Joshua & Jace

hello my new neighbour

Pola tényleg nem adta fel ezt a dolgot és már én éreztem magam kellemetlenül, amikor dörömbölt az ajtón. Egyrészt nem akartam átmenni, másrészt ez a dörömbölés problémás, valószínűleg a szomszédok nem örülnek neki... Szóval jobb lenne ezt elhalasztani vagy legalább megvárni, hogy kipakoljunk, de nem. Pár órája vagyunk itt, de Pola már menni akar szomszédozni. Nekem valahogy elegem van az emberekből, de talán a sok függő miatt érzem ezt, olyan link alakokkal futottam össze az elmúlt időben, hogy bánom az egészet. Néha legszívesebben fognám magam és befejezném, szólnék a szállítoknák és a függőknek, de ez nem megy így. Próbáltam minimalizálni a vevői körömet, próbáltam minél kevesebb embernek anyagot juttatni, de sokkal nehezebb. Ez szól annak és annak, azok meg megkeresnek és letámadnak majd fenyegetőznek és folytathatnám. Néha emberundorom van, megérthető...
végül felálltam és elindultam az ajtó felé, majd kinyitottam és beengedtem rajta a húgomat. - Szégyelld magad Jace! Nem szép dolog kizárni a húgodat és most vegyél fel egy pólót, átmegyünk! - imádom, amikor mérges, akkor azt hiszi, hogy ő a főnök. Én tényleg próbáltam visszafogni magam és nem kinevetni őt, de nem ment, hangosan tört ki belőlem és rázkódtam tőle. Csak csípőre vágta a kezét, majd fenyegetni kezdett az ujjával és végül hozzám vágta a hozzám legközelebb eső tiszta pólómat. - Két perced van vagy nem főzök rád egy hétig! - mondta, majd azzal a jellegzetes raptor járásával elhagyta a szobát. Nagy kaland, akkor rendelek magamnak kaját, de nyilván nem mondhatom ezt neki, így csak felhúzom a pólót majd elindulok a fürdőbe és megmosom az arcomat.
Talán nem lesznek otthon és megúszhatom az egészet, de Pola nagyon lelkes és sziporkázik az örömtől. Nagyon szépek lettek a muffinok, nem hittem volna, hogy ilyen sok minden van hozzá, úgy szülte a dolgokat? Mondjuk azt sem értem, hogy miért pont unikornisos muffinokat csinált. Mondjuk az ő dolga, engem annyira nem izgat, azonban mielőtt bármit is tettünk volna, valaki biztosra veszem, hogy bebaszta a bejárati ajtót és elviharzott. Pola kérdően pillantott rám, én pedig megvontam a vállamat és kinyitottam neki az ajtónkat. - Legyél kedves és aranyos. - mosolyog rám, majd megforgatom a szemeimet és félmosolyt erőltetek az arcomra, majd elindulunk a szomszéd ajtajához, kopogok rajta és pár pillanattal később egy fiú nyitja ki az ajtót, egy elég fiatal fiú. - Szia. Esetleg a szüleid is itthon vannak? - kérdezem tőle barátságosan és lám, még egy normálisnak nevezhető mosoly is megjelenik az ajkamon.