Tara & Elias

Volt valamikor a nyolcvanas években egy zizzent, színes ruhás  kócos hajú hippiszerű nőci, aki arról énekelt, hogy a csajok egyszerűen csak jól akarják magukat érezni. Szóval nem kell nekünk semmi csak napfény, jókedv, tánc meg minden ami azzal jár, hogy az élet vidámabb felét tudhassuk magunkénak. Emlékszem anya ezt a számot leginkább akkor hallgatta amikor takarított. Kell valami balansz, mondogatta ilyenkor, és rengeteget nevettünk, ahogyan erre a zenére riszált a nagy létra tetején, magára borítva az éppen leszedett sötétítő függönyt. Anyával nagyon sokat lehetett bolondozni, és ő tényleg az a tipus volt, aki szerette maga mögé dobálni a szar dolgokat, és csak arra figyelni, ami jó. Volt egy mondása: ha az élet citromot ad...neeeeem nem az jön, hogy készíts belőle limonádét, hanem az, hogy...ha az élet citromot ad, dobd ki a picsába és vegyél elő egy üveg jóféle ír borókapálinkát. Anya valahogyan nem illett ebbe a világba, a családjába, és úgy alapvetően nem illett szinte sehova, mert képtelen volt az elvárásoknak megfelelni. Mégis, csak azért, hogy engem nevelni tudjon és minél kevesebb pénzt kelljen a nagyapáéktól elfogadni, mindent elvállalt amit csak lehetett. Még akkor is amikor már nagyon beteg volt és kezelésekre járt.Mindebből persze én a világon semmit nem tudtam. Anya mestere volt annak, hogy elrejtse ha rossz valami, és csak a bolondozás maradjon meg nekünk.Hogy szerencse vagy sem, hogy ezt a tulajdonságát sikeresen átörökítette nem tudom, de tény, hogy én is az a tipus vagyok, aki kevesebbet panaszkodik, és sokkal többet hülye az év 365 napjából semmint komoly. Tudom, hogy ideje lenne felnőni, meg azt is, hogy lassan el kell jutni arra a pontra amikor komolyan veszem az életet, de ez nem megy nekem. Azt sem tudom hogyan kezdjek hozzá. Mindenesetre azért az a javamra szóljon, hogy az izgalmas dolgoknak sosem fordítok hátat, és mindenbe belemegyek ami egy minimálisan is tartogat számomra vidám és önfeledt pillanatokat. Még ha az egy kapcsolat is lesz, ami ki tudja hova vezet, vagy vezet e egyáltalán. Nem akarok ezen pörögni érted, sokkal inkább pörögnék ennek a faszinak a karjai között valami vadító ritmusú latin zenére, egy füstös romkocsma hajópadlóján. Nem vagyok valami gagyi romantikus alkat, mondtam már? Nálam a romantika kimerül abban, hogy lenyalják a szájfényt a számról csók közben és azt mondják, hogy kurvajó meggyes illata van. Hehe.
A vidámpark nem tudom hogy jutott eszébe. Hogy kósza ötlet volt, vagy már rugózott rajta szinte az elejétől, de talán nem is érdekes, mert a magam részéről abszolút mértékben támogatom. Sőt, szinte olyan szinten zsongtam be tőle, hogy már alig vártam, hogy a pingvin az étteremben lerámoljon előlünk, Elias rendezze a számlát, és indulhassunk.Toporogtam mint a hülyegyerek a fagyizó előtt, ahol éppen előtte kérik ki az utolsó előtti sajttorta gombócot, ami pedig a kedvence.
Elias kocsival jött, amiért külön hálás voltam, mert taxit fogni nem éppen a legegyszerűbb ebben az időpontban Brooklynban, meg aztán errefelé elég sok az olyan sofőr aki egy kurva szót nem beszél angolul és nekem most valahogyan nem volt kedvem activity-t játszani, hogy elmutogassam hova tartunk. Elég egy szótag félreértés és átkocsikázik velünk New Heaven-be.
Mi viszont Brooklyn-ba tartottunk, ahol a Cyclone vidámpark a nevéhez hűen olyan veszedelmes és elmebetegségbe hajló cuccokkal kóperál, hogy egyszerűen ki kell próbálnom. Nem utolsó sorban két céllövölde is van, amiben lesz piros szemű szürke nyúl, én pedig most erre ácsingóztam olyan veszett módon.
Időnként azért eljátszottam a gondolattal, hogy egy-egy piros lámpánál kicsit szórakozom a pasi reflexeivel, és átnyúlva az ülésen lazán csak végigsimítok a farmerének elején, de végül letettem ezen tervemről, mert ha valóban megteszem, akkor istenbizony nem fogom abbahagyni egy laza simogatásnál. És kell a francnak, hogy egy forgalmas kereszteződésből azért cipeljenek be az örsre, mert Tara Thredson képtelen uralkodni a hormonháztartásán. Hogy magyaráznám ki azt, hogy mégis mi a fenét műveltem este egy kényszerpihenőjét töltő ex-rendőrrel, amikor is előre hajolva az ülésen át finom masszírozó mozdulatokkal próbáltam az ajkaimmal a tudtára hozni, hogy bármelyik másodpercben kívánatos a számomra? Meghülyültem az agyamra ez már biztos. Az észvesztő mosolya, az a hibás, tessék azonnal abbahagyni ezt! Hát nem csak a bugyimból olvasztja ki a gumit, hanem úgy az összes csontom kocsonyássá válik, valahányszor rám néz és mosolyog. Hátmeghalok de rögtön. Megráztam a fejem, és a zsebembe turkálva végül kivettem egy doboz M&M-s cukorkát.
- Kérsz?- nyújtottam át az egyik újabb lámpánál Eliasnak a dobozt, és ha vett akkor a maradékot visszahúztam és rágcsálni kezdtem. A zöldeket imádom a legjobban. Nem tudom miért. Mindig szisztematikusan zabálom ki a dobozt. Először a zöldeket, aztán a kéket, a pirosat és végül a sárgát. A sárgát valamiért utálom, pedig rohadtul ugyanolyan íze van mint a többinek.
Kényelmesen felhúztam a lábam, terpeszben magam elé nyújtottam és lejjebb csusszantam az ülésen, innen pillogtam vissza Neora.
- Amúgy még visszatérve az étteremre….el nem tudlak képzelni egy vidámparkban. De tényleg. És ne vedd sértésnek, mert nem annak szánom, csak neked olyan...fúúúúú hogy mondjam, hogy meg ne sértselek.?”Dude” fejed van. Arra használjuk ezt a kifejezést a haverokkal, aki a társaság része meg minden, meg bírjuk a fejét, imádjuk a hülyeségeit, nagyon jó vele beszélgetni, meg sörözni, de a meredek szitukból szereti magát kihúzni...szóval dude...haver, cimbi, de csak olyan lájtosan. És ne félj az óriáskerékre eszembe sincs felülni. Gyerekkoromban elaludtam benne, és kamaszkoromban is….aztán egyszer volt benne egy laza petting élményem úgy tizenöt évesen, az mondjuk jó volt. Egy óra tömény gyönyör. A csúcson voltam a csúcson...érted?- nem….ez szar poén, de ha már kijött akkor legalább én röhögjek rajta.
- Oké, már ne is haragudj, de ha így nézel az ember lányára, akkor kétpercenként a szex jut eszembe. Szóval úgy csinálj valamit azzal ahogyan nézel...az utat figyeld. Semmi stírölj és hajts! Látod szegény Paul-al is mi lett.- hadonásztam, miközben hol Eliast néztem, hol előre mutogattam az útra. Ő meg rajtam nevet, hát komolyan beleharapok a fülcimpájába. A jobb oldaliba. Az az érzékenyebb. Ha homályos emlékeim nem csalnak a múlt éjszakát illetően.
Nem figyeltem az időt, hogy mennyi volt pontosan mire a vidámpark bejárata előtti parkolóban megálltunk. De elfogyott a nagy doboz M&M- én meg szépen összeütögettem a tenyerem, leigazgattam a lábaim, és kiszálltam az autóból. Nem vártam meg, hogy Neo kinyissa nekem. Alaphangon díjazom, ha egy faszi udvarias, de azért van amit túlzásnak érzek.
- A Cyclon jó választás. Valld be, hogy azért hoztál ide, hogy azokon a nagyon meredek cuccokon jó szorosan bújjak hozzád. Tévedés ne essék nem hibáztatlak érte, nekem is ez volt a tervem.Viszont a klasszikus körhintára mindenképp fel szeretnék ülni. Olyan színes, faragott hintósba, aminek két ló van az elején...úúúúristen ezer meg egy éve nem voltam ilyen helyen. Tényleg miért is nem?- megragadtam Elias kezét mielőtt még szóhoz juthatott volna és már vonszoltam is a bejárat felé.
- Figyu….mondjuk azt, hogy fiatal pár vagyunk, nászúton vagy ilyesmi...hátha kapunk kedvezményes belépőket pár helyre….csak a poén kedvéért…- súgtam odahajolva, és mielőtt még megszólalhatott volna, az üveg ablak mögött kedvesen mosolygó pénztáros hölgynek már csiviteltem is vidáman.
- Hellóóóóóó Mr és Mrs Dozer vagyunk, és tegnap érkeztünk Chicago-ból. A mézeheteinket töltjük Coney Islanen-en és az elragadó utazásszervező ódákat zengett a vidámparkjukról…
- Valóban? Ha gondolják van néhány kedvezményes kupon a hullámvasútra és a halálkanyon-ba.
Neo-ra vigyorogtam kis füllentésem teljes dicsőségével és közel hajolva hozzá lábujjhegyre állva sugdostam a füléhez.
- Dozert mindig is imádtam a Mátrixban...mit szólsz bébi, milyen kis feleséged van?- újabb időtlenül idióta vigyor és egy kacsintás.Rossz kislány vagyok, de pont ez bennem a jó, nem?

Tara & Elias

Csak én vagyok ilyen elvetemülten perverz, hogy nagyon szexinek találom amikor egy pasas kocsit vezet? Nem tudom, biztosan az okozza, hogy szinte láthatóvá válnak a kis tesztoszteron molekulák, és valahogyan olyan vonzóak lesznek. Még az is, akit amúgy a nagy tömegből ki sem szúrnék magamnak.Elias tök átlagos faszi. Nem azt mondom, hogy beleolvadok tőle mínusz harminc fokon is az aszfaltba, de azt sem, hogy csukott szemmel elviselhetőbb. Az a tipus, akivel sok időt kell együtt tölteni, de utána már a jóisten se lenne képes elrángatni mellőle. És amúgy ez a legveszélyesebb fajta. Mert érted, akit könnyedén odébb sepersz pár kiborítóan jó numera után, vagy akit bottal sem piszkálnál meg, na azokkal nincsen gond...de aki észrevétlen tolakodik be a kis életedbe, amikor te olyan konokul kikötötted a szabályokat...na az öcsém, az az überkurvagáz, mert észre sem veszel és a bugyid konstans nedves lesz a puszta gondolatától is a létezésének.
- Te nem csak nézel, bébi! Te vetkőztetsz! Íggyyyyy- utánozom a nézést hasonlóan felfortyanva hozzá. Szívom a vérét, ahogyan ő is az enyémet, de szerintem pont ettől szép az egész.Beletúrok a tasakba és naná, hogy neki adom a sárgát. Persze azért ritka pillanatok egyikeként annyi tapintat szorul belém, hogy nem teszem szóvá, hogy én azokat amúgy is a végére hagytam volna, így legalább megszabadít tőle.
- Színvonzalom? Na ilyenről sem hallottam még. És mondd csak mi az ami még vonz?- a szemöldököm táncoltatva, nevetgélve potyogtattam a tenyerébe jó pár csokigolyócskát,aztán elmélyülten folytattam a sajátom eltűntetését. A többiből nem kínálom meg. Némi utálatos irigység sajnos vagy sem szorult belém. Meg egy ismételt elszólás, jobban mondva lélekbe tiprás, amúgy rám jellemző módon, amit persze nem tesz szóvá és én is valahogyan elsiklok felette. Mert nem akarok én semmi rosszat komolyan, de tényleg néha előbb jár a szám, mint a beleérzőkém, vagy éppen az agyam.
- Hát figyu! Ha társaság kell, meg olyanok akik kiragadnak időnként az apátiából, azzal nem lesz gond. Visszatalálni ahhoz a régi magadhoz. Ha velem fogsz lógni akkor óhatatlanul is meg fogod ismerni a baráti társaságom, akik garantáltan nem engednek neked semmiféle orrlógatást. Blue például pokoli jól táncol és pia bongban verhetetlen. Nem láttam még pasit aki túlitta volna anélkül, hogy nem borul be. Aztán ott van Vér...ő nagyon tuti cuccokat tud szállítani, amivel aztán úgy a csillagok közé repülsz édesem, hogy szentpéter heréit fogd csiklandozni röhögve. Mondjuk te nem, de ha csaj lennél simán. Ott van aztán Scotty...ő egyszerűen csak hülye, de épületesen lehet vele az éjszaka közepén mindenféle fogadást kötni a mered vagy nem mered témakörben. Carol pokoli jó sütiket süt és nála szoktunk kertipartit tartani, mert akkora házuk van, hogy a GPS is megzavarodik navigálás közben. A szülei rengeteget utaznak üzleti ügyben és olyankor az egész kecó az övé. Az Upper East Side-on laknak a villanegyedben. Gondolhatod...pénz szarásig. De Carol jó fej, nem szállt el attól, hogy van mit a tejbe aprítani. Ha van kedved a következő ilyen kertipartira velem jöhetnél.
Komolyan gondolom az ötletet és már előre látom a társaság minden tagjának a fejét, amikor beállítok Eliassal mint az éppen aktuális pasimmal. Hogy el lesznek hűlve tőle az biztos, de az első döbbenetet fel fogja majd váltani a tökéletes ellazulás, amikor megszokják a szitut. Mondjuk még nekem is szoknom kell, hogy igent mondtam erre az együtt járós dologra. Nem tudom mi lesz belőle, azt sem, hogy képes vagyok e erre. Bár ahogyan itt ülök vele, és a vidámpark felé tartunk az jut eszembe, hogy igen….meg tudnám szokni, hogy a bolond fejét nézzem amikor felébredek, nem utolsó sorban lenne valaki aki letörli a nyálat a szám sarkából. Hehe. De amúgy jó vele. Komolyan. Felszabadult vagyok, és az átlagnál is többet beszélek, ő meg vevő erre. Huszonnégy óra alatt úgy elcsavarta a fejem, hogy napokig tart majd magamhoz térni.
Okés, hagyományos körhinta pipa, és remélem, hogy az apró kis közjáték sem fog megkottyanni neki, amit a megkérdezése nélkül laza egy percen belül rögtönzök a pénztárnál. És ha én a hülyeséget nekilendítem, akkor Elias rombológolyót köt rá, és alaposan kupán veri vele a kasszás kisasszonyt meg engem is. A hasamra simuló kezére nézek, elképedve, láthatóan bufferel az agyam veszettül, hogy hogyan vágjam ki magam ebből az ótvár nagy baromságból. Mikor megkordul a végén a pocakom, az az isteni jel, és szikra gyúl az agyamba. Fájdalmas, szinte földöntúli keserűségtől terhes pillantással nézek vissza Neora, aztán meg a hölgyeményre az üvegablakon túl, aki bár a kedvezményes kuponokat már a jegy mellé pakolva kitolta elénk, nem nagyon tudja eldönteni, hogy idióta friss házasok vagyunk, vagy friss házasok, akik beszívtak. Igazából egyik sem. Vagyis...idióták mindenképpen.
- Óóóóó én biztos vagyok benne, hogy az összes cuckeráj biztonságos macifülecském...és különben is...van hányós tasak a hullámvasúton...remélem.- nézek a hölgyre kérlelően aki bólogat,. Mintha muszáj lenne, én meg a saját kezemet Elias kezére teszem és úgy magyarázok, szinte szónokolva, és tökéletesen adva a dívát.
- Nem kellett volna beülni abba a mexikói étterembe, és halapegno-s tésztát rendelni kukoricával, és az a bizalmatlan jellegű sütemény….huhhhúúúú jelen pillanatban egy komplett kasztanyettás mexikói banda játszik a gyomromban, megspékelve pörgő ruhás tánckarral. Kopogós cipőkben.-a pénztáros kisasszony elképedve néz rám, majd megemelve a kezét befelé mutogat, hogy az első fordulónál balra vannak a mosdók és egy apró gyógyszertár is, szükség esetén. Hasznos. Mosolyogva markolom fel a jegyeket és már vonszolom is befelé Neot magammal.
- Köszönjük! Gyere édesem és reménykedj, hogy nem a te öledben landol majd a vacsora.- mikor már hallótávolságon kívül kerültünk megpördülök és az ujjacskáimmal váratlanul sorozom meg a pocakját, csiklandozás jelleggel. Ha nem csikis, akkor is megcsinálom, miközben fújtatok, és morgok és röhögök egyszerre.
- A te állapotodban???? A te állapotodban? Hát mindjárt miszlikbe haraplak Elias Anderson!-miszlikbe bizony, mert imádom azt a hülye fejét, meg amit kitalált...és kívánom, baszki...itt és most! A pénztárosnő ábrázata minden pénzt megért, és különben is kaptunk pár kedvezményes kupont, a többi már részletkérdés.Lábujjhegyre nyújtózkodom, a nyakát átkarolom, és felhúzom magam addig, hogy egy aprót csókolhassak az ajkain.
- Annyira hülye vagy, hogy az már jó! Na gyere!- ereszkedem le vissza majd újra a keze után markolok és vonszolom első nekifutásra a körhinta irányába.
- A bőség zavara tisztára. Odanézz, van külön lovacska is, ha gondolod felülhetünk olyanra, de van hintó...és óóóóó nézd van hattyú is...és tengeri csikó….és tökhintó...és odanézz, Hamupipőke üvegcipellője!- komolyan úgy lelkendeztem mint egy infantilis óvodás, de tulajdonképpen ez azért lehetett, mert egy ilyen helyen igazán felszabadult tudok lenni. Mintha itt a valódi arcomat láthatná meg az aki velem van. Itt valahogyan minden olyan magától értetődő, olyan ártatlan. Rengeteg gyerek, akik életkorban fiatalabbak nálam, de gondolkodásban alig pár évet verek csak rájuk. Eliashoz dörgölőzöm, mint egy hízelgő macska.
- Léééééccciii! Két kört menjünk! Másba is be akarok ülni.Elsőnek a tökhintóba.
A körhinta még mindig forgott én pedig csak néztem lelkesen, mosolyogva, kipirult arccal. Na látod….ezért veszélyes az olyan faszi mint Elias. Észre sem veszed, kitalálja a legtitkosabb vágyaidat, megfejti mi tenne igazán boldoggá és valóra váltja….te meg észre sem veszed és odáig vagy érte.  

