Otthon ülök az asztalomnál és a hajamba túrva a kezemmel támasztom a fejem egy félig megírt új dal felett. Kezdek kiégni már a sok agyalástól és ez így ma már nem fog elkészülni úgy, hogy elégedett legyek. Hátradőlök a székemen és elkezdem nézni, hogy az egyetemi társaim milyen helyen voltak eddig bulizni, kell valami kikapcsolódás, bár az nem teljesen az én műfajom, de nem is a saját számaimra fogok táncolni. Muszáj szünetet tartanom. Fel is állok és elindulok a szekrényemhez, nem tudom mit vegyek fel, mi ideális egy ilyen helyre? A ruhatáram legalább kilencven százaléka biztos nem. Egy fekete ruhán akad meg a tekintetem, aminek a vállai szabadok és a combrészen és vé alakban a dekoltázsnál ki van szaggatva. A combom közepéig ér körülbelül és tökéletesen rátapad a testemre. Tökéletes lesz, már csak egy pánt nélküli melltartót kell keresnem, azt amit csak felcuppantok és nem látszódik semmi belőle a ruha alatt, mert nem szorít oldalt körbe. Meg is találom, majd keresek egy harisnyát, ami a térdem felett-ig fekete, tovább meg bőrszínű, szinte nem is látszik. Keresek hozzá egy szép magassarkú és talpú cipőt, hogy ne én legyek a hónajcirkáló és el is indulok a lift felé, hogy a drága A3-mas fekete audimmal nekivágjak az estének. Csak némi készpénz meg a bankkártyám teszem el, meg pár női dolgot, ami a smink igazításhoz meg ilyenekhez szükséges lehet. A fekete táskát átvetem a vállamon és megindulok Manhattenbe. Elég jól haladok, amikor a lámpánál megállva megakad a tekintetem egy bár nevén. Fortune, na igen a szerencse, az jól jönne nekem is, már nem a siker miatt, mert az megvan anélkül is, inkább a barátok hiányoznak meg az emberek, akik körbevesznek és nem a pénzem vagy a hírnevem akarják meglovagolni. Amint vált a lámpa megnézem hol tudok lekanyarodni a közelben és el is indulok erre a helyre. Nem tudom mennyire lesz bulis, de biztos túl korán van még, addig majd alapozok kávéval, megtudok ezt-azt a helyről, meg ha lehet kapni valami ételt, hát az is jó lenne, ha nem, akkor meg csak lehet rendelni pizzát vagy valamit. Mikor belépek, tapasztalom, hogy nincs nagy tömeg még, de hát ilyen helyeket az később szokott kialakulni. Megállok az ajtóba körülnézni, miközben azért egy hellót köszönök, majd elindulok a pulthoz. Annyira nem foglalkozom az emberekkel, csak a helyet figyelem meg, van tánctér, szóval akár itt is maradhatok egész estére, ki tudja még. - Egy lattét kérnék. Leülök a bárhoz egy székre és a táskámból előhalászom a telefonom és a bankkártyámat, hogy tudjak egyből fizetni is. Az itallapra vándorol a tekintetem és magam elé húzom, majd felpillantok a kiszolgáló személyzetre, majd vissza a lapra, hogy megnézzem milyen áron vannak az italok. Ha túl olcsó az nem jó, mert sok csóri fog idejönni és az nekem nem túl jó.
Szokásos nap, szokásos vendégek. Ilyen korán általában még nem az éjszaka vadjai szoktak betévedni a helyre, sokkal inkább olyan emberek akiknek nem volt jobb dolga, és egy jó beszélgetésre, vagy valami alkoholra vágytak. Az a fajta aki megissza a felest munka előtt meg munka után is. Nem mondhatnám, hogy a lecsúszott réteg volt, de azért akadtak köztük elég masszív alkoholisták és olyanok is akik világukat nem tudták. Meg persze ott volt a már említett másik fél, akik beszélgetni jöttek. Történetesen én általában azzal a felével töltöttem az időm, a másikat pedig kiszolgáltam. Elcsevegtem és jópofiztam az emberekkel, míg be nem indult a bolt. Pont ez volt a szépsége annak, hogy saját helyem volt, nem kötött az idő és akkor csináltam azt amikor kedvem tartotta. Természetesen ezt is ésszel kellett, hiszen máshogy nem éltem volna meg az egészből. Plusz, azért csináltam mert akartam egy nyugis helyet teremteni a fáradt és kikapcsolódni vágyó férfiak és nők számára. És sikerült, úgy gondoltam, hogy jobban is mint terveztem. - Howard, vegye le a lábát az asztalról, legyen szíves. - Elengedtem egy enyhe célzott jellegű mosolyt és az illető teljesítve a kérésem gyorsan összekapta magát. Szerettem a vendégeimet, de megvoltak azok a szabályok amiknek a betartását elvártam mindenkitől. Jó voltam abban, hogy egyszerre legyek rendes és tekintélyt parancsoló. Tekintettel a katonai múltamra elég kellemetlen is lett volna, ha ne tudtam volna pár részeg embert rendre inteni. Telt múlt az idő, és elvoltam semmi extra nem történt. Akár hiszitek akár nem amúgy ide elég sok híresség járt be éjszakánként, és ez cseppet sem zavart, feldobták a boltot, és itt az is a szabályok között volt, hogy a nagyobb hírrel rendelkező embereket békén kell hagyni, így mindenki ennek tudatában érkezik ide. Eddig remekül bevált ez a szabály. Az viszont nem volt annyira gyakori, hogy egy nevesebb zenész nappal szabadul be az én kicsi báromba. Épp a tízóraim és a kávém kellős közepén voltam, amikor Caitlin Star megjelent az ajtóban, csinos és ellegáns mint mindig. Valamikor korábban már volt vele alkalmam találkozni, még ha nem is emlékezett rám. Mivel sok -féle zene irányzatért rajongtam, az ő általa játszott számokat is kedveltem. Meg sem szólaltam, csak végignéztem, ahogy a pulthoz sétál és helyetfoglal, majd kér egy kávét. Valójában megilletődhettem volna, de az nem én lennék. Számomra mindenki ugyan annyi volt, és még ha rajongtam is valakiért, akkor sem akartam a nyakára nőni, így inkább hagytam a dolgot. - Rendben. - Bólintok és beizzítom a kávéfőzőt. - Két cukor? - Kérdem, miközben mikor a kávéfőző végzett csak lerakom a kávét és odakészítek mellé két, barna és fehérként, tehát azt tölt bele amit kedve tartja. - Általános fáradtság, vagy nehéz nap? - Teszem fel a kérdést. Bár nehéz volt nem tudni, hogy ki ő ha otthon vagy a zenében, de mégis úgy gondoltam jobban esik majd neki, ha egy kicsit azt érezheti, hogy nincs a nyakában a fél világ, így úgy tettem, mint akinek fogalma sincs. - Nagyon extravagáns az öltözék… Színészkedsz vagy ilyesmi? -
Szerencsére nincsenek sokan és igyekszem nem észrevenni, ha bárki felismer, mert most nem vagyok olyan hangulatban. Messzebbre indultam el, mégis itt kötöttem ki, csak remélem, hogy nem fogom megbánni. Persze valahogy nem illek be teljesen sehová, már a megjelenésemmel felhívom a hím egyedek figyelmét általában, nem hiába kezdtem el modellkedni is, de leginkább csak goth és boszorkányos ruhákban. Ezt a stílust szeretem és képviselem leginkább, bár volt már rajtam fehér ruha is, amiben nagyon ártatlan kis angyalnak tűntem. Szerencsére a pultos nem dob hátast tőlem, szóval mikor kérdez felpillantok. - Ha lehet három rendes cukrot kérek hozzá. Nem vagyok az a éljünk egészségesen típus, mert hát a legtöbb dolognak nem tudjuk még a hosszútávú hatását, csak okosak szerint egészségesebb. Nos, inkább maradok annál, amit több ideje fogyasztanak az emberek. Az étlapot pásztázom, amikor ismét kérdés érkezik. Sóhajtva pillantok fel, mintha csak erre a kérdésre vártam volna, hogy kiönthessem a szívemet. De nem szeretek panaszkodni, ezért kapom azt a rengeteg pénzt, hogy dalszövegeket dolgozom, majd valami aláfestő zenét komponálok alá. - Kicsit sok volt a munka és kell egy kis kikapcsolódás. Közlöm végül teljesen normálisan, mintha csak egy egyszerű munkás ember lennék ezzel az általános problémával. - Extravagáns? Összehúzom a szemöldököm meglepetten, én azt hittem, hogy ez megállja a helyét majd mindenhol és hozzám képest azért visszafogott is mondhatni, hiszen nem valami fűző van rajtam és nem is vittem túlzásba a sminkemet sem. Lehet el kellene mennem vásárolni még a buli előtt a közelbe, de fogalmam sincs, mi a normális ilyen helyre. - Színészkedni? Nem, én ahhoz béna vagyok. Legyintek is, tényleg nem az erősségem az érzelmek megjátszása és mások alakítása. Saját magam is nehezen hozom néha, de hát a kemény rockos csaj nem mindig jön olyan könnyedén, főleg ha hullámvölgyben találom magamat. A kávém mellől a cukrot kibontva beleöntöm és kevergetni kezdem, kicsit bele is merül a tekintetem. Mostanában nem aludtam túl sokat, de majd ez feldob remélem és talán még ihletet is kapok, amit gyorsan a telefonomba bepötyöghetek. - Mikor kezdődik a buli este és van itt VIP rész? Teszem fel a legfontosabb kérdéseket, mert jó lenne elvonulni kicsit, ha olyanom van vagy ha megjelenne itt valami újságíró és zaklatni kezdene.
Úgy láttam, bár lehet hogy tévedek, de nem dobott hátast az én szerény kis báromtól. Nem mintha elvártam volna ezt akárkitől, pontosan tudtam, hogy vannak nagyobb és népszerűbb helyek az enyémnél, és valahogy pont az tette egyedivé, hogy nem akartam ezt a város legjobb klubbjává tenni, pont addig volt tökéletes míg nem csak a profit dominált. Természetesen nagy része volt ebben annak is hogy pénzt kerestem vele, de soha nem ez volt a fő profilja. - Persze, tessék. - Tettem elé, a kis tartót, amiben a szépen becsomagolt kis hosszúkás tasakban lévő cukrok sorakoztak. Személy szerint én nem voltam híve a cukornak, nem kimondottam voltam édesszájú. Sokkal inkább mondtam volna magam a csípős beállítottságú fickónak, aki szerette a jó fűszerezést és az erős ételeket. Ő azonban láthatóan nem vetette meg a cukrot. - Hát, azt hallottam itt elég jól lehet lazítani, ha az ember el tudja engedni a gondjait és nem kapaszkodik foggal körömmel beléjük. - Megengedtem magamnak egy enyhe mosolyt felé, aztán elkezdtem letakarítani a pultot. Miközben a legtöbb figyelmemet ennek a tevékenységnek szenteltem, azért nem felejtettem el a vendégeimet sem és oda oda pillantottam a többi itt tartózkodóra, hogy mindenkinek megvan mindene. Úgy látszott továbbra is nyugalmasan folytatódik a nap. - Extravagáns… tudod az amikor valaki nagyon egyedi. - Kuncogtam egy kis szarkazmussal a hangomban, és hosszú simításokkal fejeztem be a takarítást, majd leraktam a törlőt a mosogató mellé. - Pedig úgy nézel ki, mint egy színész.. vagy valami művész. Általában a művész lelkűek szoktak ilyen dekoratívan öltözni, vagy a zenészek. - Valójában nem tartott sehova a beszélgetés, csak felvettem egy fajta csevegő hangnemet, hogy kicsit eltereljem a figyelmét arról a dologról amin az agya pörög, talán egy kis időre el tudja engedni a problémáit. - Ha bulizni jöttél akkor még jó pár órát kell várnod, az emberek 6-7 óra előtt nem nagyon kezdenek el inni. Sőt, így péntek környékén még általában tartanak egy kis pihenőt is délután mielőtt betévednek, és csak utána szabadulnak be, így körülbelül 8-9 felé várható a legnagyobb pörgés. - Adtam meg a választ a kérdése egyik felére, majd utána kis szüntet tartva folytattam. - Természetesen van privát része a bárnak, de nem igazán szoktuk használni, nincs rá szükség, itt mindenki békén hagy mindenkit, akárki is legyen. Bár szabályok… - Böktem a tábla felé, ahol nagy betűkkel ki volt írva a 7. szabály, hogy mindenkinek a szórakozása és jóléte elsőbbséget élvez azzal szemben, hogy más mennyire akar vele kapcsolatot létesíteni, és az is, hogy balhé vagy panasz esetén a balhézó fél ki lesz téve a helyről, tekintet nélkül arra hogy ki vagy mi ő. - De ha nagyon szeretnéd a VIP részt, akkor a csigalépcsőn felmész, és jobbra találod, nyugis, bár onnan nem igazán lehet átélni az itteni életet. - Vontam vállat egy kedves mosollyal és közben nekiálltam kiszolgálni pár embert, akik akkor léptek a pulthoz.
