Az előző Youtube bejegyzéseket böngészi mobilján, a hozzászólások mindkét véglet felé vonzzák a szemeket. Van negatív visszajelzés és akad bőven a pozitívumból is. Így aztán van min gondolkodnia, hogy a másiknak segítsen. Már nem is tudja, hogy mióta nyújtsa a kezét a másiknak ez ügyben, de ő volt az, aki mozdult a másik felé és segítséget ajánlott. Jelenleg igyekszik, hogy időben befusson a megbeszélt helyre és együtt utó reggelizzenek. Kicsit megkéstek ezzel, noha akadna idejük máshol is, de jelenleg Jo sietésben van. Van egy óra szabad ideje és azt kihasználná arra, hogy ötleteket gyártsanak a csajjal. Később úgyis az apja kutyáját sétáltatná, dajkálná, pesztrálná... De azt tudja húzni és halasztani. Tekintetével a járókelőket figyeli, hátha kiszúrja a lányt, hátha nem veszik észre egymást. Jelenleg jó idő van és ki akarja élvezni. Mert nem sokáig lesz ilyen klassz idő. A megbeszélt helyre érkezik, ám bent az épületben zúgolódnak az emberek, kisebb tömeg érkezett enni és bent telepedtek le. Így a kinti teraszt választja, csak pár ember étkezett, kellemesebb a légkör. Rengeteg a mosoly, de bent? Odabent sok a búvalbélelt arcvonás. Észre is veszi az ismerős arcot, hamar a közelébe érkezik, hogy hellyel foglalja magát a lány társaságában. - Szia. - igaz SMS-ben már köszönt neki, de nem olyan bunkó, hogy személyesen ezt ne tegye meg. Azért meg van nevelve, még ha ez olykor nem is látszik meg rajta. - Hogy vagy? - érdeklődik amaz hogyléte felől, majd leteszi a táskáját az ülőalkalmatosság háttámlájára. Visszafordul a lány felé és elveszi az étlapot a helyéről, hogy ő is átböngéssze. Mindjárt itt a csaj és felveszi a rendelésüket. Elég sok mindent tettek 40%-al olcsóbbá és az, hogy ez jó, vagy rossz hír, nos az csak az ételek elfogyasztása után tudják meg. - Amúgy sokat vártál rám? Pont pirosat kaptam 2 háztömbbel odébb. - hát igen, ezek a lámpák az őrületbe kergetik őt. Meg az autók is, kiknek sofőrjeik nem türelmesek hosszútávon. Az ilyeneknek minek egyáltalán jogosítvány? - Te már választottál valamit? – érdeklődik, hátha jártasabb az új ételekkel, hátha kóstolta már valamelyiket. Ő a megszokások rabja, az újdonságoktól, amik legalábbis ételek, azoktól kicsit tart. Közben befut a pincér csajszi, hogy felvegye mindkettejük rendelését. - Két Beagel szendvicset kérnék és egy Cappucinot. - adta le a rendelését, majd mosolyogva nyújtotta oda a pincérnek a kezében lévő étlapot. Figyelmes és türelmes jelenleg, várakozik, hogy a csaj felírja a rendelést. Új lehet, vagy legalábbis nem olyan régóta van itt szerinte. Miután majd Mila is sikeresen leadja a rendelését már csak annyi lesz a dolguk, hogy ameddig meg nem érkeznek az ételek, addig élvezzék a napsütést és persze egymás társaságát. Ebből kiindulva pedig több beszédtéma is felötlött a fejében, amit időközben felhozhat. Nálunk nincs olyan, hogy kínos csend.
