Braylen && Finn

A magam részéről nem annyira örültem ennek a karantén dolognak annak ellenére sem, hogy alapvetően szerettem Braylennel lenni. Lényegében tényleg ő volt az Államokban a legjobb haverom, hiába vett körül egy csomó ember, valamiért mégis úgy éreztem, hogy ha valakire, akkor rá biztosan számíthatok. Bárki bármit mond, az én tapasztalataim szerint megbízható embernek minősül... Csak elég őrült módon kell megfogalmazni a gondolatainkat.
Éppen ezért nem volt semmi meglepő abban, hogy miután kirúgtak a kollégiumból, lényegében ő volt az első ember aki a tudtomra adta: hozzá mehetek. És hiába van vagy ezernyi vendégszobájuk, én mégis az övét választottam. Nem vagyunk kisfiúk, hogy rinyáljunk annak a tényén, hogy mennyire ciki van nem ciki valakivel egy ágyban aludni. Részemről igazából egyáltalán nem releváns a téma ilyen szempontból. Amúgy meg az első alkalommal letisztázta, hogy a mi kapcsolatunkban ő a férfi, én pedig nem tudtam mit kezdeni ezzel tehát csak röhögtem rajta.
Alapvetően megtestesítjük mind a ketten a saját kis hazánkat, és hiába élek már jó ideje Amerikában, ettől függetlenül is korábban kelő típus vagyok, mint Braylen. Ilyenkor persze igyekeztem elütni az időmet mondjuk az Instagram pörgetésével, itt-ott elszórva a like-okat. Egyet Dee- nek, Egyet Isabelnek, és egy határozottan Sabrine bikinis szösszenetére is futotta. Ha tetszenének a szőke lányok, határozottan csinosnak találnám,  de számomra semmi különleges nem volt ebben a típusban. Ugyanígy voltam a vörösökkel is, Dániában egész gyakoriak a vörös lányok, mi pedig gyakran mentünk Koppenhágába csak úgy... Emlékeztetnem is kell majd magam arra, hogy megkérdezzem Brayt valamiről, ha felébred.
Nem tudom mennyi idő telhetett el pontosan, mire némi mocorgásra lettem figyelmes a magam melletti helyen, viszont mire odakaptam a fejem, már megemelkedett a srác és lényegében egy hatalmas szénaboglyát láttam csak belőle, ami a haja akart lenni. Éppen ezért nem is bírtam nagyon visszatartani a röhögésem.
- Hogy nézel ki? – néhány határozott mozdulattal kisöpörtem a tincseket a homlokából, aminek hatására a fejéből is láttam már valamit – Nem neked való ez a hosszú haj dolog. Hiába döglenek utánad, reggel egészen ijesztőnek tűnsz így.
Szándékosan tettem Star Wars utalást arra, hogy mégis kire hasonlít, mert azért szorult belém ennyi illem. Nem otthon vagyok, és ha ő utcára tesz, akkor kénytelen leszek más alvóhelyet nézni magamnak, ami talán nem lesz ennyire kényelmes a továbbiakban.
- Mi a mai terv? – pislogtam rá, és elnyomtam én is egy ásítást – Eléggé unom már a Netflixet. Nincs kedved kimozdulni?
Korlátozások ide, vagy oda, kezdett egy kicsit elegem lenni már. Mivel én nem tartoztam azon diákok közé, akik havonta hazalátogattak a szüleikhez, lényegében maradhattam New Yorkban akkor, ha teljes mértékben megszüntetem az ingázást. Így anyáékkal közösen arra jutottunk, hogy az egyetem fontosabb, tehát nem fogok passzív félévet csinálni magamnak csak azért, mert egy hülye vírus felütötte a fejét.
- Tényleg, akartam valamit kérdezni – egészen komolyan pislogtam rá – Ha Clary bejön neked, akkor Bree miért nem? Ő is szőke, pici vékony, törékeny. Mi a különbség kettejük között?

