Már korán reggel elkezdtem pókhálókkal diszíteni a lakást, lakást?! A raktárat, nem csak klasszikus nyanya pókháló volt, hanem a flakonból kilövős is, nem is tudom ,hogy miért törtem magamat, ide úgysem jönnek el a gyerekek, mert messze vagyok, meg… áh, mindegy. Így legalább lefoglalom a gondolataimat. Tegnap tököket faragtam, a tető tele van különböző fejekkel. Profi vagyok tök faragásban, mindenféle formájú van. - Ne menekülj! Nálam lesz a buli, így terveztük már év eleje óta, itt laksz, segítened kell! Még egy csomó dísz van, ami bárhova felfér.– rohantam utána egy tökkel, neki is ki kellett faragnia a sajátját. Snow lassan fosni fog a sok tök maradéktól, de imádja a belét. A konyhában teszek veszek. Hajnal óta sütök, főzök, nagyjából le se feküdtem, de érzem, hogy elfáradtam. Minden kaja kész, tegnap este nyolckor álltam neki a faragásnak, hajnalban a főzésnek. Ami miatt Kirill se igen tudott túl sokat aludni, pedig odafent faragtam a tetőn. De főzőcskézni lejöttem ide, a földszintre végül. Mégis, délre alig láttam kettőig. A sütik vannak hátra, mint valami testrészt ábrázol. - El ne felejtsem! Odakint, a bejárati ajtó mellé is ki kell tenni néhány töklámpást, mert azt elfelejtettem. Nem felejtetted el, hogy este átjönnek a haverok, ez egy jó alkalom, hogy bemutassalak nekik. A kanapéd betoljuk, és úgy sem fogunk szerintem aludni. Kérlek, próbáld meg élvezni. Betettem a sütiket a hűtőbe, mindenre csak rá kellett melegíteni. Rengeteg rágcsálnivalót vettem, nálunk úgyis tíz után kezdődik a buli, volna időm még bőven, de nem szerettem kapkodni, így is úgy festettem most, mint valami mérgezett egér. Snow kaparta az ajtót, hogy szeretne kimenni, így épphogy betettem a hűtőbe a sütiket, felkaptam a melegítő felsőt, és már rohantam is ki vele, hogy elvégezze a dolgát. Húsz percnyi labdázás után, a telefonom csörgött a zsebemben, így kénytelen voltam visszamenni a lakásba. - Igen, jöhetsz kilencre, és az egész italos pult berendezése a tied, fent a tetőn. – nyugtattam az egyik táncost, mert ő meg ebben szerette volna kiélni magát. Ezek után megtöröltem még Snow lábait, és leültem Kirill ágyára, ami még mindig nem volt összehajtva, és elkezdtem beszélgetni Aliyah terveiről az italokat illetően. Hátra dőltem, lerúgtam a cipőimet, és elnyúltam az ágyon, nem tudom ,hogy mennyi ideig helyeseltem és hümmögtem, de egyszer csak kiterültem az ágyon, és azt se hallottam, ahogy a telefonban a nevemet kiabálja többször, hahózva Aliyah. Kirill illat vett körbe, meleg volt körülöttem, és puha. Biztos, hogy ha nem ülök le, majd dőlök hátra, nem aludtam volna el, de annyira kényelmes most így. Összegömbölyödve vackoltam be magamat ebbe a meleg burokba. Kényelmes. Kedveltem ezt a kanapét, még én is aludtam időnként rajta. Kerültem egyébként Kirillt, amióta elmentünk együtt vásárolni, mint egy árnyék, úgy jártam keltem a lakásba, és húztam halasztottam a masszázst is. Pedig tudom,hogy megígértem, de nem voltam még kész rá, hogy hozzá érjek, hogy az izmait dögönyözzem, mert igen is volt mit, az öt évvel ezelőtti Kirillhez képes volt mit. Féltem tőle, hogy azonnal elgyengülnék. Akkor sem az izmok miatt tetszett meg. - Nemfaragtamkimégelégtököt!Kellmégdiétáskólais! - motyogtam magamban, általában akkor éltem bele magamat álmomban is valamibe, ha stresszelek, és menekültem valaki elől. Már nem vagyok rosszul, hogy hányásig idegesítsem magamat, felfogtam ,hogy itt van, nem megy el, de... akkor is, minden nap itt van, és nem könnyíti meg a dolgomat, folyamatosan félmeztelenül járkál... Amitől megőrülök!
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Próbálok feltűnésmentesen viselkedni hogy épp lelépni akarok, mert már kiüldöz a világból ezzel a halloween mániával. Régebben még én is szerettem, és egyszer kétszer be is öltöztünk, de aztán... öt év kiesett és most már festék nélkül is elég ijesztő vagyok, már csak két szemfog kell és egy szőrüs füles fejpánt, és kész a vérfarkas. ~ Ezer örömmel elköltözöm...~ - Chase, már így is egy rémségbarlang a ház, mi a fenét akarsz még kitenni bárhova is? Minden sarok tele van - intek körül enyhe derűvel, mert mint a gyerekek. Komolyan olyan lelkes, de a rossz benne az hogy engem meg nem hagyott aludni és már azon gondolkoztam hogy kimenekülök a parkba csövelni. Ha nem lenne ilyen nyirkos hűvös akkor már meg is tettem volna. Így viszont kénytelen vagyok túlélni. - Nem, dehogy felejtettem el. Nem hagynád - sóhajtok fel, hiszen ez elkerülhetetlen. Be kell hogy mutasson, hogy legyen alibim, és be tudjak valamelyest illeszkedni, de azért nem is vagyok olyan nyugodt. Régen táncoltam társastáncot, és még csak nem rég kezdtem el nyújtani és az alapokat átismételni. Mondjuk, elég gyorsan jönnek vissza a dolgok, de még kell gyakorolnom, és nem kímélem magam, állóképességem van és Chase is rabszolgahajcsár ilyen szempontból. Elkerülhetetlen hogy megismerjen engem a társaság,de kicsit még félek ettől. Túl sok lesz az ember. - Jó, jó. Megpróbálom. Tudod, sok lesz az ember szóval... lehet inkább a tetőn fogsz megtalálni de azért majd bemutathatsz mindenkinek - hiszen erre megy ki és megveregetem a vállát ahogy kávét főzök a konyhában. Kaptam munkát, éjszakai műszak, jól fizet és azonnal. Nem teljesen legális, de hamar volt. A kávémmal együtt telepszem le a kanapémra és amíg kiviszi a kutyát én hanyatt dőlök. - Csak... öt percet... - hiszen Chase nem igen hagyott aludni és egyszer csak azt észlelem hogy landol mellettem. Felmorranok, de aztán visszaszundítok és egyszer csak arra riadok meg hogy valaki vadul hallózik. Felkapom a telefont, valakivel hívásban van de... - Alszik, majd később visszahív oké? Helló - teszem le és visszafekszem még egy kicsit Chase mellé fészkelődve. Bő két órával később riadok megint a mocorgására és hogy morog. -Kitérdekel. Hagyjálaludni - szuszogom bele a párnába, és megfordulok. Még egy kicsit. Olyan békés most így a helyzet és végre nem érzem magam olyan mosott rongynak sem. Jót tesz hogy érzem itt az illatát a párnámon és .... jé, mikor kerültem én a nyakába ? Hm....
Emlékszem az első Halloweenemre, nem sokkal előtte kellett végleg elköltöznöm otthonról, és a mamámnál lakhattam. Azért, hogy jobb kedvre derítsen, és elfeledtesse a tényt, hogy a lánya egy épületes faszhoz ment hozzá, aki a vallást többre tartja, mint az egyetlen első szülött fiát, aki többre vihetné az életben mint ő, szó szerint ezeket a szavakat mondta. Ő volt az, aki a Halloweennel elfeledtette velem szinte az összes rossz érzést. Öt évig minden évben megtartottam, mert erre a jó érzésre akartam emlékezni, amit akkor kaptam a mamámtól, a Wing nevet is tőle kaptam, tulajdonképpen, nem is ez a vezetéknevem, de ha már az apám kitagadott, és megtagadta a nevemet is, a nagymamám nem átalkodott a nevére venni, és így, én vihetem tovább a Wingek nevét. Mindenesetre boldog volt, látta, hogy nem csak a fiúkat szeretem, a lányokat is, bizakodó volt mindig is. De a legjobb az egészben, hogy úgy fogadott el, ahogy voltam. Nem akart megváltoztatni, csak azt szerette volna, hogy éljek, és legyek boldog. Most is eszerint próbálok élni, hogy már nincs. Az pedig, hogy itt van Kirill, majdnem olyan, mint régen. Tavaly nem voltam ennyire lelkes, és nem készítettem ennyi sütit, és ennyi pudingos kekszet sem, persze most inkább piros a színe, de finom epres, málnás, vaniliás. És van vaniliás, de tök sárga színű, vagyis olyan tök narancs…? Fene, valamilyen narancsos. Tudom, hogy az agyára megyek, látom. De ő akart beilleszkedni, ő találta ki. Ráadásul, látom rajta, hogy akarja. A táncban pedig nem ismerek lehetetlent, rengeteg nyújtást csinálunk. Bár így se eleget, a mai napig nem akar jógázni, pedig jót tenne a letapadt izmainak… De nem kell félteni, utána olvastam pár dolognak, ott a calistenics, és a fegyenc edzés, és azt pont egy volt sittes írta, két könyvet is írt, az edzéseiről. Ezt neked Kirill! A lábujjadat megfogod a végén csókolni! Hallottam, hogy immel ámmal beleegyezett a bemutatásba, azt még nem beszéltük meg, hogy mit mondjunk? A sittről jött, vagy régi haver, aki külföldön volt eddig? Ahhj! Ezt meg én ne felejtsem el megkérdezni tőle. Kicsit jobban viselem, hogy hozzám ér, szinte meg sem kottyan, ahogy megveregeti a vállamat, biccentek,hogy főzött kávét, majd…iszok, ha visszajöttem. Ám végül annyira behúzott magával az ágy, mert persze, hogy nem tolta vissza a kanapét a helyére! Ezért biztos kinyírom…nám… de… olyan jó most lefeküdni, csak…csak öt percet kérek! Rám fér a pihenés, mert rohangászok, mint, a mérgezett egér, de ez a puhaság, az ő illata ideragaszt, motyogva dörgölőzöm bele, és még érzem ahogy magamra húztam a takaróját. aztán… semmi, finom puha, semmi. Minden olyan jó így, napok óta először alszom nyugodtan. Pont az ő ágyában… Még félig hallom, ahogy valamit válaszol, mire megnyugszom, olyan megnyugtató volt a mormogása, hogy nem is foglalkozom a félálomban felmerült problémámmal, azonnal visszaszenderedek, egy jóleső sóhaj kíséretében, és megfordulok, vackolódok, mocorgok, míg végül, a hátamnál meg nem érzem a puha meleg testet. Gyanítom Snow, ő szokott a hátamhoz bújni, ha fázik, vagy én ő hozzá, ha fent alszik az ágyon. Ami azt illeti, szeretek aludni, mert képes vagyok a végletekig hajszolni magamat, főleg ha rá vagyok állva valamire. Így nem ébredek fel, még ha bombát robbantanának se mellettem, főleg ha ilyen kényelmes helyen fekszem, puha takaróval, kényelmes párnával, hm… kicsit talán kemény… olyan nem tudom… (Kirill bicepsze) olyan… pont jó. Álmomban pedig, éppen arról fantáziálok, hogy ebben a puha kis burokban dőlök hátra, és csuklik hátra a fejem, mert Kirill épp kényeztet. S szinte ebben a pillanatban feszülök meg kissé, ugyanakkor nyögök is fel, amikor Kir a nyakamba szuszog. Mocorgok, és az arcomat a bicepszének dörgölöm még jobban, és a nyakamat kínálom, ahogy a hátamra fordulok, picit oldalra biccentve a fejemet. Férfiból van, így tudja jól, hogy az álomban történt merevedés, minden”napos” esemény. Bár, így… félálomban… van az ,amikor félig, mintha mi magunk irányítanánk az álmot, na ez pont ilyen. Felhúzom a térdemet, és újra felnyögök rekedten, és le is rúgom magamról a takarómat, így a bő melegítő nadrág, alsógatya nélkül nem szorít le semmit, amit ha magamnál lennék, tutira takargatnék előle, mert csak, és egyébként se nézegesse a merev farkam. Mert elgyengülök! Meg engem se nézegessen, mert látom, hogy néz! De azok az izmok! Álmomban végig tapogatom az összes tetoválását, és megszemlélem a nagy szamuráj maszkot is a hátán. Szinte annyiszor láttam már, hogy az eszembe véstem! Mert mindig meztelenkedik is, ha azt hiszi,hogy nem vagyok itthon, vagy… majd később érek haza. Idegesítő!
