A Turpel család azon klánok sorait erősítik, akik nem különösebben érdekesek semmilyen szempontból. Mármint fogalmuk sincs róla, hogy annak idején kik és hogyan vándoroltak be Amerikába, hogy aztán tovább örökítsék a vérüket. Talán pont ezért egyszerűen őshonos amerikaiként hivatkoznak magukra. Egy valami viszont feltűnő a család hátterében. Sose tartoztak a gazdagok közé, és egy két priusz befigyel a múltban. Alina apja se volt ezek alól kivétel, mondhatni erőteljes munkakerülő volt, aki a családján és a szerettein élősködött, mint rüh, amitől lehetetlen megszabadulni. Természetesen a vér nem válik vízé, így a következő generáció, Alináék is örököltek egy adag önsajnálatot, és némi ravaszságot, ami szükséges ehhez a típusú életmódhoz. Alina kisebbik bátyja, Mayson anno a kiskorúak börtönét, szebb nevén a javítóintézetet is meglátogatta. Néha olyan mintha ebben a családban mindenkinek elgurulna időszakosan a gyógyszere. Persze ehhez valószínűleg az anyai gének is hozzátesznek, hiszen az anyjuk se teljesen százas mentálisan, mondhatni kissé őrült, de a szó rossz értelmébe véve. Természetesen Alina se maradhatott ki a bajkeverésből, középiskolai évei alatt kétszer is felfüggesztették, ami nagy szó, ha az ember Queens legrosszabbnak nyilvánított iskolájába jár, ahol éppen elég magasan van a léc ahhoz, hogy a legtöbb gyerek megúsza a húzásaikat. Alinának mégis sikerült megugrani a felállított maximum szintet. Először még gólyaként függesztették fel, amiért összeverekedett egy csajjal, akit csak úgy szimplán ki nem állhatott. Második alkalommal már neccesebb húzással küldték haza. Alina képtelen elviselni, ha valaki a húgára, kiváltképp annak alakjára tesznek megjegyzéseket. Szóval mikor egy srác úgy döntött, hogy nyilvánosan megalázza a legkisebb Turpel lányt, Lina revansot követelt. Így történhetett meg, hogy az egész suli látta azt a bizonyos farok fotót, amit Alina a teljes iskolai levelezőlistára kiküldött. Kár, hogy az igazgató is rajta volt.
Szóval Alina is örökölte az örült vonásait. Mégis ha ránézünk elsőre csak az esik le, hogy egy húszas éveiben járó lány, aki Queens nyomornegyedébe nőtt fel, és rendszert kijátszva szakvégzettség nélkül fodrászként dolgozik egy szépségszalonban. Nagyon kötődik a testvéreihez, kivéve egyhez, akit már legalább tíz éve nem látott. Ő maga is sokszor elgondolkozik rajta, hogy csak el kéne neki is mennie maga mögött hagyva az összes berögződést, ami végig kísérte az életét gyerekkorától kezdve. Végül azonban mégis mindig oda lyukad ki, hogy ő szeret egy kis lakásban nyomorogni, szereti, hogy mindig akkor ricsaj van, hogy a szomszédok nem győznek átkopogni. Szereti, hogy az anyja képtelen normális emberek módjára kommunnikációt folytatni, hogy a reggeli rutinjába tartozik a kisöccsének kitölteni a tejet a müzlire. Szereti, hogy mindig történik valami, ami aztán pletykaként terjeng a családon belül is. És leginkább azt szereti, hogy van kire számítson, és így sose érzi magát egyedül.
Szóval ha összegeznem kéne a tanultakat, és visszatérni a történet kiindulásához, akkor azt mondanám, hogy Turpelék egy nagy olasz családra hajaznak, habár a névből nem ez fakad, a viselkedésükből annál inkább.