Elias & Tara

Szereted a “mi lett volna ha” játékokat? Na én gyűlölöm. Utálok arra gondolni, hogy éppen mit basztam el adott szituban, amikor másképp döntöttem, mint ahogyan dönthettem volna. Pedig az életemben volt már nem egy ilyen helyzet. Időnként hallgatok a megérzéseimre, időnként meg szemen köpöm őket...just for fun. Néha meg áldom az eget, hogy belemegyek valami orbitális baromságba, mert felemelő több óra következik, amelyben elengedhetem magam, felszabadulhatok, és mindezt úgy, hogy egy csepp alkohol nem gurul le a torkomon. Van pár olyan helyszín New York szerte, ahova ha bárki elcipelne, akkor hamarabb érne el nálam egy agyban végbemenő gondolati orgazmust, mintha az ágyban gyűrögetné meg velem az ezredik lepedőt. Mert okés, hogy szexel működöm mint a perselyes malac, kivált mióta a hormonjaim tizennyolc éves korom óta megveszekedett módon dübörögnek, de nem csak ez motivál. Például az elég infantilis, de annál szórakoztatóbb dolgok, amilyen mondjuk egy vidámpark is. Hát ezért ugrottam gondolatban egy tíz pontos dupla leszúrt rittbergert Elias ötletére, és kaptam is az alkalmon, hogy egy apró közjátékot követően csicseregve, röhögcsélve, és mindenféle baromságot művelve robogjunk befelé a parkba. Hogy kiakasztottuk volna a jegypénztárost, aki megszórt minket néhány kedvezményes kuponnal, a legkevésbé sem érdekelt….tündéri csaj, és azért hálás kis némber vagyok én, még ha ez így hirtelen nem is látszik rajtam, de nem fogok azon pörögni mennyire tűntünk idiótának, vagy éppen másnapos szerelmespárnak. Apropó szerelmespár….hogy felvetettem Eliasnak, hogy a haverjaim közé elcipelem, én azt komolyan gondoltam.Persze nem hiszem, hogy világgá fogom kürtölni ezt az együttjárós dolgot, mert azért mégis ügyelnem kell a renomémra, ami szerint legtöbbször idejekorán rugdalom ki a faszikat, mint részeg cowboy a kocsmai lengőajtót, és nem akarom, hogy azt higyjék belezúgtam vagy ilyesmi.Nem erről van szó. Én tényleg csak szeretném ha közöttünk jól érezné magát. Agyalágyult társaság vagyunk, de jófejek, és ha rendesen viselkedik, akkor ha kellően kicsapja magát még a hányást is takarítjuk utána. Az ember, azt mondják a családját nem választhatja meg, de a barátait, vagy éppen azt, hogy kivel tölti az idejének a nagy részét az igenis a saját elhatározása. Nekem soha nem kellett szégyenkeznem a családom miatt, és boldog voltam a mamával is, akivel mi ketten voltunk az egész világ ellen...szóval érted. Nem panaszkodhatom, érzelmileg minden megvolt. Aztán anya egyszerűen elment, én meg képtelen vagyok megkapaszkodni úgy bárkiben, anélkül, hogy ne arra gondolnék, hogy holnap majd ő is eltűnik a semmiben. Persze ez valami görcsös félelem lehet vagy nem tudom, Max szerint jót tenne nekem, egy tartós szex kapcsolat...mikor rákérdeztem, hogy ez pontosan mit is jelent, a válasza nagyon lényegretörő volt: “Azt jelenti Törpilla, hogy egy faszi többször is megdug, nem csak egyszer, gyorsan és önző módon.” Ahha. Képben vagyunk és persze megint témánál. Szerintem meg másról is szól ez az egész. Érzelmekről érted, amit messziről kerülök mint a démon a szenteltvizet. És ami az egészben a legdühítőbb, hogy ez a pasas, ez a vadító mosolyú pasas elérte, hogy lassan és szépen felengedek mellette.Figyel rám, valahogyan úgy terelgeti a történéseket, mintha mindaz ami történne, mintha minden amibe belerángat, kicsit az én ötletem lenne, de mindenképp az én szórakoztatásomat szolgálja. Mondjuk ez utóbbiban nem kételkedem.
-Óhogy bazdmeg!- felelem végül végtelen nagy szerelemorgiával, még meg is kócolom a haját, amikor szerény módon arról érdeklődik, hogy reméli, imádnivalóan hülyének gondolom. Hát persze, tudja, hogy így van, és az egoista énje azért kiált, hogy ezt hangosan is hallja tőlem. Hát meg egy francokat! Majd sikítva az ágyban párnák között, édesem. Ha kiérdemled! Hehe.
Helyette belelkesülök. De minimálisan úgy, mintha most először lennék itt, most először látnék klasszikus körhintát, és nem minden alkalommal valahányszor anya elhozott ide, nagyjából tíz körre való zsetont váltottunk, és a parklátogatásnak a nagy részét itt töltöttük. Mindegyiken ültem már nem is egyszer, de ez most, jelen pillanatban mellékes. Kipirult arccal nagyban örömködöm és figyelem a kört még javában járó hintát, azzal a fülbemászó, de lássuk be minden hangjában fülsértően hamis vurstlizenével egyetemben.
Átkarol és én meg valahogyan jólesően támasztom meg a fejem hátrahagyva hanyatlani a mellkasán.
-Lüke.Ha most látnám magam, akkor nem édesnek meg gyönyörűnek gondolnám, hanem egy kis hülyegyereknek, akinek az anyukája a kezébe nyomott öt dollárt, csak ne lábatlankodjon otthon, amíg elkészül a szülinapi torta, ő meg annyira be van lelkesülve, hogy hirtelen nem is tudja hova menjen azzal a számára temérdek pénzzel.De jó...legyen édes meg gyönyörű.- pillantok hátra féloldalasan és hálásan, meg még mindig vidáman figyelem ezt a pasast. De most tényleg. Itt állunk, ő hátulról átölel, és nézzük a körhintát, én grátiszban még várom is, hogy minél hamarabb megálljon, hogy beülhessünk a tökhintóba, és tényleg úgy nézünk ki mint akik már hónapok óta együtt vannak. A pasas meg évfordulós ajándékként elhozza a barátnőjét a vidámparkba. Tök cuki nem?
Kezemet a derekamon átkulcsolt kezére teszem és tőlem szokatlan komolysággal kezdek beszélni. Pöcsöm se tudja honnan jön, vagy miért pont ezt magyarázom neki olyan nagy lelkesen, de….érted, valahogyan mégis kiszakad belőlem.
- Nem tudom megmondani, hogy utoljára mikor akart velem pasi kedves lenni...mármint okés, addig eljutottunk, hogy volt egy remek hancúr, tényleg...de aztán valahogy menekülni kezdtem, és ő hagyta, hogy meneküljek, én meg nem akartam visszakozni, mert nem akartam semmi komolyat...így aztán az esélye is elfutott annak, hogy valami ilyesmi legyen belőle.- csak a szemeimmel rajzoltam egy kört képzeletben a parkban. No mi a fene a végén még átmegyek valami komolyságosba? Na az ki van csukva! De nekem is lehetnek ilyen filozófikusan agyament és őszinte pillanataim. Lassult a zene is meg a körhinta is, és ez éppen kapóra jött, mielőtt tovább hömpölygött volna bennem, majd túlcsordul a nagy érzelmes maszlag.
- ÚÚÚÚÚJJJJJ KÖÖÖÖÖÖRRRR!- süvöltötte egy mély, öblös férfihang a kezében tartott spíkerbe. Mondjuk nem is lett volna rá szükség, mert alapból is rettentő orgánummal rendelkezett. Megragadtam Elias kezét, és úgy cibáltam magammal a tökhintó felé. Mihamarabb bele akartam ülni, nem szerettem volna ha elhappolja előlünk valaki.
A hintó elég kényelmes volt, főleg mert bár gyerekek számára lett tervezve, azért gondoltak arra is, hogy a gyerekekhez anyukák és apukák, nagy testvér nagymama ésatöbbi is tartoznak...meg hát ugye időnként ilyen gyerekkort nyomokban még tartalmazó fiatal felnőttek is előszeretettel használják...szóval nem kellett nyomorogni benne, az a lényeg.Elhelyezkedtem úgy, hogy szemben üljek Eliassal, és kinyújtva, meg tudjam fogni a kezeit, amit meg is tettem. Percek kérdése és indulunk. Kipirult az arcom, apró lábaim türelmetlenül doboltak, miközben kezecskémmel Elias két kezét morzsolgattam nagy lendülettel.Tényleg olyan lehettem mint anno gyerekkoromban. Az öblös hangú végül elindult körbe, begyűjteni a zsetonokat, majd amikor mindenkinél járt, még egyszer figyelmeztetett, hogy új kör, és hogy hamarosan elindulunk.
Lendült egyet a tökhintó és a körhinta mozgásba lendült, bekapcsolva ezzel automatikusan a továbbra is fals vurstlizenét. Rémes, komolyan!
-Amúgy….amit korábban mondtam. Hogy gyere el velem valamelyik buliba...azt komolyan gondoltam. Jó lesz, meglátod, te is kicsit ellazulsz, nem téma.Lesz zene, jacuzzi, még egy szaunájuk is van a rózsalugas mögött.Orbitális partik szoktak lenni...és az emeleten van egy vízágy is. Állítólag Carol apja szeret időnként kicsit másképp hancúrozni az asszonnyal.-kacsintottam sokat sejtető cinkossággal.
-Azt a vízágyat ki kell próbálnunk! Mármint veled.- jó ez most idétlenül hangzott, de baszki, arról volt szó, hogy semmi komoly kapcsolat...persze ettől még kibaszott rosszul esne, ha a bulin valaki mással látnám.Úúúú ez azért gáz. Féltékeny lennék? Igen. És ez rám nem jellemző amúgy, mármint nem ebben a formában.
-Mármint csak veled. Most már. Szólj rám, ha sok vagyok, vagy ilyesmi.Amúgy….mikor kicsit voltam azt hittem, hogy ha nagyon akarom, akkor hozzám hozzám is eljön majd a tündérkeresztanyám halloween-kor. És minden alkalommal idótábbnál idiótább tökhintókat faragtam, hátha aznap eljön, és átváltoztat, én meg elmehetek a bálba, és elhagyom az üvegcipellőm, amit a herceg megtalál...ááá persze később rájöttem, hogy milyen hülyeség ez. Mármint, hogy milyen cipő az ami csak egy valakire jó? Elvégre harminchetes lábam van, nehogymár egyedül legyek ezzel...áááá hülyeségeket beszélek. Csak kurvazavarban vagyok!- és miattad….miattad bizony! De ez utóbbit már nem mondom ki hangosan!

