Sokan meg szeretnék ismerni, sokan bánják, hogy megismerték. Rosemary egy hurrikán, azok közül is a legrosszabb, a tetőletépős, hatalmas károkat okozó típus. Hiszem a hurrikánokat nem véletlenül nevezték el nők után.
Kitartó, a kitűzött célját nincs olyan, hogy ne érje el, törtet az irányába és ami az útjába kerül, félrelöki, eltapossa, felégeti. Teljesen mindegy, amíg ő eléri a saját célját. Célorientált és szüksége van mindig valaminek az irányába menni, különben szorongani kezd, nem bírja élvezni az életet.
Okos. Remek párosítás eredménye, hiszen nem csak gyönyörű, de megvan a magához való esze is, egyiket sem fél ezek közül használni. Mindig a gyorsabb utat választja és ha női bájai lehetővé teszik a vágyott cél elérését, nem fárasztja magát a hosszabb, logikát és tervezést érő úton, de ha erre kerül a sor, igencsak gyorsan kattognak a fogaskerekek a fejében.
Rendkívül hamar felismeri, ha hazudnak neki, két lábon járó hazugságvizsgáló. Gyűlöli és haragja garantáltan sokáig fog üldözni azt, aki az arcába vagy éppen a háta mögött hazudott neki. Bosszúálló típus és a hazugság mértékétől függően kitelik tőle, hogy tönkretegye a másik életét cserébe, de mindenképpen megkeseríti és hajtani fogja a bosszút, amíg meg nem nyugszik. Akkor sem felejt viszont.
Pontos. Fél kettőkor találkoztok a megbeszélt kávézóban? Tizenhárom óra harminc perc, nulla nulla másodperckor ott lesz, nem később és nem korábban. Nem vár senkire, és nem várat senkit, ez az arany szabály, ami szerint tölti mindennapjait és ha valahonnan mégis késik, annak nyomós oka van.
Imádja a megdöntendő kihívásokat, a lehetetlennek tűnőt, ez élteti, ez hajtja előre, minden porcikáját ez mozgatja meg igazán és ettől alszik jól. Férfiak terén nem fél ó hódítani, elvarázsolni őket, aztán egy lépést hátralépni és szép lassan magához csalni a kiszemeltjét. Játszik, imádja és élteti a játék, aminek a végén legtöbbször visszadobja a kifogott halat a tengerbe és keres tovább.
Óvatos idegenekkel, már-már bizalmatlannak is mondhatjuk az életébe újonnan belépőkkel szemben. Rengeteg rétegen kell átásnia magát az embernek ahhoz, hogy megismerje a teljes énjét, a szeretni képes, álmokkal teli, intelligens és olykor, néhanapján még törődőnek is mondható Roset, és mielőtt ez megtörténik, általában ellöki magától az embereket.

Nagyon elegáns és mindig biztosra meg azzal, hogy a felszínen minden makulátlan legyen, még akkor is, ha alatta ég a pokol. Mozdulatai, öltözködése, viselkedése mind attól mesél, hogy ő bizony egy igencsak vagyonos és ismert családhoz tartozik és tökéletes életet él, tökéletes körülmények között, tökéletes ruhákban, és ezt fáraszthatatlanul teszi, történjék bármi a színfalak mögött.
Őszintén elbűvölő. Rosemary olyan, mintha egy könyv lapjairól lépett volna ki, karizmatikus, tudja, mikor mosolyogjon és éppen hogy viselkedjen ahhoz, hogy elnyerje a „közönség” szimpátiáját, odaadását, imádatát és egyszerűbbnek tartja, ha mindig ezek szerint viselkedik az élet színpadán és csak igazán bensőséges helyzetekben veti le teljesen a maszkot.


2018. 12. 31. 20:00
- Rosie, már úgy vártalak! – Sophie szorosan magához ölel, aztán hátrahúzódva mér végig, ragyog a boldogságtól és az egész napos készülődéstől. – Fantasztikusan nézel ki, gyere – elereszt és beljebb vezet a családi villába, amit teljes egészében szilveszterre öltöztettek fel. Fények, elegánsan kipakolt pultok, a zene már szól és az emberek fele megérkezett.
Sophie minden évben a legjobb szilveszteri bulikat tartja, és mióta tizennégy évesen másokat kibeszélve és szövetkezve összebarátkoztunk, minden évben együtt isszuk át magunkat az újévbe. Követem a kisebb társasághoz, akik félkörben beszélgetnek, ő egyből Joshua oldalára csavarodik míg én puszival köszöntök mindenkit.
Pillantásom körbefut az összegyűlteken, Sophie csacsogása a többiekkel eltompul, a ma éjféli csókomat keresem.