Mióta az eszemet tudom, úgy érzem magam jól, ha nyüzsögnek körülöttem az emberek. Nem véletlen, öt testvér mellett nehéz aszociális személyiséggé fejlődni. Ráadásul alig 80 négyzetméteren laktunk a szüleimet is belevéve összesen nyolcan. És bárhogy nézem elég karcsú az a fejenként 10 négyzetméter, mert az ember mégse a konyhában vagy a wc csésze mellett hajtja a fejét álomra. Apám mondjuk sose volt számottevő, mert ő jó, ha kéthetente haza tolta a seggét, hogy kiegye a hűtőt, veszekedjen anyámmal, aztán ismét köddé váljon. Mielőtt bárki azt hinné, anyám se volt egy fénylő csillag az égen. Nem tudom, hogy a nagykönyv szerint mit jelent jó anyának lenni, de azt hiszem ő nem az a tipikus példakép figura, habár kiskoromban alig lehetett levakarni róla. Az anyukám volt a mindenem. Akkor még nem igazán értettem mi az a prostitúció, az eszkort vagy a pornó. Mai fejjel megfordul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy gyakorlatilag mi is anyám pornós karrierjének része voltunk. Ő az a felnőtt filmes színésznő volt fénykorában, aki a terhes nős fétiseket elégítette ki. Sose a gyerekei, azaz mi voltunk a lényeg, sokkal inkább az összegek, amik a markát ütötték egy-egy ilyen film után. Valójában csak azon csodálkozom, hogy senki nem szenved a családban ismert nemi betegségben. Szóval nem hiszem, hogy a szüleim lennének a követendő példák a gyereknevelésben.
Kicsit lejjebb csúsztam a váróban a székben, mintha így eltűnhetnék a körülöttem ülők tekintete elől, akik majdcsak kétszer olyan idősek voltak, mint én. Inkább csak bámultam a szemközti falat menekülve a gyanakvó tekintetek elől. A falon lógó fogamzásgátlási módszereket hirdető plakát azonban csak még kedvtelenebbé tett. Oké, tudom, elbasztam. Ez a gondolat lebegett előttem, miközben a rendelőből a doktornő kíséretével jött ki egy harmincas éveiben járó nő könnyezve. Az orvos még bizalmasan, szinte suttogva mondott neki valamit, biztatóan megsimította a vállát, a nő pedig egy köszönés mellett sietősen távozott.
- Alina Turpel – olvasta fel a doktornő a nevemet a papírjáról, majd a fejét emelve a tekintetével keresett a várakozók sorában.
- Én lennék az – mondtam, miközben az ölemben lévő holmikat sietősen próbáltam összeszedni, azonban a feszültség okozta kapkodástól a cuccaim felét végül a földre szórtam. Magamban elmormoltam néhány káromkodást, miközben egy legalább 6. hónapban járó kismama igyekezett a segítségemre sietni. Próbáltam jelezni, hogy egyedül is meg tudom oldani, ne hajolgasson ekkora pocakkal, de hajthatatlan volt.
Nehézkesen, de végül csak sikerült összeszedni az összes elhullajtott cuccomat, és befáradnom a rendelőbe. A doktornő kedvesen mind ezt megvárta, és még az ajtót is segített behajtani mögöttem.
- Jó napot! – köszöntem, majd kissé tétlenül megtorpantam a steril rendelő közepén a gépek forgatagában. A szívem pedig egyre hevesebben vert az izgatottságtól.
- Jó napot, a vetkőzőben le tud pakolni, utána pedig itt foglaljon helyet – mutatott az asztala előtt álló székre. Én pedig eközben másra se tudtam gondolni, hogy mindjárt elájulok a félelemmel átitatott izgalomtól. A két terhességi teszt óta a hangulatomat amúgy ennek a kettőnek az ötvözete jellemezte. Ahányszor lehunytam a szemem láttam az élénk piros csíkot a pozitív szó felett, szóval az alvás hiány se lenne egy rossz kifejezés ennek az időszaknak a jellemzésére.
- Szóval Alina, hívhatom Alinának ugye? – kérdezte bizalmaskodva egy elbűvölő mosollyal az arcán. A higgadt viselkedése mégse tudott engem megnyugtatni, robot szerűen bólintottam a kérdésére. – Miben segíthetek önnek.
- Azt hiszem terhes vagyok – ejtettem ki az ajkaim között a szavakat, amiket azelőtt még soha. Még magamnak is nehezen ismertem el, nem, hogy másnak.
- Csinált terhességi tesztet? – erre is igennel feleltem, aztán még feltett néhány alapvető kérdés, minthogy mikor jött meg utoljára, volt-e bármilyen nőgyógyászathoz szorosan kapcsolódó betegség a családban, de még arra is kíváncsi volt, hogy milyen a közérzetem a napokban. Mind közül talán a legmegrázóbb kérdés az volt, hogy mit gondolok, mikor eshettem teherbe.