Hosszú éjszaka áll mögöttem aminek meg is lett a böjtje, reggel nehezebben kelek ki ágyamból a készülődés is nehézkesebb a szokásosnál. Hajamat gyorsan befonom egy oldalsó copfba, majd kitárom az apróra redukált szekrényem ajtaját, hogy fél óra múlva egy gondosan összeállított szettben pompázhassak. Mielőtt tovább haladnék a reggeli rutinommal még egyszer végig nézek magamon a nagy tükörben, majd miután elkönyvelem magamban a jól öltözöttséget lépek a smink asztalomhoz, hogy eltüntessem a karikákat a szemem alól és elolvassam a napi horoszkópomat. No, nem mintha mostanában bejött volna a jóslat, de lehet majd ma másképp lesz. Felveszem a rózsakvarc nyakláncomat ami eddig az ablakpárkányon töltődött a többi kristályommal együtt és tovább is vágtatok a fürdőszoba irányába. A szokásos fogmosás-arc ápolás rutin után elsüllyesztem táskámba a telefonomat és a kulcscsomómat magamhoz véve lépek ki a lakásból. Ha most a régi házunkba laknánk akkor zöld területre lépnék ki, ahol a sofőr már várna, ajtó tárva nyitva lenne indulásra készen. De most nincs ilyenben részem, s mivel nincs is olyan messze tőlem a reggeliző hely így sétára adom a fejem. Előkapom a kamerámat és intrót forgatok a következő videóhoz, elvégre szépen őszbe borult már a táj, remek színekben pompázik és így lehetőségem van valami szépet kreálni. Mivel Halloween közeleg eldöntöttem, hogy az egész októbert erre fogom feltenni, nem csak egy hétnyi rémisztegető vlog és kihívás lesz hanem egy teljes hónapnyi. Az idő még kellemes, nem túl meleg de nem is fagy le az ember, ha rendesen fel van öltözve. - Jó reggelt bogyókák! – köszöntöm a rajongóimat, miközben lelkesen sétálok New York utcáin. – Jelenleg reggelizni indulok az egyik barátnőmmel, akivel rengeteg új dolgot találtunk ki. Az október ilyen szempontból csodálatos lesz számunkra! A szokásos időpontokban érkeznek majd a videók…de addig még várni kell. – jelentkezek be, majd visszateszem a helyére a gépemet hiszen megérkeztem az étteremhez. Benézek de számomra túl sokan helyezkednek el odabent így a kinti létet választom, és leülök az egyik naposabb asztalhoz. Lehúzom a szemüvegemet és ameddig nem érkezik meg a barátnőm, addig a telefonomat bújom. Isa-vá chatelek nagy bőszen mikor meghallom Jo hangját. Elmosolyodok. - Jó reggelt! – tiszteletlenségnek tartom, ha valaki mellett telefonozok ezért miután elköszöntem másik barátnőmtől azt is elteszem. Technológia mentes reggeli. Kedvencem. - Mint akin átment egy úthenger kétszer, egyszer előre egyszer hátra, de ez elmúlik majd. Na, és te? Sikerült pihenned? – a múltkor mikor beszéltünk fáradtságra panaszkodott, remélem azóta elmúlt ez az állapot. Hosszú délelőttnek nézünk elébe. – Teljesen vállalható volt a várakozás, én sem értem ide olyan hamar. – az étlapot még át sem tanulmányoztam míg vártam rá, így mikor megkérdezi a rendelésemet akkor nemlegesen rázom fejem és bele is vetem magam. Szeretek új dolgokat kipróbálni így csak rábökök egy ételre, és az lesz a választásom. - Én szeretnék egy moccát, és egy sós gofrit reggelire. Köszönöm Sandy. – mosolygok rá a lányra, akinek onnan tudom a nevét mert tegnap este itt vacsoráztam. Akkor ismertem meg, és nagyon tetszhettem neki mert ide adta a telefonszámát. Még nem jöttem ki a szekrényből, szinte senki nem tudja, hogy a nőkhöz vonzódok és elég furának tűnik nekem, hogy Ő megérezte. A tulajdon barátaim nem tudják, Isa – plátói szerelmem főszereplője- és a velem szemben ülő lány sem. Egyszerűen nem volt még merszem elmondani. – Na, és mi a helyzet? Láttad a tegnap esti kommentháborút arról, hogy mivel kéne főznöm következő epizódban? Nagyokat röhögtem.
