2020. márciusa

Reggel

Miután az elmúlt időszakban Odette-el merőben érdekes munkahelyi viszonyunk alakult ki, így nem volt meglepő, hogy közöttünk köttetett egy külön kis "munkaköri leírás" főleg, ha az első alkalommal nagy port kavart az öltözéke... engesztelésnek pedig amiért megsértettem, ma reggel egy ajándékcsomag várta az íróasztalán egy kis kártyával rajta "a kosztümöd alá mára Max" egyszerűen ott hagytam neki, majd elsiettem az óráimat megtartani.

Kora délután

Az öltözőben az órák után két játékos az egyetem focicsapatából készülődött az aznapi edzőtermi körükre, hogy levezessék az oktatás keltette unalmakat. Bár a csevegés valamelyest mást tükrözött élénkségével.
- Én mondom Jack, eszméletlen az az új tanársegéd! Eddig rohadtul untam az órákat, de most... - vigyorodik el Jordan ábrándosan, míg derekán kicsit igazít a törölközőn, nem régen jöttek ki mind a ketten a zuhanyból. - Ma is felült az asztalra és harisnyakötőt villantott, hallod... - mire Jack felnevet.
-Komolyan Jordan? na, majd meg kell mutatnod a folyosón, melyik ez a vadmacska!

Vékony jég. Sokszor merészkedik rá aki nyerni akar és sikert, olykor meg sem gondolva a következményeket. De aki mer az nyer, ilyen mondás is van. Na most elsőre nem rólam van ebben szó, inkább az emlegetett tanársegéd merészkedik rá, hiszen azzal, hogy csak úgy bejön az öltözőbe nő létére, máris vastagon egy zaklatási ügy felé tendál. Mert amúgy lehet ezt így is... volt az a leszbikus tanárnő is, aki a meleg fiú diákját zaklatta egy egyetemen, az sem úszta meg, szóval a metoo vonatnak is vannak érdekes kanyarjai. Ezért sem szeppenek meg tőle, sem attól, amit mond. Bátorságom és nyugalmam pedig Jack-re is átragad.
- Tanarnő! - átszellemülten mosolyodok el. - Ha edzeni szeretne, ez rossz öltöző... - mondom a szúrósnak szánt szemek közé, egyelőre csak finiman utalva rá, hogy tilosban jár, ami nem is baj, mert ő próbál meg letolni. - Naná, elég csinos az a fekete csipke a ófehér combján! - bejött a területünkre, szóval csak nyugodtan bólogatok és lassan kicsit közelítünk is mind a ketten, két odalról. Jack mondjuk inkább az ajtó felé, így szűkül a visszavonulási út. Csapatjáték a foci. - Ha nem mutogatná, akkor nem figyelne rá, ez tuti! - modnja Jack én pesig megvonom a vállam, mert igaza van. - Amúgy ja, és ezért nem is kell terjeszteni mert Miss Walsh-nél jobban senki sem terjeszti. - teszem hozzá egy könnyed mosollyal, a törölközőt lazán fogva. Mondjuk azt lehet látja a csinos hölgyike, hogy a jelenlétének van hatása... a vizes bolyhos anyag elég jól mutat... - Annál is inkább, mert itt kukkol miket a ferfi öltözőbe csak úgy betoppanva! - mostanra már nem juthat ki mellettünk, ezt láthatja.

Normális keretek között nem beszélnénk így a tanárnővel, például a tanteremben semmiképp. De most betévedt a területünkre és lehet ő a hierarchiában felettünk, ez az állatvilágban sem segít sokat. Nagyobb ragadozó bármelyik nagymacska, mint mondjuk az emberszabású majmok, azok mégis védelmi körbe rendeződve botokkal és kövekkel riasztják el a ragadozót. Együtt erősebbek a saját területükön. Mint most mi. Oké, lehet nem kéne természetfilmeket bambulva piálni a koliban, de az sokszor elég megnyugtató egy edzés után. Szóval most nehéz megmondani ki a vad s ki a vadász.
- Tehát tanárnő figyeli, hogy nekünk mi áll jól. Ez hízelgő! - nevetem is el magam s Jack velem nevet. Tekintélyt akkor tudna parancsolni, ha nem ebben a környezetben lennénk s alapvetően több karizmával rendelkezne, nem egy durcás kislányra emlékeztetne. Hiába idősebb és tanít, ez így ide most kevés nekünk. Pláne, amikor kicsit sarokba szorítjuk s még jobban megszeppen.
- Ja, de csak addig, amíg nem teszi közszemlére... amúgy meg figyeltünk! - most Jack-nél a "labda, hogy megfeleljen a tanárnőnek, ahogy szakállas állát kissé megdörgölve meg is teszi ezt. - Például azt is láttam, hogy harapja be az ajkait tanárnő minden alkalommal, amikor rám néz. - teszem hozzá pimasz kis mosollyal, egyszersmind megadva a kegyelemdöfést. Jack az ajtó felől zárja el az útját, én a másik oldalán vagyok s lépéseim finoman terelték Őt a szekrény felé, egyszersmind ösztönös hátrálásra késztetve. A vér és hús szava, a puszta fizikai dominancia és jelenlét eszközét használjuk ki könnyű szerrel és kellő magabiztossággal. Pedig belül ott van bennem a kétely szikrája, hogy most követünk el rohadt nagy hibát, de túl régen fantáziálok a cicaszemű tancsiról és túl csábító ez a helyzet, semhogy elszalasszam. A saját csapdájába esett s most meg is kérjük a dolog árát. Ha jól jön ki a dolog esze ágában sem lesz panaszkodni, ha nem akkor meg neki is pont annyira kínos lenne megemlíteni, hogy hol járt milyen körülmények között, semhogy megúszhassa. Amikor ezt megértem, szigorú tekintetére újra mosollyal felelek és Jack is. Ő nem akkora észlény, de elég hű barát ahhoz, hogy megbízzon a szimatomban.
- Nos, tanárnő meglesett itt minket egy szál törölközőben, sőt még mindig élvezheti a látványt... - célzok itt könnyedén arra, hogy edzett, izmos testi valónkban fogjuk itt közre, a zuhanytól még mindig kissé meg-megcsillanó vízcseppekkel borítva melyek lassan száradnak. - Cserébe mi is szeretnénk megnézni tanárnőt a pikáns kis fehérneműjében. - határozom meg végül az árat rákacsintva s átlépve a bűvös határvonalat. - Ha akarja segíthetünk is vetkőzni! - érkezik Jack megszólalása is kaján vigyorral. Már karnyújtásnyira állunk tőle, érezheti a tusfürdőink illatát is, ahogy mi is érezzük innen az ő édes, megrészegítő parfümét. Veszélyes, de élvezetes játék ez!