Nagyon tetszik a hely, megvan a maga varázsa, csak azért jöttem tovább az ajtóból, mert hát ott még ki is fordulhattam volna és senki sem szólt volna semmit. Legalábbis a szemembe biztosan nem. Az érzelmeim persze nem tudom annyira kifejezni, mint szeretném, hamarabb énekelek és írok egy számot, vagy játszok a zongorán valamit, amivel kifejezem magam. - Köszi. Nem csak három szálat kaptam, az egész készletet kitette elém, hogy vegyek belőle, ha úgy szeretném. Elég édesszájú vagyok, de azért nem vetem meg az ízletesebb ételeket sem, bár megszoktam már a gyors éttermes kajákat, ahol kocsival ki lehet kérni és már mehetek is tovább. Nem túl egészséges, de hát a mai világban mi az ugyebár. - Milyen nagy igazság. Sóhajtok és felpillantok a bárosra, elég barátságos és látszólag nem is tudja ki vagyok vagy csak nem hozom lázba, ki tudja, már elfogadtam, hogy nem mindenki szereti a zenéimet. A kávém kavargatva a kezét figyelem, ahogyan a pultot takarítja. Ettől kicsit úgy éreztem, hogy nem lenne jó pont most kilöttyintenem a kávét, mert amilyen kis béna vagyok fáradtan, simán megtörténhet. Két kezemmel fogom közre a bögrét és úgy emelem a számhoz, hogy megfújjam, majd belekortyoljak, majd vissza leteszem óvatosan. - Tudom mit jelent, de azt hittem a szűk miniruha jó bárhová és nem olyan különleges. A művész lelkes résznél felnézek a szemébe, hogy most célozgatni akar valamire vagy tényleg nem ismer fel. A zenésznél hamar lesütöm a szemem és sóhajtok csak. - Modellkedem, bár az nem olyan nagy művészet. Ebből úgyis annyi van, mint égen a csillag, szóval nem dob senki hátast tőle, de talán kimagyarázható a ruha extravagáns stílusa. Az okos órámra nézek, amikor mondja még mennyi ideig nem fog senki sem idejönni bulizni. Nos, addig én biztosan le tudom kötni magam, ismerkedem a hellyel, mit hol találok és persze lehet hogy még az ihlet is megfog és leülök valahová írni kicsit. - Oh. Felpillantok a szabályok táblájára, amit eddig észre sem vettem, meg persze meg sem néztem, hiszen javarészt lehajtott fejjel ültem és magam elé vagy a kávéba bámultam csak. Elolvasom a szabályokat és el kell ismernem elég jól hangzik, nem tudom kié a bár, de engem megvett, hogy maradjak hajnalig is, ha úgy van. Szocializálódnom kell és hát a báros ahogy látom figyel mindenkire, így ha itt maradok, rám is fog, ha nem húzódom el. Amint elmegy az újonnan érkezőket felszolgálni, kicsit jobban is megnézem magamnak, olyan igazi férfi. Elég izmosnak tűnik, magas is és a kék szemei is egész csábítóak, a szőkés hajról nem is beszélve. Csak hát, én túl fiatal vagyok hozzá, szóval esélytelen lenne kikezdenem vele. Ismét felemelem a kávém, hogy kortyoljak belőle, majd a telefonomon megszólal a Panic! At The Disco: Say Amen száma. A táskámba kotorászok, majd mikor megvan, gyorsan fel is veszem, de nem mutatkozom be, mert csak tudja aki hív, hogy kit hívott. Természetesen a managerem volt, hogy nagyon jól állok és pihenjek kicsit, meg talált jó tánc studiókat, amiket elküld emailben és ami érdekel, azzal felveszi a kapcsolatot nekem. Elég szűkszavúan válaszoltam, majd megköszönve a munkáját kinyomtam és vissza gyömöszköltem a telefont a táskámba, amit lefektetek a pultra a kávém mellé. - Van itt valami rágcsálnivaló? Kérdezem, amint mindenki megkapta, amit kért és ha kell a fizetést is megvárom, de amint felszabadul, megpróbálom még ha hülye kérdéssel is, de vissza magamra vonni a figyelmét, még ha ez kicsit önző is. - Nem vagyok ismerős a környéken, de van itt a közelben valami pláza vagy bevásárlóközpont? Lehet tényleg kellene keresnem, valami bulisabb ruhát, ami nem az én stílusom, bár oda jól jönne valami segítség is. Ilyenkor bánom a legjobban, hogy nincsenek barátaim, a szüleim meg mindenre csak igen jó lesz, jól áll, bármit is vegyek fel, oda sem néznek, csak fizetnek. Nagyon nyomaszt belülről ez a magány, ami a színpadon a sok ember előtt elmúlik, mert ők velem vannak és az annyira nagyszerű érzés, főleg mikor elégedettek velem.
Pontosan ezért szerettem ezt csinálni, a kommunikáció miatt. Kimondottan emberközeli élmény volt mindenkivel beszélni, és mindenkit megismerni, végighallgatni a problémáikat. Olyan volt, mintha valakinek a pszichológusa, vagy épp az alkalmi barátja lettem volna. De megesett olyan is, hogy egy ilyen találkozásból tartósabb barátságok születtek, és az sem utolsó ha az ember megismer egy csomó más embert, mindenki máshogy segíthet a másikon. Miközben szolgáltam ki az embereket, mindenkivel váltottam egy pár szót. Nem kell sok minden ahhoz, hogy az ember legalább jó beszélgető viszonyt tartson fenn valakivel, csak hajlandónak kell lennie meghallgatni a másik történetét, és panaszait ha úgy esik. Nyitott szemmel és füllel kell járni, ezt tanultam meg a vendéglátásban szerzett tapasztalatomból. Míg nem végzek az igények kielégítésével valahogy érzem, hogy figyel engem. Valahol a háború során kifejlődött egy fajta hatodik érzékem amivel még ha nem is néztem oda, akkor is meg tudtam állapítani ha valaki figyel valahonnan. Ez néha a civil életben is hasznosnak bizonyult. Nem tudtam megmondani, hogy mi miatt figyelt, de tudtam, hogy figyel. Mikor végeztem a vendégekkel visszatértem és folytattam. - Stílusos, nem tudom, én sosem értettem a divathoz igazán, talán az emberekhez értek egy kicsit... - Itt tartottam egy kis szünetet és tartottam vele a szemkontaktust. Tudtam, hogy bizonyára nagyon nagy nyomást helyeznek rá, dacára annak hogy ha jól emlékszem azt olvastam valahol 20 év körül van. Én 20 évesen alig törődtem többel, mint hogy melyik helyre menjek bulizni és neki meg a nyakába szakad ez az egész hírnév dolog. Biztosan nem lehetett könnyű. Ezért sem vágytam soha erre a fajta figyelemre. - Az egy eléggé telített piac, nem? - Teszem fel a kérdést a modellkedést illetően, tudtam, hogy komolyan mondja a dolgot, látszott az arcán hogy nem élvezi a munkájának ezt a részét. - És ha nem ez a dolog köt le, akkor miért nem kezdesz bele valami egészen másba? - Valójában kimondottan jó voltam abban hogy emberek szemét felnyissam más lehetőségek felé, lehet hogy inkább eladás irányba kellett volna karriert építenem, de amúgy sem érdekel a dolog, így teljesen mindegy volt. Mikor a rágcsálnivalóval kapcsolatban kérdez, nem szólalok meg, csak előveszek két kis tálat, az egyikbe sósmogyorót a másikba pedig ropit töltök, aztán mind a kettőt elé helyezem, aztán halkan odasúgok. - Egy hangos szót se erről… Az öreg Tomot háromszor kellett leráznom, mert mindig utazott a rágcsálni valóra, és minden alkalommal azt mondtam neki hogy nincs. De ha meg adom neki, az összeset elropogtatja… - Aztán visszahúzódom a pult mögé és egy rövid pillantás erejéig elnézek a fickó felé, aki láthatóan nem sejt semmit a dologból, túlságosan el volt foglalva a haverjaival meg a kártyázással. Amúgy észrevettem, hogy a lány próbálja magára vonni a figyelmet. Amúgy sem szoktam senkitől megspórolni azt, de rajta különösen látszott hogy a nyomás nincs rá jó hatással, így figyeltem rá, és úgy döntöttem végighallgatom ha van mondanivalója, hiszen mással nem igen tudok neki segíteni jelenleg. - Két utcával kelet felé van egy pláza, ott van egy nagyobb boltcsoportosulás ahol sok dolgot be lehet szerezni, bár mint mondtam, fogalmam sincs a divatról, szóval nem tudom mennyira divatos dolgokat árulnak. - Közben egy pohár vizet töltöttem magamnak, majd azt kortyolgatva én is leültem, mert a pult tiszta volt, és nem volt senkinek szüksége kiszolgálásra. - Ezek szerint csak átutazóban vagy errefelé? Munka ügy, esetleg szórakozás? - Teszem fel a kérdést.
Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akiknek ilyen könnyedén megy egy kapcsolatépítés. Lehetne olyan pultos is, aki kiadja, amit kérünk és nem kérdez semmit vagy csak bólogat, hogy mondjad csak, de nem figyel és nem érdekli a dolog. Ellenben ő úgy tűnik szereti ezt csinálni és mindenkihez van egy jó szava, legyen az idősebb, fiatalabb, híres vagy csak egy betévedt szegényebb ember, akinek egy italra telik csak. Bár nekem is így menne. - Én egyikhez sem igazán.Kicsit erőltetett mosolyt biggyesztek a számra, mintha ez olyan semmiség lenne, de valójában a legnagyobb szívfájdalmam. A dalaim megérintik az embereket és ennyiben kimerül a dolog. Örömöt okozok egy dedikálásnál, egy új lemez kiadásával, egy turnéval, de nem tudom mennyire hagyok mély nyomot olyanoknál, akik eljönnek meghallgatni és a leghátsó sorból nézne csak és esélyük sincs velem találkozni. Persze több ezer emberrel nem is tudnék lepacsizni, meg nem is a stílusom, de megköszönném, hogy eljött, mert nekem sokat jelent minden egyes ember. - Igen az, de szerencsére elég sok a fényképész is, akik új modelleket is keresnek, szóval így van benne változatosság is, nem dolgozom háromszor ugyanazzal általában. Hacsak nem a lemezborító jön szóba, mert ott általában ugyanaz szokott lenni, mert előre megtervezett az egész dolog is. - Elégedett vagyok a munkámmal, csak túlzásba vittem és most pihennem és lazítanom kellene kicsit. Most már őszintén mosolyodom el, mert ez igaz. Persze most is azon kattogok, hogy ha jön ihlet, akkor azt le kell írnom, mert félek, hogy ha nem teszem, akkor nem készülök el időben. Szeretek hamarabb végezni, úgy több időm van felkészülni és mivel élőben énekelek, így a hangszálaim is kímélnem kellene közben, nem énekelhetek egész álló nap, de egy hamis hangot sem szeretnék ejteni, mert az végzetes hiba is lehet. Mikor kérek valami rágcsálni valót, akkor kapok mogyorót is meg ropit is. Szeretek édes ital mellé sósat enni, nem tudom ez milyen beteges szokás, de nem is érdekel, mert ha egyszer ez esik jól. - Cipzár a számon. El is húzom a kezem a szám előtt, majd egy ropiszálnak neki is esek, hogy lassan harapdálva eltüntessem. Hátrapillantok Tom felé, aki a haverjaival kártyázik és láthatóan nagyon jól elvan. Mélyen sóhajtok és visszafordulok, hogy ismét a kávémba merüljön el a tekintetem, miközben érte nyúlok és ismét kortyolok belőle. Annyira fáj, hogy nekem nincs senki, akivel összeülhetnék így, anélkül, hogy fizetnék a társaságukért. A hírnév meg sem kottyan, a baj a gazdagsággal van, elkényeztettek születésem óta és nem sikerült barátkoznom. Amit láttam, hogy a pénz majd megoldja és mosolyogni fognak, ami pillanatnyi siker. Én is ilyen voltam, de már elszakadtam a szüleimtől, őket meg már annyira nem is érdeklem, csak ha fellépésre akarnak jönni vagy ha barátoknak akarnak ingyen jegyet kérni. Szörnyű emberek, de legalább egymást szeretik. - Szerinted át kellene öltöznöm az esti bulihoz? Lehet nem ártana valami paróka is, hogy ne ismerjenek fel, bár megmozdulni nem sok kedvem volt, inkább újabb ropi szálakat vettem ki és egyesével nekiálltam az elpusztításának. - Lehet kár volt nekem is kitenni, mert mind el fog fogyni. Jegyzem meg, mert szeretek rágcsálni és szinte biztos, hogyha nem veszi el előlem, akkor el fog fogyni mind. Az osztozkodás meg még mindig nem erősségem, főleg, hogy elém tette az egészet. - Igen, csak átutazóban, nem ide indultam, de nem is volt kedvem tovább menni, mert úgy hogy mennék haza. Na igen, taxira is telne bőven, de ha már saját autóval vagyok. Csak most esik le, hogy ha iszok, akkor viszont nem vezethetek hazafelé, mert szorult belém annyi felelősség, hogy a saját és mások épségét ne veszélyeztessem. - Szórakozni indultam, de mire odaérnék már javában zajlana, szóval így érkeztem ide túl korán. Az mutatóujjammal a bögrét simogatom, ha nem iszok, akkor nem fog menni a bulizás, mert nem tudom úgy elengedni magam. A francba, nem akarom itt hagyni a kocsimat. - Egyedül dolgozol itt vagy este már többen lesztek? Próbálom magamról elterelni a szót, elvégre mit is mondhatnék, ami nyilvános és nem titok. Amint rájönnek ki vagyok, veszélynek vagyok kitéve és már így is olyan bizalmatlan vagyok mindenkivel.
