Honnan is tudhattam volna, hogy a fiatal lánynak ilyen gondolatok járnak a fejében. Őszintén szólva nem éreztem magam öregnek általánosságban, de azért 13 év különbség biztosan volt köztünk, így azért furcsállottam az érdeklődősét irántam, bár tény, hogy emellett hízelgő is volt a dolog. Én személy szerint nem gyakran kezdem vendégekkel, de nem voltam semmi rossznak elrontója. Örültem, hogy élvezte a figyelmet és látszott rajta, hogy valahol hiányolja is ezt a dolgot. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Csinos és talpraesett fiatal nő, akinek minden adottsága megvan arra, hogy megszerezze amit akar, ráadásul népszerű és nagyon sok ember rajong érte. Bár tudom, hogy rajongók közül felesleges párt választani, hiszen ők általában csak arra mennek hogy elmondhassák, hogy voltak ezzel meg azzal. Ellentétben ezzel én nem gyűjtöttem skalpokat, és nem éreztem a folyamatos késztetést hogy bizonyítanom kéne, meg mindenkivel összebújni az első adandó alkalommal. Azok az idők már mögöttem vannak, megvolt a magam ideje és bizonyításai, meg kalandjai, de ennyi idősen már nem annyira ez dominált. Ettől függetlenül azonban, a lány közeledése, és figyelme azért hatással volt rám, ezt sosem tagadtam volna le, ostobaság is lett volna. Mondjuk ki őszintén, vonzónak találtam, de nem voltam biztos benne, hogy ezt akarja, és hogy tényleg nem fogja-e ezt megbánni. Bár még nem volt tisztázott pontosan hova is tart ez az egész, de érezhetően izzott a levegő, és ez a pult mögött állva nem is igazán esett le nekem, de így testközelből már egészen más volt. - Szóval ezt akartad? - Kérdem vissza vigyorogva, míg végigsimítottam a hátán, de olyan helyen tartottam a kezeimet ahol nem volt sértő vagy túl intim, nem akartam semmit túlságosan erőltetni. Hosszú percek teltek el szótlanul, ahogy azon harcoltam magammal, hogy ebből az éjszakából vajon milyen irányba kéne tovább indulni. Egyrészt fogalmam sem volt, hogy ő ezt a cicózást komolyabban akarja folytatni, vagy meg akar állni ennyinél, másrészt azért nekem is fejben a helyére kellett raknom, hogy mit is művelünk igazából. Kellemesen éreztem magam ebben a helyzetben, de én is éreztem, hogy egy kis levegőre szükségem van, mert túl vagyunk fűtve. - Már javasolni akartam. - Bólintottam, majd elindultunk ketten le a tánctérről. Nem vettem őt a nyakamba, de azért a derekán tartottam a kezem, és úgy vezettem magam előtt, közben keresve egy helyet ahol nyugodtan le tudunk ülni, találtam is egy kis boxot, ami nagyjából el volt rejtve a többitől, és bár nem szerettem ha nem láthatok rá mindenre, de tudtam, ha nagyobb baj lenne a biztonságiak ránéznének a tettes körmére, így nyugodtan intettem neki, hogy foglaljon helyet, aztán hoztam két italt a pulttól, és magam is helyet foglaltam mellette. - Őszintén nem számítottam rá, hogy ettől lesz jó kedved. Bááár… ettől nekem is az van. - Vigyorogtam rá, és hátradőltem belekortyolva a whiskey-mbe.
Fogalmam sincs mit csinálok és miért, de tagadhatatlanul lazítok és elengedtem magam, csak sodródom az árral és persze mellette azért megmaradok önmagam, az igazi Cait, aki a színfalak mögött létezik, csak nagyon mélyen elrejtem magamban, hogy ne sérüljön. Védelmi mechanizmus, ez a közömbösség és a jól elvagyok magam is hozzáállás, ami nem tesz boldoggá, de legalább nem is bántanak. Csak remélem, hogy ebből valami jó sül ki, még ha nem is párkapcsolat, mert kétlem, hogy túl komolyan tudna venni engem ahhoz. Fiatal vagyok még és előttem az élet, ki tudja mit sodor elém a szél és hát ugye nem mindenki szereti a hírverést sem maga körül. Én már megszoktam, de néha elég paranoiás vagyok miatta, nem kevés sztár énekelt már a paparazzikról, nem véletlenül. - Ezt szerettem volna, az akarom olyan erős szó. Válaszolom és hát érezheti, hogy melltartópánt, az nincs a hátamnál, csak a ruha meg én. Sokan azt hinnék nincs semmi rajtam, annyira imádom ezeket a melltartókat, amiket csak fel kell cuppantani, utána meg a szűk ruha megfogja. Nem is látszódik és mégis van. Persze nem azért, hogy tartsam vele, hanem hogy ne játsszak hegyes póló versenyt. Nálam ez ilyen alap igényességnek felel meg, mert nem célom felizgatni senkit ilyesmivel, így is elég sok a rajongóm. A vállára döntöttem a fejem a tánc vége felé, mikor elkezdtem fáradni és kicsit nyugodtabb zene jött. Jól esett vele csörögni kicsit, de sajnos túlságosan is közel van és egek, csak még vonzóbb így, mint a pult mögött. Megérinthettem, amit csak nézhettem eddig, az izmokat. A legtöbb testépítőnek van valakije, mert hát jól néznek ki és miért is ne lenne csinos barátnőjük. Szerencsére ő is a távozás mellett dönt, így elindulunk kifelé, én egyből a bár felé indultam volna vissza, mert ott a táskám, meg a fél életem benne, de nem ellenkeztem, mikor egy boxhoz vezetett. Leültem és mikor ő elment a bárpult felé nagyot sóhajtottam. Ez nem volt semmi. Mikor visszaér a pohárra nézek, nem tudom mit hozott, de annyira nem is lényeges, megiszok én mindent, amíg nem olyan erős pálinka, amitől kiég a nyelőcsövem. Talán az az egyetlen dolog, amit nem innék meg, de az rövid ital, ez meg nem. - Én sem tudtam, hogy ennyire tetszeni fog, nem nagyon voltam még olyan helyen, ahol táncoltam volna. Kicsit felé fordulok és a kezembe veszem a poharamat, hogy belekortyoljak, nem szoktam sokat és gyorsan inni. - Neked miért van jó kedved ettől? Kérdeztem meg, mert tudtam, hogy hazudni nem fog, valamiért úgy éreztem, hogy benne most bízhatok, de ezt mégsem szavaztam meg még neki teljesen, mert a félsz bennem van. Csak az ital hatására most ezekkel annyira nem foglalkozom, mert feloldja ezeket a gátakat kicsit. - Sokszor csinálsz ilyesmit is? Célzok arra, hogy egy vendégével elvonul táncolni, elvégre simán megteheti, nem hiszem el, hogy nem tévednek be jó nők, akik meglátva őt ne próbálkoznának be. Mondjuk ilyen fiatalok mint én, hát abból biztosan nincs sok. Kíváncsi vagyok rá és kérdezek, nem baj, ha olyan választ kapok, ami megöli kicsit a szikrát, mert bármilyen hirtelen is ez a fellángolás, nem ártana kicsit eloltani. Egy részem azonban inkább csak izzítaná tovább, de fogalmam sincs, hogy kellene. Akaratlanul is az egyik kezemmel az egyik tincsem kezdem el tekergetni, fel sem tűnik nekem.
Valójában, hogy hova is tartott ez az egész arról nekem sem volt fogalmam, bár volt ötletem arra, hogy hogyan folytatódhatott volna, hisz akármennyire is igyekeztem visszafogni magam azért bőven volt fantáziám, és nehéz lett volna letagadni, hogy vonzott a csajszi. Ha azzal a régi angyal-ördög hasonlattal akarunk élni, akkor elkezdett az ördög énem sugdosni a fülembe. Kissé megráztam a fejem és megpróbáltam elengedni a hirtelen feltóduló gondolataimat és koncentrálni rá. - Pedig néha nem árt az embernek akarnia dolgokat, attól válnak igazán valóra. - Gondolkodom el, hiszen nem tudtam volna felépíteni ezt az egészet ha nem akarom igazán. Már az elején akarnom kellett, hogy sikerüljön eljutni a bérlésig, nem hogy a nyitásig. Tartottam vele a szemkontaktust, ahogy ültünk ott és iszogattuk az italunkat, fogalma sem lehetett róla, hogy nekem is mennyire szokatlan ez az egész, hiszen nem voltam az a fajta, aki csak úgy beleugrik a dolgokba, ahol telt az idő annál jobban meggondoltam mit és mikor teszek, de itt most felül kerekedett a spontán énem, és csak cselekedtem gondolkodás nélkül. - Szóval.. nem voltál még olyan helyen, ahol táncoltál volna… nem is vonzott eddig a tánc, vagy csak na adódott rá alkalmad. - Közben már eléggé közelinek éreztem a kapcsolatunkat, hogy átkarolhassam a vállát, így meg is tettem, majd újabb kortyot gurítottam le az italból. Neki direkt egy gyengébb de finomabb italt választottam, hogy élvezze az ízét, de ne rúgjon be tőle. Nem akartam, hogy az egész úgy jöjjön le mintha le akartam volna itatni, hiszen eszem ágában sem volt bármi olyanra rávenni amit ő nem akart. - Nos… itt vagy te, egy csinos és intelligens lány, aki láthatóan élvezi, hogy velem van. Réges rég nem lazítottam a saját báromban, és voltam ennyire spontán. - Magyarázom el, hogy miért is érzem magam jól a helyzetben. Végtére is tényleg, egy különleges alkalom volt mind a kettőnk számára. - Ohh… nem, közel sem. Szerintem nagyon rég óta ez az első alkalom, hogy nem dolgozom ilyenkor, hanem leülök, és iszogatok. Valójában ez egész új helyzet számomra. - Való igaz, hogy sok női vendég szeret flörtölni és ismerkedni velem, de általában kevesekkel van meg az a fajta szikra, hogy tényleg leüljek és foglalkozzak velük a dolgok kézbentartása helyett. De most úgy tűnik eljutottam erre a szintre. Tudtam, hogy addig kell tisztáznom a dolgokat, amíg józanabbak vagyunk, hogy később ne legyenek félreértések, így egyenesen rákérdeztem. - Szeretnéd később itt tölteni az éjszakát? Fenn nyugodtan aludhatsz a szobában én meg kiköltözöm a kanapéra. Nem akarom, hogy egyedül bóklássz így éjszaka. - Mondtam, és közben lehajtottam a pohár maradékát, és tovább pörögtem a fejemben az ördög által fejembe tömött gondolatok, amitől kissé melegem is lett, de próbáltam lehűlni ahogy tudtam.
