Soha nem voltam az a típus, aki magába roskadt volna egy kis akadálytól, amely az életét keresztezte, és úgy gondoltam, talán képes leszek egyedül is megbírkózni a nehézségekkel. Tévedtem. Nem is gondoltam volna, hogy szükségem lesz valaha is dilidokira, most mégis úgy állt a helyzet, hogy meg kellett tennem ezt a lépést egy éve. Na nem azért, mert egyébként öngyilkossági hajlamaim lettek volna, egyszerűen nem értettem, miért éppen én maradtam életben, hiszen minden olyan gyorsan történt azon a rajtaütésen. Sokáig nem is tudtam magammal mit kezdeni. Szinte már vegetatív állapotba kerültem, és örültem, hogy csak telnek-múlnak a napok, miközben magam elé meredek.
Azonban az autók szeretete ekkor sem apadt, és hamar azon kaptam magam, hogy már nem csak a saját ében fekete Ford Mustang Gt típusú járgányomat bütykölgetem, és tuningolom, hanem mások is felkérnek, hogy segítsek. Hamar ment a hírem, és azt vettem észre, hogy egészen sok ember hozza hozzám az autóját, és mindenki elégedetten távozik a kis garázsomból.
Lucy White éppen ma jött a kocsijáért. Ugyan pénzes ficsur mellett döntött, aki bármelyik híresebb tuningolót megfizethetett volna, ő mégis hozzám hozta a kicsikéjét. Hogy miért éppen az autóversenyzés lett a nő hobbija, az örökre titok marad...
- Kisebb beállításokat módosítottam, illetve amit megbeszéltünk, cseréltem... -magyaráztam Lucy-nak. Nem igazán értett az autókhoz, de ezt nem mondtam meg neki, hiszen ha ő is illegális versenyzés résztvevője szeretne egyszer lenni, annál nagyobbak az esélyeim.
Miután végeztem a munkával, éppen csak ettem valamit, szinte máris indulhattam egy versenyre. Bevallom, kicsit ideges voltam az új meló miatt, mert bár engem választott a munkára a főnök, kétségeim voltak affelöl, hogy nekem való e két nő pesztrálása apuci kedvéért. Épp ezért volt szükségem most arra, hogy kicsit lazítsak. A boxolás mellett ez bizonyult a legjobb stresz oldónak.
Mindig is imádtam a Ford hangját, és akik egy kicsit is szerették az autókat, mindenki számára feltünő volt. Ezért még csak nem is kellett eszeveszetten bőgetnem a motort. Nem úgy, mint az a fazon, aki velem próbált versenyezni az úton. Ő is erre a versenyre jött, de én úgy voltam vele, hogy versenyen kívül foglalkozom azokkal, akiknek kisebbségi komplexusa van. Már csak az hiányzott, hogy emiatt a hülyegyerek miatt elvegyék a pengeélen táncoló jogosítványom. Na nem azért vennék el, mert borzalmasan vezetek, sőt... Azonban ez a zsarukat a legkevésbé sem hatná meg.
Sokan vannak az egyébként elhagyatottabb utcán. Nem gondoltam, hogy Anderson be meri vállalni, hogy ennyi embert ide csődít. Főleg azért, mert őt már elkapták egyszer marihuána terjesztésért, és úgy gondolom, hogy ha elkapnak egy ilyen mitorbőgető hülyegyereket, az azonnal felnyomja a zsaruknál őt is. Nem tetszőn felsóhajtok, de azért leparkolok valami kellemesebb társaság mellé, akiket már ismerek, és kezet fogok a férfiakkal. Nem sokáig húzom az időt, mert még Anderson-nal is össze kell futnom a nevezési díj miatt. Miután találkoztunk, észrevettem még egy ismerőst. Már messziről felismertem őt, pedig háttal állt nekem. De ki ne ismerne fel valakit, akinek kékre festett extravagáns frizurája van.
-Lexy... -biccentettem felé elmosolyodva. Habár a verseny során egymás ellenfelei voltunk, mégis jóban voltam vele. Mikor közelebb értem hozzá, két puszival üdvözöltem, pedig nem volt szokásom semmiféle ilyen köszöntés.
-Te is indulsz? Vagy csak néző leszel? -utalok az előttem álló eseményre. Valószínűleg kissé bugyuta kérdést tettem fel, de valahogy be szerettem volna indítani a beszélgetést.

Emlékszem, amikor először találkoztunk egy ilyen verseny alkalmával, még nem igazán foglalkoztam senkivel. Nem voltak olyan emberek, akikkel barátoknak mondhattuk egymást, és az is zavart, hogy ennyire zárkózott vagyok. Aztán az egyik verseny után, amit nyertem, éppen Lexy volt a legnagyobb ellenfél, és ezzel a tiszteletemet is kivívta. Azután kezdtünk jóban lenni.
- Sose becsülöm le az ellenfeleimet, de én is elmondhatom ugyan ezt. - válaszolom én is, majd Lexy mellé helyezkedek, hogy rálássak az autókra. Mindig is imádtam a látványukat, de ennél még szebb látvány volt a nők jelenléte a versenyeken. Habár igyekeztem úriember lenni azokkal, akik megérdemelték, nem hagyhattam figyelmen kívül a női testek látványát sem. Szokták mondani, hogy nézni szabad, és én most ki is használtam az alkalmat.
