If two past lovers remain friends, it's either someone is still in love or someone is still hoping for a second chance.
Már pár hete nem láttam Alex-ot, de ezért csakis én vagyok a hibás és nem ő. Gyalázatos legjobb barátnő vagyok, és szégyellném is magam, ha lenne lelkiismeretem, de igazából nem így van. Viszont hiányzik a társasága, és holott... nem igazán érzem magam hibásnak, mégis úgy érzem valami bocsánatkérést kell produkálnom amiért elhanyagoltam egy lány miatt. Komolyan mondom, ha nem ismerném magam... még azt hinném, hogy szerelmes vagyok. De az nem lehet, pláne nem pár nap alatt lesz szerelmes az ember. Én aztán nem! Mióta találkoztam Milával mindig csak ő jár a fejemben, az edzéseken is már harmadszorra törtem ki majdnem a bokám... vagy a nyakam. Szerencsétlen lányokat oltottam le amiért nem voltak képesek elkapni, de hát ez nem teljesen volt igaz... ami azt illeti. Anyám folyton kérdezgeti hogy hogyan haladok az üggyel kapcsolatban, és általában mindig kitérő válaszokat adok neki. Ami azt illeti, elég nagy szar alaknak érzem magam, amiért átvágom a csajt. De nem is gondolok arra, inkább az égő vörös tincseire, a formás testére. Azóta elég sokat lógunk együtt, sok programot szervezek neki, az az érzésem, hogy ő is a lányokra bukik, de teljesen száz százalékig még nem győződtem meg róla. Amíg nem vagyok benne az, addig nem fogok lépni, főleg, hogy anyám megígértette velem, hogy minden információt ki kell szednem belőle amit a szüleiről tud. Anyám remek zsaru... le a kalappal előtte, de ezek igazán nagyban játszhatnak, ha semmit se tudott még kideríteni az üggyel kapcsolatban. Igazán kétségbe lehet esve ha az egy szem leszbikus lánya segítségét kéri. Tudom még ma is küzdj az elfogadással, bár már sokkal jobban megy neki, mint pár évvel korábban. Akkor elég drasztikusak voltak a szüleim ezzel kapcsolatban. Nem elég, hogy teljesen össze voltam zavarodva, még be is égettek minden hogyan. Folyton azt hallgattam, hogy tisztességes lány nem csinál ilyet, és hogy nekem az a dolgom, hogy majd férjhez menve tovább vigyem a Montgomery név jó hírét. Talán már rájöhettek, hogy ez soha a büdös életben nem fog megtörténni. Igazából aki már akkor is mellettem állt az Alex volt. Amikor először meséltem Missyről... meg, hogy mi történt és mit érzek ezzel kapcsolatban ő teljesen elfogadta. Nem nézett rám ferde szemmel, nem könyvelt el semmi beteg, eltorzult akárminek aki a férfinemmel nem tud kapcsolatot létesíteni. Egyszerűen csak azt mondta, hogy mindegy kivel akarok lenni, vagy kihez vonzódom, mind a kettő én vagyok. Ezzel ellentétben a szüleim igazán tanulhatnának tőle... Emlékszem még az általános iskolában ismerkedtünk meg, azonnal össze haverkodtam vele, és azóta is legjobb barátok vagyunk. Ő elviseli a hülye ötleteim és a nyers modorom. Nem igazán foglalkozom ilyenekkel amúgy sem, ha valaki nem akar a közelemben lenni, hát így járt. De én amúgy sem ismerkedem, haverkodom akárkivel... akivel mégis megteszem az csak örülhet, hiszen ez hatalmas kegy a részére. Lúzerekkel és szánalmas idiótákkal még csak szóba sem állok, kivéve... ha valóban van valami hátsó szándékom amiért ezt teszem, mert akkor viszont valóban mézes-mázos tudok ám lenni! De hát ezt is az anyámnak köszönhetem, addig hurcolt dokikhoz, hogy a végén már teljesen hidegen hagytak, sőt mindenkit próbáltam sokkolni, tudva, hogy a felvételt a beszélgetésekről anyám is látja. Ahogyan telt az idő ráébredtem, hogy mit akarok valójában... tehát tényleg neki köszönhetem, vicces mi? Miután délelőtt váltottunk némi sms-t megbeszéltük, hogy este nála filmezünk, ő választja a filmet, én meg viszem a pizzát, na meg a bort. Sok mesélni valóm van neki, hiszen ő a legjobb barátom, de mit mondhatnék neki, hiszen arról nem beszélhetek, hogy anyám mire kért. De el kell mesélnem...különben fel fogok robbanni, teljesen kezdek össze zavarodni. Ami rám egyáltalán nem jellemző.... ami még inkább zavaró, és frusztráló. Én meg utálom ezt az érzést, illetve nem is tudok mihez kezdeni a dologgal. Kipattanok a kocsimból, kezemben a pizzával, meg az üveg borral, királykék farmering, illetve farmernadrág van rajtam, magassarkú bokacsizmával, vöröses csokoládés színű tincseimre egy fekete színű svájci sapkát húztam. Amint kinyitja az ajtót köszönés nélkül rontok be hozzá. -Jajj ne haragudj, amiért nem jelentkeztem az elmúlt pár hétben, de hoztam pizzát és bort,- emelem fel az üveget,- a kedvencedet, nem mondhatod, hogy nem bocsájtasz meg nekem,- azzal kacsintok rá és bűbájos mosolyt eresztek meg felé. Majd ha beleegyezik elindulok a konyha felé lepakolni.