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Jól esik most pihenni, és amíg Chase kint van Snow-al, belekortyolok a kávéba de aztán inkább eldőlök az ágyamon, mert nem pihentem túlságosan sokat az elmúlt két napban és még mindig az a benyomásom hogy kerül engem, pedig tényleg nem tudok ennél jobban én magam lenni. Ez a halloween mánia emlékeztet kicsit a régi szép időkre amit együtt töltöttünk hiszen ő hagyományt csinált belőle a nagymamája miatt, aki ezzel terelte el a figyelmét a szülei faszságairól, mert mindkettőt addig tudnám ütni amíg mozog, de Chase megtiltotta hogy bántsam őket. A nagymamát viszont bírtam, az öreg Wing mama nagyon nagy forma, és engem is első pillanattól elfogadott amikor valamiért elkísértem Chaset hozzá. Most hogy Snow sincs itt, elhelyezkedem hogy aludjak még egy kicsit, és nem állítja belém a csöpp kis mancsait. Kicsit később realizálom csak hogy megérkeznek és Chase köt ki mellettem, de hol bánom én, csak hadd pihentessem a szemem és a gondolataimat. Hosszú lesz az este és sok lesz az ember. Már egészen jól felzárkóztam, de még mindig nem az igazi bár azért tudok már egy két koreagráfiát. Chase nem kímél, de én sem magamat. Addig fogok edzeni és nyújtani amíg a nyakamba tudom hajtogatni a lábaim, de tudom jól hogy megvannak a magam határai és néha tovább is megyek mint ameddig kellene. Régi rossz szokás a régi életemből. Maximalista vagyok, és nem kicsit. Pihenés közben is érzem hogy valaki hozzámsimul és Chase-nek vélem azt a valakit, hiszen ki más lehetne és a hangja meg is győz róla hogy ő az. Kis kiesésekkel veszem észre hogy gyakorlatilag rajtam alszik már, és a karom a párnája és cicásan dörgölőzik. Felébredek rá de nem keltem fel, mert iszonyat aranyos és nem akarom megijeszteni sem, de megsimogatom az arcélét és ahogy fészkelődik észreveszem a merevségét, nekem is van, nem újdonság. Férfiak vagyunk, tök normális dolog hogy néha erre kelünk és persze reggelente meg menetrendszerű a dolog. Nem hagyom elhúzódni és lassan cirógatom végig mert csábítja a kezem, de lerohanni se akarom. Pedig nagy a kísértés. Nagyon nagy. - Chase...? - kérdezem halkan ahogy mintha ébredezne. Feszít a vágy de nem álmában akarom birtokolni a testét, de valahol tartok is tőle hogy el fog lökni ahogy eddig is tette.
- Kir… - nyögök fel halkan, és belesimulok a finom cirógatásba, nem, nem vagyok magamnál teljesen. Ha így lenne, lehet, hogy megint menekülőre fognám. Pedig nem akarom, vele akarok lenni, itt, olyan békés, és puha most minden. Finom. Az álmomban is épp végig simítanak a hasamon, és kellemesen borzongok meg, jobban odatörleszkedek a karjaiba, annyira…vágyom már arra, hogy foglalkozzon valaki velem, hogy… törődjön velem is. Mert a valakihez tartozás érzése hiányzott, az a fajta többlet, aminél úgy érzem, hogy kiegészít a másik. Kirill is olyan maximalista állat, mint én, ebben ugyan olyanok vagyunk. Megfordulok, át a másik oldalamra, így szembe kerülök vele, és újra bevackolom magamat ezúttal a széles mellkasának. Beszívom az illatát, és átölelem, magamhoz húzom, szorítom. Annyira finom! Otthon vagyok! Halkan nyöszörögve dörzsölöm a fejemet a mellkasába. Hirtelen mintha egy darabot szakítanának ki az álmomból is, eltűnik Kirill és egyedül maradtam, számtalan kép cikázik át előttem, és csak nyöszörgök vigasztalhatatlanul, de törleszkedem, úgy érzem, hogy az, akibe kapaszkodom, az biztonságot ad. Amikor pedig a régi Kirill arca megváltozik és az új van előttem, rándulva ijedten riadok fel, a szívem vadul kalapál és megpróbálom a szaggatott légzésemet rendezni, de valahogy kifordul belőlem néhány könnycsepp, majd rázkódni kezd a testem. Végem van! Ezért akartam elkerülni Kirillt, mert tudtam, hogy elgyengülök, hogy akkor minden érzésem túltelítődik, mert mindvégig a nyakába akarom, akartam borulni és szorítani és ölelni, és elmondani neki, hogy igazából mennyire hiányzott, hogy mennyire szenvedtem nélküle, mert hiányzott a barátom, a haverom, és gyűlölöm, hogy ilyen módszerrel szakítottak el minket egymástól. Hogy, E. hányszor vert még meg utána. Talán még írtam is neki olyan levelet, ahol nem vettem észre ,hogy vér pettyezi a papírt, de belegondolva jobb is, hogy egyet sem olvasott el belőlük, csak üres rinyálás lenne az egész, hiszen ő a testén viseli az összes megpróbáltatást, amit miattam kellett átélnie. Szemétség. Amikor enyhült a sírásom, pedig tudom,hogy férfi létemre nem kéne, de sosem bírtam felfogni, hogy Kirill mellett hogy vagyok képes ilyesmire, elengedni magam ennyire érzelmi szinten is? Vagy… nem tudom, tényleg. Senki sem váltott ki belőlem soha ilyen heves érzelmi reakciókat. Ösztönösen kezdem el simogatni Kir hátát, pedig nem is őt kéne megnyugtatni elvileg, az biztos, hogy összekentem mindennel a takaróját, majd…kimosom. De nem merek megmoccanni, és rá sem merek nézni. Ebben a pillanatban nem szeretném ha Halloweenre a bulisra eljönne bárki is. - Emlékszel…emlékszel arra….amikor még a mamánál tartottuk? Nem volt ilyen őrült buli meg semmi, csak mi hárman. – nem mondtam neki,hogy a mama meghalt. Még abban az évben a tél beállta előtt. Szaggatottan sóhajtottam fel. Nem igazság! De ide, ugyan ki jönne ide a raktárnegyedbe a gyerekével cukorkáért? Senki. Táncot meg nem oktattam különböző korcsoportoknak, saját teremben, mert E ellehetetlenített, a hivatalokban is, nem jegyeztethettem be saját helyet, mást meg nem kérhettem meg rá. Hirtelen ültem fel, az elmúlt két hétben teljesen kiment a fejemből, hogy nem voltam kint a mamánál a temetőben! pedig most…két hete! Remélem a nagyi nem fog megharagudni! Bár nem mintha hinnék ebben a mennyországos cuccban, inkább azt, hogy van valahol, és jól van. Egész biztos, hogy nem fogom jól érezni magam most már, hiába a sok előkészület. - én…n..nneee is…törődj…velem! Sajnálom. Nem tudom…hogy mi ütött belém.De, elment a kedvem az egész bulitól, nem miattad. Csak… nem akarom… így. – bárcsak megtehetném,hogy lemondom! Sóhajtottam, és talán még ki is bukott belőlem ez a mondat. Nem hiszem el!