- Igaz, de nem mindent lehet akarni és hiába fog idejönni mondjuk Tom ropiért, nem fog adni neki. Próbálkozom valami ellenpéldával, mert a célok eléréséhez valóban kell akarni is, de ez nem minden értelemben állja meg a helyét. Főleg az én számból, hiszen mindent megkapok, amit akarok, ezért szoktam azt mondani, hogy szeretném, mert akkor már nem biztos a dolog és nem rajtam múlik, megkapom-e. - Voltam olyan helyen, ahol lehetett volna, de mindenki be volt drogozva vagy csutka részeg volt, szóval inkább leléptem. A tánc meg, hát nem az erősségem, de otthon szoktam egyedül néha. Megvonom a vállam, nem nagyon szoktam magamról beszélgetni, de nem éreztem úgy, hogy ez olyan nagy titok lenne, elvégre a korombéli színészek és énekesek ilyen botrányokba buknak bele általában. Persze tagadják a legtöbben, de sajnos én tudom, mennyire igaz. Nem tudom mit kaptam inni, de kicsit kortyoltam, majd leraktam az asztalra inkább, mielőtt kiöntöm. Amikor átkarol közelebb húzódom kicsit hozzá, mikor elkezdi sorolni, miért is érzi magát jól. Szerencsére nem csak annyit mond, hogy mert csinos vagyok és a fiatalt meg sem említi. Élvezi, hogy engem érdekel, ami kölcsönös, igazából ő kezdett el velem beszélgetni és ő keltette fel az én érdeklődésemet, szóval ezt biztos mondani fogom neki, ha engem hibáztatna bármi miatt is. - Mindenkinek kijár a lazítás nemde? Kérdezek vissza, örülök, ha rég nem volt ilyen, mert ezek szerint egy kis színt is vittem a napjába, ahogy ő is az enyémbe. - Tényleg? Kicsit meglepődök, nem kérdőre vonom ezzel a kérdéssel. Ettől valahogy még inkább csak vonzódtam hozzá, mint csökkent volna a vágyam, pedig azt hittem az egyik kérdésen legalább elvérzik majd. Kicsit elmerültem a szemeiben és a következő kérdésétől csak még inkább elolvadtam. Én is meg akartam kérdezni, hogy maradhatok-e estére, mert hát a kocsim nem szívesen hagynám itt, meg utána még kit küldök el érte? Jobban járnék egy panzióval, de ott nagy a felhajtás, azonban ez a lakásos dolog sokkal több lehetőséggel is kecsegtet. - Igen, jó lenne itt maradni. Amúgy sem szívesen hívtam volna már egyik testőrt sem, hogy valaki jöjjön el értem, de ha lehet úgy, hogy az én kocsimmal menjünk haza. Ez így sokkal kényelmesebb és persze nem kell senkinek sem tudnia, ami itt történik. Máris aggódik értem, ami szintén nagyon kedves tőle, bár nem érzem úgy, hogy kibírnám, hogy ne feküdjek mellé, főleg ha kevesebb ruhában alszik. Hú, szinte elképzeltem és már éreztem, hogy ennek mi lesz a vége, pedig nem ittam annyit, hogy ne tudjak a józan észre hallgatni. - Köszönöm. Közelebb hajoltam és megpusziltam az arcán. Nem csak azt köszöntem meg mondjuk, hogy itt maradhatok, hanem mindent, amióta itt vagyok. Nem bírtam tovább távol tartani magam tőle, bár nem vagyok az a nagy kezdeményező típus, de egy puszi talán még nem bír olyan nagy jelentőséggel. Kicsit el is pirultam, de talán még a piára lehetne fogni, hogy azért. Nem tudom igazából, hogy mennyire látszik, mert nincs tükör a közelben és csak érzem, hogy kicsit elönt a pír. Most néztem csak ki a boxból és hát ja, páran nézték mi folyik itt. - Akár most is felmehetnénk, ha nem is a lakásba, de a VIP részhez. Annyira nem zavar, ha valaki miatt hírekbe kerül a dolog, de azért jó lenne, ha nem látnák ennyien, amikor több is történik, már ha történik. Tudom, nem kellene ezzel foglalkoznom, mert gondoljanak amit akarnak és én is csak egy ember vagyok, mint ők, de sajnos nem mindig sikerül elszakadni ilyen aprónak tűnő dolgoktól. Vissza is pillantok rá, annyira nem parázok és a kedvem sem csökkent egy kicsit sem, az látható, de jobb lenne négyszemközt lenni, rengeteg dolgot fel tudnék helyből sorolni miért még ezen kívül, de szerintem ő is jobban örülne annak a lehetőségnek.
Nehezen tudtam volna már letagadni, hogy tényleg megfordult a fejemben, hogy mi alakulhat ebből az estéből. Valójában az elején semmi ilyesmit nem terveztem, csak annyit akartam hogy legyen egy nyugodt estéje amikor azt csinálhat amit akar, és átlag emberként fogja magát érezni és nem kell aggódnia amiatt, hogy bárki ráakadna, hiszen rengeteg olyan ember jött már el hozzánk aki pontosan erre vágyott, és mi megadtuk neki. Ez a jelenlegi szitu azonban egészen más szint volt, itt már személyesen engem is érintett a dolog, és élveztem. Tényleg ritka volt az olyan, hogy ennyire személyes viszonyba bonyolódom egy vendéggel, pláne nem egy népszerűbb zenésszel, de nem mondtam nemet a dologra… Mármint ki tette volna? Tehát ott ültünk egymás mellett, és úgy látszott tetszett neki a helyzet, plusz mivel a kérdéseire is őszinte választ kapott elégedett volt. Kaptam is egy puszit, amit csak egy mosollyal viszonoztam, mert tudtam ez a hely még túl nyitott ahhoz, hogy felszabadultan elmerülhessünk egymás társaságában, és amúgy is hosszú volt még az este. - Rendben, akkor majd hátul megyünk fel, hogy ne tűnjön fel senkinek hogy feljössz. Van egy rejtett feljáró, és ott könnyebben felslisszolhatunk. - Mondtam neki, miközben kicsit végigsimítottam az arcán és megvizsgáltam a vonásait. Tetszett amit látok annyi szent. Míg ő az izmaimért volt oda, addig én az arcáért és az alakjáért. Bár tényleg megvolt az a bizonyos korkülönbség, de ezen a ponton nehezen tudtam volna nemet mondani a biológiai és kémiai reakciónak ami köztünk zajlott. - Gyere, menjünk fel. – Bólintok, és felsegítem őt, aztán mintha mi sem történt volna sétáltunk egymás mellett mint két jóbarát, hogy ne tűnjön fel a bulizó népnek hogy igazából mi is folyik itt. Elsétáltunk a tánctér mellett, és a csigalépcsőn felvonulva lenéztem a bárra. Természetesen mint minden hétvégén most is dugig volt a hely. Valójában ha nem is voltam igazán egy egoista azért eltöltött némi büszkeséggel ez. Kinéztem magamnak egy kényelmes kanapét, ahova leülhettünk, és mivel az emeleten voltunk itt már tényleg nem kellett azon aggódnia, hogy rossz nyelvek itt fogják majd boncolgatni, hogy éppen mit művelünk. Leültem, és ha már amúgy is izzott a levegő, vettem a bátorságot, és az ölembe húztam őt. Persze ha nem fogadta el az invitálást, akkor egyszerűen leülhetett mellém, de ha mégis, akkor folytattam egy kis csókkal az ajkára, aztán elengedtem őt. - Tényleg remélem, hogy jól érzed magad, ha valami nem tetszik, vagy zavar, nyugodtan szólj. – Erősítem meg újra ebben, bár ez az este már kettőnkről és kettőnk igényeiről szólt, azért még mindig ő volt itt a vendég, tehát az ő kedve szerint kellett hogy menjek a dolgok. Átkaroltam a derekánál, és tartottam a szemkontaktust vele. - Ha szabad megkérdeznem, miért voltál olyan szomorú egész nap? Nem tesz boldoggá amit csinálsz? Vagy csak van valami ami miatt nem érzed jól magad ma? - Teszem fel a kérdést érdeklődő hangvétellel, hiszen eddig beszélgettünk, de nem térhettem rá konkrétan miért ilyen bús, hiszen nem tisztáztuk, hogy tudom ki ő.
A puszira csak elmosolyodott. Én tényleg nagyon hálás vagyok azért, amiért a kedvemben járt és odafigyelt rám, ahogy még senki eddig. Persze mondjuk az is benne van, hogy engem is érdekelt ő, mert nagyon helyes és biztos elég tapasztalt is. Nem az a kiéhezett fiatal tini, aki ész nélkül kezd bele mindenfélébe és persze elég felelősségteljes is meg törődő. Nem akar semmi kellemetlenséget nekem és még a lakásába is felhív, lemondva a kényelmes ágya kényelméről, legalábbis remélem, hogy kényelmes lesz. - Jól hangzik és olyan rejtélyesen. Mint a filmekben, valami olyan tűzlépcsőt képzelek el, de persze amúgy fogalmam sincs, milyen lehet egy ilyen épületnél a hátsó rész, mert nem szoktam arra sétálni, mert hát elég parás és nekem nem kellett amúgy sem bujkálnom, elég volt a testőrök jelenléte, hogy kitakarjanak. Elmosolyodom, ahogy végigsimít a puha bőrömön, mert hát elég sok időm van magammal foglalkozni és ezért is nézhetek ki ilyen jól. Pedig ez a kamasz koromra nem volt igaz, nagyon kis ragyás voltam, de anya segített ezen is, mert nem bírt rám nézni és egy bőrgyógyásznak hála egy év alatt minden eltűnt. - Rendben, de a táskám vegyük fel útközben. Talán még mindig ott van a pultnál, de nem a pulton, biztos aki ott van betette magukhoz, mert hát tudja kié és az a valaki kivel van. Az a kis kitérő biztos nem zavar majd senkit, meg persze a poharamért is nyúlok, mert amit kaptam italt, elég finom volt és még nem is ittam ilyesmit. Azt sem hagyom ott a boxban, csak arra kell figyelnem, hogy ne öntsem ki. Szerencsére még nem ért el az alkohol olyan hatása, hogy belassultam volna, csak felengedtem tőle jobban. A csigalépcső felé véve az irányt hát a hónom alá csapom a táskámat és két kézzel fogom az üveget, csak most ne essek el. Inkább csak nyugisan lépkedek fel, nem sietünk úgy sem. Ott leteszem a poharat, majd a táskám is egy asztalra és máris Mason ölében találtam magam. Nos nem így terveztem leülni, de már mindegy. A ruhám alját nem fogtam meg, szóval így eléggé felhúzódott a combomon, de annyira nem zavar a dolog, mert még mini szoknyának elmegy és takar annyit is. Csak felé fordultam és egy kicsi csók érte az ajkam. Ó én nem akartam elszakadni, de azért örültem, hogy nem merültünk jobban bele, mert már ez is új volt, hogy egy pasi ölében ülök, aki nem a Mikulás egy plázában és persze már nem is vagyok ötéves sem. Ez most mást jelent. - Jobban nem is lehetnék, de szólni fogok ígérem. Nos igen, idősebb, tapasztaltabb és bár nem vagyok kiskorú, de nyilván nem akar semmi olyat csinálni, amit megbánnánk később. Megölelem a nyakánál és úgy nézek rá kissé csillogó szemekkel, amik inkább voltak boldogak, mint ittasak, bár a pupillám elég kitágult az izgalom miatt, amit az alhasamban érzek szinte. Ég a testem a vágytól és valahol én is akarom, de nem lenne rossz jobban megismerni. Csak mit is kérdezzek tőle? Nem a szokásos halandzsa érdekelt, hogy mi a kedvenc itala, étele meg színe, mert ezeket megtudhatod később is, nem számít semmit. De ő gyorsabb volt és a kérdése témája fáj még mindig, halkan sóhajtok is és az ital után nyúlok, hogy belekortyoljak kicsit. Össze kell szednem a gondolataim, mert nem szeretnék szánalmas lenni, meg akit most hű de sajnálni kell, bár a tények hallatán biztos hasonló érzést keltek majd. - Szerintem nem voltam egész nap szomorú és én imádom, amit csinálok, szeretek írni, komponálni és utána összerakni egy egésszé az egész dalt, amit utána megoszthatok másokkal. Viszont, ami miatt nem szeretek a barátokról beszélni, az az, hogy nincsenek és nem azért, mert sztár lettem, már előtte sem voltak. A szüleim gazdagok és elkényeztettek, csak azt láttam, hogy azt akarom és megkapom vagy ha látták, hogy valami nem tetszik, adtak pénzt és meg van oldva. Én próbáltam barátkozni és segíteni azokon, akiknek nem volt és egy darabig működött is... Csak amikor szükségem lett volna bárkire, hát nem voltak ott és persze ettől zárkózottabb lettem. Ez hiányzik és ezért vagyok olykor szomorú. Lassan beszéltem és gyakran elfordultam, mert mintha a szívem szurkálnák olyan érzésem van, de azért erős maradok, nem tudok sírni mások előtt, nem lehetek gyenge. Persze lehetnék, mert most kivételesen nem érzem magam veszélyben. A poharat beszéd közben letettem az asztalra és mikor visszafordultam csak a vállára támasztottam a fejemet. Kicsit leengedtem, de hát őszinte voltam, elmondtam és remélem nem fogja feszegetni a témát tovább. - Amúgy, az ebéd után írtam egy új dalt, érdekel? Próbálom valami másra terelni a témát, meg legalább megtudom, mennyire kedveli az olyasféle zenét, amik tőlem származnak. Persze ez új lesz, mert stílust kell váltanom, a rockosabb oldal felé, ez a lemezkiadó kérése és hát igazából engem nem zavar ez a kis változás. Felpillantok rá, hogy mit mond, mert ha érdekli, akkor megmutathatom, hogy milyen érzésem volt itt már akkor és nem a most ihlette meg a dolgot.
