16+
Húzós estém volt, nagyjából kilenc körül lehet most, Emmie bezuhant az ágyba, olyan szinten lefárasztotta a kis túránk, a magam részéről kihagytam volna, de ő imádja, és érte ugyebár mindent. A csoki és cukormennyiség, amit összegyűjtött, meglehetősen durva, és nem vagyok benne biztos, hogy nem kéne eldugnom a 90%-át. Mindenesetre ez már a hétvége problémája lesz, mert bizony ma kimenőm van. Abigail ráért, és nagylelkűen felajánlotta a segítségét, ha már nem sikerült még bébiszittert találnom. Adtam még egy csókot a kis drágám homlokára, aztán elindultam készülődni. Ahogy kiléptem a szobából, Abigail jött szembe a mosókonyhából.
- Ma valami nagy dolog fog történni, azt suttogják.
- Mégis kik, Abigail?
- Ők, ott fenn.
Sóhajtottam egyet, nem voltam benne biztos, hogy szükséges lenne ebbe belemennünk, pláne most, semmi hangulatom nem volt hozzá, de azért elővettem a táskámból a szellemidézős tábla kellékét, és Abigal felé nyújtottam.
- Erről még beszélni fogunk. Örülnék, ha többet nem kerülne Emmie kezébe, és nem is hallana erről.
- Egyszer majd rájössz, kedvesem, hogy sokkal erősebbek ők ott, mint azt elképzelni tudnád.
- Persze, Abigail. Persze.
Ráhagytam, mert jelen pillanatban semmi egyébre nem vágytam, minthogy kicsit kieresszem a fáradt gőzt, és igyak, nem keveset, mondjuk attól talán elfelejtem, hogy nem vagyok elég jó apja a lányomnak, ha ilyeneket nem veszek észre. Vagy hogy fogalmam sincs, hogy kellene elmondanom neki, hogy az édesanyja elhagyta. Nemes egyszerűséggel ötletem sincs, de ma már nem szeretnék erre gondolni, eleget tépelődtem rajta délután óta. Tudom, hogy Miss Shelton csak jót akart, nem haragszom rá, nem tudhatta, milyen helyzetben vagyunk, és abszolút nem hibáztatom. Az én életem semmilyen aspektusáért nem okolható szegény lány, és úgy tűnt, nem igazán sikerült eloszlatnom a kellemetlen érzetet belőle. Majd küldök neki valami csokit, vagy hasonlót Emmievel, amolyan békeajándék gyanánt, nem szeretnék kellemetlen légkört, fontos, hogy jó kapcsolat legyen köztünk, elvégre a lányom vele van szinte egész nap. Vagy lehet elég lesz egy vidám kis képeslap, amiben kellemes napot kívánok. Talán ezeket még nem lehet félreérteni, az kellene nekem, hogy azt higgye bárki, kikezdtem a lányom óvónőjével. Rettenetesen kínos volna, és abszolút nem professzionális. Kellemes teremtés, azt meg kell hagyni, de az érintettség okán szóba sem jöhet még egyetlen kósza éjszaka sem, túl sok galibát okozna, és olyan feszültséget, ami utána sohasem tűnne el. Ezt nem szeretném, az egyszer biztos. Jobb vigyázni az ilyesmivel.

Olyan nagy banzájt nem igazán lehet tartani sehol, de az egyik ismerősömnek van szórakozóhelye, és ő bekockáztatott egy meghívásos partyt, a fények sehol nem voltak bekapcsolva, és a hátsó bejáraton át érkezett mindenki. Én is a haverommal Mike-kal, és nem kellett sok hozzá, hogy jó pár felessel később az általános hangulathoz csatlakozzunk. Nekem nagyon kijárt már a dolog, mert őszintén, nem éreztem a legnyerőbbnek a mostani időszakot, sem a jó formámat nem leltem, és jól esett volna már egy női ölbe folytani bánatomat, nyilván nem picsogni terveztem, de rendkívüli módon jól esett volna, ha valaki nyögdécsel alattam. Egy ilyen party tökéletes volt erre, és nem terveztem egyedül lelépni innen. Meglátjuk, miként fog kijönni a lépés, de az ittas csajok mindig könnyebben mondanak igent, bár én jobban szeretem a nehezebb falatokat, aki rögtön beadja a derekát, az még egy egyszerű numerára sem elég izgalmas.
- Hú anyám, ez a sok csinos popsi meg cickó… kivagyok, mintha mind azt mondaná, hogy tapizz le…
- Biztos lehetsz benne, hogy nem ezt mondják haver.
Röhögtem el magam, és belekortyoltam a sörömbe. Minden korty előtt fel kellett húznom a maszkomat, Deadpool szerkója nem igazán alkalmas arra, hogy fogyasszon az ember, ugyanakkor arra tökéletesen, hogy tényleg ne ismerjen fel senki, én pedig most nem szerettem volna jópofizni ismerősökkel, inkább csak szórakozni és kiereszteni a fáradt gőzt.
- Ólalala, nézd azt a segget.
- Legyél már egy kicsit kevésbé tahó.
Attól még természetesen odanéztem, még akkor is, hogyha az említett popsiból csak olykor villant fel egy kevéske az önfeledt tánc közben, de nem feltétlenül volt ez baj, mert a harisnyakötős combfix amúgy is megvadította a férfiembert, ha akarta, ha nem. Formás lábak voltak, annyi szent, és talán kissé szégyellem, bár, ittasan annyira nem is, hogy feljebb nem jutottam, csak azt néztem, miként ringatózik a zene ütemére.
- Megyek, felkérem.
- Sok sikert.
Ismerve Mike stílusát, erős lepattintásra volt esélyes, de azért mentségére legyen mondva, mindig próbálkozott. Sokszor olyan nőknél, akikre még én sem mozdultam rá, pedig elég jó esélyem volt a legtöbb csajnál, de volt egy bizonyos típus, a gyönyörű és kedves, akiknél hiába volt esélyem, letiltottam magam róluk, mert nem akartam őket bántani. Mint mondjuk a szépséges Miss Shelton, akire valljuk be, szerintem bármelyik férfinek lett volna gusztusa, de ő olyan nő volt, akire vigyázni illik. Én pedig ilyesmire nem voltam képes, és nem is akartam senkivel komoly dolgokba belebonyolódni.
- Hello szépségem, isteni ez a szoknya.
Először csak a nő alá kavart az én drága haverom, istenem, akkora barom volt néha, hogy az eszem megállt, biztosra veszem, hogy nem fog neki összejönni a dolog, de aztán ki tudja… Akármelyik csinos, bájos csaj lehet ordas nagy ribanc is, és őszintén, pont ettől szép az egész. A dolog talán jóval kevésbé lett volna kínos, ha Mike nem vetemedik arra, hogy mindkét kezével ráfogjon az említett – amúgy kétségkívül formás – popsira.
- Muszáj táncolnod velem.
Ezen a ponton azért már megindultam, mert sok nő képtelen leállítani az idiótákat, és nem szerettem volna, ha hétfőn Mike egy perrel a nyakában találja magát zaklatásért. Oké, részeg és meggondolatlan, de van egy pont, amit még így sem lépünk át, mert olyan következményei lehetnek, amikkel ittasan nem számolunk. Istenem, nem kellett volna odaengednem, ezt a szituációt maximum akkor ússza meg, ha könnyűvérű nőről van szó, aki egy ilyen után lazán berángatja a mosdóba. Velem már előfordult, bár ott a csaj markolta meg az én seggem, de én nem bántam. Az ilyen eseteknél csak arra szoktam figyelni, hogy gumi az mindig legyen nálam, kell a francnak valami nyavalya, meg a kilincselés, hogy bekapták a legyet.
Páran elém keveredtek a tumultusban, így nem igazán láttam, mi történt közben, csak egy nagyon heves, szikrázó tekintetű csaj meredt a haveromra, amiből holt biztos voltam benne, hogy nem sikerült kifognia egy könnyűvérű luvnyát, inkább egy önérzetes teremtésről van szó, aki a jelek szerint képes elég vehemensen megvédeni magát.

to emmett

The rainbows of life follow the storm.

