Sportok... nem szeretem a sportokat... Vagyis szeretném, de igazából egyikben sem vagyok túl jó mivel all time az eszemre hagyatkozom. Nem is tudom, hogy jött az ötlet, hogy kihívjam Pola-t és Jessica-t egy 2v1 meccsre az egyik ismertebb Bowling pályán, viszont ha van esélyem megverni őket valamiben akkor ebben esetleg lehet. Egész úton az járt a fejemben, hogy tuti azt hallgatom életem végéig ha most vesztek. Harry, Harry... egy barom vagy, de legalább jó barát, vagy mi. Ahogy besétálunk megveszem a jegyeket egy órára. Ha lesz kedvünk még akkor maradunk, ha nem akkor keresünk más elfoglaltságot, vagy megyünk a dolgunkra. A lányoknak is fizetem, igaz eléggé le vagyok égve, de úgy vagyok vele, hogy élni kell. Ha hagyják persze, de max szúrósabb tekintettel nézek ha próbálnak lebeszélni róla. Utána veszek innivalót. -Mit innátok? Veszek valamit, amúgy is tök meleg van itt. Ha/Amikor elmondják mit szeretnének megveszem aztán mehetünk a boxokhoz. -Nos, akkor kezdjünk neki. Egyedül vagyok így lenyúlom a start lehetőségét. Kacsintok közben egyet majd meg is indulok a pályánkra. Ők addig elfoglalhatják a mellettem balra levőt, így el is kezdhetünk egymás ellen játszani. A kezembe veszem a golyót, még azt se tudom, hogy kell normálisan fogni. A szomszédos játékosra nézek jobbra, még jó, hogy vannak mellettünk. Igazából fogalmam sincs mit csinál. Bedugja az ujjait a lyukakba. Gondolom ez nekem is menni fog. Na nem félre érteni... Képes vagyok zavarba hozni saját magam. Közben felállnak a bábuk. Mind a tíz. Koncentrálok,oldalra nézek. Elmosolyodom. Igazából nem vérre megy, felesleges lenne túlkomplikálni, bár én hajlamos vagyok mindent túlgondolni. Pontosan ezért áldás és átok az agyam. Mindenben jóval több összefüggést látok, mint mások és ez igencsak idegesítő néha, mert gyakran ez a része teljesen felesleges. Igazából ha a jobb széléről megfelelő szögben és lendülettel indítom el akkor pont középre csapódik be mire eléri a célt. Igen, ez bejöhet, de ahj. Fejben mindig egyszerűbb. -Na ezt figyeljétek! Szólok oda nevetve majd megpróbálom kivitelezni amit kitaláltam. A szög jó, középre is megy, de a lendület olyan volt, mintha egy öt éves kislány lökte volna el. Siralmas. Végül 4-et sikerül ledöntenem. Mondjuk így is jobb, mintha 0 lenne. Na lássuk mit produkálnak a csajok.
Talán életemben egyszer voltam bowlingozni. Mondom talán… Nah meg ha voltam is egyáltalán nem emlékszem arra, hogy hogy ment a játék, vagy egyáltalán az, hogy hogyan kell játszani. Na jó annyit tudok, hogy egy bazi nagy golyóval kell eltalálni minél több bábut. Csak nem lehet olyan bonyolult… No de nem is azért megyünk, hogy komoly versenybe kezdjünk. Na jó igaz, ha megverjük Harryt biztosan ezt fogja majd hónapokig hallgatni tőlem. Abban biztos vagyok, hogy remekül fogunk szórakozni. Tudtommal egyikünk sem szokott túl gyakran bowlingozni. Szóval majd együtt bénázunk és röhögünk. Természetesen azonnal ellenkezni próbálok Harryvel. Nem akarom, hogy ő fizessen mindent. Tudom, hogy nekik nincs annyi, mint nekünk, vagy Hienéknek. De azt is tudom, hogy illetlenség elutasítani a meghívást, így a szúrós tekintetre bocsánatkérően pillantok rá és inkább megköszönöm neki a jófejségét. -Oh én csak egy limonádét kérnék! Köszi!-Limonádét bármikor, bárhol képes vagyok inni. Persze a nagy melegekben esik a legjobban az embernek, de én télen is képes vagyok készíteni magamnak, hisz nem a hideg utcán iszom meg. Cipőhúzás után oda is sétálunk a pályára. Első akadály…A játék elindítása, nevek beírása. Értetlenkedve pislogok Hienre. Nah ilyet én biztos nem láttam még. -Te tudod, hogy hogy kell ezt kezelni?-Suttogom oda Hiennek, majd aztán alaposan szemügyre véve a felületet mégse tűnik olyan ijesztőnek. Lehet, hogy pár percig azért bénázunk egy sort, de a végén csak sikerül beállítani mind azt, amit kell. Érdeklődve figyelem Harryt. Ő már fogja is az egyik golyót, beáll és lök. Olyan magabiztosnak tűnik… Aztán a végén kiderül róla, hogy valami bowling világbajnok vagy mi. -Szép!-Tapsolok neki. Bár az „ellenségünk”, de elsőnek szerintem akkor sem rossz! Hienre pillantok, majd csak bólintok egyet felé. Én kezdem… Izgulok, nem is kicsit. Odasétálok a golyókhoz majd… -Basszus!-Vörösödik el a fejem, ahogy megpróbálom felemelni. -Ez rohadt nehéz!... Jah, hogy jah…-Nevetek fel mikor megpillantom a számot rajta. Nem meglepő, hogy nem bírtam felemelni. Miután sikerül megtalálnom azt az egyet, ami pont jó a számomra szép lassan odasétálok a vonalhoz, koncentrálok, majd dobom. Le sem veszem a tekintetem a golyóról. -Kérlek, kérlek, kérlek. Legalább egyet, csak egy kicsit, ott azt a szélén. Kérlek!-Ahogy irányt kezd el változtatni kezdem feladni a dolgot és már fordulnék is morgolódva magamban mikor csak ledönti azt az egy darabot, amit kinéztem magamnak. Az örömtől egy nagyot ugrok és tapsolni kezdek. -Ezaz! Sikerült… Elsőre sikerült!-Sokan csak pislognak ránk. Oké, csak egy bábu… De én azt hittem, hogy majd az árokba esik.
