Az egyetemen hallottam, hogy az Inferno Clubban valami nagy buli lesz sok jó pasival. Annyira nem hirdették meg, mert egy nagyobb társasági kört hívtak meg, de hát mint ilyenkor mindig, lassan, de terjed a híre és eljut olyan fülekbe is, mint az enyém. Szeretem a környezetem hallgatni néha. Az óráim után hazaérve gyorsan neki is állok, hogy szépen kiigazítsam a sminkemet, majd lefújjam valami fixálóval, elvégre nem akarok óránként kimenni a mellékhelyiségbe igazítgatni. Utána a hajam fonom be elég egyedien, a tőlem már megszokott módon. most ezüstös színűre festett éppenséggel az amúgy szőke hajam. Magamra fújom a kedvenc vattacukor illatú parfümömet és utána vagy fél órán át válogatok ruhákat a szekrényemben, mert nem tudom mit vegyek fel, keresem a tökéletes összeállítást. Egy fehér topra esik a választásom, amire egy fekete hálós felsőt veszek fel és természetesen egy farmer rövidnadrág, aminek az alja szaggatott. Keresek egy sportcipőt, amiben kényelmesen végigrophatom az estét és el is indulok. Csak telefon meg némi készpénz van nálam, ha jól sikerül a buli, úgy is fizetik majd az innivalómat és ki tudja, lehet végre továbblépek egy következő szintre. Itt nem ismer senki majd és és sem senkit, kicsit talán elengedhetem magam. korán érkezem, hogy elfoglaljam a legjobb helyet és persze, hogy felmérjem a terepet és otthonosabban mozogjak majd benne, ha esetleg kicsit többet iszom a kelleténél akkor is. Mikor sikerül bejutnom, akkor el is foglalok egy jó helyet, az értékeim a zsebembe teszem és kikérek egy röviditalt, amit lehajtva máris jobb a kedvem és hamar elkap a ritmus, szóval irány a táncparkett, ahol nekikezdhetek táncikálni. Nem vagyok profi táncos, de eléggé sikerült ellazulnom és egyesülni a zenével. Most még alig táncol valaki a parketten, így a közepére mehetek és csak reménykedem, hogy nem fogom egyedül ropni egész éjjel.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Kellett már a kikapcsolódás, és a sztriptíz csapatom egyik részével érkeztem, akik nem család apák, vagy azokkal, akiknek van barátnője, vagy pasija, azért akadunk néhányan, akik szingliként vannak itt. Annak vallom magamat, mert ki tudja hányadán állok Kirillel, és egyébként is rám fér a szórakozás. Szeretem ezt a helyet, mert itt nagy a parkett, és több a hasonszőrű, nagyon jó hangulatú csoportos parti táncok szoktak kialakulni, random. Jah, nagyjából, mint egy High-School musicel, de bánja a fene? Az alap lépéseket mindenki hamar megtanulja, ha pedig nem megy azonnal, senki sem néz le érte téged. Kocsival hoztak, mert bár van jogsim, de nem szeretek túlságosan vezetni New Yorkban. Ma nem dolgoztam, se a fotózáson, se a bárban, így lazultam, és volt időm rendet tenni otthon, Snow-t levinni a kutya haverjaihoz, és elég időm volt arra, hogy elfoglaljam a fürdőt, és elkészüljek az estére. Egy fekete színű v kivágású pólót vettem fel, farmer nadrággal, a cipőm is kényelmes, mert ha zenét hallok, garantált ,hogy táncolni fogok. Az arcom is rendbe szedem, szeretem, ha ápolt borostás hatást kelt, sosem vagyok rendezetlen. Szeretnék már ott lenni, és már pattanok is befelé a kocsiba, ahol a haverok várnak, miután csöngettek. Nem féltem Snowt, majd Kirill még leviszi egy sétára, írtam neki egy üzenetet, ott hagytam az ágya előtt. Nagy fekete tintával, látni fogja, és egyébként is, majd jól a kezébe nyomja a pórázt a kutyám. Már a kocsiban táncolunk, hellyel közzel, de jó a hangulat, hamar el tudjuk engedni magunkat, és énekeljük a rádióban szóló szöveget, vagy költ az egyik rappelgetősebb srác saját szöveget. Szeretem őket, mert sikerül kiszabadulnom az otthoni problémákból, eddig minden azt hittem, hogy sínen van, összeszedtem magamat, amennyire tudtam, erre kezdhetem előröl az egészet. Viszont, most már nem érdekel semmi! Pár utcányira a klubtól, leparkolunk és már indul is el a banda, hamar beengednek minket, mert ismernek már mindenkit, és tudják, hogy nem vagyunk rendbontó fajta, de jól fogyasztunk, és jól is érezzük magunkat. Amint belépünk, máris a parkettet rohanjuk meg, be is tolnak engem is a közepére, szegény lány, azzal a gyönyörű hosszú fonattal, amit sikerült egy diszkó lencse fény villanása közben elkapnom, hogy tán még színes is. Már nincs olyan egyedül, mint két szempillantással ezelőtt. Körbe vesszük, és nekem nem marad egyedül csak párom. - Szabad? – úszok oda mellé, és kérdőn mosolygok rá. Mindegy hogy mit, egyszerű lötyögés is megfelel, meglök az egyik srác, mire visszamosolygom rá. - Tovább lökdösöl, ebből verseny lesz, tudod! – figyelmeztetem, és a fejemet csóválom. Latinos pörgős zenéket adnak, én pedig imádom a latint, egész biztos, hogy van bennem latin vér is. Azért táncolok ilyen jól, ösztönből.