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
- Hmmm, mi van? - mormogom félhangosan ahogy még inkább közelebb fészkelődik és hozzám bújik eszembe jut hogy hányszor fantáziáltam erről, hogy Chase bújjon mellém, és hány hosszú éjszakát töltöttem el ezzel. Hogy együtt vagyunk. Hogy nem történt meg az az öt év, engem nem vágtak be a rácsok mögé és őt nem tették tönkre. Összeszorult a szívem ahogy megtudtam mi mindent kellett elviselnie amíg idekint volt, és Enrique mi mindent tett vele. Biztos vagyok benne hogy a felét el sem mondta de a szavaiból és annak a faszopónak a jelleméből kinézem hogy rá járt még a legjobb barátomra. Már csak ezért is meg tudnám ölni egyetlen pillantással ha ez lehetne. Ahogy mocorog és felriad máris odanyúlok és az arcára simítom a kezem ahogy aggódok egy kicsit hogy mi a fenét álmodhatott. - Chase! Chase! Nyugi, itt vagyok. Minden oké, oké? - mosolyodom el, hiszen itt vagyok és hagyom hadd másszon rám teljesen, és a helyzethez képest próbálom simogatni a hátát és éreztetni vele hogy tényleg itt vagyok. Birizgálom a tarkóját és a haját ahogy zokog. Én... erre képtelen vagyok, pedig lehet hogy jól esne egyszer kiadni mindent. Vagy csak kiállni egy rét kellős közepére és ordítani a világba. Mindent, amit csak érzek, és ami fáj. Neki ilyen szempontból kicsit könnyebb azért mint nekem mert ő ki tudja adni magából, én meg nem. Lassan enyhül a roham és még mindig itt van. Csak csendben tartom, és hagyom hadd használjon párnának és sírja ki a bánatát. Csak simogatom a hátát ahogy ott van és elmosolyodom az emlékre. - Persze, sose felejtem el a mamádat. Annyira jó fej volt, és olyan szeretetettel fogadott mintha én is a rokona lennék nem csak te. Filmeztünk sütiztünk és gumipókokkal dobáltuk egymást - kuncogok az emlékre mert az igazán kellemes este volt. Wing nagyi jófej volt és örülök annak hogy legalább egy értelmes családtagja van hóbortos szülei mellett. - Mi az, mi a baj? - kérdezem ahogy hirtelen felül és nem értem mi történt. Mitől lett ennyire zaklatott és űzött? - Az emlékek miatt? Chase! Figyelj, figyelj! - ragadom meg finoman a karját hogy rám figyeljen. - Nekem sincs hozzá sok kedvem, mert túl sok az ember, nem tudom hogyan fogom viselni de... az vigasztal hogy te is itt vagy. Különben is, azt sem tudom hogy mit mondjunk. Gondolom tudják a botrányt, így nem ismeretlen a sztori sem előttük. Én nem fogom letagadni hogy honnan jöttem, de azt sem fogom hagyni hogy emiatt rám szálljanak. Meg védem magam. Ez így neked fair? - szólalok meg végül mert nekem is fontos hogy nem maradok egyedül itt.
Jól esik, hogy ölel és végre nem érzem magamat egyedül. Kicsit elzárkóztam az ilyen érzések elől. Persze vannak barátaim, akik velem élték át a dolgokat, vagy mellettem, és ápolgattak úgy, nem martam el magam mellől senkit, mert társasági ember vagyok, nem szeretek egyedül lenni. Mindig csinálnom kell valakit. De… a hiányát mindig is éreztetem valakinek, még ha próbáltam is túltenni magamat rajta. Úgy tűnik nem ment. Nyilvánvalóan nem ment. Hallom ahogy nyugtat, és érzem, hogy a sírástól melegem is lett, de a tarkómat simogatja, és az mindig is megnyugtatott. Talán látta régen,hogy ha ideges voltam, akkor magamnak is ezt csináltam, összegömbölyödtem magzat pózba, és kész, a tarkómon birizgáltam a hajamat. Mikor már úgy érzem, hogy jobban vagyok, felülök, de nehéznek érzem minden porcikámat. Csendben hallgatom őt amikor megérinti a csuklómat és biccentek, végül is az egyik kérdéskört megoldottuk. Nem húzódom el, ráfonom az érintésében a csuklójára a tenyeremet, és finoman meghúzom. - Van még pár óránk az egészig, hála a pörgésemnek, mindennel elkészültem, és majd később jön a testfestő is. De… szeretném,ha eljönnél velem valahova. Menjünk a kocsiddal. Kérlek.– néztem rá bánatosan. - Megfürdök, te is gyorsan tegyél így és kapd össze magadat… csak… semmi lyukas nadrág, oké? – furcsa vagyok tudom… de meg kell tennem, tudnia kell róla neki is, ő is szerette a nagyit. Elég morbid, hogy ilyenkor megyünk a temetőbe… de… muszáj megtennem, és nem tudom szavakba önteni, látta az imént, hogy mennyire fáj. Kivételesen tényleg nagyon gyorsan összekapom magamat, fekete nadrág, és fekete póló, meg egy fekete motoros bőrdzseki, egy fotózás után az enyém lehetett. Snow is előkerül, és lerázza magát, jön velünk. Még szép! Öt éve mindig kijön velem a temetőbe, és szomorú, ráfekszik a mama sírjára és néz azzal az okos sárga szemeivel…Felmegyek az tetőre, és az egyik virágágyásból kitépek néhány virágot, pontosabban, szépen letördelem, az ilyen őszi virágokat. aztán visszarobogok a földszintre, és bevárom Kirillt. - Csak ne verd meg őket, állj ki magadért, és lehet, hogy tudod… hogy milyenek vagyunk, tánccal kakaskodunk. Random kis mérkőzések, spontán, a zenére. Csak… próbáld meg élvezni. – kinyitom az ajtót, és kirobog Snow hogy gyorsan elintézze a dolgait. Izgulok. Még a raktárházat is elfelejtem hirtelen lezárni, de visszarobogok, és gyorsan bezárom Kir mögött. Snow addig a dolgát végzi, a zsebemben van a póráza, a nyakörvet odabent rá adtam. Amint megvagyunk, beengedem a hátsó ülésre és beülök az anyósülésre Kirill mellé. A virágokat továbbra is szorongatom, majd rá pillantok, egy fájdalmas kismosoly kíséretében. - Írtam…neked leveleket. – kezdem halkan. – De… erről biztos, hogy nem tudsz. Mondom az irányt, menjünk… oké? – aztán ha elindultunk, irányítgatom Kirt, a hosszú bekötő útnál már talán egyértelmű lehet neki ,hogy hova tartunk, mert a nyitott kapu mellett beirányítom a temetőbe. Megállítom, egy bizonyos helyen, és nehéz szívvel köszörülöm meg a torkomat, mire kiszállok. - Gyere…kérlek… -Snow is kipattan, de megáll mellettem, nem rohangászik sehova, megvárja, hogy rátegyem a pórázra. Bő negyedóra séta után a sírkövek között beljebb sétálok, és megállok Maria Wing sírjánál, a dátum, öt évvel ezelőtt, október közepe környéki. Leteszem a virágot a puha, vágott fűre és újra megköszörülöm a torkomat, Snow jó szokásához híven, pont az elé a sír elé fekszik le, mint ahogy eddig is, halk mortyogós hangot hallat, és félre pillantok, kerülöm Kirill pillantását. Semmit nem akarok felróni neki, mert semmiről nem tehet. Helyettem ment be, és hálásnak kell lennem. Gombóc van a torkomba, a szürkületbe boruló égre pillantok, és próbálom visszafogni az érzéseimet.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Lassacskán úgy érzem sikerül egy lépéssel beljebb kerülnöm Chase elutasító pajzsa mögé, amit velem szemben húzott fell tetőtől talpig. Le fogom rombolni és meg semmisítem az ellenállást, ami így is rogyadozik. Kerül engem, de ugyanakkor érdeklődik is. Észrevettem hogy ha azt hiszi nem figyelek, a pillantása rajtam nyugszik, de nem akarom elijeszteni magamtól így sosem tettem szóvá ezeket az alkalmakat. Ahogy ott fekszik mellettem, és kiszakad belőle a felszabadító zokogás, kicsit irigykedem is rá. Jó lehet ha ennyire meg tud az ember könnyebbülni de én képtelen vagyok rá. Nem tudom elengedni maga és így inkább csak csendben birizgálom a tarkóját mert ezt régen mindig csinálta amikor zaklatott volt, és ideges. Most úgy fest lassacskán megnyugszik a kezeim között mert lassan felül, és biccent a szavaimra. Végül is én sosem tagadtam le hogy ki vagyok én, és akikkel együtt táncol gyanítom ismerik is a múltat és mégis kitartottak mellette elismerve hogy sokkal tehetségesebb mint az a kis féreg. Fog még szenvedni ő, effelől biztos vagyok, mert nem engedem hogy megússza. - Hm? Hová szeretnél menni? Persze, mehetünk - hagyom felkelni és ahogy visszanéz hogy mit ne vegyek fel, felhúzom kissé a szemöldököm. Nem értem, hová akar vinni? Mindenesetre keresek egy rendes farmert és egy fekete V nyakú pólót húzok fel a motorosdzsekim alá. Ahogy készülődik, hagyom hadd merüljön el a saját gondolataiba és ahogy lejön a tetőről egy marék virággal valami nagyon rossz érzés kerít a hatalmába. Virágot randira és temetőbe illik vinni és a hangulatából ítélve nem éppen egy édeshármasra gondol. Már kocsiba szállok be amit visszahoztam Jake-től. Visszaszereztem rá a jogsimat és a forgalmi engedélyét is, úgyhogy most már megint nyugodtan közlekedhetek vele. - Persze. Úgy értettem én is hogy nem keresem a bajt és a capueirát is tök jól bele tudtam építeni a mozdulataimba. Megpróbálom, oké? Nem tudom megígérni hogy menni is fog, de énis akarom ezt, nem maradhatok mindig a szélén ha végig akarom csinálni ezt, márpedig mindennél jobban akarom - hajt a vágy hogy azt a kisférget rácsok mögé juttassam, ahonnan az életben nem fog kijutni többé. Odabent is megvannak a szintek, és megvan kit gyűlölnek a legjobban. Az ilyen E féle kis mocskokat a legjobban. Megvárom amíg Snow is beugrik hátulra és Chase elfoglalja az anyós ülést. Beindítom a motort és irányba állok, hogy merre akar menni de már sejtem. - Chase, nem vehettem át azokat a leveleket - sóhajtom halkan, hiszen akkor minden ellenállásom összeomlott volna, és veszélybe sodortam volna. Minden alkalommal amikor a posta jött visszaküldtem felbontatlanul, nehogy kiderüljön az igazság. Haladok a temető felé, mert felismerem az irányt amerre megyünk. Csendben vezetek, haladós tempóban de nem sietősen. - Jövök - válazolom ahogy leállítom a motort és felkapom a dzsekit. Kiszállok, és figyelem hogy Snow már előre jár, valószínűleg tudja az utat és az irányt. Nagyot sóhajtok. Ki lehet? Nem, ugye nem a.... - Jézusom - szakad ki belőlem a döbbenet ahogy Chase szembefordít a sírkővel, ahová jöttünk és az a pár betű beleég a retinámba és az agyam leblokkol. Képtelen feldolgozni az adatot hogy Wing nagyi.... Hogy ő már... - Öt éve.... Ez azután történt hogy lecsuktak, ugye? - szólalok meg rekedten, mert ez.... ez is csak azt mutatja mennyi mindent kellett kibírnia itt Chasenek, amikor nem voltam mellette. Most viszont itt vagyok, és nem hagyom senkinek hogy kárt tegyen benne. - Sajnálom Chase, őszintén... - szólalok meg ahogy rápillantok, és magamhoz húzom. Nem kell erősnek lennie, nem kell annak látszani sem. Tudom hogy az. Mostmár tudom.
