Hogy én mennyire nem tudom elviselni az osztálytársaimat, főleg a csajokat. Állandóan ugyanazokról a dolgokról dumálnak mindennap... A külsejük, a fiúk, a ruhák, a sminkek és még sorolhatnám. Mind-mind csupa érdekesség. Nem is értem őket. Számomra nem ezek a legfontosabb dolgok, de ők úgy tesznek, mintha a legújabb magassarkú nélkül nem tudnának létezni. A fiúknak tényleg ez jön be, vagy azért hemzsegnek annyian körülöttük, mert könnyen megszerezhetőek? Mindenesetre fura egy társadalom a sulis diákok. Külön tanulmányt lehetne írni róluk. Így hát nem is olyan meglepő, mikor ebéd szünetben is inkább jó messziről elkerülöm őket. Nagy nehezen találok is egy asztal, amire lehelyezem a tálcám, majd szépen helyet is foglalok. A diáksereg között kutatni kezdek tekintetemmel egy arcot. Egy arcot, akit bírok. Vele el lehet dumálgatni a nélkül, hogy egy miss pláza baba váljon belőlem. Amint megpillantom őt mosoly kúszik az arcomra és integetek is neki, hogy könnyebben észre vegyen. A suliban az ebédszüneteket nagyon is bírom (bár ki nem). Jó, hogy nem csak egy tíz-tizenöt percet kapunk arra, hogy jól lakassuk gyomrunkat. Ilyenkor az ebéd mellett még sok mindent lehet csinálni. -Én egyszer megverem a csajokat az osztályban... Ma a mosdóban arról dumáltak, hogy kinek hány cipője van már és Úr Isten Izie apja nem akarja neki megvenni az ötszázadik több száz dolláros cipőt és jaj, de katasztrófa. -Puffogok neki egy sort. Tudom nem kellene velük foglalkoznom, de mikor ezt hallod egész nap, telitődsz és muszáj kiadni magadból. Most szerencsétlen Harry van itt, akinek kiadhatom.
Elunom az agyam igazából. Egész éjszaka játszottam a haverokkal és nagyjából azt se tudom hol vagyok. Igazából fogalmam sincs, hogy az előző pár tanóra anyaga megragadt-e így de majd kiderül. Besétálok az ebédlőbe, mint a walking dad-ban valamelyik agyonfrusztrált apuka. Érted, oda állok kajáért, már úgy vagyok vele, hogyha nem tudok mindjárt leülni állva fogok elaludni. Talán Pola majd feldob kicsit, feltéve ha egyáltalán itt van. Azt sem tudom az órákon dumáltunk-e, nem biztos, hogy ez a game est most megérte. Fateromék folyamatosan zaklatnak, hogy hiába vagyok okos, ha közben egy lusta férfi nemiszervként viselkedek. Igazából előnyömre van a lustaság is, mert így mindenre van egy egyszerűbb megoldásom ami gyakran zseniális. Na szóval ott állok és ezen merengek amikor valamelyik elmebeteg hátulról meglök, de úgy, hogy beverem a fejem egy másik csávó vállába. Eljött az a pillanat amikor elegem lett a napból. Már majdnem lelépek a fenébe mikor megpillantom Pola-t ahogy nekem integet. A nap fénypontja, de komolyan. Vissza intek neki és elindulok, de előtte még lefolytatok egy vitát a konyhás nénivel. -Jó napot Harry. Nemrég leszóltak, hogy neked nem jár menza mert megvonták a támogatásaid valami balhé miatt. Kissé megráncolom a homlokom. Még mindig nem találtam melót és már a menzát is megvonják amit amúgy nem is a suli biztosít hanem állami. -Kösz, hogy szólt, végül is csak haljak éhen mert írtam egy verset. Most tisztára úgy érzem magam, mintha megköveznének. -Tudod mit? Mondj nekem egy olyan rímpárt amin nevetni tudok és megkapod az ebédet ma. Nem kell tudnia senkinek. Alapjában ez simán menne, de nem pörög az agyam, 30 órája ébren vagyok. Na mondok valami ökörséget és meglátjuk van-e humorérzéke. -A maga arca a napom fénypontja, Ha finom a főztje, meghívom egy légyottra... Elpirul és oda adja az ebédemet. Nincs humorérzéke, tök komolyan vette. Na ideje enni. Leülök az egyetlen lányhoz aki nem a kislányos hülyeségeivel zaklat, ha beszélgetek vele. -Tudom miről beszélsz. Akárhány csajjal próbálok meg dumálni a suliban, rajtad kívül persze, ezeket a semmitmondó dolgokat sikítják. Mert beszédnek nem lehet nevezni amit leművelnek. Elmosolyodok aztán falatozni kezdek, éhen halok. Kissé tele van a szám mikor eszembe jut, hogy amúgy elmaradt valami. -Jó étvágyat.