Egyedül a táncparkett közepén táncolok és nem érdekel senki, mert mikor elkapom a ritmust, akkor teljesen elengedve magam riszálom magam. A kezeimmel egész művészien hadonászok, legalábbis én úgy érzem, de talán egy külső szemlélőnek jól mutat. Nem voltam nagy bulizós, ezért nincs társaságom ilyesmihez, szóval egyedül nagyon kifejezően tudok táncolni és persze igyekszem szexin is, de hogy az mennyire megy, arról fogalmam sincs. Egyszer csak egy fiúcsapat érkezik és befoglalja a helyet. Kicsit zavarba jövök, mennyi helyen pasi egy helyen, ráadásul az egyik még meg is kérdezi, hogy szabad-e. - Persze. Válaszolom, remélem a zene nem nyomta el a hangom. Jobban szemügyre veszem, mikor az egyik srác meglöki őt, hogy miért nem tudom, de amíg rá figyel legalább szemügyre tudom venni. Ó! Ha létezik tökéletes test, hát az övé az biztos nyerő lenne, már amennyi látszik ugye ruhán keresztül. A választ hallva, hogy verseny lesz ebből. Hűha, csak nem miattam? Na de nem szeretném kifejezni meglepettségem, inkább csak táncolok. Szerencsére valami pörgős latin szám megy, szóval nem kell senkivel összebújnom csak úgy. Felveszem a ritmust és próbálok igazodni hozzá. Lehet egy felest be kellene még dobnom, mert kezdek ideges lenni. Nem szeretnék felsülni, mert bár nem vagyok béna, még nem táncoltam pasikkal, csak egyedül vagy csajokkal, az meg ugye más. Azért igyekszem átadni magam a dolognak, ha valami páros táncot szeretne, akkor belemegyek, annyira tudok táncolni, ha irányít egy férfi, nem lépek a lábára. - Ti mind együtt jöttetek? Érdeklődöm tánc közben a srácokra mutatva, csak hogy kezdeményezzek valami beszélgetést, nem tudom amúgy ez hogy szokott menni, de a legtöbbet jó lenne kihozni a helyzetből.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Erre van szükségem, hogy ne legyen itt, hogy ne érezzem, hogy mellettem van. Mert minden, amit szeretnék az ő is, meg nem is. Itt most kikapcsolódhatok, a zene ütemére táncolhatunk a srácokkal is, kötetlenül. Szeretünk erre a helyre járni, mert ismernek már minket, és erre a helyre E. sosem tenné be a lábát, meg azért vannak klubok, amik kívül esnek a látószögén, vagy a főnökök a haverjaim, és szarnak arra, hogy mit tesz, vagy mond E, az ő bárjukban azt csinálnak amit akarnak, mert az olyan zsúfricsúrok, mint ők úgyse jönnek ide. Nem belőlük van a bevétele. A lány jó tánc partner, hamar ráhangolódom, semmi koreográfia, semmi komolyabb lépés, egyszerűen csak élvezem, hogy nem egyedül táncolok. Csinos, tetszik a különös, hosszú haja is. Összességében, minden rendben van vele, az egészségesség határain belül flörtölök vele, sosem voltam az a nyomulós fajta, nem szeretem beteríteni az aurámmal az embereket. Mosolygok, és mindenkire visszamosolygok, ennyivel könnyebb, ha a bandával jövünk, nagyjából mi töltjük meg a helyet, így nincs senki aki rossz néven venné, hogy mi jól érezzük magunkat. Volt már, hogy a srácokkal mi tettünk ki kellemetlenkedő alakokat, a többit meg odakint elintézte a biztonsági. Ray kedvel minket. - Igen, még a pihenő napunkon is táncolni akarunk, kész katasztrófa. – csóválom meg a fejemet, és megforgatom a zene ütemére. - És te? – kérdezem, már amennyire, kiabálva lehet hallani egymás hangját itt, így.
Nem voltam még egyedül bulizni, de mindent el kell kezdeni valahol és hát barátokat is nagyobb eséllyel találok majd itt, mint máshol. Persze nem vagyok az a könnyű nőcske, mint a legtöbb részeg liba, de én el sem jutok addig úgysem, hogy túl sokat igyak. Sőt még abba se szívesen megyek bele, hogy egész este valaki engem itasson, mert nyilván elvár utána valamit, senki sem otthon nyomtatja a pénz, ami nem hamis. Kicsit ijesztő, hogy ennyi srác együtt van, mert hát ha akarnak valamit én egyedül alig, ha tehetnék bármit is ellenük, sőt a hely kidobója is kevés lenne ellenük. Nem tűnnek azonban rossz figuráknak és még csak táncolunk, ezért még csak nem kérnek semmit. Ahogy kiveszem a szavaiból, táncosok lehetnek, akik még most is ropják, igazi elhivatottság, de tény, hogy mindegyikük nagyon jól mozog. Mikor megpördít, akkor nézem meg őket jobban, hogy ezt megállapítsam. - Én egyedül jöttem. Mivel nem vagyok valami nagy ordibálós, így közelebb hajolva mondom a dolgot, csak remélem nem érti félre, mert nem akarok kikezdeni vele, nekem jó