Talán most ült életében először repülőn. Nem tudja, hisz, ha volt is már itt, elég kicsi korában és felügyelet mellett tette. Most viszont egyedül volt, egy rakás idegennel. Otthon mindent előre megtervezett. Ugyan nem kap valami sok zsebpénzt, de az idők folyamán azért csak összejött egy repjegyre való. Igazából, a kezdetekben nem is erre gyűjtötte a pénzt, de aztán rájött, hogy mennyire hiányzik neki a nővére és, hogy mennyire szabadulni akar innen, így a terv szerint az egyetemet már New Yorkban kezdené. Megakarta mutatni, hogy ő maga is összeszedi rá pénzt, hogy majd a nyáron keres egy jó melót és megszedi magát annyira, hogy ne az apjának kelljen mindent fizetnie. Na meg, kitudja, hogy mennyire örült volna az öreg, ha nem az ő szakmáját tanulná, és még ezért külön fizessen is. Így jobbnak látta, ha megtömi a malacot. Ám az a malac valahogy nem bírta ki még azt a két évet, hiszen változott a terv.
Már két hete azon agyalt, hogy menni kéne, míg nem rá is szánta magát a dologra. Neten megvette a jegyet, majd suli után összepakolt és már készen is állt az indulásra. Igyekezett olyan napon elindulni, mikor az apja biztos nem csípi nyakon. Szép vagy nem szép dolog, de neki nem akart szólni, majd csak akkor, ha már ott van. Így esett a választás a mai napra. Két órával hamarabb ellógott a suliból – bár azt se érti minek ment be egyáltalán -, hogy aztán időben kint legyen a reptéren. Izgatottan ált be a sorba és közben azt nézegette, hogy jut el leghamarabb a kapott címre. Szeretne még időben odaérni, hogy kirabolhassa a hűtőt. Vagyis, jó lenne, ha még lefekvés előtt elcsípné a testvérét, mert nem akarja az álmából fölverni, vagy a folyosón éjszakázni emiatt. Izgalmában egy percig nem bírt megülni és az utolsó 2 órában már nem is tudta mit kezdjen magával. Azért sok az a 5 és félóra egy seggel. Nem is tudja, hogy mások hogy képesek tízen vagy húszon órákat utazni.
Amint földet értek és megszerezte azt a nagy bőröndöt, amibe a fél életét bele pakolta, már támadta is le az első taxit. Nem a legolcsóbb, de talán biztosabb és gyorsabb, mint a kóválygás egy ismeretlen városban. Nagyon reménykedett abban, hogy Hailee még fent van, otthon van és azon a címen, amit ő ismer. Ugyanis, nem maradt már elég pénze szállásra, szóval, ha benézte, így járt. Azért elég borsos ára volt annak a taxinak és még mellé egy pizzériát is kifosztott, mert hát éhes volt már. Na, meg azt tanulta, hogy vendégségbe nem illik üres kézzel menni - főleg, ha nem várnak az emberre-, így gondolva tesókájára is, hóna alá csapta azt a két doboz pizzát és megrohamozta a keresett épületet. Mikor a lifthez ért akkor jutott eszébe, hogy valahogy azért fel kéne vezetnie a dolgot, de hát mit mondjon neki? Tuti kifog akadni, akkor meg nem is hagyja majd szóhoz jutni, szóval talán mindegy is.
Vesz egy mély levegőt majd két aprót nyom a csengőn. Még csak fél kilenc van, tuti fent van… Ugye? Túl sokat kellett várnia a pizzára, talán előbb kellett volna jönnie, ráért volna utána rendelni, akkor még talán nem is az ő pénze bánta volna. Idegesen rágcsálja az ajkát. Még nem jön senki, tuti alszik. Szemmel már keresi a helyet a folyosón, ahol nem lenne útban, mikor apró neszt hall az ajtó felől. –Kérlek, kérlek, csak ő legyen az…. – suttogja magának, mikor kattan egyet a zár. Legszívesebben boldogan ugrana a megjelenő lány nyakába, mikor nyugtázza, hogy a nővérét látja, de aztán rájön, hogy az valahogy… nem lenne túl Henry-s. Így csak pimaszul elvigyorodik és beles a válla felett. –Ugye nincs nálad most senki? Szabad a kanapé? –azzal a választ meg se hallgatva ront is befele. Lin majd bent ráér kicsodálkoznia magát, ő nem hajlandó ezt állva megvárni.

