Gregor & Tara

Linda úgy zizegett már egy órája a lakásomban, mint zsizsik a lisztben. Bár nagyjából ezer meg egy üzenetben próbáltam neki elmagyarázni, hogy semmi bajom, egyszerűen csak meg akarom ezt a vizsgát csinálni, aminek már legalább harmadszorra futok neki, azt hiszem nem lehettem túl meggyőző. Na ja. A lakásban vágni lehetett a nag champa füstölő szagát, és legalább az ötödik bögre narancsos-fahéjas teát ittam, ami nálam abszolút annak a jele, hogy kicsit magam alatt vagyok. Amit persze nagy vigyorgásokat mímelve titkolni szokásom, de Linda túl jól ismer ahhoz,és ami azt illeti Carol is (aki most szerencsére nincs itt. még!), hogy tudja mindez egy ótvár nagy kamu. Nem csak a vizsga miatt vagyok olyan mint a bilifüle, és nem csak azért vedelem a teát mert influenza szezon közeledik. Az ok máshol keresendő, amiről igencsak hallgatok. És nem is fogok róla beszélni, nem érdekel meddig faggatnak. Nevet sem mondok….olyan ez tudod, mint a Gyűrűk Urában Gandalf, aki érti a mordori nyelvet, de meg nem szólal rajta. Hát én sem fogok.Mármint nem mordorin, hanem arról, hogy mi a bajom. Nagyobb lelki szarból is kimásztam már, ebből is ki fogok.
Linda beszél. Hogy mit, arról fogalmam sincs, mert valahol ott elvesztettem a fonalat, hogy tervezési ismeretek, meg anyagminták (divattervezőnek tanul) közéékelve valami állati menő faszi, akinek olyan teste van mint Godzillának….vagy Godzilla más kontextusban szerepelt? Nem tudom, istenbizony egymerő katyvasz a fejemben a szövegelése.
- Tara, te nem is figyelsz!
-De figyelek! Csak kurvára nem fogom fel, amit mondasz!
A szemeit forgatja az ég felé, és én tudom, hogy most megsértettem. Pedig nem akartam. Én mondtam, hogy ne jöjjön át, hogy hagyjon már kicsit élni, de az volt a válasz, hogy az előző két hétben élhettem amennyit akartam, bár a jelenlegi állapotomban egy zombi macskában több élet van mint bennem...szóval kapjam végre össze magam, és legyek az a lány, aki korábban is voltam. Mit kell depizni egy faszi miatt? Nem depizek!
- Okés. Tudom mi kell neked! Nemsokára itt lesz Carol….
-Neeeee mááááár! Te komolyan idehívtad Carolt?- eszemfaszommegáll. Mi van lányegyleti gyűlés lesz, amiben megszavazzuk a “Hogyan húzzuk ki Tarát a nem létező emogödörből?” napirendipontot? Felnyögtem, és lehuppantam a kanapéra, ahonnan nem is szándékoztam felállni, úgy legalább még három napig.Linda legyintett, úgy tűnik a nyekergésem nem volt elég karakteres ahhoz, hogy ki tudja zökkenteni a terveiből. Merthogy az volt neki dögivel. Úgy tűnik készült. Buksisimi. Komolyan. Értékelem a csajok igyekezetét, és ha a lelkem mélyére nézek tuti, hogy én is kaparnék a barátnőim vidámsága után ha azt látnám, hogy egy Brad Pitt bögrével és egy füstölős szettel ápolja a legbensőségesebb viszonyt az utóbbi időkben….szóval okés, én sem adnám fel, hogy egy kis lelket öntsek beléjük. Nem túl lelkesen, de meghallgattam mit eszeltek ki Carol meg ő.
- ...szóval ha megjön Carol, akkor leveszed végre magadról ezt a nyominger mohazöld köntöst azzal a rémes bibircsókos manóval a mellkas részen...egyáltalán hogy lehet ilyet hordani?
Végignéztem magamon és nem értettem mi a baja a köntösömmel. Anyától kaptam még öt éve, azóta imádom. Igaz már kicsit kopott a sok mosásban a plüss, de ettől még a kedvencem. Okés, aláírom, már két napja köntösben flangálok, és a fésűnek is csak messziről szokásom köszönni. A szemeim alatt akkora táskák vannak, hogy Mrs. Lewis egy hét alatt sem vásárolná tele.De amúgy köszönöm jól vagyok.
