Ma van halloween napja, ami egy csodás ünnep Mexicóban, de számomra csak annyi maradt meg, hogy be lehet öltözni és halottas téma van. A szívem két felé húzott, a Fortune bárba, ahol megjátszhattam volna magam és nézhettem volna, ahogy Mason dolgozik vagy elmegyek a parkba szórakozni és lesz, ami lesz. Olyan nehéz volt, mert egyedül féltem belevágni, mi van, ha valami kelletlen alakot nem tudok lerázni magamról vagy mi lesz, ha egyedül maradok? Még mindig elmehetek a bárba, de ah, olyan nehéz. Eldőlök a kanapén és a fejemre húzok egy párnát, amibe legszívesebben beleordítanék, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen. Aztán elengedem és a földre eresztem a kezem a párnával, amit StarCat le is támad és elvesz tőlem, az most az új trónja. Megsimogatom a fejét, majd a szobámba megyek, hogy feltúrjam a szekrényemet. Sexy boszi leszek, ki is veszek egy ruhát, elég jó idő van, ebbe nem fogok fázni. Harisnyát húzok, magassarkú fekete cipőt húzok, majd ideje sminkelni, de előbb még piros kontaklencsét teszek a szemembe, ami jól fedi az eredeti színt. Ehhez rézvörös parókát kerítek, amit a hajamra applikálok és készen is vagyok. Erős vörös rúzs, ami nem fog és nem is kopik le, majd útnak indulok. Vezetés közben kicsit zavar a lencse még, de szerencsére kocsival hamar Manhattanbe érek, ahol le is parkolok és táska a vállamra, megyek is a park felé, ahol biztos sokan vannak már. Páran fütyülnek meg bámulnak, amire csak egy gonosz mosolyt küldök feléjük és megyek is tovább. Lehetett volna valami durvább jelmezem is, de már mindegy. Valami szórakozóhelyre kellett volna mennem, de ennek mégis meg van a hangulata. mindenhol mécsesek és lámpások égnek és hát a szabad ég alatt vagyunk. Legszívesebben már varázsolnék is mindenfélét, csak hát sajnos nincs erőm ilyesmihez. Valaki beszól mögöttem, hogy a seprűt hol hagytam, mondhatom nagyon szellemes... vagy csak én nem illek ide? Fogalmam sincs, de legalább nem ismertek még fel, ami jó jel.
Halloween, amit sokan ünnepelnek. Én viszont jelen helyzetben otthon csücsülök, s nézem a számítógépem monitorát, hogy egy kért grafikát befejezzek végre. Persze így este csupán hülyén kattintgatok, s sokkal többet a net berkeit hajkurászom, valami érdekes információ után. Egyből feltűnik az egyik ismert portálon, hogy jelmezes bál Manhattanben. Megörülök neki, mert jól jönne a kimozdulás. Napját sem tudom, hogy mikor hagytam el úgy huzamosabb időre a lakhelyem, hogy egy kicsit lazuljak. Be kell vallanom, hogy tán lassan munkamániásnak lehetne nevezni. A cégemnél van bőven rendesen, megvannak a megrendelések. Nézem a órát, s egy ideje már elkezdődött ez a szabad teres buli. Elgondolkozok, hogy minek tudnék beöltözni a jelenlegi öltözettel. Végül maradok a kalóz jelmeznél, ami egy díszes kapitányi kabátból áll, díiszes mellényből és egy bő fehér ingből. Lentebb egy megfelelő nadrág övvel, míg a lábamon a jól megszokott kandúros csizma. A bal szememet egy kendővel fedem el. Ne kérdezzétek, hogy honnan van ilyen öltözetem, valójában lehet az előző halloweenkor, csak elfelejtettem visszaadni. Megnézem magam a tükörképem, s elégedetten veszem tudomásul, hogy elég jól festek benne. Oldalamra teszem a kardtokban a fegyverem, aztán ellenőrzöm a cuccaim. Lakáskulcs, pénztárca és személyi. Mindhárom megvan, így nyugodtan indulok el a bálra. Egy kellemes 15 perces séta plusz buszozás után jutok el a parkba, ahol rögtön szembetűnik a nagy tömeg, ahol el lehet vegyülni. Ingyenes a party, azonban megkér az egyik szervező, hogy regisztráljam magam. 