ez így az ismerkedés medrében egy kis flörttel, de tovább már nem mernék menni, mert hát nehéz visszatáncolni onnan, ha beadom a derekam ugyebár. Közelebbről viszont jól érezhető a vattacukor parfümöm és a hajam tuttifruttis samponjának az illata. A személyiségemhez is illik ez az édes illat, mert én is olyan vagyok, legalábbis Reagan szerint biztosan, ő meg nem szokott csak úgy dicsérgetni senkit. - Hol táncoltok általában? Van neve a csoportotoknak? Érdeklődöm, mert hát tök ártatlan kérdés, de mindig is szerettem volna megtanulni táncolni, mert hát az a gyengém, viszont egy buliban mindig azt néztem, hogy akik jól nyomják és szexysen, ők hamarabb találnak jó pasit maguknak. Én nekem most csak az a szerencsém, hogy korán jöttem, ahogy ők is és még nem volt telített a parkett annyira. Persze azért a ritmus megy és meglátszik, hogy jártam táncra, de nem olyanra, ami egy bulihelyen hasznosítható lenne. Ahhoz otthona tükör előtt gyakoroltam, megnéztem sok tinifilmet és a bulizós részeknél megnéztem, hogy táncolnak és azt utánoztam le. Ráéreztem idővel és hát annak köszönhetem a mostani táncot is mondhatni. - Sokat jártok ide bulizni? Teszem fel az újabb kérdést a szemébe nézve, nagyon szép világos kék szeme van, már amennyire a fényekből meg tudom állapítani a színét, világosnak biztos világos. Viszont fogalmam sincs, hogy mit kérdezhetek, ami nem túl uncsi, szóval próbálom megerőltetni magam, mert ha kapok válaszokat és kérdést nem, akkor valamivel elő kell állnom majd még, nem kéne hagyni ellaposodni a dolgot.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Alapvetően egyedül terveztem tölteni az estét, mert Chase megint eltűnt valamerre. Gyanítom táncol, de nekem nem szólt róla hogy megy pedig megígérte. Bár azt is be kell látni hogy még nem vagyok kifejezetten vesenyképes és van még mit csiszolni a letapadt izmaimon, de egészen jó irányba haladunk és a mindennapos edzés megteszi a maga hasznát. Persze ez a kegyetlen tempó valahol meg is öl, mert múltkor már észrevettem hogy rosszul vagyok a huzamosabb edzés és nyújtás után szerencsére nem vette észre. De lehet hogy csak valami volt, nem tudom. Azóta nem volt ez az érzés. Megrázom a fejem, inkább a ma estére koncentrálok hiszen lesz egy buli az Inferno-ban amire hivatalos vagyok, hogy összefussak egy közvetítővel. Fekete farmert húzok lelógó láncokkal, és egy egyszerű mintás atlétát. Próbálok veszélytelennek látszani amennyire lehet, de úgysem ismerne fel senki,az öt évvel ezelőtti önmagam.... sehol sincs, és a tükörben ellenőrzöm a megjelenésem, hogy jó lesz-e így. Semmi kedvem nincs a klubba menni de muszáj hogy elérjem azt a kapcsolatot mert minden infó fontos lehet nekem. Tönkre fogom tenni E-t hogy megbosszuljam amit velünk tett. A klubb persze tele van és undorítóan sok az ember de mégis könnyedén átfurakszom közöttük az első szabad boxig, ahol letelepedve várom azt a lányt aki átadja az infókat, de aztán kicsit később nagyobb tömeg szabadul be és észreveszem Chaset. Ezer ember közül is kiszúrnám őt. Nem érek rá vele foglalkozni mert egy kis vöröske telepszik le velem szemben és felismerem hogy őt kell várnom. Közel húzódik hozzám, és átölel, én pedig viszonzom, mintha csak könnyedén flörtölnénk, amíg a fülembe súg mindent, amit Erick üzent. Minden szavát megjegyzem annak amit mond és egy könnyű csókot lehelek az arcára amikor tovább libben én pedig.... Nagy levegőt veszek és lelépek a tánctérre. Nehezen veszem fel a ritmust de a társaság közelébe verekszem magam és hamar teret kapok ahogy táncolni kezdek, és észreveszik hogy nem vagyok amatőr. Így lassan szembe találom magam Chase-el és a kis partnernőjével. - Helló - integetek nekik köszönésképp hiszen ekkora zajban aligha hallanának bármit is belőlem, bár odabent gyúrtam az orgánumra is, és elég erős ordításom lett. - Csatlakozhatok vagy zárkörű? - pillantok kérdőn rájuk, hiszen vannak kettes táncok is, ez esetben hátrahúzódom.