Mennyire voltam sértő egy olyan férfi számára, akit személyesen a mai napon ismertem meg közelebbről, és ráadásul a szülői képességeiről alkottam véleményt? Egész úton hazafele ezen rágódom, meg azon, hogy mennyire megrázó élményként könyveltem el a vele való kézfogást. Nem mondanám tipikusan annak, csak a zacskót szerettem volna odaadni, hogy ne a csupasz tökkel sétáljon ki az óvodából, de amekkora szerencsénk volt, még ki is sültünk. A Halloween hivatalosan is az év egyik legrosszabbul sikerült ünnepe lesz, ha nem teszek ellene semmit. Nem vágytam nagyobb társaságra, csak be akartam gubózni és elfelejteni a rossz élményt Mr. Berkley-vel kapcsolatban. Nem ártott senkinek és nem kellett volna ennyire felfújnom a szellemidézős témát, és akkor nem válik nyilvánvalóvá, hogy tapintatlan kollegina vagyok, aki arra utazik, hogy másokat megszégyenítsen. Teljesen belemerülök az önsajnálatba és azt sem veszem észre a metrón ülve, hogy percek óta csörög a telefonom. A kesztyűbe bújtatott kezemet mártom bele az oldaltáskámba és halászom elő a mobilomat. Lola az egyetemi legjobb barátnőm, de mostanában nem sokat beszélgettem vele, ezért is lepődöm meg azon, hogy éppen ma este csörgött rám.
- Sziaa… - veszem fel félőn, de a hatás nem marad el, mert úgy üvölt bele a telefonba, hogy még a mellettem ülők is tisztán hallják, hogy miről szól a fáma. – SZIAAA CSAJSZI… - a visítás következtében el kell tartanom a készüléket a fülemtől és bocsánatkérően lesni a nénire. – Ezek a mai fiatalok. – akad ki rám és fel is áll mellőlem, hogy ne kelljen a közelemben lennie. Micsoda remek időzítés, de kíváncsivá tesz a vonal másik felén lévő személy. – Mi történt veled, hogy ennyire fel vagy spannolva? – kapaszkodom meg a szabad kezemmel, mert eldőlök a sebesség gyorsulása közben. – Az, hogy ma este bulizni megyünk. El se hiszem, hogy Caroline visszajött az egyéves kalandjáról. Nem hagyhatod ki a ma estét, tudod a Stréberek összetartanak. – szelíden mosolyodom el a becenevünk kapcsán. Szép emlékek ébrednek bennem az egyetem miatt. Mi hárman elválaszthatatlanok voltunk, és mivel nekem szívügyem volt a tanulás valahogyan miattam ránk ragadt ez a kis jelző, de nem bántam meg, mert valakinek az észt is vinnie kellett, de nem is ez a lényeg. Caroline és Lola minden buliban benne voltak, és engem is hurcoltak magukkal, ha már nem tudtam elszakadni a könyvektől. – Őszinte leszek, de ma este nem sok kedvem van ünnepelni. – halkítom le a hangomat, de mintha meg sem akarnának hallani. – Ezt felejtsd el tüstént. – szól bele a másik hang is. – Care? – lelkesülök fel és a következő állomás láttán már emelkedem is fel, de nekiesem a mellettem álló srácnak. – Bocsáss meg. – zavartan lesek fel az arcára, de az ezerwattos mosoly kárpótol érte, ha nem a fenekemen landolna a keze. – Igazán helyeske vagy. – ijedten ugrom meg és menekülök ki a szerelvényből, hogy levegőhöz jussak. Még visszalesek a záródó ajtóra és a srác kezére, ahogyan nekem mutogat és a számomat akarja megkapni. Nem vall rám, de bemutatom neki a középső ujjamat és elindulok az aluljáró felé. – Mi történt Dottie? – nincs kedvem beszámolni a csajoknak, hogy előbb taperoltak végig. – Ne is mondd el, tudod mit. Egy óra múlva nálad vagyunk. Mi visszük a piát, te meg a helyszínt biztosítod. – megszólalni sem hagynak, csak bontják a vonalat, én meg kukaként állok a sötétben és most dolgozom fel. Programom van estére, és ez nem is olyan nagy gond. A nagynéném nem fog hazaérni, ő maga írta meg, és én meg úgy vagyok vele, hogy szükségem van egy kis lélekerősítő csapatra.

Caroline nem tudom, hogy mikor értesült az itteni bulik listájáról, de neki mindig vannak kapcsolatai és ez rémisztő. Nem tudok kiigazodni rajta, de jóleső érzéssel vetem bele magamat az este folytatásába. A lányokkal már úton vagyunk a rejtélyes szórakozóhely felé, és minduntalan be nem áll a szánk, mert hónapok óta nem láttuk egymást. A jelmezeink a mostani korszakot tükrözik, egyébként a való életben nem vagyok ennyire belevaló csajszi, de ma könnyedén bújtam bele egy másik lány bőrébe. A WonderWoman egy remek film volt, többen néztük meg annak idején a moziban és a fiúk elepedtek érte. A biztonság kedvéért még egy szemeltakarót is felvettem, de lényegében majdnem úgy nézek ki, mint a színésznő. Caroline angyalka lett, de a vadabb verzióban és Lola most sem hazudtolta meg magát a katonai felszerelésben. Fétise van az egyenruha kapcsán és bármit megtenne azért, hogy felszedjen egy valódi hazafit. Ma este határ a csillagos égbolt, meg a pia, de azt hiszem, hogy már kezdem jól érezni magam és amikor bejutunk a hátsó ajtón, akkor meg is nyugszom, mert többen vannak, mint az elején hittem volna. A zene nem olyan hangos és azért az idegenek tartják a távolságot, de tetszik a berendezés. Mindenhonnan 2020-as világvége feliratok lógnak, amiben látok némi rációt is, de szerencsére még nem estem bele abba a fránya vírusba. Az ellenálló képességem és a szupererőm ma este annyi lesz, hogy felejtek és a koromnak megfelelően szórakozok. Caroline három füstölgő pohárral lep meg bennünket és annyit mutat a hangzavarban, hogy húzzuk le. A második kör után csak a ritmus visz előre a tömegben és alig várom, hogy rázhassam a kis fenekemet. Feltartom a magasba a kezemet és a lányokkal együtt tombolunk. Mennyire hiányzott a gőzkiengedés eme formája. Az egyik kezemben pohár, a másikkal meg mutogatok és néha a film miatt csípőre teszem, amíg meg nem érzek két kezet a hátsómon.
- Tessék? – fordulok felé, de addigra már a barátnőim is megállnak a rázkódás közepette és enyhén körbeállják az úriembert, aki szerint muszáj ma este táncolnom vele. A tekintetem nem a józanságról árulkodik, de még képben vagyok, szóval nem nagyon viselem el, ha így „szólítanak” le.
- Wonder…woman. – kacsint rám, ahogyan megfordulok, de nekem se kell több, hogy a kezemben lévő italt az arcára locsoljam, de ha ez még nem lenne elég, akkor a semmiből tűnik fel egy álarcos. Ma megőrültek a férfiak?! Lazán kikapom Lola kezéből az ő italát is és az érkező arcába löttyintem. – Mit nem lehet azon érteni, hogy nem? – akadok ki egy kicsit erélyesebben, de addigra már többen abbahagyják körülöttünk a táncot és minket figyelnek.