476 szó || outfit

Braylen && Finn

Valamiért nekem New York sokkal idegenebb helynek tűnt már a kezdetektől fogva. Kanada szimpatikusabb választás volt, gondolom az időjárási tényezők miatt, illetve jelen esetben gondolnunk kell arra is, hogy micsoda természeti csodák vannak ott. Első ránézésre senki nem gondolná rólam, hogy kifejezetten szeretek túrázni, de mi mind ilyenek voltunk. Engem kifejezetten feltöltött az, ha egy zöld területen lehettem a saját gondolataimmal. Szerettem a csendet és a nyugalmat magam körül, New Yorkban pedig, ha valamit, akkor ezt határozottan nehéz megtalálni.
Éppen ezért is lehet furcsa az, hogy a karantén beköszöntével én magam is úgy döntöttem, hogy mégis a nagyvárosban maradok. Ennek lényegében annyi volt az oka, hogy ez az egész vírushelyzet nagyon bizonytalanul hatott ki hát, ha úgy tetszik… Mindenre. Emiatt pedig senki sem tudta, hogy pontosan, hogy meddig fog tartani, meg mikor térhet már vissza minden a normális kerékvágásba. Ez több volt számomra, mint zavaró, így nem nagyon maradt lehetőségem azt illetően, hogy hol maradok. A kolikból ki lettünk pakolva, és ha most hazamentem volna, akkor talán nehéz lett volna azt újból kérvényezni, hogy visszajöhessek ide. Nem hiszem, hogy a tanulmányaimnak jót tett volna az, ha otthon kitalálnak valami kemény korlátozást és majd nem engednek visszarepülni, ezt pedig szerencsére a szüleim is így gondolták.
Már jó ideje bebútoroztam Braylen szobájába, és itt voltak a saját cuccaim is, de ennek ellenére is ha kedvem volt hozzá, egyszerűen eltulajdonítottam az ő ruháit, vagy használtam a Netflixét. Eddig nem jegyezte meg azt, hogy zavarná, én pedig nem akartam egész nap egyedül punnyadni a vendégszobában. Mivel sok időt töltöttünk együtt, szinte természetessé vált az, hogy már az ő szobájában aludtam el. Az elejétől kezdve csak a bőröndöket pakoltam be a vendégszobába, amit tőle kaptam. Mivel most nem tudtunk bulizni menni, az én kelési szokásaim visszatértek, bár szerintem, ha kiütjük magunkat is korábbi vagyok Braynél. Mint minden reggel, most is én ébresztettem fel őt, de ezt egyáltalán nem bántam. Egyrészt, mert innentől kezdve legalább unatkozni nem fogok, másrészt pedig határozottan sokat nyomott a latban az is, hogy vicces volt látni a mérges fejét, amiért ez megtörtént.
- Kinyomjam a szemed? – persze röhögve kérdeztem meg, a hangom viszont mélyebbnek és fátyolosabbnak hatott, mert én sem tértem még rendesen magamhoz. Azzal nála nem lehetett annyira próbálkozni, hogy majd úgy marad, az arca, mert minden bizonnyal mérgesen is tökéletesnek látja magát.
- Miért, hogy kelnek a filmsztárok? – gondolom ugyanúgy büdös szájjal, izzadtan, kócosan és hozzá hasonlóan zombisak is. Legalábbis az életben, az tény és való, hogy egyes romcomokban mindez egyáltalán nem játszik, mert mindenki tökéletes. Hála az égnek, hogy sosem voltam annyira szentimentális, hogy ilyen szarokat nézzek a nőimmel. Alapvetően a közös filmezés sosem opció egy párkapcsolatban, vagy bármilyen szituációban, ahol az egyik fél nő, a másik férfi, és nem testvérekről van szó. Nyilván a húgommal kénytelen vagyok Barbie meséket nézni, de az megint más. Kellene egyszer csinálni egy challenge-t abból, hogy ki bír végig nézni bármit egy nővel anélkül, hogy rámászna. Azt hiszem a legtöbb idő amit kibírtam az kőkemény negyven perc volt.
- Rendeljünk Starbucksból – jelentettem ki határozottan, és én magam is a telefonom után nyúltam – Én pedig állom majd. Ezért fogadtál be. Mert ilyen hálás vagyok érte, és megetetlek cserébe.