Mint akin átment az úthenger. No igen, ez ismerős számára is. Ő is ugyanígy érezte magát napokkal ezelőtt. Egyéb okok miatt. De elmúlt. Szerencsére. Más megjegyzést nem is érdemel a dolog. - Túlélem. - mint sok minden mást is. - Tudod, amolyan legkisebb testvér párbaja a középsővel. Aztán anya intelme… a szokásos marhaságok. - erről sem beszél sokat, felesleges, hiszen nem ezért jött ide, így aztán a rendelés után már másfelé is kalandozott. Nem ér rá olyanokkal foglalkozni, mint Schneiderék, igaz, hogy ő is az, de ez más tészta. Azért érkezett, hogy átbeszéljenek újabb és újabb dolgokat. Kérdésére mosolyt fakaszt, majdnem felkacag, de nem teszi, csak a vigyor telepszik szélesre az arcán. - Hogy láttam-e? Hülyéskedsz, majdnem behugyoztam a röhögéstől! - jegyzi meg mindezt, noha csak kettejük között szóljon mindez. - Az az idióta utókomment? Főzz büdösborz seggével… vagy az a mosogatásos rész volt? Mindegy… teljesen meghaltam tőle. - nevette el magát végül, feladta a dolgot, és tényleg otthon majdnem bepisilt ettől. Kezet fog fogni a komment írójával annyi szent. Talán autogramot is kérni fog. Na jó, ezutóbbit ki is töröli az emlékezetéből. Ki tudja ki ez a „nagy híres kommentíró”? Csak reméli nem a nagy mesemondóhoz van valami köze… - Mivel fogsz visszavágni? - kérdez, érdeklődik, s az érkező hölgyre pillant, hiszen meg is jött a kettejük rendelése. Amint szétosztja a rendelést, az arcán mosoly kunkorodik, közben felpillant. - Köszönöm, köszönjük… - majd vissza is fordul, hogy elvegye a Cappucinot és belekortyoljon. Felhümmög, mikor ez megtörténik, hiszen mennyei az itala. Jól megcsinálták, ahogy azt szereti. Ez miatt le sem teszi. Megissza egyszerre mindet. A kaja ráér. - És azt a bosszantó bosszankodót nézted? Egy ennyi idős lány mint te még nem kellene ilyennel foglalkoznia… majdnem írtam neki, de tovább olvastam… némelyik olvasód nem tud kritikát írni… - véleményt fejt, ebben nagyon jó néha. Ott segít Milának, ahol csak tud. És most újra be kell vetniük mindent, amit csak lehetséges.
Amíg a rendelésünkre várunk beszélgetésbe elegyedünk, hiszen jobban belegondolva ezért is egyeztettük le ezt a reggelit. A csatornám dolgait szeretem vele megbeszélni, a videók tartalmáról is szeretem kikérni a véleményét mert én hiába gondolok valamit érhetőnek és viccesnek, lehet valakinek nem jön át az a megközelítés. Jo a jobb kezem ha mondhatom ezt. - Nem igazán, nincsenek testvéreim. Ha szeretnél beszélni erről akkor itt vagyok neked. Talán még tanáccsal is tudok szolgálni, de tapasztalattal nem. – elmosolyodok a szavain. Mindig irigykedtem a testvérrel rendelkező barátaimra, mert úgy éreztem valamiből kimaradok. Az én szüleimnek nehezen jöttek össze a gyerekek, nagyon későn érkeztem meg és amikor sikerült akkor örültek nekem de rájöttek, hogy többet nem szeretnének. Nem tudnák elviselni a fájdalmat. - Azt nem csodálom. Egyszerre imádom és félek a rajongóimtól, milyen állatok néznek engem hetente? – költői kérdésnek szánom, és a felidézett emlékek okán hangosabb nevetésbe török ki. Imádom az internet fekete bugyrait. – Szerintem az a mosogatós volt, a következő videóban megszínezem a vizet sárgára és befogom az orromat. Legyen neki gyereknap. – amint Jo is nevetésbe tör ki belőlem is újból feltör, aminek örülök mert a nevetés elvileg elűzi a depressziót. Nem? Mintha valami ilyesmit mondanának a nagyokosok, vagy az a csoki? Még különösebben