Brooklyn egyik bevásárló központjában sétálok. Jelenleg csak nézelődök, azonban fogalmam sincs, hogy mivel tudnám bővíteni a ruhatáram. Vannak nadrágjaim, pólóim, pulóvereim, kabátjaim és egyéb ruhadarabok. Megállok egy öltönybolt előtt, s nézem az árakat. Mindegyik drága, azonban ekkor jövök rá, hogy ez hiányzik ténylegesen a ruhatáramból. ~ Fel kellene próbálnom egyet, vagy kettőt. ~ nézek az egyik nagyon szépen szabott darabra. Olcsóbb mint a többi, olyan elérhető számomra az árazása. Sosem mutatkoztam még öltönyben, ám felkeltette az érdeklődésem, hogy milyen hatással lennék a környezetemre. Ennek fényében térek be, s nézem meg alaposabban a választékot. Ami a kirakatban volt, az csupán pár darab, ám itt idebenn teljesen más a helyzet. Hamar megtalálom az első felpróbálandó darabot. Egy világosabb darab, kellemes anyaggal és stílussal. A próbafülkébe viszem, s bezárkózok. Nekiállok vetkőzni, először le, aztán fel. Alaposan megigazítom magamon, s nincs szerencsém. Idebenn nincs tükör, csak a próbafülke mellett. Érdekes elgondolás. Kisétálok a nagy tükör elé, közben észlelek egy nőt( Elena) a közelemben. Pár pillanatra megnézem, s küldök felé egy barátságos mosolyt, de ez minden. Túlságosan lefoglal a ruhapróbálás. Magamat figyelem, hogy milyen kényelmesen érzem magam benne, hogy néz ki rajtam és hasonló apróságok. Jó választás, azonban hamar rájövök, hogy mi az egészben a fura. Nos odalent elfelejtettem felhúzni a cipzárt, ami valljuk be eléggé kellemetlen. Gyorsan körbenézek, hogy nem-e vagyok veszélyben, majd gyorsan felhúzom. Kifújom a levegőt, majd gondolva egyet odalépek egy másik öltöny típushoz, s azt kezdem el nézegetni. Mikor megtalálom a saját méretem, akkor odapillantok hosszabb időre a csinos nő irányába. Gondolok egyet, s odasétálok hozzá. - Elnézést, tudna nekem segíteni, hogy melyikben mutatok jobban? - nem ez az első esetem, hogy tök idegenekre bízom az öltözködésem. Néha elég pocsékra tud sikeredni, s szerintem azzal nincs gond, ha a gyengébbik nemtől kérek tanácsot. Én merem remélni, hogy nem fog elzárkózni tőle.
Hogy mit keresek én Brooklyn egyik legnagyobb bevásárló központjában? Hát azt még jó magam sem tudom. Én nem az a fajta nő vagyok, aki sokszor fordulna meg ilyen helyeken. Most például csupán azért jöttem ide, mert az egyik munkatársam kicselezett. Pontosabban azt mondta, hogy szeretne a keresztlányának vásárolni valamit. De valahogy éreztem, hogy nem csak ez lesz belőle. Mégis rátudott jönni, hogy eljöjjek vele. Azt is mindjárt elmagyarázom, hogy mit keresek egy öltöny boltban. Nos, míg kedves barátnőm késztetést érzett arra, hogy belépjen egy számomra túl giccses szó szerint ruhás boltba, addig én jobbnak láttam lelécelni. Ez idáig okés, e szerint lehetnék akár a kirakat közt bámészkodó nő is vagy csak sétálgató. Az is voltam egészen odáig, amíg meg nem pillantottam az egyik ellenségemet, akihez igencsak nem fájt a fogam. Így berohantam a legelső boltba ami nyitva volt. Ez pedig az öltönybolt volt maga. Persze az eladónak rögtön szemet szúrtam és meg is kérdezte, hogy mit szeretnék vásárolni és kinek. Én meg csak hebegni-habogni tudtam, hogy a pasimnak, aki mindjárt érkezik. Ekkora hülyeséget is csak én mondhattam. Már belátom. Hát így kerültem most ide és nézegetem ezeket a férfi öltönyöket, amikhez olyan sokat igazából nem értek. Csupán azért teszem ezt is, hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy alig léptem be és már megyek is. Úgy teszek mintha nagyon is érdekelnének ezek a dolgok itten, közben pedig az ajtót figyelem, mintha várnék valakire. Ám csupán arra várok, hogy leléphessek biztonságosan. Ahogy így bámészkodom egy pillanatra másik oldalra fordítom a fejem és tekintetem