“The best and most beautiful things in this world cannot be seen or even heard, but must be felt with the heart.”
2016. Január. Mai napig emlékszem arra a bizonyos estére. Hullott a hó, és beborította egész New Yorkot. A közlekedés még működött, de kérdéses volt meddig. Ez volt a harmadik randink Gregorral. Már nem izgultam annyira, mint az elsőn, de azért még igen. Főleg, hogy közeledett a közös éjszaka ígérete. Egy V kivágású, pántos, szűk, rövid sötétkék ruhát vettem fel, és fekete magassarkú csizmát. A hajam kiengedve hagytam, és egy barackszínű rúzzsal díszítettem ajkaim. Sminkem visszafogott volt, de azért kiemeltem a tekintetem. Felvettem a meleg kabátom, és taxit hívtam. Készen álltam, arra, ami jön, azt hiszem. Az étterem előtt találkoztunk elvileg, szóval Manhattan egyik legjobb étterme elé kértem a fuvart. Hogyan telt nekünk erre a rendőri meg féltanári fizetésből, azt nem tudtam, de ő foglalt itt asztalt, tehát nem firtattam. Mikor odaértem, már várt a megbeszélt helyen, kiöltözve, és egy pillanatra megtorpantam, és végig néztem rajta a sötét ingben és fekete farmerben. Hm, igen egyre biztosabb, hogy ma megtörténik a dolog. Ő eddig a legjobb pasi, akivel dolgom volt. Nem csupán a külsőről beszélek, hanem jellemileg is. Ráadásul rendőr. Ez sokakat elijeszt, de nálam éppen ettől volt vonzó. Persze abba inkább nem gondolok bele, mit csinál munka közben, és hányszor kerül veszélybe az élete. Elrontana mindent. -Szia. - köszöntem neki mosolyogva, majd arcon csókoltam. Az illata azonnal megcsapott, és be is szippantottam belőle egy kicsit. Imádtam ezt, nem csupán a kölnit, hanem őt is, friss szappan, és még egy kis levendula azt hiszem. -Biztos jó helyen járunk? - néztem félve rá, de a mosolya elmondott mindent. Hát legyen. Bemegyünk az étterembe, ahol megmondja a nevét, és az asztalhoz vezetnek. Leülünk, majd a pincér átadja az étlapot. Na remek, ennyi étel. Mégis hogyan válasszak? A hal kilőve mondjuk. Tudom, hogy egészséges, de nem szeretem. -Tudja mit, én egy Steaket kérek, jól átsütve. - mosolyodom el a pincérre, aki bólint, majd elveszi az étlapot tőlem. Aztán Greg is rendel, én pedig felé fordulok. -Igazán szép ez a hely. - nézek körbe. Valamiért zavarban vagyok, bár nem is értem, miért meglepő. Az lenne az, ha nem lennék zavarban. A zavartság, és a pirulás mintaszobrát rólam kéne mintázni, már ha létezne ilyen, és másnak is ilyen elvetemült gondolatai lennének. -Akkor igyunk ránk. - emelem a boros poharam, miután a pincér tölt nekünk egy kis Bordóit. Aztán finoman belekortyolok, és tekintetem ismét Gregre szegezem. Igen, határozottan bejön nekem, ezt felesleges tagadnom. Beletúrnék a hajába, miközben... ebbe most nem gondolok bele, még kiül az arcomra a még nagyobb zavar.