nem gondolkodtam el azon mivel fogom kielégíteni az irreális elvárásokat a kommentelőknek, de majd kitalálok valamit. Elvégre mindig lesz olyan akinek nem fog tetszeni, amit csinálok, trollok is lesznek amíg van internet és szólásszabadság. Próbálom nem felvenni a dolgot, de néha nehezemre esik és megbántódok, főleg a mostani lelkiállapotomban vagyok nagyon sebezhető. Mikor Sandy megérkezik a rendeléseinkkel hálás pillantásokat lövellek felé, egy apró köszi-t is kinyögök, majd a kajám felé fordulok és beleszagolok a gőzölgő illatába. - Isteni lehet. Jó étvágyat. – míg barátném a kávéjába merül el addig én a sós, baconös gofrira szentelem minden figyelmemet és vágok belőle egy darabot. Az íze valami brutálisan finom, így elégedetten sóhajtok fel az első harapás után amit a moccával öblítek le. - Azért ne élvezz el a kávétól. – húzom az agyát, majd tovább étkezem én is. Hevesen bólogatok mikor egy újabb hozzászólóról kezd beszélni, néha én sem értem őket, de hát ez van… Nem kell IQ teszt az internet használatához. – Neki semmi sem felel meg, ha nem főzők az a baj, ha igen akkor meg az. Szerinted normális az ilyen? Na, mindegy… Viszont arra gondoltam, hogy az októbert teljesen a Halloween-nek szentelném. Különböző kihívások, rémisztő beöltözések és egy hatalmas buli a végén, ahová meghívhatnánk pár rajongót is. Tetszik az ötlet?
Nincs testvére, így tapasztalata sincs. Nem tudja, hogy ez jó dolog, vagy rossz-e. Meg hogy szerencsés-e egyáltalán ebből a dologból kiindulva. - Hát a tanácsok mindig jól jönnek. - masszírozza meg kissé orrnyergét, hogy elmúljon a tüsszentési ingere. Ilyenkor alakul ki egy patthelyzet. Az egyik örülne egy testvérnek, míg a másik inkább törölné őket az életéből. Na igen, talán ha nagyobb lesz, talán áldás lesz mindez, mint átok. De jelenleg nem tudja senki sem megszerettetni vele azt a másik két Schneider leányt, kik testvérként funkcionálnak életében. Vagy csak kellene, hogy funkcionáljanak. A kettejük nevetése visszhangzik, de senkit sem zavar, főleg őket nem, így aztán tovább kacarásznak. Az ételek és italok megérkeznek, Jo a kávéjába merül, míg Mila a gorfit isteniti. Szavait hallva pimasz mosoly kúszik arcára, de ezzel el is hessegeti a szavakat és élvezettel kortyolgat tovább. No de az ételt sem felejti ki, azt is eszegeti. A bosszantó írogatót kritizálják mindketten, egyiknek sem tetszik, így a Halloween is képbe kerül, hátha fellángol tőle az internet világa. Jo nagyot nyel, majdnem hogy csak rágás nélkül csúszott le a falat, amit egy kis vízzel öblít le hamar gyorsan. Elmosolyodik, majdnem csak fel sikít az ötleten, hiszen marha jól kitalálta az egészet. - Te te te te ez nagyon fantörpikus ötlet. A dekorációt megcsinálom, ha benne vagy, illetve tavaly előttről akadnak műveim, ha kellenének. Persze hogy kell! - kissé mintha felpörgött volna a dolgon, pedig tavaly tönkre tette az egyik szomszéd dekorációját is, meg tojással is megdobálta annak ajtaját. Meg persze a temetőbe is kiment, hogy köszöntse a barátját. Hiszen ő már nem lehet vele, hogy együtt balhézzanak. Igaz, már rég fel kéne nőnie, de kiélvezi a helyzetét. Még! - Vagy mond meg mit ügyeskedjek össze, hogy haláli félelmetes legyen az egybegyülteknek és akkor visszavágunk. - éljen az agyában felbukkanó vaduló ötletek, melyekért még tuti kap pár dorgálást az öregétől. De az legyen a legkisebb gondja, főleg mikor az anyai szigor a veszélyesebb.
