Te szerencsétlen nőszemély. Esélyed sincs egy normális életre, mert úgy kapaszkodok beléd, mint majom a farkába. Te vagy az egyetlen, akit nem sikerült elmarnom magam mellől, aki végig kitartott mellettem és aki fényt hoz sötét életembe. Bár azt hazudom, hogy minden rendben, ez koránt sincs így. A rehab óta valóban nem nyúltam drogokhoz, de elég egyetlen botlás és újra a régi leszek. Minden tőled telhetőt megteszel, hogy ez ne így legyen és fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki a figyelmed. Gyerekkorunkban a legszarabb barát voltam. Gilisztát etettem veled azt hazudva, hogy spagetti és sarat kentem a hajadra, mert szentül meg voltam győződve arról, hogy jót tesz a pakolás a fénytelen, seprű tincseidre.
A szüleim elvesztése után valami eszement oknál fogva lakást béreltünk és éltünk, mint két testvér. Te nem szóltál, ha sikongatásra ébredtél az éjszaka közepén és én sem tettem megjegyzést, ha egy tenyészbikát rángattál magaddal. Aztán én egyre lejjebb süllyedtem a drogok okozta mámorban, te pedig minden igyekezeteddel azon voltál, hogy ne merüljek még mélyebbre a mocsárban. Olykor szemét voltam és kegyetlen, gyűlöltelek, amiért képes voltál a tudtom nélkül elvonóra utaltatni. Hálásnak kellett volna lennem, ehelyett haragudtam rád.
Jóvá akarom tenni a múltban ellened elkövetett bűneimet, bár az igazat megvallva, életemben nem láttam még valakit ilyen jóízűen gilisztát enni.
Barátok vagyunk, te figyelsz rám, én pedig rád. Szemét vagyok, bunkó is néha, elhagyom az alsógatyáim és a mosatlant előszeretettel hagyom a konyhapulton, de jól megvagyunk. Illetve nem tudom meddig, mert mostanában furcsán viselkedünk egymás társaságában. Már gondot okoz számodra, hogy félmeztelenül mászkálj előttem, holott ez anno nem okozott fejtörést. Sőt, bevallom, élveztem is, de erről sosem tettem említést. Valami van közöttünk, de lassú felfogású vagyok. Lövésem sincs, mit akarsz elérni a megváltozott viselkedéseddel, de komoly órákat töltök azzal, hogy rájöjjek.