Elias & Tara

Lüke. Ilyen egyszerűen, de a szó legpozitívabb jelentésében. Szeretem ha egy pasasnak úgy van humora, hogy nem izzad közben vért, s nem látod rajta, hogy egy poénnak szánt megjegyzésbe beleadta az összes agytekervényét, de még így is szánalmasan csapnivaló lett. Ismered azt a tipust, nem? A vicceskedő hülyegyereket? Na az egyetem tele van velük, úgy nőnek ki a tanszékekről, mint eső után a gomba. Tulajdonképpen ha azt vesszük hosszú idő óta Elias az első olyan pasas, aki sok évvel meghaladta már a nagykorúságot.Itt nem évtizedekről beszélünk, hanem azon tényről, hogy például ő már melózik, és nem éppen arra készül, hogy mondjuk a japán lábujjak helyzetéről írjon szakdolgozatot az Ázsia tanszékre. Jobban belegondolva, meg átelemezve a dolgot, kicsit mintha igaza lett volna annak idején Freudnak, mikor azt mondta, hogy némiképp hosszabb távban kellene gondolkodnom….csak ez valahogy nem megy. A szép dolgok csak addig élnek, amíg nem veszünk össze reggel egy tubus fogkrémen, meg a maradék egy deci tejen, hogy kinek a kávéjában kössön ki….nem vagyok egy házias tipus sem, és nem most akarok komolyan elgondolkodni azon, hogy ha férjhez megyek vajon a kagylóhéj szín tapétához megy a burgundi selyemkanapé amikor nappalit rendezek be? Szóval élni akarok, úgy igazán. Emlékeket gyűjteni, elkövetni annyi hülyeséget, amennyire csak lehetőségem van, de legfőképpen meg akarom élni, és meg akarom tapasztalni a dolgokat. A maguk valóságában.Persze időnként a sors, mint egy rossz ribanc bezárja előttünk az összes rést, és drágán méri a kegyeit. Időnként meg alánk vág rendesen. Itt ad, amott duplán elvesz.Anya,jobban belegondolva az utolsó hónapokban olyan programokat szervezett kettőnknek amik elég meredekek voltak, és nem igazán illett hozzá. Mintha nagyon ki akart volna próbálni mindent, és olyan helyekre is visszamenni, ahova tök jó emlékek kötöttek bennünket. Ide valahogyan nem jutottunk el.Majd tavasszal….majd ha jó idő lesz...aztán eljött a karácsony és ő már nem volt sehol.Utálom ezt a gombóc szerű érzést a gyomromban, szóval nem is igazán akarok vele jobban foglalkozni, mert érted amiről nem veszel tudomást, az majd felszívódik szépen lassan….vagy valami ilyesmi.
Jól akarom ma érezni magam, azt akarom, hogy emlékezetes legyen. Egy buzinagy plüss nyúllal akarok hazavergődni félig részegen még az éjszakától, és annyiszor de annyiszor akarok ebbe a pasasba belefulladni, ahányszor csak lehet. Oldódom. Határozottan, bár azért nem fogom magam meghazudtolni, és nem vedlek át cukorromantikus kiscsajjá, aki tócsába olvad csak attól, hogy a másik levegőt vesz mellette.És az igazat megvallva nagyon bírom, hogy Elias is így áll hozzá.Talán érzi rajtam, hogy nem igazán díjaznám a dolgot, helyette vevő a képtelenül hülye humoromra, és mindenben benne van, amire csak kinyitom a csöpp számat. Szeretném azt gondolni, hogy nem csak az éjszakában jól érzékelhetően előrevetülő kegyetlen szex miatt csinálja, persze nem haragudnék ha így lenne...nyolcvan százalékban engem is ez dominál.Nem vagyok szerelmes, nem vagyok csak egyszerűen kibebaszottul boldog mellette, amilyen nagyon régen voltam. És ez ha innen nézzük sokkal jobb dolog, mint rózsaszín felhőkön hintázva arról gagyogni, hogy bennünket a mindenható is egymásnak teremtett.
A maga módján azért elmagyarázza a mágnest….mármint, hogy bejövök neki,és ezt nyugtázom is egy nagy vigyorgással, még büszkén ki is húzom magam, megnyalva a szám szélét cinkosan bolond vidámsággal kacsintok rá.
-Hát minek szépítsük a dolgot, te is bejössz nekem...na!- utánoztam a hangját a mondat végén, ahogyan ő is olyan aranyosan felcsattant.Megrázkódom a nyakcsóktók, de csak azért, mert mert kellően bizsereg az ujjbegyem is tőle, hogy a közelemben van, és fejem rázva fújtatok.
- Hogy ritka nagy seggfejekkel az nem kifejezés! Már ami azokat illeti akiket kipicsáztam pár alkalom után, vagy akik engem tettek lapátra. Minek szépítsük? Volt ilyen is. De azokért nem kár. Tudod olyan ez mint az egyhetes zokni: sokan mondják, hogy jó lesz az még pár alkalomra, de vagy bevágod a mosógépbe, vagy kilométerekről is érződik rajta, hogy már alaposan elhasználódott. Szóval akkor inkább dobjanak ki, mint büdös zokni legyek.- legyintek egyet, bár azzal nem értek egyet, hogy csak odafigyelés kérdése a dolog, és ennek hangot is adok. Naná! Én mindennek hangot adok amúgy is amivel nem értek egyet.
- Ez nem ilyen egyszerű amúgy. Mármint, hogy odafigyelés kérdése. Nem arról van szó érted, hogy ne figyeltek volna rám, csak phfúúúúú - fújtam fel hörcsög módon a pofázmányom, és engedtem ki, elgodolkodva forgattam a szemeim, kerestem a megfelelő szavakat, hogy mégse hangozzon hülyén amit mondani akarok.
-...szóval tudod az a fajta kedves aki nagyjából már a születése pillanatától az agyadra megy. Már akkor az agyadra ment amikor még nem is ismerted, szóval úgy bármikor képes seperc alatt felkúrni az agyad az állandó nyüzsgésével. Nem szeretem ha folyton a nyakamban lihegnek, ha ott zizegnek körülöttem...kivéve persze ha a szitu éppen egész másról szól. Olyankor zizegjen meg lihegjen.De akkor csinálja!- nevettem el végül magam, aztán ejtem a témát, legalábbis arra az időre mindenképpen, amíg megszerezzük magunknak a tökhintót. Lehet, hogy kicsit átmentem tank üzemmódba, de én most tényleg eldobtam az önkontrollt, ami a vidámparki kalandozásunkat illeti és ki akarom élvezni azt. Ebbe pedig beletartozik az, hogy mindenhova úgy és akkor ülök fel amikor csak akarok. Nagy szemétség tudom, hogy mindeközben úgy vonszolom magammal Eliast, mint a viharos szélben lengedező szatyrot, de mikor végre benn ülünk valamennyire csillapodok. Valamennyire.
Aztán dumálunk. Ott a tökhintóban. Még sosem dumáltam faszival egy igazi tökhintóban, szóval izgi a helyzet, és ennek jeleként hagyom, hogy Elias az ölébe húzzon. Néha megemelem a kezem elsimogatok egy ott sem lévő hajszálat az arccsontjáról és jár a tekintetem rajta ide-oda miközben hallgatom. És vigyorgom, megállás nélkül mint egy fogpasztareklám.
- Herceg?- vonom fel álmélkodva a szemöldököm és csodálkozásom jeleként még a szemeim is elkerekednek.
-Hát ezt tényleg nem gondoltam volna rólad. Jó okés, nevezz előítéletesnek vagy akármi, de ilyesmit én tényleg nem néztem ki belőled. És nem tudom véletlen vagy sem, csak azt, hogy a mese, ha csak egy vidámparki körhinta tökhintója erejéig is, de valóra vált. És ez szerintem tök jó. Én megígérem, hogy nem dugdosom az üvegcipellőmet tovább és elárulom, hogy én vagyok a te Hamupipőkéd, te meg megígéred, hogy nem fogod mindenféle jött ment luvnya lábára felpróbálgatni, hanem felismernél akár ezer közül is. Erről szólnak a mesék nem?- kérdem belelkesülve,vidáman….aztán az egész egy kicsit komolyabb felhangot kap, ami némiképp az én heherészős viselkedésemet is megtöri.
-Figyu! Én tényleg nem…-vágnék közbe és magyaráznám el neki, hogy nem tudok többet ígérni, nem tudom azt mondani, hogy örökké vele fogok maradni, mert az hazugság lenne. Csak azt tudom ígérni, hogy találkozgatunk, összejövünk néha éjszakákra, avgy hétvégékre, még abban is benne vagyok, hogy elruccanjunk valahova vizsgaszünetek idején, akár több napra is...de már nincs időm mindezt elmondani neki, mert közelebb húz és megcsókol. Tagadhatatlanul van közöttünk valami különleges, amit megmagyarázni nem tudok, felfogni meg még inkább nem. Csak azt tudom, hogy nagyjából az sem érdekelne, ha a spíker most ránk szólna az irgalmatlan bömbölő cuccával, hogy hagyjuk abba a csókolózást, itt gyerekek is vannak….na és? A herceg megcsókolja a mesékben is a hercegkisasszonyt? És ruha még van rajtunk. Közelebb húzódom hozzá, szinte belepréselődünk az apró kis körhinta fülkébe. A levegő pedig fogyóban van. Úgy szuszogok, hogy szinte az ájulás közelébe kerülök, de még akarom….még egy kicsit. Ajkaim úgy simulnak az övére, hogy szinte eggyé olvad.Basszus, ezt most kéne abbahagyni! Jah, csak nem megy, nem tudom elengedni….csak később, az időt sem érzékelem, csak mintha a világ kristályosan kitisztult volna körülöttem. Huhh, hát ez azért olyan érzés volt, amit még nagyon sokszor magaménak akarok tudni. Most értettem meg azt amit anya egyszer mondott, hogy ha feltűnik a színen valaki, aki igazán számít, aki fontos, annak azért lesz más a csókja, mert nem csak érzem, hanem oda is figyelek rá. Amikor nem előjáték egy csók, hanem valami egészen más. És ez most az volt.
A kör véget ér, és jön a kérdés, hogy mi legyen a következő, amiben azért ő sem mutat hülyén.
-Megvaaaaaan! Gyere!- és megint megragadom a kezét, úgy cibálom magam után, egészen a télapó szánkójáig, ahol magán a szánon kívül a rénszarvasokra is fel lehet ülni. Ez a legnagyobb cucc az egész körhintán.
-Tessék választhatsz, hogy beülsz a Santa Claus helyére, vagy itt vannak a srácok: Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos,Pompás,Villám, Táltos,Ágas és végül Rudolf a vörös orrú. Remélem ez megfelel a homoerotika mentes kívánalmaidnak.- öltöttem rá nyelvet gyerekes komolytalansággal, majd amikor a körhintás az újabb zsetonért érkezett és miközben várakoztam Elias válaszára, a zseton mellé a fickó kezébe nyomtam két dollárnyi bankjegyet, és a spíker cucca felé mutogattam, hogy cserébe kérem pár pillanatra. A pasas a hátsó farmer zsebébe gyűrte a bankókat majd átadta a cuccot és megkocogtatva a csuklóját jelezte, hogy méri ám az időt.Én meg az ajkamhoz emeltem a készüléket, és világgá kürtöltem amit éppen akartam.
-Figyelem emberek! Ez a pasas itt velem, ő a férjem! Nem ez, hanem a másik.- mutogattam halk nevetgélő mosolygás közepette először a körhintásra, aztán Eliasra.
-Azt mondta nekem, hogy édes, aranyos, vonzó vagyok. Szóval kérek háromszoros hipp-hipp hurrát Eliasnak! Gyerüüüüünk emberek, kérem!- és bár az első másodpercben nehezen jött, de a harmadikban, már egész szépen harsogott gyerek és felnőtt is nagy vigyorgások közepette, hogy “Hipp-hipp Hurrá!” Visszaadtam a készüléket a körhintásnak, majd Elias mellé penderültem, kíváncsian várva, hogy hova szeretne csüccsenni, miközben dörgölőztem és nagyon kuncogtam.
-Remélem te is elhiszed nekem, hogy egy fantasztikus pasas vagy, és én a magam módján ezt kifejezésre is juttattam neked. Szóval? Melyikre ülünk fel?- néztem a hintóra, a rénszarvasokra végül Eliasra.