- Ez itt nem bibircsókos manó, hanem Leprechaun. Komolyan, ezer éve vagy a barátnőm, legalább kismilliószor elmondtam neked, hogy hogy hívják az írek manóját, és még mindig nem jegyezted meg. Ezt a köntöst pedig szeretem. Még anyától kaptam.
-Tiszteletben tartom, de akkor sem mászkálhatsz így állandóan. Tara! Nézz már tükörbe. Mikor volt ez a függöny is kihúzva? Mi vagy te vámpír, hogy ilyen leprasötétben vagy?- nekiállt rendezkedni, kihúzta a függönyöket, eldobálta az útból a ruhákat, összeszedett egy csomó teásbögrét, és elnézve a mennyiséget, amennyit a tálcára halmozott, elmondható, hogy narancsos-fahéjas teába öltem a bánatom. És kipakolhattam az összes létező bögrét a szekrényből.
- Szóval összevakarunk és elmegyünk shoppingolni!- kiabálta Linda nagyvidáman a konyhából, mire csak egy nagy nyögéssel lejjebb húzódtam a kanapén és tiltakozva nyafiztam. Nem szeretek vásárolgatni, bár lehet, hogy most kivételesen igaza van. Mert általában remekül szórakozom amikor Carol meg ő lehetetlenül idétlen göncökkel megpakolva térnek haza, miközben jó ha én ráveszem magam arra, hogy egy pár zoknit, meg valami egyszerű fehérnemű lóbáljak a kisméretű papírtáskámban.
Carol negyed óra múlva futott be, és megállapította, a mai napon ő volt a második, hogy elég szarul festek. Jól van Carol, én is szeretlek, de akkor haladjunk. Nincs kedvem megint végighallgatni a hegyi beszédet arról, hogy mi ez a tömény füstölőszag, és különben is miért van rajtam a bibircsókos manós mohazöld rémranda köntös (Leprechaun, sicc!), meg egyáltalán mi a picsa történik velem? Hát momentán éppen kifelé mászok abból a depiből, amiben a saját állításom szerint nem is vagyok, de amúgy meg de. Az egyetlen nyomós érv az volt az egész menőke mellett, hogy Carol beígért egy dupla adag pisztáciás krémkelyhet az olasznál a plázában. Úúúú, na azt ki nem hagynám! Az olasz, akit mi csak olasznak hívtunk, de valójában gyaníthatóan kamuolasz volt, inkább valami gipsy utánzat, némi latin és americano beütéssel….de ez mit sem von le abból, hogy az édességei bűnbánatra okot adóan finomak voltak. Sosem tudhatod mitől nő a segged, szóval mindjárt dupla adagot fogok rendelni! Odacsapok a kalóriának, úgyis rám fér! Meg sem tudom mondani mikor kajáltam egy jót utoljára. Ja de igen. Két napja találtam valamit a hűtőben. Nem tudom mi volt, de a szavatossága még a tűrhetően jó kategórián belül volt. Nem volt kedvem főzni, na!
Karácsony előtt plázába menni kész öngyilkosság. Annyi az ember, hogy ha nem volt eddig tömegiszonyod, hát most lesz. A két csaj nagyon elemében volt, én kevésbé. Rá akartak beszélni egy mustársárga kabátra. Minek nekem két kabát? Legyintettek. Egy nőnek mindig több kabát kell. Több mint kettő.Végül megvettem a kabátot. Jóvan legyen meg az örömük, legyen két kabátom, így már kellően nőcis-picsás leszek? Nem, még nem. Nézzünk nekem ruhákat. De hát vannak ruháim, jött volna a tiltakozás, ám ők máris belémfojtották a szót. Igenis új ruhák kellenek, azok állítólag dobnak majd egy kicsit a kedvemen. Mondjuk nem értettem, hogy egy új farmertől, vagy egy új tangától mitől lesz nekem jobb kedvem, mert ha lenne faszim, és vennék egy új tangát, attól maximum neki dobódik a libidója, de jóvan, ha ezt mondják legyen így. Ma nincs kedvem valahogyan tiltakozni, és ahogyan haladunk előre az időben, már én is feloldódom kicsit. Már szerintem a fél boltot a karomra aggatták, hogy még ezt is próbáljam fel, még ezt is meg ezt is….szóval legalább tízféle felsővel, nadrággal és melltartóval lettem gazdagabb amit fel kellene próbálnom. Na itt jön a problem. Az összes próbafülke foglalt volt. Mint mondottam volt, karácsony előtt az összes bolt, beleértve még a drágábbakat is tömve voltak, ezeknek a csajoknak meg most támadt kedvük depit űzni, mint valami démont belőlem, így most rángattak el. Én meg nem fogok várni így megindultam egyik fülke felé. Linda szólt utánam.