Kicsit leült a hangulatom, mert kiadtam a feszültségem egy részét, és ha tehetném, tényleg lemondanám az egész bulit, mert nem akarok ekkora felhajtást, a régi érzést akarom, amit négyen a mamával éltünk át, abban a házban. Ha tudnám… hogy a nagyi papírjai közt van egy végrendelet a házáról is…de én meg az ő papírjait felejtettem el, ugyan oda vannak elsűllyesztve, ahova a Kirillnek szánt leveleket tüntettem, a dobozba, vagy a kanapé, vagy az én ágyam alatti részébe süllyesztve. Figyeltem, eljutott hozzám az is, hogy mennyire komolyan gondolja, látom rajta, és az edzéseinken is nagyon csinálja, és hajtja a vágy. - Tudom. – suttogom a kocsi ülésébe mélyedve. – Mindet egyszerre kaptam vissza, egy év után. Sok mindenről meséltem neked. Mindenről. Aztán… már inkább csak magamnak miatt írtam, mert jól esett, megszoktam, hogy írok egy névtelen valakinek, aki sosem válaszol rá. – vontam meg a vállamat, nem volt neheztelés a hangomban, kiüresedtem, és kicsit elegem lett. Megadtam magamat a helyzetnek azt hiszem. Csendben sétálunk Krillel, egy szót sem szólok azután, hogy kiszálltunk, és csak nehezebb, egyre nehezebb. Nem akarom piszkálni, most valahogy egyáltalán nem. Hallom, ahogy elkeseredik ő is, hiszen a hangja másabb. Nem akarok megmoccanni, és nem akarok rá nézni sem, mert nem akarok újra elgyengülni, elég volt ébredés után rádöbbenni a nyomoromra, de végül ő az, aki elkap egy hatalmas ölelésbe. - Ki…riiihhl! – tiltakozva akarnék elhúzódni az öleléséből, mert nincs szükségem senki sajnálatára! A kezeimet is leejtem, nem akarom, hogy gyengének higgyen. Megrázom a fejemet, és elakarnám lökni, de ahogy beszívom a levegőt, az illata is megcsap, és elgyengülök. Átölelem. ~Ne…csináld, kérlek!~ De már késő, mint egy lassított felvételen, úgy fonom a karjaimat köré, az egyiket a hátán vetem keresztbe a vállán kapaszkodva, a másikat a lapockái alatt ,és így szorítom meg. Még várat magára valami, az a valami, amit akkor képtelen voltam kiengedni, amikor a mama elment. Egyre nehezebben veszem a levegőt, és végül ugatós hangon szakad ki belőlem a sírás, ilyet még sosem tapasztaltam, de nagyon fáj, ugyanakkor egy kicsit könnyebb is. Snow, mintegy varázsütésre kezd vonyítani. Tiszta hátborzongató lenne, ha nem épp a megkönnyebbüléssel lennék elfogadva. - Akkor…akkoraf….asz…vaaagy! Nem….nem akartam…b…bőőgni! – csuklok, utoljára gyerekként ha sírhattam ennyire, hogy csuklani is kezdjek. Szipogva törlöm meg az arcomat és Csendben állok tovább. Csuklok, a temető csendjét, most már csak az én csuklásom hangja töri meg. - Meh…menj…menjünk…kkkkhiiiik! Kiiatengerhezegykicsit! – hadarom el gyorsan, és fáradtan döntöm a fejemet Kirill vállának, és bújok oda hozzá, el, a sörényében, megállás nélkül csuklok, a fenébe már! A könnyeim nagyját Kirill pólója itatta fel, és szerencsére van azért nálam zsebkendő, így kifújom az orromat abba. Nem vagyok híve az undorító köpködésnek és a hasonló taknyos dolgoknak. - Sss…sosssem…mertem…khihk! A zárójelentést! – bosszúsan szusszantok, és megmarkolom Snow pórázát, csuklok, egészen addig míg vissza nem érünk a kocsihoz, és még ott, beülve abba is. Nem esik jól így beszélni, hogy ennyit csuklok, és elfáradtam, túl sokat sírtam ma, túl sokat adtam ki magamból, és elfáradtam. Ha Kirill elindul szó nélkül, mert nekem most nem sok kedvem van beszélni,így hogy minden szónál szinte csuklok, elcsendesedek, miután bekötöttem az övemet, és csak azért hallgat el a csuklásom, mert elszundítottam, és zötykölődik alattam a kocsi. Snow az ülésem támlájára tette a fejét, és ott szuszogott a fülembe. Kibuktam, mert nem voltam itt pár hete, amikor kellett volna. Amikor a halálának napján kijövök. Ha felébredtem, azért ezt tisztázni szeretném,hogy csakis ezért volt ez az egész hajcihő. Na persze…
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Ezek alapján nekem sincs különösebben sok kedven az esti halloween partihoz, de Chase már mindent kidekorált és mindenki úton lehet vagy éppen készülődésbe és majd valahogy túléljük a dolgot együtt. Amire az utóbbi öt évben nem volt alkalmunk, mert nem mutathattam gyengeséget hogy elfogadom a leveleket és belerángatom abba amit aztán később megbántam volna. Így is olyan ismerősökre tettem szert, akikre nem feltétlenül vagyok büszke de nem is tagadom le hogy ismerek olyan alvilági figurákat is akik öltek már embert. Mint Monroek. Kesernyés mosolyra rándul az ajkam ahogy reagálok, de most nincs éle a szavainak és nem gondolom úgy hogy szemrehányás lenne. - Sajnálom, Chase - ha tehettem volna megválaszolok minden levelet és kérdést de egyszerűen nem tehettem meg. Túl kellett élnem. Mindent, és elképesztő bűnhálózatban találtam magam pillanatok alatt. Lassan sétálok a sorok között, de a gondolataim vadul kergetik egymást a fejemben. Ki lehet az? Miért jöttünk ide? Aztán a sírkőre nézve elszorul a torkom, mert az a pár betű egy értelmes emberi névvé áll össze. Egy olyan ember neve díszeleg ott, akinek sosem szabadott volna meghalni, és enyhe epével gondolok arra hogy bár csak a szülei lennének azok. Azok a bigott, vaskalapos keresztény faszfejek, akik nem értékelték soha Chaset, csak azért mert nem a lányokat szereti. Ökölbe szorul a kezem, mert egyedül az iránta érzett tisztelet és szeretet tart vissza hogy szétverjem a hülye fejüket. Inkább átölelem és hagyom hogy átöleljen. Nem engedem elhúzódniés hamar meg is adja magát nekem szerencsére, mert semmi kedvem nem lenne tusakodni vele. - Perszeh. nem akartál, de valamikor ki kell adnod... és te legalább ki tudod - sóhajtom ahogy kiszakad belőle az ugatós sírás, és ahogy levegő után kapkod, csak simogatom a hátát és rászólok Snowra is. Tudom hogy ki van oké? Nem kell vonyítania. - Ne vonyíts már... - intem le, mire elhallgat. A temető csendjét Chase szipogása töri meg leginkább és adok neki zsepit ahogy hozzám dől. - A tengerhez? Oké, menjünk ha biztos vagy benne hogy... - intek a mamája felé hogy itt hagyhatjuk-e. Aztán megfogja Snowt, de elveszem tőle ha hagyja, hogy ne rántsa el a kutya ha nekilendülne valaminek. Lassan visszasétálunk a kocsihoz és kinyitom a hátsó ajtót Snownak, és aztán én is beülökk a vezető ülésre. Kényelembe helyezkedek és beindítom a motort. Nem szólok hozzá, látom hogy elfáradt és kicsit be is szundít mielőtt odaérnénk a tengerparthoz, de végül csak óvatosan megfogom a vállát és megrázom. - Chase.... itt vagyunk. A tengernél - mosolyodom el, mert a régi kedvenc helyünkre hoztam, ahol sokat időztünk korábban már. - Gyere, keressünk édességes standot, meg vizet a csuklásodra - a part szakasza tele van ilyen kis bódékkal ahol mindent lehet kapni. Innivalót is. Bár már nem csuklik ugyan, de ettől még szomjas lehet.
