Én annyira szeretlek Nikki. Tőled függök, veled vagyok mindenhol, és támogatlak, ahogy csak tőlem telik.
És te hazudsz nekem. Folyamatosan. Hogy bírsz a tükörbe nézni, elszámolni a lelkiismereteddel, akárhányszor veled sírok egy-egy szakítás után, vagy épp sokszor szó szerint összetöröm magam azért, hogy mosolyogj, jó kedvre derítselek?
Én azt hittem, egy csapat vagyunk, ketten a világ ellen, akkor miért nem tudhatom, hogy a világom nem valós? Miért nem tudhatom, hogy a céltalan bojongásaimtól téged lever a víz, s ha öt percen belül nem veszem fel a telefont, te már a legtitkosabb szerveket riasztod? Mit féltesz? Jó értem, de nem gondolod, ha ennyire veszélyben vagyok, arról tudnom kellene? Vagy félsz, hogy felkeresem, és saját magam megyek abba a barlangba?
Én hiszek neked, minden egyes alkalommal pakolok a dobozokba. De meg fogom tudni az életben is, hogy a szakítások okai nem a fiúk, vagyis nem azok, csak egy? Én miért nem tudok a bátyámról? Te miért hagytad, hogy elfelejtsem? Beteg. És? Neked kellene a legjobban tudnod, hogy nincs gyógyíthatatlan ember. Ti nem tudtatok hatni rá, bezártátok valahová, ahonnan megszökött, ti meg azóta nem tudtok fogást találni rajta. Gyerünk Nikki, avass be, had tudjak róla, és hátha én megoldom. Nem érzek ürességet, látod rajtam, hogy az élet, amit kreáltál az enyém, egyetlen pillanatra se ingok meg, vagy tartok furcsának valami. Számolj el magaddal, aztán teríts ki.

xxxchgjkli6453… nyomozó.. ráadásul az egyik legjobb. Nem is rossz. Komolyan mondom drága bátyám, ha tudnék rólad, és a körülmények nem ezek lennének, amik vannak, felnéznék rád, a példaképem lennél. Bizony annak ellenére, hogy hatóságilag bizonyítottan szociopata vagy. Pontosan ezért vagy ott ahol, pontosan ezért kapod meg azokat az ügyeket, amiket nem mernek egy hétköznapi embernek adni, vagy úgy éreznek, túlmutat rajtuk.
Annyira büszke lennék rád, tudom. De tudod, hogy talán sose fogunk szemtől szembe állni úgy, mint testvérek. Megértetted, de hogy lemondtál-e róla, vagy csak kivársz? Annak egyedül te lehetsz a megmondója drága bátyám.
Nem tudom a történetünket, nem tudok róla, hogy te voltál Nikki előtt, hogy valami már gyerekkorban eltört benned, hogy lelkiismeretesen jártál pszichológushoz, amíg én nem jöttem a világra. Nem tudom, hogy onnantól számodra csak én voltam, hogy volt, hogy beleharaptál anyánkba, mikor el akart venni tőled azért, hogy megetessen. Nem tudok róla, hogy késsel késztetted apánk munkatársát arra, hogy ellépjen a kiságytól, amiben feküdtem.
Nem tudok arról, hogy veszélyes vagy, hogy egy intézetbe csuktak, de te megszöktél. Hisz ehhez értesz a világon a legjobban, mások manipulálásához. Az én szívembe is hogy beloptad magad. Pedig csak chatelünk. Mindig tudod, hol vagyunk, és sose bírod leküzdeni a kényszert. Mindig felbukkansz a közelemben úgy, hogy nem is tudok rólad. Nikki pedig maga mögött hagyva mindent, mindig elvisz onnan, ő úgy gondolja, te bántani akarsz engem. Én nem gondolom úgy, arról a valakiről, aki a másik monitor előtt ül, és órákat beszélgetünk semmiségekről, vagy épp a legnagyobb titkaimról, nem tudom azt gondolni, hogy ártana nekem. Nikki nem tudja, hogy tudsz mindig ott teremni, ahol mi, nem tudja, hogy tulajdonképp én árulom el magunkat.
Bizony xxxchgjkli6453, te vagy a legnagyobb titkom, drága Bátyám.


// Egy kis segítség: https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/szociopatia/1054#chapter-1
Szeretném, ha a megalkotó szem előtt tartaná ezt. Ő egy veszélyes ember, így nem hiszem, hogy a közeljövőben lesz egymás nyakába borulás//