-Tara, hova mész? Az összes fülke foglalt.
-Tudom. Majd az egyikbe bekérdezkedem. Csak megengedi az illető, hogy néhány ruhát felpróbáljak!- vontam meg a vállaim a világ legtermészetesebb módján.
-De ez nem így működik!- hápogta Linda, miközben körbenézett, hátha jön valami biztonsági, aki utamat állja, vagy kitessékel nem megfelelő magatartás miatt.
-Nálam így működik. Én most akarok ruhákat próbálni, most fogok. Különben is! Akkorák ezek a próbafülkék, hogy táncolni lehet bennük.- pördültem meg, karomon a tonnányi ruhával, és random választottam ki az egyik kék függönnyel eltakart próbafülkét. Függöny ki, Tara be, függöny vissza. Megfordultam és egy göndörke, vidám arcú pasival találtam szembe magam, aki éppen egy felsőt igazgatott magán.Szürkét. Miért vesz minden faszi fekete-fehér-szürke kombót? Nincs színlátásuk vagy mi? Lepakoltam a motyókat a padra.
- Minden fülke foglalt. Én nem vagyok szívbajos, ha te igen akkor bad luck!- vigyorodtam el pofátlanul, miközben megemeltem az első felsőt, amit kiválasztottak nekem a csajok. Halványpiros, apró piros szivecskékkel a mellrésznél.
-Jesszus! Ez olyan mint egy pornós utóéletében viselt gönc.- félredobtam. Ezt tuti nem fogom még csak felpróbálni sem. Egy kék, viszonylag egyszerű, de mutatós felső akadt most a kezembe, és mielőtt bármit is csináltam volna a fickóra sasoltam.
-Jó ez a szürke rajtad, csak ott vállnál kicsit hülyén néz ki. Lehet egy számmal nagyobb kellene, ha nem akarsz úgy kinézni, mint a focicsapat egykori kapitánya, aki megtalálta az érettségi előtti mezt, csak épp már nem jó rá.- vontam meg a vállaim vidáman.
-Ja ha már így egy fülkében ragadtunk. Tara vagyok. Csak még mielőtt ledobom a textilt, illik bemutatkozni vagy mi.- röhögtem el magam, és már nyúltam a felső után, hogy lehúzzam. Nem tudom mit szoktak ezen az emberek szívbajoskodni? Nem az egész üzlet előtt vetkőzöm, és nem hiszem, hogy most lát életében ilyesmit először. Hol itt a problem?

Gregor & Tara

Ugye vágod, hogy van az a helyzet, amiből semmiképp sem tudsz kijönni jól, akármennyire poénosra is akarod venni a figurát? És néha nem ártana ha előbb járna az agyad mint a szád,ha jót akarsz magadnak. Persze ez olyan tanács, amit azt hiszem a büdös életbe nem fogok megfogadni, ha száz évig élek se. Gyaníthatóan még kis töpszli ráncos öregasszonyként is ennyire kattant leszek, amilyen most vagyok.
Először is kezdjük ott, hogy a sarkamra kellett volna állni, és nem hagyni magam elrángatni advent kellős közepén az egyik zsúfolásig megtelt plázába, hogy olyan cuccokat vásároljak magamnak, amire abszolút nincs szükségem. Én jól érzem magam az agyonmosott Bon Jovi pólómban, aminek a hátára van írva fehérrel, hogyaszongya:

Sometimes you tell the day
By the bottle that you drink.