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Élvezem a ritmust, a gondtalanságot, bár… egy latin klub jobbat tett volna most a lelkivilágomnak, azt viszont leszavazták a srácok. Itt is ugyan úgy élvezem a táncot, mintha ott lennék. A Vattacukor lány, mert elneveztem magamban így, az illata után, ügyes, sosem volt problémám azzal, ha amatőrökkel kellett táncolnom, mert egy pillanatig sem éreztettem velük, hogy egy fikarcnyival is rosszabbak nálam, vagy elrontották az ütemet, vagy én egyáltalán nem úgy léptem, mint ők. Nekem a tánc, egy önkifejező eszköz. Szeretem, és másokat is szeretek nézni, mert így látom, hogy milyen kifejezések ülnek ki az arcukra az embereknek. Kivéve azoknak, akiknek valamilyen célja van, pasizás, vagy csajozás, esetleg csak lazulás. Ezt mindig észreveszem. - Ahol épp kedvünk szottyan, te mivel foglalkozol? Nem tűnsz táncos alkatnak, de ügyes vagy. – alap, hogy megdicsérek mindenkit, hiszen szeretném,ha a tánc nem arról szólna ,hogy felül múljanak, pláne egy ilyen helyen. Amikor ide csak szórakozni jár az ember. - Egyébként sztriptíz táncosok vagyunk, a fiúk és a lányok is. – bökök a sarokba, ahol a lányok egyelőre még kéretik magukat. – Sima lazulós este. – bár ha beszélgetni szeretne, akkor inkább jó volna, ha kihúzódnánk a parkett szélére, ahol kicsit halkabb a zene, valamennyivel. Én amióta az eszemet tudom, táncolok, a véremben van, a nagyi is ezt szerette bennem, ha meghallottam, egy számomra tetsző ritmust, máris táncoltam , tökmindegy, hogy mi volt, természetesen, ösztönösen. Lényege nem volta a mozdulataimnak, de szeretem a zenét, és táncot is. - Ez a törzshelyünk, az egyik a sok közül. – válaszolok mosolyogva. – Te? Először jársz itt, mert nem láttalak még. Emlékeznék egy ilyen finom vattacukor illatra. – noha nem eszem ezt a fajta édességet, de szoktam sütögetni, és én is készítek egy két desszerthez, és íncsiklandozó az illata, na jó, csipegetek két, három falatkát belőle. - Bátor vagy, hogy barátnők nélkül érkeztél. Nem félsz, hogy egy rámenős piás rád akaszkodik? Vagy rejtett kung fu képességekkel rendelkezel? – mosolygok rá vidáman, a hangulatot próbálom oldani, több kevesebb sikerrel talán. Próbáltam vele beszélgetni tényleg, de ekkora hangzavarban, csoda ha meghallja. - Gyere. – ha engedi, finoman megérintem a csuklóját és a társaság felé húzom. Itt már jóval halkabb a zene, mindenki köszön a lánynak. – Mindenki ő itt… - eszembe jut, hogy annyira belefeledkeztem a táncba, és mekkora bunkó voltam, hogy nem mutatkoztam be neki, de ez nem egy ilyen közeg. - Teljesen elfeledkeztem a nevekről, én Chase vagyok, és …te? – persze, a többiek itt az asztal mellett szívják is a vérem, hogy hogy lehetek ekkora tahó. - Hozok inni, mit kérsz? Myna? – ha megtudtam, úgy hoztam neki is, nem tettem bele semmit, és a pultos sem, különben a haverok nagyon megruháznák. Én szimplán kólát iszok, nem bírom a piát, hamar berúgok , és túl őszinte leszek, és dinka. Minden ami, egyébként józanul nem. Megvárom,hogy lehűtse magát a tánc partnerem, és ha van kedve, visszahúzom táncolni, vagy intek neki, hogy tartson velem újra. - Imádok táncolni! Egyszer talán nyithatok egy oktató stúdiót. – ábrándozok. – De addig, maradnak az ilyen helyek, és a szép lányokkal való táncolás. – újra megpörgetem, és mozgok a ritmusra. Egyszer oldalra pillantok és nem sokat látok, és azt hiszem, hogy csak káprázik a szemem, azért mert minden gondolatom körülötte jár, meg is csóválom a fejemet. Menj ki a fejemből! Nagyon kellemesen táncolok Mynával, amikor megpillantom Kirillt, és ledermedek, mi a fenét keres itt? Utánam jött? Le akar hordani,amiért őt nem hívtam magammal? De hát, ő lett volna a lényeg,hogy lerázzam egy kicsit magamról, a problémákat. Intek neki, üdvözlésképp én is. - Szabad? A haverom. – hajolok közelebb, hogy ott mondjam a füle környékén. Ha Mynát nem zavarja, akkor intek , de gondolom a szánkról is le tudja olvasni, hogy jöhet.
Az egyetlen dolog, amiért eljöttem a szórakozás volt. Persze szívesen álmodoztam a nagy 'Ő'-ről, de nem éreztem úgy, hogy most az hiányozna az életemből. Amúgy is, ha itt lenne az a bizonyos, akkor biztosan megérezném és csak úgy vibrálna a levegő, de most ilyenről szó sincs. Persze az is lehet, hogy csak én nem érzékelem ezeket a jeleket, viszont nem is adok le senkinek félreérthetőt, legalábbis remélem. - Ó, köszi! Én felszolgáló vagyok egy pubban, amúgy meg művész. Írásban biztos jobban kifejezném magam, de azért a beszélőkémmel sincs nagy gond, mert ha megered a szám, akkor ember a talpán, aki végighallgat és nem állít le, hogy elég lesz és vegyek levegőt is. Persze ahhoz kell az a bizonyos téma is, hogy annyit fecsegjek. - Tényleg? Hű. Láthatóan zavarba hoz a tény, az anyám kitagadna, ha megtudná, hogy egy sztriptíz táncos fiúval ropom a táncparkett közepén. De azért azt hozzá kell tenni, hogy ruhában van és vélhetően nem fogja ledobálni nekem. Persze nem ítélem el ezért, hiszen jó pénzkereseti lehetőség és hát megvan hozzá a fizimiskája is. Nem csoda, hogy ilyen jól érzi a ritmust és minden mozdulata