Az arcomon vigyor volt, miközben megnyitottam egy applikációt, ami ételkihordással foglalkozik. Már bőven nyitva vannak az éttermek és kávézók, tehát nem lesz probléma, de ettől függetlenül is várom Bray esetleges ellenvetését az ötletemmel kapcsolatban. Minden bizonnyal nem hülye szendvicsekre vágyik, mert ő maga annyira nem édesszájú, hogy lekenyerezhető legyen holmi sütikkel. Nekem a Mc reggeli is megteszi. El fogunk hízni a karantén alatt és bukjuk a fogadásunkat.
- Hát nem tudom, most a Netflix helyett toljuk az HBO Go-t? Jobb ötleted van? Gondolom tanulni nem nagyon akarsz – amióta ideköltöztem, én is jobban elengedtem az előadásokra járást, ami miatt kevésbé értettem az anyagot is, de hát… Valamit valamiért, nem? Minden bizonnyal voltak az ittlakásomnak feltételei, az egyik kimondatlan pedig biztosan az volt, hogy nem hagyhatom Brayt unatkozni.
- Akkor jó lesz a Starbucks? - kérdeztem, aztán ismét felé fordítottam a fejem - Rendelek egyet neked, Drágám. Nem szeretem amikor morci vagy.
Röhögve nyúltam a srác arca felé, hogy valami buzis simogatásszerűt véghez vihessek rajta, de szerintem még mielőtt megtehetném, meg fog akadályozni benne. Ezt én nem is kifejezetten bántam volna, mert homárkodni valahogy mindig kínos volt, de mi ketten akaratlanul is ugrattuk egymást hasonlóval.
- Hát akkor a szájába kell adni valamit, nem? – én magam sem értettem, hogy pont Braylenből miért hiányzik ennyire a kreativitás, ha már szinte küldetésként kezeli azt, hogy az összes valamire való, jól kinéző szőke lányt legalább egyszer a magáévá tegye. Sabrine pedig határozottan befért volna a keretben, ezért nem is értettem, hogy Clarissa mi az istenért érdekli ennyire. A másikat amúgy is könnyebb lenne megkapni, nem?
- Tudod, hogy én nem vagyok oda a te típusodért – azt már nem állítom, hogy rám jobban ragadnának a nők, mert egyikünk sem panaszkodhat, meg a barátságunkat amúgy sem hiszem, hogy az határozná meg, hogy ki szed fel több csajt. Meg mi alapvetően nem zárjuk ki az osztozkodás lehetőségét sem, bizonyos határokon belül. Nyilvánvalóan egy életre összevesznénk akkor, ha egy olyan nőt dugnék meg, akit öt alkalomnál többször maga mellett tartana. Azért én is tisztában vagyok az árulás fogalmával.
- Nem mondom, hogy rá teszek fel mindent – igyekeztem nagyon megválogatni a szavaimat – De nem tűnik annyira könnyen kaphatónak, tehát el kell játszanom a jófiút. Főleg, hogy már kaptam pár fekete pontot is, meg ott van az a kínai srác, aki most bezavar a képbe.
Aki nyilvánvalóan pasi szemmel is jól néz ki, nem véletlenül él a testéből a srác modellként. Bár szerintem akár hímringyóként is rommá keresné magát már csak azzal is, ha ránézne egyes nőkre. Mondhatnám akár úgy is, hogy határozottan megüti a mi szintünket.
- És a kis vadlovad betörésével, hogy állsz? – mert nem csak nekem volt miről beszélgetnem vele – Megszelídítetted már azt a rideg nőszemélyt? Tudod azt szokták mondani, hogy a rossz fiúkat nem lehet megváltoztatni. Szóval most azzal a technikával dolgozol, hogy elronts egy erkölcsös jó kislányt?

985 szó || outfit

Braylen && Finn

- Jól van nyugi már, baszd meg – nyilvánvalóan nem akartam őt sértegetni és csak poénból raktam hozzá az utolsó szót a mondandómhoz, de az biztos, hogy nem is mertem volna mást mondani neki. Úgy érzem, hogy az határozottan csak egy dolog, hogy az erőviszonyokat tekintve nagyjából egy kaliber vagyunk. Én magam határozottan hittem a testvériségben, és mivel összesen egy darab húggal rendelkeztem, szívesen tekintettem Braylenre úgy, mint egy fogadott kistesóra. Alapvetően, ha jobban belegondoltam, kettőnk közül határozottan én voltam az a srác, aki kevésbé érezte azt, hogy kifejezésre kellene juttatni az érzelmeit. Gondolok itt elsősorban arra, hogy kettőnk közül ismét én voltam az a személy, aki bár használta a baszd meg szót, ennek ellenére sem éreztem magam se frusztráltnak, se idegesnek még – Unatkoztam. Te is megtennéd velem ugyanezt, nem?