A bocsánatkérése hallatán felé pillantok és biccentek, szomorkás mosolyra húzódik az ajkam. Tudom, egyszerűen tudom, hogy sajnálja és nem is direkt, na jó direkt csinálta, az én érdekemben, de akkor is nehéz volt. Nemsokkal később, pedig amikor átölel, amit egyáltalán nem akarok, mert nem akarok újra bőgni, de mégis megteszi, átölel, fog és érzem, hogy akaratos, de feladom, nincs erőm harcolni, pláne nem most. A mami sírja előtt, és kiszakad, felszakad az, amit eddig eltemettem. Szemétség! Nem vagy igazságos Kirill! Elveszem tőle a zsebkendőt és kitrombitálom az orromat. Biztos, hogy fel vannak dagadva a szemeim, vagy nem tudom. Nem szoktam ennyit sírni, sőt! Az elmúlt öt év alatt egyszer, a nagyi temetésén sírtam. Amin persze anyámék itt se voltak. De ez az ő hibájuk. Nincs kedvem veszekedni vele, ma tényleg nem, így csak fásultan elmormogok egy kapd be-t, amiért ő nem tud sírni. Még macsósabb lett, amióta kijött onnan. De…most hogy megöleltem, éreztem, hogy testileg mennyivel jobban az előnyére vált az, hogy edzett. Snow persze hallgat rá, a kis áruló, amikor rászól, hogy maradjon csöndben. Szerettem volna még így maradni, de nem ácsoroghatunk itt örökké. A nagyi fejfájára pillantok, tömör kőből van, és futólag rámosolygok. - Biztos. --- Most már egy kicsit jobb,--- hogy kijöttünk, és tarthatunk --- holnap is filmezős --- pihenős napot, --- mint régen. Nem csináltam--- nekik--- direkt sütőtök levessst.--- meg a nagyi virslis kukorica bundássss --- ujjait sem, és sajttortát sem. – a szünetek közt, olyan mellkas fájósan nagyokat csuklottam, miközben beszéltem, de már nem minden szó közben. – Márrr – ha akarod. – füzöm hozzá óvatosan. Hagyom neki, hogy átvegye tőlem Snowt én meg mellette baktatok. Fejfájósra sírtam magamat, pedig nem akartam ennyire elragadtatni magam. Az autóban beszundítok, a kocsiban jobb az idő, mint itt kint, bár még nincs olyan hideg. Nem szívesen kelek fel, aludnék még, sőt! Az egész bulit leakarnám mondani. Felhúzom a dzsekim kapucniját a fejemre, és összehúzom magamon a cipzárt is. - Én vizet kérek, és kólát… - mormogom, mellette haladva, ám ahogy elindulunk, én elkanyarodok a kedvenc padunkhoz és leülök az asztalra, a lábaim pedig az ülő részen vannak. Csak bámulom a tengert, és próbálok nem gondolni semmire, és… mire visszaér Kirill az üdítőkkel, addigra a térdeimen könyökölve figyelem a tájat. Igazából, aludnék. Jó messzire elmenekülnék a takaróim alá, és aludnék, egy jó meleg helyen. - Nem akarok bulizni, de ha lemondanám, az olyan lenne, mintha miattad lenne. Mert te nem engeded, vagy mert nem vagy parti arc… - pillantok oda Kirillre, és egy pillanatig elgondolkodom azon is, hogy mennyire jól esne beülne az ölébe, a lábai közé, és csak úgy lenni. - Köszi. – nyúlok előbb a kólás palackért, az csak az íze miatt kellett, a vizeset pedig jól meghúzom, és félre rakom, majd helyezkedek az asztal tetején, és végül a hátamat nekidöntöm a karjának. Így most jó. Amolyan… nem is tudom, tűzszünet féleség. Bár nem akartam semmi édességet enni, ha hozott, akkor belemarkoltam, és azt rágcsáltam. Szeretem a karamellás sós mogyorót, meg a kukorica bundás mogyorót is különböző ízesítésekkel. - A nagyi írt levelet neked is, még mielőtt elment. Tudom, abbahagyhatnám már ezt a levél mániámat. Ez volt az utolsó hogy beszélek róla, jó? Csak… nem tudom, hogy melyik levélbe tettem bele. – vonom meg a vállamat. – kusza az az időszak egy kicsit. – tűntetek el a számba egy marék sajtos bundás mogyorót, és azt rágom, hogy inkább meg se szólaljak. De többet nem akarok beszélni erről. Így inkább csendbe maradok, igen tőlem szokatlan, de így legalább nem mondok semmi meggondolatlanságot.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Erre legrosszabb álmaimban em számítottam, hiszen a legutóbb még amikor együtt voltunk Wing nagyinál, még semmi olyan baja nem volt ami indokolhatta volna ezt a tragédiát. Nem volt beteg, nem szenvedett balesetet és még a nyugdíjasklubb előtt is felvágott velünk és még táncoltunk is egyszer ott. Szép délután volt, és jó hangulatú. Most ahogy átkarolom Chaset, hadd szakadjon ki belőle a zokogás, eszembe jutnak az ilyen kedves kis apróságot, a jó humorú nagyi még azzal is dicsekedett hogy két fiatal jóképű pasival randevúzik, és mi örömmel vittük el bárhová ha kellett. Annyira szomorú hogy már nem mehetünk el hozzá és nem tehetjük boldoggá, és nem dicsekedhet többet velünk az idős barátnői között. - Kijöhetünk máskor is majd ha szeretnéd. Szívesen elhozlak ide bármikor ha szeretnél jönni, és tartunk filmezős napot is. A mai este után, kelleni fog a pihenés. Túl sok ember lesz itt, és nem kerülhetem el örökké de valahogy.... Tudod öt évig elég masszívan a magány vett körbe, a magánzárka csendje és még... szokom a világot újra, nem olyan könnyű felvenni a ritmust mint ahogy elsőre képzeltem - sóhajtok fel, ahogy rápillantok, és átveszem Snow pórázát tőle, hogy visszamenjünk a kocsimig. Beszállok és hagyom aludni amíg le nem érünk a tengerparti kedvenc helyünkre. Legalábbis ez volt az, annak idején. Ahogy az asztalhoz megy visszaadom neki Snow-t, én meg elmegyek veszek innivalót és valami könnyű rágcsálnivalót mellé, és pár perccel később adom oda neki a kért italokat. Én is egy kólát hoztam magammal. Mellé telepszem az asztalra és a tengert bámulom, ahogy a kissé hűvös széltől védve magam, felhúzom a kabátom zipzárját. - Nekem sincs nagy kedvem, de nem menekülhetek folyton az emberek elől, és ezek az emberek akik jönnek a te barátaid és kíváncsi vagyok rájuk. Miattam? Chase, én nem tiltanék meg neked semmit az égvilágon - csodálkozok el egy kicsit, de így belegondolva, elég rossz hírem lehet ha ezt feltételeznék rólam. A magány után nehéz nekem a sok ember de nem dughatom homokba a fejem. Nem lenne jogom megtiltani neki semmit, hiszen én rontottam el öt éve. Hagyom hogy nekem dőljön, de most nem húzom magamhoz, nem akarom hogy úgy érezze ránehezedek az életére vagy ki akarom sajátítani mert nem akarom. - Majd.... majd megmutatod nekem ezeket a leveleket? - kérdezem hiszen kíváncsi vagyok mit írhatott nekem Wing nagymama. Biztosan le akarta ő is szedni a fejem hogy nem jelentkeztem ennyi ideig. Nem szólalok meg, csak hallgatom a csendet és ahogy Snow szimatol körülöttünk előbb utóbb felmászik ő is és előrehajolva felemelem a szőrös kis csöpp testét. Így könnyen eléri Chaset is és jól meg is nyalogatja hogy ne szomorkodjon.
Elfáradtam, érzelmileg is, és jelenleg nincs kedvem harcolni ellene sem, pedig nekem így pont jó, mármint… Ahogy igyekszem tőle tartani a távolságot. A régi Kirillel könnyebb volt, vele… nem volt ennyire éles a kontraszt, mint a mostanival, ő akkor is harciasabb volt már, de könnyebben nekiadtam volna magamat, mint a mostaninak. Bevallom, igen, félek egy kissé attól, ami benne lakozik. Úgy értem… nem változott annyit, csak… csendesebb lett, és rosszul van a tömegtől. - Nem a halloweeni buli alkalmával akartalak volna bemutatni, hanem egy könnyedebb helyen. Ahol van esélyed távozni. – szólalok meg csendben, és miközben magamra hagy, kis híján leborulok a fáradtságtól az asztalról. Kedvetlenül pillantok a tenger felé, közben Snow pórázát markolom, hogy ne menjen el. Aludni szeretnék, elbújni Snow kuckójába, vele együtt. Ha nagyon elegem van, ha nagyon kiakadtam érzelmileg, a kutyám fekhelyére bújtam el. Baromi jó kis kecó, a lakásom sarkában, nem messze a fürdőtől, egy hangszigetelt, pihe puha szekrénynek álcázott bútor. Bár oda van fabrikálva az ajtajára, hogy: Snow Heaven. Kisebb betűkkel.: Belépési engedély, csak mancsosoknak. A belseje, mosható huzatos, finom, puha matrac, bent , a tetejét fel lehet nyitni, és akkora belül, hogy én, akár még kinyújtózva is elférek benne ,de többnyire ott kuporgok Snow mellett. Nem hagy magamra, imádom őt, és sokat köszönhetek neki. Sosem zavart ki onnan, sőt, rengetegszer nyugtatott meg. - Tudom, hogy nem tiltanál meg semmit, csak… ők, a legtöbbjüket a szarság idején ismertem meg. Mindenki támogatott, hogy biztos nem azért szarsz a fejemre, mert utálsz. Látták, ahogy fakul a csillogás a szememben. Nem mondtam nekik semmi rosszat. De… gondolj bele, kiszabadultál, börtönbe voltál, van akik már ennyi miatt elutasítóan viselkednek veletek, mert nem hajlandóik meghallani az igazságot. És…ez most így olyan izé, mert… én is csúnyán viselkedek veled. De… nem akarom, hogy azt hidd, hogy olyasvalaki vagyok, akit… akit…csak úgy könnyű… -nem fejezem be a mondatot, fáradtan rázom meg a fejemet, és épp jókor jön Snow, mert így belefúrhatom a bundájába a fejemet. Elegem van ebből a napból. Túl érzelmes lettem, pedig nem akartam. De egy apróság, jó, nem apróság az, hogy a nagyi már nincs többé, - ez is képes volt felborítani az egész gondosan eltervezett napomat. A szőrös nyakába borulva próbálok meg megnyugodni, és ez legtöbbször be is jön, és most is sikerül. - Hm… igen… majd… majd, amikor készen vagyok rá… igen. Bár előbb meg kellene találnom, hogy hova raktam el. Nem igazán emlékszem rá már. – magyarázom halkan, ahogy kifújom az orromat és felkelek a helyemről. - Menjünk, mert nemsokára megérkezik a test festő srác, a párjával. Ha akarnak maradnak a bulira, kedves fiú, sminkes vlogger, az instán ismertem meg. Nagyon ügyesen dolgozik. Neked is készíthet egy testfestést, ha gondolod. Szerintem belefér az idejébe. – odaadtam Kirillnek a pórázt, és elindultam az innivalóimmal, meg a rágcsámmal.Nem felejtettem el, hogy kijöhetnénk ide máskor is, szerintem kifogunk, de… most mennünk kell. A lakásomba érve, már ott várt az ajtó előtt az, akivel korábban beszéltem a koktélok miatt. Épp csak lepakoltam magam, és átöltöztem, már kopogtattak is. - Gilead! – mosolyogtam a srácra, és még egy barátságos mosolyt megeresztettem a mögötte megjelenő szürke szemű alaknak is, és kezet is fogtam vele. Beengedtem mindkettejüket, és rövid megbeszélés után elmentem megfürdeni. A táncparkettnél le volt takarva a tükör is, arra az esetre, ha tükröződésből próbálna lesni valaki. Egy paravánt pedig a nappali oldalára húztunk fel, hogy onnan se lásson senki semmit. Kivéve a Romero nevű alakot, az folyamatosan szemmel tartotta a fiúját. Jó fej , Gilead. Romero… inkább nem kerülnék vele össze egy sötét sikátorba, tuti ő lenne az, aki távozna, véres kézzel, vagy anélkül, de én ott feküdnék bent a kukák közt. Az Iron Spider lettem a Bosszúállókból, Gilead fantasztikus munkát végzett, én pedig baromira boldog voltam, amikor megnéztem magamat a tükörben. - Ez állati! Ez baromi jó! Tök jó! Ez kurva jó! Kirill! Ez bazi jó! Remélem kitaláltad ,hogy mit fogsz magadra festetni! Gilead állati ügyes! – arra a pár órára míg tartott a festés elfoglaltam magamat a party körüli teendőkkel. Snownak nyitva hagytam a lakóhelyét, bármikor be tudott oda húzódni, ha túl hangos lett volna bármi is, a hangszigetelt hely miatt. Közben Gilead társát is kiszolgáltam, ha kért valamit, lassan kezdtek szállingózni az emberek, én pedig kicsit kezdtem elfelejteni,hogy miért akadtam ki korábban.