olyan természetes. Nekem meg, néha erőltetettnek érzem, mikor arra figyelek, hogyan táncolok, de ha elengedem magam, akkor talán nem vagyok annyira gáz, elvégre most ő is megdicsért. - Igen, először jöttem ide. A válasz után elkuncogom magam, mert hát nem az illatomra szoktak emlékezni, legalábbis remélem nem csak azért jönnek hozzám közel néha az emberek, mert édességre vágynak. - Örülök, hogy tetszik, a hajam tutti-frutti illatú, ha érdekel. A fonatot meg is legyezem előtte, tényleg olyan illatú a hajam, de nyilván azt csak az érzi, aki túl közel hajol hozzám, de azt nem szoktam engedni, mert túl ijesztő tud lenni idegenektől. - Inkább kicsit ostoba, hogy egyedül jöttem, de van SOS gyorshívóm és paprika spraym. Válaszolok neki vidáman, mert most állandó félelemben ki akarna élni? Néha kell egy kis veszély, de szerencsére megvan a kellő védelem. Futni meg elég jól tudok, ami nagy erény. Kicsit kezd melegem lenni, amikor megfogja a csuklóm és elhúz a társasága felé. Nem hiszem, hogy most akarnának engem megrontani ennyien, nem tűnnek olyan balhézósoknak, főleg ha ez a törzshelyük, az egyik legalábbis. - Sziasztok! Myna vagyok. Intek a többieknek és a hátam mögött összekulcsolom az ujjaim. Kicsit fura így ekkora társaság elé odaállni, nem tudom mit mondhatnék, még sose hívott meg senki a bandájába, ez teljesen új, főleg mikor magamra hagyna velük, amíg hoz inni, de csak nem akaszkodhatok rá, az fura lenne. - Gin tonicot kérek. Válaszolok kicsit elpirulva, mert nem vagyok az a fajta, aki eljön bulizni és elvárná, hogy fizessenek neki mindent, elvégre azért cserébe el is várnak dolgokat. Legalábbis a filmekben. az egyik lány odajön hozzám, a hajam miatt, hogy tetszik neki nagyon, elvégre elég érdekesen van befonva és a festése sem a megszokott, szeretek egyedi lenni. - Köszönöm! Hol tanultál táncolni és honnan jött a sztriptíz? Hálás vagyok az italért és lassan iszogatom, meg hallgatom a válaszát meg, hogy ki miről beszél körülöttem, nem nagyon próbálok belefolyni a beszélgetésbe. A tánc közben oldottabb és bátrabb voltam, bár az is új, de nincs olyan sok kedves idegen körülöttem. Örömmel megyek vissza Chase mellett a parkettra. Tánc közben feltűnik, hogy hirtelen ledermed és követem a tekintetét, hogy mi okozza ezt és mikor meglátom, atyaég. Még izmosabb és tetoválásokkal van tele. Na anyám szívrohamban halna meg, ha vele az oldalamon állítanék haza. A főnököm se semmi amúgy, de ez a haver még rajta is túltesz. - Szabad persze. Felelem, mert nekem tényleg mindegy, csak ne én legyek a szendvics közepe, mert az kicsit sok lenne, nem vagyok én annyira jó nő, hiszen még rendes mellem sincs, amikre általában minden férfi bukik. Persze engem nem zavar, mert így kényelmesen tudok mondjuk hason aludni, meg nem kell állandóan melltartót felvennem, hogy megtartsam a súlyt ha táncolni vagy edzeni akarnék.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Tényleg, de tényleg semmi kedvem itt lenni és nem tudom hogy mit kellene tennem pontosan hogy minden olajozottan menjen, pedig sokat gondolkodtam már rajta és régi kapcsolatokat kerestem fel újra, amikhez nem igazán akartam nyúlni, de most mégis muszáj vagyok megtenni, hogy információt kaphassak arról a mocsokról. Mindent ki kell használnom, mert mi vagyunk hátrányban és Elena is kapaszkodik pár dologba aminek kapcsán nyomozni tud, de így kicsit könnyebb hogy én is be tudok szállni és nem bánom hogy felkerestem Ericet is. Sok mindent hall, bár ritkán keveredik balhéba de éles a füle. Ami nem jönne rosszul itt sem, de a zene és a zaj elnyomja ahogy a táncoló tömegre nézek, és észreveszem hogy hirtelen megduzzad a létszám. Chase alakját látom felbukkanni mert ezer közül is felismerném, és máris beleveti magát a táncba. Enyhe mosollyalgondolok rá hogy ez nem változott, és régen is ekkora lendülettel táncolt és bulizott magában mindenféle pia vagy drog nélkül képes jól érezni magát. Ezt szerettem benne mindig is, és olyan furcsa érzés nézni hogy táncol. Önfeledten, és persze nélkülem. Még mindig nem érzem úgy hogy örülne a jelenlétemnek és sokszor gyötrődtem rajta hogy inkább kicuccolok valahová de... nem akarok. Nem akarom elengedni Chaset és akarom hogy ő is akarjon engem, úgy mint régen. Amikor még minden rendben volt. Végül is a táncperkettre lépek és odatáncolom magam hozzájuk, leküzdve a késztetést hogy kiszaladjak az ajtón. Ennyi ember... de meg kell szoknom ha velük akarok táncolni majd és így könnyedén felveszem a ritmust hogy hogyan mozogjak. - Szia - integetek a lánynak, aki Chase partnere éppen, aztán közelebb hajolok hogy hallja is amit mondok. - Kirill vagyok - mutatkozok be neki hiszen Chase ismer elég jól is. Pillantásom ismét a lányra siklik, és elég jó alakja is van ahhoz képest. Nem túl domború de cserébe arányosan csinos. Ha Chase nem ágál, én is felkérem egy rövid körre. - Szabad egy táncot? - kérdezem hiszen nem kényszer semmi.