Mi tagadás, nem Mike volt a legélesebb kés a fiókban. Helyes gyerek volt, alapvetően a normálisabb kategóriába tartozott, viszont amikor ivott, akkor oda kellett rá figyelni, mert hajlamos volt a baromságokra. Rám ez maximum annyiban volt igaz, hogy részegen mindegy volt, milyen nőt sodor elém az élet, jöhetett. Akkor nem igazán számított, hogy mennyire csinos, vagy éppen szép-e egyáltalán, csakis egy dolgot láttam benne, és vártam tőle. A szexet. Meglehet, a korrekt, értékelhető nők emiatt elítélnének, de ezzel nincsen problémám, nyilvánvaló, hogy a saját örömszerzésem az elsődleges ilyenkor, egyszerűen nem számít a többi. Arra kényesen ügyelek, hogy soha senkinek se ígérjek semmit, azon már túl vagyok, azóta sem sikerült még elválnom, és őszintén szólva nem akarok még egyszer az életben ekkora szarba lépni. Nem hiányzik egy kapcsolat, egy életre elég csalódást és pofont kaptam egyetlen nőtől, és ezt a számot nem terveztem növelni. Maradnak a felszínes, abszolút semmit sem jelentő liezonok, de mindig igyekszem olyan hölgyekkel összeszűrni a levet, akiket nem bántok ezzel, mert ők is ugyanazt akarják tőlem. Egy, nagy ritkán több kellemes éjszakát, kötöttségek, felelősség nélkül. Tökéletes.
Ha nem lenne Halloween, a harcos amazon által viselt szerelésre simán mondhatná bárki, hogy könnyűvérű nőcske, és mi sem lenne természetesebb számomra is, hogy bepróbálkozzak. Ám ez egy jelmezes buli, itt nyugodtan lehet ribancos a legártatlanabb bárányka ugyanúgy, és talán nem fogja megtudni senki sem. Ez benne az érdekes. Ellenben azért én elég jó emberismerőnek gondolom magam, és ránézésre biztos vagyok benne, hogy a haveromnak semmi esélye a világon, és látva a próbálkozásnak se nagyon nevezhető ténykedését, kelletlenül csóválom meg a fejem. Nem igazán értem, hogy mit remél ettől, de úgy vagyok vele, hogy erről nem fogom megkérdezni, viszont igyekszem megállítani. Épp eleget tett már mára, és közel sem biztos, hogy nem lesz hamarosan darabokra szedve. Jobb lesz nekünk visszatérni az italozáshoz. Eme vágyam egész hamar valósággá válik, de sajnos nem olyan formán, ahogyan arra számítanék, mert a kis heves Csodanő fogja, és engem is pofán önt(ene), még szerencse, hogy a maszkom jól felfogja a dolgot, és nem az arcomról csöpög lefele a szesz. Nem igazán kedvező fordulat ez az este tekintetében, de hát ez van. Majd megköszönöm a drága haveromnak.
- Nem gond babám, egész vízálló vagyok.
Hanyag vállrándítással konstatálom a rólam csöpögő szeszt, igazából pont nem érdekel a dolog, bár a stílus, mint tudjuk, maga az ember, és a kisasszony ilyen téren velem szemben mondhatni leszerepelt. Van, amit egy nőnél nem old meg a formás fenék, márpedig, hogyha valaki bunkó, arra igazából nincs mentség. Feltételezgetni meg nem kell, amíg valaki nem tett olyat, amivel akár a legcsekélyebb mértékben is bántott volna bennünket.
- Ne aggódj, tőlem teljes biztonságban vannak az erkölcseid.
Tárom szét a karjaimat, hiába formás, és a vonásai is szépnek tűnnek, már ami látszik belőle, a bennem lakozó hős lovag, aki a megmentésére loholt volna, meglehetősen leforrázottan, és nem épp csekély mértékben sértve érzi magát, de mit van mit tenni, egyes nők nem szorulnak megmentésre. Magyarázkodni nem fogok.
- Én azt szeretem, ha egy nő használja az agyát, kedves Diana, az amazonok hercegnője.
Azzal színpadiasan meghajlok, körözve magam előtt a kezemmel párat, s amint felálltam, Mike kap egy taslit a tarkójára, és szépen elterelgetem. Jobb lesz, ha ma este rövid pórázon tartom, hogy a nem túl kedves hölgyek szórakozását ne rontsa túlságosan.
- Te megvesztél? Néha csodálkozom, hogy még egyik csaj sem jelentett fel. Ilyet nem csinálunk, maximum akkor, ha már a nyelve a szádban van…
- Imádnám.
- Azt elhiszem, de keress egy kicsit könnyebb célpontot, és az ég szerelmére, ne négy csaj közé sétálj be, az olyan, mintha beugranál a cápák közé.
Nem mintha most kellene megtanítani csajozni, azért ennél jobban szokott neki menni, de gyanítom, túl sok volt a pia. Magam is elég emelkedett hangulatban vagyok, és ami azt illeti, mostanra leért az eddig elfogyasztott mennyiség, és kezdi szorongatni a hólyagomat.
- Mindjárt jövök, maradj nyugton, ha lehet.
Elindulok a mosdók felé, és nagyon bízom benne, hogy ez az ökör nem csinál újabb baromságot, mert azért egész éjszaka nincs kedvem lapátolni utána a szart, meg több pohárnyi szesz sem hiányzik már az arcomba. Kicsit röhejes, hogy megszívom úgy is, hogy nem csináltam semmit.
A mosdóban elidőzök kicsit, mert némileg megpróbálom megtisztogatni a jelmezemet, mert bár annyira nem látszik, de a szagát érzem, és kicsit ragacsos is, amitől szeretnék megszabadulni. Pár percembe kerül a művelet, míg úgy ítélem, hogy megleszek az este további részében ilyen formában, aztán úgyis hamarosan lerángatom magamról. Vagy lerángatja valami nőcske, utóbbit azért jobban díjaznám.
Egészen elpárolgott a haragom, ahogy indulok ki a mellékhelyiségből, és már épp ritmusos fütyörészésbe kezdenék, amikor belém szalad a locsolómániás harcos amazonka. Ahogy igyekszem közben megtartani, nehogy hátra találjon esni, miután bizonyára a találkozás során kissé egyensúlyát vesztheti, egy apró csípést érzek, úgy tűnik, ez ma az elektromos kisülések napja. Ez mondjuk abszolút nem mozgat jelen helyzetben. A hölgyemény viszont más tészta.
- Ajaj, jut esetleg még egy kis frissítő az orcámra?
Vegyül némi nem feltétlenül szándékolt él és gúny a hangomba, nem igazán sikerült túltennem magam ezen a leöntögetős fiaskón, de úgy voltam vele, hogy el tudjuk kerülni egymást idebenn, és nem lesz probléma a továbbiakban, de elég hamar megcáfolódott a dolog. Ettől függetlenül nem kívánok diskurzusba elegyedni vele, majd csak találok olyan nőt, aki nem az üdítőjét szánja nekem, hanem valami egészen mást. Így hát amint visszanyerte az egyensúlyát, ellépek előle, és oldalról megkísérlem kikerülni. Menjen csak a dolgára, én meg szintén megyek az enyémre.

to emmett

The rainbows of life follow the storm.