Valahogy sosem vonzott a hírnév. Voltak lehetőségeim és sok mindent tehettem volna, de amennyire lecsúszott tinédzser voltam, aztán amennyire megnevelt a hadsereg, cseppet sem hiányoltam bármiféle figyelmet akárkitől. Egyszerűen úgy segítettem az embernek, ahogy tudtam, végtére is mindegyikünknek ezt kéne tennie. Nem voltam szent, és bőven volt a rovásomon, de azért úgy gondoltam ez egy pozitív tulajdonságom. - Azt hittem a modellek és divattervezők mind nagy guruk a ruhák terén. - Csodálkoztam el egy pillanatra, hiszen furcsa belegondolni, hogy valaki aki ruhákkal foglalkozik, nem ért a divathoz, pedig mintha így vettem volna le az alapján amit az imént mondott. Furcsa volt az egész számomra, természetesen tudtam, hogy a zenészek is csak emberek és pontosan annyira vágynak a sima emberi kommunikációra mint bárki más, de közel sem hittem volna, hogy ez a lány ennyire introvertált, márpedig számomra a viselkedése, a testbeszéde és a tónusa ezt árulta el. Mint mondtam, az évek alatt felszedtem némi tapasztalatot az emberek terén, emellett régen megtanultam, hogyan vallassak ki embereket, bár ez egy másik történet egy egészen másik életből, és itt cseppet sem az volt a célom hogy bárkiből kikényszerítsek akármit. - Pedig nem rossz dolog, ha az ember ugyan azokkal dolgozik, végül is így alakulnak ki rendes emberi kapcsolatok, főleg felnőtteknél. - Fejtettem ki a véleményem, bár tény, hogy neki még rengeteg ideje volt felépítenie magát, fiatal volt és még rengeteg dolgot kellett megélnie ahhoz hogy teljesen kifejlődjön a személyisége, a következő tíz évben akár még teljesen át is formálhatja a személyiségét és az imidzsét. Minden attól függ, hogy ő hogy dönt és mit akar kezdeni az életével. - Hát akkor ne fogd vissza magad, ez a hely pont azért van, hogy lazíts. Ahogy a többiek is. - Közben a szemmel körbepásztáztam az embereket, és láthatóan mindenki teljes nyugalommal fogyasztotta az ételét italát. - Rendben, ez a mi közös titkunk. - Vigyorogtam rá, aztán hátradőlve újra kortyoltam a vízből. Láthatóan felvidult attól, hogy van akivel megoszthatja a gondolatait. Vicces egyébként, hogy mennyire mások vagyunk mint aminek mutatjuk magunkat, amikor jó a kedvünk. A legdurvább szótlan introvertált is jókedvű és nyitott ha komfortosan érzi magát a helyen ahol van, és valahol ez is egy oka annak, hogy ennél nem bővítem tovább a bárt, egyrészt a méret növekedéssel veszítene a komfortérzésből, másrészt kevésbé lenne személyes a kapcsolatom a vendégekkel, amit megint csak sajnálnék. - Ne aggódj, neked sem adtam ki az összeset, nekem is kell valami az unalmas pillanatokra. - Mosolyogtam, és tényleg nem csak poénnak szántam, valóban félre volt rakva a nasi nagy része. Végtére is nem árultunk sem ropit, sem mogyorót, csak magamnak tartottam, és néhány vendégnek akik kérnek. Ide amúgy is inkább iszogatni és beszélgetni járnak az emberek mint enni. Régen megfordult a fejemben az ötlet, hogy étterem részt is lehetne nyitni, aztán rájöttem, hogy nem értek az ételekhez, és nem vagyok szakács, így visszakanyarodunk az előző problémához, túlságosan nagy változás lenne és méretnövekedés. - Nos, örülök, hogy végül is ide keveredtél, jó társaság vagy. - Bólintok majd folytatom. - Valójában nem vagyunk az a kimondottan kiöltözős hely, nem kell sem puccos cucc, sem semmi extra, itt a lényeg, hogy az ember el tudja magát engedni és lazíthasson. Válaszolom a ruhás kérdésére, én ugyanolyan ujjatlan felsőben szoktam nappal és éjszaka kiszolgálni az embereket, csak általában az esti pörgés előtt elrohanok és lezuhanyzok meg átváltom a szettet egy frissre. De különösebben nem volt sem dress code, sem semmi elvárás, bár a jóízlés határait azért betartattam. Volt egy alkalom amikor egy hölgyemény egy átlátszó melltartóban akart besétálni bármilyen felső nélkül, és bár engem igazán nem zavart volna tudtam, hogy vannak olyan határok amiket be kell tartani így hazaküldtem. - Most sem vagyok egyedül… - Mutatok a három asztallal arrébb söprögető srácra. - Ő ott Bruce, a kisegítő személyzet. Rendes gyerek… aztán ott van Marcy az egyik táncoslány, ő most éppen ebédel ha jó látom, és éjszaka elég sok táncosunk van. Ruhában táncolnak… - Ezt minden alkalommal le kellett szögeznem mikor valakinek az agyába rögtön a sztriptíz táncosok ugranak. - Emellett pedig időnként van egy beugrós pultos, hogy kimehessek és jobban tudjam figyelni itt a dolgokat. Általában este vagy a pultot viszem vagy a biztonsági személyzetnek segítek. -
Nem tudom mit mondjak így hirtelen, mert hát a modelleknek tényleg megvan a maga stílusuk általában, ahogy nekem is, bár az inkább a zenész énem miatt és mert valahogy a sötét dolgok jobban érdekelnek, mint a boszorkányság meg ilyenek. A Harry Potter kilóra meg is vett mondjuk, nagy rajongója vagyok, ahogy az ilyen filmeket is szeretem, főleg az új Sabrina sorozatot. - A kettő két külön szakma és persze a saját stílusomban jobban mozgok, de abba nem fogok bulizni menni, mert elég távol áll tőlem az ilyesmi. A mai fiatalok sajnos itt ismerkednek meg a Tinderen. Elő is fizettem rá, de sajnos csak férfi nemiszerveket kaptam sorra, hogy menjek el egy körre vele. Mondjuk a képemen jól látható volt a dekoltázsom, nem csodálkozom, de ruhában készült a kép és más nem is volt rajta, csak a derekam és a csípőm, ahogy szélesedik. Néha szívesen elmentem volna, de valahogy nem így képzeltem el a dolgot, már egyszer majdnem hívtam valami örömfiút is, de ahhoz meg szerződés kellett volna, hogy soha senkinek nem mondja el, mert jó nagy pert akasztok a nyakába. Szóval valakit beavatni ilyesmibe, nos az már túl sok és senkivel sem éreztem, hogy olyan jó kapcsolatom lenne. - Ja, tök jó lenne. Én is erre szeretnék törekedni, most hogy a magam ura lettem és már átvettem a szüleimtől a beleszólási jogot, hogy hagy dönthessek a saját érdekemben. Nem akarok mindig újabbnál újabb szerződést lemezkiadókkal és nem akarok mindig új testőröket sem, legyen kettő vagy három fix, akik egymás közt elintézik ki-mikor ér rá, na meg ott vannak a jogászoktól kezdve minden más. A managerem állandó szerencsére, de ő is a sikert hajszolja és nem az a barátkozós típus. - Igyekszem. Sóhajtok fel és megiszom a maradék kávét, ami inkább felpörget, mint lazításra ösztökélne, de hát mindegy is, elaludni nem fogok az a lényeg. A ropit fogyasztom továbbra is, mert kicsit éhes vagyok és ez most jól esik. Persze ha rendelnék egy pizzát jobban járnék, de annak meg a felével jól is laknék, hová tenném a másik felét? Leül elém és körbekémlel, láthatóan senkinek nincs most szüksége rá, ez egy nyugodtabb időszaka a napnak - Mit kap az, aki nem tudja megtartani a titkot? Kérdezem mosolyogva egy ropiszálat a fogaim közé véve utána, valahogy nem hiszek abban, hogy valaki megtart egy titkot magának és az nem kap napvilágot. Mondjuk ez nem nagy dolog, de hát már annyian elárultak, hogy mindig gondolnom kell ilyenekre, hogy mi lesz ha. Lehet rossz és bizalmatlan szokás, ami sokaknak nem tetszik, ezért kerülnek, de ha átélték volna amit én, talán megértenének, csak egy kicsit. - Mennyi ideig szoktak tartani az unalmas pillanatok? Nem jön át annyira a vicc, valahogy nem veszem a lapot sokszor, hogy ez most az volt, mindent túl komolyan veszek. Olyan vagyok, mint egy felnőtt, aki megélt már harminc évet, ezt szoktam megkapni, pedig belül én még gyermeknek érzem magam és sok téren elvagyok maradva a korombéli lányoktól, amit ki sem néznének belőlem. Az olykor kemény külsőben egy nagyon is érzékeny lány lakozik. - Tényleg? Kicsit kihúzom magam és a hangomban érezhető a kétkedés és kicsit méricskézni kezdem a szemeimmel, miért mond ilyen? Nem vagyok nagy beszélgető partner, legalábbis nagyon erős a meggyőződésem erről. A kötelezőkön túl senkivel sem tudtam többet beszélgetni, még a szüleimmel sem, pedig én annyira próbálkoztam. - Talán ez még belefér a nem puccosba. A ruhám ujját a kézfejemre húzom és az egyik tenyeremben megtámasztom a fejemet, a másikkal meg a ropit ropogtatom tovább. Talán kicsit nyugodtabb vagyok, hogy nem kell sehová sietnem és persze, hogy akad társaságom is még. Mikor elkezdi mondani, hogy nincs egyedül egy igazán kicsi pillanatig, amíg nem mutatott arrébb a sepregető srácra, azt hittem rám gondol és kezdtem volna megörülni, de ehelyett csak inkább kellemetlenül és rosszul éreztem magam. Nem vagyok én olyan fontos és ő is csak a munkáját végzi, nem biztos, hogy ha kiülnék asztalhoz, ott is odajönne beszélgetni. - Oh, egészen jól hangzik. Persze a ruhás részt nem értem miért kell kiemelni, a fűző is ruha, mégis elég erotikusan hat benne a tánc, de biztos arra gondolt, hogy nem olyan tizennyolc pluszos a dolog, nem kell aggódnom. Persze Marcy biztos jól mozog, meg csinos is, de én szebbnek érzem magam tőle. - Valami kis főnök vagy itt? Érdeklődöm első körben, mert hát aki figyeli, hogy minden rendben megy-e az csak valami fejes lehet. A tulajdonosokból nem nézem ki, hogy beállnának sört csapolni meg ilyenek, valahogy nem abba a világban élünk. - Biztonsági személyzet is? Mondjuk megvannak hozzá az adottságaid. Somolygok kicsit rá, mert hát elég izmos az már biztos, a filmekben ilyenkor csak csorgatom a nyálam, mert hát az életbe ilyen nincs vagy mégis? A pohara felé sandítok, hogy megnézzem az ujjain van-e valami gyűrű. A jó pasik mind foglaltak, szóval talán ezt az elméletem nem töri derékba vagy ha mégis, akkor biztos meleg vagy valami baj van vele.
Mindenkinek megvoltak a saját bonyodalmai a mindennapok során, van akinek nagyobbak van akinek kisebbek. Abban biztos voltam, hogy a hírnév nem a legegyszerűbb dolog, sem egyszerű emberi igények kielégítése során, se szórakozás során, se amúgy. 20 évesen belekerülni ebbe a darálóba könnyen rossz irányba viheti el a dolgokat, de reméltem, hogy ennek a lánynak akadnak olyan barátai, vagy családja akik meghallgatják és próbálják a helyes irányban tartani, ahelyett hogy elcsúszna a drog vagy más negatív irányba. Tudom milyen az mert voltam ott. Számomra az ismerkedés sosem volt egy nagy rejtély, az ember odamegy, elkezd beszélni valamiről, és érdeklődik a másik iránt, és ezzel majd alakul valami. Sosem csináltam belőle nagy ügyet. Ugyan ez volt igaz az életem legtöbb területére, szerettem egyszerűen a dolgokat, volt ez a bár, volt a lakásom, a motorom, és az ismerőseim, és nem vágytam annál többre mint hogy itt egy nyugodt szigetet teremtsek magamnak és másoknak, na persze ezt nem afféle keleti meditációs dologgal gondoltam, sokkal inkább a köznapi nyugalom terén. - Hát több ropit biztosan nem… - Válaszolom neki viccesen arra, hogy mit kap aki nem tud titkot tartani. Valójában egy ideje leesett, hogy flörtöl velem, és természetesen örültem is a helyzetnek, hiszen ki ne élvezné, ha egy csinos fiatal lány próbálja úgymond „levenni a lábáról”. Valahol az évek során ki is alakult, hogy néha napján ha úgy adódott a dolog, akkor ismerkedtem a vendégekkel, nem voltam semmi jónak elrontója, de azt is szem előtt akartam tartani itt, hogy biztosan ezer meg egy aggálya van olyan téren, hogy mi lenne ha én nem tartanék titkot és hasonlók, így nem akartam átlépni egy bizonyos vonalat, hogy ne kelljen aggódnia. - Helyzet függő. Ha épp a mai napot nézed, eddig órákon keresztül nem történt semmi. Máskor van olyan hogy nem telik el húsz perc anélkül, hogy valamit csinálni kéne. Most nyugisabb napunk van. - Természetesen mint minden nyugis légkör megteremtéséhez, itt is keményen meg kellett dolgozni ezért, főleg hogy olyan zene szóljon amit a legtöbben szeretnek, hogy ténylegesen ki legyenek dobva a nem kívánatos elemek. Nyugodt embernek tartottam magam, de természetesen nem tűrtem el ha valaki a szabályaim ellenére a saját klubbomban akart nagyon kemény lenni. Ezeket az egyéneket általában rövid távon kipenderítettem a bár elé, aztán mehettek a dolgukra, ha még még ez után sem nyugodtak le, akkor jöhetett a rendőrségi bejelentés, bár mióta megnyitottam a helyet szerencsére addig sosem fajultak a dolgok. - Mit mondtam, abban bulizol amiben jól esik. - Bólintottam a ruhát illetően, számomra tényleg nem számított hogy mindenki full puccosan vagy full átlagosan állított be, a vendég az vendég volt és az elveim alapján mindenki egyenlően volt kezelve itt. Rákönyököltem a pultra, és miközben vele beszélgettem néha néha körbefutottam a helyet, hogy minden rendben van-e. Talán egy kissé túlságosan is pörögtem ezen az egészen, és nem is voltam benne teljesen biztos mi történne ha történne, de mondjuk mióta visszajöttem a seregből nem voltam annyira nyugodt, mint előtte. De tény, hogy nem is volt panasz a biztonságra. - Nincs kisfőnök… nincs szükség rá, szeretem ezt a helyet magam vinni, és mindent magam intézni. Ha a biztonságiakkal tartok, akkor általában a pultos figyel a pénztárra, amikor pedig nem vagyok, akkor általában ő figyel az egész boltra is. Amikor én itt vagyok nincs szükség másra. - Mosolygok rá, egyszerűen jobb volt úgy hogy én tartottam kézben a dolgokat, ismertem a hely csínját bínját, és nem kellett valaki aki belekontárkodik a dolgokba, ebben önfejű voltam. - Köszönöm, magad sem panaszkodhatsz. - Tudtam, hogy méreget, és azt is hogy valami olyasmit keres ami hiba lehet az egésszel. Nem voltam házas, teljesen hetero, és nem voltam sorozatgyilkos sem, de persze ezt nem tudta megmondani csak a külsőségekből. Mondhatjuk, hogy inkább csak élveztem a függetlenséget és néha néha együtt töltöttem valakivel egy éjszakát, de nem voltam az a fajta aki elköteleződik, legalábbis akkor így gondoltam. Aztán lehet ez majd valamikor később meg fog változni. Éreztem, hogy ismerkedik, tapogatózik azzal kapcsolatban, hogy mire hogyan reagálok, de még nem voltam benne biztos hogy hova is akarja ezt a dolgot terelni. - Hogy, hogy így egyedül jöttél el bulizni? Megpróbáltad lerázni kicsit a párod vagy a barátaidat? - Kérdek rá mosolyogva, hiszen nyilvánvaló volt, hogy biztos rengetegen buliznának vele, és minek utána nem voltam nagyon képben a sztárok szerelmi életével amúgy sem tudtam hogy áll ilyen téren.