A mai nap eseményei kissé meglepő fordulatot vettek, hiszen sok minden lehetőség megfordult a fejemben, de az hogy kialakul ez a helyzet az biztosan nem volt köztük, nem mintha panaszkodnék, nem is lehetne jobb végződése egy amúgy is kellemes napnak. Cait nem tiltakozott az ellen, hogy kissé közelebb húztam magamhoz, de rájöttem, hogy talán kissé lassítanom kéne a tempón. Mind a ketten túl voltunk hevülve, és fogalmam sem volt neki mennyi tapasztalata van a férfiak terén, különösen bizonyos dolgokat illetően, így nem akartam olyan sebességre kapcsolni, ami megzavarná őt. Haladjunk az ő tempójában, ahogy ő akar. Amúgy pedig én még mindig abban a hitben voltam, hogy én a kanapén alszom aznap, tehát nem is akartam olyan szintre ráizgulni erre a témára, ahol aztán csak úgy hoppon maradok, természetesen nem az ő hibájából, hanem azért mert én értelmezek félre valamit. Így hát az egyik kezemet a derekán pihentetem a másikat pedig az egyik combján, és nem mozdítottam el őket semerre. - Nos, ezt örömmel hallom. Akkor végülis az egész foglalkozás elérte a célját. – Mosolyogtam rá kissé pimaszul, mert tényleg örültem neki, hogy végre kiengedett, és nem érezte azt hogy rejtőzködnie kéne. Mindenkinek megvolt az az oldala ami érdeklődő és önfeledt, csak sokan elfelejtjük a mindennapi hajtás miatt, hogy milyen is az pontosan, ehelyett automata üzemmódba kapcsolunk és heteket, hónapokat vagy talán éveket is leélünk anélkül hogy élnénk igazán. Ezt én tudtam a legjobban, miután leálltam a szerekkel, és a sereg kiképzett, hosszú hosszú ideig úgy tekintettem magamra mint valamiféle robotra, akinek csak dolgozni kell, árkot ásni, futni, küldetést teljesíteni, és nincs szükségem valójában pozitív érzelmekre. Na és hogy mennyire mellé lőttem, arra csak akkor jöttem rá, amikor visszatértem a civil életbe és fogalmam sem volt hirtelen mihez kezdjek, kivé válljak. De ahogy telt az idő annál jobban ráébredtem, hogy mit kell tennem azért hogy üljek le, és éljek mint egy gép. Ez is egy olyan igazán élős nap volt számomra, hisz egy gyönyörű lánnyal beszélgettem a saját két kezemmel felépített bárban, ahol a vendégeim tömegével remekül szórakoztak. Talán nem volt összehasonlítható azzal, amikor az ő koncertjein rajongók ezrei tomboltak és rajongtak, de nekem elég volt. - Értem. Ha ez felvidít, nekem nagyon sokáig nem voltak igazi barátaim, de az évekkel és a tapasztalatokkal szépen kialakultak a dolgok. Csak adj időt a dolognak és megtalálod a megfelelő embereket. – Ezzel le is zártam a témát, nem akartam erőltetni, mert a sóhaj már jelezte számomra, hogy nem pont erről szeretne beszélgetni. Közben azért próbáltam vele tartani a szemkontaktust, hogy érezze, hogy nincs szükség arra, hogy most szégyelljen ebből akármit, mindenkinek megvannak a saját oldalai amikre nem büszke, vagy sajnálja, hogy nem tudott elérni bizonyos dolgokat. Nekem is megvoltak a magam céljai és vágyai, és rengeteg területen lehetettem volna jobb, és próbáltam jobbá vállni minden áldott nap. - Természetesen, kíváncsi vagyok. Az én zenei világom nagyon hangulat függő, de gyakran hallgatom a számaidat, amikor olyan hangulatban vagyok. - Bólintok, és elengedem, hogy úgy és azt tegyen, amit jónak látja, lehetséges, hogy nem épp az ölemből akar előadni egy számot, így hátradőlök, és töltök egy italt magamnak gyorsan. Ez a VIP rész minden ülőhely mellett rendelkezett egy pici minibárral, amiben voltak italok, bár nagyon ritkán volt használva, mivel általában még azok akik VIPek lettek volna inkább húztak az árral és lenn buliztak a többiekkel.
Még nem voltam férfival, de azért nem voltam annyira ártatlan, hiszen Tinderen is chateltem már mocskos dolgokat, amiket meg pornóvideókból szedtem össze. Persze az is csak egy szintig egészséges, mindvégig megpróbáltam annál a tudatnál maradni, hogy akiket ott látok, nem annyira valósak, mert hát csak izmos pasik vannak nagy szerszámmal jószerivel. Nő létemre nem szégyelltem a dolgot, bár nem is sokan férnek hozzá a gépemhez, hogy meglepődjenek ilyesmit. Mason meg szintén izmos volt, szép kék szeme volt és valamiért úgy éreztem, élvezi a társaságomat, legalábbis a csók és, hogy az ölébe húzott erre enged következtetni. Utána viszont megálltunk és nem haladtunk tovább, a kezei nyugodtan egy helyben maradtak a derekamnál és a combomon. - Na, ez nem csak egy foglalkozás. Kicsit összehúzom a szemöldököm haragosan, de persze elnevetem a dolgot és teljesen komolytalanná válik az egész. Nekem ez több és remélem neki is, mert ha csak a kedvembe akar járni és nem érez semmit, az nagyon rosszul esne. Mindig a pénzt látták és nem a sztárt, főleg nem, aki a sztár bőre alatt lakozik. Ritkán engedtem ki és adtam önmagam, de akkor még a kisugárzásom is ragyogó, olyan, mint mikor a színpadon vagyok, mert igen, ott is önmagam adom és a szívem is kiéneklem szinte. - Inkább elszomorít, hogy másnak sem volt jobb. *Nem vagyok az a másik kárától jobban érzem magam típus, talán ez különböztet meg a leginkább a szüleimtől. Nem akartam sznob lenni és már nem is vagyok az ilyen téren, persze vannak olyan helyzetek, ahol még biztosan. - Oh! Meglepődöm, mert erre nem számítottam, de talán ez a szám tetszeni fog neki, mert nem szomorú, hanem vidám és reményt ad másoknak, hogy létezik még olyan hely, ahol fontosak és egyenlőek másokkal. Csak kinyúltam a táskámért oldalra és az ölembe vettem, hogy kikotorjam a telefonomat, a fejhallgatóm és a füzetemet, utána félre dobtam miközben felálltam. Mason mozdulatait követtem a szememmel, láttam, hogy van itt minibár és onnan vesz ki valamit magának. Csak elmosolyodom, miközben a telefonom nyomkodom és bedugom a fülhallgatóm. Az egyik felét átnyújtom neki, majd a ruhám lehúzva foglalok helyet ismét az ölében. Nem szeretném kiengedni a hangom, mert ezt csak neki szántam előadni, nem az egész bárnak. A telefonomon egy zongora képe látszódik, majd a füzetem is fellapozva felé helyezem. A szöveg még új, szóval nem tudom kívülről. Elkezdek játszania telefonon és utána halkan el is kezdek énekelni. A helyről, ahová legyen bármilyen elkeseredett valaki, ha betér biztosan mosolyogva és jó érzésékkel távozik, mert léteznek még olyan emberek, akiknek fontos ő. Persze nagyon szép megfogalmazással és a refrén is hangzatos, szinte fülbemászó és kicsit más, mint az eddigi számok. A háttérben dob is szól ritmikusan, bár az annyira halk, hogy csak aláfestőnek van, ahhoz nem értek nyilván. Gitárra meg átírni megint más téma lesz. A dal közben látszik, hogy tényleg mennyire szeretem és hát most már tudja, hogy mennyire is hatással volt rám a hely, csak nem tudom magam mindig így elengedni, ezért tűntem szomorúnak. A végén fordulok csak felé és kihúzom a fülemből a dugót és úgy nézek rá, remélem tetszett neki.
Tudtam, hogy valószínűleg neki is megvan a saját tapasztalata a férfiakkal és a saját elképzelése a kapcsolatokról. Én személy szerint természetesen hízelgőnek éreztem, hogy egy fiatalabb lány ilyen érdeklődést mutat irántam. Főleg, hogy sokan a korosztályából valószínűleg azért kezdenének az enyémmel, mert pénz van a háttérben. Nála azonban ez biztos nem így volt, hisz miért kellene neki az én pénzem. Nekem meg nem voltak gazdagságra vonatkozó vágyaim, nem vágytam a hírverésre sem, sem hírnévre. Elégedett voltam az életemmel úgy ahogy volt, pontosan az ilyen pillanatokért. Itt volt ő, aki szomorúan érkezett a helyre, és most egészen más gondolatokkal és érzésekkel tele élvezi az estét, és remélhetőleg szép emlékként marad meg neki, és reméltem több alkalommal is megfordul majd mostantól itt. - Ez nem kárörvendés, sokkal inkább csak egyféle igazolása annak, hogy mind hasonló problémákkal küzdünk, akárkik vagyunk és akárhol is élünk. - Válaszoltam neki arra vonatkozólag, hogy elszomorítja ha másnak sem jobb. Valóban nem kellett örülni azon ha másnak rosszabb a sorsa, vagy ugyan úgy küszködik mint mi, de tudni kell hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a problémákkal is vannak mások akikkel meg tudjuk ezeket beszélni és ők is tudni fogják miről beszélünk. Kicsit feljebb ültem, hogy könnyebben be tudjam illeszteni a fülhallgatót, és közben figyeltem mit csinál. Sok mindenre számítottam, de arra nem hogy ez a dal pont erről a bárról fog szólni, legalábbis úgy vettem ki hogy erről a helyről szól, és lehunyva a szemem élveztem ahogy a hangja és a szám alapja összeolvad egy kompozícióvá és így lesz teljes. Élveztem a dolgot, és hallgattam volna tovább is szívesen, de a számnak vége szakad, és először kortyoltam egyet az italból majd halkan megszólaltam. - Tudod… nagyon sokan véleményezték valamilyen formában a bárt, de sosem hallottam még olyat hogy valaki dalt írt volna róla. És úgy érzem, te meg tudtad fogni az egésznek az értelmét, és hogy miért is csinálom ezt… Köszönöm. - Őszinte mosoly csúszott az arcomra, és egy pillanatra csak bámultam magam elé, furcsa volt, mintha kissé meg is illetődtem volna a dologtól, mert olyan érzés töltött el, hogy volt értelme csinálni amit csinálok és emlékeztett arra, hogy miért is csinálom ezt az egészet. - Nagyon tehetséges vagy… remélem nem hagyod, hogy bárki elrontson, egy lemezkiadó, egy menedzser, vagy akárki… csak maradj meg olyannak amilyen most vagy, és csinálj még egy rakás remek zenét. - Itt én nem tartottam a szemkontaktust, mert tényleg kissé érzékenyült lettem a dologtól. Nem rám vallott, hogy így reagáltam valamire, de mégis megérintett a dolog, és ez egyben volt szép és ijesztő is. Egy kicsi gondolkodás után odahajoltam hozzá, és egy hosszabb csókot leheltem a nyakára aztán pedig az ajkára. Nem tudtam pontosan mit is mondjak, amivel ki tudtam volna fejezni amit éreztem, így azt tettem amit ilyenkor tenni szoktam, cselekedetekkel mutattam meg.
