Egy újabb péntek este, ami nálam egyet jelent a bulikkal általában. Eredetileg mostanra mást terveztem, de Kit nem ért rá valami halaszthatatlan dolog miatt, úgyhogy jobb program híján marad ez. Nagyon ajánlom neki, hogy jövő hétre szabaddá tegye magát, mert elvárom, hogy velem jöjjön a kiállításra. Nem érdekel, hogy mennyi kedve van hozzá, nekem mennem kell és nincs kedvem egyedül vigyorogni ott minden jött-mentre, akik próbálják elemezni a művészetemet. Kell valaki, aki visszafog, illetve akivel elpezsgőzhetem ott az időt, hogy ne unjam szét magam. Majd, ha megveszik az egyik művemet, akkor még talán kap is valamit hálából, csak legyen ott!
Valamiért most különösen felhúzhattam magam, ugyanis nem tudom elengedni azt a tényt, hogy nem ért rám a legjobb barátom. Jó persze, neki is van élete, de miért pont most?! Lehet titokban lecserélt valamelyik jogis majomra? Áh, az nem lehet… Kit nem olyan unalmas, mint ők, ennyire meg csak nem mentem az agyára. Általában egy buliban mindig a csajok körül forog az eszem, most viszont valahogy nincs kedvem egyhez sem, így csak a pultos zsebét tömködöm a pénzemmel és a telefont forgatom a kezemben. Írjak, vagy ne írjak neki? Néha hagyhatnék neki időt is pihenni, amennyi dolga van szegénynek… Mondjuk maga vállalta akkor viselje a körülményét!
Beletelik pár pohárba, mire arra az elhatározásra jutok, hogy felhívom. Szarok bele, hogy hajnal van, nem az első eset. Tolja ide a pofáját, most rögtön, míg szépen mondom! Kicsit homályosan, de azért megtalálom az ő nevét a névjegyek között. Türelmetlenül kopogok a pulton, mi az istenért nem veszi fel egyből? Ne aludjon! Már kezdem feladni, mikor végre mintha felvette volna, bár ebben a zajban nem vagyok ebben annyira biztos. –Hahó, Kit-kat, hallasz?! – ordítom bele a telefonba, hiszen a saját hangomat is alig hallom, biztosra akarok menni, hogy ő mindent értsen a dübörgő zene mellett. – Unatkozom, told ide a képed, de izi…beh! –csuklom el a mondat végét és valamelyest próbálok érthetően beledünnyögni a telefonba, de nehezen megy már az artikulálás ennyi pia után. Amúgy szokva van hozzá, biztos megérti. – Van 5 perced, érted?! 5, nem több…. Ha, nem érsz ide, akkor… -akadok el fenyegetésem közepette, mert komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy akkor mi lesz. Végül egy perc hatásszünet után folytatom is a mondandómat. –Csak gyere! – Azzal le is teszem, nem merítem tovább a telefonomat. Kitudja, mennyi idő mire összeszedi magát és idefárad. Lehet gyűjtenem kéne neki egy kocsira, csak, hogy ne legyen kifogása akkor, ha hajnalban nincs metró. Hm, túl drága a kocsi, megérdemli egyáltalán? Na, majd holnap fontolóra veszem, addig kapaszkodom a pultban, mert húz a fejem. Vagyis hát, a gravitáció húzza és nem a sok tudás miatt, úgy őszintén.

I doubt vodka is the answer, but it's worth a shot

Sosem voltam híres a türelmemről és a megértésemről. Mindig elvártam ezt másoktól, de én magam valahogy képtelen voltam másokkal szemben így viselkedni. Tudom, így aztán nem csoda, hogy kevesen és nem olyan sok ideig bírják ki mellettem, de ez van. Megszoksz vagy megszöksz, te döntésed. Bár bevallom, még nekem is fura, hogy így 16 év után Kit egyszer sem választotta az utóbbit. Egyszerűen csak bele törődött volna? Hiszen annyi barátja van velem ellentétben, simán le is válthatna. Mondjuk, most lehet éppen ezt teszi és ezért mondta le egyből a pénteket, anélkül hogy végig hallgatta volna, hogy mit terveztem magunknak. Sosem csinált ilyet, mindig előtte szólt és nem akkor mikor már kitaláltam valamit. Egyszerűen, csak lekoppintott… Hát jó, ha ő így játszik, akkor legyen. Majd én sem veszem figyelembe mikor híres neves festő leszek.