Hát így. Néha velem is van ilyen. Jól érzem magam úgy is ha a pizzafutár délben még pizsamában talál, mert éppen nem volt kedvem átöltözni (értsd: rohadtul nem tudom megmondani, hogy melyik kupac ruha tiszta és melyik nem, és még nem volt kedvem szétválogatni). Linda és Carol totál más világ, és néha nem is értem, hogy miért barátkoznak velem. Linda a kreol bőrével olyan mintha Naomi Campbell lánya lenne, Carol meg van annyira úrilány, hogy állandóan a trend szerint öltözzön. Pénzem nekem is lenne, csak éppen kedvem nem. Egyéniség vagyok, csak szar a marketingem.Persze mindig kell egy béna csaj a csapatba, de én kizárólag ezekben a dolgokban vagyok béna. Ezekben viszont nagyon. Gáz mi? Szerintem a két barátnőm odakint azon imádkozik, hogy ne valami vehemens hatgyerekes mexikói ősanya mellé keveredjek be, mert a szuszt is kinyomja belőlem, és úgy vág ki a fülkéből mint azt a bizonyos macskát arra a bizonyos helyre….mondjuk én meg abban reménykedem, hogy valami hetyke kis plázapicsát fogok ki, aki legalább ellát öltözködés közben stílustanácsokkal.Amilyen mázlim van kifogok egy göndörkét, akinek olyan széles a vigyora, amikor meglát, hogy hatszor körbefutná a fejét, majd ugyanez a széles vigyor le is ülepszik, mint az iszap, amikor realizálódik benne, hogy valószínű nem az vagyok akire esetleg számított.
- Ami azt illeti születésemtől fogva barna vagyok.Tudom nem nagy szám, átlagbarna, megintegybarna, unalmasbarna, faszomsetudjamilyenbarna…- vonom meg a vállaim vidáman. Megszoktam már, hogy legalábbis a hajam színében nincs semmi különleges. Ellentétben Blue-val, aki a becenevét nem csak arról kapta, hogy brutális nagy kék reflektorai vannak, akkora szempillákkal, hogy a hold seggét tudná vele seperni. És nem csak azért mert többnyire a kék létező összes árnyalatát magán viseli, és szinte csak ilyen cuccai vannak, hanem azért mert a haja olyan mint annak a jégvarázsos szőkének, csak éppen kékben.
Nem vagyok zavarban, de tényleg.Na jó, talán egy kicsit, és ennek első hullámaként pofázni kezdek, mint mindig. Átnézve a behozott ruhamennyiség és a hordhatóság arányát, még mindig a bongyorka vezet, mert ő legalább már eljutott oda, hogy egyáltalán magára rángatott valamit. Viszont ízlése legalább van, mert neki sem nagyon jön be a szivecskés, “valentin napon hogyan adjuk elő magunkat ribancnak” felső.Ha az ösztönöm nem csal akkor ez csak Carol választása lehetett, mert Linda ilyet tuti nem venne fel. Ő  a csillámos dolgokért van oda. Itt meg ott egy kis flitter, ami állítólag kiemeli a nagy barna szemeimet.Ami szerintem rohadtul nem barna, inkább kicsit óarany jellegű. Na ne flancoljak inkább, mi?
- Nana!- kapom ki a kezéből az emlegetett darabot, és most én fogom úgy a cuccot, mintha éppen poloska tanya lenne, és még hozzáérni is félnék.
- Szerinted úgy nézek ki, mint aki ilyen darabot felvenne? Ezt az egyik barátnőm nézte ki nekem, és azért hoztam be magammal, mert ettől a kurvasok ruhától nem láttam mi van benne. Tisztára mint egy turiban...amúgy is mi a picsának magyarázkodom én neked?- vontam össze a szemöldököm, majd rántottam egyet megint a vállamon, és már bújtam is ki a felsőből, ami jelenleg rajtam volt. Nyugi, nem vagyok csupasz alatta! Van egy fekete melltartó is rajtam...és nem is értem miért csinálnak a nők ebből akkora ügyet? A strandon falat bikiniben mászkálni az frankó, de melltartóban...jujj meg ne lássanak! Különbség? Nuku semmi.Épp csak átdugtam a fejem nagy sietve a ruhán és a kezem még benne volt, amikor libbent a függöny, és egy nő feje jelent meg. Hoppácska! Még pislogni sem tudtam kettőt, úgy fültövön ragadta a bongyorkát, hogy azt hittem a keletkezett mágneses mező engem is magával ránt. Én meg csak álltam ott mint egy hülye, és pislogtam a távozó után, meg a csaj után, akinek a hátán valami csomagból gyerektapsikolás, és visongás hallatszott. Fasza!Ezzel az erővel bemászhattam volna a faszija mellé is az ágyba...bár sanszosan azért nem a füleit rángatta volna meg. De most mégis mit gondolt mit csináltam vele odabent? Odakint megindul a nagydráma, vagy valami olyasmi, én meg közben, ha már így vagy úgy de megszereztem a fülkét, hát kihámozom magam a felsőből, és ott állok egy szál melltartóban, azon gondolkodva, hogy most felpróbáljam egyáltalán ezt a sok göncöt, vagy távozzak innen és inkább vegyem meg mindet, még a szivecskés ribanc felsőt is, mielőtt nagyobb égés lenne belőle? De persze nem is én lennék ha így történt volna. Mert ugyebár nekem mindig, minden slamasztikának a legközepében kell lennem.