Az egyetemi bulikon sem a megszokott módon eresztettük ki a gőzt. Caroline és Lola amolyan vagány lányoknak lettek elkönyvelve, mert minden adandó alkalommal össze tudtak szedni egy-egy pasit, és másnap olyan kalandokról számoltak be, melyek azóta legendává nőtték ki magukat. Visszahúzódóan reagáltam a közeledésekre, sokszor az sem tűnt fel, ha valaki fel akart csípni, mert nem tette egyértelművé a szándékát, mondjuk az italmeghívás már nekem is leeshetett volna, de azért akadtak bátor jelentkezők is. Előfordult, hogy az órák után várt meg a delikvens és egy kávéval adta a tudtomra, hogy a buliban a közös beszélgetés nem szimplán az aznapi ismerkedésről szólt, hanem komolyabbra szerette volna fordítani a bimbódzó románcunkat. A legmeredekebb a vizsgámra beküldött diák volt egy rózsacsokorral a kezében. Roger volt az első barátom, akivel a gimi alatt haverkodtam össze és nagyon sokáig a barátzónában tartottam, aztán az utolsó előtti nyáron megunta a várakozást és lekapott a kempingezés alkalmával. Három éven át alkottunk egy párt, sosem kértem számon, tőlem annyiszor mehetett a barátaival szórakozni, ahányszor jól esett a kis lelkének, még akkor sem vettem zokon, hogy magamra hagy, amikor a hónapfordulónkat ünnepeltük. Ragaszkodóan és vakon bíztam benne, aztán kiderült, hogy már fél éve csal az egyik csajjal az egyetemről és a szemem láttára habarodtak egymásba. Megviselt-e a szakítás? Kívülről nem láthatták, hogy szétestem, de nagyon fájt, hogy ennyire át lettem vágva, így sokkal elővigyázatosabban közelítettem meg a férfiakat és némi ellenszenvvel viseltettem az irányukba. Lola az évek alatt bepasizott és az egyetem után a barátjával költözött össze, de mint kiderült nem tartott sokáig a dolog, mert a szoros együttélésben rájöttek, hogy ehhez még túl fiatalok, és nem akarnak egyetlen emberhez kötődni életük végéig. Ma este mindenki szinglin vágott neki a kalandnak, Care éppenséggel most érkezett haza, és máris a közepébe tuszkolt bennünket is. Az elmúlt hónapokban mellőztem a szórakozóhelyek látogatását, amúgy is tiltólistára kerültek a bulik, ezért nem is kísértettem a sorsot, de annyira rosszul sikerült a találkozóm Mr. Berkley-vel, hogy kénytelen voltam igent mondani a rögtönzött kikapcsolódásra. Tőlem szokatlan módon öntöttem fel a garatra és már indulás előtt bennem volt egy adag alkohol, aminek aztán meglett az eredménye. Lola és Care mint két kisördög úgy súgták a fülembe, hogy ma este össze kell szednem egy pasit, hogy végül elhittem, hogy ez az én ötletem. A tánccal nem voltak problémáim egy bizonyos alkoholmámoros szint felett, ezért is mentem bele olyan könnyedén, hogy becsábítsanak a jelmezemben és a zene ütemére való vonaglással egy csöppet felejtsek. Szerettem a Halloweent, az egyik kedvenc ünnepem alatt volt számon tartva és mégis valahogyan azt éreztem, hogy amibe ma belekezdtem annak semmi értelme nem volt, vagy jobban jártam, ha nem nyitottam ki a számat, mert akkor elég rosszul kommunikáltam és megbántottam másokat. A fenekemre érkező kezek hidegzuhanyként ébresztettek fel a zene közepén, amivel nem tudtam eleinte mit kezdeni. Care és Lola direkt nem avatkoztak közbe, megmondták előre, hogy ma este egyik sem lesz a védőangyalom, ezért ha bajom akadna a másik nemmel, akkor egyedül kell kiokoskodnom valamit. Hirtelen az első reakcióm lett bevetve és nem gondolva a következményekre az úriember arcába locsoltam az italomat. Felháborodottan konstatáltam, hogy milyen faragatlan, de őt sem kellett félteni, ha az ittas állapotról volt szó. A bájgúnár vigyor megmaradt és amint egy másik jelmezes férfi közeledett volna felém, automatikusan ragadtam meg a barátnőm italát is és zúdítottam az arcába. Nem mértem fel az általam okozott károkat, mert nem tudtam, hogy milyen szándékkal indult meg felém, de utólag kiderült, hogy csak segíteni próbált, de leforráztam őt az itallal. Caroline és Lola csak nevetni tudtak a kínos szituáción, de én kezdtem magamat rosszul érezni, és már az ajkaimon volt, hogy bocsánatot kérjek, de valahogyan nem jöttek a szavak.
Menten el kellene süllyednem a jelenet láttán, de benne vagyok a sűrűjében és mire felfogom, hogy milyen véleményt formálnak rólam, csak az előttem parádézó kezeket látom és a távozás szelét a két barom láttán.
- Te hallottad, hogy mit mondott? – fordulok a barátnőm felé, de ő úgy néz a távozó után, mint aki most ütötte meg a főnyereményt. – Nem tudom, hogy ugyanazt láttuk-e, de Deadpool menő és te leöntötted egy kis szesszel, jut eszembe lógsz nekem egy koktéllal Dottie. – harsogja túl a zenét, én meg csak pislogni tudok. – Nem mondod komolyan, hogy neked ez jött le? Azt hiszi, hogy egy olcsó kis nőcske vagyok, aki nem használja az eszét. – a gondolataim némileg ködösek, de azt felfogtam, hogy nem éppen pozitív első benyomással hagyott minket a táncparketten a jelmezes férfi. – Hozok neked egy másik italt. – mutatok rá Care poharára, de megint az egymásban elveszve előadás következik, nekem meg kezd a fejembe szállni a bor és a koktél egyvelege. Előbb kitérőt teszek a mosdók irányába, hogy felfrissítsem az arcomat, vagy némi vízzel enyhítsek a szédülésemen, de megtalálni ekkora tömegben a mellékhelyiséget felér egy nagyobb feladvánnyal. Néhány vállcsapás és megbújás alatt bejutok a női részlegre és csak az előtérben állok meg, hogy a csapból némi fröcsköléssel agyat is lopjak magamnak. Eltart egy darabig, hogy a sminkemet ne mossam le, de a szemem alatti rész kezd szétfolyni.
- Segítsek? – kérdezi a mellettem álló csaj, aki éppen a pirosítóval szenved. – Megtennéd? – a törzsemmel fordulok felé, de máris átveszi az irányítást és egy zsebkendővel itatja fel a fekete szemhéjtust. – Egy barátnőnek mindig. – kacsint rám, mert hasonlóan van beöltözve, mint én. – Nekem a Thor jutott. – suttogja a fülembe, de még mindig forog velem a helyiség. – Nem vagy túl stabil. – egyenesedik ki a végeredményt látva. – Nem igazán vagyok képben. – ismerem be. – Ó, van nálam fájdalomcsillapító, ha gondolod? – nem szoktam idegenektől semmit sem elfogadni, de most kivételt teszek és a tenyeremet felfelé nyújtom oda. – Figyi, csak egy felet adok, mert erős, de garantálom, hogy a szédülés is elmúlik. Életed legnagyobb kalandjában lesz részed. – kuncogva adja oda, én meg egy az egyben nyelem le. – Köszi a segítséget. – megindulok az ajtó irányába, de még ki sem lépek és azonnal nekiütközöm valakinek. A piros jelmez ismerősnek hat, én meg vigyorogva lesek fel a szeme környékére. – Bocsánat…téged locsoltalak le, ugye? – pislogok párat, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve nyomok egy puszit az arcára és, ha már a derekamat elengedte, akkor a kijáratot fürkészem nagyon erősen koncentrálva…