Nem ilyen válaszra vártam, de itt már éreztem, hogy bár komoly, de van benne némi vicc is, mert hát a ropi nem az a drága dolog azért, amit nélkülözve hanyat kellene vágni magam és hisztizni. Persze ilyet utoljára ötévesen csináltam és azért, mert nem figyeltek rám a szüleim, persze erre sem figyeltek fel. Én csak mutattam, hogy mit kérek és megvették. Már akkor tudtam, hogy ez így megy és mikor valami fiús játékot kértem, megvették, akkor dobtam el magam. Annyit kérdeztek csak az eladótól, hogy nem jó játékot adott vagy mi a bajom. Nem engem kérdeztek, csak az eladó kérdezett meg róla. Akkor hagytam fel ezzel. A legtöbben azért csinálták, mert nem kapták meg, mert drága, én meg megkaptam mindent is. Egy kisfiúnak adtam az ajándékomat, az sem érdekelte őket. A srác szüleit már jobban, mert nagyon drága távirányítós autó volt, de amint látták mi a helyzet inkább elfogadták és olyan kedvesen néztek rám, ahogy a szüleim sosem. - Ez elég kemény büntetés. Mosolyodom el és elveszek három szálat is, mintha fel kellene tankolni, mert ki tudja meddig van még lehetőségem ilyenre. Persze nem áll szándékomban odamenni Tomhoz és a haverjaihoz, hogy én kaptam ropit, ő meg nem. - Milyen szerencse, egyedül nagyon lassan telne az idő estig. Itt magamra meg rá is gondolok, mert hát a bulit meg szeretném várni, de nem vagyok az a plázában shoppingolós típus sem, nem is lenne jó ötlet elmenni oda testőr nélkül, hiszen valaki biztos szól a sajtónak, hogy kiszimatolják hol mit vettem vagy a rajongók már jönnének is keresni engem közös selfie miatt. - Amiben jól esne, az nem idevaló ruházat. Sóhajtok fel, mert hát kitenném amim van az már biztos, csak hát nem ezzel akarok pasit fogni magamnak, már ha akarok, nem tudom. Az se tűnik fel, hogy flörtölök és hogy nagyon nézegetem a kívánatos izmos testét, a szép kék szemét meg ilyenek, de hát mindent a szemnek ugyebár. - Ó, akkor tiéd ez az egész? Nagyon hangulatos hely és tetszik, hogy nem túl nagy. Tényleg így gondoltam, bár mikor beléptem biztos nem látszódott ilyesmi rajtam, mert kicsit szorongtam, hogy jól tettem-e, hogy bejöttem ide. Most már úgy érzem, hogy ha másért nem, a tulaj bámulása miatt mindenképpen. Nem lehet egyszerű egyedül vezetni a helyet, bár én még soha életemben nem dolgoztam úgy igazán semmiért, takarítónőm volt csecsemő korom óta és persze még most is. A nyelvet nem beszéli, de a vízum miatt kell neki a munka és persze jól keres, amit a rászoruló szegény családjának haza is küld. Legalább így segítek az embereken, meg persze néha küldök ide-oda nagyobb összegeket is, de erről a média alig ha ír, de az ottaniak hálásak. Afrikából mondjuk szép kis tárgyakat küldtek nekem a gyerekek, fából faragott állatokat meg ilyesmiket. Nem nagy művészi alkotásokra kell gondolni, de tényleg nagyon kedves tőlük. - Pedig nem vagyok annyira modell alkat, alacsony is vagyok és nem vagyok olyan vékony sem, mint a kifutósok. Ha nem lennék híres énekes, lehet csak ilyen aktképekre akarnának csábítani, amit persze mindig visszautasítók, én nem vagyok olyan, aki egész világnak meg akarja mutatni magát. - Ő... A kérdése szíven ütött és hát nem nagyon akartam kimondani a választ, mert semmi sem fáj jobban, mint beismerni, hogy mert nincs se barátom, se párom. A pulcsimat még jobban a kézfejemre húztam, úgy hogy már nem is látszik. - Nincs párom, a barátok meg más körökben mozognak. Az elején még a szemébe néztem, de a második felénél félrepillantottam és a kezem az ölembe helyeztem, már azt, amin nem támasztom a fejem. Remeg a kezem, utálok hazudni, bár ezzel magam verem át a legjobban, de hát ki szeret magányos lányokkal kezdeni? Senki, amint meghallják, hogy nincsenek barátok, egyből jön, a na ne mondd ezt, biztos akad valaki szöveg. - De én szeretnék bulizni, hátha összejön valami. Mosolyodom el erőltetetten, mert hát nem szeretnék szomorúnak tűnni, az annyira szánalmas. Az vagyok én is biztosan, a színpadon egy csillag, de a való életben meg ki tudja? - Merre van a mosdó? Felállok a székről és amint megkapom merre is menjek elindulok, a táskámat nem viszem magammal, mert csak kicsit elvonulnék. Amint beérek a könnyeimmel küszködök kicsit, nem akarok sírni és sikerül megállni a dolgot, hamar lenyugszom. A tükörbe nézek és összefogom a hajam. Nem tudom mit csinálok, de mélyeket lélegzem és lenyugszom. Nincsenek barátaim, de még lehetnek, csak ne stresszeljek rá annyira. Lehúzom a wc-t mintha kis dolgom lett volna, majd kezet mosok és úgy megyek vissza a bárszékre. Nem tehetek róla, de néha el kell vonulnom összeszedni magam, nem mutathatom, hogy gyenge vagyok. - Van a közelben valami jó étterem, ahonnan lehet rendelni ide valami ebédet? Érdeklődöm, mert még egy vagy másfél óra és éhes leszek, hiába a ropi, az nem laktat. De ha itt nem lehet, hát akkor kénytelen leszek elmenni valahová enni. Szerencsére itt tényleg békén hagy mindenki, lehet nem szeretik a zeném, akik ide járnak. Elő is veszem a mobilom, hogy ha úgy van, akkor letudjak adni rendelést. Nem a legdrágább telefon és nem is alma, csak egy egyszerű okostelefon, ami szükséges a dolgaim intézéséhez, nem szoktam rajta lógni, a háttérképem is valami fekete gothos téma, sőt még feloldóminta sincs rajta és ez hagytam itt a táskámban csak úgy. Ahhoz képet, hogy bizalmatlan vagyok ezzel nem foglalkozom.
Valójában valamilyen szinten már az életem részévé vállt, hogy néhány vendég húzza az agyam én pedig az övéket, de ez a legtöbb esetben nem volt több mint szimpla elmejáték a két fél között, amit amúgy nagyon is élveztem. Voltak azonban olyan esetek amikor mégis csak tovább ment a dolog, ha nagyon megtaláltuk valakivel a közös hangot. Persze, ahogy eddig levettem Caitlin egy nagyon rendes csaj, és valószínűleg a legnagyobb problémája az önbizalmával van, ami amúgy meglepő, hiszen aki ilyen népszerű a fiatalok körében, általában magabiztos és nagyon extrovertált. Én azonban rajta pont ezek ellentétét véltem felfedezni, bár nem is szavakkal, de a testbeszéd és a szemkontaktus sokat elárul. Nem akartam nagyon felhozni a témát, mert láttam rajta, hogy nem igazán élvezi amikor nagyon belemerülünk ebbe a lelki témába. Tekintettel már arra is, hogy amikor feltettem a kérdést a barátai és párja kapcsán, akkor egyből védekezőbe kapcsolt, és nagyon elszomorodott. Szimplán bólintottam amikor mondja, hogy amiben jól esne az nem ide való, bár fogalmam sem volt pontosan mit értett ez alatt, de arra tippeltem, hogy valami lengére gondol, ami történetesen lehet hogy kissé megzavarná itt a férfi népet, és akkor pont nem azt a fajta nyugalmat kapná amit akar. - Igen. Először csak az a rész volt ott. - Mutatok egy kisebb részére a bárnak. - Aztán később megvettem ezeket a részeket és ki lett verve a fal köztük, szóval tudtam egy ekkora helyet kialakítani. Ennél nagyobbra nem is nagyon akarom, így pont tökéletes. Osztottam meg a gondolataimat, hiszen a korábbi méretei tényleg nem voltak elegek, hogy egy optimális méretű bárt és táncteret egy időben be lehessen zsúfolni, de azzal az egyszeri bővítéssel lehetőségem lett ezt mind megvalósítani, de ennél tovább nem növeltem a méretét. - Szerintem semmi baj nincs a magasságoddal, vagy az alkatoddal… - Veszem fel a szemkontaktust, aztán töltök neki egy kávét, majd magamnak egy vizet. - Lehetséges, hogy a korodbeli fiúk meg vannak illetődve, amikor tudják hogy mivel foglalkozol. - Mosolygok rá, majd bólintok felé, és el kell lépnem egy pár perc erejéig, mert újabb vendégek érkeznek, akiknek keresek egy jó helyet leülni, és teljesítem a kéréseiket, aztán mikor minden lerendeződik visszatérek. - Általában a vendégek szeretni szokták az itteni bulikat, bár nem nyilatkozhatok mindenki nevében… A mosdó jobbra van a tánctér mögött.. - Bökök a megfelelő irányba, majd mikor elindul a mosdó felé, én arrébb lépek egy másfél métert és elkezdem elmosogatni a poharakat, amiket visszahoztak. Valójában volt mosogatógépem is, de nem szerettem használni, mivel nem mosta el olyan precízen a dolgokat mint én kézzel, így csak akkor használtam mikor ment a pörgés és nem tudtam időt szakítani a mosogatásra. Közben azon gondolkodtam, hogy valószínűleg fájó pontra sikerült tapintanom a barátok és párkapcsolat témájában, de gondolhattam volna is, hisz az introvertált személyiségek nehezen ismerkednek, pláne akkor ha zárt ajtók mögött tartják őket, mert sztárok. Ezt nem vettem számításba. Csendben mosogattam tovább, míg vissza nem tér. - Két jó étterem is van, egy a szomszédban, a másik pedig szemben az út túloldalán. Ha szereted a keleti és az olasz konyhát. Én általában arról a két helyről rendelek. - Válaszolom neki, míg figyelem a reakcióit. Reméltem, hogy nem rontotta el nagyon a kedvét a korábbi téma.
Érdeklődve hallgatom és persze figyelem a beszámolót, hogy miként is jött össze ez a hely. Eleinte kisebb volt, majd kinőtte magát és elérte ezt a méretet, ami pont tökéletes. Aki nagyobb helyre akar menni abból akad bőven itt, de én nem vágyom olyan nagy tömegbe, mert ott nehezebb elvegyülni és elég csak egy ember, aki kiteszi twitterre a képem és már ott vannak a rajongóim, akikkel ellehetek, de nem engem szeretnek, csak a sztárt, amit látnak és hallanak. - Szerintem is elegendő, főleg ha mindent kézben akarsz tartani. Meg hát így megválogathatja, kiket enged be meg kiket nem. Nem tudom, ha goth ruhában jöttem volna fűzőben, akkor mennyire lenne élhető az itt. Valahogy nem az én korosztályom van itt, még biztos iskolában vannak vagy alszanak és készülnek a bulira. - Modellként van, de engem nem érdekel, amúgy elégedett vagyok magammal és nem véletlen találták ki a magas talpú és sarkú cipőket sem. Anélkül tényleg csak olyan százhatvanöt körül lenne, ami alacsonynak mondható, de így modellmagasságban van. Persze azért jól esik, hogy szerinte rendben vagyok, bár még nem ért emiatt kellemetlenség. Egyszer írták újságba, hogy valaki szerint mű mellem van, ami nem igaz, de nem is foglalkoztam vele, higgyenek, amit akarnak, az ügyre ráállítottak egy ügyvédet a szüleim és az újság elnézést kért, mert valótlan írt. De hát nem biztos, hogy azt elolvasta mindenki, aki már abba a hitbe él, hogy mű vagyok. Nem vonz se a cigaretta, se a drogok, valahogy az nem én vagyok, pedig a hírességek buliján nagyon mennek ezek a cuccok is. Amikor öntené a kávét nekem, akkor felemelem a kezem a csésze felé. Nem akarok én annyira felpörögni. - Köszi, de egy kávé elég volt, nem szoktam sokat inni. Napi kettő a legtöbb és ma már annyinál járok, szóval valami mást kell majd kérnem. Amint itt lesz a kaja nem lesz gond az alkohollal sem, mert felszívódik majd. - Nem tudom, de nekem a korombéliek túl komolytalanok, lehet a női koránérés miatt. Megvonom a vállam, mert valójában én vagyok túl komoly hozzájuk valószínűleg, lehet nem is ott kéne nézelődnöm, hanem idősebbeknél, mint ő, akinek a nevét sem tudom. - Mindent megeszek, amit nem nekem kell elkészíteni. Nem vagyok egy konyhatündér, de majd egyszer megtanulok főzni talán. Ahhoz még bevásárolni is kellene menni, de én azt is neten intézem és csak olyanokat veszek, amit sütőbe bedobok és elkészül hamar. Nem túl egészséges, de hát nincs ami ösztönözne arra, hogy a szép nagy konyhám használjam is arra, amire való. Kinézek a szemközti helynek a nevét megnézni, majd a mobilomba beütve az étlapot kezdem el lapozgatni. A telefonom a pulton fekszik és az ujjammal bökdösöm, jól látszik mit nézegetek. A currys csirkénél összefut a számban a nyál, megvan a nyertes! - Gyorsabb ha átmegyek megrendelni? Pillantok fel, remélem a közelben van, mert valamiért annyira alapnak vettem, pedig mi köze lenne a rendelésemhez? Vágyom a társaságára, valamiért olyan jó vele beszélgetni, csak ne kérdezzen olyan, ami mélyen érint. Persze lehet a párom csak amolyan mennyire vagy szabad kérdés lett volna? Lehet túl sok szerelmes filmet néztem, mert a valóság nem ennyire színes. - Ja itt megehetem majd ugye? Nem szeretek éttermekben enni. A kocsimban is megeszem, ha arról van szó igazából, az életem nagy részében mindig ott ettem, persze nem vezetés közben.