Tisztába voltam vele, hogy többen is küzdenek hasonló problémával, mint én csak mások a körülmények. Van, akik azért, mert szegények, van akik azért mert mások meg sorolhatnám még. A dalaim köz mindenki megtalálja általában a neki szólót, ezért is lehettem olyan népszerű és sikeres. Van kiknek énekelni és sokan a hangulatukhoz posztolnak is tőlem számokat, ami persze jól esik, ha észreveszem. - Neked miért nem voltak barátaid? Teszem fel már csak kíváncsiságból a kérdés, mert jelen helyzetében nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is inkább elkerülte volna, hiszen mindenre odafigyel. Mondjuk most pont nem, mert aljas módon kiközösítettem, remélem nem haragudnak meg érte nagyon a többiek, de hát ő a főnök és a lazítás neki is kijárhat. Általában nehezen mutatom ki az érzéseim és emiatt tűnök olyannak, aki nem érdekel a körülötte zajló világ, ám képes vagyok elveszni a részletekben és hát gondolkozás közben ki szokott vigyorgós képet mutatni? Nos biztos van aki igen, ha valami olyanra gondol, de most nem erről van szó. Nem szólal meg egyből a dal végén, kortyol egyet és gondolom megemészti a dolgot és mikor készen áll, akkor szólal meg. Kicsit csalódtam is volna, ha egyből rávágja, hogy jó volt és ennyi, mert akkor vagy én nem jól fogalmaztam, ami ritka vagy ő nem figyelt. - Én köszönöm, hogy részese lehetek. Mosolyodtam el, mert hát ne hülyéskedjünk már, ő építette fel ezt az egészet és láttam a többi emberen, hogy mennyit jelent nekik ez a hely. Mikor megálltam a kocsimmal egy lámpánál még nem tudtam miért volt jó megérzésem ezzel a hellyel, de délután, mikor már a dal felénél jártam hát örültem ennek a bizonyos női ösztönnek és hogy nem mentem tovább valami puccos buliba. Kicsit talán mintha megilletődött volna, szóval inkább a táskámért hajolok, majd elkezdek visszapakolni bele mindent, mert nem szeretem szétszórva hagyni a dolgaim, félő, hogy elhagynék valamit, ami nem lenne jó dolog. Amikor ez a dal sláger lesz és akaratlan is meghallja a rádióban, biztos vagyok benne, hogy eszébe fog jutni ez a pillanat, amikor elénekeltem neki még mondjuk úgy nyersen. - Köszönöm. Most kicsit rockosabbra veszem a dolgot, mert a kiadó szerint nagyobb bevétel lesz, mert az nagyobb teret fed le, de csak azért mentem bele, mert nem nagy változás és mert jó lenne valami változatosság. Igaz nem túl nagy, de nem hagynám, hogy megváltoztassanak akaratom ellenére. Tudom, hogy tehetséges vagyok és pont ezért találok mást is, aki kiadja a lemezeim úgy, ahogyan én szeretném. Ebbe most belementem és meglátjuk mi lesz, de szerintem jól haladok és még a végén hamarabb kijön a lemez is, mint amivel számoltunk. Egy ilyen mindig pozitívan hat a studiókra egyébként. Mikor végzem a pakolászással csak félredobom megint a táskát és magyarázok, hogy ezt a változást most én is akartam, szóval nem adtam el magam egy nagyobb lemezkiadónak csak úgy. A nyakamon érzem az ajkait, majd a számat is eléri. Oldalt ülve elég kényelmetlen nekem kicsit a helyzet, így elszakadok tőle, de csak egy helyezkedésig, ami lehet nem életem legjobb ötlete, de csak nem érti félre olyan értelemben, hogy könnyűvérű lennék. Nem nagyon foglalkozom a ruhámmal, csak mellé térdelek az egyik lábammal és a másikat pedig a másik oldalán helyezem el, úgy ülök bele szemből az ölébe és csókolom meg most én őt. Nagyon régen, még a középiskolában csókolóztam utoljára, de ez egy olyan dolog, amit nem felejt el az ember. Az egyik kezemmel végig simítom az arcát, majd a mellkasán pihen meg a kezem a szíve környékén. Remélem senki sem akar most feljönni ide, mert eléggé félreérthető pózban látna minket. Azért nem húzom el a dolgot annyira, nem célom most itt annyira feltüzelni se magamat, sem őt, szóval lassan elszakadva hátrálok kicsit és veszem fel a szemkontaktust vele. Már nem csak a külseje vonz benne, hanem a belső lénye is, elvégre aki ennyi embernek örömet tud okozni, annak egy fő sem lesz komolyabb kihívás. Bármennyire is őrültség, amit művelünk, nem visszakoznék belőle, hiszen végre találtam valakit, aki mellett felszabadultam és még ha csak egy napig tart, akkor is megérte az emlékek miatt. - Neked, hogy hogy nincs senkid még? Bukik ki a kérdés, mert csak nem kavarna velem, ha lenne valakije, azt nem nézném ki belőle. Viszont egy vonzó és nagyon jó pasi, aki fura, hogy szingli számomra.
Hallgattam, ahogy elmagyarázza, hogy ő valójában szintén akarta a váltást egy kissé. Persze nem azt mondtam neki, hogy menjen egyenesen szembe mindennel amit mondanak neki, csak ne hagyja kifordítani a stílusát, mint ahogy azt amúgy tették megannyi híres zenésszel, akik valahol pont ezért tűntek el a süllyesztőben. Az emberek az elején valami különlegeset láttak bennük, amit tényleg ott is volt, sajnos csak volt, mert ezek a nagy zenei cégek a profit érdekében megváltoztatták őket, és a stílusukat. Ezek az emberek pedig hagyták, és ez lett a vesztük a zeneiparban. Nem értettem a zenéhez, de az üzlethez igen, és tudtam, hogy milyen logika alapján gondolkodnak azok, akik profitálni akarnak egy területen, legyen az zene, film vagy akármilyen másik iparág. Ők általában nem az egyént, színészt, zenészt, helyezték a szemük elé, hanem a számokat, és azt hogy statisztikailag a mai trendek alapján hogyan lehetne a legtöbb pénzt kiszedni egy egyénből vagy dologból. Nem szólaltam meg, csak figyeltem ahogy beszél és csendben néha néha bólintottam egyet, ezzel jelezve számára hogy figyelek. Nem akartam hozzáfűzni semmit, hiszen értettem, hogy mire gondol. Aztán mikor kissé elkapott a hév és megcsókoltam, váltott, és szemből ült az ölembe. Meg sem fordult a fejemben a könnyűvérűség vagy akármi, de ez erőteljesen felpiszkálta a fantáziámat, és bár az arckifejezésem nem változott, és semmit nem változtattam a testbeszédemen, bizonyos biológiai folyamatok beindultak az agyamban, ami bizonyos változást idézett elő az alsó fertályon. Nem tulajdonítottam a dolognak sok figyelmet egyenlőre, hiszen nem siettünk sehova. Csak lazítottam és visszacsókoltam őt. Aztán mikor elszakadtunk egymástól jött egy kérdés, amire számítottam, de reméltem hogy el tudjuk kerülni. Nem igazán akartam beszélni a múltamról, meg a magánéletemről, mert bár nem volt rejtegetni valóm, úgy éreztem, hogy néhány szempontból aláásná a hitelességem, és egyfajta védelmi reakciót váltott ki belőlem fejben. Mély levegőt vettem tehát, és kiűztem az agyamból az ellenkező gondolatokat. - Hát… kezdjük ott, hogy nem voltam mindig olyan mint most… balhés gyerek voltam, aki mindenbe belekeveredett, csak nem tudott belőle kimászni… Sok éven át voltak küzdelmeim különböző függőségekkel, ami nem igazán volt a legcsábítóbb akárki számára aki barátkozni szeretne. Így egyedül voltam, és kűzdöttem meg ezekkel a dolgokkal. Aztán … jött a sereg, és szépen minden a helyére került. Találtam embereket akikre számíthattam, segítettek rendbe jönni fejben és lélekben, és lassan összeraktam magam. - Röviden összefoglaltam neki a lényeget, nem akartam nagyon belemenni a részletekbe, mert elrontottam volna vele az amúgy kellemes esténket. Figyeltem vajon hogy vélekedik az imént elmondottakról. Úgy sejtettem, nem fog elszaladni ezeknek a dolgoknak a hallatán, de akkor sem szeretem elmondani másoknak, hogy egy junkie voltam, aki talán még az anyját is eladta volna a szerért. Ez valami olyasmi amit életem végéig viselni fogok. - Akár hiszed akár nem, volt valakim, sok időt töltöttünk együtt a seregben, aztán leszereltem és nem láttam egy darabig. Pár év múlva meglátogatott itt, és sokat beszélgettünk, végül arra jutottunk, hogy mindkettőnknek jobb ha ezt a dolgot szüneteltetjük, talán örökre. És hogy őszinte legyek, nem tudom, talán csak nem léptem tovább, vagy nem találtam meg a megfelelő lányt. Halvány lila gőzöm sincs. - Ingattam meg a fejem.
Én is tisztába voltam vele, hogy sokan úgy kerültek a süllyesztőbe, hogy eladták magukat egy nagyobb sikerért, majd belebuktak. Én viszont önmagam szeretnék maradni és nem szeretném eladni magam. Persze tudom, hogy kockázatok egy image váltás, de ideje a változásnak, hogy ne legyen minden ugyanaz, a dalszövegek mondandója ígyis-úgyis megfogja majd azt, aki érdekelt benne. Mason nem szólt az egészhez semmit, igazából elmondta már a véleményét és nem papagáj, hogy ismételgesse. Mikor jött a csók, ó! Teljesen elolvadtam és örültem, hogy nem érdekli, hogy most a szoknya alól valami kilátszódik-e vagy sem. Mondjuk csak a harisnya lenne ott, de na, akkor is. Annyira nem öltem az ölébe, hogy érezzem mit váltott ki belőle ez az egész és nem is nézegettem az ölét, mert hát nem az a célom, hogy felizgassam, csak jól szeretném érezni magam vele és hát remélem, hogy ő is így van ezzel. A töretlen figyelmét még mindig élvezhettem és ennyi elég volt, hogy kicsiny szívem majd meg őrüljön tőle és a helyzettől. A balhés gyermekkort simán ki tudom belőle nézni és mosolygok is a dolgon, majd mikor szóba kerül, hogy függőségei voltak, hát sajnáltam szegényt, hogy ilyenekhez kellett nyúlnia, az a tipikus nem foglalkozott vele senki és lezüllött. Az oka is borzasztó, na meg az is, hogy egyedül kellett megküzdenie vele. A sereg hallatán már értem, honnan ez a izmos testalkat és a rend meg ilyenek. Ott biztos helyre tették és nagy segítség lehetett számára, talált barátokat és megszületett ez a tökéletesség. Nos igen, sose lehet tudni, hogy ki milyen mélyről jött, de amit elér, az felülmúl mindent. Nem tudtam mit mondhatnék neki, így csak megöleltem és a vállára döntöttem a fejem. Sajnálom azokat, akik ilyen helyzetbe kerülnek és a legrosszabb, hogy nagyon nehéz olyan mélyről kijönni a gödörből és normális életet élni tovább. - Biztos voltam benne, hogy volt valakid. Mosolyodom el és vissza felülök, hogy az arcába mosolyogjak, mert teljesen hihetetlen, hogy csak úgy szingli legyen és ne legyen senkije. Az ilyenek mögött mindig valami nő szokott lenni meg egy csalódás vagy ki tudja. Egy seregbéli nővel én biztos nem tudnám felvenni a harcot és hát kétlem, hogy egy olyan kis csitrivel, mint én, bármi komolyat is lehetne tervezni. - Nem lehet, hogy a munkába fektetted inkább azt az időt? Elvégre azt mondta, rég nem lazított, pláne nem munkaidőben, Kicsit kivételesnek érzem magam, de nem tudom meddig tart ez még és hát fogalmam sincs, miről beszélgethetnénk, de most már fix, hogy nincs senkije, szóval legalább nem vádolnak meg olyannal, hogy elcsábítottam a híres mindenemmel valakitől. - Bárhogy alakul az este, ugye azért utána még fogunk beszélgetni? Teszem fel a kérdést komolyan és persze kicsit félve, de hát jobb tiszta lapokkal játszani. Annyira őszinték voltunk egymással és hát nem tudom, mikor fogok legközelebb bárkiben is megbízni ennyire, hiszen nem az ő korosztályában mozgok, a sajátom meg még nagyon az anyagiak körül mozog. Nem tudom, hogyha az este túl jól alakul, utána mi lenne? Csak hazamennék és örüljek vagy mi? Nem vagyok biztos benne, hogy neki hiányozna a hírnév és hírverés, ami miattam akaratlan is bármikor megjelenhet. Elég egy lesifotós és máris rászállnak és megpróbálják megölni a kapcsolatot. Nem kívánok senkinek ilyesmit, de viszont nem tudnék úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. A csók és hogy most itt vagyunk túlságosan feltüzelt és nem szeretnék ennyinél megállni. - Vagy van elképzelésed, mi legyen köztünk? Biztos már neki is megfordult a fejében, hogy mit akarok tőle, ahogy az én fejemben is, hogy meddig menne el velem. Biztos a korkülönbség miatt is, de engem az valahogy nagyon nem érdekel.
