz térjek és kellően felpörögjek. Időben indultam el a reggeli zh-ra, de sajnos valami volt a tömegközlekedéssel és épp csak beértem a vizsgára, de ezzel az a szerencsém, hogy nem voltam egyedül, így a tanár engedte, hogy megírjuk a matekot. Hogy én ezt a tantárgyat mennyire, de mennyire nem szeretem, de erre épül minden. Egy kukkot sem tanultam, helyette inkább este Connieval beszélgettem, mint mindig mostanában. Az utolsó meccs kibeszélése, pár szó minden másról és alvás, legalábbis részemről. Csak ültem a lap felett, majd elkezdtem írni meg fejtegetni, hogy mit hogy is számolok ki, az, hogy jó-e az kérdéses, de legalább megpróbáltam, teleírtam az összes papírt és szinte utolsóként adtam be, épp időben. Na, ha ez meglesz, én eskü tanulni fogok a többi vizsgára! Hazafelé megtudtam, hogy valentin napi őrület volt és amiatt késtem el majdnem, sőt mindenhol párocskák vannak, rózsák, szívecskék. Nem értem, mire ez a felhajtás, de írok is Connienak, hogy ma nem akarok kimozdulni otthonról, mert őrület van, szóval inkább játszunk, ha hazaértem. Tiszta őrület, mindenki nyáladzik, pedig az év minden napján kéne egymást szeretni, nem csak egy évben egyszer, meg miért vannak akkor ilyen idő közti fordulópontok, amiket megünnepelnek? Amennyire lehet, sietek haza, mielőbb a gépem előtt akarok lenni és nyomatni a League of Legends meccseket. Még a Dignitas Esport szobájában Connietól kapott baseball sapiban flangálok és jobban a fejemre is hajtom, hogy ne kelljen a szerelmeseket bámulni. Mikor belépek az üzletbe, akkor apa szól, hogy segítsek már pár dolgot visszatenni a helyére, ki is pakolja a pultra, majd fogadja a következő vásárlót. - Jó napot fiatalember! Miben segíthetek? Mindig is laza volt, de azért tisztelte a vásárlókat, elvégre belőlük éltünk meg, a hangján is hallom, hogy széles mosollyal beszél, miközben én a billentyűzeteket, amiket elvettem a pultról rakom vissza a helyükre a polcon. Valaki nagyon válogatott, pedig ha itt lettem volna, a legjobban ajánlhattam volna neki, csak nem mindenki kéri ki az eladó véleményét ugye, főleg ha nő az illető. - Rajzpadot szeretnél? Wendy! Kérlek mutasd meg neki a rajzpadokat! Fél füllel figyelek csak és egy halk sóhajt még megengedve magamnak fordulok meg. - Ooo...ké. Nem kicsit meglepődök, hogy kit látok teljes életnagyságban. Hát hűha, még jó, hogy nem ismer, már venném elő a telefonom, hogy megírjam, de kapcsolok, hogy ja mennem kéne neki mutatni a rajzpadokat. - Gyere mutatom merre! Intek neki, hogy kövessen és előremegyek, majd egy ajtón túl megérkezünk a monitorokhoz, amik mellett ott vannak a rajztáblák, elég sokféle márka van, de a legtöbb Wacom, mert szerintem az ér csak valamit. - Szóval én a Wacomot ajánlom, nem tudom mekkora érdekelne, meg mire kell, mert van, ami kifejezetten művészi rajzokhoz jó, meg van, ami grafikusoknak jobb, több funkciógomb van rajta, amit társítani lehet programhoz, de ha megvan mivel használod, tudok benne segíteni. Egész eddig nem is néztem rá, csak mutogattam, majd, most, hogy végeztem és várom a válaszát, hogy elküld a fenébe vagy tényleg kikéri a segítségem. Na, a kis kotnyeles Oli itt vásárol nálunk, mik vannak.