Talán nem kellene ennyire feltűnően szórakoztatnom saját magam. Pontosan tudom, hogy Braylen a Sátán seggéből mászott elő bébiként. Nem rossz dolog magával az ördöggel jó kapcsolatot ápolni, de ennek ellenére is sejtettem azt, hogy ha bizonyos szabályokat megszegek nála, vagy olyan határokat lépek át, amik miatt akár tiltólistára is rakathat, akkor meg vagyok lőve. Alapvetően ennek egyáltalán nem éreztem a súlyát, mivel bármennyire is nyálasan és undorítóan hangzik ez, mi ketten nem a semmiért lettünk barátok. És nyilvánvalóan nem kell annyira drámai módon kezelni az egészet, de neki hála, nem kellett azzal vesződni, hogy albérletbe költözzek. Ezért pedig határozottan hálás voltam akkor is, ha nem mutattam ki annyira az irányába, ami mind a kettőnk számára így volt a jobb… Egyikünk sem volt túl nyálas típus.
- El vagy tévedve, ha azt hiszed, hogy jelenleg így nézel ki – nyilvánvaló volt, hogy csak szívatom, de az egoja érdekében hajlandó voltam hozzátenni a következőt – Legalábbis, jelenleg nem vagy az esetem. Tudod, hogy nem jönnek be a szőkék, veled ellentétben.
Ennek ellenére úgy kacsintottam rá, mintha legalábbis flörtölni készülnék vele. Mivel én tényleg nyomokban szőkének számítottam, szerintem tetszettem volna Braynek akkor, ha meleg lett volna. Ugyanakkor azt is tényként kell kezelni, hogy az én sötét haj és szem fétisem ugyanúgy érvényesülhetne, ha egy csapatban játszanánk. Talán az a legjobb megfogalmazás ránk, hogy mi együtt szeretjük a különbözőséget, és ettől lehetünk tényleg jó barátok.
- Nekem mindegy, a te házadban vagyunk – a rendelés felajánlás szimplán kompenzálásként szolgált volna azért, hogy felkeltettem őt. Nyilván a pénztárcám nem ürülne ki azért, hogy meghívjam őt egy kávéra, meg valami reggelire, de ha nem, hát nem. Nekem teljesen mindegy, hogy hol eszünk, az pedig tagadhatatlan tény, hogy a Yang házon belül konkrétan egy teljes étterem működik. Sokkal másabbnak tűnik ez a közeg, mint ahonnan én magam származom, pedig azért sokat elmond a családunk életszínvonaláról, hogy a szüleim finanszírozni tudják azt, hogy egy borostyán ligás egyetemen tanulhassak.
- A Netflixen már majdnem minden értelmes filmet megnéztünk – ezen a ponton elhúztam a szám – Legalábbis gondolom nem velem akarod megnézni a Csókfülke részeit. Illetve kettőnk közül neked vannak alvilági kapcsolataid, tudnod kellene, hogy mi van nyitva és mi nincs.
Az utolsó mondatot már ismét vigyorogva tettem hozzá. Azt a részét már elengedtem, hogy mi ketten épületeket fogunk tervezgetni, pontosan tudom, hogy az utolsó pillanat előtt nem fogom tudni rávenni őt a munkára. Mondjuk nekem se nagyon volt hozzá kedvem, hiába szerettem pepecselni például a makettekkel, voltak olyan pillanataim, amikor egyáltalán nem szerettem volna ilyesmivel foglalkozni.
- Ha kidobsz, akkor kénytelen vagyok írni Isabelnek, és megnyerni a fogadásunkat – elég magabiztosnak hangzott a számból a dolog annak ellenére is, hogy egyelőre nem igazán tudtam haladni a dologgal kapcsolatban. Szerencsémre mondjuk az ő lánya is ellenállt. Hozzátenném, hogy én alapból hátrányból indultam, de ha erről kezdtem volna el rinyálni, akkor az nyilván részben fapinás lett volna, meg kétlem, hogy meghatná őt.
