Tulajdonképp biztos voltam benne, hogy nem lesz könnyű számára titokban tartani ezt a dolgot, hiszen elég intenzíven szemmel tartják a híres embereket, és mindig próbálnak a magánéletükben vájkálni. Szerencsére engem ez nem értintett eddig a pontig, hiszen egyedül akkor kerültem híres emberekkel kapcsolatba, amikor eljöttek a bárba és ismerkedni kezdtek velem meg a személyzettel, talán csak kellett nekik egy hely ahol átlagos emberként kezelték őket, mások persze időnként kikérték maguknak a státuszukból fakadó előnyöket, és ekkor érte őket a hideg zuhany, hogy ebben a bárban nem számít hogy világsztár vagy, vagy egy átlagos gyári munkás, amíg rendesen viselkedsz és nem próbálod mások szórakozását elrontani, addig ugyan abban a bánásmódban részesülsz és szívesen vagy látva. Ez volt az én szemléletem, és erre is építettem fel ezt a helyet. Persze van, hogy valakinek ez nem tetszik, és nem akar ebben részt venni, de nem is vártam el hogy az aki jobban hiszi magát másoknál velünk szórakozzon, az olyanok nyugodtan mehettek olyan helyekre, ahol a „rangjának megfelelően” lesz kezelve. Most viszont új szelek fújnak, ezzel a fordulattal eléggé át kell gondolnom, hogy mit és hogyan fogok tenni, hogyan fogom beosztani az időmet, és milyen óvintézkedéseket teszek az ellen, hogy bárki hírét vegye az új kapcsolatomról. Még nem voltam felkészülve arra, hogy nagyobb hírnévre tegyek szert, és talán soha nem is leszek, mert egyszerűen nem érzem azt hogy szükségem van, efféle figyelemre. De persze a nagy változásokra sosem lehet felkészülve az ember, ezt megtanultam az évek során, egyszerűen csak időnként úszni kell az árral és hagyni hogy a dolgok kialakuljanak a maguk módján. Ez is egy ilyen helyzet volt, de tudtam hogy egy kis idő sokban megkönnyíti a dolgokat, mielőtt ez a nagy átállás megtörténik. Hasonló helyzetben voltam, mikor leszereltek a seregből, annyi kivétellel hogy ott nem volt lehetőségem eltolni a dolgokat egy kissé, helyette rögtön el kellett dönteni mihez akarok kezdeni, hiszen nem állta továbbá a hadsereg a költségeimet. - Így van, én még tényleg tudnék edzeni, rengeteg energiám van, de a mai napot nem fogom ezzel tölteni, majd este edzek egy kicsit itthon, és ezzel letudom mára. - Vonok vállát, és közben engedem, hogy úgy helyezkedjen ahogy számára jól esik. Láthatóan a fürdőköpeny nem nyerte el annyira a tetszését, mert bizonyos adottságai nyomán nem tudott úgy helyezkedni benne hogy rajta maradjon a darab, szóval végül megelégelte a dolgot, és inkább átváltott a pólóra. Reméltem is, hogy otthon érzi magát annyira, hogy azt viseli amiben kényelmesen érzi magát, hiszen én is ezt teszem. Akárki is volt a vendégem a kapcsolattól függően mindig a legkényelmesebb ruházatot választottam magamnak. - Figyelj, az alakoddal nincs gond. Ha ezt nem látod be, akkor valószínűleg van egy kis testképzavarod. Nagyon sokan a 20as éveik elején elhíznak az egyetem, vagy akármi más miatt. Rájuk nehezedik a stressz és az élet súlya és azt hiszik vége a világnak, ezért aztán elkezdenek enni és enni, ami pedig egészségtelen felesleghez vezet. - Vezettem le a saját tapasztalataimat, hiszen én is elindultam ezen az úton, és zavart ez a változás, és ez még több stresszt generált, amitől meg még többet ettem, a szerencsém az volt, hogy a sereg kinevelte belőlem az egészet, megtanított hogyan kezeljem a stresszes helyzeteket, és onnantól tudtam, hogy nem kell félnem az élettől, mert valahogy mindig lesz, és nincsenek rossz döntések, csak döntések vannak, amik valamilyen irányba befolyásolják az életemet. - Így maradhatunk egy darabig. És ha megengedsz egy megjegyzést, a szüleid nem tudják hogy kell gyereket nevelni. - Válaszoltam neki, mivel a saját szüleim sem voltak túl elnézők, és pontosan tudták hova szúrjanak amikor kellett. Pontosan ezért is lázadtam és kezdtem el olyan úton járni, ami nem tartott jó irányba, konkrétan ha nem szakadtam volna ki abból a közegből talán a 25 évet sem éltem volna meg. De szerencsére sok mindenre megtanított a katonaélet. Ezért hálás is voltam, és mindig is hálás leszek, hiszen nem lennék ma ott ahol és aki vagyok, ha nem vesznek fel és tanítanak meg erre a rengeteg dologra. - Nem is tudom, random dolgokat. Általában csak bekapcsolom a tévét, és hagyom hogy menjenek rajta a sorozatok, nem is mindig figyelek rá túl intenzíven. Olyan is megesik, hogy inkább olvasok és csak háttérzajként megy. - Gondolkodtam el rajta, hiszen nem igazán voltam az a nagy tévénéző, és arra is csak azért volt előfizetésem, mert addig hallgattam hogy mennyire jó egy vendégtől, míg rávettem magam, de azóta nem nagyon használom ki. De nem mondom le, mert amikor valami film vagy sorozat megtetszik még az is megeshet hogy nézem.