Sejtettem, hogy azért akar valami masszívabbat kajálni, hogy jobban bírja az alkoholt ha tényleg itt maradna szórakozni. Valójában nem volt ellenvetésem azzal, hogy itt maradjon és jól érezze magát, de tudtam, hogy figyelnem kell mennyi alkoholt adok ki olyannak aki teljesen egyedül van itt, és csak én tudok figyelni arra, hogy rendben legyek. Ez nem is azért van, mert bárki ki akarná használni a helyzetet, sokkal inkább azért mert azt akartam, hogy tényleg jól érezze magát, tehát nem kéne hogy rosszullétig igya magát. Persze valószínűleg feleslegesen aggódom, hisz mint valaki a zenei iparból tudnia kell a határait ilyen téren. - Rendben. - Bólintok és nem töltök neki kávét, általában sok olyan vendégem van akik rögtön isszák is a következő kávét, és néha magam is azon találom magam, hogy sorban iszom a közepes erősségű kávékat. Bár mostanában egyre jobban kezdtem leszokni, és áttértem a teákra, mert sokkal jobb hatással voltak a közérzetemre. Anno a seregben rengeteg kávét ittam, mert szükségem volt rá, hogy átvészeljem a napot. Különösen az elején amikor még az elvonási tüneteimmel is harcolnom kellett a különböző más szerek miatt. De mint ahogy minden máson is, szerencsére ezen is felül emelkedtem és továbbléptem. - Ezt alá tudom írni. A húszas éveimben nem igazán nőtt még be a fejem lágya és sok hülyeséget megcsináltam, de annak a korszaknak is megvolt a szépsége és ennek is. - Felöltöttem egy enyhe mosolyt, miközben felvettem vele a szemkontaktust. Valahogy sejtettem, hogy az jár a fejében, hogy ő túl komoly a korosztályhoz, ami talán igaz is, bár túl komolynak lenni általában visszahúzódottságot és elszigetelődést eredményez, így amikor anno többektől hallottam hogy ők érettebbnek tartották magukat másoknál, gyakran elmondtam, hogy legalább próbáljanak meg beszélni a többiekkel, hogy ne legyenek kívülállók egy beszélgetésben. Erre azonban most nem tértem ki, mivel nem akartam feszegetni a barátok témáját. - Nem mondanám, gyorsan át szokták hozni, többen szoktak rendelni. Én személy szerint át szoktam menni, mert gyakran beszélgetek kicsit az ott dolgozókkal. - Valójában a párra vonatkozó kérdésem ártatlan volt, kissé puhatolózó talán, de tényleg csak azt akartam kitalálni miért egyedül jön szórakozni. Jó emberismerőnek tartottam magam, és úgy gondoltam neki most az lesz a legjobb, ha ezt a témát ejtjük a mai napra, és inkább koncentrálunk olyan dolgokra amik jobbá teszik a kedvét. Végtére is, egy emberrel már megismerkedett ma, aki ugye én lennék, és bőven lesznek jófej emberek akikkel az éjszaka folyamán szintén összeismerkedhet. - Ugyan, ide kaját? Kérlek mi nem élünk ilyen szerekkel. - Kacagok fel jókedvűen, aztán folytatom. - Persze csak ugratlak, nyugodtan hozd a kaját és egyél itt, én is valószínűleg úgy fogok tenni. - Mondjuk az én ebédem fenn van a lakásomban előkészítve, csak fel kellett ugranom és lehozni, nem vagyok túl jó szakács, de magamra azért szoktam főzni, és jobban is ment a spórolás ha nem mindig rendelem az ételt. - Meg leszel elégedve velük, tényleg jól főznek odaát. -
Nem öntöttem még fel a garatra még eddig, csak pezsgővel koccintottam és néha otthon ittam behűtött sört nyáron. Nem vagyok az a nagy alkoholista, bár egyszer mindenkinek részegre kell innia magát! Ez egy elég hülye pont a bakancslistámon, de hát a fiataloknak nem árt átesni ezen is, legyen bármennyire szenvedős a másnaposság. Most sem érzem, hogy ennek most lesz itt az ideje, úgy vagyok vele, majd ha jól esik inni sokat, akkor megtörténik és ennyi. - Én még nem csináltam nagy hülyeségeket, de van egy kettő a bakancslistámon. Mosolyodom el, a részegség is ide tartozik. Viszont azért vannak olyan fiúk, akik elég komolyak húsz évesen is, csak biztos bujkálnak valahol, egy számomra elérhetetlen helyen. Egyre tovább állom a tekintetét anélkül, hogy elforduljak valami más felé, kicsit úgy érzem, mintha belém látna, de az ilyesmi hülyeség, hiszen én sem látok belé és nem egy agyturkász, hanem egy bártulajdonos jó izomzattal. Biztos edz vagy valami, mert ez nem marad meg csak úgy, ha nem mozgatja meg néha. Nekem is néha kell a mozgás, mert ugye a színpadon meghalnék anélkül, bár irtó lusta vagyok az már biztos. - Hümm... Átnézek és hát elég sokan vannak ott, nem sok kedvem van elhagyni a széket, szóval a telefonra sandítok vissza. Inkább megrendelem ott, elvégre ki is tudom fizetni egyből és csak át kell hozniuk ide. Biztos néznek, ki az a lustaság, aki így rendel, de hát nem érdekel, valami kamu nevet adtam meg, a telefonszám meg, hát most nincs nálam, amit meg szoktam adni, elvégre a sajátom nem használom ilyenekre. - Inkább megrendelem. Van a bárnak telefonszáma? Pillantok fel, mert nem szeretném a sajátomat megadni, ami biztos nem olyan érthető, hiszen modellként nem zavarna, de hát híres énekesként már más a helyzet ugyebár. - Köszi. Elmosolyodom, mert egy pillanatig majdnem elhittem, hogy nem ehetek itt, de szerencsére nincs kivetnivaló a dologban. Ő is fog ebédelni, bár engem zavarna, ha közben még ki kellene bárki is szolgálnom, szeretem nyugodtan elfogyasztani az ételt, ha lehet. Sokszor rohanok és belapátolom, de néha jó kiélvezni az ízeket is. - Nem vagyok válogatós szerencsére. Tényleg nem, a szállodában, azaz otthon tömegekre főztek és hát nem volt annyira nagy pukk szerintem. Az ebédnél voltak jó fogások a drágábbak, amik finomak voltak, de én csak amit megkívántam azt ettem vagy rendeltünk valamit. Sose főzött senki, nem tudom milyen lehet a nagymama húslevese meg ilyenek, mert hát olyan családom sose volt és lehet nem is lesz. - Kérnék egy korsó csapolt sört. Az jó lesz a kajához, közben csippan a telefonom, hogy felvették a rendelést és majd szállítják. Most veszem észre az emailt is, amit kaptam és felemelem a telefont, hogy megnézzem mi az. A szüleim küldtek egy képeslapot, meg a managerem küldte a linkeket, hogy válasszak tánc studiót. Kilépek és leteszem a telefont, nem fogok egyből válaszolni most ezekre, ráérek holnap is. Jól megnézem magamnak és kicsit jobban felülök a bárszéken, hogy jobban a pultra tudjak könyökölni és közelebb legyek hozzá. Olyan kár, hogy dolgozik és nem fog bulizni meg táncolni, pedig érdekelne milyen egy ilyen férfi karjaiban lenni. Talán lesznek hasonlóak, de addig is ő itt van nekem meg hát még jó pár embernek sajnos. - Szokott ebédszüneted lenni? Pillantok rá ismét, mert talán asztalnál ülve jobb lenne enni, meg kettesben is, csak van mit ennie gondolom, de ha nem, akkor lehet elvonulok valahová majd, úgyis evés közben jön meg az ihletem is és akkor írhatok is közben.
Egyre jobban érlelődött bennem a gondolat, hogy megeshet, hogy eddig ezt a leányzót aranykalitkában tartották, és nem hagyták kibontakozni, kissé élvezni az életet és lazítani. Persze ebben nem lehettem biztos, mivel nem ismertem személyesen, de azok alapján amiket elmondott, eléggé úgy hangzott, mintha eddig csak álmodozott volna a bulizásról és hasonlókról, ami furcsa számomra hisz, azért mégis csak híresség, és általában a zenészek a leglazábbak. Nagyjából minden művész beállítottságú ismerősöm lazán vette az életet és nem gondolta túl. Sokat is tanultam tőlük abban az időben, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a lazítás sem minden, az hogy ezt a bárt fenntartom és napról napra dolgozom benne, sokkal jobban kielégíti az igényeimet mintha éjjel nappal buliznék és nem lenne dolgom. Ha nincs dolgod abban lehet legjobban letunyulni. Így minden reggel fél ötkor felkelek, elmegyek futni egyet a blokk körül, aztán irány edzeni a közeli terembe, aztán onnan ide rendeszedni magam, aztán indulhat a napi melóm. Az hogy beosztottam az időmet a seregben ragadt rám, ahogy sok más jó dolog is. - Vannak olyan dolgok, amiket muszáj megtapasztalnod hogy teljes képet kaphass az életről, de természetesen ezt is egészséges korlátok között. A másnaposság nem kellemes. - Nevetek fel, miközben azon gondolkodom, hogy mikor hozzam le a kajámat. Végül is ha nincs nagyon más dolgom kiülhetek kajálni egyet, nem zavart volna ha egy kicsit kényelmesebb helyen fogyasztom el az ebédem. Majd miközben gondolkodom, gyorsan felírom a számot egy papírra és elé csúsztatom. - Bár felesleges, behozzák ide telefonszám nélkül is, ismerik a helyet. A tulaj ide szokott járni iszogatni ha épp olyanja van munka után. - Vonom meg a vállam, de végül is semmi rossz nincs abban hogy megadja a számot, végtére is legalább még biztosabban tudják, hogy az én vendégeim közül rendeli valaki, így biztos nem viszik el a város másik végére. Valahol van egy másik kocsma, ahol Ford van a hely nevében, és még a nagyon kezdeti időkben volt rá példa hogy a másik helyre szállítottak ki. - Igazán nincs mit, valójában az sem zavar, ha behoz valaki valami üdítőt vagy akármit, amíg itt is fogyaszt valamit. - Nem voltam az a fajta, aki kitiltott embereket csak azért mert behoztak kaját, piát. Valójában az étellel nem volt gond, mivel mi amúgy sem árultunk, italból pedig általában nem szoktak, mivel elég jó áraink voltak ital téren. - Még ha válogatós lennél akkor is meg lennél elégedve, az a fickó tudja mit csinál. - Utaltam az étterem tulajdonosára, aki rengeteg díjat nyert anno mielőtt éttermet nyitott volna. Dolgozott rengeteg nagy és népszerű étteremben, és elég jó úton halad hogy a saját étterme is ilyen kitüntetésekben részesüljön. Ráadásul az öreg nem is kért sok pénzt, olyan volt körülbelül mint én a bárommal, vendégbarát akart maradni, így sokkal több vendége volt. Közben kitöltöttem neki a sört, és szó nélkül odaraktam elé. Nem néztem ki belőle, hogy az a sörös fajta, bár én mindig azt vallottam hogy egy jó sört akármikor meg lehet inni akárkinek. Sőt Európában néhány helyen azt hallottam nagyobb kultúrája van a sör készítésnek, mint a bornak, vagy akármelyik másik italnak. - Időről időre ki szoktam ülni abba a boxba ott. - Mutatok az ablak mellett lévő kellemes kis helyre, ahonnan be lehetett látni szinte az egész termet és kényelmes szembe néző fotelekkel lett berendezve. Most hogy jobban átgondoltam lehet jobb is lenne elmennem gyorsan lehozni a kaját. - Lehozom az ebédem, aztán kiülhetünk… - Mondtam, majd intettem a mindenes srácnak, hogy kicsit álljon be a pultba amíg eltűnök, és gyorsan elszaladtam a tegnap készített rakottburgonya maradékáért, előszedve a hűtőből egy tányérba raktam, és elindultam vele lefelé. Úgy sejtettem, hogy Caitlin szeretné ha az este folyamán én is vele szórakoznék, bár nem volt szokásom, és jobbnak láttam ha a bárban figyelem a dolgokat. Inni is ritkán ittam ilyen alkalmakkor, hogy jobban irányításom alá tudjam vonni a helyzetet. De ki tudja, lehet hogy pár pohárkát megiszom majd vele. Végtére is, nem hagyhatom, hogy egész este egyedül legyen, pláne, hogy ilyen kis belefelé fordulón nem igazán hinném, hogy csak úgy megy és nyit emberek felé. - Itt is vagyok. - Léptem vissza pult mögé, és gyorsan bedobtam a mikróba a kaját, és két percre melegíteni kezdtem. Miután felmelegedett az étel, és remélhetőleg az ő kajája is megérkezett, helyetfoglaltunk a kis boxban, és hoztam neki is evőeszközt, majd nekiláttunk az ebédnek. - Jó étvágyat. Remélem azért jól fogod magad itt érezni. Tényleg az a lényeg, hogy nyugodt légköre legyen a bárnak. Ez volt a célom mikor nekiálltam. -