~ Eskü lesz még jobb is    ~ 630 ~zenecím ~ ✩ ~

Nagyon izgult idefele jövet. Igazából, már amint a repülőre szállt. Nem is tudja, hogy mi lelte, hiszen eddig semmi baja nem volt és hát egész jól megtervezett mindent abban a pár hétben, biztos benne, hogy minden jól fog elsülni. Bár tény, hogy még maga sem tudja, hogy mit fog beadni Haileenek, de majd rögtönöz ott helyben valamit. Ha álmosan kapja el, akkor talán több esélye van arra, hogy bármit bemesélhessen neki. Ám, amint leszállt a gép, nem hozzá, hanem a pizzéria felé veszi az irányt, hiszen már majd megpusztul az éhségtől és legalább azt sem vághatja hozzá a nővére, hogy üres kézzel megy. Nem, most tök jó fej lesz és SAJÁT (!!!) maradék kis pénzét költi el a pizzára. Vesz is mindjárt kettőt, hogy arra se legyen panasz, hogy nem a kedvencét hozza. Na, nem mintha ezzel akarná lekenyerezni. Kajával amúgy is csak a pasikat lehet megvesztegetni, nem? A nőkhöz valami drága ékszer, vagy ruha kéne, neki meg arra nem fussa, szóval érje be a csóró öcsis módszerrel. Igaz, hogy a nővérére amúgy sem tudna nőként tekinteni, de ez még nem jelenti azt, hogy a pasis módszer működni fog nála.
Szinte már szétharapta az ajkát izgalmában ott az ajtó előtt. Mi van, ha már nincs itt, ha elköltözött? Akkor hogy talál rá? Még a metróra se lenne pénze. Meg gyanús is lenne, ha az új címe után érdeklődne. – Ahj, miért nem jön már valaki? – motyogja idegesen az orra alatt, miközben azt tervezi, hogy melyik híd alatt fog ma éjszakázni, bár alig telt el 5 másodperc, hogy bekopogott volna azon az ajtón, ami azon a kis cetlijén volt felírva. Pár perc múlva motoszkálást hall az ajtó mögül így igyekszik hamar helyretenni magát és bár nem mutatja, majd kiugrik a bőréből, mikor a fáradt nővérét pillantja meg az ajtóban. Van isten! – Eddig szép volt… és az Henry! H, E, N, R, Y! HENRY! – igyekszik nyomatékosítani a másikban, mert még mindig nem sikerült megtanulnia, ahogy látja. Utálja a Henriket, szinte a hányinger kerülgeti tőle. Nem elég, hogy semmi szép nincs a névben, még egy őrült uralkodóról is nevezték el. Annyi menő férfinév közül miért pont ezt kellett?
Már éppen törné is az utat befelé, mikor az orra előtt csukódik az ajtó. Mi a fene? Nem lehetne ezt bent megvitatni? Már pisilnie kell, utána tárgyalóképes lesz, csak előbb a mosdóig engedje be. –Nem mintha érdekelne, hogy milyen brutális diétát űzöl megint… Azt nem mondtam, hogy a tiéd az egyik. Éjszaka nem szabadna ilyet ennie egy nőnek, még a végén feljönnek a kilók… - forgatja meg a szemét, hisz ő csak a kanapé után érdeklődött, akkor miért más információt köt az orrára? – Hm, Lin… Új hajszín? Ah, nagyon jól áll, bár ideje lenne foglalkoznod a lenövéseddel is, de tény, hogy ezerszer jobb, mint az eddigi próbálkozások. Így még egészen szép is vagy…gondolom…talán sminkkel jobb. – billenti meg a fejét, hátha abból a szögből jobb lesz, de nem.  Talán nem éppen most kéne szemtelenkednie vele, de azért igyekszik egy kis időt nyerni ahhoz, hogy valami hihetőt is kitaláljon neki.  – Ch, ki hinné azt, egy helyes 17 éves férfire –igen, szerinte már az - , hogy egy csöves? Még csak perverznek se nézek ki! – és most vérig is van sértve, amiért le lett csövesezve. Tény, hogy ráférne egy fodrász, de még ennyire nem vészes a helyzet. Az viszont kifejezetten idegesíti, ha valaki a hát babrálja, így vissza is sepri azokat a tincseket a helyükre. Jók voltak ott, ő kellően jól lát tőlük. Na meg jól takarják a múltkori verekedésének a nyomait. Nem mintha annyira komoly sérüléseket szerzett volna, de a nővére még két karcolást is képes lenne túlreagálni.
