Ide ♕ Már gyerekként is rendkívül makacs volt, sose szerette, ha szabályok szerint kellett cselekednie. Mindig a saját feje után ment és az se zavarta, ha túl sokszor megégette magát emiatt és büntetést kapott.
♕ Nem volt épp jó tanuló sem, inkább csak a közepes szintet tartotta, de azt legalább stabilan. Egyetemre sose vágyott, kész szerencse, hogy szépnek legalább szép és az alakja is irigylésre méltó, így modellként elég hamar megtalálta a helyét.
♕ 13 éves volt, amikor az anyja újraházasodott, így Bostonból New Yorkba költöztek és nyakába kapott nem csak egy nevelőapát, de egy mostohafivért is. Előbbivel amolyan jó, de igazából semleges kapcsolatot ápolt, míg újdonsült "testvérével" állandóan egymás vérét szívták, őrületbe kergetve ezzel nem csak egymást, de a szüleiket is.
♕ A két mostohatestvér kapcsolata azonban nem épp olyan módon fejlődött, ahogy szüleik azt remélték. Emilia 16. születésnapján ugyanis titokban elcsattant közöttük egy csók, ami aztán mindent megváltoztatott és belesodorta őket egy egész hazugságspirálba.
♕ Útjaik  - szerencsére - hamar szétváltak, mivel a srác elment egyetemre; Emilia pedig 18 évesen leszerződött a VNY Modellügynökséghez, és egy csapásra sikeres lett.
♕ Mindössze két év alatt beutazta az egész világot és olyan helyekre is eljutott, amiről korábban csak álmodozott. Fotómodellként jól megszedte magát, bebiztosítva ezzel az anyagi függetlenségét. Amit valószínűleg meg is fog tudni tartani, tekintve, hogy egy-két nagyobb kiadáson felül nem szórja két kézzel a pénzt.
♕ Jelenleg egy brooklyni albérletben lakik, egy másik modell barátnőjével együtt és élvezik az önállóságot, a szingli létet, már ha éppen mindketten egyszerre a városban tartózkodnak. Akkor aztán beindul a bulivonat és nehezen is állnak le a szórakozással. De hát melyik huszonéves áll le könnyen?

Pár apróság még róla, kiegészítésként:
♕ Munkája miatt szelfizik sokat és van jelen a közösségi médiában, de amúgy nem szereti kiteregetni a magánéletét.
♕ Anyukáját minden hétvégén felhívja, havonta egyszer pedig hazalátogat egy vasárnapi ebéd erejéig.
♕ A szobájában elég nagy rendetlenség uralkodik, csak akkor pakol össze, ha vendéget fogad.
♕ Allergiás a mogyoróra és annak mindenféle származékára.
♕ Nem tud főzni, de rendelésben verhetetlen.
♕ Fehércsokival bármikor ki lehet békíteni. Vagy kávéval. Vagy valami szép virággal.
♕ Nem szereti a luxus és fényűző dolgokat, elég szerényen is él, amit nehezen hisznek el róla, tekintve, hogy a magazinok hasábjain mindig a legdrágább ruhakölteményekben és legértékesebb ékszerekkel van lefotózva. Az emberek ezt a beállított jelenetet pedig valóságnak hiszik.
♕ Gyűlöl edzeni és órákon át képes - hangosan - szenvedni, mielőtt heti háromszor személyi edzésre kell mennie.
♕ Szeret énekelni és táncolni, ezért ha meghall egy általa ismert és kedvelt számot, akkor nincs semmi és senki, aki meg tudná akadályozni abban, hogy táncra perdüljön. Szerencsére a hangja se túl rossz, ezért nem szenvedsz akkor sem, ha egy háromórás autóutat végigénekel melletted.
♕ Imádja az állatokat, sokszor önkénteskedik menhelyeken.
♕ A kedvenc része a modellkedésben: az ajándék kozmetikumok, mert így mindent kipróbálhat - ami pedig megtetszik neki, azt mindenféle szponzoráció kérése nélkül szívesen reklámoz a rajongói előtt.
♕ Hétköznapi álmai vannak, amikről nem beszélhet nyilvánosan, mert az ügynöke azt mondta, azoktól túlságosan unalmasnak tűnne.
♕ Nagy baráti társasággal rendelkezik, de közülük egy kezén meg tudná számolni, hogy hányan valódi, igazi barátai és hányan vannak mellette csak a hírnév miatt.
♕ Mindennél jobban vonzódik a mostohatestvéréhez éppen ezért már most fél a karácsonykor, mikor kénytelen lesz találkozni vele. Eddig ugyanis szerencsésen elkerülte a srácot.