Nem mondom, egy csöppet azért tartok attól, hogy Mike csinál valami ordas nagy hülyeséget, amíg a mosdóban vagyok, de őszintén, kicsit unom, hogy mást sem csinálok, mint az ő kis dolgaira vigyázok ahelyett, hogy élvezném az estét. Ezerszer elmondtam már neki, hogy csak addig igyon, amíg még képben van, és tud kulturáltan viselkedni. Vannak a borzalmas részegek, akinek abszolút minden mindegy már, amikor olyan sokat ittak, Mike is ilyen volt. Akadt olyan buli, ami után a rendőrségen kötött ki, ez bizonyára sok hozzá hasonlóval megesett. Én ilyesmit nem engedhettem meg, tanító vagyok, nekem vigyáznom kell az erkölcsi feddhetetlenségemre, ami kiemelten fontos ügy volt számomra, nem mellékesen volt egy lányom, akihez haza kellett mennem minden egyes nap, és nem volt működőképes, hogy a börtönben hűsöljek akárcsak pár órát is. Az volt a szerencsém, hogy nekem tényleg nagyon-nagyon sokat kellett ahhoz innom, hogy kiessenek a dolgok, de a rendszer ebben az esetben ugyanúgy működött, sosem csináltam olyat, amivel bárkinek vagy akár magamnak árthattam volna. A legrosszabb dolog – ami valljuk be, annyira nem is rossz -, hogy két csaj mellett ébredtem egyszer, és nem igazán volt meg, hogy keveredtem közéjük, az estéről csak ködös képeim vannak, pedig azért ilyesmire nagyon szívesen emlékszik a férfiember, hisz nem mindenkinek adatik meg. Nyilván azóta sem sikerült összehoznom ilyesmit, de igazából annyira nem törekedtem rá, elvoltam én egy nővel ugyanúgy, akkor legalább nem kellett többfelé koncentrálni.
Valaki elhányja magát az egyik budiban, úgyhogy nem sokáig szeretnék itt időzni, szóval igyekszem mihamarabb koktél mentesíteni magam, az a biztos. Ilyenkor azért felmerül bennem, hogy minek iszik az, aki nem bírja, de ezen felül amúgy nem érdekel. Nyilván mindenkivel előfordulhat olykor ilyesmi, mert éppen mondjuk meg akar szabadulni az életében tengődő nagy szartengertől, de azért ha valaki mindig ilyen szinten leissza magát, az már gáz. Én szerintem sosem hánytam még piától, szóval nem tudom megérteni az ilyesmit.
Kifelé is ezen agyalok, nem mintha ne lenne jobb téma, amivel foglalkozhatnék, de az emberi agy már csak ilyen, hajlamos leragadni bizonyos területen, egészen addig, amíg nem kap másik ingert. Mint én a nekem szaladó Wonder Womant, aki nem keltett bennem éppen jó benyomást, mondjuk mélyet bizonyosan, de hát istenem, előfordul, hogy véletlenül sikerül rossz társaságban tündökölni, és megszívni. Nem voltam balhés típus, pofonoknak sem kis gazdája, én tiszteltem a nőket, attól függetlenül, hogy komolyan venni nem tudtam már őket. Ettől függetlenül sosem voltam bunkó, és tapiztam le őket csak úgy, azért azelőtt nálam az ilyesmit már bőven megelőzte a kölcsönös szimpátia. Ami nyilván az amazonkisasszonnyal hibádzott, legalábbis én biztosan nem voltam neki szimpi, ha rögtön arcon löttyintett a piájával. Nem mintha amúgy zokon venném az ilyesmit, igazából nem szoktam rajta problémázni, ha valakinek nem jövök be, megyek másfelé, ilyen egyszerű a dolog. Azért összességében igaz, hogy sok hal van a tengerben, én meg elég helyes gyerek vagyok több ízben alátámasztott vélemények szerint.
Mennék rögvest tovább, isten ments, hogy egy ártatlan kérdésnél tovább zavarjam a hölgyet, van itt olyan, aki bizonyára szívesen beszélne velem inkább, mintsem hogy arcon locsoljon. S ami azt illeti, én is szívesebben társalgok olyan hölggyel, aki ennél azért figyelmesebben szemléli a környezetét, és nem tölti ki a haragját olyanon, akin nem kellene.
A már-már egészen kedvesnek ható hangsúllyal nekem szegezett kérdés meglep, felvonom a szemöldökeim, noha ez nem látszik a maszk alatt.
- Engem, igen.
Bólintok rögvest, meglehetősen túlzott mozdulattal, miként az Deadpoolhoz is illene egy hasonló helyzetben.
- Immár egészen szárazon, noha azt nem tudom, mennyire illatozom.
Tárom szét a karjaimat, amikor is megpuszil. Egyik döbbenetből esek a másikba, most vagy én kattantam meg, ami azért elég gázos lenne, vagy a csaj totál beszámíthatatlan. Hajlok az utóbbira, mert más magyarázatot nem igazán találok a két tök ellentétes viselkedésre, amit így elém pattintott csak az elmúlt öt percben.
- Mondjuk, lehet mindkettőnknek jobb lenne a kedve, ha alapesetben is így fogadod a hős megmentőt...
Nem tudom, mit lesi annyira a kijáratot, de igazából még mindig nem tartok ott, hogy nagyon együtt kellene mozgolódnunk, ezzel a puszi dologgal kicsit összezavart, én meg nem szeretem, ha nem értem a dolgokat, így hajlamos vagyok inkább annyiban hagyni. Amit nem értek, az máris túl bonyolult az ízlésemnek.
- Vegyük úgy, hogy nem történt semmi.
Részemről el van felejtve, nem szeretnék senkiben kellemetlen nyomot hagyni egy bulis estén, tekintettel arra, hogy szórakozni jött ide mindenki, az meg azért alapesetben ráfér manapság az emberekre, eléggé korlátozva vagyunk ugyanis.
- A világért sem szeretnélek feltartani, hogyha vársz valakit. Menj csak nyugodtan.
Ha már annyira arra nézelődik, és a magam részéről éppen indulok vissza Mike haveromhoz, mielőtt valami gebasz megint beüt, de akkor hallom meg a szirénákat, és valljuk be, nem igazán lenne jó, hogyha engem speciel elcsípnének a zsaruk, úgyhogy már indulok a másik irányba, és észre sem veszem, hogy automatikusan ragadom meg a kissé elvarázsoltnak tűnő amazon csuklóját.
- Tévedtem, arra nem mehetsz. Ha nem szeretnél összefutni a zsarukkal, akkor szerintem most inkább gyere velem.
Ha nem akarja, rángatni nem fogom, csak egyszer húzom finoman magam felé noszogatásként, aztán majd eldönti, hogy inkább velem próbál kijutni a klubból anélkül, hogy fennakadna a zsarukon, vagy megpróbálja megoldani egymaga. Én nem tartok attól, hogy bajba kerülnék, de benne azért már abszolút nem vagyok biztos, tekintettel arra, hogy nincs épp a helyzet magaslatán. A tömeg mindenesetre már felbolydult, de az a szerencsénk, hogy sokan automatikusan a bejárat-kijárat felé menekülnének, mert persze ezt szokta meg az ember, részegen meg sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hol is jöttünk be valójában. Nekünk az a megoldás kell, és lehetőleg minél gyorsabban.

to emmett

The rainbows of life follow the storm.

Care és Lola mindig tudják, hogy mi kell nekem, mielőtt teljesen belemerülnék az önsajnálatba és az egyik kedvenc ünnepemet otthon tölteném egy igazán kellemes bor társaságában. Hajlamos vagyok bezárkózni, ha a nagynéném nincs jelen, márpedig abból kiindulva, amit délután mondott a telefonba nagyon úgy festett, hogy nem fogom látni másnap reggelig. Az előadására kíváncsi lettem volna. A huszonegyedik század küszöbén egyre népszerűbb az otthonszülés, bár nem sok a jelentkező rá, de még akadnak nők, akik nem pártolják a kórházi körülményeket. Rengeteg külföldi cikket olvastam a témában és például Hollandiában nem is szokás az orvosi beavatkozás, csak abban az esetben, ha bajban lenne a mama és a baba egyaránt. Jenna lelkesedése és elhivatottsága adta anno a löketet, hogy jelentkezzem az egyetemre. Nem éreztem magamban akkora erőt, hogy kicsi lényekkel foglalkozzam hosszabb távon is, pedig alapvetően szerettem az apróságokkal játszani, kreatívan töltöttem az időmet, ha velük voltam, sőt a gimnáziumi évek alatt nem is egyszer vállaltam bébicsősz feladatokat. A különbség az, hogy a felsőoktatási diploma megszerzése egy vagyonba kerül, és már égett volna az arcom, ha még jobban kisemmiztem volna az egyetlen rokonomat, aki befogadott a szüleim halála után. Nem mertem felhozni a továbbtanulásos beszélgetést odahaza, végül a nagynénikém törte meg a csendet és tolta elém a jelentkezési lapokat. Aznap este még nagyobbat nőtt a szememben és olyanná akartam válni a jövőben, mint ő. Nem mondtam le az álmaimról és keményen tanultam is érte, hogy minden vizsgám meglegyen, aztán a legnagyobb örömkönnyekkel vettem át a diplomámat.  Visszagondolva a nagynénikém nélkül félember voltam, de ma este mégis az ő hiánya késztetett rá, hogy kilépjek a csigaházamból és eljöjjek a két egyetemi barátnőmmel egy kis tiltólistás partira. A pandémia alatti hisztéria az Államokat sem kerülte el, egyre többen este áldozatul a vírusnak, akadtak olyanok is, akik tagadták a létezését, de én nem ebbe a táborba tartóztam. Jó mókának tűnt, hogy egy estére elfelejtsem a problémákat, felhőtlenül táncoljak az év végi hajtás előtt. Közeledett a hálaadás ünnepe, aztán a karácsony és az újév. A beöltözős bohóckodás most is sikert aratott, bár elég kihívónak éreztem a ruhámat, mondjuk a harmadik pohár után már nem zavartattam annyira a megjelenésem miatti gátlásosságomat, miután belelendültünk a táncba és magába olvasztott a tömeg. Megannyi kéz lendült a magasba, többek között az enyém is, amikor valami megfogta a fenekemet mindenfajta engedély nélkül. Talán a jelmezem miatt bátorodtam fel túlságosan, de nem támaszkodtam senkire és egyetlen itallal igyekeztem pontot tenni a kellemetlen élmény végére, azonban más is kapott a nem túl kellemes fogadtatásomból. Megértettem az ellenszenvét, ahogyan otthagyott hármunkat, mégis mardosott belülről a bűntudat, és igyekeztem nem arra gondolni, hogy mennyire vittem túlzásba az alkoholt és a reakciómat. Mindenesetre tartoztam egy piával a barátnőmnek, ezért eldöntöttem, hogy elsőként ott fogom kiengesztelni, de látva a nagy sort előbb bementem a mosdóba. Meglepően kevesen fordultak meg itt, aztán még egy kis ismerkedés is belefért a folyó ügyekbe. A melegtől éreztem, hogy szédülök és egy kis levegő nem ártana, de a víz helyett ráharaptam az ajánlatra, hogy fájdalomcsillapítóval könnyítsek a fejembe toluló sajgáson. Megköszöntem a gyógyszert és talán még a levegőben egy puszival is megajándékoztam az idegen amazont, de végül odakint találtam magam ismételten a tömegben. Izzadtságszagú testek lökődtek nekem, azt se tudtam, hogy mihez folyamodnak, és hirtelen nagyon csábító lett a kijárat, de a döntésképtelenségemnek hála még fel is borítottam majdnem valakit. A férfi ismerősnek tűnt így elsőre, miután megfogott és nem kötöttem ki a földön.
- Igazán? – kérdeztem vissza tőle abban a reményben, hogy felvilágosít, de a Deadpool jelmeztől nem sokat láttam, csak a szeme kéksége villogott előttem, mint egy jelzőtábla. A szédülésem nem múlt el, de könnyített azon, hogy egyelőre a férfi szeme világára fókuszáltam és nem a szűkülő térre. Noha alapvetően emlékszem a részletekre, és most is beugrott, hogy ő volt az, akivel mintha az előbbi incidens lett volna, az agyam által vetített képek kezdtek össze-vissza keringeni a fejemben. A puszi csak késztetés volt, hogy szabaduljak, meg kifejezzem a bocsánatomat, mintha az egész világ haragudott volna rám, de csak akkor figyeltem fel a szája mozgására, amikor az egész arcát fürkészően vetettem górcső alá.
- A hősök nem maszkok mögé bújnak. – csuklott el a hangom, de nagyon is vigyorogtam, már természetellenesen elmehettem volna egy fogkrém reklámba is. Az elfelejtős epizód nagyon is tetszett, mert legalább eggyel kevesebb embert haragítok magamra New Yorkban a mai este.
- Nem várok, csak… - mutattam az ajtó felé, de valahogyan a kijutás szó már luxus lett volna. Meghagytam abban a hitben, hogy várnak, maximum a taxi, hogy hazavigyen, de minden felborult némi szirénázás gyanánt. A zsaruk említésére összehúzódtam és a kijárat felé pillantottam.
- Ha lebukok a kijárási tilalom miatt, akkor ki…jesszusom. – a csuklómra tekeredett ujjakra lestem rá, és a döntés egyetlen másodperc alatt született meg. Az ellenkező irányba haladás egy darabig nagyszerűen működött.
- Mi lesz a barátnőimmel? – tekintettem hátra a vállam felett, de egyetlen ismerős arcot sem láttam, mert mindenáron a kijutás volt a cél a felbolydult tömegben, amikor is valaki más is a kezemre pályázott.
- Aranyom fizetek neked egy éjszakát. – összeráncoltam a homlokomat és közelebb húzódtam automatikusan a másik férfihoz, de nagyon erősen húzta a kezemet. – Na, mi lesz, gyere velem. – a szirénák egyre közelebbről hallatszódtak, nem volt sok időnk. – Kérem…engedjen el. – rántottam el a karomat, de úgy végigkarmolt, hogy még akkor is sajgott a kezem, amikor a hátsó résznél megéreztem a hűs levegőt. A padlóra csöpögő vércseppeket nem láthattam, de azt éreztem, hogy valami meleg csorog végig a tenyerem belső felén.