Valójában nem gondoltam volna, hogy ennyire személyesbe megy át a beszélgetés, de őszintén nem sajnáltam tőle, hogy tudja kivel kezd. Valójában minden emberi interakciónak a lényege az volt, hogy az ember mennyit enged mutatni magából, az igazi énjéből. Jó sok évbe telt, és még néha most is megkűzdök azzal, hogy ne színezzem ki az eseményeket, ahol általában a legtöbben teszik. Igyekeztem a lehető legőszintébb lenni hozzá is. Úgy éreztem ez sikerült is, többet mondtem el neki, mint egyes olyanoknak akik már évek óta ismernek. Amit most röviden összefoglaltam nem volt egy nyílt információ, nem sétálgattam fel alá ezt hangoztatva, szóval reméltem hogy felméri, hogy mekkora bizalmat sugároz felé. - Volt, és ő meg én sokban hasonlítottunk, de nagyon sok mindenről máshogy gondolkodtunk. – Válaszoltam neki. Nem a legjobb döntés az exedről beszélni egy ilyen helyzetben, de mivel ő kérdezett rá, jobb volt elmondani ezeket. Nem láttam a fejébe, de biztos meglepett volna, hogy már kapcsolaton gondolkodik ennyi ismeretség után, hiszen annak ellenére hogy együtt töltöttük a napot még nem ismertük ki egymást igazán. Bár valóban a mai világban az internettel nagyon felgyorsult az ismerkedés, én csak hírből hallottam az Tinderről és társairól, de tudtam hogy sokan használják és élvezik a szinte névtelenség előnyeit. Én viszont személytelennek tartottam ezt az egészet. Ha meg akarsz valakit ismerni, menj oda és beszélj vele, ez volt az elvem. Más szempontból tény, hogy olyanokkal találkozhatsz, akikkel talán soha nem futnál össze, de ez megint csak rejtély számomra, hisz képek alapján nem tudod megsaccolni igazán hogy mennyire vonzódsz valakihez, ez volt az én meglátásom. - De, biztos vagyok benne, hogy ez is benne van, de ez talán nem is egy rossz dolog. Tény, hogy nem leszek fiatalabb, de ez a hely meg folyamatosan fejlődik mióta csak erre koncentrálok. És jó pár évig szeretném még ezt csinálni. - Körbe mutattam a helyen, hiszen végtére is Caitlint nem csak én, de a hely hangulata is megfogta, és ennek szerves része az, hogy folyamatos munkát és odafigyelést igényel, így lesz valami igazán sikeres. Valójában annak ellenére, hogy ennyi energiát belefektettem, úgy gondoltam, hogy beletehetnék még jó pár órát. - Akárhogy is alakul ez az este, ez a hely itt lesz, meg én is, hogy dolgozzak és fejlesszem, így pontosan tudod, hol találsz ha beszélgetni támad kedved. – Válaszoltam teljesen nyugodtan, tudtam, hogy most azon tanakodik vajon mi történik, ha másnap felébred és megbánja az egészet. Ebben nem segíthettem neki döntést hozni, így nem is erőltettem egyik irányt sem. Az ő döntése volt mit kezd az estéve, és ahogy az elején leszögeztem semmi nem kötelezte semmire. Kis kortyot ittam az italomból, és végigsimítottam a karján, és a vállánál megállva folytattam. - Van néhány ötletem. Még nem vagyok biztos benne mit és mennyire szoktál… csinálni. – Valójában ez a kérdés megvilágosította számomra a tényt, hogy ő tényleg együtt akarja tölteni az estét és nem csak játszadozik. Kis vigyor ült ki az arcomra. - De ezekről nem beszélni érdemes, inkább majd megmutatom, ha kíváncsi leszel rá. - Kacsintottam rá, és kicsit feljebb húzódtam ülő helyben, mert őszintén az a pozíció amiben voltunk bőven megindította a fantáziám, és amúgy is meleg volt, így kissé elkezdtem izzadni.
Még soha senkinek nem nyíltam meg, talán azért, mert senki sem volt velem ennyire közvetlen és nem éreztem úgy, hogy tényleg őszintén beszél és érdeklődik felőlem. Mindenki hírt akar kiszedni belőlem, amiből profitálhat, sajnos ilyen világot élünk. Mason azonban teljesen más volt és valahogy mégis csak sikerült megtudnia a legnagyobb szomorúságom miértjét és azt is, hogy nagyon bejön, amit ő képvisel, nem csak az alakja, hanem a belső értékei is. Az exéről beszélve nem érzem úgy, hogy most féltékenynek kellene lennem arra, ami már elmúlt, főleg ha a gondolkodásban nem hasonlítottak. Én kicsit úgy érzem, hogy hasonlíthatunk, mert mind a ketten mások szórakoztatásban leljük az örömünket, csak hát más megoldásokkal jutunk el oda. Nekem az éneklés, neki meg itt a bár, amibe nem kevés időt és energiát fektetett. Az a katonacsaj biztos nem fogta meg ez az érzés nem írt róla egy dalt, ami még híres lehet és nyomot hagy mindenkiben. Na és ezt ő tudni fogja minden alkalommal, ha meghallja majd. Nekem nem ment az ismerkedés szemtől szembe, mivel mindenki felismert, szóval maradtak a névtelen dolgok. Persze itt más volt a helyzet, mert nem úgy nézett rám, mintha valami hű de nagy figura lennék. Azért kíváncsi lennék, hogy ba történjék bármi is, de hát ennyi csók után mégis egyenlőnek tartana a vendégekkel vagy azért kicsit kivételezne velem. Nem azért, mert híres vagyok, hanem mert kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. - Biztos vagyok benne, hogy még jó darabig lesz rá időd és csak jobbnál jobb lesz ez a hely. Követtem a mozdulatot a szememmel, bár nem a berendezés az, ami megfogja az embereket, az csak becsalja őket. Amit itt kapnak bánásmód, amiatt lesznek törzsvendégek. - Még senkivel sem éreztem magam ilyen jól és jól esik, hogy nem kell titkolóznom és őszinte lehetek. Jól esne, ha lenne kivel beszélgetnem néha. Úgy éreztem hazudok a hallgatásommal az egész világnak, na meg magamnak is, mert hát úgy tudtam csak jobb kedvet csalni az arcomra. Kicsit megkönnyebbültem és hát izgultam is, mert még mindig van valami, ami el kellene mondanom neki... De hogyan? Egek, miért olyan bonyolult néha minden. - Csak néhány? Kérdeztem vissza és nyeltem egyet, majd a poharamért nyúltam, mert hát ehhez már inni kell. Kicsit biztos megint kipirult az arcom. Még hogy én mit és mennyire? Hát na igen, ezt kellene úgy elmondanom, hogy ne ijesszem el. Persze úgy érzem valahol, hogy nem menekülne, de biztos vagy tízszer megkérdezné, hogy biztos ezt akarom-e, ami lehet elbizonytalanít, mert mi van, ha azért kérdezi meg, mert ő nem akarja mégsem annyira? - Lenne valami, amiről érdemes lenne beszélgetni még? Kérdezem meg közel hajolva a füléhez. El sem hiszem, hogy ez a kérdés belőlem jött ki, de hát én is nagyon vágyom már rá a tánc óta és az nem most volt ugyebár, azóta még csókolóztunk is meg minden és hát simogat is, ami szintén kivált bizonyos dolgokat. Jól esne egy hideg zuhany az biztos és hát már a lábam is kezd fáradni, mert a cipőim hát elég súlyosak és a kanapéra nem tettem fel, szóval ja, húzzák a lábfejem lefelé. Ahogy előrehajoltam a mellkasom is az övéhez lapult, már amennyire a puha lökhárítók engedték ugye. Az ilyesmit kerülni szoktam, de hát terpeszben ülök az ölében, szóval ez már tényleg semmiség ahhoz képest.
Egyenlőre nem tudtam hova is tegyem pontosan a reakcióját. Mikor válaszoltam a kérdésére nyelt egyet, ami valószínűleg hezitálásra utal, mintha meggondolná, hogy tényleg akarja-e ezt, vagy lehetséges, hogy valami más állhat a háttérben. Rengeteg lehetséges ok megfordult a fejemben, de egy sem tűnt túl valószínűleg, bár a szüzesség pont nem volt ezek között. Nem mintha kategóriákba akarnám sorolni az embereket, de a zenészek, főleg azok aki élő zenét játszanak valós hangszereken, nem arról híresek hogy tartogatják magukat házasság utánra. Meg sem fordult a fejemben, hogy Cait esetleg még mindig tartogatta magát, az meg végképp nem hogy ebben az esetben pont nekem egy számára idegennek akarná magát adni. Ez természetesen komplikálta a dolgokat, és sok kételyt felvetett az én oldalamról is. Nem azért mert nem akartam magamra vállalni a felelősséget ezért, vagy nem is azért mert az első alkalom nem túl kellemes a lányoknak, sokkal inkább azért mert nem lennénk száz százalékosan meggyőződve arról, hogy nem hamarkodja el, és ha eddig kitartott akkor nem talál-e majd tényleg valakit aki megérdemli tőle ezt a gesztust. De mivel nem tudtam róla nem is pörgött az agyam ilyesmin, csak rá koncentráltam és arra, hogy vajon mire gondolhat. Nem tudtam megtippelni, így maradtam a beszélgetésnél. - Örülök, hogy így érzed. És akár hiszed akár nem, számomra is kellemes, hogy ilyen nyíltan beszélhettem a gondolataimról. Kevés olyan ember van manapság, aki nem emel ki egy aspektust egy beszélgetésből, és onnantól csak az érdekli, hanem több dologról lehet vele beszélgetni. - Mondtam neki, és közben letámasztottam a fejem a háttámlára. Kellemes puha vörös szövet volt, ami most így minimálisan ittasan és kellemes társaságban még kényelmesebbnek tűnt. - De újra leszögezem, csak akkor megyünk fel oda, és csinálunk akármit, ha tényleg meg vagy győződve róla, hogy akarod. - Öltök komolyabb képet, aztán fel is engedek, mert nem akarom hogy azt érezze, hogy én akarom elutasítani, csak meg akartam erősíteni abban, hogy szóljon. Úgy éreztem, már nem nagyon akar a beszélgetés és az elméleti gondolatok talaján maradni, sokkal inkább a tettek mezejére lépni, erre utalt a kérdés is amit utoljára feltett, míg nekem feszült, én pedig csak még szélesebb vigyorral ültem. De pár másodpercig nem szólaltam meg, csak pislogtam, aztán felvettem fel a szemkontaktust. - Azt hiszem mindent sikerült kiveséznünk… Szeretnél feljönni és megnézni a lakásomat? - Kérdeztem, míg végigsimítottam az oldalán, aztán a derekánál közelebb húztam magamhoz.