- Ana, fáradt vagyok! Muszáj volt idejönni? - nyöszörgök, miután kiszállunk a taxiból és öt métert sétálok a magassarkúmban.
- Ne hisztizz már, ki kellett mozdulnunk végre! Mikor is voltunk utoljára bulizni?  - megáll előttem és kérdőn rám tekint, a válasz azonban elmarad, így újra beszédbe kezd, hogy bizonyítsa az igazát, meg megindokolja miért is volt olyan sürgős ma kimozdulnunk. - Ha ennyit kell gondolkoznod a válaszon, akkor már túl rég volt... - belém karol és szabályosan úgy kell húznia ahhoz, hogy rávegyem magam a további sétára.
- Jesszus ne kéresd már ennyire magad, nem akasztani viszlek! - mordul fel mostmár Ana is, miután megunja a viselkedésemet.
- Ki tudja? - kérdezek vissza, de rögtön el is mosolyodom, hogy tudja, viccelődöm. Szép is lenne, ha tényleg a kivégzésemre ráncigálna végig New York sötét utcáin...
- Oké, mi bajod? Nem szoktál ennyit nyűglődni - lelassít, megáll és szembefordít magával, hogy megtudja a nyivákolásom valódi okát. Ami egyébként nem olyan nagy dolog és semmi különleges oka sincs a rosszallásomnak.
- Semmi, csak fáradt vagyok. Alig öt órája szállt le a gépem és még nem tudtam átállni a new york-i időzónára. - bevallom végre, hogy miért esik olyan nehezemre ma este bulizni menni, mikor legszívesebben otthon feküdnék az ágyamban és valami sorozatot néznék. Vagy vennék egy forró fürdőt és aludnék utána. Vagy mindegyik.
- Na pont ezért kell néhány lazító koktél! - persze Ana hajthatatlan, bár a koktélokkal sem győzött meg, de úgy érzem, ha engedek a kérlelésnek, akkor talán előbb szabadulok.
- Jó... de nem maradok hajnalig! - nyomatékosítom a feltételeimet, mert tényleg nem tervezek sokáig maradni és úgy kiütni magam, ahogy néhanapján szokásunk volt.
- Jó-jó, ahogy akarod. - forgatja a szemeit, látom, hogy nem tetszik neki a válaszom, de a fenébe is... ki vagyok merülve, pihenni szeretnék. Nem várhatott volna ez a nagy kimozdulás holnap estig?
- Meglepetéééés! - kiabálja egyszerre vagy negyven ember, amint Ana előtt belépek a szórakozóhely egyik hátsó termébe. A meglepettségtől hátrálok pár lépést, de aztán mosolyogva, örömittasan köszönöm meg nekik, hogy eljöttek az utószülinapi bulimra. Jó látni, hogy mennyien itt vannak, ráadásul olyanok, akik Ana-hoz és hozzám hasonlóan a fél életüket repülőkön töltik és igen csak keveset tartózkodnak a nagy almában. Ma estére viszont mégis szabaddá tették magukat miattam, ez pedig tagadhatatlanul jól esik.
- Boldog születésnapot! - ölel meg Ana és már veszi is le az első kör felest a pincér tálcájáról, hogy egy hosszú és kínos tósztot mondjon az ünnepeltre, azaz rám. De a taps nem marad el, ahogy a koccintás sem, én pedig a korábbi ellenkezésemet hátrahagyva rögtön a táncparkett közepére sietek.