szembetalálkozik egy kellemes megjelenésű férfiéval. Rám mosolyog én pedig elővéve legjobb mosolyomat és tekintetemet, mosolygok vissza rá. Ha jól látom éppen öltönyöket próbálgat, nem sok sikerrel. Ezután visszafordítom tekintetem az öltönyök felé. A hangokra a férfi felé fordulok és egy kissé végig mérem őt, lentről felfelé. Nem rossz képviselője a férfi nemnek az biztos, de tényleg nem valami jó választ ez az öltöny. - Hát. - sóhajtom feléje egy apró mosol keretében. - Nem vagyok valami jó a divatokban meg az ilyesmibe, de azért lássuk csak. - teszem hozzá őzike szemeket meresztve rá. Majd gyorsan körbenézek az öltönyök között és leemelek egyet közülük.Ha jól sejtem ez pontosan az ő mérete, kellőképpen elegáns és diszkrét. Aztán egy másikat is ami kihívóbb és merészebb. - Ha fontos megbeszélésre készül, esetleg munkamegbeszélésre vagy hasonló akkor ezt ajánlanám. - emelem feléje azt amit legelőszőr leemeltem. - Ha viszont afféle randifélére egy olyan nővel. - nézek rá nyomatékosan, remélem nem veszi sértésnek, hogy így fejezem ki magam - Esetleg lightosabb koncertre vagy ilyesmire akkor ezt. - fejezem be a mondatot, úgyse jutna más eszembe. Mindeközben feléje nyújtom a második öltöny félét. Ha egyik sem tetszik neki akkor leemelek egy harmadikat is. - Persze nem akarok tolakodó lenni, azt vesz fel amit akar. - nézek rá kissé csábosabban, mint ahogyan szerettem volna.
Várom, hogy megszólaljon a nő, azonban először egy szép mosolyt kapok tőle. Ez sem rossz kezdés, azonban nem kell sokat várnom a szavaira. Figyelek rá, mert kíváncsi vagyok a véleményére, s meglátására. - Semmi gond, nem is azért szólítottalak meg, hogy divat diktátorként kioktass – jegyzem meg elmésen, ráadásul mosolygok felé. Úgy érzem, hogy a semminél többet tud majd mondani, ha meg nem, attól függetlenül megismerhetem. Figyelem a mozdulatát, ahogy körbenéz ebben a rengetegben. Csak tudnám, hogy mit keres jelenleg? Egyelőre nem jön semmilyen okos útmutatás. Nézem, ahogy a különféle öltönyöket veszi le, s én pedig izgatottan várom, hogy mit hoz ki belőle. Végezetül a csinos nő megszólal, s én pedig iszom a szavát. - Igen, csak munkás öltönynek néz ki az első. A szabásán látszik. - próbálok valami okosat mondani, de nem tudom ezzel mennyire sikerült. Azonban a randizós öltönynél egyszerűen nem tudom megállni, hogy rá ne kérdezzek. - Megmutathatom magam ebben az afféle randizós öltönyben? - somolygok előre, s remélem, hogy belemegy a dologba. Én legalábbis ténylegesen kíváncsi vagyok, hogy utána milyen hatást keltek benne. A harmadik öltönynél furán nézek, de aztán egy vállrándítással veszem tudomásul, hogy létezik már ilyesmi. Mikor kijelenti, hogy nem akar tolakodó lenni, akkor nem tudom először hová tenni. Adok magamnak három másodpercet, majd egy mély lélegzetet, majd megszólalok. - Egyáltalán nem érzem tolakodónak, inkább hálás vagyok érte. - ha engedi, akkor a randizós öltönyt elveszem tőle, mert az öltönyök közül ez tetszett igazából a legjobban. S mivel lehet csapdába ejteni egy ilyen nőt? Bemutatkozással. - Különben örvendek a találkozásnak, Cillian MacSween vagyok – nézek rá úgy, ahogy az előbb tette velem. Kis sármos kisugárzás, megfelelő magabiztossággal. Nem maradok természetesen ebben a pozícióban, mert nem szabad semmit sem túl tolni. - Mindjárt jövök, szeretném tudni a véleményed, hogy miként áll rajtam ez az öltöny. - mutatom mosolyogva a csajozósat, s meg sem várom, mert indulok a próbafülkéhez, hogy átöltözzek. Próbálok sietni, amennyire lehet. Bár fogalmam sincs, hogy maradni fog-e a nő, vagy időnek előtte lelép. Legjobb tudásom szerint lépek ki a próbafülkéből. Én kényelmesen érzem magam benne, s a szövet szintén jó. De vajon mi lesz a Bájos nő szava rá?