Elias & Tara

Azért legyünk egészen őszinték: minden ember igényli a figyelmet. Van aki ezt olyan harsány módon teszi mint ahogyan én szoktam és van aki a négy fal között valamiféle laza intim közegben. Bevallom őszintén ez utóbbival nem igazán tudok mit kezdeni. Jó persze nem azt mondom, hogy zokogva elrohanok, ha valaki egy pár órás chill keretében kényeztetve simogatja a buksim, apró csókokat lehel az amúgy baromira érzékeny fülcimpáimra, és ezerszer is elmondja, hogy mennyire bitang jó csaj vagyok….szóval igen ezt a fajta figyelmet is nagyon tudom értékelni. De nekem mindenem a pezsgés, szeretem ha a középpontban vagyok, és ezért legtöbbször mindent meg is teszek. Mindemellett az érzelmi kirohanásaim is elég extroveráltak. És nagyon le tud törni ha valaki erre nem vevő. Vagy arra, hogy mennyire el tud szállni néha az agyam és nem is gondolkodom, csak pörgöm mint egy felhúzott, drogos búgócsiga, akinek túltolták legalább háromszorosan a cuccot. A vidámpark erre a legideálisabb, és megmondom őszintén, hogy azt gondoltam Elias pont azért találta ki ezt, mert valahol ösztönösen ráérzett, hogy ebben a közegben tudok a leginkább felszabadulni. És ez így is van amúgy. Nagyon bírtam benne egész este alatt, hogy nem próbált visszafogni, nem mondta, hogy sok vagyok...pedig gondolta, ó láttam én rajta! Szóval visszavonult ő időnként, de azért mindig ott hagyta a kisujját, hogy nesze hülyegyerek, legyél boldog, tombolj! Én pedig megtettem.
Figyelek rá, istenbizony. Minden szavára, mert amúgy sok dologban hasonlítunk, de sok dologban totál másképp gondolkodunk. Bevallom ezért is vonakodtam annyira eleinte az együttjárós dolog miatt, de úgy szép az élet ha zajlik, még akkor is ha időnként kavics szalad a gépezetbe.
-Hogy minden nőt tisztelni kell, na ezzel azért vitába szállnék!- emelem meg a mutatóujjam mintegy közbevágva egy pár gondolat erejéig.
- A tisztelet, legyen az férfi vagy nő nem jár alanyi jogon. Nem kapod meg születésedkor úgy mint a szíved a májad...na jó ez utóbbit ha eliszod akkor kakukk, harangoztak...szóval a tisztelet olyasmi ami nem jár, azt ki kell érdemelni. És hé, ki lehet érdemelni egyetlen éjszaka alatt is ha valaki bitang jó a szexben. Az is egy tiszteletet parancsoló tényező!- vigyorgok pofátlanul, egészen közel hajolva hozzá, és szinte a fülébe súgva. Mert hát okés, hogy alapvetően engem ugyan nem zavar ha hallják amit mondok, de itt tényleg gyerekek is vannak, és nem feltétlen lenne jó, ha a körhintáról leszállva a gyerek az anyja nyakába csimpaszkodva azt kérdezné, hogy “mi az a bitang jó szex?” Szerintem anyuka köpni nyelni nem tudna….persze fel kell világosítani a gyereket, de nem öt évesen.
A második körre olyasmit kért, amin nem festene hülyén, és bármennyire is megnézném hogyan lovagolja meg a szivárványos csillámpónit, mert fix, hogy nem mindennapi látvány lenne, nem akarom őt már az eddigieknél jobban kitenni az agymenésemnek, szóval akkor inkább a télapó szánjára szavazok. Vonszolom magam mögött, miközben nagyokat röhögök ahogyan hátrafordulva magyarázok.
- Há’má’ mé’ lenne abszurd? Amikor a télapó széthurcibálja az ajándékokat, nem tűnik el csak úgy ukk-mukk-fukk- mutogattam a szabad kezemmel ide-oda hadonászva a levegőben.
- És a szánja is megvan, a réniket is el kell látnia valakinek. Okés, hogy ez ilyen “one night job”, de akkor is. És én ha tehetném és rajtam múlna bevezetném az egész éves karácsonyt. Imádom a sok csillogó szarral, meg műhóval, meg mindennel együtt az egész fílinget. Miért, te talán karácsony ellenes vagy? Most mondd meg még az elején, mert ez nagyobb szakító tényező lenne még annál is, hogy dohányzol. Mármint nem olyan vicceset, tudod, hanem olyan igazit. Az igazit nem szeretem. Gyűlölöm! Mintha egy hamutállal smaciznék. Pfeh!- öltöttem nyelvet, és ami ezután következett….hát még nem tudom eldönteni mennyire volt jó ötlet. Mert én annak láttam. Ugye mondtam, hogy az érzelmek kifejezésében elég extrém és meredek dolgokat szokásom bevállalni. És ez most sem volt másképp.
Ő ugyan megpróbál leállítani, de nem is figyelek rá. Ha begőzölök, vagy szerintem valami orbitális nagy dolgot eszelek ki ami “hűdekurvajólesz” akkor nem szokásom figyelni a környezetemre, vagy ha valaki azt mondja nem kéne...mondjuk ha figyelnék akkor meg nem törődnék vele.
Már a hurrázásnál látom, hogy Elias gyakorlatilag a fejének a legmagasabban lévő hajszáláig elvörösödik, mint a nyári pipacsmező...az arcát a kezével eltakarja és hát fogalmazzunk úgy, nem boldog a kis akciómtól. És bár a jókedvem töretlen amikor mellé huppanok a menekülés gyanánt kiszemelt szánkóba, hamar be kell látnom, hogy ő nem osztozott felhőtlenül boldogan a kis műsoromban.
Csak ülök mellette és figyelem, ahogyan lassan elindul a körhinta, ő meg lefejtegeti a kezét az arcáról.
- Hé, már azt hittem a kezed átment alien fiókába és rágyógyult az arcodra….- kezdeném a magam hülye módján, amikor jön a kérdése, én meg elhallgatok, és csak nézek rá, mintha nem az anyanyelvemen hangzott volna el a kérdés, hanem szuahéli nyelven gügyögne nekem.
- Mit miért?- kérdezek vissza, inkább csak időnyerés gyanánt, semmint nem fogtam volna fel eddigre már, hogy mire is gondolt. Egykedvűen és picit sértődötten vonok vállat.
- Mert én ilyen vagyok. Azt hittem ezt a tegnap estén levágtad, és levágtad a mai este folyamán is. Én nem tudom csak egyszerűen csak azt mondani egy embernek, hogy kedvelem, meg jó vele, meg jól esik amiket mond….én nem csak beszélek...ééééénn ááááh hogy mondjam neked, én kifejezem magam. És ennek egyik formája az ilyen és ehhez hasonló eset. Ha ez neked nem tetszik, vagy nem tudod elviselni, akkor mondd meg, mert annyi biztos, hogy soha, senki kedvéért nem változtam még meg eddig és nem is fogok. Bármennyire is bírom azt a lüke fejed, a te kedvedért sem fogok. Nem én találtam ki ezt az együttjárós dolgot- mutogattam a kezemmel macskakörmöt a vállaim mellett az együttjárós dolognál, majd tovább magyaráztam. A bőrön lélegzést még gyakorolni kell, mert nem tudtam egy szusszra folytatni, fújtattam egy nagyot és hadartam tovább. A kezeim úgy jártak mellettem, mint egy született szícilai-nak, akik a mindennapokban is activity-ben tolják a komenyikációt.
- De ha ezt akarod, akkor fogadd el, hogy ez az egész hozzám tartozik. Ez is.- a télapó szánkójának elején apró harangok voltak, és azok ebben a pillanatban éles hangon kezdtek bimbamolni, kis híjján a frászt hozva rám, és majdnem kiugrottam a bugyimból ijedtemben. Sikkantva, rándulva ugrottam egy nagyot, a kezem a mellkasomra téve a szívemet kezdtem masszírozni.
- Édesfaszom, a frászt hozzák rám!- az előbbi komolyságot egy pár másodpercre átvette a nevetés, aztán eszembe jutott miről is beszéltünk, és vissza is komolyodott az ábrázatom.
- Figyu, hagyjuk ezt az egészet a francba jó? Kiszállunk a körhintából és hazamegyünk. Nem érzed itt jól magad, és gyanítom a továbbiakban sem éreznéd….és már nekem is elment a kedvem az egésztől. Én elfogadom, hogy ilyen vagy, ez van. De akkor maradjunk meg annál, hogy néha összejövünk párszor egy-egy laza szex erejéig, és ne erőltessük ami nem passzol.- vontam meg a vállam, és kicsit azért elkettyentem. Jókedvem volt, és most ez úgy elillant mint valami szappanbuborék. Ki is pukkant ami azt illeti. Nem bántott meg, csak egy kicsit. Tényleg csak egy kicsit, de ez pont elég volt ahhoz, hogy ne akarjak buzinagy plüss nyulat, meg vattacukrot, meg egyéb szarokat. Mondjuk éreztem, hogy ez nagyon rossz ötlet lesz, mármint ő meg én. Annyira különbözünk, és azt már most tudom, hogy ha ez később derült volna ki, akkor még jobban bántott volna. Na ugyebár ezért nem akarok úgy megkedvelni senkit, mert aztán jön egy ilyen, és olyan fancsali képet vágok, mintha valaki ok nélkül pofán csapott volna. Úgy is érzem magam. A körhinta megállt, én meg kikászálódtam Elias mellől és elindultam a lépcsők irányába, hogy lemásszunk.
A vállam felett hátrafordultam, és erőtlenül mosolyogni próbáltam, adni a vidámat, hogy okés, nem vettem a szívemre, ne aggódjon, túl leszek rajta. Egy este, egy vacsora, mi bajom lehet, nem először fordul el elő velem? De valahogyan nem volt ez a mosoly olyan őszinte mint amilyennek szántam.
- Holnap beadom a válópert, a Vegasi esküvők úgysem tartósak.- jelentettem ki még mindig humorosnak szánva, picit elkettyenve.
- Hazamegyünk?- kérdeztem aztán félrebillenő fejjel, de nem mondtam hogy hova. Hozzám haza, hogy hazavigyen? Vagy hozzá haza? Nem mondtam és nem is utaltam rá. Csak vártam.Baszki, de utálom ezt az érzést, amikor szíved táján nyom. Infarktus? Á ahhoz még fiatal vagyok.Mindegy, nem érdekes. Hazudtam magamnak úgy, hogy már magam is elhittem.

Elias & Tara

Ugye nem hinné el senki, ha azt mondanám, hogy kislánynak alapvetően csendes és szótlan voltam? Az még inkább hajmeresztő - pedig igaz- hogy viszonylag későn, három éves koromra tanultam meg elfogadhatóan és érthetően beszélni. Onnantól viszont, ahogyan a mondás tartja, le sem lehetett lőni. A mama vidám nevetését mai napig hallom, amikor arról mesélt, hogy iskolás koromra a szupermarket polcain a konzerv dobozok előtt ücsörögve mindegyiket sorban szépen felolvasgattam. És állandóan kérdeztem. Megállás nélkül. Minden érdekelt, és bár a válaszokat meghallgattam, mindenről megvolt a saját külön bejáratú kis véleményem. Nem mintha ez mostanra változott volna. A szereplési vágy viszonylag korán megmutatkozott, és hajtott előre, nem törődve azzal, hogy kinek mi a véleménye arról amit éppen művelek. Óvodai szereplések, iskolás versenyek, középiskolás színjátszó körök és később pár amatőr társulat. Csapnivaló színész vagyok valljuk be, de nincs lámpalázam. Szóval nem sokkal az egyetem előtt beláttam, hogy a művészi vonal nekem nem fekszik annyira, így inkább abbahagytam. A szereplést nem. Imádok a középpontban lenni, és imádom, ha egy társaság pezsgése magába szippant. Nehezen találom meg a hangot a csendes és visszahúzódó emberekkel, és a velük való szárba szökkenő kapcsolatom, legyen az bármilyen minőségű, elég hamar félbe szokott maradni. Mert nem passzolunk. Vágod, két páratlan zokni a fiókból.Akárhogy pakolgatod, meg egymásba gyúrogatod őket, attól még nem lesznek egyformák, és a katicás rózsaszín zokni rém hülyén fest a batman-es fekete férfi zoknival.Egy férfi lábán még hülyébben.
Elias fura. Ő olyan magának való is, de közben meg érzem rajta, hogy nem akar az lenni. Biztos, hogy nem ilyen lehetett régen, és biztos vagyok abban is, hogy menthető, ettől még kurvaszarul esik, amikor megpróbál elmenekülni a kis rögtönzött idétlenkedésem elől.Ekkor fogalmazódik meg bennem, hogy vajon jó döntés volt belemenni abba, hogy megpróbálkozzunk többet kihozni ebből az egyéjszakás dologból semmint csak a szex? Mert az a része tagadhatatlanul jó volt, meg az is, hogy berúgtunk és fecserésztünk mindenféle hülyeségről, a spangli keserű füstje mellett. Jó volt megosztani vele a lakásom apró kis zugát, és jó volt, hogy ott téblábolt az egysegges konyhámban...szóval az úgy jó volt. És tudod ilyenkor jön az, hogy ne rontsuk ezt el mindenféle erőltetett szarral. De a vacsora nem volt erőltetett, és a vidámpark sem, és az sem, hogy jött velem, hogy tényleg azt akarta, hogy jól érezzem magam. Figyelt rám. Megijedtem volna? Igen, talán igen. És nem tőle, hanem kicsit magamtól. Nyújtotta a kisujját, és én máris a karját akartam csócsálni, és nem adni belőle senkinek. Mert ilyen vagyok, és ezen nem tudok változtatni ha beledöglöm sem. És ha azt érzem- még ha félreérthetően is- hogy valaki csak egy minimálisan is bármit meg akarna bennem változtatni, hát fogom a kis betyárbútoromat és odébb állok.
Amikor a körhinta megáll, úgy vágódom ki belőle, mint akit kilőttek, és bár hallom magam mögött a pasas hangját, mintha távolról, valami fémvödörből szólna. Nem nézek vissza, ami valljuk meg elég nagy kreténség, és én lennék a legjobban megsértődve fordított esetben, de nem akarom, hogy azt lássa mennyire rosszul esett ez az egész, és mennyire megzavarodtam azt illetően amiben megállapodtunk. Szóval már lent járunk valahol a körhinta mellett, közelebb a vattacukroshoz, meg valami lufihajtogató bohóchoz, amikor nagy nehezen megállok, és a kis monológomat megpróbálom a világ legtermészetesebb és legviccesebb hangján előadni. Mondtam, hogy pocsék színész vagyok ugye? Nem is sikerül olyan jól az a vigyorgás, ami normál esetben talán őszinte és hihető lehetett volna, ha a gombóc nem tülekedik bele a torkomba. Kurvaéletbe már, nehogy itt nekem bőgjek, mert menten orronmarom magam!
Ő csak….várom a folytatást de valahogyan nem érkezik. Ellenben ő már ott van mögöttem és mikor megfordulok a testem engedelmes kis árulóként hagyja, hogy átöleljen. Most mit mondjak? Nem nekem kell azt hiszem….és kihasználva a csendemet, beviszi a csont nélküli tíz pontost az utolsó mondatával. Ha azt akarom, hogy ő elfogadjon ilyennek, akkor nekem is el kell őt olyannak fogadnom. Baszki, ez jogos! Csak az a baj, hogy nem tudok mit kezdeni vele...én nem tudok nyugton lenni a seggemen, nekem mindig zizegnem kell valahol mint a pattogatott kukoricának, nekem mindig lennem kell valahol, mindig kell körém zaj, emberek, még akkor is ha ez nem mindig őszinte és még akkor is ha néha ez csak felszínes. A csend engem kinyír.
Figyelem miközben beszél, az arcát, a kétségbeesést a szemében és rájövök, hogy ennek a pasasnak az élete tényleg kibaszott szar lehetett az elmúlt egy évben, és nagyon nehéz kijönni úgy a gödörből, hogy a hirtelen támadt napsütés ne vakítsa el. Én meg rátekerek még  egyet azzal, hogy belereflektozom egyenesen az íriszeibe. Hát tényleg nem vagyok normális.De most mit csináljak? De tényleg mit?
- Olyan dolgokat mint például beülni egy tök hintóba egy teljesen zakkant csajjal, aki még be is éget a fél vidámpark előtt? Vagy olyat, hogy a móka kedvéért egy napra feleségül veszed? Vagy olyat,hogy nyár derekán még arra is hagyod magad rávenni, hogy a télapó szánjában körözz, pedig szerintem már a pokolba kívánod az egész vurstli zenét?- na hát helyben vagyunk. Tara féle módon igyekszem oldani a komolyságot, noha nem nevetek és mindezt a sok sületlenséget a világ legkomolyabb ábrázatával magyarázom neki.Aztán megemelem a kezem, mint ahogyan a bíróságokon a tanúk szoktak esküdni, hogy az igazat, csakis az igazat...szóval most én is azt...és nincs ám keresztbe az ujjam a hátam mögött.Nem kamuzok.
- Na figyelj! Megígérem, hogy átmeneti jelleggel nem hozlak többé ilyen helyzetbe. Átmeneti...érted? Nem garantálom, hogy soha többé, csak azt, hogy ma, meg még úúúúúúggy...öööhmm...egy hétig...egy hétig biztosan nem- forgattam meg a szemeimet az ég felé pillantva elgondolkodó jelleggel, aztán a kezeimet a mellkasára simítotottam és úgy magyaráztam tovább.
- De ez csak átmeneti, amíg fel nem oldódsz mellettem, úgy igazán. Utána viszont nem foglak kímélni az ilyen jellegű agymenéseimmel. Elrángatlak a Niagarához és ott fogom a világba üvölteni a vallomásom..elmegyünk szafarizni Afrikába és az oroszlánok és a zebrák lesznek a tanúi annak, hogy istentelenül bírom azt a bolond fejedet.- mosolyodtam el végül, majd hozzábújtam. Jó volt, tényleg. Én Tara Thredson aki ki nem állhatja a Titanicot, ellenben végtelenített verzióban odavan a Streisand-Redford féle “Ilyenek Voltunk”-ért most egy pasast ölelget a vidámpark közepén. De csendesen ám, semmi harsányság. Ha Elias mellettem kicsit megőrül, kicsit ki akar törni a komfortzónájából, kicsit bele akar csobbanni az én színes világomba, én miért ne merülhetnék el egy kicsit néha az ő nyugisabb chillesebb kis közegében, amiben meg ő van otthon? Na ez már tényleg majdnem olyan mint egy kapcsolat. Huszonnégy órás gyorstalpalóban.
- Hahh, el ne hidd, hogy össze fogom csinálni magam a szellemvasúton, bár a nyakadba mindenképpen csimpaszkodni fogok. Biztonságosabb, mint azok a vackok, amik ilyen kis kallantyúk, és szorítani kell...hát én meg nem fogom. Mindig az az érzésem, hogy ha erősebben szorítom, kiszakad a helyéről.- magyarázom, de még mindig nem engedem el őt, ha ő akar akkor majd eltol magától.
- Szóval akkor szellemvasút, vagy a ciklon?- a ciklon az a cucc, ami olyan mint egy bazi nagy hinta, csak éppen felviszik jó magasra, majd előre hátra mozogva zuhan meredeken, függőlegesen lefelé. Vattacukor előtt ülnék bele, mert amilyen szerencsém van tuti, hogy a nyakamba kötne ki az édes finomság. Vagy az alattam ülő nyakában, azt meg nem kockáztatnám.
Ha eldöntöttünk hova is menjünk, egy nagy sóhajt követően lépdelek Elias mellett és onnan pislogok rá.
- Figyi...te láttad már azt a régi filmet? Ilyenek voltunk...valamikor a hatvanas években készült. A mamám kedvence volt, aztán az enyém lett. Tudod az jutott eszembe, hogy megnézhetnénk...ha van kedved.- azt már csak magamban teszem hozzá, hogy a párhuzam a film szereplői és közöttünk vészesen hasonlóak.Két külön világ...két teljesen más jellem hogyan tud mégis, annyi évtizeden át megférni egymás mellett? Persze nem azt mondom, hogy én évtizedekben gondolkodom, bár tudja a fene, lehet egy nap még belátom, hogy anyának igaza volt: nem csak érzem, hanem figyelek is rá, ez pedig más. Úgy változom meg, hogy én akarom a változást. Egy kicsit. Miatta.

