Határozott, ravasz és céltudatos. Nagyon makacs, és rideg, de egy része, igenis kedves, és jószívű, csak nem mutatja a világ felé. A családjában az érzelmek kimutatása nem volt megszokott. Ezt tette vele az arisztokrata nevelés.Sosem szenvedett hiányt semmiben, kivéve a szeretetben. A családját a pénz és a hatalom vezette mindig is. Bizony, a New York- i Carringtonok híresek, és hírhedtek egyben az Egyesült Államokban, és azon túl. Főleg a kemény üzleti stratégiájukról, vagyonukról, botrányaikról, és a politikai életben aktív részvételükből. Alina pedig le sem tagadhatná, hogy ehhez a családhoz tartozik.  Ő az örököse a családi vállalkozásnak, és nőként néha bizony nehéz helytállnia, de nem arról híres, hogy bárki előtt is meghunyászkodna. Jellemvonásainak, és a családi nevelésnek és a vagyonának köszönhetően pedig bizony számára határ a csillagos ég. Nem is szándékozik megállni addig, amíg történelmet nem ír, és nem teszi még nagyobbá a Carrington nevet.
Most biztosan olyan történetet várnak, hogy a gazdag örökösnő, és üzletasszony boldogtalan, mivel az a sok pénz, és hatalom, ami a nevével jár, csupán a felszín. Nos, akkor ki kell ábrándítsam Önöket, ugyanis ez rám nem igaz. Egy igazán sikeres és kiváló családba születtem, akik biztosították számomra a tökéletes életet. New York legjobb magániskoláiba jártam, majd a Harvard Egyetemre, ahol kitűnő átlaggal végeztem. Az életem már előre meg lett tervezve, de ez engem egyáltalán nem érdekelt, hiszen igen is akartam ezt az utat, és igen, én erre születtem. Úgyhogy kezdetnek egy kis Carrington történelem következik…
Kezdeném magammal… Kissé nehéz volt beismerni apámnak, hogy én vagyok a cég, és a család jövője, de amint meglátta, hogy mire vagyok képes a vállalattal, felengedett.  Legalábbis egy kicsit, hiszen apám enyhén szólva hím soviniszta. Szerinte a férfi a család feje, a nő pedig a konyhába való. Vagy anyám esetében a háztartás vezetéséhez, illetve a női klubokba. A bátyám más utat választott, mint a cégvezetés, apám hiába küzdött, így jött a felismerés, és kénytelen volt velem beérni. A kettőnk kapcsolatáról mindig is VIII Henrik és I. Erzsébet jut eszembe. Annyira vágyott Henrik egy erős, keménykezű utódra, egy méltó fiú örökösre, hogy egész Angliát veszélybe sodorta, és sok embert bántott. Közben pedig ott volt neki Erzsébet, akiről sosem gondolta volna, hogy a méltó utódja lesz, és egy olyan erős királyné, akit addig még nem látott a történelem.
Tudom kicsit beképzelt önmagam és apám ilyen történelmi nevekhez hasonlítani, de a Carrington névvel és a sikereimmel bizony megengedhetem magamnak. Nem beszélve arról, hogy a családunk több száz évre nyúlik vissza az Angol arisztokrácia köreibe. Édesanyámat inkább nem hasonlítanám az egyik királynőhöz sem a hatból…de ő apám első felesége, aki egyben a bátyám édesanyja is természetesen. Apám tíz évnyi házasság után vált el tőle, de anyát sem kell félteni, bőséges jutalmat kapott a váláskor.  Aztán jött a második feleség, aki pedig a húgunk édesanyja. Őt elég hamar megunta apánk, és alig egy évvel később a második feleségnek is kiadta az útját, de igen, ő is kapott pénzt bőven. Apánk most fogyassza a harmadik feleségét, aki fele annyi idős, mint ő. Ebben semmi meglepő nincs, azon csodálkoztam, hogy a második felesége betöltötte a harmincat. Itt volt apámnak három gyerek, akikbe pénzt és időt fektetett, de csupán egy, én váltottam be a hozzánk fűzött terveit.
Természetesen a bátyámra számított leginkább, és mindent megtett azért, hogy egy napon erős vezető váljon belőle, de a bátyámnak más tervei voltak, ő nem kért a cégből, segíteni akart az embereknek, így orvosira ment. Most rezidens, és később szívsebész szeretne lenni. Én büszke vagyok rá a magam módján, hiszen sikeres orvos lesz belőle, de apám ezt is árulásnak vette. Nem éppen könnyed a kapcsolatuk.
Aztán ott van a húgom, ő inkább felelőtlenül szórja a pénzt, nem törődve semmivel, az egyetemet is csak azért végezte el, mert a vezetéknevünk Carrington. Ő dolga, engem nem különösen érdekelt mit tesz magával. Nekem csupán egy dolog számít: a családi vállalkozás.
Azt gondolnátok, hogy akkor én vagyok apánk kedvence, én pedig felnézek rá a sikerei miatt. Nos, tévedtek. Apám csak saját magával törődik, és a három gyermeke csak a hatalom forrása számára. A bátyámat nősítené egy gazdag brit libával, a húgom pedig egy szintén gazdag és kékvérű sznobbal. Szóval nem igen nézek fel rá. Az üzleti sikereit elismerem, de mint apa, sosem volt kimagasló. Édesanyámmal sokkal közelebbi a kapcsolatom az eltérő természetünk ellenére. A testvéreimmel meg, olyan semleges, azt hiszem. A húgom féltékeny, a bátyám pedig állandóan okoskodik, hogy miért dolgozom a vállaltban, miért nem választok más utat. Egyikőjük sem ért meg, de nincs is szükségem erre, nekem éppen elég ha én tudom mit akarok, és kitartóan haladok a céljaim irányába, és igen, jobb ha senki sem áll az utamba.