- Az emberek nagy része nem tud semmit megenni sajt nélkül – úgy vontam meg a vállam, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne – És ti laktózérzékenyek sajnos kevesebben vagytok.
Én a magam részéről mondjuk határozottan belehaltam volna abba, ha nem kérhetnék mindenbe extra adag sajtot. Az pedig manapság még mindig nem elvárható, hogy tartsanak laktózmentes tejtermékeket minden vendéglátós egységben. Legalábbis szerintem kurva macerás lehet megoldani, hogy az semmilyen laktóz tartalmú termékkel ne érintkezzen, mivel az előkészítő felületek is logikusan beleszámíthatnak a helybe.
- Nem nekem van szőke fétisem – határozottan derűs volt az arcomon a mosoly – Láttam eleget az életem folyamán. Szerintem te lennél a legboldogabb ember Norvégiában.
Leszámítva azt az aprócska tényt, hogy sosem megy le teljesen ott a nap, neki meg mintha lételeme lenne a sötétség. Annyi pénzzel, mint amennyivel ő rendelkezik, pedig annak sem kellene problémát jelenteni, hogy hol vegye meg az alkoholt. Ugyanolyan könnyedén emelné le a bolti polcokról a piát, mint itt, pedig a röviditalt még én is a hajókon vásároltam meg.
- Neked volt már latin szeretőd? – fel mertem volna tenni az összes vagyonomat arra, hogy volt neki. Hiába állítja azt, hogy a szőkék a zsánerei, ennek ellenére is azt gondolom, hogy határozottan nem jelentene neki gondot az sem, ha egy gyönyörű, barna színekkel megáldott lánnyal kellene együtt lennie. Én is megdugtam a szőkéket, ha arról volt szó.
- Elhívom randizni – úgy vontam meg a vállam, mintha tényleg ennyire egyszerű lenne a dolog. Azzal már egy ideje tisztában voltam, hogy ha nemet fog nekem mondani, akkor addig kell ezt folytatnom, amíg meg nem gondolja magát. Ha egy idő után elég idegesítő leszek neki, akkor vagy eljön velem, vagy rám hívja a rendőröket. Bíztam benne, hogy ha az utóbbi történik meg, akkor maximum tárgytalanná válik a fogadásunk, mivel Bray jól fog szórakozni a helyzeten, de ahhoz, hogy ez ténylegesen megtörténjen, még egyszer el kell majd adnom neki a lelkemet.
- Szerintem ezzel nem érdemes szórakozni – finoman ráztam meg a fejem – Miért szeretsz ennyire veszélyesen élni?
Mondjuk elég egyértelmű volt, hogy minden bizonnyal megteheti a dolgot. Ha az én apám nem nevelt volna szigorúan mind engem, mind a kishúgom, akkor minden bizonnyal én is folyamatosan gátlástalanul azon agyalnék, hogy miként szeghetem meg a szabályokat. Most ilyesmi lehetőségem nincs, mert folyamatosan az öreg péklapát kezei vannak a szemem előtt.
- Mi az, hogy még érte sem? – én magam is éreztem, hogy sikerült kiragadnom a lényeget, de egy ideje már sejtettem azt, hogy nem véletlenül nem hagyja annyiban ezt a lányt. Arra mondjuk nem számítottam, hogy majd normális választ fogok kapni a kérdésemre, de egyszerűen kíváncsi voltam, hogy miért egy olyan személyben fogadott velem, aki egyáltalán nem akar vele lefeküdni.
- Nyugodtan elmondhatod. Megvannak a saját módszereim – egyszerűen csak megrántottam a vállam – Isa vörös barátnőjével sikerült szerezni a jó pontot?
Szerintem az a bizonyos este mind a kettőnknél csak a rossz pontokat gyarapította, de mindegy volt. Én már elkezdtem felállni az egészből, bár az is teljes mértékben igaz, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mint ahogyan gondoltam. Vajon az állatvilágban is ilyen haragtartóak a nőstények?