Elias & Tara

Bevallom, szokott rossz kedvem is lenni. Néha. Meg is szoktam bántódni. Néha. De alapvetően béküléspárti vagyok. És nem csak azért, mert haragot tartani szerintem orbitális hülyeség, hanem azért is mert nagyon imádom azt az érzést, amikor az ember újra tud mosolyogni a másikra. Tudod, ez olyan mint eső után a forgalmas manhattan-i sugárutak valamelyike: vizes lettél, meg rohadtul elázott mindened, de mégis felfrissültél valamennyire egy forró nyári nap után.
Jelen helyzetben a zavaromat is próbálom oldani azzal, hogy nemes egyszerűséggel megbántódom azon, hogy Elias nem osztozik maradéktalanul az én fergeteges előadásomba. Noha szerintem ő még nem tudja, de ez az enyhébb verzió. Szóval csak állok ott, tőlem szokatlanul csendben és hallgatom őt.Oldani kéne ezt az egészet, mert már kezd zavaró lenni a némaságom, meg az a gombócka a torkomban, és amúgy is...nem is vagyok én ilyen érzelgős...tényleg nem. Na jó. Néha. Ez is néha, de csak akkor ha tényleg valamiért jól érzem magam, aztán meg jön a pofánvágás, ha valaki elrontja a jókedvem. Egyszer egy okos ember azt mondta, hogy a boldogság és az öröm, olyan mint a léghajó. Ha az ember azt akarja, hogy emelkedjen, ki kell dobálni belőle mindent. Mindent ami visszatart, ami nem engedi, hogy úgy igazán elengedd magad. És ha valaki nem mer úgy igazán laza lenni, az soha nem tudja meg milyen fentről nézni a világot, és mennyire gyönyörű is a kilátás.
-Óóóó nekünk elég sok minden elég jól megy. Már-már túl jól.-cöccögök már valamennyire enyhébben, és a kis mosoly mely egy időre huss, eltűnt az arcomról, most megint megjelenik.Tudni kell néha engedni. Tudni kell néha beismerni ha tévedtünk. Persze nem nagy csinnadrattával, de azért mégis…
Én komolyan gondolom azt, hogy akár egy hétig is mentesítem magam ezektől a dolgoktól, ami azért tőlem elég nagy előrelépést, és megmagyarázni ugyan nem tudnám, hogy miért ajánlom fel, de tényleg szívesen teszem.Jó érzem magam vele, és nem akarom, hogy miközben ő tényleg teper azért, hogy felhőtlen legyen a kedvem én folyamatosan alávágok azzal, hogy ilyen helyzetekbe hozom. Persze nem tudhattam előre. Igaz, amikor tegnap éjjel beszélgettünk a múltjáról elejtett nem kevés megjegyzést arra vonatkozóan, hogy elég szar időszakon van túl, és én ezt tudomásul is vettem. Látszólag.Én sem vagyok éppen abban a helyzetben, hogy okom lenne ugrabugrálni. Anya elvesztése még mindig fájó pont, és nem is hiszem, hogy valaha úgy igazán túl leszek rajta.Rettentően hiányzik. És bár mindenkinek azt mondtam, hogy azért költözöm ki a manhattan-i lakásból, mert túl nagy, úgysem bírnám fenn tartani, meg efféle maszlagokkal etettem mindenkit...szóval nem ezért, hanem mert nem bírtam ott megmaradni a mama emlékével. Erről nem beszéltem senkinek, mert nem az a fajta vagyok aki ilyesmiről könnyen megnyílik.
-Figyu, ha azt mondtam, hogy egy hétig akkor egy hétig. Nem vitatkozom! Nem nézed ki belőlem, hogy meg tudom állni? Hát ne sérts meg!- próbálom adni a komolyat, de nem sok sikerrel. Hiteltelen az alakítás.Változatlanul pocsék színész vagyok.
A ciklon! Naná! Szopjon a hülye kiscsaj, ha már a körhintával kezdtük az egészet.Nem mintha a másikkal jobban jártam volna. A ciklon amúgy is izgalmasabb, tekintve ha az ember szereti az efféle dolgokat. Ha ehhez még hozzászámoljuk az akrofóbiával összekapaszkodó halálfélelmet, elmondható, hogy nem én vagyok az efféle szórakozó eszközök üzemeltetőinek netovábbja.
Belekulcsolom az ujjaimat az övébe, és most én vagyok aki robog utána, nem törődve azzal, hogy bár nagy vagányan felajánlotta, hogy oda bizony fel fog ülni, és nem fog visítozni, meg semmi efféle, de valójában ha csak ránézek az egész építményre lazán rongyokba rendeződik a két lábam, és megesküszöm mindenre ami szent, hogy jókislány leszek, csak ne kelljen felülni rá. Mindez persze nem látszik rajtam, mert hát nehogymár éppen most szálljon inamba a bátorságom. A film jut eszembe, és ez kicsit el is tereli a gondolataimat arról amire éppen készülünk, meg aztán az igazság az, hogy ezt tényleg szívesen megnézném vele.
- Szóval ott van a polcodon a filmtörténelem legszebb szerelmes története a Casablanca és az Elfújta a szél után….na jó még mondjuk hozzávehetjük a Madison megye hídjait, de csak azért mert azon a mama mindig sírt és állandóan meg kellett vigasztalni….na mindegy….szóval megvan neked ez a film, és még nem nézted meg? Na de tudom ám….tuti, hogy rám vártál vele. Hehe.- nevetgélve szorítom a kezét, és megyek utána, bár némiképp azért sétálósabbra vettük a figurát. Az ajánlatán elgondolkodom. Nem azért mert nem akarnám, vagy ne esne jól a dolog. Az igazat megvallva ahogyan haladunk bele az estébe, talán a lassan leereszkedő szürkület teszi, vagy egyszerűen csak az, hogy a napom nagy részét a józanodással töltöttem. Miatta. És most itt vagyunk együtt, próbálva valahogyan utat találni a másik felé, mert amúgy két tök különböző világ vagyunk, mégis mennyire frankón együtt tudunk működni. Aztán az is eszembe jut, hogy ha holnap reggel mellette ébrednék, az vajon mennyiben változtatna meg? Úgy értem tudnék hozzá jobban ragaszkodni, mint ahogyan eredetileg terveztem? Vagy, felesleges ezen agyalni, és egyszerűen éljek meg vele minden pillanatot? Aztán arra gondolok, hogy tudna e hiányozni ha éppen nem vele tölteném az estét? Hogy tudnék erre gondolni, miközben éppen Scotty dönt le a lábamról, hogy mennyivel jobb lenne vele lenni? Atyavilág, ez a pasas megbolondít!
-De csak a bacon és a fánk miatt!- emelem fel az ujjacskám, az ég felé bökve, nagyon komolyan ráncolva a homlokom. Nem akarom azt mondani, hogy kurvajó lenne úgy ébredni, hogy valaki átölel. Igazából nem nagyon voltam ennek tudatában, amíg rá nem jöttem milyen jó lehet. Nem voltam tudatában, mert nem engedtem, hogy bárki emlékeztessen rá. Elias megteszi, és ez azért ijesztő, mert közben én nem fogom menekülőre a dolgot.
-Szóval okés, maradok reggelig.De ne csináljunk belőle rendszert, jó?- tudom, hogy a mondat másképp hangzik mint ahogyan gondoltam, és azt is tudom, hogy félreérthető.Félek. Akár bevallom, akár nem, de félek. Az időtől amit együtt töltünk, hogy túl jó lesz, hogy...nem akarok ragaszkodni, annak sosincs jó vége. Szóval ott maradok reggelig, de aztán egy ideig biztosan nem.Azt hiszem….biztosan.
Hatalmasat nyelek a félelemtől amikor meglátom a ciklont, és még az sem oldja a félelmemet, hogy közben nyeherészéssel meg poénkodással próbálom oldani a feszkót, és attól sem lesz jobb, hogy a rágógumit bőszen rágcsáló srác egymás mögé ültet minket. Már éppen szólalnék fel, hogy ugyanmár legyen olyan jó és ne basszon ki velem, hogy ilyen messzire ültet a pasastól, akinek egész idő alatt fehéredésig akarom szorongatni a kezeit, szóval szépen gondolja át az ültetési rendet, de Elias beelőz. Én lepődöm meg legjobban azon, hogy az általam már korábban felvetett játékot viszi tovább, mely szerint házasok vagyunk, és nem óhajtunk távol lenni egymástól. Tökéletesre viszi a szerepet, és úgy néz rám, mintha már ezer éve ilyen őrülten szerelmesek lennénk egymásba...szóval rajtam ne múljon én is hasonló szempillarezegtetős, olvadós tekintettel nézek vissza rá, mely szerint ez a pasas életem értelme, a világom közepe, gyöngyszem az amúgy értéktelen kagylóban. Milyen kurva költői vagyok, mi? Azt hiszem ketten együtt jól adjuk a szerelmes házasokat, mert jön az átrendezés, és pár percen belül már egymás mellett ülünk a hintán, várva, hogy meglóduljon.
-Szóval akkor nem válunk? Mégiscsak jók azok a vegasi esküvők, mi? - nagy szusszanással zárul ránk a biztonsági pánt, és Elias beszólása kiveri nálam a biztosítékot. Pozitív értelemben. Kibukik belőlem egy hatalmas röhögés, ami csakhamar valamiféle halálfélelmet prezentálandó huhogásba vált át, amint a hinta emelkedni kezd velünk, hogy a csőrlők a magasba vigyenek.
-Édesem, én minden értelemben a csúcsra repítelek vidámpark ide vagy oda, ha ezt túlélem anélkül, hogy a kis ketyegőm megállna.-megpróbálok lenézni, de a látvány ijesztő. Úbaszki, azért ennyire nem vagyok bátor. Vagy de?
-Ma reggel még arra sem gondoltam, hogy a magasság iránti félelmemet egyetlen kurva tiltakozás nélkül próbálom legyőzni azzal, hogy veled emelkedem egy hintán olimposzi magasságokba.- igyekszem könnyednek tűnni, de a hangomból kiérződik, hogy félek ám rendesen. Átnyúlok a másik oldalra és a kezeimmel egyszerűen rámarkolok Elias kezeire, akár kapaszkodik, akár nem.Kattannak a csőrlők és én tovább pofázok, próbálom terelni a saját figyelmem, hogy hamarosan felérünk, és akkor indul be az igazi móka.
-Nem tudom, hogy más is így van vele vagy sem, de tudtad, hogy állítólag szex közben és félelem közben is ugyanolyan anyag termelődik az agyadban, csak más érzékelőkhöz jutnak.Hát...akár így van akár nem. Én most többet adnék egy jó dugásért mint ezért a zuhanásért. Mondd, hogy nem így vagy vele!- próbálok oldalra sandítani, mert a fejem nem merem fordítani, akkor teljes premierben látnám az alattunk elterülő mélységet.
Megállunk. A hinta jobbra és balra kileng, én meg szerinte falfehérré sápadok.Meg kell tennem valamit….félelem ide vagy oda.Nagyon picit megemelem a popsim- baszki, nem vagyok normális- és kissé kitekert pózban csókolom meg Neot.
-Okés.Ezt meg kellett tennem. Ha nem élném túl, legalább az legyen az utolsó gondolatom, hogy megcsókoltalak.- viccelődöm, mert mi mást csináljak? Mondjam, hogy teljesen kész vagyok attól, hogy a világ felett lógok egy hintában?
Éééééés megindul….Baszkiiiiii nem hiszem el.Behunyom a szemeimet, összeszorítom az ajkaimat, melyből egy velőtrázó sikítás, és válogatott káromkodások tömkelege zúdul ki.
Nem tudom meddig zuhanunk, csak azt érzem, hogy a gyomrom egy hatalmasat ugrik, és a szívem majdnem kidobogja magát a mellkasomból.Én meg úgy szorítom Elias kezét, hogy lassan kettéroppantom.Az jár a fejemben, hogy érjünk már földet, érjünk már...óráknak tetszik az a pár másodperces zuhanás, és amikor végre egy hatalmas rándulást követően leérünk, olyan ordítás, sikítás, és hörgés hagyja el a csöpp ajkaimat, hogy szerintem lazán beválogatnának valami horrorba hangeffektes sikongatónak.
-Úúúúúúriisssssteeeen! Hát ez kurvaaajóóóóó volt! Hát én erre fel nem ülök még egyszer!- magyarázom szuszogva, lihegve és kipirulva, de nagyon vigyorogva Elias felé fordulva.