Hogy mikor? Próbáltam leplezni, hogy csak nagyjából emlékszem az időpontra, de valójában percre pontosan meg tudtam volna mondani, hogy mikor történt. Az azt megelőző hónap 9. munkanapján történt, mikor is az én felelősségem volt a bútorbolt bezárása, mert az üzletvezetőnek családi problémái akadtak. Lassan szivárgott mindenki el, végül csak ketten maradtunk, TJ és én. Egy ideje kavartunk már, párszor le is feküdtünk, de mindig nagyon ügyeltünk, hogy védekezzünk. Hát ezen a délutánon az üres raktárban valami olyan vágyakozás tört ráma, ami végül ebbe a rendelőbe vezetett. Pedig azt gondolná az ember, hogy egy alkalomból nem lehet hatalmas probléma, másoknak évekig se jön össze. Aztán bumm…
A doktornő megkért, hogy feküdjek fel a vizsgáló ágyra, hogy megbizonyosodjon a feltételezett terhességről.
- Itt is van a magzat – fordította felém a képernyőt egy pár másodperc csend után. Némi szünet után nyomkod valamit a kis eszközön – Ez pedig a szívhangja – valami kivehetetlen gyors ütemű dobogás hallatszott, amitől még inkább a torkomba szaladt az én szívem is. – Hat hetes már biztosan van. Tudja már, hogy meg szeretné-e tartani? – csak ingattam a fejem.
Ha valamivel ezzel mindenképpen beletalált a kétejeim kellős közepébe. Mit is csinálnék én 23 évesen egy újszülöttel? Jó persze mire megszületne már 24 lettem volna, de ez nem jelentett jobb kilátásokat. Mi több még TJ-nek se beszéltem akkor róla, se a családnak. Ráadásul arról se volt ötletem, hogy hol férne el egy kiságy az aprócska lakásunkban, és milyen pénzből etetnék meg ruháznék egy gyereket.
Közben a doktornő megkért, hogy öltözzek fel, és ismét üljek a vele szembe elhelyezkedő székre.
- Azt tudnia kell, hogy a baba már túl idős ahhoz, hogy abortusztablettát használjunk, ha az terhességmegszakítás mellett döntene műtéti úton van rá lehetőség. Mi itt nem végzünk abortuszokat a klinikán, de adok egy tájékoztató papírt hova tudsz fordulni, ha ezt a lehetőséget választod – az asztalon átcsúsztatott egy szórólapot. – De én azért ezt is odaadnám, hátha segít a döntésben – egy az előzőhez hasonló mozdulattal a magzatról készült ultrahangos képet tolta elém. Azon a fekete fehér fotón egy laikusnak semmi se tűnik fel, számomra is csak homályos foltokat jelentett volna, ha korábban az orvos meg nem mutatta volna, hogy az egyik apró kis pacának ver a szíve. Basszus… - Ha a terhesség folytatása mellett dönt, akkor várom vissza szeretettel, hogy megbeszéljük a részleteket.

Szerintem életemben nem ettem annyi mogyoróvajas szendvicset összesen, mint az elmúlt 5 hónapban. Esküszöm, a gyerek egyszerűen nem hagy velem mást etetni. Az első trimeszter konkrétan maga volt a pokol, én hivatalosan is megadnám neki ezt a nevet. A napjaim nagyrészét szédüléssel és hányással töltöttem el. Egy-egy erősebb szagtól azonnal felfordult a gyomrom, és hát ha az ember Queens gettó negyedében lakik, akkor elég sokszor találkozik förtelmes szagokkal. Gyakorlatilag ennek köszönhetően minden második lépés után képes lettem volna kiadni a gyomrom tartalmát. Na és az evés, savanyú uborkán és mogyoróvajas szendvicsen kívül nem sok mindent vett be a gyomrom, hogy változatos legyen a táplálkozásom még az is előfordult, hogy mogyoróvajas szedvicset ettem uborkakarikákkal. Nem hinnétek el nekem, de az a cucc valami isteni. Így a második tirmeszter derekán azonban már elmondhattam magamról, hogy szinte megújultam, mert már málna dzsemmel is lecsúszott az a kenyér, akárcsak azon a reggelen is, mikor a konyhapultnak dőlve majszolgattam a morzsálódós szendvicsem, aminek tömény cukor íze volt. A kedvencem.