- Természetesen, ez nem is kérdés.
Azért azt nem mondom, hogy mindig, minden körülmények között egy flörtgép vagyok, Emmie előtt például soha, az iskola szintúgy tabu, szóval maradnak a hasonló bulik, esetleg az edzőterem. Utóbbi nyilván akkor fog igazán beindulni, ha meg tudom nyitni a saját helyemet. Nyilván a sok edzős liba oda meg vissza lesz a tulajtól, azaz tőlem. Nem mintha ezért csinálnám, egyszerűen érdekel a sport, elég sokat foglalkozom magammal ilyen téren, és jó befektetésnek tartom. Azért azt észre lehet venni, hogy az embereknek szépen lassan, de kezd egyre fontosabb lenni az egészsége, így érdemes ezt a hullámot meglovagolni. Én nem óhajtok lemaradni, s ha beindítok egy üzletet, akkor lesz majd mit hagyni a kislányomra, és egy jó alappal indulhat az életben, ha mondjuk velem történik valami. Nagyon sokáig szeretnék az élete része lenni, de sosem lehet tudni, mit hoz a holnap.
A lényeg az akart lenni, hogy mindenki jobban szeret egy puszit, mint egy pohár szeszt az arcába. Nyilván vannak olyan nők, akik inkább locsolgassanak, mintsem az arcom közelébe kerüljenek, de az amazon kisasszony nem ebbe a kategóriába tartozott. Volt benne valami egészen ismerős, de épp eleget ittam már ahhoz, hogy erre ne jöjjek rá, és annyira azért bevallom, nem kutattam tudatom legmélyebb bugyraiban, hogy kitaláljam. Egyszerűen most nem ez érdekelt. Szórakozni és kikapcsolódni jöttem, ami mondjuk egészen kellemetlen fordulatot vett, de talán még menthető.
- Dehogynem, Batman? Superman? Na jó, neki nem volt maszkja, csak egy szemüvege a való életben, de mégsem ismerte fel soha senki. Pókember? Soroljam még? Tán tagadja, hogy az említettek szuperhősök lennének?
Teszem fel a nagy kérdést, nyilván igazam van, én tisztában vagyok ezzel a ténnyel, de a nők nagyon másként működnek, mint mi, szóval biztos vagyok benne, hogy a hölgyemény nem fogja ennyiben hagyni. Azonban bármilyen hasonló vitára bármikor kapható vagyok, kiváltképp úgy, hogy a kisasszony is szuperhős jelmezben van.
- Minden rendben?
Kicsit azért zavarosnak tűnik a tekintet, lehet, hogy már most többet ivott a kelleténél, azért volt olyan bátor a locsolgatást illetően, mindenesetre egyelőre nem feltételezek semmi rosszat, mondjuk tény, hogy a friss levegő szerintem jót tenne neki. Talán azért nézelődik annyira, mert tudat alatt tisztában van ezzel ő is, csak annyira nem jött még felszínre ez a dolog nála, hogy ténylegesen felismerje, szüksége van rá. Nem vagyok az apja, istápolgatni sem áll szándékomban, egyes nők kifejezetten rosszul tudják viselni az ilyesmit, és nem azért, mert valójában nem hízelegne nekik, ha egy férfi segíteni akar, egyszerűen olyan szinten túl van tolva a mai világban a nők egyenjogúságának témája, hogy vannak, akik már nem vállalják fel, ha nem derogál nekik a férfiúi segítő kéz. Igazából szerintem teljesen kiheréltek bennünket, de a véleményem ilyen téren is megtartom magamnak, mert vannak olyan kollégáim, akik keresztre feszítenének miatta. Szerintem meg egy nő legyen minden körülmények között nő, és tudja feladni a ragaszkodását ahhoz a tényhez, hogy mindent meg tud oldani ő maga, ha akarja. Ha így is van, néha azért nekünk férfiaknak jól tud esni, hogy szükség van a segítségünkre. Attól egyszerűen férfiasabbnak érezzük magunkat. Ez szerintem nem túl meglepő. Aztán keveredhetünk bele olyanba, hogy a sok visszautasított segítségnyújtás után már egyszerűen rá sem fogunk kérdezni, a nő meg majd a fejünkhez vágja, hogy de mi sosem segítünk. Nem véletlen…
- A lebukás számomra is kellemetlen lenne. Meg sem szeretném kockáztatni.
Azzal a lendülettel húzom magammal, és hogyha valóban fél a lebukástól, akkor remélem, nem fog ellenkezni, lehetnék persze bármiféle szatír, ő nem tudhatja, mi az igazság, de én azért a lehető legtávolabb vagyok ettől. Sosem nyúltam még úgy nőhöz, hogy ne akarta volna, és ezen nem szándékoztam változtatni. Most már nem ezen járt az eszem, inkább a kijutás lebegett lelki szemeim előtt, és mivel sokan automatikusan a kijárat felé indultak, a hátsó részleg meg fog felelni. Ők legalább feltartják a rendőröket, nekünk meg marad időnk eltűnni. Ez volt a terv. Nagyon remélem, hogy nem csúszik homok a gépezetbe, mert igencsak megütném a bokámat, hogyha lebuknék.
- Azt hiszem, kénytelenek lesznek megoldani maguknak.
Arra sajnos nem volt kapacitásom, hogy a felbolydult tömegben megkeressem őket, remélem, ezt nem várja el tőlem, ha nem akar jönni, elengedem, oldja meg, ahogy kívánja, én akkor a saját bőrömet fogom menteni. Egyszerűen Emmie miatt sem engedhetem meg, hogy ez az este rosszul süljön el.
Amikor megéreztem az ellenállást, először hátrapillantottam, meg kívántam bizonyosodni arról, hogy Wonder Woman esetleg meggondolta magát, és nem jön velem, de hamar rájöttem, hogy másról volt szó. Már kiszabadult ugyan addigra a tag szorításából, de az a gyökér még mindig jött. Nekem több sem kellett, láttam a kétségbeesettnek ható vonásokat, a hozzám közelebb húzódást, és biztos voltam benne, hogy a nő fél. Így hát magam mögé tereltem, és egy istenes jobb egyenessel ajándékoztam meg az erőszakoskodó tagot, aki mondjuk volt már annyira részeg, hogy ettől simán hátra esett, és csak azért nem a földön kötött ki rögtön, mert jöttek mögötte, de utána pillanatokon belül arrébb tántorogva beesett két kuka közé. Jó, ott legalább agyontaposni nem fogják.
Páran a bejárat felőli utca felé loholtak, aminek nem láttam értelmét, de a túlontúl ittas emberek nem igazán tudják kellőképpen felmérni a helyzetüket, én viszont a másik irányba mentem, nagyjából járatos voltam a környéken, tudtam, melyik utca merre van, és elég pár sarkot haladnunk, hogy utána nyugodtan tudjunk sétálni az utcán, mintha mondjuk egymásba akaszkodott szerelmespár lennénk.
- Jól vagy?
Akkor még nem láttam a vért, nem volt elég fény sem, de ha úgy láttam, hogy nincs jól, nem fog más maradni, minthogy a vállamra kapjam, és megpróbáljam valahogy hazajuttatni, de ha jött, akkor ebből egyelőre nem lesz probléma.
- Merre laksz? Hazakísérlek, hogy biztosan minden rendben legyen.
Nem állt szándékomban ennél tovább zaklatni, s igazából nem értettem, hogy miért érzem annyira kötelességemnek biztonságban tudni, talán némi megérzés volt, hogy valami nem kerek vele, és jobb lesz, ha segítek, mert különben ki tudja, mi történne.