Ma nincs gyerekzsibvásár a nappaliban, és még csak nem is pókerpartira készülök. Amire sosem mennék el, nem a kedvenc időtöltésem. Ahogy hazaértem a munkából, máris azon voltam, hogy időben érjek oda. Félóra múlva már az inget gomboltam, és közben meg sem tudtam állni abban, hogy Odette járjon a fejemben. Régóta nem voltam már senkivel, a múlt nyomasztó érzésein akartam túllendülni és lepakolni mindent. Csak ezek után akartam, hogy tudjak ismét nyitni. És mintha meghallgatta volna imáimat az ég, már másnap egymásra bukkantunk. Csodaszép tekintete, amely úgy vonz, hogy ráébredtem, még pislogni sem akarok, a finom, porcelán bőre, szőke hajzuhataga, ívelt ajkai és mámorító hangja az első pillanatban kirántotta a lábam alól a talajt. Mégis, óvatosan közeledtem. És már a harmadik randinál tartunk. A kabátot a kezembe fogva léptem ki a taxiból, s máris felé siettem, nehogy megfázzon. Álomszép abban a hóesésben, az idők végzeteéig belemerülnék. - Szia! - viszonzom a csókot, önkéntelenül mélyet lélegezve a finom illatból, ami körüllengte. A kérdésre egy mosollyal válaszolok. Megengedhetem magamnak, magunknak, elsősorban a családom révén, másodsorban abból a munkából, amit apám cégének teszek, a nővéremmel együtt. A harmadikat szépen titkolom, holott az a legveszélyesebb, jobban, mint a nyomozói munka. A gondolataim azonnal visszarándulnak felé, ahogy előttem jár. Finom mozgása, a megjelenése, mind-mind képes egyenként elvarázsolni. A főpincér ismerősként üdvözöl, s a legjobb asztalokhoz kísér bennünket, miután a kabátot is átvették tőlünk. Hagyom, hogy Odette válassza ki, hova szeretne ülni az asztalnál, majd helyet foglalunk. A pincér a rendelésnél rám tekint egy pillanatra, csak egy alig látható hunyorítás a válaszom. Bizonyos szinten utálom a illemet és etikettet, másrészt rengeteg dolgot könnyebbé tesz. Állítólag. - Én is azt kérem, amit a hölgy kért - nyújtom vissza az étlapot. Azért is vagyok izgatott, mennyire tetszik neki a hely. Nem kívánom olyan helyzetbe hozni, ami kényelmetlen a számára. És feltűnik, annyira otthonosan nem mozog itt. Talán egy kicsit túllőttem a célon? Nem szeretném, ha kényelmetlenül érezné magát. - Kellemes - Te vagy a szép, akarnám mondani, a giccses kliséket meghagyom az amatőröknek. Pedig Odette gyönyörűszép! A bor kiválasztása után én is felemelem a boros poharat. - Ránk - mosolyodom el ismét, s belekortyolok a borba. - Valóban csodás - mégsem a bort nézem, hanem Odettet. Felőlem ecetet is ihatunk. Ohhát, rég éreztem már így, mint vele. Az ajkaira siklik a tekintetem, aztán lejjebb. Zavartan a tányérra pillantok, mosolyogva. Aztán mégis rátekintek. - Csodálatos voltál a hóesésben - a tekintetem ragyog hozzá. Az a kép kísérni fog, velem lesz, amíg csak létezem. - Milyen volt ma a napod? Hányan kértek kifogást a havazásra való tekintettel? Valóban érdekel, mi volt vele ma. S csodálom tudását és intelligenciáját is. Számomra egy új terület, műveltség ide vagy oda. A részecskeelméletről hamarabb tudok értekezni, mint akármelyik művészeti ágról. Érkezik az előétel, ezt még a fogás rendelése előtt kértem. Igyekeztem olyan előételt kérni, amire kevés a valószínűsége, hogy allergiás. Hogy szereti-e, az majd most fog kiderülni.
“The best and most beautiful things in this world cannot be seen or even heard, but must be felt with the heart.”