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Nehezen fogom vissza magam, mert évekig éltem Chase nélkül, és azon rugóztam hogy ne legyen baja idekint, és kihagytam minden mocskos körből amiből csak lehetett és nem érdekelt hogy mit kell érte elviselnem, ő az egyetlen aki ért nekem ennyit hogy egy kurva szót se szóltam hogy nem nekem kéne ott lennem a rácsok mögött, hanem neki. Sosem tettem neki szóvá, és nem vetettem a szemére. Most sem akarom ezt tenni bár valahol azért akaratlanul is háborog a lelkem, de tudom hogy neki is ugyanolyan szar volt mint nekem, csak más jellegű problémái voltak. - Itt is van esélyem végül is, majd kimegyek cigizni vagy nem tudom. Nem fogok kétségbeesni de tény hogy nem kímélsz, hanem egyből mélyvízbe dobsz - vigyorodom el könnyedén, ahogy lustán meglököm a vállammal egy egészen kicsit. Nem bántásból, és nem is szekálásból, csak könnyebb lenne ha előbb megszokná a jelenlétem, mert nem szándékozom feladni azt hogy helyre hozzam a kettőnk dolgát. Épp csakkezdett kialakulni, és nem felejtettem el azt az estét, és nagyon is jól alakult volna ha nem csuknak le. Az egy kicsit hazavágta a dolgokat - Tudom. A legtöbben nem elfogadóak, de majd lenyugszanak, és igyekszem nem adni nekik okot arra hogy utáljanak, mert ha eddig melletted voltak, akkor azt is tudják hogy nem voltam mindig ilyen és visszajöttem hogy küzdjek - teszem hozzá, mert nem szerepel a feladás a szótáramba és hátrasimítom a hajam, és megvakargatom a szakállam egy kicsit. Benőtte az egész fejem, és egy idő után nem borotváltam le. Meghagytam és most se tettem. Talán majd egyszer. Ha ennek vége van. - Megvan rá az okod, Chase. Nem hibáztatlak érte ahogy viselkedsz, nehéz időszak lesz ez neked is, nekem is. Te vagy az egyetlen, akiért ezt megtettem, és azt szeretném ha újra építenénk azt az utat amit az a seggfej E. felégetett amikor lecsukatott - pillantok rá kékes szürke szemeimmel, ahogy oldalra nézek és felveszem Snowt. Agyon fogom megint kényeztetni a szőrmókot és majd hallgathatom Chase nyivákolását hogy elrontom a nevelését. - Nem foglak siettetni - bólintok rá, mert tudom hogy kell neki hagynom időt arra, hogy aztán majd megbirkózzon a dolgokkal és Wing nagyi elvesztése nem lehetett könnyű neki és nagyon mélyen sajnálom hogy már nem találkozhatok a vicces kis öregasszonnyal. Igazán kár érte. - Hm, testfestés? - mosolyodom el, ahogy végigpillantok magamon. Nem hiszem hogy bármi is elférne még rajtam, de azért meg lehet majd próbálni. Ki kellene találnom valamit és elveszem a pórázt is ahogy visszasétálunk a kocsihoz hogy aztán visszavezessek a házig, és amíg beparkolok, addig Chase beengedi a koktél felelőst és én is összeismerkedek vele gyorsan. Nem veszem fel az érdeklődő tekintetét hogy mit keresek én itt. - Szia...sztok - köszönök Gileadnek és az őt követő szürkeszemű férfinek, aki Romero néven mutatkozik be. Felismerem a veszélyt és róla messze süt hogy nem érdemes kikezdeni vele, így én is inkább csak kerülgetem ha útban van de Gil egészen aranyos, és varázslat amit művel Chase testével. Egészen elképedek. - Baszki! - szakad ki belőlem ahogy megpillantom a végeredményt és Chase pókos festményét, és Gilt alapból ahogy oroszlánkirálynak öltözött és sminkelte magát. - Én.... rád bízom magam - jövök zavarba egy kicsit és helyet cserélünk Chasel, és végül egy órával később Aquamenként sétálok ki a paraván mögül. - Chase! Nézd! - mutatom neki az arany és zöld kissé horrorisztikus festésemet. Elképesztően ügyes keze van a srácnak, aki épp frissítőt iszogat a szúrós szemű párja mellett és közben hallgatom a tömeg nyüzsgését, ahogy gyűlnek.
Végül is, örülök, hogy Kirill azt mondta, hogy nem fog siettetni. Szeretném én is, ha először dűlőre jutnánk, aztán meglátjuk. Nem kétséges ,hogy még mindig vonz, a maga módján. Most pedig már inkább veszélyesebb , rosszfiúsabb. De ő Kirill, akkor is. Annyira jól esne elküldeni mindenkit, és rendelni valamit, vagy kipattogtatni egy csomó popcornt, és lecövekelni a tv elé. De mások voltak a terveim, mert előre le lett egyeztetve ez az egész. A testfestő művész fiú, nagyon ügyes munkát végzett velem is, imádom ahogy kinézek. Kicsit felpörögtem, készülnek a fotók és a videók, már most. Pedig még csak páran vagyunk. Amikor pedig előkerül Kirill, elakad a szavam is, még szerencse, hogy be van festve az arcom, és félmeztelen vagyok, mert igen is melegem lett. - J..jhó! – bököm ki kicsit bukdácsolva, eközben szállingóztak vendégek is, így elkezdem mindenkinek bemutatni Kirillt, ki így, ki úgy fogadja, még óvatosak vele. Nem a börtön múltja miatt, hanem inkább a testes alakja miatt. Persze, az én táncosaim közt is vannak ilyen tömegesebb testűek, mint Kirill, de ő más. Beszélgetünk mindenféléről az este, de leginkább a táncról szól az egész, és arról, hogy kikapcsolódjunk egy kicsit. Nem iszok sokat, csak whisky kólát, és azt is inkább több kólával. Próbáltam helyt is állni, és tartani a frontot, végül többet iszogattam, mint ettem, a nagyi ügye jobban megviselt mint, most gondoltam. Aztán reggel hatkor végre az utolsó vendég is elment, én pedig itt álltam a fürdőben, kicsit dülöngélve, a csapnak támaszkodva, és néztem az összemázolt képemet. Nem akartam így lefeküdni, még Snow-t is ki kellett vinnem, és megetetni. - Krll! Mindj’ itt vannak… - a takarítók, de ezt már csak egy artikulálatlan üvöltés volt a wc kagyló fölé hajolva, vagy olyasmi. Hallottam, hogy csöngetnek. Nekem nem lett volna erőm összekapni fél óra alatt a házat, ők legalább profin eltűntetnek mindent, küldtem előleget, és a maradékot meg megkapják, amint jobban leszek. Snow berobban a fürdőbe, mert , nem csuktam be amúgy, és letelepszik mögém a földre. Nehéz volt mindenkivel jól viselkednem, és nem begubóznom a hálószobámba. Furcsa módon,csak azt szerettem volna, hogy Kirillel együtt maradhassak. A kagyló látogatás után, jobban érzem magamat, de képtelen voltam felkelni. Csak ültem a hátamat nekivetve a csempének, amit persze jól összemaszatoltam a test festésemmel. Rám fért volna a fürdés, és az alvás is, meg legalább az, hogy kiöblítsem a szájvízzel a számat. - A takarítók…? kifizettem őket, előlegben, és majd a munka után is… - dünnyögök, magam elé bámulva. Majd újra a mellkasomra ölelem a kagylót, és fene tudja, hogy mi az, ami még kijön belőlem, de azt is kiküldöm, és itt már picit megszédülök a fáradtságtól is. Majdnem utána pottyan a fejem a tartalomnak. - Nem ittam túl sokat, és… te is a végén inkább kólát adtál már. – amiért egyáltalán nem szóltam neki, mert jól esett a figyelmessége. megint csak az , van, hogy idegileg lettem ki. A lehúzó kallantyúért nyúlok, de túl nehéznek érzem a fejemet, ami hátra bukik, de valami kellemes puhának dőlök. A kezem meg valahol a kallantyú után kalimpál. Kellene a szájvíz, de az a zuhany kabinban van, és ahhoz fel kéne kelljek. Nem szokásom ennyire elhagyni magamat, de valamit most nagyon elrontottam. - Nagyon jó az Aquamaned, az egész mindened elfedi... de izmos is vagy...jó Triton lennél. - hunyom le a szemeim, kicsit halandzsázok. Inkább az van, hogy túlpörögtem, nem pihentem, és kicsit felmondtam a szolgálatot így lassan harminchat órás fent léttel.