Sosem szenteltem különösebb figyelmet a körülöttem lézengő embereknek, nálam mindenki csakis átutazó lehet, adrenalinlöket, elmosódó arc, átmeneti görcs és felengedés. Veled is így kezdődött, azt hiszem, bár fogalmam sincs, mert egyszer arra lettem figyelmes, hogy tulajdonképpen önként vállalt magányomban állandósítottad a jelenlétedet. Visszahúzódó, magadnak való tehetségként tekintettek rád az évfolyamtársaink, szociális helyzetekben folyton csetlettél-botlottál, ha nem csapódsz mellém - vagy én vontalak magamhoz? -, talán el se jutsz néhány egyetemi buliba.
Konstans szorongásod időnként kreatív módon szabotálta eredeti terveimet - pontosabban tervtelenségemet, a sodródást, a meghozandó döntéstől meghozandó döntésig tartó áramlatokat -, egy alkalommal például fél órán keresztül simogattam a hajadat és homlokodat, amíg reszketve, sírva valamelyik csoporttársunk mosdójában a vécécsésze fölé hajolva hánytál.
Most sem értem, hogyan lehettem ennyire érzéketlen - megkaptam életem nagy lehetőségét, éltem vele, azaz köszönés nélkül összepakoltam és elutaztam. Azt hiszem, egyébként sem lettem volna képes rá... Mármint magyarázattal szolgálni. Kibúvókat keresni. Indokoktól övezve elhagyni téged. Látni rajtad a döbbenetet, csalódottságot, félelmet. Volt neked valaha másod rajtam kívül? És nekem rajtad kívül?
Százszor akartalak megérinteni - unalomból, vágyból, haragból, gyöngédségből -, de a szükségesen kívül egyszer sem tettem meg. Persze, elkaptam én a kezedet, ha oda sem figyelve kiléptél az útra, és majdnem elsodortak, és te némi hezitálás, kínlódás és habogás után leráztad magadról a szorításomat.
Nem tudom, mi történhetett veled az elmúlt évek során, egyetlen megnyitóra, kiállításra, társasági eseményre sem jöttél el, úgy hallottam, kiábrándultál ezekből - talán pont miattam? -, helyette saját brandet építettél pólókra, sálakra, táskákra, farmerdzsekikre nyomott rajzokból. Mások biztosan azt mondanák, elkallódtál.

(Szeretném, ha ezek ketten összefutnának, és robbanna az érzelmi bomba. Elfojtott düh, csalódottság, évek alatt felhalmozódott sérelmek. Örülnék, ha ebből a katyvaszból egymásra is találnának, de nem ragaszkodom hozzá, tőled függ, mit szeretnél - plusz a játéktéren is csiszolódhatnak rengeteget, szétvetheti őket az élet újfent. Nekem csak az a fontos, hogy megérkezz, és visszafogottan körberajonghassalak. <3)