Borzasztóan felhúz, hogy nem tudok rendesen dolgozni, mert a rajzpadom meghalt végleg. Temethetem ezt is a többi kinyírt cuccom közé az ágyam alá. Napok óta szenvedek csak vele. Hol működik, hol feladja a harcot, aztán egy egészen rövid pillanatra ismét feléled a semmiből. Teljesen kiszámíthatatlan, mint egy szeszélyes nőszemély. Még Connineak is elvittem, hogy nézzen rá, miután megbütykölte, pár napig jól működött, aztán ismét felmondta a szolgálatot. Isaacet is nyaggattam a dologgal, de ő se jutott többre, mint a drága bátyám, így egy lehetőségem maradt. Vennem kell drága pénzért egy újat, ami pár évig megint kihúzza. Még talán a tizenhatodik születésnapomra dobták össze rá a pénzt a családtagjaim, mert akkor már egy jó ideje nyafogtam, hogy mekkora szükségem van egy digitális rajztábálra. Ezt az ajándékot legalább kihasználtam, mert az elmúlt négy és fél évben, ha nem is napi, de legalább heti szinten nyúztam az érzékelőfelületet. Ezt nézve pedig nem csoda, hogy beadta a kulcsot. Rossz szájízzel és az összes megtakarított pénzzel a zsebemben indulok neki az üzletnek, aminek széles választékot már korábban csekkoltam a neten. Anya olyan tündér, hogy még mielőtt kilépnék az ajtón a kezembe nyom némi pénzt, hogy beszálljon a rajztábla költségeibe mondván, hogy valami hasznosba szívesen fektet bele. Tudom, ezzel arra céloz, hogy nem rajong azért, mikor a gyökér haverjaimmal szórakozunk valahol a városban, így azt nem is finanszírozza ilyen hatalmas mosollyal az arcán. Viszont most nagyon jól jön ez a jelképes összegnek, amivel gazdagította a pénztárcám, így adok is neki két hatalmas puszit búcsúzóként, és már el is száguldok. Könnyedén megtalálom a boltot, ahol szinte azonnal leteper egy idősebb kinézetű fickó a kérdéseivel. - Digitális rajztáblát szeretnék venni – mondom, miközben tekintetemmel végigpásztázom az üzlet kínálatát. Kicsit olyan, mint egy mindenes bolt csak infotech cuccokkal. Ránézésre is ez lehet az igazi Kánaán az olyan kockáknak, mint Isaac és Connie. Nem szeretném végig nézni, ahogy elszabadulnak egy ehhez hasonló helyen, mert valószínűleg egy véresebb csatajelenthez hasonlítana. Nem mintha, én a művészellátóban nem bolondulnék meg teljesen. Én is marokszámra venném a ceruzákat és a drága tűfilceket, ha lenne rá elég keretem. Csendben hallgatom a két eladó diskurzusát, miközben még mindig a polcokat stírölöm. Még engem is megbabonáztak a drága holmik, mint a varjakat a csillogó trágyák, pedig nem rajongok az informatikai kütyükért. A lány neve zökkent ki egy pillanatra a tátot szájjal való bámulásból. Wendy. Olyan ismerősen cseng ez valahonnét, úgy rémlik, mintha Conrad barátnőjének is valami hasonló neve lenne. Sajnos a memóriám csak a fontos dolgokra terjed ki, így ez nem maradt meg. Archoz könnyebben tudnám kötni, de azt meg sajnos nem osztotta meg velem drága bátyám. A kis vörösekére emelem a tekintetem, és végig őt pásztázom miközben a megfelelő polchoz vezet. Talán velem lehet egyidős, és ha kocka is, akkor se olyan feltűnően van tipikus gép vezérelte ábrázata, habár olyanja Isaacnek sincs… Ami még feltűnik rajta az a sapkája, nekem is van egy pont ugyan ilyenem, mi több Clydenak, Courtnek és Conradnak is. Anya vette nekünk ki tudja honnan, de az egyik családi fotózáson nagyon jól festettünk az egyen sapiban. Az a kép kint is virít anya büszkeségfalán a pólyás kori fotóink mellett. Csak akkor veszem le a tekintetem róla, mikor elkezd a tábláról magyarázni, ami hirtelen felkelti az érdeklődésem. Az még az összeesküvés elméleteimnél is fontosabb. - Mindenképp valami olyasmit szeretnék, aminek van kijelzője, mert annak van egy olyan érzete, mintha papíron rajzolnék – magyarázom a kínálatot tanulmányozva. – Főként grafikákhoz, animált karakterek megtervezéséhez kéne. Kicsit stagnál a vállalkozásom, mióta feladta a harcot az előzőm, ami amúgy egy Wacom volt– biccentek felé egyetértően, hogy a Wacom táblák nem csak nevesek, de hasznosak is. Nem ragaszkodom márkákhoz, de ha valami beválik, akkor szívesen használom továbbra is a testvér termékeit. Kár, hogy ezeknek a rajzpadoknak az ára gyakran az eget veri. - Király a sapid, honnan van? – fut ismét a szemem a fejfedőjére. Első körben nem akarok nyíltan rákérdezni, hogy bocs, nem ismered a nyomi bátyámat?