Gazdag hotellánc tulajdonosok lányaként a luxushoz szoktam és elég borzalmas gyermekkorom volt, ha nem lettem volna zenész, talán én is olyan rémes lettem volna, mint a szüleim vagy rosszabb. Ez azért segített, hogy ne kezdjek el semmi káros szenvedéllyel élni, hiszen a fellépések, a tanárokkal való gyakorlás elvitte az időm legjavát. Eleinte rengeteg dolgom volt és nem volt időm barátokra, azt hittem ez kielégít majd és jó lesz hosszabb távon is, de sajnos már csak gyakorolni szoktam tanárokkal, mert szerinte nincs szükségem tanulásra. Minden egyre rutinosabb és annyival több időm van magamra. Régen különleges volt ez a nap, mert a névnapom mindig ilyenkor ünnepeltük meg, az anyáéval együtt, hiszen csak pár nap különbség volt, most meg szinte kikoptak az életemből, csak emailt küldözgetünk egymásnak. - Szerencsére nem olyan hosszú a listám, de sok dologért meg kell dolgozni még, de nem lehetetlen. Mesélem vidámabban és kicsit oldottabban, mert hát ez olyan téma, ami nem titok, meg túl sok konkrétumot nem árul el vele. - A másnaposság biztos nem kellemes, de már van rá gyógyszer meg persze a sok víz is segít úgy tudom. Nem tudom, miért hozta fel pont ezt, bár a hely miatt lehet és hát sokaknak a listáján lehet, nem mindenki olyan bulizzunk és igyuk magunkat taccsra típus. A telefonszámot megkapva be is írom a rendeléshez és elő is kaparom a táskából a bankkártyám, ami persze platina, de azt nem mutogatom, magam felé fordítva pötyögöm be a szükséges adatokat és küldöm el a rendelést. Elgondolkozom, hogy ez az ő száma is vagy csak a bárnak van egy telefonszáma. Már nem mintha hívogatni akarnám, vagyis talán egy kicsit, de nem lenne helyes zaklatni senkit, meg hát ki tudja mi hogy alakul. Lehet csak azért kedves, mert nem akar egyedül hagyni és szeretné, ha jól érezném magam a helyen, amit ezért teremtett. - Akkor jól ismerheted, tök jó. Irigylem, de hát nem leszek bártulajdonos, csak hogy nekem is ennyi ismeretségem legyen, nem is vagyok az a nagyon közvetlen lány amúgy sem. A fotózásokon is harapok, amikor egy fotós megpróbál taperolni, ahelyett, hogy elmondaná, mit csináljak. Nem vagyok egy olyan lány, akit bárki fogdoshat kedvére. - Hű, hát ez a hozzáállás nagyon jó, kár, hogy kezd kikopni, mert már a rendezvényeken is megtiltják, hogy bevigyél innivalót és csak ott fogyaszthatsz. Igazából a koncertekre gondolok, mert ez annyira kellemetlen, mikor megláttam egy kommentelőt, hogy elvették a coca colát tőle, mert csak bent vásárolhat, hát eléggé felháborított. Azóta igyekszem kikötni, hogy engedélyezzék, hogy aki üdítővel jön bevihesse, mert hát tudom, valaki örül, ha jegyre telik, nem hogy ott drága italt vegyen, ha kiszárad a torka. - Az jó, szeretem az ízletes ételeket, bár nem látszik rajtam, de sokat szoktam enni, nem vagyok vega. Húst hússal, szokták mondani, na az étel és milyen igaz. Mondjuk elég sok a stressz meg minden, valószínű azért sem hízok el csak úgy, meg hát egy koncertet leadni, táncolni, de leginkább végigugrálni meg ilyenek, hát kemény szokott lenni. A söröskorsót körbefonom a szabad kezemmel, a ruha ujját egy karnyújtással a csuklómra visszatolva, mert hát most már nem szorongok, nincs kellemetlen téma és ismét lazíthatok. - Kellemes és belátni az egész helyet. Somolygok rá, mert hát tényleg mindent szeret a kezében tartani. Persze még nem tudtam, miért mutatta meg nekem, majd amikor mondta, hogy lehozza az ebédjét és odaülhetünk kicsit meghatódtam belül. Olyan rendes tőle és persze önzetlen. Ahogy távozik már a helyére be is ugrik az a srác, akire csak rámosolygok, majd belekortyolok a sörbe. Ez mellé az édes currys csirke nagyon ütős lesz, de hát én szeretem keverni az ilyesmiket. Egy futár érkezik is, majd mikor meglát elmosolyodik és odahozza az ételt, a megjegyzésbe odaírtam, hogy a lány a pultnál a bárszéken, szóval nem volt nehéz kitalálnia, ki rendelt. Mikor átveszem még jó meleg és meglátom a bártulaj fazont is ismét, aki az ebédjét melegíti. - Átcuccolok abba a boxba. Ez nem egyfordulós lesz, mert hát amilyen kétbalkezes vagyok nem merem a sört kivinni, még így sem, hogy leittam belőle. A táskámba bedobom a telefonom, majd a vállamra akasztom és a kajával megindulok az asztalhoz. Persze ha a söröm hozza magával a drága, akkor nem indulok meg vissza azért és megköszönöm, hogy utánam hozza. - Jó étvágyat neked is és köszönöm az evőeszközt. Jobb, mint a műanyaggal megpróbálni enni, de igazából már ahhoz is hozzá voltam szokva. Megfújom az ételt, majd a számba véve hümmögöm elismerően, ez tényleg mennyei. Nem sietem el az evést, az már biztos. Megnézem, hogy ő mit eszi, rakott burgonyának néz ki, az sem rossz kaja, csak legyen tele kolbásszal és tojással is. - Szerintem sikerült megteremtened azt a légkört. Mosolygok kedvesen, miközben újabb falattal eshetek mámorba, mert hát rég ettem tényleg rendes kaját. Ha ezt tudom innen rendelnék, csak hozzánk nem hoznák el, mert túl messze van. Az ablakon kipillantva a szemem sarkából kiszúrok valakit, aki nagyon errefelé mutogat, így elfordítom a fejem a bár belseje felé és a kezemmel megtámasztom a fejem, hogy még jobban kitakarjam magam. Nem lenne jó, ah most betódulnának, hogy csak egy közös képet meg ilyenek, mikor végre normális embernek érzem magam. - Minden nap nyitva van a bár amúgy? Érdeklődöm, mert hát akkor ez eléggé elveszi az időt sok minden mástól is. Még mindig nem tudom hová tenni őt most, de per pillanat nem is akarom, csak kiélvezem, hogy van ez kettőnk között.
Csendben eszegettem az előttem lévő krumpliból, miközben figyeltem, hogy ő hogyan fogyasztja a maga által rendelt csirkét. Tényleg nem volt olyan mint amilyennek az ember elképzelné a felkapottabb zenészeket. Természetesen én úgy gondoltam, hogy mindegyikük olyan mint bárki más, de azt feltétleztem, hogy rájuk szigorú diéta és miegyéb vonatkozik, hogy mindig legyen energiájuk és formában maradjanak. Jó volt látni, hogy Cait képes magát elengedni. Bár lehet, hogy csak itt érzi magát ennyire komfortosan, de láttam rajta, hogy sokkal nyitottabb mint amikor betért hozzánk. - Az a lényeg… ha van miért dolgozni, és fejlődni, akkor mindig lesz értelme felkelni reggel. - Mosolyogtam rá, persze ezt ő nem tudta, de nekem az életemnek egy elég jelentős része eltelt úgy hogy világavesztett függő voltam, akinek nem járt máson az esze, csak a drogokon és az alkoholon. Talán pont ez vezetett rá erre a nyugalmat kereső útra, ahol pontosan azért dolgozom, hogy mások ki tudjanak kapcsolódni, de ne essenek át egy bizonyos ponton a végletek felé. - Persze, egyszer túl kell esni rajta, hogy az ember tudja, hogy miért ne igyon sokat. - Bólogatok, hiszen tényleg mindenkinek ki kell tapasztalnia magának ezeket a dolgokat. Ha Caitlin itt akar életében először berúgni, akkor talán jobb lesz figyelnem rá, tudtam ezt. Azt is feltételeztem, hogy lehet számára furcsa, hogy miért vagyok ilyen. Az én meglátásom az volt, hogy minél nyitottabban viszonyulok mindenkihez, annál többen fognak kedvelni, ergo annál több jó ismerősöm lesz, akivel megoszthatom az élményeimet. Jó sok felé jártam és jó sok mindent csináltam, tehát pontosan tudtam, hogy az emberi kapcsolatok szinte mindennél fontosabbak. Pont ezért is zavart az, hogy olyan volt, mintha a lánynak nem is lennének kapcsolatai. Kajálás közben néha néha ránéztem, és láttam hogy nagyon kinézeget az ablakon, sejtelmem szerint félt hogy valaki felismeri kintről. Nem is fordítottam sok figyelmet a dologra, nem néztem ki az ablakon vagy próbáltam rákérdezni mi a baj, egyszerűen behúztam a függönyt, majd ránéztem. - Ha nem haragszol ezt most kicsit behúzom, mert nem szeretem ha figyelnek evés közben… - Itt mosolyogtam egyet, majd tartva a szemkontaktust folytattam. - Helyes is, valahogy nem tűntél annak a három szelet salátával jól lakós fajtának. Szerintem ez teljesen pozitív. - Kacsintottam rá, aztán tovább koncentráltam a kajámra, már majdnem kiürült a tányérom, nem is szerettem sokat enni dél környékén, hogy ne terhelje le az agyam nagyon az emésztés. - Köszi, úgy gondolom tényleg sikerült valamit eltalálni a hangulattal, sokaktól hallom, hogy ez a törzshelyük, ami őszintén azért egy bár tulajnak elég nagy elismerés. Van aki szereti gyűjtögetni a díjakat a kocsmájára, én a látogatói elégedettségből mérem, hogy mit csinálok jól vagy rosszul. - Közben körbe körbe nézegettem, hogy mi hogyan megy. Valójában volt egy fajta irányítási mániám, szerettem tényleg mindent a helyén tudni, és mindent irányítás alatt tartani, hogy simán menjen. Valószínűleg ezt megint csak a seregnek köszönhetem, de ki tudja. - Hétfőtől szombatig… Vasárnap csak délelőtt és általában nem vagyok itt. A vasárnap egy pihenőnap számomra, amit általában fenn töltök a lakásomban… Jah igen, amúgy egyben ez itt az otthonom is. Odafenn van a lakásom az első emeleten. - Mutogatok felfelé, mivel tényleg sikeresen maximalizáltam az időbeosztásom, utazásra szinte semmi időt nem kell fordítanom ha nem akarok valahova menni, egyszerűen lejövök és intézem a dolgom, aztán felmegyek és alszom. - Szükséged van valamire? Valami mást inni, vagy hasonló?
- Igen, bár az a veszély nem fenyeget, hogy ne legyen miért felkelnem. Amúgy elég boldog kis életem van, csak időnként hiányoznak a barátok, olyankor keresek valami filmet vagy sorozatot vagy csak fellépek valami chatelős helyre, ahol írhatok és beszélgethetek anonimként bárkivel. - Igen, egyszer mindenkinek. Mosolyogtam és kinéztem a kocsimra, amivel itt parkoltam nem messze. Kifizettem előre a napot, hogy itt marad, szóval nem büntethetnek meg. Szeretem a kocsimat, annyira szép és persze jól is fut. - Azt én sem. Örültem neki, hogy elhúzta az ablakot, bár valaki már így is kiszúrt... Nem foglalkoztam vele inkább, csak ettem. Lehet csak ismerősnek tűntem, de nem mehetett biztosra, mert én gyorsabb voltam és elfordultam. Megkönnyebbültem, hogy takarásban eszünk tovább. Csak elmosolyodom, már amennyire lehet evés közben ugye, mikor találkozott a tekintetünk. Valahogy így az asztalnál ülve teljesen más, mint a pultnál, kicsit személyesebb. - Nos igen, sokan eszik a joghurtot meg a kekszet, de több kalória van benne, mint egy szelet kenyérbe, amire valami felvágottat teszel. Amúgy szerencsére engem nem fogtak fogyókúrára, mert nem híztam sose meg annyira és hát mondtam is már az elején, hogy nem fogok lefogyni csont soványra, felejtsék el. Így azt ehetek amit akarok, csak mikor lemérnek, akkor ne legyek több, mint az átlag testsúly. A kacsintásra is szinte elolvasnék, de ez amolyan cinkos volt, mint szerelmes lábról leszedős szerintem. - Igen, a közönség... akarom mondani a betérő vendégek elégedettsége mindig előrébb való, mint a díjak, mert hát az szépen mutat a falon, de az üres hely már nem annyira. Remélem annyira nem szóltam el magam, a lényeg az megvolt mondjuk és az a fontos most. Én is a közönség miatt csinálom és annyira nem érdekelnek a kritikusok, mert azoknak ha nem akarják úgy sem fog tetszeni. Én tudom, hogy jó voltam és akik eljöttek szerintük is így volt ez pont elég. - Az jó, legalább van pihenőnapod is, de a hat nap még így is sok nem? Érdeklődöm, miközben már az utolsó falatkákat kergetem az evőeszközre. Hú nagyon belaktam és egy kis szieszta de jól fog majd esni. - Tényleg? Az tök jó! Nem kell sokat utaznod meg semmi és bármi van, csak felugrasz. Nagyon praktikus, meg jó dolog, kicsit kíváncsi lettem, hogy nézhet ki a lakása, de azért ebbe nem merültem el jobban, elvégre teljesen idegen vagyok neki, még be sem mutatkoztunk egymásnak. - Nem köszönöm, megleszek ezzel a korsó sörrel egy jó darabig. Nem iszok egyszerre sokat, csak étkezés után legfeljebb, hogy minden lemenjen. Kezdenek szállingózni, szóval hagyom, hogy elmenjen dolgára, addig visszaigazolom a rendelésemet, hogy finom volt meg az emaileim is átböngészem. Előveszek egy madártoll szerű tollat, meg egy kis jegyzetfüzetet és oda jegyzetelek is ehhez, majd egy idő után elkezdek hosszasan írni is. Megjött az ihletem és belekezdtem egy új dalba, amihez elővettem a fülesem és a telefonomon lévő piano alkalmazásban komponálni is kezdtem valamit hozzá. Ezzel jól elszaladt az idő, a sör is elfogyott és akkor pakoltam mindent vissza a helyére. Egy ember persze bejött miközben elvoltam és mondta, hogy milyen hihetetlen, hogy itt van Cait Star és persze jönne autogrammért, de hát a szabályok ugye. Törzsvendég volt és megkérte Masont, ha tud szerezzen neki egyet, majd elment a dolgára, hiszen láthatóan én nem értem rá senkire, megszűnt a külvilág annyira elvoltam a magam kis kreatív világomban. Teljesen feltüzelt, hogy ilyen ügyes voltam. Az üres korsóval és a táskámmal mentem vissza a pulthoz és ültem fel a bárszékre. Már jóval többen vannak itt, fel sem tűnt eddig. - Egy Gin-tonicot kérnék. Mosolygok is mellé kedvesen, lassan már a táncoslányok is megjelennek és beindul a buli, de én valahogy nem érzem készen magam ilyesmire. Csak nézem, hogy táncolnak páran, miközben az italom kortyolgatom lassan, ezt most nem osztom be, kell a bátorság, hogy felemeljem a fenekem és odamenjek és csatlakozzak.