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Egy időben kicsit szégyelltem,hogy mivel foglalkozom, de végül is, mára már nem. Hamar megtudtam, hogy a sztriptíz, nem olyan elítélt műfaj, mint azt az én neveltetésemből adódóan belém súlykolták. Versenyek épülnek rá, és noha nem ebben képzeltem el az életemet, mégis megtaláltam a boldogulásomat, és végül is táncolok. Tutti frutti! Tudhattam volna, tetszenek a női illatok is, és kellemesnek találok egy kettőt, de nem fújnám magamra, viszont jól áll egy-két nőnek. Tehát, okos és elővigyázatos lány, ez tetszik. Pláne,hogy egyedül jött, és készült. Tényleg bátor, manapság a nők, lányok mindenhova párosával , vagy hármasával vagy annál többesével járnak. Borzasztó némelyik. - Egy picit, de ha gáz lenne, az itteni őrök jófejek a lányokkal, és figyelnek rájuk. Senkinek nem hagynak elfajulni semmit, nem kell félni tőlük. Nyugodtan oda is lehet menni hozzájuk és szólni,ha valaki nem akar lepattanni rólad. Ezért szeretem ezt a helyet, nem züllött el annyira! – közelebb hajolva beszélek hozzá, hogy hallja amit mondok, végül is itt csak így lehet beszélgetni. A haverok elszórakoznak Mynával, szerencsére elég nyílt és befogadó társaság, és aki szimpi nekik, azokkal jól elszoktak lenni. Különben sem azért mentem oda, hogy az életre szóló barátnőmet mutassam be nekik. De attól még egy jó bulizós havernőt összeszedhet az ember nem? - Gin tonic! – szalutálok mosolyogva és már el is tűnök a kért italért, amibe nem fogok belehalni, hogy meghívtam rá, és nem is várok el ezért semmit, én csak szeretném jól érezni magam, mint mindig, ha megszólal a zene. A véremben van. Amíg iszunk, addig megállok a parkett szélén, hogy tudjunk beszélgetni, elég hülyén nézne ki,ha valaki nyakába öntenénk az italunkat. - Suliban, diplomám is van belőle, de így hozta az élet. Én vagyok a társulatunk fő koreográfusa, emellett peresze modellkedem is. A kettő nagyon jól kiegészíti egymást. Szeretem. – nem hazudok, tényleg szeretem, és tetszik, mert saját erőből álltam talpra és indultam el a saját ösvényemen, és büszke vagyok arra, hogy ezt egyedül vittem véghez. Hm, érik egy újabb tetoválás ötlete, a saját utamról? Egész jó témája lenne, már csak a hozzá kapcsolódó rajzomat kellene megálmodnom. - Festő művész vagy? – kapok a témán, és kérdezem őt, amíg tényleg csak iszogatunk, én whisky kólát iszom, kevés alkohollal sok kólával, ettől még egyáltalán nem állok fejre, és pont az a mennyiség ami jól esik. Ezután visszatérünk táncolni, és tetszik Myna stílusa, nem erőlteti a táncolást, továbbra sem. Hanem belőle jön, szívből. - Nem gondolkodtál rajta, hogy csak úgy táncolj, simán is? – hajolok közelebb kíváncsian kérdezem tőle, persze a szokásos hangerőn. Ezután mintha megéreztem volna Kirill közeledtét, tényleg itt van, és rendesen zavarba jövök. Nem készültem fel erre. Nyomozott volna utánam?! Direkt jött ide?! Ez… nem jó, egyáltalán nem akartam most vele találkozni, mert miatta menekültem el ide, és nem full csajozni, és nem is pasizni, de itt vannak a legjobb mixek, track listák, és ma a kedvenc dj-nk játszik, de miért? Mynára mosolygok és átpörgetem Kirill közelébe. Addig a társaságunkból csap le rám az egyik táncos lány, mire azonnal felveszem vele is a ritmust. Figyelmen kívül hagyva az új nemkívánatos vendéget, de többször téved vissza a tekintetem Kirillre, mint azt szeretném, és ha szemmel szakállat lehetne égetni, már megtettem volna.