Boldogan megy is be, amint zöldet kapott. Bölcs döntés volt Lintől, azért csak nem az arca miatt fizetik meg, szorult belé némi ész is. Igazság szerint sokat könnyített a saját dolgán, mert tényleg bent kötött volna ki, vagy így, vagy úgy. Első dolga felmérni, hogy hol is fog lakni ezentúl, majd miután lelökte a pultra a pizzát, gyorsan felfedezi a mosdót, hogy miután megkönnyebbült, nyugodtan tudjon eldőlni a nappaliba. – A rövidebb, a hosszabb, vagy a cenzúrázott verzió érdekel? – vigyorog bájosan a tesókájára, mert tudja, hogy ezt úgy sem úszhatja meg, de míg az ügyét intézte a fürdőben, addig volt ideje előállni 3 könnyen beadható sztorival is.

~       ~706 ~LIT ~ ✩ ~

Talán hazudna, ha azt mondaná, hogy nem hiányzott neki még csak egy kicsit sem a nővére, hiszen, akkor most nem lenne itt. Viszont ezt csak nem adhatja a másik tudtára, még akkor sem mikor reménykedve szuggerálja az ajtót, hogy hátha kinyílik, s amint megjelenik benne az ismerős arc, akkor még csak véletlenül se mutasson ki felé bármiféle örömöt is, pedig legszívesebben a nyakába ugrana. Henry a megszokások embere, így ha egy szokás, vagy megszokott illető eltűnik, benne azonnal hiány lép fel. Hailee pedig már nagyon rég eltűnt az ő kis megszokott hétköznapjaiból, így rájött, hogy bármennyire is idegesítő volt a túlzott anyáskodása, azért mégis csak egy űr keletkezett a helyén. Ugyan az apjával is kijön, de Hailee az, aki minden szükségest megadott neki, az etetéstől a vigasztaláson keresztül, a nevelésig. Tulajdonképpen olyan, mintha most másodjára veszítette volna el az anyját. S bizony, a fiúk általában anyásabbak és nem tudnak meglenni nélkülük, valahogy ez a helyzet nála is, többek között.
Szerencsére nagyon nem volt gondban azzal, hogy örömét leplezze, ugyanis már ajtónyitásnál sikerült a lelkébe taposni azzal a megszólítással. Tudja nagyon is jól a másik, hogy mennyire gyűlöli ezt a nevet, embert tudna érte ölni, de azért még legalább kétszer elmondja a másik egy vigyor keretében. Ha szemmel ölni lehetne… Hát akkor már valószínűleg elég sokan megölték volna csintalansága miatt is. – Ch, ha nem adom is beengedsz, mert kettőnk közül te nem tudnál aludni annak a tudatában, hogy milyen veszélyes helyeken kóborolhatok. – vonja meg a vállát, mert hát őt nagyon nem zavarná, ha a parkban lévő padon kéne aludnia, otthon is zárta már ki magát, túlélte azt az estét is. Simítására viszont hátrébb hőköl. Őt csak ne simogassa senki, főleg ne a folyosón, mert az olyan…olyan lekezelő. Főleg, hogy a testvéréről van szó, aki számára még mindig egy kisbaba, pedig ha tudná, hogy miket művel néha. Inkább, hogy lefoglalja a másik kezét, a mellkasához nyomja az egyik pizzás dobozt. Inkább azt ölelgesse, ha már nem engedi be.