- A húgod mesélte, hogy kirúgtak – a semmiből tűnt fel az anyám, akinek nyilván a legjobb szokásához híven mindenhez volt hozzáfűzni valója. Sajnos igaza volt, a főnököm a terhességem okán kirúgott. Szerinte nem előnyös a cégre nézve, ha terhes nők állnak az üzletben eladóként.
- Neked is jó reggelt, anya – forgattam meg a szemem, majd belekortyoltam a kávéba, ami eddig mellettem pihent a pulton. Anyám önkiszolgáló üzemmódba kapcsolva tölt magának is egy pohár feketét, természetesen nem sokat tett hozzá anyagilag ehhez a reggelihez sem…
- Most már meggondolhatnád a terhes pornót, olyan szép kerek vagy, az emberek falnák – csak egy mély sóhajjal konstatáltam, hogy az anyám továbbra is egy úrihölgy, mint mindig. – Az Onlyfans követőimnek fenntartott Instámon múltkor feltettem kérdésbe, hogy tetszene-e nekik egy anya-lány film, és imádnák. Meg kell csinálunk, drágám!
- Fúj! – az arcom valami teljesen eltorzult állapotot vett fel. – Dehogy, beteg, hogy ez egyáltalán eszedbe jut.
- Ugyan, drágám, ne játszd a szende szüzet! Nem sok különbség van a között, hogy a munkahelyed kirakatában szopsz le valakit, vagy kamerák előtt – láttam a tekintetében a mélységes megvetést, miközben én kis híján félre nyeltem azt a tetves falat kenyeret. Köhögve próbáltam a légzőcsövemből eltávolítani az idegen anyagot.
- Néha elgondolkozom, hogy Kelly miért lépett le szó nélkül, aztán rájövök, hogy miattad – hánytam a szemére, aminek szemmel láthatólag nem örült. Értetlenkedve rázta a fejét.
- Drágám, Kelly a kedvenc lányom, már hogy mondhatsz ilyet?
- Akkor forgass a kedvenc lányoddal pornót, de felettem semmiképp ne próbálj striciskedni – lenyeltem az utolsó falatot is, a mosatlant pedig a mosogatóba dobtam. – Ha délután átjönnek Chase gyerekei tedd meg azt a szívességet, hogy jó nagymama leszel, normál ember módjára kommunikálsz, vagy kulcsra zárod a szobád ajtaját, amíg – egy pillanatra haboztam – ki tudja mit csinálsz…
- Már mondtam, hogy ne hívj így, nem vagyok még olyan öreg! – kiáltott utánam, miközben én már az ajtó előtt húztam a cipőmet. – Most meg hová mész?
- Elviszem a kisöcsém iskolába, ha már a szülei nem teszik meg neki ezt a szívességet – csak egy önelégült vigyorral viszonoztam a kérdését. – Wes szedd a lábad, elkésünk – kiáltottam el magam. Pár másodperc múlva pedig fel is bukkant az alig 12 éves öcsém a folyosón.
- Én is elvinném, csak fontos ügyeket kell intéznem – szúrta még oda a végére kissé sértődött anya. Aztán a mellé érő Wesley-t megragadta, és nyomott egy puszit a homlokára. – Légy ügyes, tanulj sokat, szeretlek!
Wes meglepődve nézett anyára, kicsit el is húzódott a mozdulat elől. Ő se tudta hova tenni ezt a szokatlan cselekvést.


Éppen az utolsó falat hamburgert tömtem a számba, miközben Mayson úgy sétált be az étterem ajtaján, mint aki az Oscar díját jött átvenni. Éppen csak fél pillantást vetettem rá, mert közben igyekeztem arra figyelni, amit az idősebb bátyám magyarázott a gyereküvöltés, és általános gyorséttermi zsivaj kellős közepén.
- …szóval azt mondta, hogy tied az állás – azt hiszem az agyam csak annyit szűrt le az egészből, amit fontosnak talált, de még így is kellett idő, hogy felfogjam mit mondott. Nem lesz munkanélküli anya, akinek koldulásból kell megélnie? Ez volt a hét legjobb híre. Habár amúgy egy szépségszalonban lévő fodrász melóról volt szó, én pedig a legkevésbé se voltam képzett a témában. Én volt a hajvágás felelős otthon, úgyhogy én nyírtam a testvéreim, de ezen kívül nem sok szakmai tudásom volt. Azonban úgy tűnik az üzletnek túlzottan szüksége volt fodrászra, a vendégek meg mázlimra vannak annyira igénytelenek, hogy észre se veszik a különbséget.