Különös helyzet ez a mostani, hiszen hetek óta egyedül élek egy bérelt lakásban míg a szüleim élik valahol az aranyéletüket. Most viszont örülnék egy testvérnek, mert nem kéne egyedül megbirkóznom a történtekkel, elég lenne ha egymással beszélgetnénk és máris könnyebb lenne minden. De tényleg. És akkor ott van az a rész is, hogy elmondhatnám a barátaimnak, akiket a tényleges családomnak tartok és mégsem avatom be őket. Van ebben racionalitás? Nem gondolnám. A gofrimat hatalmas harapásokkal tűntetem el, nem hagyok időt az agyamnak a telítettség érzetének feldolgozására mert bár elég lenne ennek az ételnek a fele is, mégis a teljes egészét felfalom. Majd később az edzőteremben ledolgozom. Vagy nem. - Nagyoooooooon örülök, hogy tetszik neked az ötletem. – lelkesedek, majd magasba emelem kávésbögrémet, hogy koccintással zárjuk ezt a remek hírt. Csillagok jelennek meg szemembe mikor a dekorációról beszél. – Jóóó, de legyenek benne nem rémisztő dolgok is, mert félek tőlük. És milyen jellegű kihívást kéne csinálnunk? Gondoltam olyasmire, hogy befogom az egyik barátomat… - apró szünetet tartok, miközben felé nézek sokat sejtetően, remélem veszi a lapot – és elmegyünk valami turiba jelmez szerűt venni és fel kell dobni, vagy úgy összeeszkábálni hogy jól nézzen ki. Szívesen lennék szexy madárijesztő vagy emós nyuszi. – kiszáradt számat leöblítem a maradék italommal, majd előkapom a mobilomat és csinálok egy selfie-t rólunk. Egyből töltöm is fel insta storyba azzal a leírással, hogy üzleti megbeszélés. Végtére is, ez az, nem? - A főzősbe meg valami tökös dolgot csinálnék, mondjuk lattét vagy pitét. Mindkettőt. Csak a sütés főzésben nem vagyok annyira jó, ezért mókás lenne. Neked van esetleg valami ötleted? A bulihoz, hogy kéne meghívni az embereket? – ujjaimmal pattogok az asztalon, erősen gondolkodom a következő teendőkön illetve miként kéne az embereket meghívni a barátaimat és a rajongókat. Azt sem tudom, hogy szeretném e a kettőt összehozni. Lehet nem kéne keverni a két dolgot, meg amúgy is tele vagyok titkokkal így nehéz lenne úgy tenni, hogy minden rendben van. - Hogy sikerült a múltkori randevú? Vagy nem randi volt az amire mentél? Ne haragudj de kihagy a fejem néha.
A koccintás hamar lezajlik, az örömöt kihallja a hangjából, az arca szinte ragyog. Hogy ezt akarta-e érni? Aha, persze. Na nem mintha túl sok köze lenne hozzá, csak túl sok marhaságban vannak együtt. És ez jó dolog. A dekoráció megoldva, azonban a nemrémisztő dolgokon elgondolkozik… - Van pár ezerévről visszamaradt lufink… barbis, meg valami állatos is akad… - ha már nem rémisztő dolgot szeretne, persze ezzel csak a másik agyát húzza, ám ha kellenének neki, hát tuti itt dob egy marha nagy hátast. Megkapja, azon nem múlik. Az meg hogy elakarja rángatni egy turiba… csak szemet forgat. Elmegy vele, csak egy szavába kerül, még annyiba se. Nem sűrűn jár olyan helyre, de ha Mila ott könnyen talál rucit, akkor hajrá. Vele tart hát még oda is. - A jelmez legyen madárijesztő… vagy szalmás, vagy véres. Én Harley Quinn leszek, egyik nap megrendeltem a jelmezt, kicsit feltuningolom… aztán talán majd kinézek valahogy. Ami meg a kihívásokat illeti… - gondolkodik el közben, hogy milyen őrültségeket lehetne csinálni… - A felelsz vagy mersz túl dedós lenne? Valami extrém, tizennyolcas karikás dolog? - vagy ennek a kombinációja esetleg? Esetleg van ennél nagyobb kihívás? Vagy nézzenek meg valami internetes őrültségeket és azt próbálják meg leutánozni? A