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Türelemmel leszek, ezt megígértem neki a kezdeti nehézségeken túl, és már azért kicsit több időt töltünk együtt. Muszáj edzenünk is az elmacskásodott izmaim, amik be vannak állva és nagyon sok nyújtás vár rám még, a nyilvánvaló táncos mozdulatokon túl. Amit nem felejtettem el, a capueira is segítségemre volt ebben. Az első két alkalom után rájöttem hogy annyira nem rossz a helyzet, mint vártam de azért lesz vele munka, mire újra visszanyerem a hajlékonyságomat. Ez is annak a nyomorultnak a hibája de most inkább próbálok nem gondolni rá. A mai nap a társaságáé, és kíváncsi is vagyok rájuk de azért elszívtam pár plusz cigit, ami a nyugtalanságomat jelenti. Hirtelen túl sok ember lett körülöttem és nehezen viselem, de Gilead csodát művel, és egy órával később döbbenten meredek a tükörképemre, és rá. Ő Zordonnak sminkelte magát és most hogy nincs több dolga, a kísérőjével csacsog de... tényleg hozott magával pórázt is? Na jó ezt inkább nem akarom tudni, és kilépek a paraván mögül, és látom hogy Chase szemei kimerednek egy pillanatra. - Öhm, hát... Aquamen lettem... - válaszolok zavartan a nézésére és próbálok természetesen viselkedni, de azért sok mindenkinél láttam hogy nem tudnak mire vélni, és ilyen olyan véleményük van rólam. Nem zavar, majd megszoknak, mert nem megyek sehová és beszivárgok az edzéseikre is. Muszáj felzárkóznom. Egészen jól eltelik az este és csak párszor menekülök ki cigizni, de ott sem vagyok egyedül, többen is cigiznek és ott is beszélgetünk és még nevetni is hallani azért. Sikerül oldódnom, de mindig csalok, és nem iszok sokat. Meghalnék tőle, hiszen elszoktam mindentől, pár sör kiütne szégyenszemre. Sose állnék meg Drake és Erick előtt. Reggelre már érzem azért a fáradtságot és Chase is csak borul, de a végén inkább már csak kólt adtam neki whiskey nélkül, de még így is fáradt és amikor végül az utolsó vendég után is bezárom az ajtót, én is elindulok hogy megkeressem. A hajam tiszta festék a testemtől, de hát ki kellett engedni a hajam hogy karakterhű legyek, és alaposan ki akarom mosni magam mielőtt ágyba bújok. Chase is a fürdőben van és épp Snow melengeti a hátát. - Hé, mizu? Chase - lépnék oda aggodalmasan, de csengetnek, és így kissé gondterhelten hagyom ott hogy beengedjem a takarítókat, akiknek kiadom az ukázt hogy rámoljanak össze és szedjék össze a cuccokat. Aztán visszamegyek Chasehez. - Ahha. Szerencsére gyorsan dolgoznak ahogy elnézem, jó csapat lehet, nem sokára befejezik, és a maradékot majd holnap elpakoljuk. Gyere, mássz bele a kádba szépen - mégg szerencse hogy van ez is, az is, és ha hagyja, lehúzom róla a gatyát és beemelem a kádba és megnyitom rá a langyos, majd egyre inkább meleg vizet hogy lemossam a festését. Gil azt mondta hogy amúgy tusfürdővel simán lejön és a víz vérvörös és fekete színéből igazat is adok neki. - Igen, mert nem akartam hogy kidőlj, amíg itt vannak. Így legalább már csak magunk vagyunk - vegyül egy kis zöld arany is a vízbe ahogy nekiállok lemosni és sikálni Chaset hogy aztán ágyba tudjam dugni. - Jah, tényleg ügyes volt a haverod, és szinte sajnálom lemosni, de így nem mehetek aludni.... - mosolyodom el, ahogy a nagyja festéket eltüntetem Chaseről, és így könyékig kb én is megtisztulok. - Nyugi, készült elég kép mindkettőnkről, és közösek is - vigasztalom meg ahogy lemosom a nyakát is, és majdnem rálépek Snowra aki a látörlőn terpeszkedik. - Menj arrébb, vagy te is repülsz a víz alá - fenyegetem meg a fürdető szivaccsal, mire kicsit odább megy hogy jobban hozzáférjek a gazdájához. Hamarosan egészen tisztának tűnik. - Maradj egy kicsit, gyorsan lemosom én is magam - én a zuhanyzót foglalom el. Alaposan kimosom magam és a hajam is.
Gil és a pasija érdekesen festenek az oroszlánkirályos összeállításukkal, de valahogy illik a sráchoz. Kedvelem őt, aranyos. Kirillt is látom, hogy beszélgetett az emberekkel ,és viszonylag jól viselte az estét. Biztos, hogy fáradt, látom rajta. Annyira jólesik, ahogy végül bejön utánam, és segít nekem, még az sem zavar, hogy besegít a kádba, én is segítek neki, hogy ne egy teljesen elhagyott Chaset kelljen emelgetnie. Még ellenkezni is elfelejtek, persze… lúdbőrzök, ahogy hozzám ér, azért mert kellemes, túlságosan kellemes, és tudom, hogy csak mosdat, de inkább összezárom a lábaimat, és a karommal is takarom magam amennyire tudom. De végül ott tartok, hogy ülve pislogok, és bólintok be nagyokat. Mert bár hideg volt a víz, vagyis először langyos, de most már olyan jó meleg, és olyan rég törődtek velem így. Ha belegondolok… nem… ilyenre kettőnk közt sem volt példa, régen. Beharapom az alsó ajkamat és picit elfordítom a fejemet, igen…kipirult az arcom, és melegem is lett. Pislogok, sokat, hogy nehogy elszundítsak. - Annyira örülök, hogy vége van, nem akarok mást, csak aludni. –– szusszantok álmosan. - De nem akarok egyedül maradni. – igen, ha nem akarok egyedül maradni, azt jelentette, hogy félek egyedül, és nem tudott az új szokásomról, hogy szeretek elbújni Snow hiper modern, szuper házikójába, és ott aludni Snowal, mert van akkora, hogy én is elférjek ott. Amikor a nyakamhoz ér, mint egy macska úgy fordítom bele a tenyerébe és a szivacsba a nyakamat és a fejemet is. Egy pillanatra rá is emelem a pillantásomat, álmos, kásás és valahogy mégis, szégyenlősen kapom el róla a pillantásomat. Túl közel van, túl… intim. Ha csak egy kicsit hajolna közelebb… azt hiszem képes lennék a fejemet a széles vállára dönteni, és úgy elaludni rajta, azonnal. Ezen lustán elmosolyodom azért. - Az jó, mert… szuper szexi vagy, és egész éjszaka póló nélkül… láttam ám, hogy jó néhány lány megnézett téged, és egy két srác is… -persze nem tétlenkedek, amit elérek magamon, azt én i dörzsölök a kezeimmel, tényleg hamar lemegy rólam is a festék. Kipróbálom a szappanos ujjammal is, Kirill bicepszén, és tényleg! Egy hosszúkás csík marad ott. Elégedetten pislogok a művemre. - Én már itt vagyok! – ellenkezem félálomban, hiszen fel se tűnik, hogy Snow is itt maradt velünk. Bedugom a dugót a kádba, és hagyom, hogy elkezdjen feltölteni, annyira jólesne, ha a víz most körbe ölelne, langyosan, és csak lebegnék. Hátra dőlök, és onnan figyelem Kirillt. Pislogva. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy nem függönyt választottam annó, hanem üveget, így totálisan jó rálátásom van Kirill testére. Szerencsére, figyelt arra, hogy ne legyenek csirke lábai, tehát azokat is edzette, és…a feneke… Ki könyökölök a kád peremére, és odahajtom a karjaimra a fejemet, úgy nézem őt. Leplezetlenül. Máskor talán lenne annyi eszem, hogy inkább nem nézek oda, tiszteletben tartom vagy ilyesmi, de most? Hát… nem lehetnem levenni róla a pillantásomat! A tetoválások is jól állnak neki, sőt! Kihangsúlyozzák az izmait. Feltűnt a két bimbó piercingje korábban is, de most? Tényleg ott van! Bágyadtan sóhajtok fel, aztán megrázom a fejemet. Buta-buta gondolatok! Ahogy a haját mossa, és pont erre fordul… megnyalom az ajkamat mert, amióta újra visszajött, újra megjelent az álmaimban, de így most már valósabb képet tudok társítani a testéhez, és minden négyzetcentiméteréhez. Aztán tovább vándorol a tekintetem, fel…fel a hasán, a mellkasára, és rajtakapottan bújok el a karjaim közé, és mormogok valamit érthetetlenül. Szégyellem magamat, hogy ennyire kukkoló vagyok most, és kihasználtam a helyzetet. Megcsap a meleg és megrázom a fejemet, eleget ücsörögtem a kádban. - Kirill… Kirilll! Melegem van! – suttogom halkan, és a csapokért nyúlok, hogy a kádban elzárhassam a vizet.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Végül nagy sokára magunk maradunk, és valahol már vártam ezt mert végtelenül fáradt vagyok, és ahogy Chase kezdett lemerülni, nekem kellett mindent kézben tartanom, és azt hiszem erre még nem vagyok készen teljesen. Az a sok ember, tök jó hogy ennyien eljöttek és Chasenak nagy a baráti/táncos köre de a végére már kezdett egy kicsit túl sok lenni és éreztem hogy ki kell mennem a levegőre a tetőkertbe és ott is cigizés közben sokakkal sikerül szót váltanom és tudom hogy néhányan nincsenek túlságosan jó véleménnyel a hirtelen megjelenésemről. Chase után jövök be a fürdőbe hogy segítsek neki, mert látom hogy eléggé ki van már és így talán nem hagyja el magát annyira. Beemelem szinte a kádba, és nem esik nehezemre mert erősödtem és nem díszből vannak meg az izmaim. Volt elég időm kidolgozni magam és kivarratni is de nem bántam meg. Lassan fürdetem meg, de alaposan. Én se tudom miért de… nem akartam hogy így aludjon el valamelyik sarokban vagy hogy összefesse az ágyat. Utána végig ezt hallgattam volna, és olyan jó érzés hogy így tudok vele törődni. Furcsa, mert sosem volt ilyesmi, és nem is tudom eldönteni hogy most mi változott. Ennyire fáradtak lennénk? - Igen, hosszú volt ez az este nem csoda hogy elfáradtál. Elég sok minden volt azért de szerintem mindenki jól érezte magát aki eljött – válaszolok neki ahogy lassan befejezem a fürdetést. - Veled maradjak? – kérdezem tétován, mert az első nap amikor idejöttem, elég alaposan megfogalmazta hogy mit akar és mit nem, bár szerintem nem látott ki az érzelmi hullámvasútjából, ahogy én sem. Hirtelen jelentem meg, öt év után minden nemű magyarázat nélkül, és esélyt kellett kapnom hogy elmondhassam neki, mi volt a háttérben. Hogy nem azért tettem, mert egy rohadék vagyok, hanem hogy megóvhassam. Megsimítom ahogy a simogatásba bújik és aztán befejezem hogy én is lemoshassam magamról a sok zöld-aranyat mert így én sem megyek aludni és az akaraterőm az csak nagyobb lett mint volt. Sokat edzett rajtam a bezártság. - Igen, nagyon furcsa volt. Megszoktam hogy mindig volt rajtam ruha, és nem igazán… mutogattam magam még félmeztelen sem. Jah, megnéztek. Chase rejtélyes barátja, aki betáncolt a körbe – mosolyodom el, hiszen azért még meg tudnám fojtani a drága DJ haverunkat amit leművelt. Bár szerencsére jól sült el, de akkor is, ott abban a pillanatban okot tudtam volna adni neki az elmúlt öt évre. Minden szemrebbenés nélkül. Nehéz volt, de csak lemeccseltük a dolgot egymás között. Nem könnyen és majdnem a fulladásig hajtottam magam de nem bírtam nem beleállni. - A kádban vagy Chase, nem az ágyban… - javítom i, hiszen nem mindegy hol alszik el, mert itt még jól meg is fázhatna később, és amíg ő a kádban van én a zuhanyzót foglalom el, és hogy tiszta lehessek végre. Zöld-arany festékfolyam csorog le rólam, és tűnik el a lefolyóban és végül már csak az üres bőr marad utána. Vagyis a tetovált bőr. Megmosom a hajam is, abból is zöld lé folyik mert hozzáért a bőrömhöz és összeizzadtam és most alaposan kimosom. Ahogy fordulok, veszem észre hogy Chase engem néz. - Mi az? – kérdezem ahogy az üvegre tapadok, hogy ha valami baja van akkor kimehessek neki segíteni. Végül befejezem és kilépek a zuhany alól, derekam köré tekerem a törülközőt, szoknyának és megkötöm oldalt. Egy kisebbet terítek a fejemre hogy megtöröljem a hajam és a szakállam is. - Na gyere, másszál ki onnan – indulok el hogy kiszedjem a kádból mert nem akarom hogy rosszul legyen itt nekem. Kisegítem és köré csavarok egy törülközőt, félig meddig magamhoz ölelve.