Aztán, amint újabb támadásra kapja fel a fejét, egyből öleli is magához a saját dobozát. Na szép, még a végén végig tapizza itt a folyosón, kicsit se nézik majd meg érte őket. – Nem tudom, milyen babahájról beszélsz, de megtennéd, hogy nem viselkedsz úgy, mint egy perverz?!- na szép kis fogadtatás…  Ilyen rég volt már férfi közelében, hogy már az öccse látványa is megfelel neki, vagy mi? Nem mintha szégyenlős lenne, de azért nem volt eszében mutogatni magát. Nem kicsi már, hogy normális legyen ez a testvérétől. – Nem vagyok sem cuki, sem kisfiú, sem a gyereked! – kapja is fel a vizet egyből még mielőtt tovább mondhatná a másik, és már most nem is érti, hogy miért is repült ő ide. – Ha ez azt jelenti, hogy a földön is aludhatok és nem kötelező melletted, akkor bánom is én, csak engedj már tovább… Komolyan, a határőrök nem szarakodnak ennyit a belépéshez, mint te. – morran is fel, mert már igen ráférne egy gyors mosdó szünet mielőtt tovább folytatnák a dolgot, de még mindig csak kint toporog, így lassan már fogy a türelme.
Szinte már futva rohamozza meg az illemhelységet, hogy még időben elérjen a célig, majd megkönnyebbülten jön is vissza, amint végre már könnyíthetett magán. Szóval most már kezdődhet a játék. Még bele se kezdett, de már sápítozik a másik. Biztos muszáj ezt megejteni? – Szóval… - kezdett is bele, s azzal a lendülettel csapta is ki a pizzás doboz tetejét, mert még melegen szeretné megenni. – Meguntam a sulit, meg úgy a várost és gondoltam kicsit eljövök kikapcsolódni… Tudod, ha már New York a lehetőségek városa, akkor már miért is ne jöjjek ide? Meg hát te is itt vagy, így még a szálláson is spórolhatok… Na, meg kezdtem aggódni azon, hogy már nem is élsz és még értesítést sem kaptunk rólad, aztán míg valaki be nem állít hozzánk a halálhíreddel, addig gondoltam megnézem én, hogy mi a helyzet veled. – szólal is meg néha két falat között, majd rájön, hogy nem teljes a szett még így. – Te, amúgy nincs valami kólád, vagy ketchupod itthon? – a választ meg sem várva már pattan is fel, hogy maga is leellenőrizhesse a hűtőt. –Remélem tudod, hogy te lógsz a pizzák árával is, az utolsó centig visszakérem a te részed! – mert hát, nem csak ajándékba hozta ő. Amúgy is kettejük közül, csak Haileenek van munkája és fizetése, na meg ő az idősebb is, ergo, neki kell fizetni.