selfie készítést egy apró mosollyal tünteti meg, de a gondolatai még mindig a szituáció körül forognak. Valami, ami örökre megmarad az érkezők agyában. Valamit, ami sosem múlik el. - Kaja témában nem vagyok én se jártas, max ha a forma készítésben besegíthetek. Épp láttam egy üzletben halloweeni sütemény kiszúrókat, de ha ennél extrémebbre vágysz, nos... boszorkányujj? Anyával nagyon régen készítettünk, szerintem már van 10 éve is már annak. De a receptje itt van a fejemben, ha kellene. Annyi, hogy mandulát kell majd szerezni. - ismerteti a dolgokat a másikkal, hátha benne van ebben a dologban, ha nem, hát az sem probléma, összeütik a kobakjukat és kitalálnak jobbat. Neki most csak ennyi van meg. - Meghívó? - dől hátra a székben, hogy gondolataiba merüljön újra, de a tekintete végig a másikon marad, hogyha eszébe jutna valami, akkor azt lássa rajta. - A csatornádon való meghívás esetleg? Olyan szöveggel, hogy "Minden félni vágyót utálattal és szeretettel várunk"? Esetleg egy unalmas sablon szöveg? Esetleg szórólapot is gyárthatuk és valami jelmezben szétdobáljuk őket? - gyártja az ötleteket, akérdés az, hogy ez így mennyire nyerő ötlet. Neki egyikkel sincsen gondja, kivéve az utolsót. Azt Mila bevállalhatná... a gondolatra széles vigyor telepszik rá, de el is hessegeti, hiszen mindez nagyon fontos dolog. Életbe vágó. - Nem randi volt. Nem is tudom már mi volt... inkább hagyjuk... - tényleg nem emlékszik rá. Sok múltkori volt, a srác meg csak jött és ment. Valami újgazdag lehetett. De azóta nem is látta. A temetős randi meg hát az nem randi... de ezt is hanyagolja. - Jut eszembe Mila...visszatérve a jelmezekre... meg kell csinálnod a hajamat. Vettem festéket. - mivel Harley lesz, nem akar fekete hajjal mutatkozni, inkább befesteti. A kérdés már csak az, hogy lemosható-e vagy sem. Mert nem nézte meg jól.
Az ősz az egyik kedvenc időszakom és nem csak a Halloween miatt de azért ez is közre játszik. Ilyenkor az év egyik legkülönlegesebb szakaszába érünk és habár minden a haldoklás küszöbén van, legalábbis külső szemmel nézve, mégis tele van apró élettel. Az elhalt falevelek meleg dunyhaként segítik az állatok téli álmát, a süniknek borzasztó jó búvóhelyként szolgál. Az ég pedig valami gyönyörű ebben az időszakban, a kristálygyűjtők körében ez a legjobb időszak arra, hogy új energiákat gyűjtsünk a darabokba melyek elkísérnek minket egy teljes éven keresztül. Most elhatároztam, hogy csak pozitív energiákat gyűjtök be és a nap, a hold és a föld által nyújtott csodálatoságból táplálkozok. Ez fog átsegíteni engem a nehéz időszakokon. - Azért nem ilyenekre gondoltam. Nem dedós dekorációra, hanem kevésbé rémisztőre. Gondolok itt normális fejű faragott tökre, gyertyákra és szép virágos koszorúkra, csokrokra. Természetesen a többi is jöhet, de nem akarok félni a saját lakhelyemen. – talán ideje lenne beújítanom egy lakótársat de nem akarom megosztani senkivel sem a picinyke életteremet. Még nem szoktam hozzá, bár lenne egy személy, akivel szívesen osztozkodnék, még az ágyon is. - De ez nem a bulira lenne Jo. Bár Harley Quinn jó ötlet, de nem túl mainstream? A madárijesztős dolgot videónak szántam a csatornámra ilyen versenyszerű lenne. Én meg a kihívottam elmegyünk egy boltba, és egy általunk választott dologhoz keresünk ruhát, amit átalakítunk azért, hogy megfelelő jelmez legyen belőle. Mostanában menő ez a társaim körében, majd küldök videót. – magyarázom meg barátnőmnek, mert válaszából az jön le, hogy