to emmett

The rainbows of life follow the storm.

A mosdós jelenet után kezdem azt érezni, hogy ez a buli nem feltétlenül az én világom, de a másik amazon által adott fájdalomcsillapító talán tesz arról, hogy a fejem hasogatása is elmúljon, de előtte még nem teszek le ama tervemről, hogy kimegyek egy kis friss levegőt szívni a szórakozóhely mellé. Annyira egyszerűnek tűnik a művelet, hogy eljussak az ajtóig, de valahogyan megvalósítani már nem megy olyan könnyedén és többször kell nekirugaszkodnom, hogy egyáltalán fél méterrel megközelítsem az áhított célomat, azonban az utamat keresztezi egy férfi, vagy egy szuperhős, elsőre nem tudnám megmondani, aztán leesik, hogy ez nem más, mint az egyik DC sarj, akárcsak én. A derekamnál fogva állít meg, de cseppet sem bánom, hogy valaki megtart, különben előfordulhat, hogy a földön kötnék ki a levegőtlen helyiség adta szédülésem végett. Sűrűn pislogok, hogy bemérjem az arcát, de csak a maszkot látom és azokat a vakítóan kék szemeket. Lehetséges, hogy a villódzó fények varázsolják ennyire kéknek, de tetszik, amit látok, nem különben az a tény, hogy a rövidtávú memóriám is életre kel, és bedobja azt a jelenetet, ahogyan percekkel ezelőtt ennek a jelmeznek a viselőjét öntöttem le egy pohár valamivel. A barátnőim gondoskodtak róla, hogy ne tudjam a poharam alján rejtőző alkohol nevét, de különösebben nem is érdekelt. A jelmezes bulinak úgyis az a lényege, hogy a maszkokkal legyünk elfoglalva és ne az ivászattal. Nekem az utóbbit sikerült egy nagyobb mennyiségben eltüntetni, de még nem jutottam el a szintre, hogy meg is bánjam.
- Sok lesz a jóból, de bevallom töredelmesen… - hajolok közelebb, mert a zenétől még az is csoda, hogy értem, amit mond, ellenben nekem úgy jön le, hogy neki nem minden szavam érthető. - …sosem szerettem Batmant. A denevérektől félek és az a sok fekete már inkább gyászolós, mintsem egy igazi szuperhős kelléke legyen, de a járgányát elfogadtam volna. – csuklok egyet, de még mindig kellően jól érzem magamat és elkövetem azt a baklövést is, hogy puszival engesztelem ki Deadpool-t. A lányok nem fogják elhinni, hogy a DC univerzum milyen kicsi, ha már belebotlottam az egyetlen humoros és igazán erős férfiba, aki a jelek szerint szingli és engem istápol, vagy mi.
- Rendben az sok minden van, mint az univerzumunk is. – vigyorgok rá mámorosan, megfeledkezve az eredeti célomról, de tényleg nem sietek valahová, holott a berendezés kezd egybeolvadni a fényekkel. A bulit egy váratlan sziréna szakítja félbe, amit én nem hallok ki annyira, de felbolydul tőle a táncolók nagy része, meg a pultnál sorban állók is. Kénytelen vagyok felfogni, hogy a rendőrség van útban, és nekem egyáltalán nem tenne jót, ha lebuknál. Óvodában dolgozom, nem hiányzik senkinek, hogy megbélyegeznek amiatt, hogy egy éjszakát az őrsön töltöttem, abba bele sem merek gondolni, hogy mit szólna a nagynénikém, ha a sittről hívnám fel, hogy jöjjön értem, ezért bizalmat kell előlegeznem az idegennek, aki nem is annyira az, és jobban a helyzet magaslatán van a látottak alapján, mint én. A kijutással annyi bajom akad, hogy hirtelen tudatosul bennem, hogy nem egyedül jöttem és a barátaim is odabent vannak. Az embermasszával ellentétesen mozgunk, össze fognak taposni valakit, ha így folytatják ezt az utat, de csak szorítom a belém kapaszkodó kezet, vagy éppen fordítva történik, hogy én csimpaszkodom a férfiba, de követem az utasítást és elfogadom, hogy a barátnőimnek egyedül kell megoldaniuk a szórakozóhely elhagyását. Útközben újabb akadályokba ütközöm, mert valaki megragadja a szabad kezemet és egy egészen más elképzeléssel bajlódva próbál erőszakosan átirányítani a másik oldalra. Megrémülök attól, hogy ketten is húznak, de az első erősebb és sikerül kiszabadulnom a kissé sem szimpatikus úriember szorításából. Megváltozik a felállás, mert egy határozott mozdulattal utasít maga mögé a velem kifelé tartó férfi és aztán lerendezi az előbbi pasit, aki nem értett a szép szóból. A szám elé kapom a kezemet attól, hogy egy isteneset húz be neki, és szinte levegőt is elfelejtek venni, de csak amiatt, hogy valaki miattam ütött meg mást. Másodpercek kellenek ahhoz, hogy a hidegben kössünk ki, de a nép sodródik, és nekünk is haladnunk kell. Azt hiszem egy utcával odébb fékezünk csak le, és pont látni az utca sarkáról, hogy nem is egy, hanem két rendőrautó kanyarodik be és áll meg a bejárat előtt, nem tétlenkedve a kiszállással. Kapásból két verekedő embert választanak szét, de csak addig ideig látom a jelenetet, amíg el nem tűnik szem elől a szórakozóhely épülete és egy másik környéken állunk meg az egyik lépcsőház tövében.
- Jól vagyok. – rázom meg a kezemet és ijedten tekintek hátra. – Láttad azokat a rendőröket? Mi lett volna, ha mi is ott maradunk? – nem foglalkozom a tenyerem belső felén csurgó vérrel, aztán lehiggadok és ismételten elveszek a kék szempárban.
- Köszönöm, hogy megvédtél. – bukik ki belőlem a válasz, de a kérdésére nem felelek azonnal, mert kell egy kis idő, hogy észhez térjek. – Hol vagyunk most? Taxival jöttem ide, és… - kissé összemosódnak a közelmúlt eseményei, de igyekszem úrrá lenni a gyomorgörcsömön és a tényen, hogy majdnem lecsuktak. – Öhm… - az agytekervényeim lelassulnak és a torkomban dobog a szívem, miközben egyre jobban liftezik a gyomrom és tudom, hogy közel van az, amit el akartam kerülni odabent. Nem segített az sem sokat, hogy sietség nyomása telepedett ránk, ezért nem túl nőiesen, de a legközelebbi épületnek támasztva a kezemet a földre adom az alkohol által felkevert tartalmat. Az öklendezés nem lányos folyamat, és nem is egy szép látvány, de kénytelen vagyok könnyíteni rajta. Behajlítom a gerincemet és úgy fogom át a gyomromat, miközben a fejfájásom csak erősödik. – Van…zsebkendőd? – érdeklődöm erőtlen hangon, sejtve, hogy talán már egyedül maradtam, de nem sikerül ennyi mindenre fókuszálnom, túlkerekedik rajtam a rosszullét.