2018. 12. 31. 22:07
- Roooose – Frank átkarolja vállam és majdnem kibillent az egyensúlyomból részeg lendületével, felvont szemöldökkel nézek fel rá, mellkasomon összefonom a kezem. Meg sem próbálom palástolni, hogy kellemetlenül érzem magam, menekülőút után kutatok.
- Nem jössz fel az emeletre? – alkoholos leheletével egyenesen az arcomat célozza, kissé arrébb húzódok. A részeg férfiak undorítóak, legyenek bármennyire is szexik józanon, ha a pia eltorzítja és lebutítja őket.
- Nem, kösz – lépek egyet arrébb, Frank jön velem együtt, kézfejével megsimítja az arcomat.
- Jajj ne kéresd már magad – dünnyög, folyamatosan tartanom kell a távolságot, hogy ne nyomja az enyémnek a fejét. – Mondta Sophie, hogy neked mindegy, amíg nagy fasza van valakinek, hívhatom a barátaimat is, ha nem vagyok neked elég – ömlik belőle részegen, a végére már teljesen elveszít, mert az előző mondata ismétlődik a fejemben, újra, meg újra.
Végigfut a hideg a testemen és tekintetem megakad a legjobb barátnőmön. Megérzi, mert pillantásunk találkozik, valami megváltozik az arcán, amikor Frankre néz, aztán erőltetetten elmosolyodik és tudom, hogy a srác igazat mondott.

2018. 12. 31. 22:58
- Biztosan nem úgy értette, Frank valamit félreérthetett – Joshua meggyújtja a cigarettám, majd az övét is, elhúzódtunk a kert végébe. Hiszen ki mást faggathatnék ki jobban a dologról, mint Sophie barátját? Elhúzom a szám, a fejemet ingatom és leülök a hűvös padra, ő pedig mellém.
- Sophie szeret, csak – elakadt, én pedig semmit sem szólok, semmit nem kérdezek, a mikrofonnál most ő áll, a hallgatás pedig arany. Próbál vigasztalni, én pedig pont ezt szerettem volna. Felnézek rá, várom, hogy folytassa. Látom, hogy gondolkodik és valami akadály állt a szavainak útjába, combjára teszem a kezem és apró mosolyt küldök irányába.
- Elmondhatod, nem fogok haragudni – megsimogatom a combját, mielőtt elvenném a kezem, továbbra is bíztatóan mosolygok és várom, hogy megossza, mit művelt az a picsa.
- Csak féltékeny rád, és nem tudom, miért, és múltkor, mikor Frankéknél piáltunk, mondott pár dolgot – nem néz rám, talán jobb is, mert jelenleg meg tudnám ölni Sophiet és talán az arcomra is kiül a dolog. Mély levegőt veszek, idegesen fújom ki.
- De ez annyira rosszul esik, Josh… - elnézek a ház irányába, csalódottan sóhajtok és nem is nézek a fiúra, amíg nem érzem meg a kezét a vállamon. – Mindene megvan, van egy ennyire tökéletes pasija, aki ott van neki – mellkasára csúsztatom a kezem, lesütött szemmel beszélek és közelebb csúszok hozzá a padon. – Belém senki nem szerelmes, csak arra vágyok, hogy engem is úgy szeressen valaki, mint te Sophiet – felnézek a szemébe, könyörögve, elesetten, nagy sóhajjal szorít magához.

2018. 12. 31. 23:57
- Annyira édes vagy – mosolygok Joshuára, aztán odahajolok hozzá és még egy utolsó csókot nyomok a szájára, megsimítom arcát, aztán kimászok az ágyból, ő pedig követ.
- Hát, ha ettől jobb kedved lett – vigyorog egyet és felhúzza a boxerét, nadrágját, az ágy szélére csúszok és belebújok a ruhámba, szépen, lassan, még talán kettő percünk van az igazi meglepetésig. Az időzítés fontos. Visszaveszem a cipőmet és becsatolom a bokapántot, a faliórára sandítok.
- Viccelsz? – lépek bele a tangámba egyik, majd másik lábammal is, ajtónyitódást hallok a szomszéd szobából, Josh az ingét gombolgatja. Jobban ezt meg sem rendezhettem volna.
- Josh, itt vagy, mindjárt éjfél és… - Sophie lendülettel nyit be, aztán megtorpan és látom az arcán, ahogyan összerakja a látottakat a fejében és levonja a következtetést. Mosolyogva állok fel és húzom fel a bugyimat, kisétálok a döbbenetében lefagyott lány mellett és még hallom az annyira jellemző „meg tudom magyarázni” férfiszólást, mielőtt tényleg elmerülnék a bulizásban.