Ahogy itt, kicsit fáradtan, na jó… nagyon fáradtan, mert az vagyok, moccanni is alig bírok, és jó szerével már állva, ülve, bárhogy képes lennék elaludni, végső soron, talán még az üres kádba is befeküdtem volna, hogy ott aludjak el. Jól esik, ahogy Kirill törődik velem, nagyon. Nagyon rég nem éreztem ilyet, egyedül boldogultam mindig is, sosem volt olyan kapcsolatom, ahol rólam gondoskodtak volna, de valahogy mellette más. Küzdeni sincs erőm, ahogy lesikálja rólam a festéket, és igyekszem magam tartani, még akkor is, ha kicsit hablatyolok össze vissza. - Remélem valamennyire te is jól érezted magad. – suttogok felpillantva rá, és majdnem megcirógatnám a szakállát, de félúton visszaejtem a kezemet, mintha valamit el akartam volna söpörni magamról. Jól esik a simogatása is, persze… voltam másokkal, de az alkalmi partnereimben is egy kis pluszt kerestem, ezt az érzést, ami most meglibbentette magát bennem, a törődő simogatása után, nem igazság! Miért ilyen nehéz?! Talán mert én teszem szándékosan azzá. - Nagyon haragudtam rád, azt hittem ,hogy te szervezted direkt így! – méltatlankodok, talán direkt tart szóval, hogy nehogy elaludjak, mert csak simán a kádba, vizesen fáznék, de most hogy megengedtem magamnak a meleget is, így jobb. Mert utálok fázni. – Jó volt úgy táncolni. – vallom be halkan, mert visszatértek a régi érzések, a pörgés, a zizegés, és az energia. Eddig is teljes erőbedobással táncoltam,de Kirill valahogy begyújtotta a szikrámat, és olyankor megállíthatatlanok voltunk. Aaaahj! Kirill! Miért nézel ki ennyire izmosan?! Ennyire…sosem akartam senkit úgy harapdálni, ahogy az ő kockáit, vagy domborulatait, de… jaaaj nekem! De ciki! Észre vette, ahogy nézem őt! Tényleg csak motyogok, és utána próbálom nem őt bámulni, de nem igazság, hogy ilyen jól néz ki. Ahogy a karjaimon pihentetem a fejemet, érzem, hogy minden porcikám elnehezedik. Huzatot hoz magával, ahogy megáll előttem, de így is felpillantok rá, és elidőzik a pillantásom a köldökénél, lejjebb is pillantok, de feljebb is, mondtam már,hogy bűn, ahogy kinéz?! Nem elégszer… Annyira könnyedén emel fel, hogy magam is meglepődöm rajta, és már körbe is teker törölközővel, nem mintha nem lennék képes rá magam is, máskor. Elkapom a vállát, hogy megkapaszkodjak benne, és odadöntöm a fejem. - Nem akarok egyedül maradni. – ez persze a korábbi kérdésére se konkrét válasz. – A szobámban több a sötét, menjünk oda. – persze, egy tapodtat sem mozdulok, ha elengedném, hanyatt vágódnék a fáradtságtól, és most is már inkább a nyakába dünnyögök, a másik kezemmel is átkarolom a vállát, és hozzá bújok, dörgölőzök is, talán picit visszaélek a helyzettel. Hatalmasat szusszanok a karjaiba, és belé kapaszkodom. Nem tudom, hogy hogyan fogok ágyba jutni, de kipurcantam. A nagyi… a buli, és a hosszú fent lét, megtette a hatását, kimerültem, érzelmileg, és testileg is. Kicsit még kapaszkodom belé, majd hirtelen felkapom a fejemet, de újra belé kapaszkodom, és mormogok valamit, hogy fázom, és nem jó egyedül, majd újra visszazuhanok a sötétségbe, de jó meleg itt valaki! Belefúrom a fejemet a nyakába, és a törölközőt is félre söpröm talán. - Szeretem ezt az illatot. – dünnyögöm félálomban, és hátra bicsaklik a fejem, remélem már a karjaiban tart, különben elvágódok, mint a nevadai síkság. A kezeim is lecsúsznak, az egyik az ölembe, a másik kinyújtva mellette. Teljesen mindegy volt, hogy hova kerülök most már ,csak vízszintes legyen. Elfáradtam, még a rókázásban is, még rémlik, hogy fogat sikerült mosnom azért, vagy kiöblítettem a számat szájvízzel. De ma biztos, hogy Aquamennel fogok álmodni.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Túl hosszúra nyúlik el ez a buli és nagyon is reggelre jár már, mikor mindenki elmegy és magunkra maradunk, és már Chase is alig áll a lábán. Én mondjuk kibírom, mert az akaratom erősebb lett mint valaha volt. Erre is jó volt ez az öt év, hogy mentálisan megerősödtem, de inkább ne lett volna... A zuhanyzást igyekszem rövidre fogni hogy Chase ne aludjon bele a kádba mert holt súlyként nehezebb kirángatni onnan és az ágyába cipelni. - Jó volt. Jobb volt mint amire számítottam, és nem bánom hogy nem hagytam ki. Szerencsére nem sokan ijedtek meg tőlem, és csak ketten akartak belém állni de rájöttek hogy nem kellene mégsem - mosolyodom el halványan és felsóhajtok a szavaira amit mond. Az a klubbos eset... hát nem volt semmi, de nem én terveztem így, és nem is terveztem sokáig ott maradni. Mégis belerángattak abba az ostoba versenybe, bár utólag visszagondolva.... lehet ez kellett, amolyan gát szakadásnak hogy Chase végre megértse azt amit mondok, és teszek. Hogy nem vagyok ellene. Nem lettem vad ember, csak... kicsit nehezebb most még velem. - Nem, sose hoztalak volna ilyen szituba. Én azért mentem oda hogy infót szerezzek az ügyünkkel kapcsolatban és nem a rendőrségi berkekben nyomozok éppen, hanem mindenféle kapcsolatot kihasználok. Az egyik ilyen kapcsolat dobott be informátort és egy csaj volt a hírnök akivel ott találkoztam fél órával korábban mint ahogy ti megjöttetek, és kb pár perc táncolás után le is akartam lépni onnan - sóhajtok fel ahogy magyarázkodok, mert nem az volt a célom hogy betáncoljam magam, sokkal inkább próbáltam felvenni a régi ritmust hogy leküzdjem az emberektől való viszolygást, hiszen ha táncolni fogok aktívabban akkor kelleni fog hogy érintkezzek velük. Sokan nem ismertek, egy két régebbi tag, és az újaknak Orion néven mutatkoztam be. Mondhatni, amolyan művésznéven. - Igen, emlékeztett kicsit a régebbi időkre és a tánctáborra - sóhajtok mert az azért nem ma volt, de mégis olyan jól összejöttünk hogy körénk gyűltek gyorsan a többiek akik közül meg is maradtak páran. Azok ismernek is elvileg, de nem tudnak hova tenni, mert nem így emlékeznek rám, és persze hallottam egy két pletykát is. Némelyik egészen vicces volt. Megállok Chase előtt és elmosolyodom ahogy méreget. Másabb lettem, és a tetoválásaim megsokszorozódtak, és most szinte nincs szabad hely a testemen, de van amit majd át kell üttetni, és van egy jó tetoválóm. Elég elborult volt hogy a seggem is kicsipkézze, de elviseltem. Össze is haverkodtunk. Kiemelem a kádból, illetve kitámogatom, hiszen még valamelyest megáll a lábán, és annyira jó hogy legalább most nem zsémbel és morog. Megtörölgetem és érzem ahogy nekem dőlve morog. Kezd holt súly lenni, így igyekszem sietni. - Chasey, még egy kicsit kérlek... - morgom, ahogy gyorsan végigtörlöm, és magamat is hogy ne csepegjek össze mindent, és végül megoldom egyszerűen és az ölembe veszem. Nem olyan könnyű, de nem ezért edzettem öt évet egyfolytában hogy ne bírjam el. - Jól van, mindjárt ágyba kerülsz nyugi - indulok el vele, és igyekszem nem pofára esni Snowba aki hűségesen jön mellettünk és nagy nehezen feljutunk a lépcsőn is, mert ez azért nem olyan könnyű móka, és végül sikerül is vízszintesbe tennem a testét. Pont amikor még jobban elengedi magát. - Az enyémet? - kérdezem homlokráncolva, de aztán az ágy másik oldalára lépek hogy lefeküdjek, és ne maradjon egyedül. Elfekszem és úgy fordulok hogy hozzám érhessen és nem sokkal később a lábamra is holt súly kerül. Snow is velünk akar aludni. - Jó éjt Chase.... - ásítok egy hatalmasat és órákra sötétségbe burkolózik az agyam. Ha álmodok is valamit, fogalmam sincs róla.
Kezdőlap