- Tőlem aztán. De te döntöd el, hogy hova megyünk – lett volna tippem arra, hogy mit akar csinálni, de valami sokkal jobban érdekelt jelenleg – Miért pont Clarissa?

1 137 szó || outfit

Braylen && Finn

- Feljelentesz? – talán túlságosan is hangosan és lelkesen kezdtem el röhögni azon, amit mondott nekem. Én sem voltam biztos benne, hogy ezzel mennyire vívom ki Braylen haragját, de elképzeltem, ahogyan besétál a rendőrségre és előadja a magáét. Mondjuk ezzel legalább el tudnánk érni, hogy anya és apa meglátogassanak, mert muszáj lenne idejönniük, de összességében valószínűleg nem meghitt pillanatokat töltenénk el egymással, hanem agyon lennék csapva. Soha nem volt rendőrségi ügyem még, szóval nem most akarom elkezdeni ezt a dolgot.
- Honnan tudod, hogy én nem vagyok éhes? – nem lehet elindítani a napot evés nélkül. Soha nem értettem egyet azokkal, akik gyakorlatilag a testük megőrzésének érdekében kihagyták a reggelit, vagy összesen egy darab protein shake-et ittak meg. Értem én, hogy figyelni kell a vonalakra, meg kockás hasak szükségesek ahhoz, hogy felszedjük a csajokat, de én sosem áldoztam volna be ezért az egészségemet. A protein shake inkább vacsorának való, mint reggelinek, illetve tök jó snack azokon a napokon, amikor az ember nem bűnözhet. A mai nap viszont én normális reggelire vágytam, amit minden bizonnyal tökéletes állapotban kaphattam volna meg a Yang család konyhájától is. Szinte biztos vagyok benne, hogy az ő személyzetük sokkal jobbat tud holmi Starbucksos reggelinél, de ez nem azt jelenti, hogy mindig nem tudom, mondjuk kaviárra vágynék. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy Bray egyáltalán nem eszi meg azt, csak összességében kicsit sem néznék furcsán, ha hirtelen megjelennének a Yang család szolgái egy rakás olyan étellel, amit jó eséllyel életemben nem láttam még. Ezen a ponton mindig rájövök arra, hogy teljesen mást jelent Európában felnőni egy jóléti társadalomban és összességében tisztában lenni a szerencsével és a bőség fogalmával, de szerényen állni az élethez. És ehhez képest Braylen élete idegen volt annak ellenére is, hogy valószínűleg nekünk is bőven lehetőségünk van pénzzel begyújtani a kályhában, hiszen Amerikában tudok tanulni a szüleim számlájára, ösztöndíj nélkül. Mondjuk valószínűleg a sportolói karrierem miatt egy pillanatig sem lett volna kérdés az, hogy felvesznek-e a Columbiára, vagy nem.
- Nem mindenki nevelkedik úgy, hogy a gyomra az gyerekkora óta egy feketelyuk legyen, ami mindent elpusztít – mutattam rá a tényre, ami talán egy kicsit rasszista volt az én számból. Mondjuk kezdjük ott, hogy szinte minden annak tűnhet, hiszen nem csak fehér, hanem nyáron még szőke férfi is vagyok, mint egy vérbeli náci. Más kérdés, hogy annyi közöm van a germán népekhez és a kereszténységhez, mint viking őseimnek volt kb. Elviekben a norvég evangélikus egyház tagja vagyok, gyakorlatilag utoljára akkor voltam templomban, amikor megkeresztelték a húgomat.
- Pont azért, amit te is mondtál – vontam meg a vállam – Én nem értek a laktózérzékenységhez, ellenben halat ettem egész életemben.
Nem túl meglepő, alapvetően a nemzeti konyhákat kulturális, társadalmi, de főként területi adottságok alakították ki. Mivel Norvégia tengerek mellett elhelyezkedő ország, kicsit sem meglepő, hogy a konyhánk nagy részét adják a halak és egyéb tengeri élőlények. Nekem mondjuk elég extra ízlésem van, mivel a rénszarvas hús, a homár és a bálna steak alkotják a kedvenc ételeimet, amik mind annyira drága alapanyagnak számítanak, hogy nem tudtam anyámat okolni azért, amiért nem csinálta meg nekem őket hetente mondjuk.