7 perces regisztráció után tovább tudok menni, s élvezni az összejövetelt. Van itt elfuserált, elhízott Succubus, vagy gizda ló, esetleg a távolban a sármos képű Frankeinstein. Sokféle jelmezt látok, ráadásul sokan inkább animés, vagy szuperhősök bőrébe bújva. Végül is belefér, ráadásul nem sok hasonszőrű kalózt látok. Egyesek megnézik a divatos kalózruhám, de látok száját húzogató sehonnai embereket. Akik túlságosan csak azért vannak itt, mert rángatták őket. Történik viszont velem egy olyan dolog, hogy a nagy nézelődésembe belefutok egy boszorkányba, legalábbis az egészből amennyit felfogok az egészből, az pontosan egyenlő a nullával. - Elnézést, ó boszorkánysága. Csak ne tessék békává változtatni. - mosolygok rá, s remélem, hogy valójában nem egy besavanyodott emberbe botoltam bele. Ami azt illeti hátrább lépek, s amennyire a fényerő megengedi, akkor én tetőtől talpig megnézem. Ami azt illeti, hogy megakad a szemem az öltözetén, de leginkább a szép dombok találkozásánál a völgynél. Férfi vagyok, ráadásul szingli. Miért vonnám meg magamtól, hogy ne nézegessek ilyen csinos lányokat? Aki nem nézi ezeket a dolgokat, az biztosan az azonos nemet szereti. - Kérem bocsásson meg figyelmetlenségemért. - nem éppen egy kalózhoz illő szöveg, de attól még bárdolatlan dolog beleütközni egy nőbe.
Nagyon fura ilyen tömegben lenni, ahol nem tudok szépen egyenesen végigsétálni, kerülgetnem kell az embereket, mert különben nekem jönnek vállal és még meg is löknek, amiért nem figyeltem. Erőszeretettel mondjuk féltékeny lányok teszik ezt, így előre kellő távolságban kerülöm meg őket már ezek után. Nem tudom, miért is vágytam ennyire hétköznapinak lenni, holott még így is elég feltűnő vagyok, sokan azt hihetik csak keresem az ismerőseim, holott nem ismerek senkit és már azt sem tudom, hogy a park melyik részén vagyok és merre távozzak innen. Vannak elég ijesztő zombik és bohócok is, akik vicsorogva másznak bele erőszeretettel mások arcába, nos én nem díjazom és kis hercegnősen emelem fel a kezem, hogy a közelembe ne jöjjön, mert lerángatom a maszkot róla. Pár lépést haladok, amikor valaki nekem jön ismét, sokadjára és kezdem magam rosszul érezni ezek miatt. Szellemeskedik, mint mindenki más, majd elnézést is kér, mint senki eddig. - A békává változtatás nagyon maradni, az új trend teljesen más. Mosolygok vissza és hát fel sem veszem, ahogy végigmér, elvégre tudom, hogy van mit megnézni és hát egy pillanatig sem kételkedtem abban, hol akadnak meg majd a szemei. - Ne sértegess, nem vagyok én olyan öreg, legalábbis külsőre biztosan nem! Kicsit összeszűkítem a vörös szemeim, hogy jobb ha elfelejti a magázódást, mert egy boszorkány sem szereti az ilyesmit, köztudott, hogy fiatalnak akarnak mindig tűnni és arra használják a legtöbb mágiát. - A kampót és a krokodilt hol hagytad kapitány? Kérdezek vissza és elfordulok tőle, hogy körülnézzek, merre is menekülhetnék el innen a parkból, mert rá kell jönnöm, nem bírom a tömeget ilyen formában.
Megtudom hamar, hogy a békává változtatás régi dolog, s mostanában az új kor szellemében esetleg más állattá változtatják az áldozataikat. Tetszik, hogy megjelenik az a játékos mosoly az arcán. Egyszerűen magamba szippantom a jelenlegi fényviszonyokkal a vonásainak a szépségét. Egyértelműen foglalkozik magával, nem úgy, mint az egyes városrészekben a csövesek. Megakad a szemem az ajkának játékánál, ahogyan válaszol a következő szavaimra. Kétség kívül hamar rájövök, hogy ezek szerint hibáztam, s ő nem szereti, ha leöregezik. Ami azt illeti, mikor a szemem újra megállapodik a kellemes dekoltázsánál, akkor bizony rájövök, hogy ténylegesen nem öreg testről árulkodik. Megvan a finom ruganyossága. Bár eddig csupán 17 évesen értem hozzá női testhez, azt kell valljam, hogy nem sok különbséget látok. - Ohh bocsás meg, nem szándékos – javítom ki magam, mert egyik részről valamiért nem a dögös teste érdekel, hanem a kisugárzása. Sokkal fényesebbnek gondolom, mint a nem tőle oly messze álló sármos férfiét, vagy nőét. - Nem tudom, hogy mi a mai trend a kellemes boszorkányoknál – vallom be játékosan a tudatlanságom. S tán nem kellene felé nyúlnom, de én mégis megteszem, a lehető legőszintébb formában. Elkapom a kacsóját, ami közelebb van, majd hintek rá egy kézcsókot. Hamar elengedem, miközben a kezem az övét érinti mindvégig. - A kampóm belém akadt, s az éhségem pedig csak egy krokodil tudná csak csillapítani. - egy mosollyal veszem el az élét a szavaimnak. Elengedem a kacsóját, miközben most először nézek bele az idegen nő szép szemébe. Szemezésnek is mondhatom, de az túlságosan bárdolatlan lenne a jelenlegi helyzetben. - Igazából szeretnélek megismerni – vallom be számára, hogy felkeltette a férfiúi figyelmem. -Az én nevem Cillian MacSween. - hajolok meg előtte.
