Az emberke többsége szereti a péntek délutánokat, hiszen ilyenkor végre kicsit lenyugodhatnak és pihenhetnek. Nem kell másnap korán kelni és rohanni. Aichanak eddig fel sem tűntek a napok váltakozása, hiszen a rohanó világból egy ideje már mellék pályára került, ahol észre sem vette, hogy milyen nap van. Ám, az utóbbi időben úgy tűnik, hogy felgyorsulni látszanak az események. Hiszen a semmiből megjelent a bátyja, akivel elég rendesen össze is balhéztak mindenki füle hallatára a lépcsőházban. Azóta nagyon ki sem meri dugni az orrát, csak akkor, ha nem hall mozgolódást, nehogy valaki aztán elcsípje és szóvá tegye neki, hogy nem éppen este tizenegykor kéne ordítozni. Aztán jött az, hogy elment egy igen érdekes interjúra, amit azóta is nehezen dolgozott fel, hiszen övé lett az állás. Mármint, biztosan lettek volna nála ügyesebb és képzettebb jelentkezők is. Most pedig ez a konzultáció az új dokival, inkább tűnt a számára egy randinak, mintsem egy tényleges orvosi megbeszélésnek. Ezek után pedig rendesen kavarognak benne a dolgok, amit a szokásos módon vezet le: sütiket süt. Gyakran már csak akkor veszi észre, mikor már a második adagot tolja be sülni. Teljesen olyan, mintha fejben ott sem lenne a sütésnél, csupán a teste végzi el a megszokott mozdulatokat, így még magát is megtudja lepni, mikor elkészülnek a finomságok.
Igazából most is ez történt, hiszen az egész ott kezdődött, hogy csak egy kis tejet akart kivenni a hűtőből és már most ott tart, hogy hogy felvágja az epres clafoutis-t és a tálcára készítse mellé a csoki-mousse-okat, amiket apró kis edényekbe adagolt ki előre. Kicsit bosszantja is, hogy erre pazarolta el az itthon fellelhető alapanyagokat, hiszen, nassolni való helyett más is lehetett volna belőlük, de ha már így alakult, akkor legalább nem üres kézzel megy át kipanaszolni a hét mozgalmait a drága szomszédjának. Még mindig nem tudja, hogy tűri meg magánál minden pénteken, de fogalma sincs, hogy mi lenne vele nélküle. Mert tény, hogy nincs teljesen egyedül a városban, azért nem mindig érnek rá a barátai. Na, meg néha vannak olyan dolgok, amiket az ember lánya inkább egy másik nővel beszélne meg és nem hím egyedekkel. Aichanak pedig inkább férfi ismerősökből jutott több a világ ezen pontján.
Szerencsére még időben elkészült a sütikkel, amit egy tálcára pakolva igyekszik átügyeskedni a szomszédba, ám a bejutáshoz már inkább segítséget kér, míg le nem szédül az egyik süti, így a fejével célba veszi a csengőt, utána pedig türelmesen várja, hogy ajtót nyissanak neki. – Szia, remélem még nem ettél semmit, illetve nem vagy tele, mert hoztam egy kis finomságot. – mosolyodik is el, ahogy meglátja magával szemben a másikat és reméli, hogy legalább majd az egyikkel a másik kedvére tehet. Mondjuk, a csokis dolgoknak melyik nő ne örülne? Vagy az epernek?