Nagyon nem volt kedvemre, hogy most dolgozzak a boltban, mert LoL-ozni akarok Connieval és mielőtt hazaértem, írtam is neki, hogy tíz perc és ott vagyok, hát ez hamarosan lejár és nem hogy játéknak a közelében sem vagyok, még a gépemet sem kapcsoltam be. Nem szoktam ilyeneket csinálni, mindig írok neki, hogy bocsi, kicsit kések, de most elő sem merem venni a telefonomat, pedig írni akartam neki, hogy itt az öcséd, de nem. Van egy kis előnyöm vele szemben, mert tudom, hogy kicsoda, ő meg nem tudja, én ki lehetek, legalábbis remélem tényleg nincs fogalma sem. Mikor hátranézek, hogy követ el a szemem sarkából, akkor látom, hogy mennyire nézeget engem, bár nem érte miért, a környezetemben lévő fiúk nem csinálnak ilyesmit. Azonban meg kell jegyezzem, hogy Oliver tényleg izmosabb, mint a bátyja, meg hasonlít is rá kicsit. Szerencsére a táblagép jobban érdekli, aminek örülök, mert rosszul vagyok, ha valaki engem stíröl hosszabb ideig. - Igen, az a kijelző sokat segít, hogy össze tudd hangolni a kijelzőt meg a ceruzát, főleg ha nagy képen dolgozol vagy nagyon aprólékoson -helyeselek, értek hozzá valamennyire, bár nem vonz a rajzolás, azt meghagyom annak, aki tud is, azaz másoknak, mint ő. - Viszont a Wacomnak már nincs olyan terméke, amin van kis kijelző, a legjobbak a Wacom Intuos Pro rajzpadok, amiből van többféle méret, de van egy másik márka, az XP-PEN Artist 22 Pro, amin fut a Photoshop mondjuk és rendesen, mint a kijelzőn kezelsz mindent, 21,5"-os és Full HD -elő is kapom a dobozával együtt, hogy megmutassam, igaz ez akkora, mint egy monitor, de mi máson lehetne jobban rajzolni, mint egy ilyenen. Igaz borsos ára van, de nagyobb is a wacomoknál, ha meg látni szeretné, hogy hol mit csinál, ettől jobbat el sem tudnék képzelni, nem kevés grafikus program támogatja is igazából. - Persze nem akarlak rábeszélni másra, csak megmutattam -nem akarok tukmálni, csak lehet az igényeinek ez jobban megfelel, tőlem viheti az olcsóbb beváltat, aztán meg ha megint gajra megy, akkor vehet újat. Általában csak a toll helyét kell cserélni ezeken, nem kellene beadniuk a kulcsot. - Ő, köszi. Con... Con-on kaptam egy barátomtól -le is hajtom a fejem, hogy felkapjak neki egy L-es méretű wacomot és a kezébe nyomjam, elvégre ezért jött. Majdnem elszóltam magam, de szerencsére hamar kapcsoltam, majd egy sapka fog lebuktatni... Pont az a sapka, amit kabalaként hordok, mert jobban érzem magam, ha rajtam van, nem csak a meccseken, hanem itthon is, amikor nem találkozok a csapattal. - Szóval ez a legnagyobb wacomos rajztábla, amin sok funkciógomb van, meg pót fejek is ugye, de az már alap ezeknél -szólalok meg ismét, miután megköszörülöm a torkomat, nehéz szóhoz