Láttam egész nap Harryn, hogy nincs a toppon, így nem is igen zaklattam őt. Lehet megint éjszakai baglyot játszott a hülyéje. Most meg alig bír koncentrálni. Pedig mennyi időt spórolna meg magénak, ha az órákon odafigyelne. Jó a memóriája, szerintem ő azonnal megjegyez mindent és így otthon nem is nagyon kell tanulnia. Látom, hogy valami nem okés a sorban álláskor, de nem sietek oda. Majd elmeséli, hogy mi történt, ha akarja. -Egy jó nagy pofon kellene ezeknek a lányoknak!-De már ejtem is a témát, nem szándékozom több szót pazarolni rájuk, nem érdemlik meg. -Jó étvágyat neked is! Bár szerintem neked egy liter kólát kellene meginnod. Mégis mit csináltál tegnap este? Csak nem megint eljátszottad az időt? –Szélesedik ki a mosolyom. Persze én is szeretek játszani és képes vagyok végigjátszani egy estét, de hétköznap azért nem. Így is könnyen elfáradok és a nap közepére már alig bírok koncentrálni. Nem hiányzik nekem az, hogy kialvatlan is legyek. Nem hiszem, hogy az tól jót tenne nekem. -Amúgy lenne kedved hétvégén egy maratoni játékhoz? Átjöhetnél hozzánk.-Jace amúgy is jobban örül, ha otthon vagyok, bár lehet ráveszem menjen el kicsit lazítani. Rá férne nagyon. És nem, nem kell semmi rosszra gondolni. -Mondjuk nekem pénteken délután be kell segítenek a cukrászdába, de oda jöhetnél és onnan átmehetnénk hozzánk. Rendelünk pizzát meg mindent. Nah benne vagy?-Láthatja rajtam a lelkesedést. Milyen jó is lenne. Hiennel is sok ilyen estét tartunk. Lehet meg is fog sértődni rám, amiért nem szóltam neki.
Pola az egyetlen akiben igazán bízom. Jelenleg a szüleimmel sem tudok mit kezdeni. Nem tudják elengedni a haragot ráadásul hetek óta a kapcsolatukkal sincs rendben valami, de nem gondolom, hogy ezt rá kéne zúdítanom. Viszont azt elmondom neki, hogy velem mi van. Úgy is elkezdenek keringeni a pletykák és nem akarom, hogy mástól tudja meg. -A pofont azért kicsit radikálisnak tartom. Nevetem el magam. -Felesleges velük foglalkozni, remélhetőleg összejönnek valami hazug majommal akinek csak egy menetre kellenek. Előveszem közben a táskámból a zöld Monstert, és felbontom. Frissítően szisszen, ez az ami most kell nekem. -Igen, készültem. Jegyzem meg mosolyogva aztán bele is kortyolok. Tudom persze, hogy nem egészséges, de sosem foglalkoztam ilyesmivel. Ahhoz túl rövid az élet. -Este úgy gondoltam játszom öt percet aztán az ébresztőmre kaptam fel a fejem reggel. Elszaladt velem a ló. Vigyorgok, Pola kérdéstől. Jó lenne most kikapcsolódni kicsit de nem tehetem. -Nagyon szívesen mennék, tényleg, de ez a hétvége nem jó. Majd becsúsztatjuk. Nyelek egyet, majd folytatom. -Megvonták a támogatásokat, ma már ebédet sem kaphattam volna. Muszáj hétvégén munkát keresnem, tudod milyenek a szüleim. Ideje felelősséget vállalnom magamért. Az a baj, hogy ezt nagyszerű kimondani, de fogalmam sincs mit kezdjek a helyzettel. Túl sok mindenhez nem értek. Számítástechnikai mérnők akarok lenni majd ha minden jó, de ezzel nem tudok most semmit csinálni. Mekiben sem akarok takarítani meg ilyenek. Mondjuk van egy ötletem, egy próbát megérne. -Arra gondoltam bemegyek egy újsághoz és felajánlok egy versrovatot azokból amiket írok. Állandó pénzforrás lenne, igaz biztosan nem sok, de épp elég. Ha gondolod oda velem jöhetnél. Örülnék neki. Kacsintok egyet, aztán folytatom az ebédem, ideje befejezni. Ha benne van akkor majd érte megyek a cukrászdához.
-Mert az aztán annyival barátságosabb, mint egy pofon?-Nyújtom ki a nyelvem neki. Hát én inkább egy pofont kérnék, mint egy olyan pasit, akire csak egy numerára vagyok elegendő, azután úgy kidob, mint egy használt zsebkendőt. Elfintorodom, mikor előveszi az energiaitalt. Nagyon nem örülök neki, hogy ilyennel mérgezi magát, egyszer nyaggattam is őt, hogy miért isizik ilyen mesterséges szarokat, de végül leálltam. Nincs jogom beleszólni az életébe. Ő dönti el, hogy mit tesz magával. -Meg tudlak érteni… Én ezért nem állok le játszani hétköznap, félek nem tudnék leállni időben. Szóval inkább bele se kezdek.-Ilyenkor inkább olvasok, vagy felhívom Hient és vele dumálok órákat. A szám szinte tátva marad, mikor elmeséli, hogy mi történt vele. Alig bírom elhinni a hallottakat. -Hogy mi? Megvonták? De miért? Te vagy az egyik legokosabb tanuló a suliban… Mi olyan borzalmasat csináltál, hogy nem éri meg téged támogatni? Megöltél valakit, vagy mi?-Nem is tudom elképzelni, hogy miért hozta meg ezt az döntést az igazgató. -Ez remek ötlet! Nagyon jó verseket írsz, jó lenne megmutatni több embernek is. Biztosan imádnák és természetesen megyek veled!... De amúgy, ha szeretnéd megkérdezhetem Jacet, hogy tud e neked munkát adni az edzőtermében. Mindig szokott valakit keresni. Tudom nem a te világod, de B tervnek az sem lehet rossz.-Persze nagyon remélem, hogy sikerül bejutnia az újságba. Én tényleg nagyon szeretem a verseit.
Kezdőlap