Ugyan azt kéri, amit én, aztán figyelem, hogy engem néz, de igyekszik titkolni. Zavartan az ajkaimba harapok. Szeretem, ha egy férfi néz. Régen zavart a figyelem, de most már élvezem, főleg, ha olyan néz, aki engem is érdekel. Bókol nekem, milyen szép voltam, én pedig ismét elpirulok. -Köszönöm. - mondom zavartan. Azt már nem ismerem be, hogy csak a mai randink miatt egy vagyont költöttem az öltözékemre, azért sem mert, egy eléggé ciki, és kettő, meglehet nem is a ruhára, hanem rám gondolt. Hála égnek, mielőtt tovább pirulok, a napomról kérdez. El is mosolyodom a megjegyzésén. -Ez már egyetem, nem voltak kifogások, csupán nem jöttek el páran. - nevetek fel. - Én is megtettem ezt párszor az egyetemi éveim alatt, és még havaznia sem kellett. - vallom be. - De ezt természetesen eszem ágában sincs megosztani a diákjaimmal, végén még elbízzák maguk. - mosolyodom el ismét. Aztán érkezik az előétel, ami fogalmam sincs mi, de nagyon finom. -Hm, ez mi? Nagyon ízlik. - kérdezem tőle. Aztán miután megkaptam a választ sem leszek sokkal okosabb. Félreértés ne essék, tudok főzni, de az itteni ételek már nagyon exkluzívak. Aztán jön a leves, és a főfogás is a steak. Minden nagyon finom, ahogyan az várható volt. A desszert pedig valami habos krémes vaníliás finomság. Tele vagyok, de nem érdekel, akkor is magamba tömőm. Az édességek sajnos a gyengéim. Mikor felnézek a megszállott sütievésből, látom, hogy Gregnek maradt egy kis édesség a száján. Szóval felülök a helyemről, és odahajolva hozzá a hüvelykujjammal letörlöm, majd lenyalom onnan. Kezdődik az erotika Greg, jobb, ha felkészülsz! Látom rajta, hogy tetszik is neki. Ki az a heteroszexuális férfi, akinek nem? Igaz? Remélem nem estem túlzásba. Zavartságom leplezve ülök vissza a helyemre, majd iszok a boromból. -Van valami terved vacsora utánra? - nézek rá mosolyogva. Hm, Odette igen belejöttél ebbe! Esetleg nem hívod meg a lakásodra szexelni? Hová tetted az eszed? Vagy mégis...? Elvégre ez a harmadik randi, ő meg nagyon édes, jóképű, vicces, jó ember.
Ahogy beleharap az ajkába, csak nézni tudom, s nem levenni a tekintetem róla. Ahogy pirul, s ahogy zavarba jön, magával ragadóan bájos! - Ez érdekes.... én egyszer azt mondtam, hogy képtelen vagyok kimenni a kapuig is, az ónos eső miatt. Nem akarták elfogadni indoknak - somolygok egyet. - Aztán megmutattam a helyi időjárást és az utcai kamerák felvételét. - brahiból. Elmosolyodom, ahogy és amit válaszol. - Az meglehet. Aztán megkönnyebbülök. Ízlik neki, s ez az egyik legfontosabb. Azon kívül, hogy jól érezze magát. - Füstölt lazac, kapros-lime-os sajtkrémmel és fekete szezámmaggal. Az egyik kedvencem, bár a nővéremét hamarabb falom fel, ezerszer finomabb a sajtkréme, amit készít. Élvezettel nézem, ahogy kóstolgatja, végül megeszi az ételeket. A desszert láttán kifejezetten felcsillan a tekintete, akkor már tudom, hogy főnyeremény volt a mai ötlet, hogy jöjjünk el ide. Kérdőn tekintek rá, mikor felemelkedik a székről, majd zavartan nézek a mozdulata után, legalábbis a szememmel tudok csak. A mozdulattól cseppet sem lett melegem, á, nem! Ha máshol lennénk, játékosan tenném, hogy bekapom a krémes ujját, de most csak hagyom, hogy melegem (ellepjen a forróság) legyen és elmosolyodjak. Szinte egyszerre nyúlunk a poharunkhoz és kortyolunk bele. - Attól függ, neked mi a terved... - teszem le a poharat a helyére, vissza. Sem a bélyeggyűjteménnyel, sem a kávéval nem jövök. Tény, hogy otthon iszom a legklasszabb kávét, de ez most lényegtelen. - Arra gondoltam... - fúha, hát eléggé zavarban vagyok. És azért tudom, miért, s ezek között van a múlt árnyéka is. De most most van. És Odette... gyönyörű!
Kezdőlap
Ma nincs gyerekzsibvásár a nappaliban, és még csak nem is pókerpartira készülök. Amire sosem mennék el, nem a kedvenc időtöltésem. Ahogy hazaértem a munkából, máris azon voltam, hogy időben érjek oda. Félóra múlva már az inget gomboltam, és közben meg sem tudtam állni abban, hogy Odette járjon a fejemben. Régóta nem voltam már senkivel, a múlt nyomasztó érzésein akartam túllendülni és lepakolni mindent. Csak ezek után akartam, hogy tudjak ismét nyitni. És mintha meghallgatta volna imáimat az ég, már másnap egymásra bukkantunk. Csodaszép tekintete, amely úgy vonz, hogy ráébredtem, még pislogni sem akarok, a finom, porcelán bőre, szőke hajzuhataga, ívelt ajkai és mámorító hangja az első pillanatban kirántotta a lábam alól a talajt. 