~       ~ 722 ~LIT ~ ✩ ~

Civakodásukat látva, biztos könnyen leszűrnék azt az itt lakó emberek, hogy ők ketten testvérek, de Henry valahogy ezt nem szeretné a szomszédok orrára kötni, így jobb szeretne mihamarabb bejutni. Ezt persze az idősebb nem nagyon engedi neki, pedig ha tudná, hogy mennyire kivan már a húgyhólyagja… - Ugyan már, mikor éheztettél te engem valaha? Mindig is te voltál az első, aki hazaérve kifaggatott, hogy ettem e már valamit, majd ezt nyilván el is hiszem. – horkant fel, mert tudja jól, hogy a nővére jobban szenvedne, mint ő maga, így nem tenne ellene semmi rosszat. Mondhat neki bármit, nem most jött le a falvédőről. Attól mert még gyerek, nem jelenti azt, hogy hülye is, másképp, hogy lenne most itt? Eddig örült annak, hogy végre láthatja a nővérét, ám most már kezd elege is lenni a sok tapizás miatt. Most mégis mit képzel, mit csinál? Gyereket sem illik fogdosni, nem, hogy majdnem felnőttet, még valaki félre érti itt. Valaki, rajta kívül is. – Álljál már le! Rosszabb vagy, mint egy pedofil. – ráncolja össze a homlokát és igyekszik megvédeni magát az újabb támadásoktól. – Már nem azért, de mostanában más bugyiját szívesebben szorongatom, mint a tiédet… Tudod, nem vagy már az esetem, a tőled fiatalabbakra bukom. – ölt is rá nyelvet, de csak rövid időre, mielőtt bármit is kezdhetne vele a másik. Érti ő, hogy most milyen játék megy, de nehogy azt higgye, hogy győztesen távozik belőle. Amúgy is el van tévedve, ha azt hiszi, hogy jó emberrel szórakozik. Régen valahogy nem tűnt ennyire idegesítőnek, talán ez a felnőtt léttel jár? Mert ez esetben inkább nem akar felnőni, jó így neki. – Ezt te sem gondolod komolyan… Ügyvéd létedre tudhatnád, hogy ez akár zaklatásnak is minősülhet, mivel nem egyeztem bele. Amúgy meg, jó, hogy nem már a farkamat fogdosod itt mások előtt, eszednél vagy? Legalább bent csinálnád. – mondja is egy kicsit hangosabban, hátha hamarabb megszégyelli magát és beengedi mielőtt még itt rosszat gondol róla a fél emelet. Ennek már csak hatnia kéne valahogy rá, több időt nem fog itt elkínlódni, ha ezek után sem engedi tovább akkor elmegy. Nem lenne belőle gond, úgy is utána futna Hailee, mert kint azért már hideg van éjszakázni és túl sok pénze nem maradt, amivel kezdeni is tudna valamit.

A feltételezésére csak szemet forgat. Még, hogy megszökni… Csupán nem szólt előre, a kettő nem ugyanaz. – Jaj Lin, nem kell a dráma, csak engedj már... Itt hugyálom össze magam, ne szórakozz velem! – szól rá kissé türelmetlenül, mert már tényleg pár másodperce maradt. Amint végre zöld jelzést kap szalad is könnyíteni magán, így a cuccát már az ajtóban le is dobja és az első szembe kerülő asztalra le is dobja a pizzát, hogy semmi sem foghassa vissza. Aztán amint végre sikerült könnyíteni magán, neki is lát a vetkőzésnek és betámadja a kanapét, a kabátja meg jó úgy a földön. Aztán már kezdi azt hinni, hogy végre nyugodtan megkajálhat, de hát egy izgága nő mellett, hogy is képzelt ilyeneket? Lyukad a gyomra, minek faggatja ennyit? A kioktatására persze, csak szemet forgat és tátogva igyekszik utánozni a másikat nagy grimaszok közepette, amiért még biztos fog kapni, de így legalább látja, hogy mennyire érdekli a dolog. – Jaj, már a fater szerintem egy hétig észre sem venné mi van velem, tuti azt hinné most vagyok oda kirándulni. – sóhajt egy nagyot, mert mit kell most ezt túl gondolni, csak a nők szoktak feleslegesen mindenen is aggódni. – Hát tesó, akkor ezt most megszívtad, mert csak ideútra volt pénzem, szóval maradok. – vigyorodik el gonoszan, mert hát erről ő nem tehet, de nyilván olcsóbb lesz megetetni, mint haza deportálni. Ezek szerint egy ideig még biztonságban lehet. Ennél jobb már nem is lehetne, reméli az apjuk sem rendeli haza és vesz neki jegyet hozzá. Ám, mielőtt tovább hallgatná a hülyeségét, úgy dönt, hogy felfedezi a hűtő tartalmát mert a pizza így nem csúszik olyan jól, kéne hozzá valami szósz vagy üdítő. Legrosszabb esetben a víz is megteszi, de reméli legalább bubis is van. Arra viszont cseppet sem számított, ami megütötte a fülét. Így fel is kapja a fejét a hűtő ajtóból és inkább be is csukja azt, hogy több figyelmet tudjon szakítani a nőre. – Várj, várj! Szóval, ha kirúgtad azt a pöcsöt, akkor miért te költöztél külön? Vagy eladtad a házad? De akkor, hogy nincs pénzed? Ezt most így nem igazán értem. – vonja fel a szemöldökét és nagyon reméli, hogy jó választ hall tőle. Sosem szerette a srácot, bár eddig csak képről látta, de már akkor megmondta róla, hogy ő nem jó arc. Elég hamar megérzi az ilyet. Nagyon ajánlja a srácnak, hogy ne rontsa tovább a helyzetet, mert akkor kénytelen lesz ebbe bele avatkozni, és lehet jobban jár míg nem teszi. Csak Henry szivathatja a nővérét, senki más! Aki rosszat tesz ellene az megismeri a Marsh féle bosszú keserű ízét. Hiszen lehet, hogy nincs egynyolcvan és izma sincs túl sok, de az eszével még bosszút tud állni, ha rosszat mert tenni az a féreg.