Nagyon izgatott vagyok, hogy miként alakul majd a kapcsolatunk, mert én nagyon szeretném, ha működne, viszont ha valamit, azt megtanultam, hogy erőltetni nem éri meg semmit. Küzdeni lehet érte, meg nyilván kell is, mert lesznek súrlódások, már a korkülönbség miatt, meg hát azért is, mert egy eléggé elkényeztetett vagyok, nem tudom milyen úgy igazán megdolgozni bármiért is. Az éneklés egy tehetség, amit tanulással fejlesztettem, nem tartom olyannak, amiért annyira megdolgoztam volna. Most viszont úgy érzem, hogy nagyon oda kell majd tennem magam, ha Mason mellett szeretnék maradni. - Ó, bár nekem is ennyi energiám lenne sóhajtok fel és le is cserélem a fürdőköpenyt pólóra, amit már biztosan benyúltam, legalábbis tuti az enyém lesz, mert már hozzám nőtt, pedig nem volt rajtam még olyan sokat. Kicsit megemelem a szemöldököm, amikor az alakom kerül szóba, meg a testképzavar, mert én csak arra gondoltam, hogy nem vagyok formába, mármint hamar elfáradok, sokat pihentem a legutóbbi turném óta és a mozgáshiány hamar lustuláshoz vezet. - Hű, akkor pont most kell odafigyelnem magamra, ha nem akarok elhízni mosolygok rá, mert igazából még csak nemrég töltöttem be a húszat és az egyetem is képben van, na meg a jó étvágyammal sincs gond, bár eddig nem látszódott meg rajtam ez, remélem nem is fog. - A szüleim sok mindent nem tudnak, nagyon anyagias szemmel látják a világot. Sóhajtok fel és inkább beleveszek az ölelésbe, mert az nagyon jól esik. El sem hiszem, hogy van pasim és itt vagyok nála, konkrétan rajta fekszem szinte félig, a karjaim közt érezhetem őt. Valahogy most felnőttebbnek érzem magam, mint eddig bármikor, lehet azért, mert megvolt a testi kontaktus is vagy csak mert végre van valakim. Most nem vagyok sztár, végre önmagam lehetek és rájöhetek, milyen is vagyok amúgy. - Én célzottan kapcsolom csak be a tévém és a csendet szoktam a legjobban élvezni, ha lazulni szeretnék éppen. Mondjuk ez érthető is, elvégre a zene körbevesz és elég sok időt töltök zongora meg gitár mellett vagy a studióban, mikor felénekelek valamit. Jól esett sziesztázni kicsit, meg beszélgetni Masonnel, de amint eljött az idő, fájó búcsút kellett neki intenem és hazafelé végig azon voltam, hogy ezt most csak álmodtam vagy tényleg megtörtént velem? Szerencsére az utóbbi igaz, alig várom, hogy újra találkozzak vele, pedig még csak most váltunk el. Úgy írnék is rá valamit, de végül nem teszem, csak este küldök neki egy jó éjt meg egy puszis smileyt, a szívecskés még túl kora lett volna.