Nos igen, amíg nekem vattacukor illatom van, a hajamnak tutti-frutti illata van, nem ütnek el egymástól szerencsére. A szám meg epres-mentolos ízű, de ezt inkább már nem ecsetelem, mert még csak az hiányzik, hogy meg akarja kóstolni. Sokan mondták már, hogy én is olyan édes vagyok, mint az illatom és jól választottam, hát nem tudom, biztosan így van, ha már sokan mondták ezt nekem. Viszont a csoportos női elvonulásban nem volt még részem és nem is hiányzik, szóval ja, elvagyok egymagam is. Mint sikerül megtudnom, itt jó fej kidobó emberek vannak, szóval ha bárki zaklat, majd ők kidobják, csak hozzájuk kell eljutni vagy jelezni nekik. Remélem nem lesz szükségem ilyesmire. Kicsit kimegyünk, hogy tudjunk nyugodtan váltani pár szót és persze, hogy bemutasson a csoport többi tagjának, akik jól fogadnak, nincs különösebb gond, ha kérdeznek felelek és ennyi, nem kezdeményezek beszélgetést, ahhoz én túl nyuszi vagyok. Persze csak a létszám miatt, mert mert fogalmam sincs, mit mondhatnék egy csoport sztippernek. Amint Chass visszatér az itallal megköszönöm és fel is teszek neki egy kérdést, amire a válasza kicsit meglep. Hát van diplomája, szóval jóval idősebb, mint én. Persze látszik is rajta, hogy nem olyan kis nyikhaj egyetemista, de nem is néz ki harmincasnak. - Tényleg? Ez tök jól hangzik, én most kezdek ráérezni a modellkedésre, bár leginkább csak a hajam miatt hívnak meg, mivel nincs sok tapasztalatom. Mondom amennyire tudom szerényen, mert tényleg nem akarok dicsekedni ilyesmivel, nem vagyok én annyira jó, még. - Író és mondjuk úgy festőművész, de simán rajzolni is szoktam. Akkora fantáziám van, hogy ha mesélnék róla, lehet mindenki kimenekülne innen, szóval ha nem kérdez, jobban nem is mennék bele a regényírásba. Amúgy is elakadtam benne és csak nem jön össze egy pasival sem normális kapcsolat. Egyelőre még várom, hogy a helyes srác felhívjon, de ha nem jelentkezik még pár napig, akkor hagyom a francba. Kár érte, mert helyes volt és jól is éreztem magam vele. Mondjuk, most sem panaszkodhatok, szerintem ha posztolnék közös képet Chassel, akkor mindenkit megenne a sárga irigység. Visszamegyünk táncolni és a pia hatására sokkal jobban átadom magam a zenének, de azért nem bújok meg kavarok, mint a legtöbb csaj tenné, én tényleg csak táncolni akarok kicsit, még ha itt nem is lehet balettozni. A mozdulataimban, azért látszik az a kellem és kecsesség, amit a balett miatt rögzül mindenkiben. Átadom magam a zenének, szívből táncolok, ami nem nehéz, elvégre művészlélek vagyok. - Áh, nem tartottak annyira tehetségesnek és a mozgás amúgy sem az erősségem annyira, de attól még szeretem ropni. Válaszolok neki és ha kiegyenesedett volna, akkor intek is neki, hogy hajoljon közelebb, mert én nem fogok rámászni, hogy a fülébe mondjak bármit is, anélkül meg alig, ha hallana engem. A válasz után kicsit lemerevedik és megjelenik Kirill, aki Chasse haverja, hát mit ne mondjak, hűha, micsoda izmok meg tetkók. - Myna vagyok. Válaszolok neki, majd felnézek a táncpartneremre, aki mosolyog és átpörget a barátjához. Hát akkor persze, szabad a tánc és vele folytatom a kis rötyögésemet. Fura, na de ha már így alakult nem fogok elmenekülni, bár lefotózna valaki Kirillel, meg mutatnám Reagannak és anyámat is kiakasztanám vele az már biztos. Ránézésre most szabadult a börtönből, persze nem szó szerint, csak hát izmost és tele van tetkókkal, ergo anyám szerint börtöntöltelék, szerintem nem az, mert azok nem kedvesek. - Igen. Nyögöm ki azért, ha már így alakult és pillanatnyi zavar után ismét felveszem a ritmust és táncolok. Nagyon rossz kicsinek lenni, mert így biztos nem fogunk beszélgetni, na de nem is azért vagyunk a táncparketten. Néha elpillantok Chasse felé, aki az egyik lánnyal nagyon jól táncol, szinte irigylem, hogy ilyen jó az összhang meg minden, nekem sose volt állandó párom, mert mindenhez több idő kellett, hogy megtanuljam, na de nem is társas foglalkozásért fizettem. A balett jobb volt ilyen téren, mert ott nem kellett pár.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Nem sok kedvem van ehhez, de nem menekülhetek örökké, és egy kicsit beállhatok táncolni, mert már túl vagyok azon amiért jöttem, és mint a mágnes vonzza magára a pillantásom Chase és kis társasága akik közül már páran ismernek. Maximum névről, mert nem tudom mennyit mondott el nekik, de én biztos nem fogok megfutamodni. Most sem. Így hát a táncolók közé surranok és átharcolom magam Chase kis társaságához, és észreveszek egy két keresetlen pillanntást, de nem zavar, nem igazán hatnak meg. Ki lehet hívni ha nem tetszik, és már egyre inkább nyerem vissza a ruganyosságom is, ami elveszett. Odabent nem volt elég lehetőség nyújtani inkább csak izomra és szálkásításra ment mindenki. - Örvendek Myna - hajolok közelebb a lányhoz hogy hallja is amit mondok, és amikor Chase átpörgeti hozzám, tovább viszem a ritmusát, és nem akadok fent. Régen nagyon is olajozottan működtünk együtt és még a tánctáborban együtt építettünk műsort. Jól táncoltunk együtt és kicsit hiányzik is, ahogy az egyik lánnyal tolja akivel jött. Megpörgetem Mynát könnyedén a ritmusra. - Nagyon jól táncolsz annak ellenére