Nem gondoltam volna, hogy bárki ilyen könnyedén majd bepróbálkozik nálam, mintha a szép udvarias beszéd érne valamit, meg a közvetlensége. Hát nálam pont nem azt váltja ki, mint a sok pláza cicusból az is biztos. Ismét a dekoltázsomon akad meg a tekintete, amire aprót sóhajtok és az ég felé pillantok. - Remélem, mert akkor kénytelen lennék valami rontást küldeni rád. Ha már boszi vagyok, akkor maradok is abban a stílusban kicsit. A kellemes boszorkányra azért felszalad a szemöldököm, mert fogalmam sincs hogyan érti és hogy egyáltalán hogy képzeli, hogy megfoghatja a kezem. Hátrébb lépek és a kezem a hátam mögé teszem, jelezve, hogy na azt már nem. Biztos van, akinek ez bejön, na de az nem én vagyok. - A kampód olyan, mint egy polip csápja, ami fiatal lányokat tapogatna perverz módon. Na igen, megnéz és még ki is jelenti, hogy kiéhezett, amit csillapítani kellene, hát persze, gondolhattam volna. - Nos barátkozás oké, de ha többet akarsz, akkor keress mást, mert én biztos nem fogom kielégíteni az éhséged. Remélem felfogja, hogy nem vagyok könnyű nőcske, igaz kitettem amim van fent, de ez nem jelenti azt, hogy bárki jogot formálhat arra, hogy a bámuláson túl közelebb kerülhessen hozzá. - Én meg a titokzatos boszi. Nyújtanám a kezem kézfogásra, de amint észlelem, hogy meghajol, inkább a ruhám ujjába el is rejtem. Nem tudom, de lehetett volna inkább halott Beethoven is, ha ennyire udvariaskodni akar. Lehet a rockos stílusom miatt, de hát ezzel engem biztos nem vesz le a lábamról.
- Rontás? A tengeri kalózokról az lepattan, vagy legalábbis egy rontással több vagy kevesebb, az nem számít nekik. - ajkaim mosolyra húzódik. Végül befejezem a bájos testének a nézését, s a következő szavaira csupán magamban mosolygok. Azon gondolkozok, hogy érdemben hozzászóljak-e eme szavaihoz. - Ne aggódj, én nem vagyok annyira romlott kalóz, mint hinnéd. Csupán társaságra vágyom, nem pedig ágymelegítőre. - itt elhallgatok, s körülnézek, hogy körülöttünk van-e más érdemes személy, akivel el tudnék beszélgetni. Nem egészen találok mást a tömegben, de azt be kell valljam a jelenlegi beszélgetés nem olyan irányba haladt, amerre kellett volna. Megtehetném, hogy egyszerűen faképnél hagyom minden további nélkül, ám nem vagyok az a könnyen feladós típus. - Remek, akkor barátkozás – nem vagyok rest bemutatkozni neki, mire ő csupán titokzatos boszinak kiálltja ki magát. Egyértelmű, hogy egyelőre még nevét nem szándékozik elárulni, így tovább kell lépnem ezen apróságon. - Gyakran jársz ilyen helyekre? - dobom be neki ezt a kérdést, egészen komoly hangnemben. Végül is ismerkedni szeretnénk egymással, s valamiképpen el kell kezdeni. Ehhez csatlakozik a szemem, mármint egyenesen belenézek a szemébe, mert engem így neveltek. Hagyom azt a tényt, hogy csinos és ki vannak pakolva a formái. Hirtelen megszólal a zene a távolban, s örülök annak, hogy nem vagyok a közelében. Az alapzaj egészen meglesz, ezzel nehézséget gördítve elénk és a barátkozásunknak. A zene ismerősen cseng, de mióta egyedül maradtam ezen a földrészen, így rockot régen hallgattam. - Ez jó szám, ami megy. Régen hallgattam ilyet - bukik ki az ajkaim közül, miközben abban reménykedek, hogy találok egy kellemes közös témát. Minden egyes beszélgetésnél azt lehet a legnehezebben megtalálni. Nem mozdulok a helyemről, a két kezem a testem mellett pihen.