- Most, hogy látlak, nehezebb dolgom lesz. - teszem hozzá egy apró félmosollyal. Nem igazán szoktam mosolyogni, csak azokra, akiket ismerek. Sokan emiatt talán kicsit mogorvának, és magamnak valónak találnak. Azt gondolhatják, hogy nem kezdeményezek beszélgetéseket, és barátságokat, és talán emiatt sincs sok.
- Jelentkeztem egy állásra. Testőr leszek. -válaszolom. Nem éppen erre a jövőre gondoltam, amikor a tengerészgyalogsághoz jelentkeztem. Azt gondoltam, hogy az a munka majd örökké tart, és hogy fejlődhetek benne. De közbe szólt az élet...
- Még nem kezdtem el a munkát, de bejutni nem volt egyszerű, és csak egy embert választottak ki. Nem is értem, mire ez a felhajtás, hiszen apuci pici lányairól van szó. Őket kell kísérgetnem... -gondolkodom el, majd folytatom. -Nem ez volt álmaim melója, de ez van. Jobb, mintha otthon ülnék.
Most, hogy ezt jobban végiggondoltam, tényleg nem értem, miért csinált az ürge ekkora felhajtást a lányai miatt. Habár mindenki a gyerekeinek akarná a legjobbat, akkor is már szinte szuper katonának kellett lenni.
- És veled mi a helyzet? Minden rendben? -kérdezek vissza. Nagyon is érdekel, hogy mi történt vele azóta, hogy találkoztunk, hiszen tudom, hogy egy nőnek nehezebb beilleszkedni egy férfiasabbnak gondolt munkahelyre. Pedig biztos vagyok benne, hogy Lexy kiváló magánnyomozó.

Valakinek a vérében van a versenyzés, és valakinek csak a pénze van meg hozzá. Már többször kiderült, hogy a tehetséget nem lehet csak úgy megvenni.
-Azért megnézném magam a vizen, versenyhelyzetben... -mosolyogtam, miközben zsebre tettem a kezeim. Ugyan tudtam úszni, de azzal az izomzattal, ami nekem van, nem lehetett gyorsan úszni, sőt inkább visszatartott volna. Talán ha többet úsznék, mehetnék valamire, de így kétlem.
-Nos, nem vagy vele egyedül. Nem való nekem ez. -taglalom, majd felsóhajtok.
-De azután, ami történt velem a tengerészgyalogságnál, örülhetek, hogy lyuk van a seggemen. -fejezem ki magam vulgárisan, és savanyúan elmosolyodok.
-Nem pattogok, de ez nem jelenti azt, hogy késöbb sem keresek valami jobbat. -teszem hozzá. Aztán a lövészetről kezd beszélni, és bennem feltőrnek az emlékek. Először az, amikor először vettem a kezembe fegyvert még a katonai iskolában lőgyakorlaton. Nagyon várta mindenki azt az órát, és amikor eljött, mind meg akartuk nézni, hogy ki a legjobb. Már akkor benne voltam a legjobbak között a sok sportnak köszönhetően, mint például a kosárlabda, célba dobás, és ne felejtsük el, amikor unalmamba csúzlival játszottam a kertben.
-Abban biztos lehetsz... Bár már másfél éve a kezemben sem volt fegyver. -válaszolom Lexy-nek. Aztán észreveszem, hogy az egyik rendező odamegy emberekhez, akik valószinűleg részt vesznek a versenyen. Sokan lepacsiznak a mellettük álló haverokkal, és csókot nyomnak a nőjük vagy éppen az escort szájára, akikkel megjelentek. Mi is sorra kerülünk. A rendező hozzánk is odajön.
-Hello. Mindjárt kezdődik a verseny, szóval megkérnélek titeket, hogy álljatok a kocsival a rajthoz. Egyenes szakasz lesz, és a célnál fog titeket várni Anderson, akinél a nevezési díjat intéztétek. Sok szerencsét. -darálja végig, majd megy a többi emberhez.
-Akkor találkozunk a verseny után. -szólok Lexy-hez, miközben a Ford felé veszem az irányt. -Ne hagyd magad. -vigyorgok rá vissza, amolyan ördögien, majd amikor a kocsihoz érek, beleülök, és a rajthoz vezetek vele.
-Oké. -szólal meg a rendező srác kiabálva, ami kicsit komikussá teszi. Szerintemmég sohanem csináltilyet. -Tiszta versenyt várok el mindenkitől.
Tiszta verseny... persze, azt gondolja, hogy itt bárki tisztán fog versenyezni? Akkor nagyon téved...
-A rajtot a gyönyörű Caroline fogja indítani.
Ekkor egy gazella testű szépség lépett elő, mintha csak egy kifutóról lépett volna elő. Két kezét az égnek emelte, majd leengedte, és pont ebben a másodpercben mindenki a gázra lépett...