Az ebédünk nyugalmasan telt, semmi és senki nem zavarta meg. Pontosan ez volt a célom, mivel tudtam, hogy talán azért is jött ide, mert menekülni akarta a rajongók elől. Személy szerint nem voltam az a fajta, aki hátast dob akárkitől. Mindenki aki ide eljött pontosan tudta, hogy itt nem különbözik senki mástól, nem a hírneve alapján hanem a viselkedése alapján ítéljük meg. Voltak egyes hírességek, akik meglátogatták a bárt, aztán később elhordták mindennek, mert itt nem kapták meg a státuszuknak megfelelő figyelmet, pedig pontosan annyi figyelmet kaptak mint akárki más, erre külön figyeltem. Caitlin azonban nem volt ilyen, sokkal inkább tűnt számára tehernek ez az egész mint hogy a fejébe szálljon. Reméltem, hogy így is marad, kevés dolog tudott igazán kihozni a sodromból, de az ha valaki azért lenéz másokat mert valamiben jobb és népszerűbb, az különösen iritált. Rajta szerencsére pont nem látszottak ezek a tünetek. Inkább ismét csak azt tudnám megemlíteni hogy nagyon befordultnak látszott. - A vendégek elégedettsége és az egyenlő elbánás… Ez a két alapköve annak, hogy valaki jól tudjon érvényesülni a vendéglátásban, legalábbis nekem ez az alapelvem. - Bólintottam, és természetesen feltűnt az elszólása, de nem hoztam szóba. Nem akartam erről a témáról beszélni, mert had érezze magát csak egy átlagos lánynak ma, és pont ezért minden a zenészséghez és a sztársághoz kapcsolódó témát ignoráltam. Persze, ha célozgatna ezekkel az elszólásokkal akkor sem érne el vele sokat, ha csak nem egyenesen azt mondaná, hogy én vagyok xy, és akkor természetesen muszáj lenne erről beszélni. - Maximalizálom az időmet. Megspórolva azt az időt, simán csinálhatok valami hasznosat, túl sok idő megy el azzal hogy az ember A-ból B-be tart. - Bólogatok, miközben az utolsó pár falatot is letakarítom a tányérról, aztán hátradőlök ülő helyben. - Nem, a hat nap még bőven belefér. Mindig tisztában vagyok vele mi történik itt és sosem unatkozom túl hosszú ideig. Mindig van mit csinálni. Szerintem pont ez az amitől az embernek van célja, meg értelme. - Telt múlt hát az idő, én visszatértem a pultba, és intéztem a dolgokat, felkészültem az estére, elugrottam zuhanyozni, friss ruhát vettem, intéztem a takarítást, koordináltam a táncosokat, miegyéb. Minden a helyén volt nyolc órára amikor is az este kezdett szépen lassan felpörögni. Valójában korábban azt mondtam, hogy egy ujj nélküli pólóban is végig tudom vinni az estét, ami természetesen igaz is volt, most mégis egy fekete inget választottam, aminek feltűrtem az ujjait, hosszú szintén fekete nadrággal, és így pultoztam továbbra is. Közben közben figyeltem rá, hogy Caitlin megvan-e még és minden rendben van-e, na nem azért mert féltettem a vendégektől, hanem mert nem akartam hogy megint magába forduljon. Végül visszatért a pulthoz és rendelt egy Gin Tonicot. Első körre csak bólintottam, és mosolyogva kitöltöttem neki az italt, aztán mikor elé helyzetem folytattam. - Rendben vagy? Úgy látszik, mintha nem találnád a helyed… - Nézek rá kérdőn, miközben újra végigtörlök a pulton, hogy friss és üde legyen minden. Mikor végzek, visszatérek és a pultra könyökölve felveszem vele a szemkontaktust. - Senki nem harap itt. Ha meg valaki mégis akkor annak velem gyűlik meg a baja, ne félj beszélni akárkivel. - Kacsintok rá, és közben el el ugrok kiszolgálni másokat, mert bőven vannak akiket kell ma este.
Egy kicsit többnek érzem magam, mint a legtöbb ember, mert gazdag vagyok és több dolgot megengedhetek magamnak, mint ők, ám ettől nem éreztem úgy, hogy le kellene néznem őket. Sőt! Nekik ott a szeretet, amiért irigy voltam mindenkire, akinek voltak barátai és rendes szerető családja, még ha csak csonka is. Nekem csak a szüleim élnek, de nekik a business a minden, ahogy nekem a zenélés, de amikor pihenek, akkor mindig hiányérzetem van. Tudom, mi hiányzik, tudom mi tehetne boldogabbá, de azt megvenni nem lehet, más módját meg nem ismerem vagy béna vagyok benne. Ha valaki nem tud közömbös maradni és nem kezdeményez beszélgetést, akkor meg vagyok lőve. Ám a legtöbben megtudják, hogy ki vagyok és már rajonganak vagy a pénzemre hajtanak. Nem tudom, hol bujkálnak az olyan emberek, mint ez a bártulaj, de valószínű valahol a munka világában. - Tetszik az alapelv, elvégre minden ember ugyanannyi, csak a mai világba minden elment egy rossz pénz orientált irányba. Jó, hogy itt ez nem jön ki, bár az emberekbe ott van az előítélet, hogy első látásra már levonnak következtetéseket, amin nehéz átugrani, ilyen a természetünk. Mondhat bárki bármit, de ez így van és hát én nem tudok és nem is akarok leadni az igényeimből, mert elvárják tőlem és mert szeretek csinosan kiöltözni, szeretek jó autóval járni és jó érzés, hogy kimeríthetetlen keretem van. Igaz mindenki könnyen elkölthetné amim van, de én odafigyelek rá és nem veszek mindent, ami megtetszik, nem szeretem a pazarlást, pedig én megengedhetném magamnak. - Milyen igaz, pedig mindenki a közelbe keres munkát, mégis van, hogy fél órát vagy órát utazik csak oda meg ugyanennyit vissza. Nekem mondjuk könnyű, mert időszakos a munkám és otthonról vagy bárhonnan szerezhetek bármit. Most is egy egész dalt kidolgoztam egy délután alatt, amit biztos ennek a helynek köszönhetek és talán meg is említhetném majd hozzá, a helyet, hogy mi ihlette meg. Persze félő, hogy azzal elveszem a hely szépségét és kicsit túl sokan jönnének ide, olyanok is, akik ezt nem tudják értékelni, mert csak azért jönnének, mert én itt jártam. Sose dolgoztam még hat napot folyamatosan ugyanúgy. Jártam próbákra, meg vettünk fel anyagot, de nem úgy, hogy óramű pontossággal minden ugyanúgy volt és utána jó nagy pihenőm volt mindig. - Ha azt csinálod, amit szeretnél, akkor tényleg van célod és van, ami értelmet ad mindennek. Kedvesen elmosolyodom, mert elkalandoztam így evés közben, de talán annyira nem nagy bűn az ilyesmi. Ahogy telít a kaja, úgy üt be a szieszta és ilyenkor fog meg az ihlet is. Mire magamhoz térek, minden olyan élettel teli és teljesen új külsővel találom szemben magam. Az ing is jól áll rajta, de a kezét jobb volt nézni az ujjatlan felsőben. Na de azért még jól emlékszem rá, milyen volt. - Persze, minden rendben van, csak kell egy kis bátorítás, hogy megmozduljak. A körmömmel megkocogtatom a tonicos poharat és mikor ismét a szemembe néz, hogy ne féljek elmosolyodom. Hát abban biztos vagyok, hogy megvéd majd, ha valaki olyan művelne velem, amit én nem akarok. Sajnos nincs sok ideje és hát dolgozik is, így gyorsan végzek a pohár tartalmával és felállok, a ruhám kicsit lehúzom, mert üléskor felgyűrődik és hát annyira nem akarom mutogatni magam. A táskám a pulton hagyom a pohár mellett, onnan csak nem nyúlja le senki, ha meg igen, legyen boldog vele. A tánctér felé elindulok, most, hogy kicsit beütött a pia, már nem aggódom annyira, csak bevetem magam a szélén egy kis táncikálásba. Lehunyt szemmel próbálom magamba szívni a zenét és hát mivel nincs bot fülem, hamar felveszem a ritmust. Elég jól elvagyok, olyan öt percig, amikor egy férfi odajön hozzám és megfogja a kezem, hogy táncoljak vele és közelebb is von magához. Én persze elrántom a kezem és hátrébb lépek, mert hát fel is lehetne kérni, nem csak megfog és visz, mit képzel? Persze a nevem is tudja és úgy szól utánam, hogy ne csináljam már, csak egy kis kavarás a parketten. Zavartan mosolygok és inkább elsétálok a közeléből. Szerencsére nem jön utánam, nyilván ismeri a szabályokat és nem akar zaklatni. Viszont már annyira nem érzem jól magam, mert tudom, hogy tudja ki vagyok és így már más minden. Nem kellett volna elmozdulnom a biztonságos helyről, bemegyek a WC-be, hogy átkozzam magam kicsit, ezért a nagyszerű ötletért. Biztos én vagyok a hülye, meg az érzékeny, de ez úgy elvette a kedvem és a pia inkább a szomorúságom piszkálja fel, mint a jókedvem, mint mikor ittam. Nekidőlök a falnak és leguggolok a földre. Még a telefonom sincs nálam, hogy hívjak valakit, aki majd hazavisz, mert mindent a pulton hagytam. Vissza kellene mennek, talán más nem jönne oda hozzám és még érezhetném jól magam, de valahogy nem érzem úgy, hogy elég erős vagyok hozzá, sokkal jobban megy a menekülés az ilyen problémák elől, minthogy szembenézzek velük.
Az este simán ment, a vendégeim jól szórakoztak. Abban biztos voltam, hogy nem lesznek durvább incidensek, mivel a biztonságot két jó barátom biztosította akik már a seregben is velem voltak, és azóta már volt szerencsém őket szerződtetni mint a biztonsági szolgálat. Valójában nagyon jó üzletet csináltam velük, mind a ketten magasan képzettek voltak közelharc terén, és ezt pontosan tudtam. Sokan arra mennek rá, hogy a biztonságiak nagynak és masszívnak tűnjenek, hogy ezzel elbizonytalanítsák azokat akik esetleg balhézni akarnának. Ezzel szemben az én biztonsági embereim közép magasak voltak, és nem testépítők. Átlag emberek, akikről azonban mindenki tudta, hogy mire képesek, volt pár eset amikor muszáj volt demonstrálniuk a képességeiket nagyon az elején, aztán a vendégek között terjedt a hír, hogy itt nem érdemes balhézni mert fájdalmas vége lesz. Mostanra pedig már automatikusan tudatják a balhésnak látszó emberkkel a barátaik vagy más aki ide jár régebb óta, hogy valószínűleg rossz vége lesz ennek a viselkedésnek. Általában működik, és tíz alkalomból kilencszer nem kell kipenderíteni senkit, a maradék esetben pedig a srácok gyorsan dolgoznak és precízek, és persze semmi kárt nem tesznek senkiben. Teljes lelki nyugalommal mostam el a poharakat a pult mögött, és néha néha kifigyelgettem, hogy mi folyik a tánctéren és a vendég szekcióban. Semmi kirívó nem volt. Eszembe jutott Caitlin is, és néha néha azért rákérdeztem a pincérektől, hogy mi van és látják-e. Külsőleg úgy látszott, hogy jól szórakozott, táncolt, és elvolt, aztán táncolt egy figurával, és utána már nem volt annyira jól. Úgy vonult el, mint akit megsértettek. Ezen a ponton nem tudtam mit reagáljak, két eshetőség jutott az eszembe, az egyik hogy hívok egy taxit és hazaküldöm mielőtt teljesen bedepizik, a másik hogy nem engedem szabadon kóricálni, mert a végén még kárt tesz magában. Fogalmam sem volt mit csináljak egy alig húsz éves zenésszel. Úgy gondoltam, annál többet nem tehetek a jólétéért mint, hogy szóval tartom, ellátom azzal amit kér és próbálom meggyőzni hogy jó a társaság, mert az is volt. A vendégeim, mind jóindulatú emberek voltak, ezt különösen azokról tudtam elmondani akik már rég óta ide jártak és személyesen ismertem őket. Egy pillanatig elgondolkodtam mit csináljak, aztán eszembe jutott, hogy lehet valakit utána kéne küldeni, így elküldtem az egyik táncosomat, hogy nézze meg minden rendben van-e, aztán hozza vissza a pulthoz. Ha nem érezte magát jól, lehet hogy egyszerűbb lett volna, ha hívok valakit aki hazaviszi és ki tudja aludni ezt az egészet. Nem telt bele sok időbe, hogy a lány, akit Cait után küldtem visszajöjjön, és hozza magával őt is. - Hm… öntsünk tiszta vizet a pohárba… én tisztában vagyok azzal, hogy ki vagy és mit csinálsz… Én Mason Ford vagyok ennek a helynek a tulaja. Gondoltam meghagyom neked azt a gondolatot, hogy nem ismerünk itt és átlagos vagy, ettől talán szabadabbnak és jobban érzed magad. De láthatóan ez nem működik. - Veszek egy nagy levegőt, és töltök magamnak egy tequilát, aztán gyorsan lehúzom. - Ne értsd félre, nem akarlak hazaküldeni innen, de ha nem érzed magad jól emberek között, nem biztos hogy jó ötlet inni. - Itt felvettem a szemkontaktust komoly arckifejezéssel. Jót akartam neki, de fogalmam sem volt, hogy az ő esetében mit kéne csinálnom, hogy ne legyen továbbra is ilyen zárt. - Ha jobban éreznéd magad valahol máshol, akkor hívhatok neked egy taxit vagy Ubert, hogy hazavigyen. Vagy mond meg, hogy mivel segíthetünk, hogy jobban érezd magad. - Itt felöltöttem egy kellemes mosolyt, bár még mindig komoly hangsúllyal beszéltem.