jutni és kerülöm a tekintetét is, nem szoktam hazudni, utálok füllenteni is, főleg ha apukám a közelben van. Ő tudja, hogy kitől van a sapka és biztos kijavítana, mert nem szereti, ha valaki hazudik. Viszont muszáj, mert Connie nem örülne, ha a nyakára járna, más se hiányzik neki most. - Amúgy milyen vállalkozásod van? -érdeklődöm, mert ilyenekről nem beszéltünk, pedig az animált karakterek nagyon menők mostanában, bár túl fiatalnak tűnik, hogy ilyenbe vágja csak úgy a fejszéjét, elvégre nem csak rajzolni kell tudni, kell könyvelőtől kezdve minden más is.
Eléggé megviselt a tény, hogy valami olyasmire kell költenem, ami nem volt benne a havi költségvetésemben. Anya mostanában háromszor meggondolja, hogy mikor és mennyi pénzt ad, mintha sejtene valamit. Lehet ez az ősi anyai ösztön, amiről mindenki beszél, mert ha valakit, akkor anyát képtelenség átverni. Mondjuk én sem átverem a szó hagyományos értelmében, pusztán jó alaposan magamba rejtem a szavakat, amikkel megformálhatnám az igazságot: otthagytam az egyetemet. Clyde már tud róla, aki úgyszintén visszavett az ATM szerepéből. Apa meg hol otthon van, de leginkább dolgozik, mióta mi, gyerekek is egyre kevesebb időt töltünk otthon. Connie csak élből nem finanszíroz semmit, amihez köze van a nevemnek vagy Courtének, aki hasonlóan csóró, mit én. Ilyen ínséges időkben kénytelen az ember a saját kezébe venni az irányítást, és ugyan meg is tenném, ha a vállalkozás nem beszippantaná a maradék dollárjaim, hanem milliókkal terítene be. Erről Clydenak nem fogok beszélni, mert azt mondaná igaza van, pedig nem. Kaptunk néhány megrendelést december óta, de elég elhanyagolhatóak, és nem hoznak túl sokat a konyhára. A nyomorult rajztábla nélkül meg még annyira se haladunk sehova, mert munkaeszköz nélkül dolgozni se lehet. Szóval nagy duzzogva kénytelen voltam rávenni magam, hogy vegyek egy másikat, és bármennyire is utálok vásárolgatni ez a shoppingolás mégis pozitívan alakul már az első percben, mikor feltűnik a vörös lányka. Nem csak azért, mert furcsa módon egész csinos egy számítástechnikai bolti eladóhoz képest, hanem mert azonnal kiszúrom a sapiját. Furcsa egybeesés is lehet, hogy nálunk a családban mindenkinek van egy ugyan ilyenje, és a bátyám chatpartnerét is Wendynek hívják, akárcsak őt, de én túlzottan szeretem az összeesküvéselméleteket ahhoz, hogy eltekintsek egy ilyen szembetűnő egyezés mellett. - Én csak szimplán nem szeretem a monitort nézni, miközben a táblán rajzolok – vonok vállat zsebre dugott kézzel. Mindig is zavart, hogy két felé kell koncentrálnom. -, de valóban tök jó a részletekhez. Sokat rajzolok karaktereket, ahol fontos az aprólékosság. Bűn lenne egy olyan