Szokták mondani, hogy sose akard megtudni, mi járhat egy nő fejében, mert hamar odaveszel. A logikájuk meg minden teljesen más, mint a férfiaké és nehéz megérteni. Persze attól még csiklandozhatja a kíváncsiságot, hogy mégis miért nyelt és ivott utána egy majd fél pohárral. Mondjuk kicsit már ki is volt száradva, más részt, kell valami bátorító, ahogy már a tánc előtt is mondta. Azzal, hogy mit szeretne és mit nem, nagyon is tisztában van, csak hát vannak apró dolgok, amikről még időben nem értana szólnia. - Ha sikerül megnyílnom akkor ilyen vagyok. Mondjuk enélkül sem voltam olyan beképzelt, de sokkal visszahúzódóbb az már biztos. Nincs senki, akivel szívesebben lennék jelenleg és annyira örülök, hogy benne vagyok abban a kevés emberben, akivel így tud ő is beszélgetni. Most, hogy megnyugtatott, hogy bármi is lesz, ide bármikor jöhetek még nyugodtabb is vagyok, hogy ezt már nem vehetik el tőlem. Persze időt kell szakítanom majd, hogy ide eljöjjek, de biztosan megoldom valahogyan. - Nagyon is szeretném vagyis akarom. Mosolyodom el, nekem az utóbbi szó még mindig mást jelent, az én számból olyan erősen hangzik az ilyesmi. De most csak egy lány vagyok, aki egy izmos pasira van ráizgulva és szeretné, ha végre megtapasztalhatná, amit eddig csak videókon látott. Annyira mondjuk prűd voltam, hogy sose nyúltam magamhoz, mert hát nem akartam a saját szüzességem elvenni. - Igen, nagyon szeretnék felmenni. Sóhajtom és hát ahogy közelebb húz, hát megérzem azt, amit még nem tapasztaltam. Annyira kellemes volt és perce akaratlan is mozdult a csípőm, hogy kicsit fészkelődjek ott. A szám az övére tapadt és az alsó ajkát beharaptam gyengéden, majd lassan engedtem el és úgy szakadtam el tőle. Azt hiszem ezt már tényleg ott kellene fent folytatni. Felkelek az öléből és megigazítom a ruhám. A bugyim szinte teljesen átázott, egek mi lesz ebből. A táskámért nyúlok és hát nem várom meg, amíg összeszedi magát, talán jobb is ha külön megyünk le. - Előremegyek. Közlöm és elindulok lefelé, hogy rendezzem a számlát, amit úgy sem engedne, de én ragaszkodom hozzá, nem szeretnék fizetés nélkül távozni. Utána persze a kocsimhoz sétálok és nekitámaszkodva várom meg Masont. Szerencsére még megvan és nincs büntető cetlim sem. Azért megnézem, hogy mettől kell fizetni a parkolásért és még kifizetek egy napot itt a telefonomon, nem szeretném kerékbilincsbe vontatva látni a kicsikém. Amint megjelenik meg már indulok is felé, hogy felvezessen azon a bizonyos hátsó feljárón. A házba lépve körülnézek és ha az előszobában látok cipőket, hát neki is állok levenni a saját cipőm. Csak hátravetve felemelem a lábam, kicipzározom és kilépek belőle. Most jó, ha a válláig érek majd, de hát már megszoktam, hogy alacsonyabb vagyok. A másikat is leveszem és úgy beljebb is engedem magam és persze körülnézek. Érdekel, hogy néz ki a lakása, bár a katonaság után, némi rendet várok el, főleg, hogy jó részt nem is itt él, hanem a bárban lent. - Egyszer neked is el kell jönnöd hozzám. Jegyzem meg, mert szerintem tetszene neki, leszámítva, hogy talán túl fényűzőnek tűnik majd, de nem az volt a célom, hanem a kilátás, az olyan szép onnan fentről és persze ott a medence is meg minden, ami kellő szórakozási és pihenési lehetőséget adhat. Ahogy a közelembe ér persze felé fordulok és most már eléggé felnézek rá, nem fogom tudni csak úgy megcsókolni, csak ha lehajol és leereszkedik a szintemre.
Valahogy sejtettem, hogy innen már nem nagyon lesz visszakozás, láttam rajta, hogy szinte már lángra kap a vágytól, amit magam is éreztem elég intenzíven, pláne akkor amikor magamhoz húztam, ő pedig ösztönösen elkezdett fészkalódni, ami mind a kettőnk agyát bedurrantotta volna ha sokáig folytatjuk, így gyorsan véget kellett neki vetni mielőtt itt esünk egymásnak, ami talán nem lett volna jó sem az ő publicitásának, sem a rólam itt kialakult képnek. Így is lett, ahogy leszállt rólam, éreztem hogy elég masszív érzés a nadrágomban elég látványos lehet, így egy kissé lejjebb igazítottam az ingemet és megpróbáltam úgy tenni mintha mi sem történt volna. - Jó ötlet, majd utol érlek. – Bólintottam, és bár tényleg nem hagytam volna neki, hogy fizesse a dolgokat, nem is tiltakoztam mikor láttam megindulni a pult felé, elég furcsa is lett volna, ha utána rohanok, hogy itt nem fizethet. Ehelyett a mosdó felé vettem az irányt, ahol megmostam az arcom és mégegyszer végig gondoltam a dolgot, aztán megindultam kifelé, még gyorsan odaléptem a biztonságiakhoz, és váltottam velük pár szót, adtam pár instrukciót, hogy minden rendben legyen az esti órákban, aztán kiléptem a friss levegőre és inhallálva is egy nagyot odaléptem mellé, aztán megmutattam neki az utat, ami fel vezetett és észrevételenül besurranhattunk. Mikor megérkeztünk, kinyitottam az ajtót kulccsal, aztán beengedtem őt magam előtt. A lakás berendezése nem túl csicsás, mondhatni minimalista. Nem akartam túl zsúfolni mindenféle felesleges dologgal, szerettem ha mindent megtalálok és tudom hol van. Így akadt egy szoba, ahol a franciaágyam volt, szekrényekkel, egy kisebb tévével, mellette egy dolgozó, ami inkább volt edzőterem mint bármi más, bár volt benn egy íróasztal egy laptoppal mellette futópadtól kezdve rengeteg edzéshez használt gépet és egy súlyzó szettet találhattunk. Aztán persze ott volt a nappali ami közvetlenül az előtérből nyílt, itt egy nagyobb tévé volt, és egy kényelmes kanapé. Az utolsó szoba pedig egy nagy mosdó/fürdő volt egy méretes zuhanyfülkével, amire különösen büszke voltam. Hagytam, hogy nyugodtan felfedezhesse a lakást, nem féltem attól hogy pont ő lovasítana meg bármit az én szerény kis hajlékomból. Miközben ő átszelte a lakást, én kerítettem két poharat, meg egy üveg bort ami a nappali amerikai konyhás részének a hűtőjéből, aztán megbontva azt töltöttem a két pohárba és lehelyeztem a pultra. Odaléptem hozzá, és most fedeztem fel, hogy mekkora talpa lehetett annak a cipőnek amit Cait viselt, hiszen lényegében összement, és így kénytelen voltam felkapni a combjainál és egy hosszabb csókkal foglaltam le őt, aztán mikor pár perc után kissé elszakadtunk egymástól leengedtem, majd átnyújtottam neki az egyik pohár bort. - Nos, hogy tetszik? - Teszem fel egyszerűen a kérdést, aztán megfogom a kezét és odavezetem a kanapéra és helyet foglalok. Itt már teljesen magunk vagyunk, így azt tehetünk amit akarunk.
Nem nagyon mertem odanézni, hogy Mason milyen állapotban van, mikor felállt, inkább a szemkontaktust tartottam, de csak addig, amíg előre mentem és persze a pultnál rendeztem a számlámat. Elég leleményes voltam és kihasználtam a helyzetet, mert nyilván nem fog utánam rohanni. A feltűnés sem neki, sem nekem nem tett volna jót. Ilyenkor bánom kicsit, hogy nem készülök váltás ruhával vagy cipővel, de mindegy is, csak kérhetek valami pólót majd, amiben aludhatok, mert annyira nem én vagyok a meztelenkedés példaképe alvás terén. Mindig valami bő pólóban alszom, bár nem ennyire, mint az ő mérete az is biztos. Kicsit várni kellett még rá, féltem, hogy mi van, ha azt hiszi menekülni akartam, de hamar elvetettem a dolgot. Biztos csak még kioszt pár utasítást, hogy minden rendben menjen, amíg ő távol van. Vajon a dolgozói sejtik mi vagy ki lehet a háttérben? Elengedem a dolgot, amint meglátom és már megyünk is felfelé hozzá. Nem olyan hatalmas lakás, de ez nem is gond. A minimalista berendezés tetszik, nálam is így néz ki a tetőtéri lakásom. Vagy villa, ki tudja, mert az egész felső szint az enyém és hát egy rendes házzal is felérne szinte. Hatalmas szobák vannak és nagy terek, füves kis park és egy nagy medence, aminek a teteje automatizált, egy távirányítóval lehet kinyitni, így semmi kosz nem megy bele. Nem nagyon állít meg, így körülnézek és felmérem a terepet. Persze a hálószobát találtam meg egyből, utána az edzős szobát, mert azt másképpen nem tudnám leírni, még konditerembe sem kell eljárnia. Én nem használtam ilyesmi gépeket még, de biztos jó lehet. Van laptopja is, ami jó dolog, meg hát kell is egy üzletembernek, mert hát az. Az utolsó helyre nem néztem be, mert nyilván az lesz a fürdő, inkább visszafordultam felé. Szinte érzem, hogy meglepi, milyen alacsony vagyok a cipők nélkül, de hát én mondtam neki, hogy kicsi vagyok cipők nélkül. Mikor felkap elnevetem magam, mert hát meg sem kottyan neki a súlyom, nem mintha nehéz lennék, de azért engem most ez szórakoztat kicsit és nehezen szakadok el a csókjától, főleg mikor leereszt a földre. - Nagyon tetszett, meg a lakás is szép. Engedem, hogy megfogja a kezem és a kanapéhoz vezessen, ahol helyet is foglal. A pohár bort leteszem az asztalra és lehuppanok mellé. Nem is emlékszem hová tettem le a telefonom, na de majd holnap megkeresem, biztos valahol a cipők közelében tettem le. - Szóval megmutatod, milyen ötleteid vannak? Nekem fogalmam sincs, hogy működik ez a valóságban, nem akarok a pornó filmekre hagyatkozni. Behúzom magam alá a lábaim és fel is térdelek kicsit, hogy utána oldalasan az ölébe üljek és a szemeibe nézzek. Egyik kezemmel közben átkarolom a nyakánál, majd végigsimítok az arcán a másikkal és közelebb hajolok, de csak annyira, hogy érezzem ahogy kifújja a levegőt, de nem csókoltam meg. Kicsit kísértem magam is, meg hát itt már úgymond élesbe megy a dolog és még időben kellene szólni neki a kellemetlen apróságról, de valahogy nem akarom megölni a hangulatot. Lehet csak hagyhatnám a fenébe... De nem, azt sose bocsátanám meg magamnak, meg lehet ő sem nekem, elvégre őszinték vagyunk és ezen alapul minden. - Persze nekem is van egy, mondjuk jól esne egy fürdő. Az első dolog megismerni a másik testét és hát még élőben nem láttam ilyen férfit, akire elég ránézni, és már fantáziálsz róla.