Elias & Tara

Elég sok dolgot kipipálhatunk, amiben hasonlítunk Elias meg én, de éppen annyiban különbözünk is. Ami nem feltétlen baj, csak abban az esetben ha úgy alakul, hogy a kapcsolatunk szempontjából inkább romboló semmint építő. Nálam már az is nagy lépés, hogy egyáltalán belementem ebbe az egészbe, és nem vagyok abban biztos még, hogy végig tudom csinálni. Úgy értem, valamiért nem akarom őt megbántani. Úgy alapvetően semmivel. Persze az alaptermészetemnél fogva ez valahogyan elkerülhetetlen lesz, még akkor is ha tényleg igyekezni fogok a magam részéről. Némiképp azért megnyugtat, hogy nem kötöttünk ki semmit, nem akarjuk a másikat megkötni, és tulajdonképpen szabad a vásár alapon éljük a továbbiakban az életünket, csak azért mégis vissza-vissza térünk egymáshoz.Nehéz lenne nem így tenni, mert a pasas leszámítva a kényszeres bújkálást egy harsányabb tetszésnyilvánítás miatt, imádnivaló.Még akkor is ha az alap romantikus filmeket nem feltétlen kedveli, és ezért nem is szólhatok egy rossz szót sem, mert vannak olyanok amikkel meg engem lehet kiüldözni a világból. Volt, amit még anya kedvéért sem voltam hajlandó megnézni, aki valamiért a műfaj szerelmese volt. Néha az jutott eszembe, hogy titkon mindig vágyakozott egy olyan férfi után, aki szeretni tudja, aki el tudja fogadni az életvitelét, a bolondos mindennapjait, és benne engem.Egyedülálló, fiatal anyaként nem lehetett neki egyszerű, s jobban belegondolva forgolódtak körülötte a faszik rendesen de ő mégsem tudott megállapodni senki mellett. Vágyott rá, ebben biztos voltam, ahogyan abban is, az apám után minden bizonnyal nehezebben bízott meg a férfiakban. Mintaként az volt előttem, hogy tegye az ember olyan magasra a lécet, hogy kurva nehéz legyen bárkinek is átugorni. A lehetetlen csak egy állapot. Ez legalábbis az én egyik alapelvem, meg az, hogy bármit meg lehet csinálni, bármilyen félelmet le lehet győzni, csak a hozzá való erőt néha hosszabb ideig kell gyűjtögetni. Na ez az amire jelen pillanatban nem nagyon marad idő, mármint, hogy felkészítsem a tériszonyos énemet arra ami következni fog. Tulajdonképp addig viháncolgatok, meg bolondozok, hogy már csak akkor tudatosul bennem mire is készülök, amikor végre Elias mellé kerülök a ciklonon. Valamit motyog tériszonyról, meg kocsiról, de bevallom éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy ezerrel szórjam magamra a pozitív energiákat, meg azt, hogy ne szarjam össze magam ha majd ott leszek fenn a magasban.
Majdnem vonyítok egyet fejhangon, amikor vigasztalás gyanánt azzal próbál engem nyugtatni, hogy fenn még senki nem maradt.
-Ó kösz! Baszottul megnyugtattál! Tényleg, sokkal jobb!- forgatom a szemeimet és a szavakat a fogaim között szűröm, mintha attól félnék, hogy ha hangosabban beszélek akkor már itt lenn a földön kiesek a hintából. Pedig penge módon fog bennünket a biztonsági szarság amit ránk zártak, de láttam én eleget a Végső Állomást, azóta is átkozom azt a barmot aki kitalálta, mert szerintem az emberek többségében még inkább benne van a para a vidámparki szórakozások láttán.
-De nyugi szivi, ha fenn maradok, legalább nem leszek egyedül. Majd szórakoztatlak különféle bűvészmutatványokkal, esetleg énekelhetek is neked a csodálatos hangomon….és figyelmeztetlek majd, hogy a te ötleted volt a ciklon.- próbálok nagyon komolyan szarkasztikus lenni, de annyira hiteles most tőlem az alakítás, mint egy elefánttól a dupla leszúrt rittberger egy kűr során a jégen.
Az élmény leírhatatlan, és bevallom, hogy ha láttam volna előre az állapotot ahogyan majd kiszállunk a hintából nemhogy nem ülök fel rá, de jó messziről elkerülöm. Nagyjából úgy kóválygunk el összekapaszkodva mint két rottyon lévő masszív alkesz a józanodás előtt de már a következő részegedési fázisban.Röhögni támad kedvem és hányni egyszerre, ami azt hiszem nem éppen a legépületesebb kombináció. Liftezik rendesen a gyomrom, és távol kell kerülnöm attól az ördögi szerkezettől, hogy nagyjából rendbe tudjam kapni a hófehér ábrázatom, az elnyúlt vonásaim, meg az idétlen járásom.
-Húbazmeg ez gyilkos volt. És láttad? Volt aki még egy körre ott maradt. Sőt akik mögöttünk ültek srácok legalább három menetnyi zsetont csörgettek a kezükben. Hallod, ezek tényleg ennyire meg akarnak halni, vagy ennyire mazochisták? Mondjuk mákjuk, hogy nem felettük ültem, és nem dolgozott torokra a gumicukros kóla, mert megnéztem volna az arcukat, ha úgy a fejükre küldöm az égi áldást. Amúgy jól érzékeltem, hogy neked sem éppen barátod a magasság? Béjb, ha ez így van, akkor mi a pöcsömnek erőltetjük ezt a ciklon-hullámvasút kombót? Én értékelem ezt a macsós bátorságot, de nem kell. Valami lazaság jobb lenne.-vonom meg a vállam, és érzem, hogy az erő lassan visszaköltözik a testembe. A kezemmel rendezem a hajamat, ami most úgy nézhet ki mint egy texasi ördögszekér egy homokvihar után. Szélesen vigyorogva bólogatok mindenre amit mond, és a háttérben hallom a bohócot, meg a nyekergő lufi hangját, és azt kurjongatja, hogy nincs semmi amit ne tudna meghajtogatni. Villan is az agyamban egy gondolat, de mivel a vattacukros éppen útba esik, így az ötletemet kicsit parkolópályára teszem.
- Na akkor Mr. Felhőevő. Együnk egy epres felhőt meg egy vaníliásat, vagy ehetünk olyan fantázianevűt is ami kék színű, és tényleg olyan mint a felhőpamacs. Vicces lehet.- apró ujjammal megkoppintom az orrát, majd nevetgélve indulok el vele az említett irányba ahonnan a vattacukor édes illata szinte belemászik az ember orrába.
-Anyukámnak nagyon sokféle illatszere volt, és mind közül talán a legjobban a vattacukor illatú parfümöt szerettem. Amikor nem jutottunk el egyszer a vidámparkba, mert nagyon zuhogott az eső, a mama a konyhában befújt vele, kukoricát pattogtatott a mikróba, és mindenféle bolond zenét hallgatva pörögtünk és forogtunk. A hatás kedvéért még a karácsonyi izzósort is előszedtünk és a székekre, meg mindenhova aggattuk. Óóóóó istenkém, annyira imádtam!- jól esett ezt felidézni magamban. És a különös az egészben, hogy mióta idejöttünk, valahogyan előbújnak belőlem ezek a régi dolgok, de mégsem szomorúan gondolok vissza rájuk, hanem boldogan, és úgy érzem segít abban, hogy anya hiányát megpróbáljam szelidíteni magamban...hogy Eliasnak van varázsereje vagy a hely teszi, vagy mindkettő egyszerre talán nem is olyan lényeges.
Szóval a vattacukros felé vesszük az irányt, de én valahol félúton elengedem a kezét és a bohóc felé mutogatok, úgy területileg mindenhová.
- Figyelj, te vedd meg a vattacukrokat, én addig csendben elintézek valamit.Ne less!- figyelmeztetem nevetve.
-Nyugi, nem lesz hangos, vagy ilyesmi, csendes meglepi lesz. Szóval vegyél nekem olyan kék felhős tuttifruttis vagy milyen ízűt.-csókot lehelek a tenyeremre, majd felé fújom, és megpördülve már indulok is a bohóc irányába. Sokan félnek a kifent arcú nevettetőktől. Én csak simán elvagyok velük. Nem találom őket viccesnek, de ettől még rém menőek abban a sok színes göncben meg a csónak nagyságú cipőben.Lepacsizok a taggal, némi beszélgetést is kezdeményezek, aztán az árakról érdeklődöm, majd serényen bólogatok, és nagy gesztikulálásokkal kísérve elmagyarázom, hogy mit szeretnék, milyen színnel meg ilyenek. Ő meg szintén bólogat, jelezve, hogy meg tudja csinálni, de közben már szedi is elő a lufit, az oldalán lévő dudára hasonlító valamivel fel is fújja és úgy hajtogatja, hogy apám, rendesen észnél kell lenni, de még akkor sem tudnám real time lekövetni a mozdulatait. Elias felé fordulok, aki éppen sorban áll a vattacukrosnál, még integetek is neki, hogy itt vagyok, nem evett meg  a bohóc, még akkor sem ha éppen egy piros lufi van a kezében. Tíz percnél többet, vagy még annyit sem töltök el a lufihajtogatónál, és amikor megfordulok a kezeimben a szerzeményeimmel, már szinte alig két méternyire Elias is lépked felém, kezében a két óriási vattacukorral.
-Oh hello. Úúúúú ezek tényleg hatalmas nagyok.Mint két nagy színes felhő. Az az enyém ugye?- bökök fejemmel a kék pamacs felé, majd az egyik, piros színű lufit felé nyújtom.
-Ez a tiéd, a másik pedig az enyém.- az egyik, amit Eliasnak adok, egy piros lufi, amelyből mint valami kolbászkát tekeregetett a bohóc, mire a végére egy T betű lett belőle, a másik kék színű lufi, amivel kicsit tovább szöttyögött, meg egy E betűt formál. Na az az enyém.
-Cukik mi? Tara és Elias.Kurvaromantikus.A vattacukor mellé lufi is jár, és akkor már adjunk a cukiságnak. -lecsavarok egy nagyobb darabot a vattacukorból, és a számba veszem, de úgy hogy megtartom a fogaimmal, majd közelebb hajolok Eliashoz a szemöldököm táncoltatva, jelezve, hogy ami az ajkaim közül kilóg az őt illeti, vagy akár több is….amit csak szeretne. Mármint vattacukorból. Mármint….abból is.