Őszintén megvallva az ötlet, hogy menjünk el hármasban bowlingozni, nem az én fejemből pattant ki. De igent mondtam rá, mert végül is miért ne? Igaz, még sose voltam ilyen helyen, a bowlingozáshoz csak annyira értek amennyire láttam már, hogyan csinálják filmekben, illetve a számítógépen már kipróbáltam magam is egy játék keretében, szóval kijelenthetem, hogy azért van fogalmam róla mi ez és hogyan kell csinálni. Valamint igyekszek mostanában minél több új dolgot kipróbálni, szóval ez az a kis program tökéletes e célból. Azt hittem mindenki magának fizeti a jegyet, így megdöbbenek mikor Harry úriember módjára kifizeti a miénket is. Mondanám neki, hogy nem kell, de úgy néz ki, mint aki nem fogad el tiltakozást, illetve most egy darabig jómagam is szűkölködök pénzben, hála amiért a pénztárcám benne bankjegyekkel és érmékkel pár napja láthatatlanná varázsolta magát, elveszítettem vagy ellopták, de utóbbiba nem szívesen gondolok bele, noha ez tűnik a legracionálisabb magyarázatnak… De most nem akarom, hogy ilyen negatív dolog elvegye a játékkedvemet így próbálom kizárni ezt a gondolatot a fejemből és hálásan rámosolygok Harryre, mikor megveszi a jegyeinket. - Köszi. Nekem pedig egy narancsos üdítő elég lesz – válaszolok én is a kérdésre Pola után, egy újabb hálás mosoly kíséretében. Mikor aztán megkapom a kívánt italt egyből belekortyolok egyet, noha a nagyját tartalékolom a játék hátralevő részére. - Nos… Nem lehet nagyon nehéz kezelni… Bowlingozni virtuálisan meg már bowlingoztam szóval… menni fog – válaszolok Pola kérdésére mikor már a kijelzőt szemléljük és bátorkodom megnyomni ezt-azt rajta, hogy minden jól legyen beállítva a játék kezdéséhez. Aztán én is nézem, hogyan csinálja Harry az első bowling golyó eldobását, noha a végeredményt látva azért nem lelkesedek annyira, mint Pola, hiszen Harry most az ellenség. - Nem rossz – jegyzem meg Harrynek címezve, olyan semlegesen. Négyet levert, oké, nem semmi, de annyira nem nagy dolog. Még csak most kezdődött a játék, simán megnyerhetjük. Ezután nézem ahogyan Pola próbál meg pontot szerezni magunknak és az ő ügyködését már izgatottabban figyelem, hiszen ő csapattárs és fontos, hogy pontokat szerezzünk és felzárkózzunk majd leelőzzük Harryt. Egyet lever, ami igen, kevesebb jóval Harry találatánál, de megtapsolom és mosolygok – Ügyes vagy Pola! – mosolygok rá bátorítóan. Hiszen több mint a semmi és még mindig nyerhetünk. Majd én is megfogok egy golyót és ezután én sétálok a pályához. Először felmérem a távolságot, majd meglendítem a levegőben párszor a golyót. Egyszer, kétszer, a harmadiknál viszont eldobom. A golyó repül kicsit, majd gurul, gurul és végül odaér a végére, leterít két bábut majd hozzáér egy harmadikhoz, de ahhoz csak épphogy, mindössze megbillenti, de nem dől el, a helyén marad. Kár. - Biztos azért vezetsz te mert elvarázsoltad a bowling golyódat, Potter – jegyzem meg Harrynek, vicceskedve a neve miatt és afféle magyarázatként, hogy miért teljesítünk jelenleg rosszabbul, mint ő. Hogy ne higgye azt, hogy még nála is bénábbak vagyunk, mert majd eljön a pillanat amikor megnyerem Polával a játékot. - Amúgy mizu veletek? – kérdezem meg, immár Polához is intézve a kérdést. Hogy ne csak némán dobáljuk a golyókat egymás után, beszélgessünk is közben.