Duzzogva támasztom is a pultot, az egyik kedvenc báromban. Hiába ezt szeretem a legjobban, most valahogy még unom is. Se a lányok, sem pedig a zene nem köt le, és még most valahogy fel is baszom azon magam, mikor szitkozódásomból néha kibillent egy-egy csinos lány. Lehet, hogy feszült vagyok, de egy dugás most nem segít rajtam. Furcsa, de még ilyen sem volt. Tuti beteg vagyok, na akkor meg pláne szükségem van Kitre, hogy főzzön nekem valami csoda levest, ami kigyógyít a nyavalyából. Nem mellesleg, férfi létére egész jól főz. Hozzám képest ő nem robbantja fel a konyhát és az ő főztje nem hogy ehető, még finom is. Szigorúan csak emiatt engedem meg, hogy nálam aludjon, mikor szabad a lakás és nincs ott nőnemű, mert legalább tudom, hogy nem nekem kell kínlódni a kajával és még nem is mérgezem meg magam.

Fogalmam sincs mi lehet most velem, hiszen végig csak rajta rágódom és tulajdonképpen a semmiért morgolódom. Tisztára olyan mintha féltékeny lennék. Pff, én, hogy rá… Hát hogyne. Már miért is? Mire is kéne nekem annak lennem? Csak mert egyszer lekoppint? Komolyan elkéne mennem egy dokihoz, mert ha már én se találom a probléma forrását, ott már gond lehet. Pedig már van bennem alkohol rendesen, őszintének kellene lennem magam előtt is. Vagy nem?

Alig várom, hogy végre felvegye azt a nyavalyás telefont. Minek van neki, ha nem lehet utolérni? Mikor úgy sejtem, hogy felvette ordítok is bele merő szeretetből, na meg én is alig hallom a hangomat, akkor ő is értsen belőle valamit, erre meg flegmázik itt velem, na jó van, ezt megjegyzem. -Adok én neked olyan számolást, ha ideérsz… - mordulok rá, mert ő csak ne szórakozzon itt velem, meg rajtam! Amiért ilyen vicces kedvében van nem is hagyom, hogy végig mondja a mondanivalóját, úgy sem hallom tisztán. Meg majd megoldja azt, hogy rám találjon. S, láss csodát, egy pillanatba került, hogy ide teleportáljon! Jó, lehet csak nekem esett ki röpke 10 perc, vagy több, de az most jelentéktelen. - Kitieeeeeeee, de rég láttalak! - vigyorodom el és keblemre ölelem, míg meg nem hallom, hogy haza akar engem vinni. - Nyem megyek! - durcásan felfújom az arcomat, mert hát mit képzel ez? - Gyere, meghívlak egy körre… - rántom közelebb a pulthoz és adom is le a rendelést, miszerint, kérünk 2 vodkát.

I doubt vodka is the answer, but it's worth a shot

Őszintén, nem szeretem, ha a Finnen kívül máshogy becéznek, és nagyon én sem aggatok másra ilyeneket. Kivéve, ha részeg vagyok, mert akkor megindul a kreativitás és akkor nincs megállj. Pedig elég sok kell nekem ahhoz, hogy a becézgetésre áttérjek. Sajnos Kit-kat is eléggé megváratott most, így kénytelen elviselni ezeket a csodás megszólításokat tőlem, illetve azt, hogy nem engedem sehova! Nem - nem. Ha fuvar miatt hívtam volna kint vártam volna meg, de mivel eszembe sincs távozni, így el sem hagyom a pultot. Unatkozom és hiányzik a cimbim, ennyi.

Sosem szoktam szagolgatni, de most, hogy így magamhoz ölelem, van valami furcsa az illatában. Nem, nem a parfümre és nem az izzadtságra gondolok, hanem a bőre illatára. Egész kellemes, ami fura így bele gondolva. Hisz bioszról, mintha az rémlene, hogy csak annak az embernek az illata fog meg aki tetszik nekünk. Vagyis valami hasonló volt a lényege. Csoda, hogy egyáltalán még ilyenekre emlékszem. De most valahogy megcsapta az orromat és eszembe jutott. Mondjuk józanul annyira nem ölelgetem, meg szagolgatom, lehet ezért nem tűnt fel. De amúgy is hülyeség, a lányokat szeretem. Már az orrommal is baj van.

Nem érdekelnek a kifogásai, akkor is inni fog ha kocsival jött! Majd max hívok egy taxit, a kocsit meg majd reggel intézi az anyja, de nem engedem csak úgy elhúzni minden nélkül. -Nem tudom, most valahogy idegesítenek… Elegem van minden nő neműből, csak a baj van velük. Egyszer megdöntesz egyet és már azt hiszi jártok ezért teper utánad. - horkantok fel, majd lehúzom a piát. Vagyis csak húznám, de aztán "jobb" ötletem támad. -Egy love shot? Uh, vagy rendeljünk egy tequilát és akkor lenyalom rólad a sót, na? - nevetve pillantok rá, bár igazából végig se gondolom azt amit mondok. Nem is értem hogy honnan jött ez az ötlet. Mondjuk a csajok lehet örülnének a látványnak, vagy végre leszállnának rólam. Mindenesetre kíváncsian várom a válaszát, bár szívem szerint az utóbbi játékot választanám. Nem mintha ez a kettő nem a szerelmesek játéka lenne…Fuh, tényleg részeg lehetek! - Felejtsd el, ezt megiszom és mehetünk. - módosítom a tervet, míg valami hülyeségbe bele nem viszem magam.