- Köszönöm, köszönöm – őrültem meg egy pillanat alatt, mint egy kisgyerek, akit Disneylandba visznek a szülei.
- Minek örülünk ennyire? – kérdezte az asztal mellé lépő Mayson.
- Hát nem annak, hogy elkéstél -hányja egy szempillantás alatt a szemére a húgom, akinek a nyers modora még az enyémnél is őszintébb, pedig olykor én is tudok kegyetlen, nagyszájú ripacs lenni.
- Kondizni voltam, te is megtehetnéd – a húgomnak meg se kottyant a beszólás, úgy hiszem, csak nyugodt szívvel emelte fel a középső ujján, mondva, hogy Mayson ezt kaphatja be. Én viszont egyáltalán nem pártoltam, hogy a testi adottságait kritizálja, szóval erősen beleütöttem a karjába. Még szerencse, hogy én ültem szélen, és így könnyen elértem.
- Áu – sziszent fel kérdőrevonóan.
- Tudod miért kaptad. Amúgy is igaza van, egy órája itt vagyunk – álltam ki a húgom mellett, akit már rég nem érdekelt a téma. Helyette az unokaöcsénknek kezdett gügyögni, akit Chase épp az ölébe adott.
A kisebbik bátyám erőszakosan helyet csinál magának a boxban, ahol ülünk, ezzel arrébb tolva engem, aminek közvetlen következménye, hogy a húgit felnyalta a falra. Csak a szokásos Mayson, akinek az eszénél feltétlen nagyobb az önbizalma, de így szeretjük.
- És hol a leendő apuka? – kérdezte felém pillanatva.
- Azt hiszem randizik valami csajjal, de nem tudom – vontam meg a vállam, miközben a szemben ülő Chasetől loptam egy szál sültkrumplit.
- Nem hiszem, hogy túl egészséges a gyerekre nézve ez a nyitott kapcsolat dolog.
- Mert az egészséges a gyerekre nézve, ha olyan szülők nevelik fel, akik érzelmileg kicsinálják egymást, mert a gyerek miatt belekényszerülnek egy házasságba, majd elválnak, és a kölyök egyik héten itt van a másikon meg ott? Nem hiszem. Így olyan mintha barátok lennénk egy kis szexel fűszerezve.
- Mármint sze… szeretettel fűszerezve? – kérdezet vissza vádlóan Chase, aki közben próbálta befogni a kislánya fülét, aki már abban a korban van, hogy tud beszélni. És nyilván megérezte, hogy mit kell kiragadni a kontextusból.
- Szex, szex, szex – kezdett el fel-alá rohangálni az étteremben.
- Kösz – sóhajtott fel –, ezt még visszakapod – ezzel a lendülettel felállt, és megpróbálta összekaparni a háromévest, aki kivívta magának a hely teljes figyelmét.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Imádtam az előtörténeted, egyszerűen olvasatta magát, és olyan könnyű volt beleképzelni magamat ebbe a nagy és kissé kaotikus családba. Aki tapasztalatból nem is tudja milyen ez, az írásod által kapott egy kis ízelítőt, láthatta ennek az előnyeit és a hátrányait egyaránt. Mert nektek egyértelműen kijutott mindkettőből. Szerintem nagyon bátor vagy, hogy a baba megtartása mellett döntöttél, annak ellenére is, hogy ilyen váratlanul fogant meg, és hogy nem vagy egyszerű helyzetben, ráadásul egyik szülőtök sem volt megfelelő példa előtted. De a testvéreiddel láthatóan mindig számíthattok egymásra, plusz egyértelmű, hogy a kisebbeknek már így is jobb anyukája voltál és vagy, mint a saját anyjuk.

Kérlek ne haragudj, hogy kicsit rövidre fogom, de az eredeti elfogadó szövegemet a gonosz gépem kitörölte, pedig eredetileg sokkal bővebben és részletesebben hangoztattam, hogy mennyire oda voltam a lapodért és a karakteredért. Azért, ahogy lefestetted elénk az életkörülményeit és ezt a kicsit őrült családot. Azt azért még szeretném kihangsúlyozni, milyen jót nevettem a sztorid végén, annyira tipikus, hogy a kis gyerekek azt hallják és jegyzik meg, amit nem kéne.


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!