nem igazán tiszta benne az összkép. Felvetésére elnevetem magam majd befalom reggelim maradékát mielőtt válaszolnék neki. – Lehetséges, de nem rossz kiindulás. Ötvözhetjük a kettőt és akkor lehetne egyensúlyozni a kettőt, de valami másra is szükségünk lenne. Esetleg kincskeresés? ÚÚÚÚ… kibérelek egy rémisztegető házat és ott lesz a kincskeresés különböző kihívásokkal, tuti csinálnak ilyet ezek a helyek. – fogaskerekeim sebesen őrölnek, remélem nem fog elfüstölni a fejem. Valamit főzni is kéne és habár nem vagyok benne olyan jó, sőt, semmit nem tudok megfőzni anélkül, hogy felgyújtanék valamit mégis bele akarok vágni. Lehet megkérdezem Katherine-t, hátha tudna nekem segíteni hátha Ő tud főzni. Közös program, elmém noteszébe felírom az ötletet és egyből azon jár az eszem, hogy miként festhet kötényben az említett nőszemély… biztos csinos. - Boszorkány ujj? Elég gusztustalannak hangzik, de lehet isteni finom. A Facebook tele van ilyen kajás videókkal de a bulira nem terveztem nagy dolgot, inkább a csatornára akartam főzni. De lehet elvetem az ötletet, mert nem akarom felgyújtani a konyhámat. A múltkor bejelzett a tűzjelző pedig csak vizet melegítettem. Kijelentem: közveszélyes vagyok a konyhába. – azért annak örülnék, ha egy rántottát képes lennék elkészíteni de nem erőszak a disznótor, ameddig vannak ilyen jó helyek addig inkább itt eszek. Talán nem is kapok el semmit. – Nem akarok semmi olyat, amit már elsütöttek, de akkor ezen még töröm a fejemet. Csak szét ne essen egyszer a sok ütögetéstől. – sütök el egy nagyon béna poént, majd hátra dőlölök székemben és emészteni kezdek. Puffadt hasamra rakom kezem és elégedetten sóhajtok, tele vagyok. Látom nem szeretne annyira a randiról beszélni vagy úgy amúgy a magán életéről, így nem is nyaggatom ezzel viszont egyszer úgyis ki fogom deríteni mi a helyzet vele. Mikor a hajfestést hozza fel egyből igenlően bólintok, mindenképp megfogom csinálni. -Remélem nem végleges festéket vettél, hanem kimoshatót. Biztos jól fog állni a kék és piros, de hosszútávon nem vezet sok jóra. – elnevetek azon a gondolaton, hogy úgy is maradhatna a haja. Biztosan hamarabb festetné vissza feketére mintsem, hogy kibírna egy teljes hetet Harley Quinn-ként.
Sejtette a dolgot, hogy nem ilyesmire gondolt a másik, így csak kiöltötte a nyelvét, miközben hallgatta Őt. Tök, gyertya, koszorú… - Megoldjuk. Oké, megoldjuk. - nyugtatja meg barátosnőjét, nehogy kiakadjon a dolgokra. Jelenleg semmi sem jut eszébe… karácsonyi cuccokra emlékszik, meg pár kellékre a régi partikról, de hogy halloween? Talán akad egy két csontváztartó a ropiknak… de biztosat már ő sem tud igazán mondani. Ahhoz azt meg kell nézni. A memóriájával nincs gond, az köszöni szépen remekül működik, a kérdés az, hogy vajon volt-e valaki aki azokat már eltávolította-e? Nem emlékszik rá, hogy valaki pakolt volna, de ezért is gondolja úgy, hogy senki sem szólt róla, míg ő távol volt. Hiszen emlékezne ez biztos. Az meg, hogy a jelmeze mennyire lesz király, vagy ahogy Mila is kijelentette, mainstream, majd ha elkészül a teljes öltözék, a teljes festék…teljes pompában süvölt majd, esetleg a végső simításkor derül majd ki. Az meg hogy küld videót, az tökre rendben van. Eltudja képzelni a dolgot, noha még annyira nem lovalta bele magát ezekbe a dolgokba. Majd ha lesz alkalma jelen lenni. Tényleg régóta nem csinál ehhez hasonló felhajtást, mondjuk egy halloween buli miatt…vagy akármi ilyesmiért. Nem az ő világa már. De ha ott