Volt egy afféle érzésem, hogy igazából nem is kíváncsi arra, hogy én mit gondolok az öltönyeiről. Ez az elméletem pedig igencsak beigazolódni látszik, ahogy a mosolyára pillantok. Remélem tisztában van vele, hogy nem épp egy afféle nőcskével elegyedett szóba, mint amilyenek a mostani csitrikék. Feléje nézek és csak a kérdéséére próbálok válaszolni, leemelve néhány öltöny darabot a fogasról. Ezután megpróbálom meghatározni őket, vagyis valamilyen kategóriába sorolni. Remélem ebből megérti, hogy én hova venném fel ezeket. Izé. Szóval ha az én barátom keresne öltönyt akkor melyiket milyen eseményekre ajánlanám. - Tőlem. -motyogom neki egy vállrándítással. Ha felakarja probálni tegye. Nem én vagyok a bolt tulajdonosa. Igazából azért valljuk be megnézném őt ebben az öltönyben. Játszadozok kicsit a fantáziámmal. Aztán ráeszmélek, hogy lehet kissé túl tolakodó voltam. Nem akartam az lenni csupán elragadott a hév. - Akkor jó. - nézek le egy kissé zavartan a földre. Engedem, hogy elvegye tőlem azt az öltönyt amit szeretne. Figyelem, hogy mit csinál vele. Hogy miért? Nem tudom. Valamiért nagyon is érdekel, hogyan nézhet ki rajta ez. - Örvendek. - zavartan elmosolyodom, attól ahogyan rám néz. - Az én nevem Elena. Elena Beckett. - mutatkozom be neki. Majd e kezemet tartom feléje, ha elfogadja a kézfogást. - Rendben. Megvárom. - mondom kedvesen. Te jó ég! Mióta lettem én ilyen nyájas, ennyire zavarban levő kislány. Eskü mintha egy tinédzser lennék vagy mi. Nem szoktam én így viselkedni senkivel se. Elvégre afféle vas ladynek ismernek a rendőrségen. Ő pedig már rohan is a próba fülke felé. Én pedig állok a próbafülkétől pár méterre, mintha az lenne a kötelességem. Mintha együtt lennék, vagy együtt jöttünk volna be ide és mi sem lenne természetesebb. Eddig már lefogadnám, hogy az eladók is arra gondolhatnak, hogy biztosan ő pasim, akiről bejövetelkor beszéltem. Tiszta kínos ez az egész. Tovább gondolni már nincs időm, mert kilép a fülkéből Cillian és úgy áll rajta az öltöny, mintha ráöntötték volna. Elképesztően jól néz ki benne, én pedig csak meresztem rá a tekintetem, mint aki még életében nem látott férfi embert. - Nagyon jól festesz benne. - hangoztatom gondolatomat, miközben le sem bírom venni a szemem róla. - Oh, látom megérkezett közben a barátja is. - lép mellénk az eladó. Én pedig hatalmas ijedt szemeket mersztek feléje, de ő nem néz rám. - Nagyon jó választás volt, hogy elhozta kedvesét magával, ahogy látom nagyon jó ízlése van. - néz Cillian felé - Ez az öltöny úgy áll magán, mintha direkt önre tervezték volna. - ajaj. Érzem, hogy ebből baj lesz. Na ne. Valahogyan el kéne hallgattatnom ez az eladónőt. De mit fogok mondani ezután Cillianak ezt nem tudom. Ez az egész csak egyre kínosabb kezd lenni. Ne ne ne. - Köszönjük hölgyem. - motyogom a következőket - Ő. Igazából ő...ő.., hogy is mondjam. Ő.... nem a...- keresem a megfelelő szavakat arra, hogy tisztázzam ezt a helyzetet.