- Szóval ennyire számít, hogy mit gondol Clary? – vontam fel a szemöldököm – A fogadásról szól ez, vagy csak nem akarod elveszíteni a játékbabádat?
Nem gúnyolódni akartam a lányon, tényleg nem tehettem arról, hogy szabályosan úgy nézett ki az irreálisan vékony derekával és nagy fenekével, mint azok a Barbie babák, amikkel a húgom játszott kisebb korában. Emellett az, hogy szőke haja és nagy kék szemei voltak, már csak hab a tortán. Pontosan láttam azt, hogy miért tetszik Braynek, ugyanakkor mi ketten nem szimplán giccsesek, egyenesen undorítóak lennénk Claryvel egymás mellett. Bár összességében nem ez volt az egyetlen érv amellett, hogy miért ne írjam fel a listámra. Sosem feszegettem a határokat, de azt éreztem, hogy Bray meghúzta őket, ez pedig azzal jár, hogy én nem tehetem meg ugyanezt Claryvel. Mármint a meghúzást. És mivel alapvetően egy békés, megalkuvó személy vagyok, szívesen megdugom bármelyik másik jó nőt az egyetemen. Nekem nem a haveromé kell, ha már válogathatok is.
- Nem unnád magad halálra egy olyan országban, mint Norvégia? – pislogtam rá – Értem én, hogy művelődni és világot járni akarsz, de Oslo nem olyan, mint New York. Ebben a városban többen élnek, mint az otthoniak egész Norvégia területén.
Persze én nem voltam ellenére, hogy akár kettesben elutazzunk oda. Szívesen bemutattam volna a családomnak, mert már tudtak róla, és szerintem a szüleim kedvelték volna. Talán Braylen az a fajta srác volt, aki szerette játszani azt, hogy mennyire borzalmas, de attól még az illemmel tisztában volt, emellett egy olyan közegből származom, ami elfogadó. Nem volt okuk ferde szemmel nézni rá. Talán apa egy kicsit tartózkodó volt az elején, de az anyukám undorítóan hasonlított azokra a családanyákra, akik mindenkit szívélyesen fogadnak és naivan kedvelik az embereket, akiket a gyerekeik hazavisznek.
- Maga a tény is furcsa, hogy volt barátnőd – talán idiótának tűnt közöttünk a beszélgetés, mivel elröhögtem a mondat végét, de szerintem teljesen jogos volt a megjegyzés – És ő az oka annak, hogy már nem akarsz barnákkal randizni?
Valószínűleg csak arról van szó, hogy nem egy felszínes pöcs. Lehet arról beszélni, hogy kinek mi a zsánere és talán mi ketten most még nem akartunk megállapodni senki mellett, de se én, és talán Braylen sem gondolta volna nagyon menőnek azt, hogy negyven évesen még mindig egyedülállók legyünk és a húszévesek után rohangáljunk. Annyi idősen már a fiam szőke fejére akarom rakni a tenyerem, vagy éppen a lányommal akarok lenni, nem pedig azon gondolkozni, hogy gyorsan összeszedjek valakit magam mellé, különben egyedül fogok meghalni.
- Hát azt csak nem hagyná, hogy az utcára kerüljek – vontam meg a vállam, de nem vettem volna rá mérget, hogy a kijelentésem teljes egészében megállja a helyét. A legutóbbi buli annyira sült el rosszul, hogy szinte biztos voltam abban, hogy Isa nem látna szívesen a kanapéján. Sosem afelől érdeklődtem, hogy otthon él-e még, vagy már elköltözött, de ha az előbbi variáció áll fenn, akkor meg csak annyit tudok mondani, hogy én egyszerűen nem az a fajta srác vagyok, akit az édesapák szeretnének.
- Semmi – rántottam meg a vállam – Nem tudtam, mert nálunk nincs ámokfutó, ezáltal középső gyerek se. De most már Jesievel ketten vagytok középsők, nem?
Alapvetően is, mivel ikrek voltak, feleslegesnek éreztem úgy beszélni róluk, hogy szétválasztottuk őket. Nyilvánvalóan nem voltak egy személy, különböző nemmel és jellemvonásokkal is bírtak, de teljesen felesleges lett volna őket nem középsőként kezelni úgy, hogy Braynek megjelent a féltestvére és őt is a család részévé tették.