Úgy sejtettem, tekintettel a hátterére, hogy nem fog hátast dobni a lakásomtól, és ez így is volt jól. Nem lenyűgözni hoztam fel ide, és nem is akartam felvágni, félreértés ne essék, nekem is megvolt a büszkeségem, de nem abban éltem ki hogy másoknak fitogtassak. Amúgy is furcsán néztem azokra az arcokra is a konditeremben, akik minden 3 percben felhúzták a pólójukat és ellenőrizték hogy a hasizmaik megvannak-e még, meg azok akik hangosan üvöltenek minden egyes ismétlésnél, akármelyik gyakorlatnál. Ezek mind feltűnési viszketegséges szomorú emberek, akiknek segítség kell. Legalábbis én így láttam. Mi után újra helyet foglalt az ölemben, hagytam őt, hogy kellemesen elhelyezkedjen, és mosolyogva éreztem, hogy érdekes estének nézünk elébe. Tudtam, hogy elértem azt a pontot ahonnan nem kéne többet inni, így úgy döntöttem megiszom az utolsó pohárka boromat, aztán onnantól már pihentetem a témát az estére. Tudtam itt már nem kell visszafognom magam, és kiengedhetném a kelepcébe zárt ösztönöket, de mégsem akartam még, szépen lassan fokozatosan, legalábbis valami azt éreztette velem, hogy Cait nem az a fajta, aki csak úgy durr bele, és már készen vagyunk, inkább az a fajta, aki szerette szépen lassan felépíteni az indulatokat, hogy utána még nagyobbat üssön az érzés. Ezt gondoltam én persze. - Ahhoz talán kényelmesebb lenne átmennünk a másik szobába, vagy akár a fürdőbe. - Biccentettem neki, aztán felemelve őt kicsit letettem a kanapéra, majd kigomboltam az inget, és szórakozottan ledobtam a kanapé támlájára. Igaza volt abban, hogy imádtam a rendet, mint egy volt katona, de azt is tudtam, hogy másnap amúgy is takarítani fogok mint minden hétvégén, így akárhol hagyhatom a cuccaimat most, ráadásul az alkohol el is nyomta a rendmániámat abban a pillanatban. - Van egy jó méretes kádam és zuhanyfülkém a fürdőben. Ajánlom akkor most használjuk a kádat, ha már fürdeni szeretnél. - Mondtam, majd ha beleegyezett, loptam tőle egy csókot, és elindultam a másik szobába felső nélkül, hogy előkészítsem a fürdővizet. Amúgy a lakás teljesen fel volt modernizálva, valamikor pont egy éve újítottam fel benne mindent, festettem újra, raktam be új bútorzatot, mert kicsit fel akartam javítani a stílust, a nagyobb munka a kád és a zuhanykabin beszerelése volt, de sok macerálással sikerült úgy elrendezni a dolgot, hogy minden a helyére kerüljön. Elkezdtem engedni a kellemes meleg vizet, majd egy kis fürdősóval hintettem meg azt, ami egy fajta aromát engedett a levegőbe még kellemesebbé téve a fürdőt. Beletelt egy jó pár percbe mire sikerült elég vizet engedni a fürdőhöz, de a víznyomásnak hála azért viszonylag gyorsan sikerült feltölteni azt. A víz tetején úszott a hab, szóval még ha szégyenlős is lett volna, akkor is el tudta rejteni magát. Mikor végeztem az előkészítéssel visszatértem a nappaliba. - Kész is a fürdő… Ha gondolod megvárlak itt amíg előkészülsz odabenn. - Ültem le a kanapé karfájára, nézve őt.
Nos igen, aki ötcsillagos szállodákban nő fel, meg olyan gazdagságba, mint én, nem fog túlságosan izgalomba hozni egy lakás. Igazából tetszett, csak nekem kicsi volt, már az a sok ruhám, ami volt. A sok fellépős ruha, amikben mehetek gálaestekre, meg ilyenek, na meg a hétköznapik. Rengeteg holmim volt és őrizgettem, mert volt helyem bőven. Szerintem az én lakásom hiába egyszerű és visszafogott, mégis túlzás lenne neki. Nekem is sok egyedül, de szerencsére minden helyben van, ami kellhet. Van egy kicsi kis studióm, ahol felvehetek zenéket és énekeket, nagyon keverni nem tudom, de meghallgatni, hogyan szól egybe minden, arra tökéletes. Nem akartam semmi sem elsietni és szerencsére Mason sem sietett semmivel. Annyira jó ilyen közvetlennek lenni és csak úgy az ölébe ülni. Meg tudnám szokni az érzést az már biztos. - Oké. Hát valóban kényelmesebb lenne egy nagy ágyon vagy a fürdőben. Hát nem tudom, mit lehet a fürdőben, általában mindenki zuhanyozni szokott és durr bele. - Persze, legyen a kád. Na majd kiderül mi lesz, amint ledobja a felsőjét kicsit elalélok és a kezem a kanapé támlájára téve fordulok utána, hogy megnézzem a hátát is. Azon a gépek nem feleslegesen vannak az már biztos. Beharapom az ajkam és magamban elmondok egy imát Fortunának, hogy ide sodort ma. Felálltam és ittam egy kicsit a borból, jó sok piát kevertem ma, csak remélem nem leszek rosszul tőle. kicsit érzem, hogy jobb nem folytatni az ivást, mert még beüt. Az előszobába megyek megkeresni a táskámat és azzal indulok vissza a kanapéhoz. amíg készül a fürdő, addig leveszem a harisnyámat, mert nem szeretném kiszakítani, majd a táskába dobom, amit az asztalra teszek le. Nem tudok várni, szóval elindulok a fürdő felé és pont akkor lép ki rajta, hogy elkészült a fürdő. Elmosolyodom, mikor leül a kanapé karfájára és közli, hogy megvár, amíg előkészülök. Ne tudtam mit jelent, de hát a titkom jobban féltettem, hogy miért vagyok szomorú, mint a testem, ami amúgy is eléggé látszódik a szűk ruhában, hogy is fest. - Úgyis fogjuk látni egymást. Megvonom a vállam és bemegyek, az hogy ő utánam jön-e vagy sem, hát rá bízom. Leveszem a ruhát egy mozdulattal, majd a tapacsokat is, amik melltartóként funkciónáltak, meg a fekete csipkés vékony pántos tanga is lekerül a kupac tetejére. A derekamon van egy nonfiguratív tetoválás, meg a köldökömben ott van a piercingem, amit nem szoktam kivenni. Teljesen szőrtelen vagyok, a szemöldököm meg a hajamon kívül nincs rajtam semmi, még tizenévesen anyám elvitt lézeres szőrtelenítésre, hogy ne legyen szőrgombóc. Persze mivel ez egy fájdalom mentes dolog, nem nagyon ellenkeztem, de most már hálát adok érte, mert a borosta nem túl kellemes és biztos lusta lennék még erre is odafigyelni. Belépek a kádba és kicsit elmerülök benne, a habot a kezemen tartva el is fújom játékosan. Ó milyen régen fürödtem már így... De ez most más lesz. A hajam elfelejtettem összefogni, na de mindegy, majd megszárad. Alig várom, hogy többet is lássak Mason testéből, szóval hát ha nem is fókuszáltan, de a szemem sarkából biztosan izgatottan figyelem és alig várom, hogy beszálljon ő is. Remélem úgy gondolta a fürdőzést, hogy nem külön egymás után. Egy biztos, ha beszáll mellém, szinte elolvadok és közelebb húzódom egy csókért, amibe már ott van minden vágyakozásom is.
Láthatóan Caitlin nem volt egy szégyenlős típus, ami számomra üdítő dolog volt, az elején a visszafogottsága és a szótlansága miatt azt hittem nincs teljesen megbékélve a testével, ami amúgy ostobaság lenne, mert csak rá kell nézni az alakjára, és biztos voltam benne hogy nem lenne nehéz találnia valakit aki kielégítheti az igényeit. Valójában úgy hittem, hogy azért bőven volt tapasztalata, hiszen a mai húsz évesek többsége még durvább, mint ahogy az én korosztályom volt az ő korukban, pedig nekünk is megvolt a magunk vadulós időszaka. - Ez igaz. – Bólintok, és utána indulok, de megtámaszkodom az ajtóban és csak nézem, ahogy megvállik a ruhától, a melltartótól és az összes többi kelléktől, addig én csak gyönyörködöm a látványban. Újra éreztem a késztetést, ahogy lent is amikor kezdtek kicsit bevadulni a dolgok, és le sem tagadhattam volna hogy tetszik amit látok. Vagyis akkor még megtehettem volna, de nekem is illett már ledobnom a maradék ruházatot, hogy egyenlősítsük a helyzetet, így megszabadultam a nadrágtól, zoknitól, alsótól, és leraktam az órámat a csap melletti tükör elé. Ha felmérte a terepet nyilvánvalóvá vállhatott számára, hogy izgatott a közelsége. Amúgy én egyedül ágyék és hónalj környékén szőrtelenítettem, mellkason és háton természetesen nem nőtt annyira, lábon meg minden férfinak nő és így természetes. Miután tettem vettem a tükör körül egy pár perccig hogy jól meg tudjon nézni magának, megindultam én is a kád mellé, aztán beültem kényelmesen vele szemben. a kád elég nagy volt hogy kényelmesen elfértünk egymással szemben, csak a lábaimmal simítottam végig az ő lábain, aztán vártam, hogy mi lesz a következő lépés. Nem is kellett sokat várnom, mivel közelebb húzódott és megcsókolt, amit viszonoztam, közben átöleltem, majd először a hátán simítottam végig, aztán az oldalán, és szépen haladtam előre. Mivel szorosan megölelt nem akartam szétválasztani magunkat csak hogy izgassam, helyette inkább maradtam az oldalánál, aztán a combjainál. Végig csókoltam őt, aztán mikor szét váltunk kis gonosz mosollyal így szóltam. - Remélem arra felkészültél, hogy nem nagyon lesz energiád járni reggel. - Rákacsintottam, aztán végigsimítottam az egyik kezemmel lágyan a mellkasán, a két melle között végig szépen lassan le a hasán át a lábai közé, majd vissza fel. - Itt szeretnéd csinálni, vagy majd odabenn? – Teszem fel a kérdést vigyorogva, míg hátradőlök ülő helyben és tovább simogatom őt.