hogy nem vagy hivatásos táncos - hajolok közelebb hozzá és eltáncolok egy partifotós mellett, nem akarok képre kerülni. Az még árthat nekem egyenlőre, és nem kockáztatom meg hogy Enriqu megtudja, újra felbukkantam. Nem kockáztathatok így lassan visszaforgatom Chase-hez de én sem mozdulok messzire tőlük, inkább azegyik lányt kérem el egy táncra és könnyű laza táncot lejtünk amit annak idején Chaseel fejlesztettünk ki. Azt akarom hogy lássa, nem felejtettem el, maximum kicsit rozssás lettem. Odafordulok hozzá, és elkapom a karját hogy a következőt velem táncolja, és érzem máris hogy a levegő sokkal fojtogatóbb, és nehezebb. - Nem miattad jöttem, ha erre gondolsz - hajolok oda, mert elég ránéznem hogy lássa, azt gondolja ő miatta vagyok itt. Pedig nem, és a legkevésbé sem számítottam rá hogy pont itt fog felbukkanni a kis bandájával, ahol én is üzleteltem az előbb. Muszáj információkat szereznem, és kiderítenem hogy mi a fene folyik most a világban.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Nem akarom lerázni Mynát, akivel még csak most találkoztam. De bunkó sem akarok lenni. Így átadom, és elvagyok addig a táncpartneremmel. Néhányan a bandából azóta is velem maradtak, hogy Kirill börtönbe került. Így tudják, hogy mi van köztünk. Vagy lehetett volna majdnem. Nem akarom, hogy az új lány kényelmetlenül érezze magát, táncolok addig mással, és jól elvagyok vele is, de gyakran pillantok Kirillék felé, és látom, hogy az egyik kettőnk által kifejlesztett táncot kezdi el nyomni, önkéntelenül én is azt kezdem a másik lánnyal táncolni. Megfojtom! Nem igaz, hogy még itt is hatással van rám! Megőrülök! Amikor pedig elkapja a csuklóm, kihúzom magamat, és kihívón pillantok rá. Egy magasak vagyunk, csak ő szélesebb, én inkább szálkás vagyok. - Aha, és ezt…higyjem is el, mi? – érzem az aftershaveje illatát, és valami újat is, talán a szakállára? Igen, az. Láttam a múlkor a fürdőszobában pár új holmit, és minden tubuson bajusz virított. Ch! Ellépnék, de lehet, hogy nem húzom erősen a kezemet, mégis ahogy szinte hátat fordítok neki, elsötétül minden, és a dj haverunk hangja hallatszik a hangfalakból. - Maaaa este, egy régi harc szemtanúi lehettek. Párbaj lesz, de jól vigyázzatok. – az emberek félre húzódtak, és hirtelen hatalmas tánctér alakult ki, a fények pedig kettőnkre irányultak. Myna talán a néhány sztripper ismerősöm közelébe keveredhetett, hogy mégse legyen egyedül. De jelenleg ő vele sem tudtam foglalkozni. Hitetlenkedve pillantottam körbe. - Chase és Kirill, úgy tudom ,hogy van egy befejezetlen ügyetek. Ez lenne a legjobb hely, hogy helyre tegyétek. – a rohadék! Integetek, így a torkomnál a vágás jelet, hogy biztos, hogy nem részemről biztos nem. Kirántom a kezemet végül Kirill markából, és elindulok, de masszív sorfal jelenik meg előttem. A hangfalakban pedig már dübörög is az a szám, amit ketten készítettünk, és csapatunk is volt rá. Ebből a csapatból néhányan itt voltak, ezzel a bandámmal is. Vagy ki tudja, hogy mit szervezett le James? Egy ismerős arc lökött vissza akit nagyon rég láttam már. Fel is hörrentem, ezért, mindenki meg fog fizetni. Ahogy megfordultam, ott láttam Kirillt a parkett közepén, annak idején azért választottam az Imaginet, mert erős a zenéjük, az énekes pedig szívből énekel, szintén, és érezni az intenzitást, ami árad belőle, kihívás volt erre a zenére koreot alkotni. És… pont ez volt a lényege, van két tábor, akik versenyeznek, de a végére a két vezér csapata egybe olvad. Ez…hatalmas szemétség! Én vagyok az utolsó ember, aki ünneprontó lenne. De Kirillel szembe állni, újra a parketten. Egyszerre villanyozott fel, és egyszerre ugrottam volna neki a torkának. Most már hiába magyarázza , hogy nem miattam van itt, tuti, hogy a dj haverunk intézte így! Elkezdek mozogni az ütemre, és csak jön elő, magától a koreográfia, és közben egész biztos, hogy leégettem a pillantásommal Kirill szakállát. Szembe állok vele, és megtaszítom a mellkasát, egy kicsit. - Nos…. ha nem is miattam jöttél, de – vonom fel a szemöldökömet, - ezt, tényleg le kell játsszuk. – nekifeszülök, a tekintetemmel, és a mozdulataimmal, majd ellépek tőle. Tulajdonképpen egymás mozdulatait tükröztük, de ez volt a lényeg, még ha hasonlítanak a mozdulataink, vagy ugyan azok, széthúzunk, mert különbözni akarunk a másiktól, de a csapat se bírta a széthúzást, viszont, most csak ketten vagyunk. Mögém beugrott egy régi haver, és így már ketten voltunk, és láttam, hogy Kirill mögé is hamarosan érkezik valaki. Nem ér!