Az utóbbi pár hét nem éppen úgy sikerült, mint ahogy annak kellett volna. Rengeteg munka, itthon sem várt semmi jó és be kell vallanom, hogy eljutottam arra a szintre, hogy besokalljak és kimerüljek. Akarok valami változást, valami apróságot, amitől legalább úgy érezhetem, hogy kiszakadok a közegből, amiben most benne vagyok. Pont ezért gondoltam arra, hogy be kellene festetnem a hajam valamilyenre. Egész héten ez a gondolat járt a fejemben, hiszen egész életemben szőke voltam. Úgy születtem és egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy változásra lenne szükségem, de most minden megfordulni látszik. Egy olyan ember is visszatért az életembe, akiről azt hittem, hogy nem látom soha többé. Ez csak valami jel lehet, hogy ideje kilépnem a megszokott dolgokból. Pont ezért vetettem fel az ötletet még a délelőtt folyamán a legjobb barátnőmnek, Kath-nek, hogy jöjjön át este és csináljunk valamit, mint régen. Én is sokat dolgoztam mostanában és valljuk be, ő sem látta el rendesen a szerepét a barátságunkban. Jóval kevesebbet beszéltünk az utóbbi pár hétben és úgy érzem, hogy ezt most ideje megállítani. Nem szabad, hogy hagyjuk, hogy a dolgok így menjenek tovább, mert még a végén annyira eltávolodunk egymástól, hogy egyáltalán nem fogunk beszélni. Én nem akarom, hogy ez bekövetkezzen és ahogy látom Kath sem erre hajaz. Rögtön belement, hogy átjön ma este és végre lóghatunk egy kicsit együtt. Ugyan fél mondatokból tudjuk, hogy mi van a másikkal, de ez bőven nem elég ahhoz, hogy kiismerjük az egész szituációt. Ma este szerencsére senki sem lesz itthon, így simán lehet nálunk a két fős összejövetel. Alap esetben nem nagyon szeretek senkit áthívni hozzánk, ez alól még Kath sem kivétel sajna, de így nem ütközik semmibe a jókedvünk. Remélhetőleg apa nem fog hazaesni az éjszaka közepén. Anyát ma megfigyelésen bent tartják a kórházban, míg Clary-ről fingom sincs, hogy merre lehet. Talán pasizik, bulizik vagy ő is valami barátnőjével van. Ma nem beszéltünk és nem faggattam ki, mielőtt lelépett, hogy hová az a nagy sietség. Csak örültem a fejemnek, hogy lesz pár órám egyedül azelőtt, hogy Kath megérkezne. Pont ebből kifolyólag sikerült végre leülnöm és megnéznem egy filmet, míg az arcomon arcpakolás pihent. Nem túl nagy dolog, néhány embernek mindennapos, de nekem ez igenis kiváltásgos dolog. Konkrétan annyit vagyok itthon, hogy meló után reggel bedőlök az ágyba, este felkelek, elkészülök és megyek is a bárba és egész éjjel ott vagyok. Az egész bioritmusom felborult és nagyon úgy érzem, hogy lassan váltanom kellene. A csengetésre egyenesen az ajtóhoz rohanok és egy hatalmas vigyorral tárom ki Kath előtt az ajtót, aki még a magassarkú bokacsizmájával is jóval alacsonyabb tőlem. - Ugyan már, én sem kerestelek téged sokkal többet - arcomon széles vigyor virít. Rendkívül örülök, hogy végre láthatom. - Ah nagyon király vagy. Éljenek a plusz kalóriák! - nevetem el magam és arrébb állok, hogy be tudjon jönni tőlem a lakásba. - Egyébként bort azt én is vettem. Két üveg is van behűtve, úgyhogy ma nincs megállás, aztán majd holnap bánhatjuk - ha bejött, akkor becsukom mögötte az ajtót és elindulok a szobám irányába, de útközben még beugrok a konyhába két pohárért, hogy azért ne az üvegből igyuk majd a bort. Tizenöt évesen talán még menő volt sunyiban a tablettás bort úgy lehúzni, ma már inkább igénytelenség. Mondjuk vannak olyan állapotok, hogy megengedhetjük magunknak. Most még nem következett az be. - Plusz lenne egy hatalmas kérésem és muszáj igent mondanod! - rakom össze a kezeimet könyörgően és csak reménykedni tudok, hogy beleegyezik. - Kérlek fesd be a hajam ma este!
Kezdőlap
~ 600 körül ~ 
Az utóbbi pár hét nem éppen úgy sikerült, mint ahogy annak kellett volna. Rengeteg munka, itthon sem várt semmi jó és be kell vallanom, hogy eljutottam arra a szintre, hogy besokalljak és kimerüljek. Akarok valami változást, valami apróságot, amitől legalább úgy érezhetem, hogy kiszakadok a közegből, amiben most benne vagyok. Pont ezért gondoltam arra, hogy be kellene festetnem a hajam valamilyenre. Egész héten ez a gondolat járt a fejemben, hiszen egész életemben szőke voltam. Úgy születtem és egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy változásra lenne szükségem, de most minden megfordulni látszik. Egy olyan ember is visszatért az életembe, akiről azt hittem, hogy nem látom soha többé. Ez csak valami jel lehet, hogy ideje kilépnem a megszokott dolgokból. 
|| 