Lindsay && Jess

Csoda történt... Song Hyun Woo, azaz Jess lóg az egyetemi előadásáról. De hogy ez miért is olyan nagy csoda? Hát csupán azért, mert mióta világ a világ, és Jess is ennek a bolygónak az oxigénjét fogyasztja, még egyszer sem lógott sehonnan. Egy darab családi összejövetel, vagy tanóra nem volt, amikor ne lett volna jelen. Jó persze egyszer, még az általános iskolában kihagyott egy hetet, mikor influenzás lett, de ezt leszámítva soha. Persze párszor lett volna rá lehetősége még a gimiben, mikor az akkori haverjai próbálták rávenni, hogy egy órát, vagy egy napot lógjon már el. Hisz attól nem dőlne össze a világ, és még csak a szülei se vennék le a fejét érte. Hát az anyja biztosan nem, na de az apja... Félreértés ne essék, az öreg is nagyon szereti a fiát, csak ő még az Amerikába költözésük után  is megtartotta azt a karót nyelt jellemet, ami a koreai felső tízezer nagy részére jellemző. Márpedig az ő okos, és tisztelettudó fia nem engedheti meg magának, hogy akár csak egy órát is kihagyjon szükségtelenül.
Na de most mégis szüksége van erre a kis időre. Hisz már csak néhány órája van a oldalas beadandójának a határidejéig, és még konkrétan sehol nem tart vele. De komolyan, itt van már legalább két órája ebben a kávézóban, ahol elég gyakran szokta a napi nyolcszáz kávéját venni, és még csak egy bekezdéssel van meg. Igaz, ennek talán csak az az oka, hogy ő nem elégszik meg három, vagy négy forrással. Jess bizony jó mélyre leás az internet bugyraiban. Már nem is tudja, hogy a böngészőjében pontosan hány oldal van megnyitva, vagy hogy épp melyik az, amelyiken írja is a beadandót, így mindig mindegyiken végig kell mennie, hogy megtalálja azt, amit éppen keres. Már amikor tényleg tud is dolgozni, és nem csak az asztalon könyökölve bámul a semmibe. Mert hát az elmúlt napokban összesen talán csak tíz órát aludt, így az állapotán már a töménytelen mennyiségű koffein nem is segít.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az újabb öt perces semmibe bámulás után csak arra ébred, hogy a homloka koppan az asztalon. Sikerült megint bealudnia, igaz, csak néhány percre talán. Legalábbis reméli, hogy csak néhány percre...
- Lehet kéne még egy kávé... vagy rögtön kettő...