~       ~ 812 ~LIT ~ ✩ ~

- Zsírdisznóóó?! Hát eszednél legyél már! Így nevezni a tulajdon öcsédet… Nincs rajtam semmi felesleg! Nem tudom mi bajod van, tuti kéne egy új szemüveg. Hát az eszem megáll! – háborodik is fel egyből és szinte szóhoz sem jut a sértés hallatán. Így üdvözölni egy rég nem látott családtagot… Pedig az éve alatt aligha változott valamit, csak kicsit férfiasodott a kinézete. Ha kövér lenne, azt látná a tükörből is, főképp mert kellően hiú magára. Nem hagyná csak úgy, hogy megpocakosodjon, hiába nem a mozgás és a diéta híve. – Azért anno az én koromban te sem néztél ki jobban, Szörnyella De Frász. Valahogy mégis lett fiúd. – vonja is meg a vállát, mert azért emlékszik még ő ottan borzasztó hajkoronákra és nem csak azért, mert a kétezres évek elején az volt divatban.
- Muszáj mindig ennyire kioktatónak lenned? – fintorodik is el, mert ehhez van most a legkevesebb kedve. – A lényeg, hogy így is úgy is feljelenthetlek, szóval vigyázz hova nyúlkálsz, főképp az engedélyem nélkül! – teljesen természetes, ha egy majdnem felnőtt férfi a falra mászik a nővérétől, mert az még kisgyermekként tekint rá. Hát de most mit nyúlkál ő hozzá? Normális ember nem taperolja csak úgy le a másikat, még ha a testvéréről is van szó.
-Nem is azt volt eszembe, csak igyekeztem finoman fogalmazni, hogy a te kis agyad is felfogja, hogy kellően nagy vagyok már ehhez is. – hiszen a nővére előtt ennél durvább dolgot talán ki sem jelenthet, anélkül, hogy az ne ájuljon el. Neki ezért kell mindenből is a gyerek verzió. Kicsit nem ártana haladnia a korral is. Már lassan a gimiből ballag és nem az óvodából. – Mi jó lenne abban, ha a vénségekre bukom? Amúgy meg lehet felőlem bármennyire is „gyönyörű” a lakótársad, attól mert férfi vagyok, nem jelenti azt, hogy nem tudok megülni a farkamon. Elismerem a szép nőket, de azért mindenkit én sem akarok megdugni. Annál többre tartok egy nőt is meg magamat is, hogy most fűvel fával kavarjak. Szóval igen, biztonságban lesz az én részemről! – igyekszik a lehető legérthetőbben és leggyorsabban tisztázni magát, hiszen már igen kéne neki az a mosdó is. Legszívesebben félre is lökné a másikat, mert már robban a húgyhólyagja. Azért, hogy nagyon ne motyogjon a másik, gyorsan a nyakába borul egy rövid ölelésre meg még egy gyors puszira is futja, aztán már szalad is a megadott irányba, hogy könnyítsen magán végre.