Elias & Tara

Az nagyon szuper, amikor úgy tudod magad jól érezni, hogy nem görcsölsz rá semmire.A normál randiknak mindig ez a hátulütője amúgy. Régen én is ilyen voltam.Fél napokat készültem azért, hogy aztán kurvaszarul érezzem magam valaki olyannal, akit az est előrehaladtával a hátam közepére sem kívántam. Pedig alapvetően bejött az illető. Egészen addig, amíg nem kellett vele egynél több órát eltöltenem.Én egy laza, minden szempontból elég kötetlen ember vagyok, és bár időnként kiborítóan extroverált, azért megvannak a határaim nekem is. Ha valaki azt mondja példának okáért, hogy “...ezt azért nem kéne…” vagy azt, hogy “Tara take it easy” abból értek. Nem feszítem tovább a húrt, kezdek leengedni, mint a kiszúrt lufi.Namármost van a pasiknak az a fajtája, akinek aztán pofázhatsz, hogy apafej állj már le, nem képes a lepörgésre...megy tovább ezres fordulatszámon, te meg jobb híjján vele mész.Aztán persze jön a morci meg a sértődés, ha megköszönöd az estét de egyedül fogsz taxit és mész haza, a faszi meg les mint a luki nyúl, és nem érti, hogy hol rontotta el.Mondjuk némelyikkel egész jól el lehet ütni az unalmasabbnak ígérkező estéket, de aztán ennyi.Talán furcsán hangzik mégis, hogy az esetek többségében egyiküknek sem jutott eszébe engem mondjuk vidámparkba cipelni, pedig szerintem nagykirályság, és nem is hittem volna, hogy egy ilyen tipusnak, mint Elias mégis felöltlik.Persze...na okés, azt mondtam már, hogy az előítéletek távol állnak tőlem, de azért szerintem -akár beismeri akár tagadja- minden emberben benne van egy egészséges sztereotípia kivetítés. Úgy értem meglát valakit, és máris levon róla egy minimális következtetést. Tulajdonképp a szimpátia is ezen alapul. Na nem magamtól vagyok ám ilyen penge okos, ezt Freud-tól tudom, aki szerint a legnagyobb hülyeség, hogy a nő vagy a férfi választ. Mert a helyzet választ.Az szitura adott reakció.És ha most jobban megnézzük a jelenlegi helyzetre adott reakcióm fenomenális. Leszámítva egy-két megakadást, szerintem egész pofásan alakul a mai este, még akkor is ha csak a vacsorát terveztem eredetileg. Hol van már a délután, amikor magamba tömve a gumicukrot teli pofával azt ecseteltem Lindának, hogy majd igyekszem udvariasan Elias tudtára adni, hogy az előző éjszakán kívül nem igazán akarok semmi komolyat tőle. Ez persze olyan szempontból nem változott, hogy a komolyságot még mindig nem szeretném erőltetni, de a próbálkozást arra nézve, hogy hozzunk ki valamit ebből az egészből már egyre jobban támogatom.
-Én pedig támogatom, hogy ilyen faszán támogatod.- vonom magamhoz egy pillanatra közelebb a grabancánál fogva, és nevetgélve harapom meg az állát, majd válunk ketté. Én a bohóc felé igyekszem, ő meg a vattacukor árus felé. Ez már félig olyan házastársosdi dolog nem? Persze a bejáratnál az egészet poénra vettem, meg ő is a ciklonon, de jó a gondolattal büntetlenül eljátszani.Arra mindenképp jó, hogy rájöjjek, ez nekem még nagyon nem lenne való. Vicces amúgy mert rengeteg ismerős, barát, régi cimbora adja meg magát, kötelezi el egy életre az érzelmeit. Hátrafordulok a vállaim felett és amikor Eliasra nézek eljátszok a gondolattal, amolyan poén szinten. Milyen férj lenne belőle? Olyan aki mindig szanaszét hagyja a zokniját a lakásban? Amelyik a mogyorókrémes palacsintát késsel és villával eszi, amelyik nem hajtja le a WC deszkát, és amelyik kinyomja az utolsó csík fogkrémet is és nem szól róla? Mindenkinek megvannak a saját hibái, kérdés az, hogy mikor leszünk annyira érettek, hogy ezt hosszú távon el is tudjuk viselni? Elvigyorodom. Ez a pasas szerintem nagyon tud szeretni, és éppen annyira tud dühös is lenni. Ha veszekszik azt is szívből teszi, ahogyan azt is, ha átölel.Nem tudom. Néha olyan mint egy órási nagy alvós mackó, akihez legszívesebben nappal is hozzábújnék.A nagy gondolatkatyvaszból a bohóc ránt vissza, aki éppen meghajtogatta az én kék E betűmet, és most a könnyebb pirossal bíbelődik. Közben kérdezget arról, hogy kinek készül, én meg mutogatok a vattacukros felé, és szerintem a bohóc elvigyorodott, bár ez nehezen észrevehető, mert eleve egy hatalmas nagy széles nevetés van fehérrel az arcára pingálva.Azt mondja, hogy szerencsés a fickó, én meg azt, hogy hát az majd elválik. Meg azt is mondja, hogy szerinte passzolunk. Ja, mint két olyan tojás, amelyik záp.Erre mindketten nevetünk.Közben a lufi nyekeregve elkészül, én pedig kifizetem és megköszönöm, mert amúgy a fickó jobban hozzá van szokva cicákhoz meg ilyesmikhez, semmint betűkhöz, de azért hálás vagyok neki.Mármint, hogy okés, hogy fizettem érte, de el is hajthatott volna a francba.
A világ legtermészetesebb módján perdülök Neo elé, amikor a vattacukrokat egyensúlyozva félúton találkozunk.A jó érzés tovább növekszik bennem, és nem csak azért mert ennek az édes nyalánkságnak az illata annyi boldog pillanatot hoz bennem a felszínre, hanem mert nem győzök hálás lenni ennek a pasasnak a nosztalgiáért, hogy abból is a kellemeseket idéztette fel velem, és még ha bele is vegyül valamiféle kesernyés hangulat, azért mégis jó visszagondolni azokra az időkre amikor anyával itt jártunk.
Az ajándékom láthatóan meglepi, de a mosolya….komolyan mondom ezt a mosolyt itt és most palackoznám és hazavinném olyan napokra, amikor szar kedvvel ébredek, amikor rajtam van a para rendesen egy-egy vizsga miatt.Mondanám, hogy ő jelen pillanatban sokkal cukibb mint hat tonna édes puha plüss nyuszi, de szerintem kellően infantilisnek és kevésbé férfiasnak hatna, inkább csak vigyorgok tovább mintha muszáj lenne. Nem az, de egyszerűen szétvet a jókedv. Ujjaim közé csippentve húzok le egy darabot az édes felhőcsodából és biggyesztem az ajkaim közé, hogy az első falatokat megfelelő tálalásban adjam oda neki.Mégiscsak a mézesheteinken vagyunk, legyen hát édes….hehe.Na de komolyra vagy félkomolyra fordítva, csak vonogatom a szemöldököm, és pimaszkodok, majd végül olyasmi történik ami...szerintem filmekben nincs ilyen tökéletes pillanat. Ajkaim már éppen engednék el a vattacukrot, amikor Elias úgy ráolvad, hogy nem tudom eldönteni a cukros finomságot érzem vagy őt magát ennyire elolvadóan finomnak.A cukorba belesóhajtja azt a másodpercet, amikor fullasztóan tapad rám, én pedig egészen enyhén veszítek a tartásomból, és ha nincs a derekamon a keze, menten összecsuklanék. Jó okés….nem ez az első csókom, és nem is az első tőle, de talán az első olyan amibe legszívesebben itt és most belepusztulnék. Esküszöm! És bele is fogok, ha vége lesz….de nem akarom. Ott mormolom magamban, hogy ne engedjen el, még csak egy kicsit, csak amíg még beszívom az illatát az esti világ hűvössé váló illatával, csak amíg ki merem nyitni újra a szemeimet, csak még egy kicsit szorítson, csak még egy kicsit olvadjon el újra az ajkaimon mint egy finom, kifogyhatatlan édes vattapamacs. Lassan enged, lassan érzem lecsúszni a száját az enyémről, és miközben hátrébb húzza a fejét, ösztönösen nyalok végig az alsó ajkaimon. Édes Elias töményben.
-Fúbassza meg!- sóhajtok én is egy nagyot és nem tudom eldönteni, hogy most azonnal lerohanjam egy újabb adagra ebből a különös és minden tekintetben tökéletesen letaglózó csókra, vagy induljunk valamerre, különben nem csak csók lesz a vége….és azért itt a vidámpark közepén mégsem lenne illdomos gyakorlatilag ledönteni a lábáról.
Ő sem nagyon tud megszólalni, nekem is még keresnem kell a susnyásban a hangom, és kivéve a kezéből a saját vattacukrom, a hónom alá csapva a magam E betűjét az emlegetett irányba fordulok és megpillantom a céllövöldét.
-Céllövölde. Nyúl...nyúúúúúúúúl.- a lendületet nehezen találom meg, lévén még mindig remeg minden porcikám, de akkor is elindulok az emlegetett irányba, mellettem Elias lépked a vattacukorral.Már messziről ismerkedem a jövőbeli nyereménnyel, aki az én lakásomon elég előkelő helyet fog elfoglalni. A piszkosfehér színű uraság hatalmas gomb szemein megcsillan az hatalmas, reflektor szerű lámpák fénye.
-Hetty-nek fogom hívni. Olyan Hetty feje van.Ő lesz az új hálótársam.Gyerekkoromban volt egy kis szurokfekete gomb szemű medvém, akit Dwight-nak hívtam. Aztán egy nap amikor a nagyiékhoz utaztunk anyával, a buszon maradt, és soha többé nem láttam. Hét éves voltam és nagyon zokogtam utána, de anya azt mondta, hogy Dwight elment világot látni, és ha megtalálja a helyet ahol igazán boldog lehet, majd küld nekem egy képeslapot. Képzelheted, még tíz évesen is vártam azt a lapot. Ennyire dinka voltam!- kocogtattam meg a halántékom a vattacukrot tartó kezemmel, mire a kék pamacs kilengése egy kicsit nagyobb lett.
A céllövöldénél éppen végzett előttünk egy kisebb família, már elmenőben voltak amikor mi odaértünk. A lassan már szép korba érő nagy tömött bajúszú férfi üdvözölt minket, a kiejtésén némi délies akcentus érződött.Már csak a szalmaszál a szájából és a cowboy kalap hiányzott a fejéről.
-Jöjjenek, jöjjenek! Melyikük a céllövő? Az apró kis hölgy vagy maga uram?-kérdőn nézett Eliasra, majd rám, a mosolya mit sem veszített a lendületéből.
-Mindketten jó lövők vagyunk, de ma csak az úr fog próbálkozni azzal, hogy lenyűgözzön.Nászúton vagyunk itt, tudja. Szóóóóóóval…-húztam el a mondat végét és kacsintottam is, jelezve, hogy mindenképp jó lenne ha nyernénk. Mondjuk a nyulat.
-No drágám hogy érzed? Jól működik a célzási érzéked?- rekedtes, búgó hangon beszéltem hozzá, finoman rezegtetve a hangokat, miközben pofátlanul a számba gyűrtem egy óriási vattapamacsot.  

Elias & Tara

Meglepetés-gyilkos vagyok, de tényleg. Nekem nem lehet csak úgy véletlenszerűen adni semmit, mert legtöbbször jump-scare módban funkcionálok, ha kibontok egy olyan ajándékot, amiről előtte fogalmam sem volt mi van a csomagolás alatt. Anya karácsony előtt mindig úgy rejtette el az ajándékot, hogy meg tudjam lesni...ismerte már ezt a szokásomat és nem próbált megváltoztatni benne. De hát elvileg ez az anyák dolga amúgy is, nem? Mármint elfogadni olyannak a gyerekét, amilyen. Még ha ilyen kis zakkant is mint én. Persze nem mindenki tudja ezt az ajándékos bolondériát nálam, és néha jönnek a bepróbálkozások. Nem tudok őszintén meglepődni, és az öröm helyett többnyire a döbbenet az első reakcióm, ami lássuk be, gyakorta illúzió romboló lehet sokaknak.Ez nem azt jelenti, hogy adott holminak nem örülök vagy ilyesmi, hanem egyszerűen csak fogalmam sincs ezt a dolgot hogyan is kell kezelni.Persze a gyerekkor elmúlt és már másképp kezelem a helyzetet, nyilván változtam is valamennyit az idő előrehaladtával, de még mindig rém bunkónak érzem időnként ahogyan reagálok dolgokra.Viszont rettentően szeretem ha gondolnak rám és tényleg olyasmit kapok, amire már régóta vágyakozom, vagy egyszerűen adott pillanatban felkelti az érdeklődésem és nekem azonnal kell. Nem voltam követelőző gyerek, viszont ha valamit nagyon akartam akkor képes voltam addig duruzsolni anyának amíg meg nem vette nekem.Persze sosem vetett fel bennünket a pénz, mert anya büszkesége nem engedte, hogy nagyapa teljes vagyonával támogasson bennünket.Ugyanakkor azt soha nem tiltotta meg neki, hogy engem mindennel elhalmozzon amivel csak akar. Persze nem azt mondom, hogy bármit megkaptam, mert általában mindig kötötte valamihez az öreg. Ilyen sulis dolgokhoz, vagy ha éppen nem verek meg senkit azon a héten a suliban.Rossz gyerek voltam, a sértést többnyire fizikálisan toroltam meg.Képtelen voltam elviselni a beszólásokat, a jogtalan bántásokat. Úgy gondoltam, hogy bár lukat is beszélhetnék bárki hasába, mert a képességem megvan rá, de nem hittem abban, hogy ezzel célt lehet érni.Azt sem néztem ha esetleg nem egy súlycsoport voltunk, és azt sem, hogy melyik nemhez tartozik az illető. Egy időben a “Kiskakas” becenevet akasztották rám, de ez sem érdekelt.Hamar kiderült, hogy velem nem érdemes ujjat húzni, akkor sem ha alulmaradok. A küzdőszellemet megőriztem azokból az időkből, a verekedést természetesen kinőttem. Könnyen sértődöm, de ugyanolyan könnyen békülök is, és hamar belátom ha én hibáztam. A “soha nem fogom ezt neked megbocsátani” felkiáltások nagyjából egy hét alatt kifulladnak nálam.Talán ezért lehetett, hogy a majdnem nagyhalállal végződő sértődés a körhinta után után Elias felé olyan gyorsan elmúlt.Nem maradt tüske meg semmi, és az ilyesmit én úgy fél óra alatt el is felejtem, nem emlegetem fel, sem most sem később. Egy dolog amire ugrani szoktam és azért ez rendesen megcincálja a kicsi lelkem, ha hazudnak nekem, ha sikamikáznak, megpróbálnak ferdíteni, és ez még akkor sem megbocsátható, ha jószándékkal teszik.Általában olyankor is túllendülök rajta, csak éppen nem felejtem el. Az bizony ott marad, és emlékezni is fogok rá.
Örülök, hogy végül maradtunk, mert azért a Hetty nyúl nélkül hazamenni rossz gondolat lett volna. Elias pedig tudom, hogy jó céllövő, és azért én sem maradok el mögötte.Bár a rendőri vonal nem erősségem a kémiával szemben, a lövészeteken nem szoktam alulmaradni a többiekkel szemben. Állítólag az ír véremnek köszönhető, akik még álmukból felkelve is csumán beletalálnak a darts közepébe egy dobásból.Mondjuk tény, hogy darts-ban sem vagyok olyan rossz. Szóval ha Eliasnak valamiért nem menne, akkor majd besegítek. Bár szerintem csakazértis alapon végig fogja csinálni.
- Bobby? - röhögöm el magam prüszkölve a név hallatán. Nem tudom, én valahogyan nem asszociálok Bobby-ra, igaz a kajla füle miatt talán passzolna hozzá.
-Nana! Nem nézegetünk holmi plüss nyulak lába közé, te perverz. Akár fiú, akár lány mindenkiépp Hetty lesz, az már biztos. Én nyulam, én adok neki nevet.- szögeztem le a fitos nózimat megledítve az ég felé, de persze csak vigyorogtam nagyokat a megjátszott durcásság közepette.
- Hát figyelj! Hidegebb és magányosabb napokon egy gyűrött katicás kispárnával alszom, egy agyonmosott mosómedvével, egy puha plüss farkassal, amit egyszer az éjszakai metrón találtam. Igaz nem tudhattam, hogy esetleg nem egy gyerekhez tartozik, aki sírva keregéli, és sajnáltam is, de New Yorkban egy elhagyott plüss farkas gazdáját megtalálni nehezebb mint egy tevének átjutni a tű fokán….hogy némi bibliai vonalat vigyek a dologba. Nagymama mondja ezt mindig a lehetetlen dolgokra, és én mindig szoktam is mondani neki, hogy ha nagyon kell én bizony áttuszkolom azt a tevét, vagy egy mikro tevével próbálkozom.- fecsegtem, miközben a céllövöldéshez tartottunk, bár van egy olyan gyanúm, hogy Elias már félig elveszítette a fonalat.
- Szóval nem alszom sosem egyedül, és bizony Hetty is a kollekció része lesz, mert tőled kaptam így aztán nem lecseréllek rá, hanem helyettesítelek vele. Pozitív gondolkodás édes, pozitív gondolkodás.- nyúltam oldalra, hogy megkocogtassam a halántékát vigyorogva.
A céllövöldés aprónak nevez. Nyelek egy nagyot. Igaza van Neonak, ha még egyszer leapróz, szőnyegcirkálónak nevez, vagy azt mondja mennyire rossz nekem, mert én tudom meg legkésőbb ha esik az eső, akkor bepancsolok egyet. Na jó, ennyire nem drasztikus a helyzet, de valóban nem szerettem ha a magasságomon élcelődtek. Ettől függetlenül vigyorogva adom a tudtára, hogy nem lenne éppen hátrány, ha valahogyan meg tudnánk nyerni azt a sokpálcikás nyulat.
- Lenyűgözni? Melyikre gondolsz béjb, amikor az erkélyen áthajolva fél Vegas az én sikoltozásomat hallotta mert annyira jó volt, vagy arra, amikor a lift hatszor fordult velünk, mert felpaszíroztál a falára...háááááromszor?- mutogatom nagy derültségek közepette a középső három ujjacskámat az orra alá dugva. A céllövöldés akkora szemeket mereszt, hogy félő ki fog esni a helyéről a hallottak hatására, de nem érdekel. Ez járt neki az aprózásért. Jöjjön szépen zavarba, vagy ha nem az sem gond, egy poénnak mindenképpen jó volt.
Egy lövés mellé, a többi csont nélkül roppantja le a pálcikákat a nyusziról, aki szépen tankönyv szerint bucskázik le és végzi a lövöldés kezében. A mosolya nem őszinte, de ez már hol érdekel engem, amikor a kezembe foghatom az új szerzeményemet.
Távolodunk a bódétól, Hetty pedig a nyakamban végzi, és így ballagunk a kissé félhomályosabb rész felé.
- Köszönöm. Hívhatnám Eliasnak is, de tekintve, hogy lány nyusziról van szó, azt hiszem kicsit hülyén hangzana. Igaz volt nekem egy cicám még a nagyiéknál aki a Jenő nevet kapta, noha elég korán kiderült, hogy kislány macsek, bár azt hiszem a névválasztás később mégis helyesnek bizonyult, ugyanis a macsek ha elég tüzelő állapotban volt a nagyi papucsától kezdve a szomszéd lány macskáig mindenkit meg akart prücskölni, bár nem tudom mivel de nagyon akarta. Persze a fiú cicákat úgy dobta le magáról mint a béna cowboyt a sánta bika.Gondolom volt egy minimál identitás zavara vagy nem tudom.
Szerintem kurvahülyén nézünk ki ahogyan a nyakamban a nyúllal megállunk és Elias maga felé fordítva von közelebb. Én meg csak vadalmaként vigyorászom, és ide-oda billegetem a fejem miközben beszél, meg nagy komolyan bólogatok is mellé.
- Sok mindenben maradandó élményt nyújtottál előző éjszaka. Eltekintve attól, hogy csatatérré változtattuk a szobámat. Jóóóóó ebben én is benne voltam. És persze a vetkőzős dartsot sem szoktam mindenkivel játszani.Veszíteni meg ír létemre amúgy is szégyen...szóóóóóóval- sóhajtottam egy mélyet majd a levegőt lábujjhegyre állva az ajkai közé fújtam.
- Ha emlékfrissítésben is olyan jó vagy mint emlékgyártásban, nem bánom….legyen.- egyeztem bele, majd már toltam is el magam tőle, hogy a nyúllal a nyakamba a félhomályban fürdő gyepen rohangjáljak. Kapkodtam az apró lábaimat. A sportcipő gumitalpa meg-megy nyikordul a füvön. Szerencse, hogy nem Lindára hallgattam és valami szoknya-ribancrobogó outfit-ben indultam el otthonról.Amúgy sem az én műfajom az ilyen csecsás öltözet. Jobb szeretem ha kényelmes, mert sosem tudhatom, hogy a nap végén nem kell esetleg még hegyet is mászni. Ki tudja, lehet kiderül, hogy Elias ősei serpák és szereti az ilyesmit. Igaz azóta már megtudtam, hogy éppúgy irtózik a  magasságtól, mint én.
- Gyíííháááááá!- üvöltöttem nagy lelkesen, a nyúl lábait szorongatva, az egyik kezemben meg ott fityegett még a lufim is. Tényleg olyan voltam mint egy hülyegyerek, vagy mint egy kimenőt kapott félplecsnis.
Az a nyúlláb bizony nem hozott szerencsét, mert egy kisebb mélyedésbe akadt a lábam, és akkorát taknyoltam, hogy öröm volt nézni. Hetty repült egyet a fülei libbentek, én meg csúsztam még vagy fél métert a fűben. Nyekeregve kecmeregtem fel, és röhögve káromkodva próbáltam felállni. Szerencsére nem ütöttem meg magam, de csak ültem ott a hátam mögött hallva Eliast ahogyan felém robog - valószínű aggódva - és mire odaért már a térdeimen ültem.
- Úbassza meg, ez kicsit hülye ötlet volt. Nem vagyok még ehhez a hülyeséghez elég részeg. Ööööhhhmmm… mit is mondtál arról a frissítésről?- simítgattam le a fű és földdarabokat magamról.Ha Elias a kezét nyújtotta, hogy segítsen felállni, nagy röhögések közepette hirtelen ötlettől vezérelve rántottam magamhoz a földre és gyakorlatilag igyekeztem fölébe keveredni.Ha sikerült a hajam ráomlott az arcomra, és győzedelmesen néztem rá. Ha nem...úgy a földön maradtam még próbálva erőt gyűjteni, hogy felálljak.