- Nekem egyáltalán nem meglepő az, hogy érte sem változnál meg – nyilvánvalóan a kérdés, amit benyögtem tényleg nem volt elég egyértelmű – De Clary miben más, mint a többi?
Jó ideje foglalkoztat a kérdés, de nem találtam rá választ összességében. Alapvetően először furcsa volt, hogy Clary nevét egyáltalán megjegyezte, aztán pedig annyit kezdte el hangoztatni, hogy már én is megtanultam azt, ahogy a szőkeséget hívják. Talán tetszett Braynek, hogy tudja bosszantani azzal, hogy Valerie-nek hívja, de nekem kifejezetten furcsa, hogy ennyi idő után sem veszítette el az érdeklődését a lány iránt, aki folyamatosan nemet mondott neki. Sőt, mintha csak egyre többet beszélne róla.
- Azért elég nyomorék lennék, ha rászorulnék a tanácsaidra ennyi idősen – nevettem el magam – Nem akarsz elmenni pick up artistnak? Szerintem bőven vannak olyan férfiak, akiknek segíthetnél.
Alapvetően durva belegondolni, de sokat számít az is, hogy az ember hogyan lövi be a haját, vagy egyáltalán veszi-e a fáradtságot erre. Én nem hittem abban, hogy létezik a tökéletes, kócos frizura, meg összességében nekem nem volt a stílusom az, hogy ápolatlannak tűnjek. Az összes srác, aki birtokolta a kócos haj erejét, az reggel szenvedett azzal, hogy úgy nézzen ki és meghódíthassa vele a kis alter picsákat. Ha az ember nem foglalkozik eleget a külsőjével és a belső fejlődésével, akkor soha nem lesz ahhoz elég önbizalma, hogy egyáltalán barátkozni merjen másokkal, nem pedig leszólítson még egy lányt is.
- Miért baj, hogy látott titeket? – egyre inkább kezdtem nem érteni, hogy mi zajlik közte és Clarissa között – Nem ez az első alkalom, hogy nővel látott.
Egyáltalán nem akartam találgatásokkal idegesíteni őt, vagy azzal, hogy belezúgott-e a csajba. Nem gondoltam volna cikinek tőle, amiért megkedvelt egy szép lányt, aki amúgy is érdekelheti, mivel sokkal több energiát fordít rá, mint bármelyik másikra, akivel közben együtt van. Nem az én dolgom beszélni az ő érzéseiről, majd elmondja nekem, ha akarja. Emellett az én feltételezéseim is lehetnek bőven tévesek.
- Nem adnád oda a kocsid – ez egy tény volt – Még a használtat sem vehetem meg.
Nem tudtam elítélni azért, hogy ennyire féltette az autóit, én sem szerettem, ha az otthoni kocsimba bárki használta volna az enyémet. Persze biztos vagyok benne, hogy anya és apa csinálják ezt, de rendben vagyok vele, mert legalább karban van tartva az autó.
- Persze, szerintem is így volt – nevettem el magam. Furcsa dolog ez a spiritualitás, hogy még Bray életét is mennyire átszőtte a neveltetéséből fakadóan. Ehhez képest én talán vaskalaposan híve voltam a realitásnak és eszembe sem jutott volna azon gondolkozni, hogy ki volt előző életemben a feleségem. Viccből sem, mert nem hittem benne, hogy rendelkeztem ilyennel korábban.
- De, pontosan arra számítok – vontam meg a vállam – Viszont valakitől azt tanultam, hogy ha kidobnak minket az ajtón, akkor be kell mászni az ablakon. Azt hiszem kezdem komolyan gondolni a dolgokat.
Magam sem tudtam, hogy hogyan kellene erről beszélnem neki, de ez így kimondva határozottan nem úgy hangzott, mint a fejemben, szóval inkább felálltam és az ajtó felé indultam.
- Ha menni akarunk valahová, akkor kezdhetnénk a napot mondjuk egy zuhannyal. Elcsórom a samponod – nem, nem menekülni próbálok a válaszadás elől. Csak segítek a királyfi kedvében járni.

1 580 szó || outfit