Néhány rövid óra erejéig sikerül megfeledkeznem a fáradtságról, a heti munkáról és nem törődöm mással, csak azzal, hogy egymás után érkezzenek azok a koktélok és minél többet táncolhassak a barátnőimmel, Ana-val az élen. Sikerül teljesen elengednem magam és erre az időre tényleg igazi, őszinte boldogság járja át a testemet. Végre nem a fényképezőgépek vakujának fénye vakít el, hanem a szórakozóhely villódzó fényei és habár ez se épp kellemesen hat, mégis jó most kiereszteni a gőzt a táncparketten. Ki tudja, ha nem ennyire agyonmixelt számokat játszana a DJ, akkor még énekelni is tudnék, holnap meg aztán nem csak a másnaposságot heverhetném ki, de valószínűleg hangom se lenne.

- Meghívhatlak egy italra?  - még a vér is megfagy bennem, ahogy meghallom az ismerős hangot, de próbálom meggyőzni magam arról, hogy csak képzelődöm. Lassan fordulok meg, el nem kapkodva a pillanatot, de a félelmem beigazolódik, amint szembe találom magamat a mostohatestvéremmel.  - Mi az, már egy ölelést se kapok? - kérdezi meglepetten, ahogy széttárja a karjait és mosolyogva néz le rám.
- Mit csinálsz itt?  - nem lépek közelebb hozzá, csak állok előtte ledermedve és a válaszra várok, ő pedig szomorkás képet vágva leengedi a karjait.
- Amit mindenki más ezen a zártkörű bulin. Téged ünnepellek. Gondoltam inkább itt kéne megejteni az első találkozást, mintsem otthon. De ha zavarok, akkor el is mehetek...  - közli velem nyugodtan, közömbösen, mintha csak a kishúgát jött volna meglátogatni.
- NE!  - kiabálok rá, erőteljesebben, mint szeretnék. Beszédem van vele, az alkohol pedig megadja a kellő bátorságot ahhoz, hogy jól helyretegyem és tudatosítsam benne, hogy se nem egy kislány vagyok, sem pedig a testvére. Éppen ezért nem bukkanhat fel akkor, amikor csak ő akarja, hogy ezzel jól felforgassa az életemet. Mert ezt teszi, mégha nem is tud róla. Bár kétlem, hogy ne látná... Sose tudtam leplezni az érzéseimet, ezért kétlem, hogy majd pont vele szemben tudom majd elrejteni őket. De azért megpróbálom. - Na ide figyelj! - emelem fel fenyegetően a mutatóujjamat felé, de olyan szinten el kezd forogni velem a szoba, hogy további szavak már nem hagyják el ajkaimat, helyette azonban még inkább felgyorsul minden és mire végre végeszakad ennek, addigra minden el is sötétedik körülöttem.


Felijedve térek magamhoz az ágyamban, a fejem zúg a fájdalomtól, hosszasan kell pislognom és koncentrálnom ahhoz, hogy a tudatom is felébredjen. Végigpillantva magamon észreveszem, hogy a tegnap esti ruhámban vagyok, a magassarkúm az ágy mellett pihen és csak egy vékony pléd van rám terítve. A telefonomért nyúlnék, de észreveszek egy cetlit a vizespoharam alatt, ami jobban felkelti a kíváncsiságomat.
"Remélem sikerült kipihenned magad. Idd meg a vizet, aszpirin van benne, jót tesz majd a fejfájásodnak. Holnap felhívlak."
A szívem őrült ütemben dobog a mellkasomban, a levegőt is kapkodva veszem, hisz pontosan tudom, ki írta ezt a kis üzenetet. Bármennyire szeretném megjátszani előtte az érdektelen, független nőt, akire semmilyen szinten sincs hatással a jelenléte... nem tudom, hisz közben csak arra vágyom, hogy vegye a bátorságot és bevallja, hogy ő is éppúgy akar engem, mint én őt. De talán csak én látok bele többet ebbe az egészbe és itt lenne az ideje végre, hogy túltegyem rajta magam, s elfelejtem azt, ami annak idején köztünk történt. De képes leszek én erre?