- Akkor kész szerencse, hogy én feldobtam a feketét némi vérforraló pirossal.
Pusztán némi játékosság része az, hogy a hátsóm kitolva, pucsítva fordulok egyet, némileg belehelyezve magam a senki véleményére nem adó Deadpool szerepébe, s az az igazság, hogy többnyire így van, csak ennyire nem játszom túl a szerepem. De azon már régesrégen túl vagyok, hogy érdekeljen bárkinek a véleménye úgy igazán. Az a nő vitte magával, aki szerelmet hazudott nekem az oltár előtt, és ennek a szerelemnek gyümölcse lett az a kis csoda, aki most otthon alszik az ágyában. Az egyetlen, amit neki köszönhetek. A többi kátrányként nyúló ragacsos sötétséggel vonja be szívem-lelkem, nem engedve, hogy a bizalom halovány szikrái esetleg átszakítsák a végtelennek ható gátat, és esetleg hajlandó legyek nyitni bárki felé, már azontúl, hogy szíves örömest borulok női ölekbe. A testiségre mindenkinek szüksége van, de több nekem speciel nem hiányzik. Túlságosan nagy pofon landolt a képemen ilyen téren, amiből elég egy is.
Az biztos, hogy a kisasszony rendesen termelt szeszt befelé ma este, ahogy most kinéz, szinte csodálkozom, hogy képes volt úgy lepattintani alig pusztán percekkel ezelőtt a haveromat, és megöntözni engem. Lehet, hogy most ütött be a dolog, fene tudja. Mindenesetre az elég valószínű, hogy azért nagyon nem kellene törnöm magam, hogy kicsit közelebb kerüljek hozzá – kizárólag testi értelemben, ellenben én ezt nem szeretném megtenni, szeretem, ha azért még magánál van a célszemély. Itt ez azért a legnagyobb jóindulattal sem mondható el. Elég beszédes az arcomra nyomott puszi az előző piaszökőkút után.
S úgy tűnik, lehetőségem sem marad ma estére szórakozást találni magamnak, mert jönnek a zsaruk, és eszemben sincs megvárni, míg ideérnek, és esetleg bevisznek hűsölni egy kicsit. Még mit nem. Apaként és tanárként is csúfosan leszerepelnék, márpedig ez nem olyasmi, amit megengedhetek magamnak. Nekem tiszta a fejem, az amazonnak aligha, és fogalmam sincs, mi okból veszem a szárnyaim alá, egyszerűen csak valamiért így látom jónak. Még a végén valaki összetapossa itt nekem és baja lesz, meg még a rendőrök is fülön csípik. Nem kívánok neki rosszat annak dacára, hogy nem volt épp kellemes az első kontakt közöttünk. Ami valójában közel sem az első, hisz párszor már láttam futólag, ahogy átvettem Emmiet az oviban, és pont ma volt egy kellemetlenebb beszélgetésünk, de egyelőre erre még nem eszméltem rá, megzavar ez a jelmez dolog.
Szeretem használni a nőket, mióta elhagyott a feleségem, de soha nem bántanék egyet sem, éppen ezért rettenetesen felkúrja az agyamat az a paraszt, aki elkezdi rángatni Diana-t, jobb híján így hívom magamban, ha már a nevét nem tudom, de igazából szükségem sem volt rá eddig. Azért alapvetően jó kiállású pasas vagyok, aki szereti a fölös energiáit a sportban, a teste építésébe ölni, otthon is van pár gépem erre a célra, és ha ütni kell, nem vagyok ma született bárány. A gimi első évében úgy elgyepálták aszott kis testemet egyszer a végzősök, hogy eldöntöttem, embert faragok magamból. Onnantól azért már a csajozás sem volt probléma. Sokan leragadnak a külsőnél, és mi tagadás, könnyebben érvényesülnek a kellemes küllemmel megáldott emberek. Lényeg a lényeg, hogy behúzok a tahónak, és onnantól némileg magával ragad minket a tömeg eszesebbik része, akik szintúgy hátrafelé menekültek. Így hát egy darabig nincs megállás, de részemről ez nem baj, lévén nem opció a lebukás lehetősége.
- Bevittek volna minket. Igaz, két autóba nem fér túl sok ember, de biztosan jön majd több is, ha rájönnek, hogy kapás van.
Azért megnézem, hogy tényleg rendben van-e a nő, és nem tart sokból kiszúrni a nem éppen sokat takaró jelmezben, hogy vérzik az alkarja. Óvatosan hozzáérek, hogy megnézzem közelebbről. Biztosan be kell kötözni, meg persze előtte lefertőtleníteni valamivel. Ki tudja mit fogdosott össze az a gyökér.
- Nincs mit. Manhattan kellős közepén.
Vonom meg a vállam, én ugyan egészen közel lakom, de aranyszabály, hogy nőt nem viszek haza, igaz, ez többnyire csak akkor szokott érvényesülni, amikor szex van a levegőben, nos, az itt szóba sem jöhet, ám ettől függetlenül szerintem mindkettőnknek nyugodtabb éjszakája lenne, ha hazavinném.
- Szóval, hol laksz? Gondoskodom róla, hogy hazajuss.
Nem szívesen hagynám itt, a rendőröket megúsztuk valószínűleg, de ki tudja, miféle bajba keveredhet az éjszaka közepén egy alig magánál lévő hölgyemény. Sok jót azért nem jósolnék neki.
- Basszus.
Fűzöm hozzá a kommentáromat az éjszaka meglehetősen abszurd jelenetéhez. És a lehányt cipőmhöz. Nos, azért azt meg kell hagyjam, hogy ez abszolút nem szerepelt a terveim között. Azért tök kedvesen megfogom a haját, nehogy lehányja nekem azt is, noha hazaérve biztosan első lesz a zuhany, legalábbis én azt tenném a helyében, így lefeküdni aludni… rendkívül kellemetlen élmény lehet reggel felébredni belőle.
- A passzos cuccom alatt épp elfért a tárcám meg a kulcsom, sajnos zsebkendőnek nem maradt hely.
Mondjuk bizonyos tekintetben már elég szűkös a cucc, és mostanra hidegnek ugyancsak elmondhatom, lévén a kabátom az benn maradt, és az övé szintúgy, de vagy a kabát, vagy a sitt. Szerintem nem kérdés. Azért élek a gyanúval, hogy a női táskákban nagyobb eséllyel lapul zsepi – nálam is van többnyire, Emmie miatt, de most nincs itt, szóval zsepi sem volt szüksége, gondoltam én…
- Megnézem a tatyódban, jó? Szerintem nálad van.
Hacsak nem kapok egy jó adag csapkodást, csúnyán nézést, vagy még egy adag hányást, akkor kizárólag zsebkendőkeresési célzattal belenyúlok a táskájába, mert hát tény, hogy arra most azért nagy szükség van, viszont szerintem ő már nem igazán képes összeszedett gondolatokra.