A mosdóból kifelé pedig újra elgondolkozik azon, hogy miért is jött ide, mikor a nővére átmegy idegbetegbe. – Néha igazán megtanulhatnál lazítani is a főnökösödés mellett is. – sóhajt is fel, mert már látja, hogy nem ez lesz az utolsó dolog ma, amiért még megbánja, hogy egyáltalán benézett ide. – Felfogtam, oké? Nem okozok bajt ígérem. Észre sem veszitek, hogy én itt vagyok, majd úgy is csak aludni járok haza…gondolom. – elvégre még fel is kell térképezni a várost a suli után, illetve, ha barátokra lel, akkor valakikkel mindig oda kell, hogy legyen, vagy éppen valakinél. Lehet ebben a lakásban kevesebbet is lesz, mint ahogy a lányok azt gondolnák.
- Ha te mondod… És őszintén, passz. Alig vagyok otthon, ha otthon is esz a fene, akkor a fater van oda melózni. Alig találkozunk, nem tudom mit csinál, míg máshol vagyok. – vonja is meg a vállát, de úgy őszintén már nagyon nem is érdekli a dolog. Amúgy sem ő lesz az, aki gyerekként megneveli majd az apját az életvitele miatt. Ha az öregnek így tetszik, akkor most minek szóljon bele? Ha élne még az édesanyjuk és úgy tenné ezt, valahogy jobban izgatná és hamarabb lépne fel az ügyben. -Milyenek? Mi az, hogy mindketten? Most minek hasonlítgatsz vele? – néz rá egyre értetlenebbül. Őt csak ne hasonlítgassa senkihez sem! Főleg ne úgy, hogy azt sem tudja, hogy miről van szó. – Ezt most miből gondolod? Csak mert férfiak vagyunk? Szerintem nagyon nem bánja, addig sem vagyok láb alatt. Azt kétlem, hogy értem jönne. Az pénzkidobás lenne. – elvégre annyi erővel már egyszerűbb lenne Henrynek jegyet vennie és haza parancsolnia. Olcsóbbra kijönne, minthogy most magára is költsön egy oda vissza útra.
- Verd agy helyen! – bár talán az erőszak nem megoldás, főleg nem egy olyan személy ellen, aki kicsit testesebb ehhez, talán a legköltséghatékonyabb. – És attól mert van egy negyede már mindjárt azt jelenti, hogy ő lakik abban a lakásban? Lin, miért nem lökted ki a fenébe? Fogd meg a cuccát azt vágd ki, ha máshogy nem ért a szóból. De az ilyennek ne alázkodj meg, tökösebb nő vagy te ennél, ne most lény nyuszi! Vagy szóljunk apának is, majd én helyre teremtem vele a fickót! – egyik sem a legészszerűbb ötlet talán, de kicsit dühíti az, hogy ennyire tehetetlen a másik. Jó, nem kicsit, nagyon dühíti! Nem véletlen lenne kedve mindenféle izomzat és tudás nélkül megverni az illetőt, aki valószínűleg mindenhogyan is nagyobb nála.
- Őszintén? Untam Texast, sosem szerettem ott élni, nem nekem való. Ráadásul tök olyan mintha egyedül élnék a házban, mert mindig üres. Szükségem van egy kis levegőváltozásra. Aztán gondoltam, akkor jövök hozzád. Úgy egyikőnk sem lesz egyedül és kisegíthetjük egymást, mint ahogy a normális testvérpárokkal szokás. Tovább tanulás szempontjából nincs sok ötletem, de ja, itt lényegesebben jobban indulok, ha arra szánom maga. Amúgy meg… hiányoztál is egy kicsit…talán. – hadarja is el úgy ahogy tudja, főleg a végét, ahol van az információ lényege. Valahogy nagyon is nehezére esik kimondani azt, hogy szereti, vagy azt, hogy hiányzik neki a másik. Mert az olyan… nem „nagyfiús”. De talán mégis csak muszáj megemlítenie, ha mindenképpen maradni akar. Egy kicsi nyalizásba még talán nem hal bele. Majd utána újból ráér eljátszani azt, hogy nem érdekli senki és semmi.

~       ~ 915 ~LIT ~ ✩ ~