arcot, mint mondjuk a tied, vázlatosan hagyni – mind ezt úgy mondom, hogy a szemébe se nézek. A polcokat vizslatom nagy szakértelemmel, miközben szánt szándékkal ejtek el egy bókot. Részben azért, mert ha tényleg Connie Wendyje, akkor kicsit felrázhatom a bátyám kedélyeit, ha meg nem, akkor csak szimplán szebbé tettem egy lány munkanapját egy célzott dicsérettel. Ez bűn lenne? - Úristen – ejtem ki a szót szinte elalélva gyönyörtől a számon, mikor meglátom a hatalmas monitor nagyságú táblát. Szinte önkénytelenül végig simítok a dobozon. Valaki a telefonok tudásától, mások az autóktól vágják hanyatt magukat, ezzel szemben én a rajzpadok látványától tudok teljes izgalomba jönni. Ha lehetne azonnal kikapnám a kezéből, és új szerelmemmel együtt mennénk haza, de valószínű erre nincs keretem. – Mennyire kell eladósodnom ahhoz, hogy ezt választhassam? – érdeklődöm burkoltan az ára iránt. Nyilván már csak az hiányozna az amúgy is szegényes költségvetésemből, hogy benevezzek egy jó kis devizahitelre, és soha életembe ne tudjam törleszteni. Persze, ha egyszer gazdag leszek és nem csak helyes, akkor majd zsebből kiadom az árát, de ez még várat magára. Egyelőre háromszor meg kell gondolnom, hogy mit veszek le a polcról. - Akkor ez valami cosplayes cucc? – nem nagyon értek az ilyesmihez, bár sejtettem, hogy anya nem jár a Con-ra sapkát venni. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a szomszédos bevásárlóközpontban egy leárazáson zsákmányolta be. Persze ez a könnyed hazugságnak tűnő kijelentés Wendytől csak még egy ok, hogy nekem legyen igazam. Nyilván nem állíthatom az első találkozásunkkor, hogy valóban lódít, de mivel én is nagy mestere vagyok a füllentsenek, kiszúrom a további szakértőket. - Valami jól üzemelő és pénztárcabarát megoldás kéne. Amit az előbb mutattál az nagyon tetszik, bár nem az az egyetlen, ami itt bejön – ismét nyitva hagyom a bók kérdéskörét. Vagy érti vagy nem, de újfent nem tolom az arcába, nem nézek rá, szemem végig futtatom a kirakott termékeken. Közelebb lépek a polcokhoz, és egy távolról tetszetős darabot nézek meg közelebbről. A kérdésére fordítom a fejem felé. - Egy még viszonylag fiatal grafikai startup – felelem, majd visszatérek a nézelődéshez. Egy pillanatra meg is bánom, hogy ezt elmondtam neki. Ha kapcsolatban áll Connival, akinek a hobbija anyának árulkodni, akkor dobhatom a kukába a hónapokon keresztül kitartó titkolózásom. – És te hogyhogy… itt dolgozol? Nem vágytál soha valami jelentősebbre? – én képtelen lennék bolti eladó szerepben tetszelegni. Beleőrülnék, ahogy az irodai munkába is. Szükségem van az alkotói folyamatokra, amit ezekből a monoton munkavégzési formákból képtelenség kisajtolni.