Nem tudom, hogy hány éves a megszólított nő, s alapból sem kérdezném meg a korát. Jelen esetben tényleg csak segítség kérés szempontjából szólítottam meg. Nincs semmilyen olyan célom, hogy az este folyamán ágyban kössek ki vele. Elkezdi magyarázni, hogy melyik öltönyt hová venné fel, s én pedig annyira vagyok rendes, hogy végig is hallgassam. Mikor kimondja az utolsó szót, akkor én próbálok választani, hogy melyiket próbáljam fel. A csajozósra szavazok, mert még sosem viseltem olyan stílusút. Kíváncsi vagyok, hogy mitől olyan varázslatos. Első válasza furcsára sikeredik, mintha nem érdekelné őt. Nem szólok semmit, csupán lenyelem ezt a stílust. Valami fordul a helyzetben, mert utána nekem kell őt nyugtatni, hogy nem veszem tolakodásnak a szavait. Miért lenne az tolakodó? Látom, hogy a földre néz, s most én nem tudom, hogy mit tegyek a helyzettel. Végül a bemutatkozást találom kézenfekvőnek. Elárulom a becses nevem, miközben minden pillanatban figyelek rá. Látom, hogy kicsit zavarban van. - Bocsáss meg, hogy rákérdezek. Baj, hogy itt vagyok Elena? - elfogadom a kézfogását, miközben várom a válaszát. Ha megkapom, ha nem akkor egy idő után elengedem. Fel akarom próbálni, s aztán szeretném, hogy női szemmel mit mond rólam. Magamban nem gondolom, hogy itt maradna és megvárna, azonban szavaival meglep. Iszkolok a próbafülkébe, s öltözök át. Egy nőt sosem szabad megvárakoztatni túlságosan elv alapján vetkőzök le, s öltözök fel. Elrendezem magamon, aztán kilépek a vizsgáló bizottság gyönyörű szeme elé. Próbálok férfi modellként viselkedni előtte, mert látom rajta, hogy le-fel cikázik a szeme rajtam, de nem egyből szólal meg. Ez kétértelmű jelen helyzetben a dolog, mert jelentheti azt, hogy annyira vállalhatatlanul áll rajtam, hogy szóra sem érdemes, vagy a másik véglet, hogy vonzó vagyok benne, még számára is. Közelebb sétálok hozzá, hogy közelebbről szintén megcsodáljon, s végül kimondja azokat a bizonyos szavakat. Nem mosolyodok el, csupán szerényen veszem tudomásul. - Köszönöm – látom, hogy egyszerűen csak engem tüntet ki a figyelmével. Nem kellemetlen, sőt mondható bóknak a részéről. De nem hinném, hogy egy magam fajta férfi bármit el tudna érni, egy ilyen nőnél. Megérkezik az eladó, amire én szintén felfigyelek. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt. A korából ítélve, hogy lehetséges Elena miatt. Mikor szól hozzánk, akkor nagyot téved. Egyáltalán nem vagyok a barátja, hiszen csupán percekkel ezelőtt ismertem meg. Nagyon beszédes, akit nem lehet leállítani. A segítségem próbál aztán tisztázni egy fontos dolgot velünk kapcsolatban, azonban érzem, hogy zavarban van a helyzet miatt. - Lenne szíves minket nem zavarni. Mint látja, hogy nincs szükségünk a segítségre. Boldogulunk mi együtt. - lépek oda Elenához, de nem érek hozzá. Csak mellette vagyok, tíz másodpercig, aztán finoman megérintem a kezét. - Jól vagy? - szorítom meg lágyan, hogy attól picit visszatérjen ide hozzám. Aggódó arcot vágok, mert ez a magyarázkodás nem illik az illúzióhoz, amit félre hisz az eladónő. Ráadásul miért kellene tudnia ilyen dolgokról? Ha szépen távozik az eladónő, akkor szembefordulok Elenával. - Figyelj, nyugodtan megmondhatod, hogy terhes a társaságom, s nem segítenél nekem. Nehogy végén, mire kiérünk a plázából, összeadjanak minket – nevetek egy jót, de nem Elenát. Hanem az eladónőre, meg azokra, akik könnyedén levonják a következtetéseket. - Mert szívesen felpróbálnám a munkába járós öltönyt is. Ám nem szeretném, ha emiatt rosszul éreznéd magad. - magyarán bátran mondja ki, ha velem van a gond, vagy dolga, esetleg más. Nem akarom őt fogva tartani, ez nem börtön vagy kalitka. Arcom komoly, s így várom az ő lépését.
Kezdőlap