- Te szárazföldön vagy, csak szólok, ha nem vetted volna még észre. Mintha egy rontás vagy átok megszűnne, csak mert ő vízre száll, mekkora hülyeség. Nagyon nincs képben a boszorkányos és a fantasy világával az már biztos, csak tudnám miért öltözött be akkor kalóznak, nem maradt más jelmez a kölcsönzőben? - Aha, totál aggódtam pedig. Jegyzem meg kicsit sznob mód, de hát nem tehetek róla, ilyen vagyok, van akik kihozzák belőlem ezt a részemet. Fogalmam sincs mit akar, de tőlem elsüllyedhet a hajóval, ami léket kapott. Elég kitartóan próbálkozik, hogy ne hagyja veszni a dolgot, kezdem úgy érezni, direkt jött nekem, hogy utána le se tudjam vakarni magamról. Sóhajtok egyet és adok neki tíz percet, hogy javíthasson a helyzetén. - Nem, nem szoktam ilyenekre járni, nem az én világom úgy hiszem. Ezen a tényen a megszólaló zene sem tud változtatni, mert az sem az én stílusom, nyilván szórakozós zenét nyomatnak, ami távol áll tőlem. Persze hallgatok ilyeneket, de megválogatva a számokat. Nem túl messze valaki bekapcsol egy JBL-t és Michael Jacksont kezd el játszani, na igen, az már jobban hangzik. - Szerintem meg ami ott megy, az a jó szám. El is indulok arrafelé és közben a telefonom is megnézem, nem-e kaptam üzenetet vagy bármit. Fogalmam sincs, hogyan kell barátkozni, de még van pár perce a srácnak, hogy feldobjon valami témát, ami tartalmasabb beszélgetést generálhat. A sötét miatt meg homályosan látok a kontaklencsétől.
Nem úgy tűnik, hogy a szavaim elérnének hozzá vagy én szoktam el az ismerkedéstől. A megjegyzésére csak megvonom a vállam, hogy teljesen mindegy, hogy szárazföldön vagyok, vagy tengeren. A kalóz, az kalóz marad. Kezdem azt hinni, hogy valami nincs rendjén a beszédemmel, vagy a külsőmmel, hogy nem bírom megtalálni az összhangot, vagy a jó kiindulási pontot. Sóhaj tör fel ajkaim közül, aztán végre kinyitom az ajkaim. - Akkor milyen eseményekre szoktál járni? Sörözőkben, vagy bárokban tartott bulikra? Vagy esetleg a szabadtéri színpados összejövetelek tetszenek? - titokzatos boszorkány nem igazán árul el magáról semmit, ami eléggé megnehezíti a beszélgetésünket. Meg kell erőltetnem magam, hogy felkeltsem az érdeklődését, vagy legalábbis végre valahára eljussunk az egyről a kettőre. Kijelenti, hogy ott jó zene megy, ami azt illeti jó, de szerintem nem illik bele a Halloween hangulatába. - Csak tudnám, hogy ez miképpen csatlakozik ez a mai naphoz. Nem ilyen rémisztő dalokat kellene játszaniuk? - remény hal meg utoljára bennem, mert ha erre a válaszomra is ugyanúgy válaszol, akkor minden valószínűség szerint rosszul döntöttem a mai estével kapcsolatban, meg úgy vele. Mikor elindul a jó zenének titulált zene irányába, vagyis a hangzavar felé, akkor egy darabig nézem az alakját, végül utána lépek. - Mit gondolsz a fiatal együttesekről? - lassan követem, szándékosan utána. Ha gy picti is úgy látom, hogy nem érdemes vele beszélgetni, akkor csak faképnél fogom hagyni. Leginkább abban gondolkozom, hogy soha de soha többet nem fogok ilyen beöltözős bulira jönni, mert igazából semmi értelme. Inkább érzem magam bohócnak, mint kalóznak. Ott motoszkál a fejemben az a gondolat, hogy viselkedésemmel esetleg ezt a nőt is inkább avval fertőzöm meg, hogy nem érdemes ilyen marhaságokra jönni. Gondolok egyet, s benyúlok a zsebembe cigarettáért. Gyakorlott mozdulattal gyújtok rá, s vagyok annyira jófej, hogy rákérdezek. - Kérsz?