A testemmel pont nincs semmi bajom, meg magammal sincs igazából, csak a barátkozás terén vagyok visszafogott és szégyenlős. Nehezen nyílok meg, de ha egyszer sikerül és olyan társra találok, hát úgy tűnik, akkor keveredhetek ilyen helyzetbe is ezek szerint. Persze én elég válogatósnak tartom magam, de Mason mindennek megfelelt, amit elvárnék külsőleg és belsőleg is valakitől. Utánam jön és néz, de engem nem zavar a dolog, utána majd én is megnézem őt és ennyi. Persze igyekeztem nem olyan feltűnően, mint ő tette, mert nem szokásom bámulni, de hát volt mit az az igazság. Amint lekerült az alsónadrág, akkor volt leginkább végem és a torkomban éreztem a szívem, annyira tökéletes volt mindenhol. Az, hogy adott magára az is tetszett, ne is legyen egy férfi teljesen szőrtelen, mint a lányok, de azért vannak helyek, ahol jól jött a dolog. Ahogy a lába az enyémhez ért bizsergett a bőröm és mást sem akartam, mint közelebb kerülni hozzá egy csókkal, ami közben én is visszaöleltem őt a nyakánál és szinte ráfeküdtem, de azért mégsem, mert inkább térdeltem és csak felé hajoltam. Nem kellene túlfeszíteni a húrt, főleg hogy még van, amit el kellene mondanom, de hát kinek van most az eszébe. De persze nem bírtam magammal és szinte rátapadtam, a térdem hátra csúszott és már rajta feküdtem. A hátamon és oldalamon is izgató volt az érintése, de nekem fogalmam se volt, hogy hol is érintsem meg, szóval mikor kicsit lazítottam, akkor a mellkasán és a hasán lévő kockákon legeltette a kezeim. - Milyen szellemes vagy. Mosolyodtam el, remélem nem gondolja komolyan, bár ha csak reggel, hát azt még kipihenem, remélem. Amikor a keze elindult a mellkasomtól, a lábam közé, majd vissza, hát kéjesen felsóhajtottam, ó egek, tényleg végem lesz. - Odabenn. Hű nem hittem volna, hogy ilyen hamar eljutunk ide, bár eléggé felkorbácsoltuk már egymás vágyait, szóval akár lehetett volna itt is, de az elsőt nem a vízben képzeltem el. - Mason valamit mondanom kell, de kérlek ne agyalj rajta. Sóhajtok fel ismét, mikor olyan helyre ér és inkább meg sem várom a válaszát, de túl kell esni ezen is. - Én még nem voltam senkivel még ennyire sem, de akarlak és életem végéig bánnám, ha nem történne semmi. Nem szeretném tényleg, hogy ez bármit változtasson, teljesen kész vagyok tőle és a kezem is lentebb csúszik a kockák alá ismerkedni. Elég gyengéden simítok végig rajta, nem törődve azzal, hogy azt inkább markolászni szokták, de amint feltérképeztem, utána talán tovább is mehetek, de azért figyelem, mit reagál erre az én jóképű partnerem.
A bor és miegyéb amit megittunk kellemes hatással volt a hangulatomra, azonban negatívan hatott az időérzékemre, így nem tudtam megmondani pontosan mennyi ideje is ültünk a kádban, de azt tudtam, hogy kellemesen éreztem magam, és a víz elég forró volt, így nem akartam egyenlőre kiszállni, emellett pedig ott volt Caitlin közelsége, ami még jobban forrósította idebenn a hangulatot. jól éreztem magam ebben a helyzetben, és a reakcióiból olvasva úgy gondoltam ő is. - Igyekszem. – Vigyorogtam rá, mert tudtam hogy valamilyen szinten szarkasztikusan értette, de nem érdekelt a dolog, hisz komolyan gondoltam a dolgot. Nem tettem volna semmit, ami nem tetszik neki, viszont ezzel szemben, nagyon jó volt az állóképességem, és nagyon sokáig bírtam az aktus során is, így nem csak viccnek szántam amit neki mondtam, inkább afféle figyelmeztetésként is, hogy tudja mire számítson. Fejben már elindultam a hálószoba felé, de a melegvíz túlságosan kellemes volt ahhoz, hogy ilyen korán lelépjünk, ráadásul, úgy látszott van valami amit el akart mondani, így ahogy rajtam feküdt gyakorlatilag, csak tartottam a szemkontaktust és figyeltem. Ahogy hallgattam őt, egyszerre lepődtem meg, hökkentem meg, és kapcsolt be bennem egy fajta védelmi reakció, és még nem dőlt el, hogy melyik kerekedik fölül. Végülis vágytam arra, hogy vele legyek, és az egész esténk pompásan alakult eddig a pontig, másfelöl szűz volt. Ez azt jelentette, hogy én voltam számára az első, és egyben azt is, hogy kényelmetlen lesz neki az első alkalom. Nem változott az arckifejezésem, de elfordítottam a tekintetem és gondolkodtam egy pár másodpercig. - Tehát azt mondod amit gondolok… - Ízlelgettem egy dolgot kissé és próbáltam eldönteni mit is tegyek a helyzetben. – Remélem azt tudod, hogy ezt korábban kellett volna közölnöd… Ne érts félre, ezzel semmi baj nincs, és nem akarlak lebeszélni az egészről. De… ez a dolog, ha már eddig tartogattad, nem tudom miért tetted, de lehet hogy rossz ötlet úgy eldobni hogy egy olyan férfival leszel akit alig pár órája ismersz. - Természetesen magam ellen beszéltem, de nem tudtam nem gondolni arra a lehetőségre, hogy hülyeséget csinálunk itt. És természetesen kívántam őt, de nem akartam hogy olyan döntést hozzon amit később megbánhat. - Ez egy életre szóló döntés, amit minden nő egyszer léphet meg… csakis egyszer. – Nézek rá komoly tekintettel, mert annak ellenére hogy ő azt mondta, hogy ne agyaljak ezen, de hogy is ne tehetném, végülis ez egy nagy dolog. Pusztán annak a ténye, hogy én lennék az első számára már egyfelől büszkévé tett és még jobban izgatott, másrészről megijesztett. Vajon mi lesz ebből, tanakodtam magamban, és közben a szemkontaktus és a kád széle között ugrált a tekintetem. - Rendben… de ez azt jelenti, hogy még jobban vissza kell vennünk a tempót. És akármi van, ami kellemetlen, szólsz és figyelmeztetsz… - Hoztam meg végül a döntésem, és közben éreztem a kezeit, amitől nagyobb levegőket vettem, de hagytam neki, hogy felfedezze magának a testem. - Ha tényleg meg akarod lépni ezt, akkor különlegesnek kell lennie ma… - Szólok halkan, mert kissé elgondolkodtatott ez az egész.
Elvileg mosakodni is akartunk, de csak ázunk a vízben egyelőre, a hab is kezd elolvadni, amit nem bánok, mert így jobban látszódik minden a tiszta vízben majd, bár nem nézelődök, azt már megtettem, amíg odakint a tükör előtt pakolászott még kicsit. Látva a meglepődését már kicsit cikinek éreztem a dolgot, hogy még az vagyok, de hát nem akartam megvenni a szüzességem elvesztését, mással meg még a beszélgetés is bonyolult volt és személytelen. Mikor elfordul és nekiáll szövegelni, hogy mondhattam volna hamarabb is halkan sóhajtok. Mégis miért? Akkor nem megy bele ebbe, amit ő is élvez? Úgy éreztem, mintha szíven döftek volna, főleg mikor úgy érzem, hogy megfutamodna inkább ebből az egészből. Tényleg nem ismertem régóta, de többet tudtam róla, mint bárki másról az életemben. Elfordulok a másik irányba, mint amerre ő nézegetett. Mikor meghallom, hogy milyen fontos döntés és mindenkinek csak egyszer adatik meg nem nézek vissza rá. Hisztizhetnék, hogy jó, akkor ne legyen semmi és elmehetnék, mert úgy érzem neki ez teher és így már nem kellek neki. De erőt veszek magamon, mert hát akarom és ahhoz ezt el kell fogadnom. Nem erre készült, de ez van és kész, az első menet után jobb lesz, sőt, lehet nem is fog fájni, mert nem mindenkinek fáj. Visszafordulok felé. - Mason kérlek, csss! A szájára teszem a mutatóujjam, hogy fejezze be és mosolyogva csitítom is kicsit. - Lehet, hogy nem ismerlek még úgy, de amit tudok, az sokat elárul rólad és jobb embert el sem tudnék képzelni belsőleg és nem utolsó sorban külsőre is. Kívánlak minden porcikámmal már a táncunk óta. Nem fogom megbánni, de a kérdés, hogy ő mit érez, mert minden kettőn múlik, nem egy emberen. - Szeretném, ha minden úgy folytatódnia, mint eddig, szólni fogok, ha túl sok vagy idő kell még vagy bármi kellemetlen vagy fáj. Nézek a szemébe, nem hazudnék neki és biztos érti, miért nem mertem elmondani, ezt akartam kikerülni, de azzal csak elrontottam volna mindent. A kezem lecsúszott és amit éreztem az nagyon izgató volt és kemény. Ő nagyobb levegőket vett, ahogy én is, már az ő tapizása beindított. Hevesen csókoltam meg és a kezemmel a hajába túrva és az ölébe húzódva. Annyira kívántam, hogy már nehezen bírtam magammal, még soha semmi nem indított be ennyire. - Jaj, hallgass, már most is különleges az egész! Sóhajtom a fülébe, az ajkaimmal érintve azt, majd lágy puha csókokkal elindultam lefelé a nyakán. - Menjünk a szobádba kérlek! Szólalok meg kéjesen és kívánósan egyszerre, csak az jár a fejembe, hogy akarom, most és nagyon, különben végem van.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, vajon mit fogok gondolni magamról másnap ha ezt most meglépem, hiszen tényleg olyan érzés volt, mintha elvennék tőle valamit amit nem adhatok vissza, aztán meg az jutott eszembe, hogy ő is akarja, és lehet pont azért akarja, mert ez a tökéletes pillanat számára. Nehéz döntés volt, és hogy őszinte legyek felnőtt férfi létemre megtorpantott a dolog, és elgondolkodtatott. Ahogy teltek a másodpercek és én a gondolataimba mélyedve próbáltam eldönteni mit tegyek ő szólalt meg. Csendben hallgattam, és őszintén inkább hagytam hogy ő győzzön meg, mint hogy én próbáljam magam meggyőzni arról, hogy ez most helyes. Hallgattam, ahogy elmondta, hogy engem tart a legmegfelelőbbnek erre a szerepre, és hogy kíván engem. Ez őszintén nagyon csábító volt, és én is ugyan így éreztem, egyre jobban megtaláltam azt a fajta megerősítést amit akartam. Vicces, hogy általában olyan magabiztos voltam, hogy nem mondhatott nekem ellen senki, de most itt vagyok és nem tudom mit tegyek, és arra várok hogy ő győzzön meg arról, hogy mennünk kéne, és hát… sikerült is neki. Újra felvettem vele a szemkontaktust és félbeszakítottam, miközben azt mondta hallgassak és rátapadva az ajkára megcsókoltam őt. Nem is engedtem el őt, csak jobb kézzel alá nyúltam és a fenekénél fogva megemeltem őt, egy pillanatra elszakadtam tőle, de csak hogy ennyit mondjak. - …kapasz…kapaszkodj… - Aztán újra csókoltam, és reméltem hogy megkapaszkodott rendesen, mert kiemeltem őt a kádból, majd felálltam, és kilépve a szabad kezemmel lehúztam egy törölközőt a szárítóról, aztán megindultam a háló felé és közben nagyon kellett koncentrálom, hogy ne menjünk neki semminek. Aztán amikor megérkeztünk letettem őt az ágyra, és jeleztem neki, hogy elengedhet. Odaadtam neki a törölközőt, hogy törölje át magát nyugodtan, majd magam is megtörölköztem, és mellé feküdtem, aztán félig rajta feküdve simítottam végig a mellein majd újra a lábai között, de most már megmaradtam az utóbbin és izgattam őt tovább. - Jó, akkor szórakozzunk. – Vigyorogtam rá, miközben igyekeztem minél intenzívebben kényeztetni őt, kíváncsi voltam mennyire bírja ezt a fajta nyomást. Nem akartam, hogy gyorsan kifáradjon így az este elején, de mozgatta a fantáziámat mennyire érzékeny az a gyönyörű test. Így hát csináltam tovább miközben csókokkal bombáztam a nyakát, aztán pedig a melleit. - Szólj amikor felkészültél. – Utalok a kezdésre, hiszen akár akarta akár nem az ő tempójában haladtunk, és vártam a válaszát.
Kezdőlap