A hajamba túrom a kezem és úgy vagyok még mindig a falnak dőlve guggolva. Annyira jó volt ez a nap és nem szeretném, ha ez a kis incidens elrontaná a napomat, hiszen elég sikeresnek mondható és jól is éreztem magam a nap legnagyobb részében. Mégis, annyira egyedül éreztem magam és már megint a sírással küzdöttem, amikor belépett az egyik táncos lány. Ettől hamar győzedelmeskedtem ezen az egészen, mert hát mások előtt nem szoktam sírni és ez erősebb mindennél. Nem tűnhetek gyengének, mert akkor senki se fog leszállni rólam. Meglepődtem, mikor felém lépett és a kezét nyújtotta, hogy felhúzzon a földről. Kedves volt és megpróbált viccelődni is kicsit, amin elnevettem magam. Meglepett, nem gondoltam volna hogy bárkit is érdeklek. Azt mondta, hogy a tulaj küldte be értem, hogy biztos jól vagyok-e. Ettől valahogy úgy éreztem, hogy jobb lesz nem szomorkodni, mert valakit csak érdeklek és megköszöntem a lánynak, hogy bejött. Az arcom megmostam kicsit vízzel, hogy felfrissüljek, majd kimentünk és ő ment a dolgára, én meg a pulthoz. Kicsit hideg zuhanyként ért, az öntsünk tiszta vizet a pohárba szövege. Hát persze, hogy tudja ki vagyok, mindenki tudja, elvégre egy sztár élete erről szól, főleg egy olyan csillagé, aki mások felett szokott ragyogni, nem pedig elrontani mások szórakozását is. Legalább megtudtam a nevét, de a tekintetem a pultra tévedt magam elé. Nem tudom mit gondoljak most róla. Kicsit szégyelltem magam, amiért ilyen naiv voltam, mégis mit képzeltem? De még így is figyelt rám és azon volt, hogy jól érezzem magam. sóhajtok egy nagyot és felé pillantok. Komolyan néz és közli, hogy nem akar hazaküldeni, de ne igyak, ha nem érzem magam jól. Na igen ezzel én is tisztában voltam, de hát ő csak jobban ért hozzá. A taxi említésénél kicsit összerándult a szemöldököm, tudok én hívni magamnak is és úgy jöttem ide, hogy jól fogom érezni magam, bár a dolgok eléggé sokkoltak azért. - Nos, lenne valami... De inkább hagyjuk. Inkább kérek valami alkoholmentes koktélt. Olyannak tűnik, akinek fontos, hogy mindenki jól érezze magát, de nem szeretnék ezzel visszaélni, hiszen ma már így is több figyelmességet kaptam tőle, mint a szüleimtől a húsz évem alatt. Ráadásul egy nagyon jó sláger is született itt, amit alig várok, hogy felénekeljek és biztos elküldeném még a megjelenés előtt ide. Úgy is tudja ki vagyok és hát a dalom is remélem, még ha nem is az ő stílusa, de tetszeni fog neki. A hely nyugalmáról szól és hogy egy apró figyelmesség mennyi embernek örömet okoz és még ha a legboldogtalanabb is éppen, innen biztos kellemes élményekkel távozik majd. Gyönyörű emlék, amire szívesen emlékszik vissza bárki. A táskámba turkálok kicsit és a mobilom nyomkodom, amíg megkapom a koktélt, nem nagyon érdekel mi lesz, csak valamit muszáj innom, hogy ne száradjak ki. Kicsit rágcsálom a szám szélét, mert miért is tartsam magamba, hogy mitől lenne jó kedvem, elvégre úgy is érdekli mi az. Mikor visszatér fel is teszek neki egy kérdést, nincs túl sok veszíteni valóm. - Nem tudnál egy kicsit kiszakadni a pult mögül táncolni velem? Persze csak ha kedved is van hozzá, tudom, hogy nem én vagyok a mindenség közepe és nem is várom el, nem lesz rossz kedvem miatta eskü. Egészítem még ki, mert a szánalomtánc nem hiányzik, de ha meg tényleg jól érezte magát velem, akkor olyan jó lenne kicsit vele lenni. Persze nem várok semmi tartós kapcsolatot az egésztől, de egy napig legalább megtudhatnám milyen egy férfival tölteni az időt, bulizni vele meg ilyenek. A pulcsim ujját megint a kézfejemre húztam, kicsit zavarba is vagyok, nem szoktam ilyet csinálni.
Valószínűleg kissé bosszús voltam, mert hozzászoktam, hogy mindenki jól tudja érezni magát, még a nagyon befelé forduló személyiségekből is ki tudta csalni az érdeklődő és társalgós szikrát a hely, de lehetséges hogy mégsem mindenkin működik. Láthatóan nem tetszett neki a szembesítés a tényekkel, de muszáj volt elmondanom neki a lényeget, mert másképp nem jutottunk volna egyről a kettőre. Egyszerűen fogalmam sem volt, mit vár az ittlététől ha nem is próbál igazán kiengedni és lazítani, ehelyett az első élmény hatására ami emberek közelében éri, bemenekül a WC-be. Erre sajna nem tudtam megoldást. Lehet én voltam túl tapasztalatlan, vagy csak egyszerűen pszichológiát kellett volna tanulnom. Nagy levegőt vettem, aztán hátradőltem. Magam sem tudtam igazán, miért érdekel ez az egész ennyire. Természetesen az volt a célom, hogy az emberek itt jól érezzék magukat, de az hogy ennyire törődöm valakinek a hangulatával akit csak aznap ismertem meg, az még hozzám képest is túl van egy határon, furcsa… Nem is tudom, hogy ez pozitív vagy negatív, ezt majd eldől… Lehet hogy el kéne gondolkodnom ezen. Ahogy pörögtek a gondolataim a téma körül, vizsgáltam az arcát és figyeltem hogy mit és hogyan csinál. Látszott rajta, hogy ki akar valamit szúrni, de olyan volt mintha nem lenne bátorsága kérni. Furcsa. - Rendben, akkor legyen egy koktél. - Mondom, és közben elkezdem a pult mögött készíteni az alkohol mentes koktélját, és egy kicsit otthagyom, hogy összeszedjem a dolgokat amikre szükségem van hozzá, mikor végre mindent sikerül összeszedni ami szükséges, visszatértem, és megálltam vele szemben, majd elé toltam az italt. Pár pillanatig csak némán bámultunk egymásra, fogalmam sem volt mit akar. Aztán mégis csak megeredt a nyelve, nekem meg leesett az állam. Nem szó szerint de lemeredtem egy kicsit. Majd elgondolkodtam. Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy konkrétan én kellek neki. Persze flörtölgetett korábban, de nem látszott hogy bármi komolyabb gondolat lenne mögötte, csak néha az emberek szeretnek így szórakozni egymással és én ennyinek is vettem akkor. Az igazság az volt, hogy természetesen vonzónak találtam őt, nem azért mert énekes volt, vagy híres, hanem mert bejött a stílusa, és én mindig is a rockosabb vonal felé húztam zeneileg, ha nem is a goth irányba, de közelebb volt egymáshoz a két műfaj, mint amit manapság hallgatnak a fiatalok. Rá néztem a mellettem álló srácra aki kisegítőként volt a pultban, majd a vállára tettem a kezem, és belesúgtam a fülébe pár szót. Tudattam vele, hogy most egy darabig egyedül kell vinnie a boltot, és hogy duplázom az aznap esti fizetését. Egyszerre volt számára boldog és szomorú pillanat, de tudtam megbirkózik a feladattal. Kiléptem a pultból, letettem a fekete kötényt, amit a pultban viseltem magam előtt, aztán felkaptam őt a karomba, és úgy cipeltem el a tánctér felé. - Akkor táncoljunk… de készülj fel rá, hogy kifárasztalak. - Mosolyogtam rá, és letettem a tánctér közepén a lábára, majd elkezdtünk táncolni, először csak enyhén tartva a távolságot, aztán egyre közelebb. A kezeim a csípőjén pihentek, kíváncsi voltam mi alakul ezen az estén, mert már elég nagy meglepetés volt ez is magában. - Ha fel akartál kérni, akkor azt már korábban is megtehetted volna. - Vigyorgok rá, miközben átkarolom a derekát.
Nekem nem különbözött a sztár és a gazdag lányos életem, mindig volt elég indok, hogy valaki elhívjon a házibulijába, persze csak az én kocsimmal, meg persze előtte mehetnénk vásárolni meg kölcsön is adhatnék pár holmit, mert nézzünk ki ugyan úgy. Előtte meg hozzám se szóltak, meg utána sem, csak érkezzünk meg és legyen pár jó képe a kocsimmal vagy az én drága holmimban. Általában hamar le is léptem, mert hát a drogok és a buli nem tetszett, ahogy a sok részeg sem. Ami meg azt illeti, ezek előtt amit kértem mindig megkaptam, csak nem mertem kérni, csak adtam, mert úgy éreztem, akkor majd nem lesz olyan kölcsönös kihasználtság és értékelik. Valahogy hozzászoktam ehhez, ezért féltem kérni, de most más a helyzet, elvégre nem kértem, hogy figyeljen oda rám és hogy kövessen. Odafigyelt rám, amikor én nem is figyeltem rá annyira. Elvoltam a kis költeményemmel és a tánccal meg a problémával, hogy tudják ki vagyok. Amint megkapom a koktél kortyolok is belőle egy keveset a szívószálon át, mielőtt kibökném mégis minek örülnék. Nem tudom ez hogy jön le, de annyira nem is érdekel, majd később főhet a fejem a következmények miatt. Nem tudom miért lepődött meg ennyire, de mikor nem válaszolt, inkább az italra figyeltem, mert hát az is jobb, mint a kínos csend. Nem láttam, hogy mit csinál, csak akkor pillantottam fel, amikor elindult ki a pult mögül és a kötényét otthagyta. Utána meg hát hirtelen már a karjaiban voltam és a tánctér felé tartottunk. Na még senki sem kapott fel az ölébe, na meg nem is kerültem ilyen közel senkihez. A szívem szerintem kihagyott pár ütemet, majd olyan vadul repdesett, hogy szinte hallani lehetett, de szerencsére a zene hangosabb. - Hát nem mondom, hogy nagy kihívás kifárasztani. Nevetem el magam, mert hát elég lusta vagyok és a turnék előtt szoktam csak elkezdeni edzeni, ilyenkor nincs túl sok ösztönző erőm ilyenekre. A kezeimmel átkaroltam a nyakánál és kivételesen nem azt néztem meg gondoltam, hogy most mindenki biztos minket néz és erről fognak beszélgetni, csak kiélveztem a pillanatot. Mikor földet értem örültem, hogy ilyen magas cipőben jöttem, mert így nem vagyok olyan alacsony. Élvezem a közelségét is valahogy magamtól is közelebb húzódom hozzá idővel. - Korábban még nem tudtam mit akarok. Vigyorodom el, most először az estén jó szélesen és őszintén. Jól érzem magam és remek partnerem is van hozzá, még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen szerencsém lesz. Mikor megöleli a derekam, elég közel lépek és úgy nézek a szemeibe fel, az egyik kezemmel átkarolom a nyakánál, a másikkal meg lassan a mellkasától csúszik fel a kezem. Ó micsoda izmok, kész vagyok tőle és kicsit mélyebben vettem a levegőt is egy pillanatig. Így táncolok vele még egy ideig, de hát könnyen fáradok is, még ha izzadni nem is izzadok úgy, hála a jó genetikámnak, de a cipőm csak egyik párja jó egy kilós, szóval az sem könnyíti meg a dolgot. - Pihenünk egy kicsit? Hajolok közelebb kicsit a füléhez, amúgy sem ártana kicsit lehiggadnom, mert attól még, hogy nem voltam férfival még, a kémia működik és nagyon is megkívántam őt, nem csak az izmai miatt, hanem a lényét is, ahogy viselkedett velem egész nap és most is, ahogy idehozott. Énekelni támadna kedvem, de nem illik most ide. A gothos zenéim is már átmennek más rockos műfajba, mert a managerem szerint az is jól áll és nincs nagy különbség, de nagyobb tábor szeretne engem úgy, a meglévőt meg nem veszíteném el. Remélem azért most nem ölben akar kicipelni innen, bár nem ellenkeznék vele, nem is nagyon lenne értelme, sokkal erősebb.
Kezdőlap