Nem így képzeltem el a napomat, hogy vizsga után ezen az átkozott napon itt fogok robotolni a boltban, ahelyett, hogy felmennék és discordon szidnám kicsit Conniet, amiért képes volt megvenni a valentin napos Rakkan skint és persze ezt meglovagolva már csak azért is játszanék vele és cukkolnám, amiért a csaj párját hozhatja majd nekem, Xayaht. Épp várom az sms válaszát, amikor az öccse megjelenik az üzletben, a legtöbb esetben elmenekültem volna, de nem tettem, mert apa megkért és hát ha ilyet tesz, jó oka is van rá általában. A táblagépekhez sétálunk és beszélgetni is kezdünk a rajztáblákról. Annyira nem tartom vele a szemkontaktust, mert szeretném minél hamarabb letudni a dolgot. Bólogatok, ahogy mesél a véleményéről, miért is jobb csak egy dolgon figyelni, amit alkot, ebben teljes mértékben egyet tudok érteni, mert én is így vagyok vele. A bókot hallva felhorkanok olyan fiúsan, mert szerintem az én arcom pont nem olyan, amit meg kellene örökíteni. Kerülöm is a kamerákat, amennyire lehet, de sajnos muszáj leszek megszokni... Már a gondolattól is elfehéredek kicsit, de szerencsére sikerül másra fókuszálni és így tovább is ugorhatunk a dolgon, szavakkal nem kommentálom, nem adom alá a lovat, arra várhat! - Az attól függ mennyi pénzt hoztál magaddal vonom meg a vállam, mert fogalmam sincs, hogy anyagilag hogy állhat, nem szoktam mások helyzetébe belátást kérni, mert számomra ez másodlagos dolog. Mi sem vagyunk valami hű, de gazdagok, de jól megy az üzlet és van stabil kereset, amivel az életszínvonalunkat tudjuk tartani. - Ott nem csak cosplayes dolgokat lehet kapni. Őszintén nincs sok fogalmam arról, hogy mi van egy ilyen helyen, én az esport miatt néztem csak ki meccseket nézni, nem érdekelt semmi más, szóval nem jártam körbe a helyszínt általában. Leültem a LoL-os színpad elé és elvoltam ott. - Ja, az jó cucc és igazából egy árban van a Wacom L mérettel, amivel ha összehasonlítom, akkor az mindenképpen jobb teszem hozzá, majd mikor mondja, hogy más is bejön neki, akkor én másik eszközre asszociálok, mert nem szoktak nekem bókolni, szóval ezt fel sem veszem. - Tényleg? Melyik jön be még? fordulok is a polcok felé, hogy lássam mi lehet olyan érdekes, mint a monitor, ami egy rajztábla és gyönyörű a színkezelése és persze minden fontos rajzprogram elfut rajta. - Hű, és valami egyedin dolgozol vagy megrendelésre szoktál rajzolni? én nekem nincs nagy tehetségem ehhez, na meg talán türelmem sem, jobb szeretek inkább akciódús játékokkal nyomulni és azokban elveszni, mert ott érzem is, hogy haladok na meg közben jönnek az achievementek is. Az új LoL-os karaktereknél is azért megnézem a youtube csatornán, ahogy megrajzolják a háttérképüket felgyorsítva, mert az úgy tök jó. Van amikor fellelkesülök és én is rajzolnék, de pár vonal után inkább feladom. - Ó, én nem dolgozom itt, csak besegítek apának néha. Azért ez az üzlet elég jelentős, ha nem lenne az, te sem ide jöttél volna vásárolni. Nem esett túl jól, hogy így leírja, mert elég jól megy az üzlet és persze tudnánk felvenni embereket is, de miért is tenné, amikor itt vagyok én, aki ingyen besegít. - Szóval XP-PEN vagy Wacom mellett maradnál? terelem inkább vissza a szót a rajztáblákhoz, mert nem ismerkedni akarok, azt sem értem, miért válaszoltam neki egyéb kérdésekre. Közben rezeg a kezemen az okos karkötőm, mert Connie válaszolt én meg vagyok olyan balga, hogy felemelem, hogy megnézzem, tényleg ő írt-e rám. Még szép, ott virít a neve a kijelzőn, pár pillanat erejéig, csak remélem, hogy az árakat leste Oli közben, mert nincs sok kedvem az ismered a bátyám és ismerősök vagyunk kártya kijátszásához, hátha kap valami engedményt. Apa tud Connieról, de kétlem, hogy emiatt majd enged az árból, bár sose lehet tudni. Nem vagyok olyan, aki ne segítene bárkinek, ha tud, szóval lehet csak úgy is megkérdezhetném apát, hogy mennyit engedne ezekből ismerősnek vagy nekem.
Kezdőlap