lesz, akkor belead mindent. - Kincskeresés. - ízlelgeti a szót, noha tudja, hogy mi az, mi a jelentése, de vagy 5 éves kora óta nem csinált ilyesmit. Öt éves volt mikor utoljára részt vállalt ehhez hasonlókban… történt vele sok minden, amit nem emésztett meg. - Hát akkor lehet hanyagold a főzést. - ölti ki a nyelvét. - Én sem vagyok a toppon főzési dolgok terén. - na ez egy kis hazugság, tud ezt-azt, de nem kiabálja ki az egész városnak. Minek? - És ha keresnénk olyasvalakit, aki tudna segíteni ebben a főzés mizériában? - érdeklődik, hátha akad valaki a nem családi körök közül, aki tud valamit kotyvasztani és még a ház is épségben marad. Mindketten jól laktak, szóval elégedetten ücsörögnek. A randi és a nem randi dolog kilőve, a hajfesték téma meg újból felmerül. - Igen, kimosható. A parókákban nem bízok, szóval maradsz te és a hajfestés. - kacsint rá a másikra, eltűnődik azon, hogy meddig bírná ki abban a festékben, de eleget tesz annak, hogy kb két nap és már mossa is le. Nem sokáig bírja ki annyi biztos. Más talán hetekig is elrohangálna olyan fejjel, ám Jo más. Testileg és lelkileg egyaránt. Kinyújtóztatja tagjait, majd elterül kicsit a széken. Nem nőies, de nem törődik ezzel.
Az idő egyre csak fogy egészen Mindenszentek estéig, így már nem sok időm van mindent elkészíteni de Jo segítségével még ez is menni fog. Mikor megnyugtat afelől, hogy megoldja akkor ez a kő leesik a szívemre így most a többiek kerülnek előtérbe. - Nem tetszik a kincskeresés ötlete? A múltkor voltam egy egyetemi rendezvényen és ott nagyon menő volt ez a dolog. Valentin-napi pár és kincskeresés volt, aminek végül is az lett a vége, hogy mindenkinek lett párja a bulira. Szerintem nagyon menő volt, de ha túl dedósnak tartod akkor mond csak. Nem fogok megharagudni. – vállat vonok, majd a kajámra terelem minden figyelmemet és közben azon gondolkodok, hogy mi legyen. Sima bulit nem akarok, mert az olyan snafu már, de most lehet ez lesz a legjobb ötlet. Majd még meglátom. - Akkor főzés kilőve, bár a Buzzfeed oldalán nagyon jó kis receptek vannak. A múltkor kipróbáltam a bolognai spaghetti szendvicset, isteni volt. Majd neked is csinálok, ha szeretnéd. – most kicsit elbizonytalanodtam a Halloweennel kapcsolatban. – Nem tudom, most úgy nem sok kedvem van már bármit is csinálni. – mélyet sóhajtok. Kicsit úgy érzem, hogy Jo túlságosan komoly az én világomhoz képest, bár nekem is lenne okom felnőttként viselkedni most mégis próbálok boldog lenni és lazulni. Most vagyok tizenéves, és ha nem most élem ki magam akkor mikor máskor? Pár másodpercig a kezeimmel dobolok az asztalon majd kicsit megenyhül a kedvem mikor a hajfestésről van szó. -Mikor szeretnéd, hogy megcsináljam? Több napig akarod hordani vagy csak aznap? – kérdezem kicsit tovább a szándékairól, miközben emészteni kezdem a megevett ételt. Eltelítve érzem magam, hátra dőlök székemben, ahogy az előttem lévő is megteszi. – Amúgy mi van veled mostanában? Olyan furán viselkedsz… kicsit távolságtartó, közben meg olyan érzésem van mintha valami gond lenne. Nem vagy önmagad, nem? Vagy csak én érzem ezt és rosszul? – a telefonomra pillantok ahol több sms is érkezett attól a személytől, aki iránt érzelmeket kezdtem el táplálni az utóbbi időben. – Ha nem akarod elmondani, akkor nem kell de most olyan bénán érzem magam. Mintha nem bíznál meg bennem. – pont én beszélek a bizalomról? senkinek nem vallottam be a szerelmemet egy lány iránt ahogyan azt sem, hogy a szüleim elhagytak.
Kezdőlap