- Koncertekre leginkább. Csak nem tehetem hozzá, hogy meg díjátadó rendezvényekre és estélyekre, mert hát az elég sokat elárulna rólam, amit nem szeretnék, nem hiányzik a felhajtás. Nem titok, hogy többnek tartom magam egy egyszerű nőnél, aki nekem meg akar felelni, annak ki kell tennie érte és meg kell erőltetnie magát, elvégre nem kevés dolgot nyer az ismeretségemmel. Nem tudom, hogy ki jár sörözőkbe eseményre, de inkább elengedem a dolgot, kicsit olyan, mintha másik bolygón élne ez a kalóz vagy csak a korkülönbség teszi. - A Thriller mióta nem ijesztő? Úgy hallottam egy táncos csoport majd ki megy az utcára előadni a videóklip táncát és aki tudja nyugodtan csatlakozhat hozzájuk. Nem értem, hogy ez miért nem elég rémisztő számára. Gyorsan írok is a telefonom nyomkodása közben egy üzenetet Jessicának, hogy találkoztam egy űrlénnyel, aki szerint Michael Jackson zenéje nem elég halloweeni, de ha meglátom, hogy zöld a vére, akkor majd követem és leadom a drótot neki. El is mosolyodom és úgy fordulok vissza a kérdésre, hogy mit gondolok a fiatal együttesekről. - Nos, vannak tehetségesek, akik sokra viszik még, meg hát a fiatalok jobban ráérnek ugye zenét hallgatni és inkább néznek velük egykorú sztárokat is. Te mit gondolsz róluk? Van kedvenced? Nem szeretem, mikor mögöttem van valaki, de hát már megszoktam, nem hullajtanék könnyeket sem, ha leszakad, mert találok majd mást úgy is vagy elmegyek egy bizonyos bárba, ha itt nem ismertek fel, talán ott sem fognak. - Kösz nem, inkább védeném a Földet, ahol élünk az ilyen káros anyagoktól. Kicsit sajnálom is most a hapsit, keményen kapja az ívet tőlem, de hát ez még semmi ahhoz képest, amit a rajongók és firkászok jelentenek. Én erős vagyok és persze van elég bajom, nem hiányoznak a gyenge emberek.
Úgy nézek a másikra, mint aki most először hallja a koncert szót. Pontosan nem tudom az életkorát, ám én tudom magamról, hogy 17 évesen és 18 évesen nyertem meg, az olyan fajta bulizást. Most már inkább csak sörözőkbe van kedvem járni, ahol változó a tömeg. A koncerteken nagy a sokadalom, s elviselhetetlen a zaj. Egy darabig, mögötte haladok, de aztán sietek mellé lépni. Nem tűnik fel nekem a mobiljának nyomkodása. - A Horror szerintem rémisztőbb. Ami azt illeti, a szavaid nyomán, egyáltalán nem rémültem meg. - totálisan az a érzésem van, hogy elbeszélünk újfent egymás mellett, ami egyszerűen azt jelenti, hogy nincs közös témánk. Kezdem elveszíteni a reményt, hogy bármit is megtudjak a másikról. Ám hamarosan kisebb sikerérzet csak jut nekem. - A a véleményem a fiatal együttesekről, hogy némelyik csupán betekint a zenei pályafutásba. Azt hiszik, hogy csak annyiból áll az egész, hogy csak fellép egy színpadon, majd tapsolva levonul. Sok együttes megrémül, mikor megtudja, vagy belátja, hogy nem csupán ennyiből áll az egész. Szerintem elég sok fiatal együttes morzsolódik fel. Nagyon kevés fiatal együttes van, de ami megmarad az biztos. Az viszont azt is elismerem, hogy a fiatal együtteseket a hasonló korúak kedvelik leginkább, példaként. Nincs fiatal és ráadásul kedvenc együttesem – ajkamhoz emelem a cigarettát, majd minden megy magától. Jókora füstöt fújok az irányába, mert természetesen rá nézek. Szerintem nem rossz tevékenység a cigarettázás. Mikor teljesen kifújtam a füstöt, akkor visszakérdezek. - Van valamilyen káros szenvedélyed, vagy tevékenységed? - próbálom kiaknázni ezt a kérdéskört, hogy ne maradjak egyedül ezen a bulin. Kihasználom a kicsi csendet körülöttünk, hogy szétnézzek a környezetemben. Látok egészen egyedi megoldásokat jelmez ügyben. - Nézd ott egy másik kalóz – mutatok rá az előttünk látható, körülbelül két méter magas emberkére. Az arca teljesen maszkírozva, ráadásul számomra eléggé bűnöző arca van. Az öltözete sokkal jobb, mint az enyém. Bevallom, hogy nem adtam annyira a minőségre, vagy egyébre.