Elias & Tara

Mindig is azt vallottam, hogy minden egyes napnak megvan a maga varázslata és szépsége, egyszerűen csak meg kell találnunk benne azt ami miatt jó lesz rá emlékezni. És mindig is azokkal az emberekkel éreztem jól magam, akik miatt szívesen gondoltam vissza egyik vagy másik napra.Persze nem azt mondom, hogy ezek feltétlen jó dolgok. Például ott volt anya halálának másnapja, amikor a nagyi leutazott Chicago-ból és elkísérte őt Rose néni, nagypapa unokatestvére. Rose néni jócskán benne jár már a korban. Nagydarab, mégis kedves, vékony hangú asszonyság, akire egyszerűen akkor sem lehet haragudni, ha éppen letolja az embert. Ezüst színű haját mindig fiatalos fonatban hordja, és a mai napig büszkén húz fel tarka ruhákat, merészebb szabású farmereket. Gyakorta mondogatom neki, hogy eltévesztette az idővonalat és ő visszafelé haladt, de mindig azt mondta, hogy nem kell aggódni, mert az olyan emberek mint ő sokkal tovább élnek, mint azok, akik már harminc évesen temetni készülnek magukat. Az élet szeretete konzervál. Mennyire rém idétlen a kijelentés mégis mennyire igaz. Szóval Rose néni a maga egyszerű, mosolygós valójában vigasztalni akart engem, én meg szörnyű dühös voltam, mert nem értettem hogyan tud valaki vigyorogni, amikor az én anyukám tegnap halt meg, szóval csak úgy egyszerűen menjenafaszba minden vidám ember...tüskés voltam és haragudtam az egész világra. Rose néni meg azt mondta, hogy nézzek csak szét a világban. Most is úgy ragyognak a karácsonyi fények mint tavaly, és jövőre is így fognak.Bár anya már nem lesz benne, de én igen, és nekem meg kell találnom benne újra az értelmet. Feladatok, célok, vagy egy olyan személy akihez jó tartozni.Persze ezt akkor egy orbitális nagy hülyeségnek tartottam, és durcásan csak annyit mormogtam, hogy hagyjon engem békén a picsába a szenvedésemmel meg a vödör pisztácia jégkrémemmel. De be kell látnom, lassan egy év távlatából, hogy igaza volt az echte hippi mamszernek.Igenis az a lényeg, hogy bár már nincs benne valaki aki fontos a számunkra, de lehetnek még olyanok akik fontosak lehetnek, csak ők még nem tudnak róla...meg ha már itt tartunk valószínű mi sem. Szóval rohadt nagy feladat áll előttem, hogy ilyen személyeket találjak. Vannak barátaim, ez pipa. És ők fontosak. De biztos vagyok benne, hogy lesz majd valaki majd úgy egyszer valamikor ...egy messzi messzi galaxisban...ja nem az másik főcím...szóval majd úgy egyszer aki sokkal leges még fontosabb lesz.
Elias jó úton halad affelé, hogy ez bekövetkezzen. Mondtam már, hogy ez kurva ijesztő?Nem miatta, hanem mert fogalmam sincs ezt úgy hogyan is kellene kezelnem. Ez olyan laza szex és minden egyéb csak lájtosan dolog, nem kell nagy feneket keríteni neki.Szóval kezeljem úgy mint általában az ilyen szitukat. Mondjuk ha úgy kezelem, akkor az este végén nem maradnék nála, ahogyan azt ígértem. Úbaszki ebből még lesznek gondok. Mármint, jó érted mire gondolok...szóval nagyon be tud jönni a reggeli simisumi, meg a csók, meg a még egy csók, meg a namégegy és a “nemenjmég” és a “csakakávétvárdmeg” szóval ezek nagyon jók tudnak lenni, de tökéletes táptalaj ahhoz, hogy az ember elkezdjen kombinálni és többet gondolni mögé. Nem lehet és kész.Ettől persze még kurvára akarom.
Jó vele szórakozni, körhintán bolondozni, még összeveszni és kibékülni is jó. Nem haragtartó,ahogyan én sem. Jó vele vattacukrot falni, lufit szorongatni, röhögni a cowboy képén, amikor az egyébként ebben a formában nem létező házastársi szexuális életünket ecseteljük...és eljátszani azzal a gondolattal, hogy vajon hogyan is fest Elias egy szaunában...ahhhhh ezt egyszer ki kell próbálnunk. Nem mondom ugyan neki, amikor ezt említi ott a céllövöldésnél, de bizony elpakolom a gondolatot.
Aztán jó vele a nyúllal bohóckodni, eljátszani a gondolattal, hogy Hetty nyulam esetleg a lányokat szereti és még röhögni is rajta.Eliassal együtt. Beszívni a friss esti levegőt, valahonnan távolról hallani a várost és arra gondolni, hogy mit nem adnék, ha ezt az egész élményt zsebre rakhatnám és hazavihetném. Az érzést ki kell adnom magamból így aztán úgy kezdek rohangálni, mint a mérgezett egér, a nyúl füle csak úgy süvít utánam, és a félhomályban persze pont azt a rohadt mélyedést kell megtalálnom, amibe belelépve utána egy orbitális bukást produkálok. A kis szemét persze nevet rajtam...no jó, nem haragszom, dehogyis. Elvégre én voltam a hülye, fordított esetben azt hiszem én is röhögnék.
-Mi az, hogy nem volt leszorítva a lábfejem?- méltatlankodok tettetett dühösséggel, miközben fújok is egy hatalmasat, mert még a számba is jutott egy kis fű. Szuper. A füvet elszívni szoktam nem megenni.
-Majd leszorítom én neked ott ahol a legérzékenyebb!Hát nézzenek már oda! Nem vagy te egy kicsit kabbeapöcsöm?- gyűröm végül magam alá, és a hajam előre omlik, beterítve mindkettőnket. Csak a szűrt fényeken át látszik talán, hogy szívből és igazán, kipirult arccal vigyorgok rá.
Jól esik a csókja. Lassú, mégis van benne valamiféle szenvedélyes játékosság. Egészen megrészegít, és ha nem lennénk most egy vidámpark kellős közepén valószínű úgy nagyjából nem érdekelne semmi és senki...valószínű őt sem, szóval a pillanatot kiélvezném vele. Persze ha benne lenne.
-Igen, én is így érzem...egyre határozottabban…-apró leheletek az ajkára, mielőtt megpróbálok elválni tőle, ami pokoli nehéz. Én nem tudom ez a pasas hogy csinálja amit csinál, de sikeresen úgy maga alá gyűrt érzelmileg, hogy még holnap is a fejem fogom fájlalni, hogy mégis mi a poklot művelek? Szépen lassan lépem át a saját határaimat, és ha így haladunk, akkor karácsonykor még a nagyiékhoz is elcipelem magammal vacsorára. Ami azért mélyvíz lenne, tekintve a szigorú, és komoly elveket valló ügyvéd nagyapámat.
- Igen a türelmetlen bagázs...gondolom csak miattuk, hogy azért mégse várakoztassuk őket. Pedig ha tudnád, hogy otthon még egy felfújható Brad Pitt babám is van, amit két éve kaptam a csajoktól a szülinapomra. Na akkor lépne csak a féltékenységed fényéveket előre. Héééééé baszkiiiii!- nevetgélve beszéltem, majd egyszer csak azt realizáltam, hogy egyszerűen ölbe kap. De nem ám mint egy zsák krumplit, vagy egy sörrel megpakolt cvekkert, hanem úgy rendesen olyan friss házasosan. Megragadom a nyakát ahogyan kéri, legalábbis azzal a kezemmel, amiben nincs ott a nyúl, mert azt a másikban lengetem ide-oda miközben a nászinduló ismerős taktusait kornyikálom a fülébe rém hamisan.
-Táááámmm táttáátááááám...táttátátám…- röhögve bújok bele a nyakába, és ha szabadulni akarnék akkor sem lehetne, mert rádöbbenek, hogy ezt Elias baromi komolyan gondolta. A kocsiig cipel így. Ő az én Superman-em.Eskü kicsit nem figyelek magára kanyarítja a golyószorító cicanacit, meg a köpönyegét és felrepülünk az égig.
- Gyerünk Clark, irány a Kripton bolygó!- adtam parancsba, és ha figyeltünk volna a környezetünkre, akkor észrevehettük volna, hogy egy kisebb csődület nézi, és a telefonjával videózza a kis produkciót. Azt hiszem ma igazi látványosság lettünk a brooklyn-i vidámparkban, és lehet holnap akár valamelyik videómegosztóra is felkerülhetünk mint a nap videója. De jó!
Bár szívesen elszórakoztam volna még vele a vidámparkban, de az is igaz, hogy már szívesebben lettem volna valahol, ahol kicsit elnyúlhatok, lazulhatok, kicsit kiengedhetem a gőzt, meg a hajam...szóval vonzó volt a négy fal gondolata. Bár azért a para így is megmaradt. Felmenni hozzá egy egész éjszakára….háááát nem tudom. Abban biztos voltam, hogy ha megteszem, akkor hosszú idő óta ő lesz az első faszi akivel ezt meglépem, és ami már tényleg túlmutat egyetlen éjszakánál. Szépen lassan magunk mögött hagytuk Brooklyn-t én pedig elnyúltam Elias autójában az anyós ülésen és vigyorogva táncikáltam ültömben, a rádióból áradó kellemes kis zenére.

//Köszönöm, Mézecske.Ismét egy élmény volt. //