I doubt vodka is the answer, but it's worth a shot

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer azt mondom, hogy elegem van a csajokból. Bár most is csak tuti a pia beszél belőlem. Tény, hogy eddig még nem találtam egy igazán fogamra valót sem, de ez még nem jelent semmit. Csupán azt, hogy válogatós vagyok, de egyszer majd meglesz a tökéletes. De most egyelőre úgy érzem, hogy idegesítő mind és nem is akarom, hogy most megkörnyékezzen egy. Ezért is hívtam ide hajnalok hajnalán Kit haveromat. Na meg valamiért ma végig ő járt a fejemben. - Jól… Csak most valahogy nem indít be egyik sem. Nem érzem azt a "fuh, de meg tudnám dugni" érzést egyiknél sem. Lehet csak meguntam ezt…Úristen, kezdek felnőni, hívd a dokit! - az elején még csak morogtam az orrom alatt, de a végére, egészen kétségbe estem.

Kétségeimre azok a fura gondolatok is rátesznek, amik Kitről jutnak eszembe. Egy pillanatra meg is nyugszom, mikor látom, hogy lehúzta az italát. Szuper, akkor ezt megúsztam. Kijelentésére viszont felhorkantok. - Most ugye viccelsz? Mi az, hogy akkor jobban sietsz? A csókomra palyázol? - vonom fel a szemöldökömet. Még viccnek is rossz volt. Ám mire kettőt pislogok már kapom is a kezembe a poharamat. Máskor sosem itatott így, mint most. De ám legyen, le is húzom. Kicsit érzem, hogy ezt talán nem kellett volna, főleg, hogy most jön a lényeg. Most tényleg belemegy a játékba? - Ch, ma még egy lányba sem, nyugi - szemet forgatva nyújtom is neki és hagyom hogy oda szórja a sót.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem remegtem meg a művelet alatt. Nem tudom miért, ilyen még nem volt. Az biztos, hogy nem az undortól, vagy a csiklandóssága miatt lett volna. Fura, az egyszer biztos. De az talán még furább, hogy mikor rám kerül a sor olyan helyet szemelek ki magamnak, ami nem normális. Mármint két fiú között. De akárhogy merem végig, mindig ott akad meg a szemem rajta. Kicsit vacillálok, hogy megtegyem e, de valahogy az alkoholnak nagyobb hatása van felettem, így közelebb lépek hozzá és megbillentem kicsit a fejét. Talán nem a leghigénikusabb terület, de az a fenét érdekli most. Megfogom a citromot és csurgatok egy keveset a nyakára, majd jöhet rá a só is. Végig sem gondolom mit csinálok, csak egyszerűen lenyalom róla a mixet majd lehúzom a tequilat és bekapom a maradék citromot. De arra a következtetésre kell jutnom, hogy ez fejben sokkal jobb ötlet volt, most ugyanis minden bajom van. De tuti a tequila hibája, az már nem kellett volna nekem. Melegem van, érzem hogy ég az arcom és nehezen kapok levegőt. Olyan furcsán szorít a mellkasom. - Menjünk haza… - hunyom le egy pillanatra a szemem, hátha jobb lesz egy kicsit.

I doubt vodka is the answer, but it's worth a shot

Nem tudom mire vélni a mai viselkedésem, de úgy őszintén Kiten sem tudok nagyon eligazodni. Mármint, mik ezek a fura megjegyzések tőle? Tény, hogy máskor is vannak érdekes hozzászólásai, de ezek most tényleg nem a szokványos kategória. Persze, lehet én képzelek bele már többet mindenbe. -Igen, lennél olyan tökös? Akkor miért vagy még mindig szingli? – bökdösöm meg picit az oldalát, elvégre még nem láttam túl sok lánnyal. Jó, persze, nem kell mindenkinek az én életformámat követnie, de azért fura, hogy nincs senkije, pedig annyira nem is vészes a srác.