- Igen, de ez egy park ember! Gyerekekkel járják a várost cukorkát kunyizni és lehet ide is eljönnek, ha horrort akarsz miért nem mész valami szabadulószobába? Nem tudom hol élt eddig, de nagyon kiakaszt. Nagyon érdekesen fogalmaz, biztos nem vérbeli amerikai, főleg hogy mennyi hülyeséget összehord. - Szerinted egy együttes a fellépés után jön rá, hogy mennyi munka van? Hát ez röhejes, már bocs! Szerinted ők nem gyakoroltak? Nem küzdöttek helyeknél, hogy fellépjenek? Csak az ölükbe hullik egy lehetőség, hogy koncertezzenek úgy, hogy nincs benne semmi munka? A lemorzsolódás nem ilyenek miatt van, hanem mert elszállnak maguktól és eladják magukat a kiadóknak, hogy átformálják őket és utána ugye elveszik az eredetiségük, ami miatt oda jutottak a reflektorfénybe és ott találják magukat a süllyesztőbe. Persze, ha még nem húzta volna ki a gyufát eléggé, még képes rám fújni a füstöt, aminél már megállok és legyezek a kezemmel magam előtt. Mekkora tapló! - Igen, őszinte vagyok általában és megmondom a frankót az embereknek és most te következel. Nem tudom mit képzelsz magadról, nekem jössz, adod az úriembert, majd mikor mondom, hogy nem dohányzom rám fújod azt a szart. Kopj le rólam vagy szólok valakinek, hogy zaklatsz és mehetsz az őrsre egy estére. A telefonom a kezembe véve írok is Jessnek, hogy mekkora taplóba ütköztem és el is indulok kifelé a parkból, azt hiszem máshol folytatom a bulizást, mert ide minden csóró barom eljöhet.
Csak nézek a partneremre, hogy vajon mit fog mondani a szavaimra? Vagy teljesen le fog engem hordani mindennek a tetejébe? Kellemesen elvagyok a dohányzással, azonban mikor kinyitja a száját, akkor egész egyszerűen kérdően nézek rá. Mit akar ezzel mondani? Miért nem ért egyet velem teljes nyugodtságban, vagy hagyja annyiban? Ráhagyom a kifakadást, mert ilyenkor mi mást tehetne az embernek fia? Semmit. Higgadtan a kavargó füstömbe burkolózom, miközben hagyom a boszit beszélni. Mikor elfogynak a szavai, akkor vagyok csak hajlandó rá nézni, hogy még itt van-e mellettem, vagy sem. Ami könnyen jött, az ugyanúgy megy. Belátom én is, hogy mi közöttünk nincs meg a közös hang, amit úgy mondanak mások. Szájamban a cigarettával szólalok meg. - Befejezted? - kiderül, hogy nem. Egyszerűen tovább zúdítja rám az embertelen szavait. - Szóval én következek? Hurrá! - egészen nagy lelkesedésem van, nem éppen az örömtől. Idejön az ember kikapcsolódni, aztán belefut az ember olyanba, amibe nem kellett volna. Egy fiatal nőbe, akinek túlságosan ki van nyílva csipája. - Nem szar, felnőtt dolog, amit nem érthetsz meg. - mikor lekopásról beszél, akkor kiveszem a számból a cigarettát, majd enyhén meghajolok. Nem követem, hanem kiegyenesedve körülnézek. Nincs túlságosan jó kedvem, sőt ezek után én visszafelé indulok, amerről jöttem. Hamarosan megérkezek a bejárat környékéhez, ahonnan elkezdődött az egész. Még magamban jót mosolygok azon, hogy itt zaklatással fenyegetőzött. Végül a buli helyszínét elhagyva indulok el a kedvenc bárom felé, hogy lecsússzon a torkomon pár kellemes és melengető ital, mielőtt még hazatérnék.
Kezdőlap