A pasi olyan lendülettel mozdul vissza, hogy az első felindulásból majdnem a kezére csapok, de végül csak nagy bambán nézem végig amint leborítja a ruhakupacomat - ott egye meg a fene!- és az egyik darabot a kezembe nyomja. Honnan tudja mi áll nekem a legjobban? Át sem néztem egyiket sem. Itt pattog mint a gumilabda, és a gyerekcsomagos már éppen a függönyt húzná vissza rám, amikor egy nagy levegővel lendületet veszek, és úgy ahogyan vagyok melltartóban, kezemben az előbb éppen belenyomott bordó pulóverrel lépek ki.
- Héhé! Állj már le, ne pörögj túl, oké? - fordulok a csaj felé. A kiskrapek a hátán halál édesen vigyorog, és nagy tapsikolásokkal adja a világ tudtára, hogy éppen ellopni készül a showt. Mindenestre azt hiszem ő kezeli jelenleg a legjobban a helyzetet, mert poénra veszi.
- Nem akartam semmi rosszat a férjedtől…- első próbálkozás mellé.
- Nem a férjem!- javít ki kicsit sértődötten, de közben látom, hogy a kijelentésem olyan nagyon meglepte a srác titulusát illetően, hogy elnyom egy somolygást is. Na jó, akkor ez nagyon mellé.
-...akkor a faszid, a vőlegényed….- mindegyik kijelentésem után egyre határozottabban rázza a fejét, és nem dühös, sőt rettentő jól szórakozik. Még nem esik le, hogy valószínű rajtam, aki félcsupaszon próbálok menteni egy olyan helyzetet, amiről úgy hiszem menteni kell.
- Az öcsém- nyomja el az utolsó nagy vigyorgást a csaj, én meg egy picit elakadok a nagymonológom közepette. Húha, azt hiszem újra kell kalibrálni a rendszeremet, és a féltékeny feleség lemezt lecserélni, egy meglepett nővérre.Bólintottam egyet, mintha most futott volna át rajta az új process és folytattam.
-...akkor, szóval...nem akartam semmi rosszat az öcsédtől. Illetve még nem döntöttem el, hogy akarok e rosszat, mert ránkhúztad a függönyt. A petting kimerült abban, hogy eljutottunk az első ruhadarabok elemzéséig. Egyébként meg nem volt szabad fülke, és gondoltam nem hal bele senki, ha pár göncöt felpróbálok.Nem hittem, hogy ezért letéped a fejét.Vagy ez nálatok így megy? Nyugtass meg, hogy azért ennyi idősen már szobatisztább mint a kiskrapek ott a hátadon. Szevasz tesó!- nyújtottam a kezem nagy vigyorgások közepette a még mindig rettentően vidám és virgonc kiskölyök felé, de nem értem hozzá. Azért én sem díjaznám, hogy ha mondjuk gyerekem lenne és mindenféle melltartós liba összetapenolná a plázában.
- Egyébként meg nagy a fülke, elfértünk benne ketten. Én nem bántottam őt, ő nem bántott engem, és ha nem rontottál volna ránk, akkor már én is túllennék a vásárláson, ő is a sajátján, mindenki megy szépen a dolgára, halleluja, merrikrisztmas! Krisztusom!- forgattam meg a szemeimet, majd mielőtt a biztonsági őr lecsapott volna rám közszemérem sértésért visszaindultam a próbafülkébe, hogy felpróbáljam a felsőt, amit a srác adott.
- Amúgy Gregornak hívják!-szólt utánam nagy vigyorgások közepette a csaj, majd az emlegetett Gregor kezébe nyomott még pár ruhadarabot és fejével a próbafülke felé biccentett.
Odabent végre felvehettem a pulcsit, és megnézhettem magam benne. Hm...ez tényleg nem rossz. Mi ez a srác, valami stylist? Nem hiszem, ahhoz nem tűnik elég melegnek...bár ezt soha nem lehet tudni. Hogy végül igénybe veszi a fülkét, ha már a nővére megengedte vagy sem, az ő dolga, tőlem elfér. Eddig is elfért. Amúgy is én pofátlankodtam be mellé.