Igazából nem is tudom, honnan jött az ivós játék gondolata, azt meg végképp nem, hogy én miért a nyakát tűztem ki célul. Mármint, azért mégis csak a haverom nyakáról van szó, szóval ez egyáltalán nem túl baráti kategória már… Szerintem ez tökéletesen jelzi azt, hogy mennyire is sokat ittam. Ideje is menni, még mielőtt nagyobb hülyeséget nem csinálok. Egyébként sem érzem már magam olyan jól. Melegem van és csupa olyan tünet kerül elő, ami még nem volt egy buli alkalmával sem. Szólok is Kitnek, hogy most már mehetünk, elvégre úgy is azért jött, hogy haza vigyen, most már megteheti. Ennyi alkohol amúgy sem árthatott meg neki. Bár a bamba tekintetét látva, nem igazán látom így. Szólok neki még egyszer, hátha akkor mutat némi működőképességet. Türelmetlenkedve várom, hogy fizessen és haladjunk, mert nem várok rá félórát, annyi idő alatt taxival is haza jutok.

-Részeg vagyok, nem halott. –horkanok fel a kérdésére. Még, hogy ölbe vigyen engem… Milyen kérdés ez? Morogva karolom át a derekát, hogy azért mégse szédüljek ki mellőle, és alig várom, hogy kiérjünk a hidegre. Az kell most nekem, mert úgy érzem, hogy menten lángra kapok. -Hol a kocsi? – nézek körbe, remélve, hogy azzal jött, mert most egy örökké valóság lenne gyalog haza mászni, hiába nem lakom olyan messze.

I doubt vodka is the answer, but it's worth a shot

Na, már… legalább a szád elé tennéd a kezed! – mordulok rá. Hihetetlen, hogy neki nem tanították, hogy nem illik csak úgy köhögni a semmibe, még ha csak a nyálát is nyelte félre ez a szerencsétlen. – Ühüm, hát, ha te ezzel nyugtatod magad… - na, nem mintha olyan szarul nézne ki a másik –gondolom én – de azért javítana a dolgon, ha néha kicsit több töke is lenne. Akkor talán még valaki fel is figyelne rá. Bár biztos van olyan is akinek a nyuszi fiúk az esetei, ki tudja?  -Csak merj a lábamhoz érni és addig éltél! – pff, még hogy ölben…. jól néznénk már ki. Mi vagyok én, egy 40 kilós, 150 centis csaj, hogy emelgetni kelljen engem? Törném le a kezét annak, aki ilyet fontolgat ellenem.

Nem túl egyszerű kitántorogni ennyi ember között, de lassan már feltűnik a fény az alagút végén, ahol már levegőhöz is jutni. Egyből ki is ráz a hideg, amint kiléptünk az utcára. Mégis mióta van itt ilyen hideg? Kicsit átmelegedhettem odabent, remélem legalább kocsival jött ez a féleszű. Szerencsémre legalább a járművet nem hagyta otthon, ha már az eszét igen. Igyekszem követni is, de nem könnyű belőni sem a kocsit, sem a nyitott ajtót. Mármint, látom én, hogy hol van, csak nem úgy érzékelem a térbeli távolságot, így néha neki-neki ütközök a kocsi oldalának, de meglesz az! Huppanok is be, várva, hogy végre hazavigyen, erre még elkezd itt tökölni nekem. –Mégis mióta cigizel? – horkanok fel rajta, hiszen velem ellentétben úgy tudtam, hogy ő mindenben tiszta. Valamit csak tanul tőlem a gyerek, már ideje volt ennyi év után. Az öt percére meg már csak szemet forgatok. Egyáltalán tudja, hogy működik a cigi? Mármint, hogy a meggyújtása után, hogy szokás ezt letüdőzni? Egészen megvagyok lepve a fejlődőképességén.

Csak lustán az ülésnek dőlve figyelem és várom, hogy végre tisztuljon annyira a fejem, hogy ne gondolkozzak olyan abszurd dolgokon, mint azon, hogy egész helyesnek mondható ez a tökfej. Cigivel a kezében egész nagyfiús a srác. – Fű van benne? – pillantok rá reménykedve, bár úgy is tudom előre a válaszát, ami lelombozó. Jó, mondjuk, akkor aztán sosem jutnánk haza, szóval most ez esetben jobb is, hogy nincs. – De csak azért, hogy haladjunk… - veszem is el tőle, hogy besegítsek neki és egy jó nagyot szívok belőle, majd a magam szórakoztatására fújom is Kit arcába. Had füstölődjön, azt mondják, az szépít is meg tartósít is. – A szüleid nem panaszkodtak még rám, hogy rossz hatással vagyok rád? Gondolom nem magadtól szoktál a cigire. Mindenesetre, az enyémhez ne nyúlj kérdezés nélkül, nem tudhatod, hogy mi van nálam…. Mondjuk, sokszor még én sem tudom – vigyorodom el, majd egy újabb slukk után adom is vissza a tulajdonosának.